Családos, bűnestes, karakteres, igazat kiderítő.

Charles és Sophia a II. világháború alatt ismerkedtek meg és szerettek egymásba. El mégsem jegyezték egymást, a férfi attól tartott, érheti valami a fronton. De megegyeztek, ha vége a háborúnak, keresik egymást. Charles hazatérve lánykérést tervez 2 évvel később –Sophia is szereti, szeretne igent mondani, de nem teheti. A fiú külpolitikával akar foglalkozni, ahol nagyon megnézik a feleségeket. A lány gazdag nagyapja most halt meg, valószínűleg meggyilkolták. Amíg a gyanú árnyéka rá is vetül, nem lehet Charles felesége. Charles apja vezető a rendőrségen, eléri, hogy fia is belefolyhasson a nyomozásba. Charles a Leonides családhoz utazik, és miközben egyre jobban megismeri a különc családtagokat, tisztázódik az is, ki követte el a mérgezést és miért.

Kevés olyan Agatha Christie regény van, melynek az írónő írt volna előszót. Nem is kell ezen meglepődni, amilyen tempóba gyártotta a regényeket, az a csoda, hogy maradt ideje a férjére és az útjaikra. A ferde ház egyike azoknak, melyek mégis megkapták az előszót.

Méghozzá azért, mert az írónőbe is felvetült egy kérdés, amit nekünk szánt, olvasóknak. Érezzük-e a történetein, melyiket írta szórakozásból, és melyik volt munka? Mert bevallja, 5 regényéből 4 bizony kemény munka, és csak 1 van, amit szeretett írni. Bevallom, én nem érzem ki, melyik volt a kedvenc és melyik a munka. De az előszónak hála azt most már tényszerűen tudom, hogy ezt írni szórakoztató volt az írónőnek.

Amiért előszedtem, a minisorozat, ami készült belőle. Amikor azt néztem, megfogadtam, hogy újra is olvasom. Most kipipáltam ezt az ígéretem.

Bár nem összehasonlító elemzést akarok írni, azt ki kell emelni, hogy lényegesen változtattak az alapbeálláson a sorozatban. Itt Charles és Sophia jegyeseknek tekinthetőek, és nem Charles oldja meg a rejtélyt. Míg a tévében elveszik a jegyességet, és nyomozót csinálnak a fiúból. Mondhatni, krimisebbé tették, mint a regény volt.

Mert, ahogy Agatha Christie megírta, ez egy karakterközpontú krimi. Amiben a hangsúly egyértelműen a szereplőkön és a személyiségeken van, nem is magán a bűnügyön. A második gyilkosság olyan súlytalan is, hogy az egészen meglepő az írónőtől. De ez a magyarázata: a Leonides család tagjai, a különféle könyörtelenség érdekelte az írónőt. Olyan megközelítésből hozta elénk a szociopata jellemet, amely akkoriban teljesen új lehetett, mára viszont divattéma lett a krimiben.

Mondanom se kell, a sorozatot inkább cselekményközpontúvá alakították, és a karakterek mellett kiemelten fontos lett a nyomozás, maga a krimi.

A regényben különben jól felismerhetőek a tipikusan az íróbőre jellemző cselekményszálak: az angol úri népek életébe egy kis betekintés, egy laza szerelmi szál, amit inkább csak jelzés értékűnek lehet nevezni, és a nagy csavar a végére. Christie hagy nyomokat a gyilkos felé, de el is tereli róluk a figyelmet, hogy meglephessen a kötet végén.

Könnyen olvasható, szórakoztató darab ez is, mely a szépirodalomtól messzebb esik ugyan, de a krimik szerelmeseinek tökéletes kikapcsolódás.

Jobban tetszett, mint a film verzió, bírtam a különc karaktereket, jobban a kriminél.

A ferde ház - Mint krimi: 85% karakterközpontú, érdekes, fordulatos, nagyon Christie, nagyon angol.

Szubjektíven: 90% élveztem a defektes családtagok bemutatását, krimi nélkül is jó lenne.

Amy Kaufman és Meagan Spooner egy ifjúsági sci-fi szerelmes regénnyel debütáltak nálunk 2016-ban. Ez volt a Lehullott csillagok. Hosszan nem akarom elmesélni, de egy nagyon jópofa sztori volt, amiben ott voltak a YA elemek, sci-fi is. Karakterek, cselekmény, világépítés is jó volt benne. Szórakoztatott, miközben gondolkozni is kellett rajta.

A regény ráadásul sorozattá bővült - trilógiává, hogy pontos legyek. Úgy tűnik, végre mi is megkapjuk a második részt, ami magyarul a Széttört világ címet kapta a Könyvmolyképzőtől.

