Örökségért küzdő, párkapcsolatos, botrányos.

Nick és Rachel két éve házasok – Eleanor már alig várja, hogy nagymama legyen. Az, hogy Rachel apja nem csak gazdag, de menő politikus is, számára elfogadhatóvá tette a menyét. A pár agyára is megy az akcióival, amelyeknek az üzenete, hogy unokát akar. Még inkább felpörög, amikor Nick nagyanyja, az Öreg Hölgy haldoklik. A rokonok a helyszínre özönlenek, mindenki az örökségét várja. Eddie különösen belelendül a betegápolásba és gyászba, így akarja elérni, hogy az asszony Nick helyett rá hagyja a birtokát. Nick és Astrid érkeznek azért, hogy valóban elköszönjenek. A végrendelet azonban felkavarja az állóvizet: közösen öröklik a házat és a birtokot az asszony gyermekei és két unoka. Nick megmentené az örökséget, de a nénjei pénzt akarnak. A Bingek is akcióba lépnek, Astrid válni próbál, és Carlton szemet vet Nick egyik unokatestvérére. Ármánykodás indul!

Kellett aludnom rá egyet, hogy megtaláljam a regény előnyeit. Elsőre, a végére hiába szórakoztam jól, kifejezetten csalódásnak éreztem a zárlatot. Számomra a Kőgazdag ázsiaiak olyan strandkönyv, amin a gazdagok luxus körülményein és ármányain szörnyülködöm ámuldozva. A botrány kell belőle, az a poén!

Ehhez képest nagyon lassan indult be a történet. A teljes első fele mintha csak előkészítés lenne. Eddie és Eleanor ugyan alkotnak ekkor is, de sokkal kisebb mértékben és volumennel, mint amit ettől a sorozattól megszoktam. A cselekmény is ezt hozza, hiszen Ah Ma haldoklik, és az örökség biztosításának nem az a módja, hogy feltűnjenek és botrányba keveredjenek.

Már itt érezni, hogy mennyire varrja el a szerző a szálakat. Vegyük csak Astridot, aki megtalálta Charlie mellett a boldogságot, és már az ujján a jegygyűrű is, amit egyenesen a kritikus nagymama adott a férfinak, ezzel is kifejezve, hogy örül nekik és most el fogja fogadni őt a család, nem, mint első alkalommal.

De a nagymama meghal, és megindulhat újfent az őrület. Kwan rá is kapcsol kicsit, de már inkább kedvesebb szálakat hoz, vagy külsősök keverik a zűröket. Astrid és Charlie nem várt nehézséggel küszködnek – de az exek bosszúja nem olyan durva, amit pl. Colette tudott művelni a 2. részben. Kitty is alkot, de abban is nagy a gyerekesség, ahogy a mostohalánya ellen versenyez, igazából cél nélkül. Colette távolról van a cselekményben, és még így is ő a legnagyobb intrika. (Ami valahol szomorú.)

Az is mutatja, hogy más lett ez a történet, hogy legszívesebben arról olvastam, hogy Carlton hogyan talált magára, és tűnik fel az életében a Nő. Az elkényeztetett fiúból komoly üzletember lett, aki méltó párra talál Nick egyik gazdag unokatestvérében az angol ágról. Kicsit lánymesés, ahogy udvarol neki és alakul a kapcsolatuk, csak egyetlen zökkenővel – ahogy már említettem, Colette maradt Miss Intrika, hiába szerepel alig. Sikerül most is bekavarnia az exének.

Visszavett Kwan a luxus világának bemutatásával is. Igazából azoknak engedi meg a boldogságot, akik szerényen élve is boldogulnak, illetve a gazdagságukat nem pazarolva élik meg. Nick és Rachel, a komolyabb Carlton, Astrid, aki maga mögött hagyja majd az elit életét és talál valami mást, Araminta és a férje. Hiányoztak is a kis lábjegyzetek, a márkák és rettenetesen drága luxuscikkek bemutatásai.

Ami némileg kárpótol, hogy minden szál olyan befejezést kap, amit a szereplő megérdemelt. Nagy happy end, csúnya bűnhődés, mindenkinek a tettei szerint. A cél most a zárás volt, és ezt abszolválta Kevin Kwan.

Zárásul talán annyit, hogy ezt nem mondanám romantikus regénynek, ahogy a sorozat sem az. Van szerelmi szál, de ez sokkal inkább bulváros női olvasmány rejtett társadalomkritikával.

