Fülszöveg: 

Amikor Lily Sanderson úgy dönt, hogy Vízililiom hercegnőként Thalasszinia, a sellőkirályság trónörököse marad, tisztában van azzal, hogy nem könnyű pancsikálás vár rá a part menti habokban. Mivel az előző éveket a szárazföldön töltötte, abban sem lehet biztos, hogy elég ikra van benne egy birodalom vezetéséhez. De fejest kell ugrania a mély vízbe, ha Tellinnek tett ígéretét be akarja tartani, mert a fiú királysága megszenvedi a klímaváltozást. Lily hamarosan rájön, hogy a probléma hetedhét tengerre vonatkozik, ezért ki kell békítenie és együttműködésre bírnia a civakodó uralkodókat.

Amikor azt hiszi, végre kisimultak a hullámok, egy réges-régi törvény azzal fenyegeti, hogy örökre el kell válnia szerelmétől, a szárazföldlakó Quince-től. Sikerül-e együtt átúszniuk a nehézségeken?

Szerintem: 

Ezzel vége a sorozatnak? Én nem bánnám, mert már a 2. résznél is azt éreztem, hogy felesleges folytatás, és most

Fülszöveg: 

Kopp. Kopp. Kopp.
1943, Lengyelország, przemyśli gettó. A házban Stefania, a tizenhat éves katolikus lány és hétéves húga él. Családjukat, barátaikat elhurcolták vagy megölték.
Kopp. Kopp. Kopp.
„Halál a zsidókra és mindenkire, aki segítséget, ételt, menedéket vagy rejtekhelyet nyújt egy zsidónak.”
Kopp. Kopp. Kopp.
A ház padlásán Stefania tizenhárom zsidót rejteget.
Kopp. Kopp. Kopp.
Az éjszaka közepén az ajtóban két SS-tiszt jelenik meg.

Szerintem:

Azt sem gondoltam volna, hogy ez a regény fog annyira elkapni, hogy le se nagyon tudtam tenni. Pedig így lett – ez a történet nagyon egyben volt.

A történelmi korszak önmagában is

Fülszöveg: 

II. Leto, az istencsászár nincs többé. A halálát követő másfél évezred technikai forradalma és népmozgásai gyökeresen átalakították az addig változatlan civilizációt. Emberek milliárdjai hagyták el a lakott bolygókat, és telepedtek le az univerzum új, feltáratlan zugaiban. Ám az ismeretlenből egy új veszély fenyegeti II. Leto egykori birodalmát. Valami, ami nemcsak a törékeny társadalmi rend összeomlását okozhatja, hanem a fűszer egyetlen forrásának a pusztulását is. Az új fenyegetéssel csupán egyetlen szervezet veheti fel a küzdelmet: a Bene Gesserit rend, mely a változások közepette is megőrizte ősi célját, az emberiség génállományának megőrzését – bármi áron…

Szerintem: 

Újabb őrült nagy ugrás és megint csak fogtam a fejem, hogy 'Mi van?' Megvannak a magam mélypontja Frank Herbert Dűne-regényeivel, és úgy érzem, megint elértem egyet.

Szinte sajnálom, hogy

Fülszöveg: 