Már van fülszöveg is, így pár dolgot azonnal láthatunk:

- nem az előző sztori folytatódik, új szereplőket ismerhetünk meg. (Az kérdéses, mellékszereplőként feltűnnek-e az 1 karakterei, vagy spin-off a regény.)

- megint sci-fi - kaland - szerelem háromszögben gondolkodhatunk. Adott egy háború, amiben Jubilee lelkiismeretes katona, egy szeretett százados. Őt fogja elrabolni a lázadók vezére, Flynn. Lehet sejteni, hogy a végére szerelmesek lesznek, és valami összeesküvés nyomára bukkannak.

- lekerestem az angol borítót, követi az előző dizájnt, ha ilyet kapunk mi is, nekem tetszeni fog.

A megjelenés sajnos, még bizonytalan, de nagyon drukkolok, hogy legkésőbb a karácsonyi szezonra jöjjön. Nálam kifejezetten várós!

Műfajos, író tippes, rendszerező.

Egyszer mindenki elkezd írni valamit, és egyesek nem is állnak le vele. Van egy történetük, egy karakterük, akit szeretnének minél több emberrel megismertetni. Varga Bea sorra veszi, hogyan érdemes írásba fogni. Megtudhatjuk, milyen műfajok közül választhatunk, melyiket mi jellemzi és milyen hibákat érdemes kiküszöbölni. Írástechnikába is nyújt betekintést, legyen szó párbeszédekről vagy narrációról. Olyan kérdéseket test fel, melyekkel át lehet gondolni, hogy a kezünkből kikerülő alkotás megállja-e a helyét, és rávilágít a javítandó pontokra. Mesél a könyvkiadásról, szerkesztésről. Minden lépéshez gyakorlatokat is nyújt, melyekkel az elméleti anyagot gyakorlattá lehet formálni.

Bár általában regényekről és történetekről szoktam mesélni, most behoztam egy kötetet, amely egészen más. És más annak is érdekes lehet, aki nem dédelget olyan álmokat, hogy egy napon regényíró lesz belőle.

Mert olvasóként is haszna van annak, ha megismerünk technikákat, melyek segítenek megítélni egy regényt vagy novellát, amit olvasunk. Egyrészt, biztosan lesz személyes véleményünk. Ha elolvastunk egy könyvet, megnéztünk egy filmet vagy festményt, annyit biztosan tudunk majd, tetszett vagy sem. A nehezebb kérdés, ha meg kell válaszolnunk miért. Az ilyen kötetek azért is jók, mert olyan eszköztárat kapunk belőle, melyekkel indokolni tudjuk majd a véleményünk. Talán tudatosabb olvasóvá is válhatunk.

Nagyon haragszom arra, ahogy sokan tanulni kényszerülnek az irodalmat. Adott egy mű, aminek megkapják az elemzését, és magold be! Szerintem inkább a módszert kell megadni, hogy mindenki megkereshesse a maga értelmezését. Pont az a szép a művészetben, hogy mindenkit máshogy tud megszólítani! Ez a kötet is erre ad eszközt a képbe.

Érdekes olyan szempontból is, hogy milyen és hogyan történik a könyvkiadás ma nálunk. Bennfentes a szerző, és sok mindent mesél a szerkesztésről, szempontokról, melyek az elsőkönyves szerzőt bejuttathatják egy kiadóhoz.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem egy száraz tankönyv a kötet. Olvasmányos, fiatalos nyelven, érthető. Sok a példa és az olyan utalás, amit nem lesz nehéz megfejteni. (Ahogy ki nem mondva a rossz könyv, mégis nagyon népszerű lett mintapéldája az Alkonyat lett megnevezés nélkül, azon még mindig jót mosolygok.) Vannak benne személyes történetek, és nagyon könyves az egész.

Az írói gyakorlatok mindegyike nekem nem tetszett, de nem is úgy kell nekiesni ennek, mint ahogy egy regénynek tennénk. Igazság szerint ez szemezgetős, mindig arra tenni a figyelmet, és azt a gyakorlatot végezni, amiben fejlődni akarunk. Én azt látom a lehető legjobb olvasási módnak, ha egyszer végigmegyünk az egészen, megismerni az elméletet és a logikáját. Majd kiszemezni a nekünk fontos részeket, és annak a gyakorlatait végigcsinálni.