Kwan: Kőgazdagok problémái - Mint strandkönyv: 75% lazább kezdés után kezd felpörögni, minden szálat pozitívan elvarrni.

Szubjektíven: 70% az elején alig ismertem rá, több ármányt szerettem volna! Túl happy is.

• Athenaeum: A világ hülyéi - humoros, ismeretterjesztő
• Lettero: Alfie új munkát kap - női, humoros
• Animus: Lázár - skandináv krimi
• Alexandra: Bekavarás - ifjúsági
  • Szibériai csapda - krimi
• Kossuth: Quentin Tarantino - életrajzi
• Lazi: Mr. Darcy összetörte a szívemet - romantikus
• 21. Század Kiadó: Gyilkos szándék - krimi
  • Mindörökké Jóbarátok - rajongói könyv
  • Akiért a harang szól - klasszikus
• Európa: Jáde háború - fantasy
• Agave: Mozgástér - sci-fi
• Fumax: A birodalom vére - fantasy
• Gabo: Meghaltok mind - krimi
  • A titkárnő - thriller
• Partvonal: A terapeuta - thriller
• Könyvmolyképző: Wonder Woman - YA fantasy, akció
  • Elveszett babácskák - erotikus thriller
  • Marilla a Zöld Oromból - lányregény
  • Mogador oroszlánja - női
• Álomgyár: Mögötted - női thriller
  • Halálos Hollywood - női krimi

Október

19. Kwan: Kőgazdag barátnő – strandkönyv 5
20. Bessenyei: A jövő harcosai – gyerekkönyv 3,5
21. Connelly: Feslett szőke – krimi 5
22. Austerlitz: A Jóbarátok-generáció – ismeretterjesztő 4
23. Smith: Hogy lehetnél mindkettő – kortárs 3

            Robb: Halálos bosszú – krimi 4,5

24. Jones: Ha én lennék te – erotikus 1,5

            Tobin – Pugacz-Muaszkiewicz – Stachyra – Currit: Vaják – képregény 4,5

            Király: Semmi pánik – ifjúsági 4

25. Ponicsán: Az utolsó szolgálat – kortárs 3,5

            Shetterly: A számolás joga – dokumentumregény 4

Remélem, mindenki átállította az órát! (Csak nem hajnalba merültünk bele egy jó könyvbe…)

Kutatós, munkáért és egyenjogúságért küzdő, történelmi.

Az Államokban hamar nyilvánvaló lett, hogy a II. világháborút az a nemzet fogja győzelemre vinni, aki a légtereket uralja. A németeknek jó gépekkel repültek, de az amerikaiak elkötelezettek voltak, hogy nekik még jobbak lesznek. A tervezéshez, teszteléshez azonban sok mérnökre és számításra volt szükség, miközben a férfiak a harctérre mentek. A női munkaerőhöz nyúltak, akiket matematikusként kezdtek alkalmazni, a mérnökök számításait elvégezni és ellenőrizni. A fekete nők is bekerülhettek, és mivel jól teljesítettek, a háború megnyerése után, a civil kutatások idejére is megtartották őket. Emberi komputerek voltak, akik itt sokkal jobban kereshettek, mint korábban pl. tanárnőként és hasznos munkát végezhettek. Ahogy a szovjet veszély nőtt, a NACA átalakult, és már az űr meghódítása lett a cél. A számítástechnikában magukat kiképző, mérnökként is helytálló, komoly számolásokat elvégző nők is kivették a részéket abban, hogy az ember eljutott az űrbe, a Holdra.

Van a könyvben egy mondat, ami nagyion beragadt az agyamba. A társadalmi és tudományos fejlődés egyik indikátora a háború. Tulajdonképpen a könyv teljes első fele ezt bizonyította, bármennyire is nem jó arra gondolni, hogy milyen mértékben ölték egymást az emberek a XX. század első felében – is. Tudom, nem ez a könyv mondanivalója, de már ez is egy olyan tétel, ami keserédesen igaz. De ez a nők története.

Ám Shetterly többet mutat meg, mint pár fekete nőt, akik a NACA majd a NASA sikereiben tevékenyen részt vettek. Igen, életrajzi könyv is. Benne van, honnan indultak, milyen képzést kaptak, kihez mentek hozzá, hány gyereket szültek és hogyan kerültek be a szervezethez, ott milyen munkát végeztek, és a végén arról is szó esik, mi történt velük később. Kielégíti az önéletrajzok fogalomkörét, de szélesebbre veszi a nézőpontot.