Kevés ​olyan szerző van a fantasztikus irodalomban, aki egyszerre összegző és újító, s hatása szöveges hagyatékán túlsugározva saját tradíciót teremt. H. P. Lovecraft közéjük tartozik. Rémtörténeteiben az elődöktől átvett elemek ötvözésével és átértelmezésével valami egészen újat és különlegeset teremtett: a „Cthulhu-mítoszt”, mely mindmáig hideglelősen borzolja az olvasók képzeletét és alkotásra inspirálja a horrorszerzők egymást váltó új nemzedékeit. Példátlanul gazdag hagyomány jött létre ily módon, mely immár több mint egy évszázadot ölel át, hiszen a mítosz legkorábbi motívumai még Lovecraft 19. századi ihletőinél bukkannak fel, követői pedig napjainkban is írják az új történeteket. A természetfölötti irodalomnak ebbe a vonulatába nyújtunk most betekintést, az anyag bősége miatt több kötetben. A tagolás tematikus szempontok szerint történik: a Cthulhu-mítoszon belül sorra vesszük az egyes tényezőket – alakokat, helyszíneket és motívumokat –, és időrendi lebontásban mutatjuk be az olvasónak, hogyan fejlődtek a kezdetektől mostanáig. Jelen kötetünk fókuszában Carcosa és a Sárga Király mítosza áll – egy szürreális álomvárosé és egy titokzatos istenalaké, akinek kisebb gondja is nagyobb, mint hogy oltalmazón őrködjön az emberiség fölött, bár egyes személyeket olykor kitüntet rettenetes figyelmével. Álom és valóság mosódik egybe a kötetünkben prezentált történetekben, a realitás határai nehezen kitapinthatóvá válnak, a tisztánlátás gyakran egyenértékű az őrülettel. A csokrot, amit átnyújtunk az olvasónak, száz év termésének legjavából válogattuk.

Szerintem: 

Tematikus antológia, vagyis az első gondolatom ilyenkor az, mi alapján kerültek be a történetek és mennyire jól sikerült a válogatás. Itt az eredmény felemás.

Hiszen, a

Fülszöveg: 

Emilie ​Hornby, a tizenhét éves gimnazista mottója: „A sors a balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni.” A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefonja ébresztője, és – ó, te jó ég! – újra Valentin-nap van. Az utána következő nap pedig…? Ismét egy rémes Valentin-nap!
Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az „első” Valentin-nap rémségeit.
Vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban?

Szerintem:

Az időhurok jópofa zsánerelem tud lenni. Igaz, inkább filmeken kedvelem, de regényben is találkoztam már jól sikerült darabbal. Csak, kell bele valami plusz, ami kiemeli a többi közül.

Ez az, amit Painter

Fülszöveg: 

Hercule Poirot azt reméli, hogy békességben töltheti vakációját az exkluzív tengerparti nyaralóhelyen. Sajnos, már az első napok is zaklatottan telnek – mindenki arról susog, hogy a híres „férfifaló”, a szépséges színésznő, Arlena Stuart ezúttal kire vetette ki hálóját. Kavarognak az indulatok a szépasszony körül – mígnem egy különlegesen szép, verőfényes napon rábukkannak a holttestére! És éppen Hercule Poirot volt az, aki utoljára beszélt Arlenával, amint a csábos teremtés titkos találkára osont…
Poirot úrnak természetesen ezek után nem adatik meg a nyugalmas nyaralás! Mivel a szép Arlenára sokaknak volt okuk haragudni, a gyanúsítottak száma sem csekély. Monsieur Poirot azonban nem volna méltó hírnevéhez, ha végül nem sikerülne kibogoznia a nem mindennapi rejtély szálát – és lelepleznie a valódi gyilkost.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy nem tudtam ezt a történetet most élvezni. Nem is régen olvastam a Helikon egyik Agatha Christie novellagyűjteményét, és a helyzet az, hogy találtam benne egy

Fülszöveg: 

„Ilyen lenne, ha élőben találkoznál vele.” – The Independent. A szerző Poirot-hoz méltó precizitással tanulmányozta AGATHA CHRISTIE 33 regényét és 56 novelláját, amelyben a legendás nyomozó színre lép. Ínyenc ízlés? Szemérmes privát kapcsolatok? Rejtélyes, különc viselkedés? Ki volt valójában Hercule Poirot?