Általános tanulságokat nem is lehet ebből levonni, de jó kedvcsináló. Nem egy könnyű munka az írás, arra jól felhívja a figyelmet, mennyi mindenre kell odafigyelni, de képes úgy megtenni ezt, hogy magától az írástól nem veszi el a kedvet. Inkább biztat.

Írópalántáknak, leendő kritikusnak, de magyar érettségi előtt állóknak is hasznos lehet.

A siker tintája - Mint író segédlet: 80% olvasmányos, miközben szakanyag is van benne és feladatok, ötletek.

Szubjektíven: 75% tetszett a lényegre törése, a tippek. Azért a feladatok közt akadt fura is.

Kalandos, világmentős, testvéres, egyiptomi mitológiás.

A Kane testvérek most Apóphisz ellen kell, hogy kiálljanak. Ő az óriáskígyó, aki elnyelné a napot, örök káoszt hozna a világra és sötétséget. Kell egy módszer, amivel szembeszállhatnak vele. Az istenek ugyan mellettük vannak, de sokan közülük nem képesek segíteni, képtelenek újjászületni, és a viselkedésük miatt a gyerekek kerülik is, hogy tőlük kelljen segítséget kérniük. Valahol van egy varázslat, ami győzelemre vezetne, de démonok és mágia védelmezi. Az Alvilágba, a Démonok közé is le kell merészkedni érte. Közben szembe kell nézniük Tutanhamon átkával is, amely lassan elragadja Walt életét. Sadie és Carter egyre jobb mágusok, de vajon elég ez a túléléshez?

Legyek gonosz? Mi volt a kötetben a legjobb? Amikor végre feltűnt Percy Jackson. Jó, nem leszek ennyire gonosz. Mi volt a legjobb? Amikor Carter Kane és Percy Jackson közös kalandra indultak. Az a kaland tetszett legjobban. Abban volt a legjobb humor, és abban látok fantáziát a jövőre nézve is.

Ebből is látszik, hogy Riordan nekem nagyon a Percy Jackson sorozat szerzője marad. Az a sorozat betalált, azt szeretem, és próbálkozom bőszen a Kane testvérek megkedvelésével is, nálam semmilyen téren nem érnek a görög félistenek nyomába.

Pedig, igazság szerint gyerekkönyvnek a Kane Krónikák is kiváló. Egy új kezdet, amivel a fiatalabb olvasók újra bevonhatóak a Riordan teremtette világba. Lehet, hogy ebből fakad a személyes ellenérzésem is? Percy és társai már felnőttek és velük könnyebben érzek együtt? Vagy simán az a bajom a Kane történetekkel, hogy nem Percy Jackson regények? Még az is lehet, de ezt attól tartok, nem most fogom megfejteni.

Inkább mesélek a Kane krónikák zárásáról!

Amelyben érkezett egy újabb ellenfél, és a kis csapat kalandról kalandra halad a legyőzése felé. Gyakran tűnik reménytelennek, de mindig talpra állnak és folytatják. (Ami nem tetszett: amikor elvesztenek társakat, nincs idő gyászra sem, nincs súlya a halálnak, rohanni kell tovább.) Ötletes próbák sora áll előttük, Riordan végig pörgős cselekményt tart fenn.

Az egyiptomi mitológiát ugyanolyan bravúrosan és ötletesen adoptálja a mába, ahogy tette a görög-római mitológiával is. Az istenek, a mágia, a túlvilág, mind okosan van felépítve, és egyszerre hagyományőrző, de maivá is tett. (Nekem még mindig jobban tetszik és érthetőbb, ahogy a félistenek kaptak örökül képességeket az isteni szülőtől.) Még arra is vannak benne magyarázatok, hogy tud ez a világ a mienkben létezni anélkül, hogy észrevennénk.

Riordan úgy ír, hogy mindig könnyed és humoros is legyen. Nekem ugyan annyira nem jön be, ahogy narráció közben a testvérpár egymást piszkálja, de ez nem is nekem, a kisebbeknek van szánva. Nekik tetszeni fog az is.

Önállóan is megállja a helyét a sztori, de folytatásként is működik. Riordan egyre tudatosabban építi a történetei világát, ennek bizonyítéka, hogy Percy most találkozik Carterrel. Felsejlik egy új sorozat lehetősége – kicsit kutakodtam, van még két kisregény talonban, talán idővel azokat is a polcra tehetjük…

Bár én nagyon az új Percy részt várom, addig jó volt ez a Kane történet is, amíg az nincs.

A kígyó árnyéka - Mint ifjúsági: 80% humoros, fordulatos, hősies szereplőkkel, elvekkel és kalandokkal.

Szubjektíven: 50% ez a mitológia, ezek a kalandok nem kötöttek le igazán. Görögöket várom.