Bemutatja a kort, amely lehetővé tette, hogy nőket matematikusként, emberi komputerként, majd akár mérnökként is alkalmaztak. Egy-egy karakterrel egy-egy korszakot jellemez, ki meddig juthatott el az adott időszakban. Dorothy, aki felküzdi magát az osztálya élére, és időben észreveszi, hogy az emberi munkaerőt fel fogja váltani a gépi, és maga is, de a lányai is képzésekre járnak, hogy majd kezelni tudják az IBM gépeket és programozók lehessenek. Mary, aki megszerzi a mérnöki diplomát egy olyan korban, amikor a nőknek azért is bíróságra kellett menni, hogy egyetemre járhassanak – a fekete nőknek még nehezebb körülmények közül kellett kiugrani. Katherine, aki a legismertebb a korból, és jelentős szakanyagokat is jegyezhetett, és mondhatni a szimbóluma lett annak, mit lehetett elérni.

A női életrajzok szárazabbak, kevesebb az anekdota. A tények vannak kiemelve, minimális érzelmi visszacsatolással. Ennél a regényesebb történeteket szeretem, de mivel matematikusokról olvastam, nem lepett meg a komolyabb megközelítés.

De, elkalandoztam. Shetterly bemutatja a korszakokat, a nagyobb összefüggéseket. Csak egyet kiemelve, Martin Luther King Jr. hatása még a NASA dolgozóira is. A szovjet-amerikai űrverseny és következményei. A történelem, amely a NASA-t is formálta, így az ott dolgozók életét. Ezt színezi meg azzal, hogy ezeknek a nőknek nem csak a nemük, de a bőrszínük miatt is küzdeni kellett. Még egy olyan helyen is, ahol a tudomány határozta meg a mindennapokat, olyan harcokat kellett megvívni, mint a szegregált étkezés vagy a mosdóhasználat. Egy pont jár azért is, mert még arra is vette a szerző fáradtságot, hogy nem csak a nőkre vetítette ki a kérdést. Nagyon kevés fekete mérnök volt, és nekik volt olyan nehéz helyzetük, mint a nőknek – mögöttük nem volt ott a csoport, mint a nőknek, akik nagyobb számban dolgoztak itt, mint az a szerencsétlen 2-3 férfi, akik így együtt fellépni sem tudtak.

Informatív, jól összerakott kötet, csak nekem elrontotta, hogy a film emberközelibb.

Shetterly: A számolás joga - Mint dokumentumregény: 70% alapos, széles látókörű, de csak minimálisan regényes kötet.

Szubjektíven: 55% a filmet láttam előbb, és ez a komolyabb, de a kevésbé szórakoztató is.

Katonai, rendszert megkérdőjelező, börtön felé haladó.

Billy és Mule haditengerészek, akik még szeretik is a hivatásukat, pláne, amikor kint vannak a vízen és nem kell gondolkozni sem, csak tenni a dolgukat. Most azonban más feladatot kapnak: egy 8 évre ítélt kölyköt kell elkísérniük a börtönbe, és leadniuk. Larry Meadows simán balszerencsés volt: kleptomániában szenved, és belenyúlt az adománygyűjtőbe, ami pont az egyik fejes feleségének a szívügye, így a fiúval példát akarnak statuálni. Még alig 18 éves, és egy nagy mamlasz. A két tengerész megsajnálja, és hajlandóak emlékezetessé tenni az utolsó szabad napjait. Meglátogatják az anyját, aki már nagyban pasizik, és nem foglalkozik a fiával. A városban buliznak, isznak és azt is összehozzák, hogy a fiúnak ne szüzen kelljen bemennie a börtönbe. Nem engedhetik megszökni Larry-t, ez viszont őket töri meg. Kritizálni kezdik a rendszert, és maguk is szabadulni akarnak – ami a saját tragédiájukat hozza el.

Bár nem nagyon szeretem azt az oppozíciót, hogy női és férfi regények, de azért léteznek, ha egyre inkább össze is mosódnak a határok. Ahogy nehezen tudom elképzelni, hogy a pasik tömegesen Danielle Steel vagy Szürke 50 regényeket olvassanak, úgy Ponicsán meg nem lesz női bestseller.