Szerintem: 

Nehezemre esik önálló és értékelhető kötetként tekinteni rá. Egy szakdolgozatnak inkább el tudom képzelni – leszámítva azt, hogy

Fülszöveg: 

1945. ​április 12. Az európai és a csendes-óceáni térségben éveken át elhúzódó véres, háborús konfliktusok idején Amerikát mélyen megdöbbenti Franklin D. Roosevelt elnök halálhíre. Harry Truman alelnöknek, akit eddig távol tartottak a háborús tervek folyamataitól, és semmit sem tudott a világ első atombombáját kidolgozó, szigorúan titkos Manhattan-tervről, egy pillanat alatt kellett átvennie a több kontinensen háborúzó nemzet irányítását, és fel kellett vállalnia a világtörténelem egyik legnagyobb horderejű döntését. A Visszaszámlálás 1945 az ezt követő viharos napok, hetek és hónapok lebilincselő, igaz történetét meséli el, egészen 1945. augusztus 6-ig, amikor ledobják az atombombát Hirosimára.

A szerző hírneves és kevésbé ismert alakok gondolatait tárja elénk. Közéjük tartozik például a legendás Albert Einstein, aki végül az atombomba melletti kiállását élete „legnagyobb hibájaként” értékelte, a kutatások igazgatója, J. Robert Oppenheimer, a szovjet kém, aki titokban beépült a kutatócsapatba, vagy a bomba ledobására kiválasztott gép pilótái.
Felejthetetlen betekintést nyújt az akkor élő, hétköznapi amerikai és japán civilek életébe is. És látjuk a csendes-óceáni hadszíntéren harcoló amerikai katonákat is, akik aggódva várják a parancsot egy esetleges japán elleni invázió megindítására.
Ám legfontosabb alakja a még kipróbálatlan, gyakorlatlan, új elnök, Harry Truman. Az ő története ez, azé az emberé, aki egy olyan döntéssel szembesül, amelyről tudja, hogy örökre megváltoztatja a világot.

Szerintem: 

Történelmet kétféleképpen lehet bemutatni. Az egyik verzióban széles

Fülszöveg: 

Amikor új – és nem mellesleg túlságosan jóképű – szerkesztője nem hajlandó további hosszabbítást adni neki az új kézirat leadási határidejére, Florence felkészül rá, hogy búcsút intsen a karrierjének. Ráadásul nem sokkal később olyan telefonhívást kap, amire nem lehet felkészülni: haza kell térnie a szülővárosába eltemetni váratlanul elhunyt, imádott apját. Abba a közösségbe, ami soha nem értette meg őt, és ahol az évek során semmi nem változott.

Nem csak ezzel kell azonban szembenéznie. Az apja végakarata meglehetősen furcsa a temetésre kért ezer szál vadvirággal, Elvis fellépésével és a madarakkal. De a ravatalozóház ajtajában még furcsább dolog várja: egy szellem, aki pont olyan dühítően jóképű, mint korábban, és legalább annyira értetlenül áll a helyzet előtt, mint Florence. A romantika határozottan halott… de úgy tűnik, hogy az új szerkesztője is, és befejezetlen ügyük miatt a lány kénytelen átértékelni mindazt, amit valaha a szerelmes történetekről gondolt.

Szerintem: 

Megint belefutottam abba, hogy fejben rájöttem, mire emlékeztet nagyon és onnantól kezdve nem tudtam nem úgy olvasni, hogy összehasonlítsak.

Most konkrétan Marc

Fülszöveg: 

Kr. ​u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. Beköszönt az egyetemes béke – a Pax Romana – korszaka Britanniától Egyiptomig, Galliától Görögországig. Marcus Aurelius tartja fenn ezt az aranykort, aki legalább annyira filozófus, mint császár. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg.
Az elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak. A történelem legjobb császárait a legrosszabbak követik. Végtelen hullámokban támadnak a barbárok, akik egészen Róma városáig merészkednek. Katonák kaparintják meg a hatalmat, és a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják a trónt. A birodalomban kitör a káosz.
Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan nemzedékük misztikus örökségének.
Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a láthatáron. Bizonyos szekták a társadalom pereméről veszélyes, lázító gondolatokat terjesztenek. Meggyőződésük, hogy mindenki csak egy istent imádhat, az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Egyes császárok megtűrik őket, mások kegyetlenül leszámolnak velük. Aztán az egyik császár felfoghatatlan lépést tesz. Felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot.

Szerintem: 

Saylor folytatja a Pinarius család történetét, de