• Nem értem. Mi köze a csokoládénak a maga anyagi helyzetéhez?
• Látszik, hogy pasiból vagy. Nagyon sok, édes gyerekem, nagyon sok. Nem ismered a mondást? Óvd a Földet, mert egyedül csak itt kapni csokoládét. (Őszi: Piri néni 2.)

• Nincs abban semmi különös, ha a lányok felkeltik az ember figyelmét. Ez természetes. Ha nem foglalta volna le annyira a világ megmentése az elmúlt években, már korábban is bekövetkezhetett volna.
• Nekem viszont muszáj úrrá lennem rajta, Butler. Feladatom van.
• Úrrá lenni a pubertáson? – horkantott a testőr. – Ha sikerül, ön lesz az első a világon.
• Szokás szerint – tette hozzá Artemis. (Colfer: Artemis Fowl és az elveszett kolónia)

• Egyébként is, ha az a valami magát hurcolná el az éjszakába, nem akarná, hogy a keresésére induljunk?

Peddie nevetése üresen kong.

• Ha az Ursus maritimusnak ez a konkrét példánya elhurcolna magával, kapitány, akkor nagyon remélem, hogy a szikém is velem lesz. Hogy szemen szúrhassam vele magam. (Simmons: Terror)

• Szereted őt, Matt. Ez a válasz, amit egész idő alatt kerestél. Amy visszatért, és minden ismét olyan lehet, mint régen. De valami megváltozott, és nem tudod, mi az. Pedig ez nagyon egyszerű, teljesen nyilvánvaló. Szerelmes vagy belé. Csillog a szemed, amikor rád pillant, vagy amikor róla mesélsz. Amikor a rendelőbe állunk, és ő elfordul, alig tudod levenni róla a szemed. – Mary lassan kifújt egy kis levegőt. Nem igazi nevetés ez, mert a tekintete szomorú marad. – Mindez nem kerülte el a figyelmem, tudod? (…) És most egészen őszintén… mit mondhatnék még? Azzal szemben, ami bennetek összeköt, én teljesen tehetetlen vagyok.

Megint ez a színlelt nevetés, még keserűbb, mint az előbb.

• Veletek szemben még a halál is tehetetlen volt. (Ernst: A lelked bennem)

Mattre néztem, és elég hosszan időzött el rajtam a tekintete, hogy tudjam, ő is örül neki. De közben a visszapillantóról sem vette le a szemét.

• Attól félsz, hogy anya utánunk jön? – ugrattam.
• Bármibe lefogadom – felelte Matt. – Amilyen szigorú, szívesen kapna gyorshajtáson. (Andrews: A tükörikrek)

Jégvilágos, misztikus lényes, felfedezős.

1847 októbere: az északi átjárót kereső brit csapat már második éve van belefagyva a jégbe. Francis Cozier a másodhajó kapitánya volt, a Terroré. De most neki kell kitalálnia, hogyan élje túl a vidéket az embereivel. Mert nem csak a jég, a fagyás, az élelmiszer hiánya, a konzervek romlása veszélyezteti az életüket. Van odakint egy jegesmedve, ami ősibb és veszélyesebb, mint bármelyik vad a környéken. Vadászik rájuk. Ez az állat végzett a kapitányukkal, sir Johnnal is. Cozier rászánja magát, hogy megpróbáljanak egy meneteléssel jobb helyzetbe jutni, de a terveit a külső ellenségen túl belső is fenyegeti: egy csapat lázadó nyer egyre nagyobb teret a csapaton belül. A befogadott, néma eszkimó lány jelenléte is felkavarja az indulatokat. Az igazi szörny talán nem is a gyilkos medve…

A sorozatról már meséltem. Utána elolvastam a regényt is, és most bajban vagyok, melyiket tartsam a jobbnak. Ha a történetet nézem, akkor jobban kidolgozott a regény. Érthetőbb is. Sok minden, amire a sorozatban csak utaltak, és nem lehetett érteni, itt szépen el van magyarázva. Ugyanakkor a sorozatot cselekmény szempontból megpörgették – a regény tempója sokkal lassabb. Nem tudom, melyik tetszett jobban.

A regény különben szerkezetében izgalmasabb. Párhuzamosan haladunk két idősíkon: sir John kapitánysága, amikor a jégbe fagytak, amikor megjelent a medve, és próbálták levadászni, de tehetetlennek bizonyultak. Párhuzamosan Francis kapitányságával, aki sok tekintetben jobb kapitány, de aki már olyan körülmények között van, hogy innen lehetetlenségnek tűnik megoldást találni. A két rész jól összeilleszkedik, és érdekesebb így, mint a linearitással, amit a sorozat alkalmazott.