A teljes téma nagyon férfias és maszkulin. Mi a fontos a férfinak, mielőtt bevonul a börtönbe? Egyrészt, tartanak egy utolsó nagy bulit, amiben az italozás és a szex játsszák a főszerepet. Kirúgnak a hámból, mintha nem lenne holnap – noha az nagyon is a nyakukon van. Másrészt, Larry hazamehet elköszönni. Neki az anyja a család, és nagyon kiakasztja az idősebb két tengerészt, az asszony mennyire nem érezte át, mi fog most történni a fiával. Nincs konkrétan leírva, mennyire pokoli hely egy katonai börtön, de egy-egy elszólásból össze lehet rakni, hogy az nem egy könnyű 8 év lesz a fiúnak.

Ponicsán előtérbe helyezi a férfi barátságot és bajtársiasságot. A három főszereplő között korábban nem volt kapcsolat, ez a szállítási feladat hozza őket össze, és annak ellenére, hogy mennyire más emberek, összetartanak és összebarátkoznak. Érdekes dinamikája van annak, ahogy Larry-t sajnálják és megkedvelik, de igazán segíteni nem tudnak neki. Tudják, hogy milyen büntetés jár azért, ha engedik megszökni.

Larry bele is van törődve a helyzetbe, inkább Mule és Billy az izgalmasak. Akikben már egy ideje gyülemlik, hogy milyen gondok vannak a seregben. A kivételezések, a kapcsolati tőkéből fakadó igazságtalanságok. Larry nem rossz kölyök – inkább pszichológus kellene neki, nem börtön. Azzal, hogy így járnak el, csak elveszik a társadalom számára, és ki tudja, milyen ember lesz belőle 8 év múlva.

Azt nagyon megfogja Ponicsán, hogy lesz ez az egész túl sok nekik, és robbantanak. Ahogy Mule és Billy szabadulni akarnak – csak éppen a rendszer nem engedi, utánuk nyúl, és meg kell fizetniük.

Bár nem érzeleg Ponicsán, leképezi, mi zajlik a szereplői lelkében. Milyen döntéseket, és miért hoznak. Határán van a cselekmény- és karakterközpontú regénynek. Az már más téma, hogy mennyire idegen tőlem a téma. Egy nagy pasis buli, aminek a végére a lelkiismeret gyötörni kezd. Arra fogékonyabb voltam, hogy milyen hibái vannak a rendszernek, és mennyire tönkreteszi az embert, ha ezt látja, de tenni nem tud ellene.

A nyelvezete a történethez illik. A tengerészek mocskosan beszélnek, így bár nem szeretem a trágárságot, itt volt létjogosultsága. Mondjuk, ettől nem szerettem meg jobban a könyvet.

A humora is férfias. Érzékeltem, de nekem nem volt vicces.

Egyszer érdekes volt, lehet, hogy a filmet is megnézem, de újraolvasni nem fogom.

Ponicsán: Az utolsó szolgálat - Mint kortárs: 65% sajátos stílusa és története van, hangulatos, de egyre komorabb üzenettel.

Szubjektíven: 45% a történetbe illik a nyelvezet, de akkor is… Plusz, a vége is olyan zavaros.

Eleanor ráismer Rachel apjára, annak fia annyira hasonlít a lányra. Kiderül, nagy gyógyszerészeti céget örökölt, vezető politikus lett belőle. Így már áldását adja a frigyre, amin részt is vehet, hiszen előtte ő hozza össze a családegyesítést.

Nászútra Nick és Rachel Kínába mennek, megismerni a férfi családját. Azonban csak az öccse, Carlton foglalkozik velük. Megismerteti őket a barátnőjével, Colette-tel, Kína második leggazdagabb emberének a lányával. A lány extrém kiváltságos életet él, és Rachel rossz szemmel nézi, ahogy az öccsével játszik. Az apja másnak szánja a lányt, és Carlton az eszköz, amivel féltékennyé tennék a másik fiút. Plusz, Colette is nagyban felelős a balesetért, amiben egy lány meghalt, és Carlton is majdnem ott maradt.

