Fülszöveg:
Róma, 1896. A fiatal Maria Montessorit mélyen megrendíti, amikor városa pszichiátriai klinikáján először találkozik „gyengeelméjűnek” nevezett gyerekekkel. A sivár kórteremben kísérteties csönd uralkodik, Maria szomorú gyermekarcokat lát. Amikor azonban játékszereket ad a kezükbe, a kicsik a szeme láttára kelnek életre letargiájukból.
Ez Maria addigi életének legboldogabb pillanata, egyszersmind példátlan pedagógiai pályafutásának kezdete. Elkötelezettsége, hivatástudata és ambíciója hamar meg is hozza a szakmai sikereket és hírnevet, úgy tűnik, karrierje megállíthatatlanul ível felfelé. Ám amikor beleszeret egy kollégájába, egyszerre minden megkérdőjeleződik, és Maria életének legnehezebb döntése elé kerül.
Szerintem:
Az első benyomásom az volt, hogy