Simmons jó a karakterábrázolásban – bár lehet, hogy a fejemben élő sorozatos képeket sikerült jól kiegészítenie. Esendő emberekről ír, akik között akad rosszabb és jobb, de emberi mindegyikük. A regényben is doktor Goodsir volt a kedvencem, az ő halálát itt is sajnáltam, bár ezt jobban hozzá illőnek éreztem, mint amit a sorozatban tett.

A cím is találó, mert a regény még inkább a terror története, mint a sorozat. Ugyan az egyik hajó neve is Terror, de másként is igaz ez a szó a történetre. A félelem, fenyegetettség, az északi vidék és lényeinek terrorja, ami majd kiegészül az emberek maguk hurcolta démonaival, a terrorba vezeti a hajósokat, ami aztán halálba is vezet.

Stílusát tekintve nagyon realista munka. Még akkor is hitelességre törekszik, alapos és részletes, amikor a medve mögött levő mitológiát ismerteti meg a történet végén, egy más értelmezési lehetőséget is megadva a történtekre. (Bevallom, nekem szimpatikusabb a reális változat, amiben nincs természetfeletti.)

Talán túl részletes és alapos is. Iszonyatosan vastag a kötet, és nem éreztem annyi cselekményt benne, ami ezt a hosszt indokolná. Nekem többször is túlírt volt, és bizony egy-egy ponton untatott is. Jó kérdés, ha nem ismertem volna előre a sorozatból a fordulatokat, akkor is így éreznék-e, de ez már nem fog kiderülni.

Igaz, ennek van egy nagy előnye a sorozathoz képest. A díszleteket, szereplőket olyannak képzelem, amilyennek csak akarom. Korrekt, egy-egy ponton érdekes, de nem jó nálam.

Terror - Mint történelmi kaland: 55% reális. Jól beépített horror elemekkel. Kidolgozott szereplőkkel.

Szubjektíven: 50% túlírtnak éreztem, és irritált a szellemvilág realizálódása. Csak elment.

Gyerekzsenis, démonszabadulós, akcióterves, kalandos.

Artemis Fowl látszólag véletlenszerűen mászkál a világban, megőrjítve ezzel a testőrét, aki már számon sem tudja tartani, mennyi veszélynek teszi ki magát a 14 éves, visszavonult bűnözőzseni. Most éppen egy időutazó démonnal próbál találkozni, és csak a szerencsén múlik, hogy nem veszik bele az időfolyamba ő is. Közben Berkenye a tündérek különleges egységéhez csatlakozik, akiknek meg kellene akadályozni, hogy a lassan visszaszivárgó démonok miatt az emberek felfedezzék a természetfelettit. Önmagukban kevesek a küldetéshez, így Artemis segítségét kérik. A játszmában van egy másik zseni is, Minerva, aki a tündérek leleplezésével akar Nobelt szerezni. A fiatal démonról nem is beszélve, aki csak szabadulni akar a megbűvölt szigetről, ahol folyton bántják.

Ne számoltam ki, hány évet vártam erre a regényre, de elég sokat. Pedig egyszerre gyűjtöttem be a sorozat első három részét. Nagy sokára kijött a negyedik, most itt az ötödik. Volt közben kiadó váltás is, és bizony a Gabo kiadta újra az egészet, így ki kellett várni, amíg elérkeznek az új részhez. Azért bizakodom, hogy a folytatás gyorsabban fog jönni.

Mert Artemis történetei még mindig olyanok, amilyennek megszerettem őket.

Egyrészt, Colfer egy nagyon jól működő, és még mindig jól bővíthető világot talált ki. Nem újdonság, hogy egy természetfeletti csoport rejtve él az emberektől, de az alaposság, ahogy a tündérek szervezik maguk, amilyen egységeik vannak, komplex és okos is egyben.

Amibe remekül be tud illeszkedni a mese egy zseni kiskamaszról, aki elég gyerek még, hogy higgyen a tündérekben, és elég zseni ahhoz is, hogy meg is találja őket. Realitást és mesét kever a szerző, kalandosan és ötletesen.

Most is bővíti a palettát: az elveszett démonokat ismerhetjük meg. Nekik is van történelmük, ármányaik és saját társadalmi rendszerük. Rácáfolnak arra a képre, amit a démon szó önmagában hordoz. Itt nincs negatív tartalma, ők egy tündérfajta, csak elvesztek az időben. Ok, a küllemük démonos, sokaknak a jelleme is, de Colfer nem a sztereotípiákat idézi fel.