Amikor Colette játszmáira kezd fény derülni, Rachelt megmérgezik. Colette asszisztense magára vállalja, de lehet sejteni, mennyire benne volt a lány keze is. Colette Carlton felesége akart lenni, majd egyszer. De ahhoz az kellett, hogy eltűnjön a féltestvére, aki szintén örökölhetne a családi kasszából. Colette mégis képes arra kérni a felgyógyuló nőt, hogy hasson az öccsére, ne szakítson vele. Rachel nem akar ilyet tenni, így Colette sértetten elviharzik. Viszont, az eset felnyitja a család szemét, Carlton is a sarkára áll, és az anyja is hajlandó befogadni a férje szerelemgyerekét.

Kitty egy tanácsadó segítségével igyekszik elfogadtatni magát a kínai elittel. Mire sikerülne, leleplezik, milyen botrányokat kavart korábban. Arra már nem bánja: visszarabolta a férjétől a lányukat, beadta a válást, és Bing - Colette apja - új párja lett, aki elválik érte. A pénze több, mint bárkinek, már csinálhat, amit akar.

Michael nagyon megváltozott, mióta milliárdos lett. Autókat gyűjt, és úgy bánik Astriddal, mint egy csalfa, értéktelen vagyontárggyal. A nő próbálja menteni a menthetőt, de Michael féltékenysége már sok neki. Végül a férje ébreszti rá arra, hogy Charlie még mindig őt szereti, és neki is közelebb álla  szívéhez az első nagy szerelme, mint a megváltozott férje. Kész cselekedni.

Kamaszos, életről döntő, barátságot kötő.

Egy napon születtek, és velük lett a kisváros közössége 1313 fős. Ráadásul 13-án is születtek. Még szinte nevet sem kaptak, már úgy emlegették őket, hogy a balszerencsés babák. Ez rá is nyomta a bélyegét az életükre, és 17 éves korukra mindegyiküknek megvan a maga baja és titkai. Lia nagyon félénk, megszólalni alig mer. Andris most fedezte fel, hogy egy sportolótársa iránt vannak érzései, és nem tudja, ezt hogyan vállalja fel. Gabi tudós szülei a lányukat orvosnak akarják taníttatni, de a lánynak egészen máshoz lenne kedve. Dani pedig folyton harcban áll a nevelőapjával, és az igazi apját akarja megismerni. Szenvednek, míg a vonaton össze nem futnak egy különös fiúval. Az illata miatt magukban külön-külön Kókusznak nevezik el, és olyan segítséget kapnak tőle, amellyel sikerül jobb pályára terelni az életüket.

A Menő Könyvek Rólad-Neked sorozatában megint egy olyan könyvet kaptunk, amely kifejezetten a kamaszkori problémákkal és érzésekkel foglalkozik. Igaz, a balszerencsés babák miatt egy nem átlagos körítés is tartozik hozzá, de a lényeg, amivel küzdenek, nagyon is mindenkinek szóló konfliktusok.

A kamaszok azok, akik felfedezik, mit szeretnek, milyen emberek is ők valójában. Ki kell választani, merre vezessen a jövő és az első szerelmek, a családdal való viaskodás is ekkor lesz jelentősebb. A négy szereplő ezeket prezentálja, mindenki kicsit másképp. Mind a négy kamasz küzd azért, hogy önmaguk lehessenek, és fel is merjék magukat vállalni. Kókusz lesz a biztos háttértámogatás, aki megadja a kezdő lökést, hogy merjenek beszélni kezdeni, elmondani kik ők, mit akarnak és miért. A szerelem is ilyen konfliktushelyzet, de nem romantikus a regény. Nem az lesz a probléma, hogy egy szerelemért küzdjenek, hanem hogy azt szerethessenek, akit akarnak. Ne kelljen titkolózni vagy szégyenkezni. A pályaválasztás is olyan terület, ahol az elvárások és az egyéni vádak ütköznek.

Egyszerre van benne a könyvben annak az üzenete, hogy kommunikálni kell és a mások megértésének fontossága. Kókusz azzal is segít nekik, hogy nem ítélkezik, nem akar változtatni a négyesen, hanem beszél velük, figyel rájuk, kommunikál. A négyes skatulyába lett szorítva, amit kifejeznek a gúnyneveik, pl. a Gótika. Pedig az emberek, ők is, sokkal többek ennyinél. Csak képesnek kell lenni figyelni és meglátni ezt – ez pedig egy olyan üzenet, amit érdemes a regényből megfogadni. Merjünk a skatulyákon túllátni!