Most is tele van a regény kalandokkal és fondorlatokkal. Én még mindig nagyon bírom, ahogy Artemis mindig minimum 3 lépéssel az ellenfelei előtt jár. Kicsit olyan, mintha ő sakkozna, míg a többiek kártyával próbálnának győzni ellene.

A jellemek a meséket idézik, de mivel gyerektörténet, ez még így is illik. Meséhez képest vannak benne árnyalások, és még mindig tud új színeket találni Colfer. Ez éppen Artemis kamaszodása, akinek komoly gondot jelent, hogy feltűntek neki a lányok. Jókat mosolyogtam rajta, ahogy morgott ezért. (A poén, hogy az idő hogyan oldja meg e kínját.)

Új karakter Minerva, aki méltó párja Artemisnek. Még a neveik is összerímelnek, és mivel vagyok olyan kíváncsi, már most szomorkodom rajta, hogy a következő kötetekben nem tér vissza. Pedig jó páros lehettek volna…

A regény humora még mindig egyedi, friss és aranyos is. Gyereknek is tökéletesen emészthető, és vicces is, ahogy a szereplők egymást idegelik, vagy éppen poénos szituációkba keverednek. Van itt ez is, az is.

Filmjogok eladva, kötet is van még vissza, ez a rész is jó volt. Bírom Artemis Fowl világát!

Artemis Fowl és az elveszett kolónia - Mint gyerekkönyv: 95% vicces, de okos is. Fordulatos, de követhető. Egyedi stílus és világ.

Szubjektíven: 90% rég várom a filmet is, de örültem a könyvnek is! Bejön a humora, a mese.

Kezdetét veszi a Könyvhét! Sajna biztosan nem jutok ki rá, hacsak nem kapok valami látványra nem túl menő, de hasznos szemvédőt... de ez egy másik történet. Nézzük, mi vár ránk a héten!

Maxim Kiadó:

- A különös álmodozó (fantasy)

- The One - A tökéletes pár (sci-fi, thriller)

- Alice hálózata (lányregényes háborús)

- A szerelem illata (YA)

- Hét nap szerelem (romantikus)

- Közel a horizonthoz (romantikus)

- Szövetség (YA fantasy)

- Invictus Az idő gyermeke (fantasy)

Fumax:

- Perszepolisz felemelkedése (sci-fi)

- Egy kegyetlen dal (fantasy)

- Death - Halál (képregény gyűjtemény)

- Hamvadó csontok (az új Dr. Csont regény)

- A Wadon királyai (fantasy, talán, de vannak olyan elemei, amik zavarba hoznak)

Agave:

- Noir (humoros noir)

- Titokzatos folyó (thriller, új kiadás)

- Fejtveszve (sci-fi krimi)

- Az örökkévalóság kereke (ifjúsági)

- Éjféli iskolák (sci-fi)

- Időostrom (sci-fi kaland)

Könyvmolyképző:

- Az amerikai farkas (dokumentumregény)

- Álmaim őrzője (YA)

- Aranykalitka (fantasy)

- A csábítás szabályai (New Adult)

- King (erotikus)

- Csúf szerelem (New Adult)

- Alapos kétely (erotikus)

- Ellopott babácskák (szerintem elborult, pszichopatás thriller)

- Temetni jöttünk (thriller)

- Szabadulás (ifjúsági)

- Bicebóca szívek (ifjúsági)

- Milliónyi csillag (YA, sci-fi)

- Minden a te hibád (ifjúsági)

- Minden, amit eltitkoltunk (thriller)

- Kiűzetés a Paradicsomból (YA)

- Szívtelen (fantasy)

- Nyűgök és nyalánkságok (komikus romantikus)

- Bízz bennem (thriller)

- Remegés (YA)

- A kis francia panzió (romantikus)

- Mézeshetek Harryvel (thriller)

- Hollywoodi mocsok (New Adult)

- Angyalháború (urban fantasy)

- Tolvaj (New Adult)

- A szerelem szépsége (erotikus)

Gabo:

- Ha megáll az idő (dramedy)

- Eltévedtem (ifjúsági)

- Bolyongó (ifjúsági)

Libri:

- A haldokló részvényes (egy Gordon Zsigmond novellás kötet)

- Az elrabolt lányok (thriller)

Animus:

- Zero Tudják, mit teszel (katasztrófaregény, összeesküvős thriller)

- Egymás ellen (dramedy, ahogy Backman tudja)

Lettero:

- A bábu (horror elemes thriller)

Atlantic Press:

- A vörös Pimpernel (romantikus történelmi kalandregény)

Alexandra:

- Az ártatlanság börtönében (thriller)

- Halottakkal suttogó (thriller)

Geopen:

- A Kakas bár (jogi thriller, új Grisham)

Tilos az Á:

- Időfutár 7. (ifjúsági kalandos, humoros, fantasy)

HarperCollins:

- Az egység (akció)

Tercium:

- No exit (thriller)

Magyar Irodalmi Ház:

- Ezerszín (kortárs novellák)

Menő:

- Még sincs vége (ifjúsági)

És természetesen van bőven csúszó megjelenés is, ami vagy lesz, vagy nem. Mint a Sötét erdő, Visszatérő végzet, Szép álmokat feketerigó, Strand papucs szerelem, Vágod és az Amíg a halál el nem választ.

Láthatóan a kínálat döbbenetesen nagy, jó szemezgetést!

Szerelmes, megkínzott, traumából felépülős.

Matt még csak 9 éves volt, amikor egy életre meghatározó trauma érte. Legjobb barátjával az erdőt járta, egy gyilkos elkapta őket. A fiút is megkínozta, de játszótársát megerőszakolta és ölte Matt szeme előtt. Jó 20 évvel később Matt sikeres gyógymasszőr, aki nemcsak kézügyességével, de megértésével és figyelmével is segíti a betegeit. Így ismerkedik meg egy betege lányával, Julie-val. A lányt autistaként diagnosztizálták, és senkit nem enged a közelébe. Matt lesz a kivétel, akit szép lassan rabul ejt a különös lány, aki egyre több hasonlóságot mutat a halott Amyvel. Amy lelke valóban Julie testében éledt volna újjá? Matt elhatározza, hogy visszasegíti az életbe a legjobb barátját, aki több is lassan, mint barát. De az egykori gyilkos elől nincs menekvés…

Volt olyan könyvélményetek, hogy a kötetet egyszerre szerettétek volna kidobni, összeszabdalni és ugrálni a romjain, miközben bőgve ölelgettétek is volna? Kis túlzással, de ilyen élmény volt számomra Susanna Ernst regénye. Szeressem, utáljam? Nem tudom. Mert annyira fájt…

Jó, legyek kicsit világosabb. Valami nyálas ostobaságra számítottam, amit a vonaton hamar kivégzek. De sokkal okosabb, jobb annál ez a könyv. Drámai, fájdalmas, és nagyon emberi. Sokáig szerelemről szó sincsen benne. Traumákról, gyógyulásról, segíteni akarásról szól. Sebzett emberekről, akik keresik a kiutat. Majd jön Amy Julie testében, a két sebzett fiatal gyógyulása, ami közben egymásba is szeretnek. Annyira drukkoltam nekik, és olyan jól volt vezetve is a cselekmény! Mert események voltak, fordulatok, és nem a romantikus nyálregények csepegős vadulása.

Amikor úgy tűnt, jön a happy end, nekik tudtam örülni. Nagyon jól megrajzolt mindkét figura, és nekik elnéztem azt is, hogy túl jók. Matt még direktbe is kap olyan jellemzést egy más szereplőtől, hogy túl jó ember. Tényleg az. De nem meseszerűen az, Ernst szépen megrajzolta, hogy lett ilyen. Lelkiekben erős ez a könyv, minden szereplő pszichésen alátámasztott. Nem csak Matt és Amy/Julie, de a környezetükben levők is.

Aztán elindult a thriller és dráma folyam, és Ernst elkezdte összetöri a szívem. Olyannyira sikerült neki, hogy a könyv végére folytak a könnyeim. Hogy lehetett ilyen véget kitalálni neki? Hú… bár elmesélhetném, de nem leszek spoiler övezetes. Így beérem annyival, rég lepett meg és rázott meg ennyire egy könyv vége. Ez szabályosan fájt.

De azon túl, hogy értelmes, fordulatos és romantikus cselekménye van, jól megrajzolt karakterei, ez a regény nyelvezetében és stílusában is megfogott. A stílusa cseppet talán szentimentális, de még belefért. Az érzelmi részek miatt működött. Még tetszett is. A nyelvezete is korrekt. Oda van figyelve a szövegre is.

A lélekvándorlás témát is úgy tudja használni, hogy ne csapja ki a biztosítékot. Bizonyíték nincs a halálon túlról, így hitelesnek nem nevezhetem, de hiteles is lehetne. Maga az elgondolás olyan, amivel ki lehetne egyezni – ha bele is tudok kötni logikailag. Egyre több ember él a bolygón – honnan vannak új lelkek, ha csak vándorlás lenne?