Van cselekmény is a regényben, a szereplők mozgásban vannak, de nem ezt éreztem a fontosnak. A lelkekben zajlanak a nagy események – ez inkább karakterközpontú regény. Sok is az érzelem, a szereplők belső világának ábrázolása. Ami passzol is ahhoz, hogy ez ifjúsági regény. Itt mondhatni elvárás, hogy úszunk az érzelmek óceánján.

Fontos kiemelni, mennyi a humor a történetben. Akadnak vicces szituációk, de bennem leginkább a frappáns beszólások és párbeszédek maradtak meg. Sok a popkulturális utalás is, de valahogy az egészben van valami fiatalos. Néhol sűrűnek is éreztem a szöveget, amin kissé nehezebb volt átrágni magam, de ez bőven belefért.

Amivel jobban szenvedtem, az a történet vége. A regény úgy van felépítve, hogy minden rész az egyik balszerencsés baba története. Lia, Andris, Gabi, majd végül Dani. Az ő szemszögükből, az ő történetük Kókusszal. Aki elég rejtélyes marad végig, és a négyesen van a fókusz. Végül, az ötödik rész a titokzatos fiúé. Ki ő, miért tette, amit? Nekem vele siklott ki kissé a történet. Olyan furának éltem meg, hogy mit tett a többiekért, miket lát tisztán, és mégis, a saját életében milyen döntéseket és tetteket nem tud megtenni. Ez olyan… keserédes.

Nekem pozitív élmény volt, sok tanulsággal és hiteles kamaszokkal. Csak a vége…

Király: Semmi pánik - Mint ifjúsági: 80% fiatalos problémák és nyelvezet, a történetbe elrejtett tanulság érzésekkel.

Szubjektíven: 65% a végét furának éreztem, a szöveg helyenként sűrű, de különben tetszett.

Szörnyekkel harcoló, mágikus, küldetést teljesítő.

Geralt utazása során egy vadászba botlik, aki képtelen szabadulni halott felesége árnyától. Együtt indulnak tovább, de az erdő egy különös házba vezeti őket, ahol a múlt bűnei elevenek, és nincs menekvés. (Az elátkozottak háza) Geralt egy hajón kap szállást és élelmet, ha segít életben tartani a hajósokat. Egy rókaszellem lányát rabolták el – mire Geralt tanácsát megfogadnák, késő. A lány halott. A démon pedig bosszút akar. (Rókagyermek) Gyilkos szörny szedi áldozatait a háború sújtotta vidéken. Geralt azonban rájön, hogy más gyilkos is van a környéken. (Szörnyvadászok) Ciri bizonyítani akarja, hogy felnőtt és nem kell neki Yennefer féltése. Így nem engedi, hogy a varázslónő eltérítse az eredeti céljától, ám csapdába sétál. Vajon Geralt idejében érkezik, hogy megmentse a lányt? (Varjak átka)

Pont most olvastam, hogy érkezik grafikus kiadásban az egyik Vaják novella. Nem képregény lesz, hanem nagyon sűrűn illusztrált novella. El is merengtem, mennyire hódít most ez a sorozat – nem kicsit a Netflix sorozatnak is hála.

Regények, Netflix sorozat, sokféle kiadás, és van képregény is. A jelen kötet ráadásul a díszkiadás – eredetileg egyesével jelentek meg a történetek, kb. úgy, ahogy a Szukits a Korra legendáját és a Stranger Things képregényeket kihozta. Akkor mivel veszi rá az embereket, hogy ezt a kötetet is begyűjtsék a polcra? Az, hogy beletettek egy sztorit, amit eddig nem adtak ki, és szólóban nem is fog megjelenni. (Szörnyvadászok ez a plusz történet.)

Szkeptikusan vettem kézbe a kötetet, és majdnem leszakadt a csuklóm. Jó, ez egy másik történet. A lényeg, nem sok jóra számítottam. A regényekből az első kötetek nagyon tetszettek, és nem hittem, hogy azt a szintet megütik.

Kellemesen csalódtam, mert olyan sötét és kalandos fantasy történeteket prezentáltak, amelyek novellaként is megálltak volna a lábukon. Nem csak egy akciót kapunk, minden részben valamilyen szörny levadászását, hanem azt a pluszt is, amitől mélyebb ez a széria. Geralt felismeri, hogy az emberiség mennyire gyarló, és gyakran nem az a szörny, aki annak tűnik. Igen, vannak gyilkos fenevadak, de az emberek képesek a legnagyobb gaztettekre. Visszatérő motívum, hogy a mitikus lény csak igazságot tesz, vagy sokkal emberségesebben cselekszik, mint az emberek. Ha meg kellene mondanom, ki tette a legrosszabbat a képregények világában, nem egy szörny nyerne nálam, hanem valamelyik emberi gonosz.