De nem is ez a lényege. Tartalmas, szép regény, de a végét még fel kell dolgoznom. Megmart.

A lelked bennem - Mint romantikus thriller: 90% szép a történet, durvák a fordulatok, olvasmányos, szívtörő.

Szubjektíven: 95% azon kevés könyvek egyike, amelyik megríkatott. Tetszett, de fájt is.

Időutazós, titkos szervezetes, összeesküvős.

Melisande Stokes kihasznált doktorandusz egy nyelvészeti tanszéken. Egy alkalommal egy rejtélyes felvételi teszt kitöltésére kérik fel. Amikor kiderül, hogy a felettese a lány készítette munkát adta el a sajátjaként, és most azzal tesztelnék, felvételt is nyer a DODO csapatba. Különleges, több régi iratot kell tanulmányoznia, melyek valamiképpen a mágiával függenek össze. Ráébrednek, hogy a mágia olyan, mint Schrödinger macskája. A boszorkányok képesek voltak a lehetőségek közül a nekik megfelelőt kiválasztani. Teremtenek egy burkot, ahol Kárpáthy Erzsébet, egy túlélő boszorkány mágiát űzhet. Idővel ráébrednek, hogy Erzsébet képes a múltba küldeni őket, és a DODO hatalmas szervezetté épül az idősíkokban. De készül egy összeesküvés a háttérben, ami mindent veszélybe sodor.

Neal Stephenson az egyik olyan sci-fi író, aki most a nagyon felkapottak között van. Szereti a kritika, díjakat nyer, miközben bestseller kötetek is a regényei.

A DODO egy olyan zsánert dolgoz fel, ami az egyik leggyakoribb a sci-fi témában. Az időutazás. Van egy olyan tippem, hogy a következő Bosszúállók is ebbe az irányba fog kalandozni… de egyelőre maradjunk a DODO mellett.

Aminek különben már a címe is okos. DODO. Ami egy betűszó, benne van a titkos szervezet neve, de egyben egy madár is, az egyik legismertebb kihalt madár a világon. Érdekes, hogy más időutazós történetekben is elő szokott fordulni. Nem egyben felmerül, hogy menjenek vissza, és mentsenek ki ilyen madarakat. A DODO tagjai itt is ilyen különleges, veszélyben levő állatfaj. Főleg, amikor az összeesküvés is működésbe lép.

A regényre különösen igaz, hogy okos, jól kitalált. Hiteles. Mondhatni, tudományosan eltalált. Schrödinger macskája, mint a párhuzamos valóságok és a mágia ilyen típusú definiálása – ez viszont új ötlet és nagyon találó is. Nekem tetszett is. Értelmesen, logikusan, érthetően kaptuk meg ezt az anyagot, és könnyen lehetett azonosulni vele.

Jó a regény a karakterekben is, főleg az elején, amikor még nem lett idősíkokon és tereken átívelő hatalmas vállalat a DODO. Onnantól kezdve inkább a DODO lett a főszereplő, és nem az emberek. Mondjuk, a cím is arra utal, hogy a DODO lesz a lényeg. Ilyen szempontból ez nem is kritika, csak nekem jobban tetszett, amikor emberközpontú volt. Amikor még téma volt az is, mit éreznek, és hogyan gondolkodnak a főszereplők. Utána ez már nem volt jelentős, inkább az számított, a tetteik hogyan hatnak a szervezetre.

Nekem tulajdonképpen ez volt a gyengepont. Hiába maradt nagyon jól felépített, logikus, már nem éreztem igazán történetnek, szórakoztató regénynek. Sokkal inkább emlékeztetett egy nagyvállalat működésére.

A stílusa annak megfelelő, mennyire komoly ez a regény. Már az elején is, amikor még kalandosabb és a szereplőkön nagyobb a hangsúly, akkor is szárazabb a szövege. Nem is ez a legjobb szó. Tudományoshoz közeli, rideg. Nem élményszerű. Ami a tudományos részekhez kifejezetten illett is.

Annyira nem elgondolkoztató, mint a Hét Éva. De a mágiáról vannak jó ötletei. Jól felépített regény, a komoly sci-fi kedvelőknek megér egy próbát. Nem egy könnyed kikapcsolódás.

A DODO felemelkedése és bukása - Mint sci-fi: 80% ismerős zsáner, nagyon profin és hitelesen felépítve. Összetett, fordulatos.

Szubjektíven: 55% a végére száraz, túlzottan bonyolított. A karakterek is elvesznek benne.