Geralt ezért cinikus is – egy megvetett szakma űzője, ráadásul sokkal nemesebb és tisztábban lát, mint akiknek dolgozik. A szótlansága, ahogy a maga eszközeivel az igazság pártján áll, ezektől nagyobb hős, mint a fegyveres és mágikus képességei okán.

A történetek illeszkednek a regények világába, és bővítik is azt új kalandokkal. Igaz, nekem jobban tetszettek azok, amelyek az átívelés, vagyis Ciri főszereplővé emelése előtt történtek. De ennek nem a történet az oka, egyszerű szubjektív szimpátia.

Képregény, így mindig fontos az is, milyen a látványvilág. Mivel legutóbb Monstress képregényt olvastam, magasan volt a léc. Nem ugrotta meg, de határozottan elől végzett így is. Nem kifejezetten szép, de tetszetősek a rajzai. Részletes, az emberi alakok és arcok is korrekten megrajzoltak, nem csak emberszerűek. Talán csak az zavart, hogy van egy elég éles váltás Geralt alakjában a 2. és 3. képregények között. Hirtelen szakállas úr lesz belőle, mintha évtizedeket öregedett volna – és csak az arca. Ezt nem díjaztam, de gondolom ezzel lehetett leginkább érzékeltetni, hogy más időben járunk.

A Varjak átka különben szervesen kapcsolódik az eredeti történethez is…

Majdnem elfelejtettem, de azért kiemelem és nyomatékosítom: ez felnőtt képregény! Erőszakkal, szexualitással – attól, hogy rajzolt, nem Vaják gyerekbarát változat.

Tobin – Pugacz-Muaszkiewicz – Stachyra – Currit: Vaják - Mint képregény: 90% korrekt rajzok, izgalmas történetek, és a világ tudatos használata.

Szubjektíven: 75% a Ciri előtti új sztorik kifejezetten tetszettek, sötét fantasy kalandok.

Eltűnt személy után eredős, viszonyba kezdő.

Sara józan fiatal nő, aki tanárként dolgozik. Amikor a barátnője egy raktárvásáron egy naplóba botlik, Sara is Rebecca történetének megszállottja lesz. A nő egy galériában dolgozott, és viszonyt kezdett egy domináns férfival, aki uralkodott Rebecca felett minden értelemben. Miközben ez valahol zavarta is, ellenállni sem tudott. A naplók furcsa vége miatt Sara aggódik, és elkezdi lenyomozni Rebecca életét. A galériában épp üresedés van Rebecca helyén, és a művészeti diplomájával Sara alkalmas az állásra. Elfogadja, és érzékeli, vonzó főnöke milyen szemekkel néz rá. Azonban a nőnek a galéria milliomos művésze, Chris veszi el az eszét. Miközben Sara forró viszonyba bonyolódik a férfival, aki terelgeti a BDSM felé, egyre biztosabb benne, ki volt Rebecca szeretője a naplókból.

Visszafogjam magam kicsit, vagy csináljam azt, amikor az ember elrontja a gyomrát, és akkor tud csak megkönnyebbülni, ha mindent kiadott magából? Erős kísértést érzek a második verzióra, mert ez egy olyan könyv, amit nem csak simán utáltam, de károsnak is tartok.

Az csak egy dolog, hogy sok benne a szex. Attól még erotikus regényként lehet jó – a Halhatatlanok alkonyatkor sorozat az egyik kis guilty pleasure olvasmányom, és az is olyan, amiben nincs helye pironkodásnak. Itt viszont olyan irányba mennek el, amiben semmi realitást nem látok. Sara nem egyszer kifejezi, hogy mennyire nem tűri, ha irányítani akarják, az ágyban sem. Az előző pasijától azt is zokon vette, ha arra kérte, máshogy tartsa a kezét. Jön Chris, aki viszont alávetetett csinál belőle, és Sara ezt élvezi is? Nem hiszem, hogy bármi, amit utálunk, vonzó lehetne attól, hogy egy dögös pasi csinálja.

Ehhez hozzájön, hogy Sara számomra egy végtelenül buta karakter lett. Önáltató, naiv és sok tekintetben gyerekesnek is éreztem. A könyv fülszövegében az van, felismeri, hogy Rebecca nyomdokaiba lépett. Olvasva viszont úgy találtam, minden erejével azon van, hogy áltassa magát. Már azon a szinten, hogy bebeszéli magának, hogy azért jött ide és dolgozik itt, mert meg akarja találni a nőt. Viszont, ő élvezi ezt: szereti az állást, és beszédül Chris karjaiba, aki elkezdi szexuálisan abba a világba vinni, amiben Rebecca kalitkába került. Sara neki is talál mentséget. Mark, a főnöke és Chris is BDSM igényű, dominánsként. De abban akar hinni, hogy Mark volt Rebecca szeretője – mintha direkt figyelmen kívül hagyná Chris reakcióit és megjegyzéseit, amikor szóba kerül Rebecca. Nekem nem példakép és erős nő volt, hanem éppen az ellentéte. Egy nő, aki elkezdi feladni magát és nagyon esik az IQ szintje is, amint a pasi színre lép.

Aki különben egy üres váz. Alig tudunk meg róla valamit. Igaz, ebben Mark sem különb. Mindketten csak a vágy titokzatos tárgyai, mondhatni, sablonok, akikből az a legfontosabb, hogy férfiasak, szexik.

A keret miatt vártam, hogy legalább erotikus thriller lesz, nyomozással és feszültséggel, mi történhetett az eltűnt nővel. Néha, csak egy nagyon kicsit ennek az érzete volt meg: mégis, hova tűnt Rebecca? De Sara egyszer sem érzi magát veszélyben, és csak kombinálgat magában, amit művel, nem nevezhető nyomozásnak. A szexuális határai kitolása sokkal inkább leköti, mint a naplók rejtélye.

Annyira taszított a sztori, hogy kétféle reakcióm alakult ki. Az egyik, hogy röhejesnek találtam, ami le volt írva. A másik, hogy fejben elkezdtem átírni a sztorit. Egy nagyon kis variálással sorozatgyilkosos erotikus thriller lehetne, Elemi ösztön módon, csak itt Chris és/vagy Mark kapná a jégvágót eszközül. Sara ideális áldozat lenne.

Szerintem sokat mond, hogy komolyan azért drukkoltam a végére, hogy Chris legyen rafinált csábító és gyilkos, és vágja már át Sara torkát.

Jones: Ha én lennék te - Mint erotikus: 30% szenvedély akad benne bőven, a cselekmény el is veszik az ágyban.

Szubjektíven: 5% egy kis thrilleres feszültséget leszámítva végtelenül rühelltem az egészet.

Szabaduló szoba - divatos közösségi játék, amelyben bezárnak egy szobába, amely tele van rejtvényekkel. Meg kell fejteni, hogy kijussatok a szabadba. Már nálunk is egyre népszerűbbek, és ezt más ágak is meglovagolják. Jó horrorfilm alapanyag, de társas és könyv is készült már ilyen.

A Leonrado da Vinci titka rejtvénykönyv. A kerettörténet szerint egy újságíró bőrébe bújunk, aki kódolt üzenetet kap. Megfejti, és ezzel belekerül egy kincs utáni kutatásba. A végcél: da Vinci titkos laborja.

Egyik feladat megoldása vezet át a másikba - a kötetben vannak segítségek is. Ha elakadsz,. ott a segítő szám, ami alapján kikeresheted a súgót. Elvileg 1 óra van rá, de...

Nehéz! Az egyszerű szójátéktól kezdve térképes feladványon át előismeretet igényló feladatig minden van benne. De most komolyan, ki tudja fejből, mi volt Salai teljes neve? (Gondolhatjátok, mennyi az esély, ha már az sem megy, hogy ki volt Salai. Én ezt hiába tudtam, a teljes nevéről fogalmam sem volt.)

De, mivel GameDay, egy rejtvényt kaptok! Amivel indul a kaland. Kaptál (Mirzoyan a karakter, az újságíró neve) egy 4 jegyű kóddal záródó dobozt és egy levelet, melynek szövege:

M. Mirzoyan,

Csak

Lelkiismeretesen!

Mivel nyílik a doboz? Megoldás: Tovább!