Nyomozós, felnövős, szerelmes, lápvidéken túlélős.

Kya kisgyerek, amikor először az anyja, majd a testvérei hagyják el – kettesben marad részeges apjával, aki egy idő után szintén elmegy. A kislány egyedül kell, hogy életben maradjon a lápon. Kereskedik, rejtőzködik a gyámügy elől. 13 éves, amikor a biológiai szakra készülő Tate a barátja lesz. A fiú tanítja meg olvasni, és a fiatalok egymásba szeretnek. Tate azonban nem tudja abban a másik életben elképzelni a lányt, így elhagyja. Kya talpra áll, pár évvel később új szerelmet keres és gondoskodik magáról. Ám amikor Chase gyilkosság áldozata lesz, Kya az elsőszámú gyanúsított. Kevesen, de kiállnak a lány mellett, és igyekeznek bizonyítékot szerezni, hogy a Lápi Lány nem gyilkos.

Közben akad egy-egy könyv, amire nem hullott díjeső, de az olvasók körében annyira terjed a jó híre, hogy egy bizonyos körben szégyenletes, ha valaki nem ismeri a történetet. Erre az útra lépett az Ahol a folyami rákok énekelnek is – én is azért olvastam el, mert annyira ajánlották, hogy ez kihagyhatatlan, mély történet.

Amiben a sikere kulcsát felfedezni vélem, hogy remekül keveri a zsánereket. Miközben szépirodalomhoz méltó hangulatokat teremt és ábrázolja a lápot, egy nő érzelmi életútját nagyon alaposan bejárja, erőteljesen jelen van mellette a szerelmi szál és egy kis krimi is. Így az is tudja értékelni, aki a szórakoztató irodalmat szereti jobban, de az is, akinek a magas irodalom közelebb áll a szívéhez.

Nálam is a tetszik kategóriába esett, ha azért a kedvenc regényeim közé nem is került be. Ahhoz több kriminek, tényleges cselekménynek kellett volna lennie benne.

A címe még magyarul is egészen fülbemászó. Benne van annak a vidéknek a vad romantikája, aminek a hangulatát Owens meg is teremti a kötetben. Ezen felül kifejezi az egész helyszínt, ahol a történet játszódik. Nem akarom elmesélni a jelenetet, de van egy rész, ahol Tate elmagyarázza, mit jelent pontosan, hogy ahol a folyami rákok énekelnek.

Mivel a cím is ennyire a lápot idézi meg, nem meglepő, hogy ez a táj szinte szereplővé lép elő. Egyszerre indokolja az eseményeket, teret ad nekik, és döntően hatással van az itt élőkre. A lápkirály lányából is lehetett érezni, milyen mentalitása van a lápi embereknek. Itt is tapasztalhatjuk ezt, természet és ember szoros közösségét.

Owens természetbarát szerző, a kötet abszolút kiáll a környezet védelme mellett. Az jön le belőle, hogy az állat- és növényvilág egy békés csoda, amit az emberek rombolnak. Az ember az, aki borzalmakat követ el ebben a vidékben, soha nem a természet más létezői.

A fő karakter Kya, akinek minden érzelme megjelenik a lapokon. Owens megkapó természetességgel teremti meg a kislány, a kamasz és a felnőtt nő lelkivilágát is. Úgy, hogy érezzük a változásokat, ahogy fejlődik a karakter. Hozzá képest a férfiak egyszerűbbek. Szinte le tudom bontani a lényük addig, hogy a jó és a rossz férfi Kya életében.

A cselekmény kényelmesen halad, és végig fontosabbnak éreztem a belső történetet, mint a tényleges eseményeket. Pl. a tárgyaláson nem az lesz a lényeg, hogy mi történt a bizonyító eljáráson, hogyan védekeztek, hanem a tömeghangulat változása.

Leíró, érzelmes – jobban, mint ahogy nekem jól esett. De női olvasmánynak kiváló.

Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek - Mint női: 75% hangulatos atmoszférával. Mély jellemrajz, érzelmes, a cselekmény kevesebb.

Szubjektíven: 65% a krimi és tárgyalótermi rész kötött volna le jobban, de ez inkább érzelgős.

Cím: Titkos vacsorák

Szerző: Raphael Montes. Brazil ügyvéd és író. Többkötetes, nálunk most debütál.

Műfaj: thriller, horror

Cselekmény: négy fiatalember luxuslakást bérel Rio de Janeiróban. Amikor súlyos adósságba keverednek, extrém ötletet találnak ki a pénzkeresésre. A lakásban különleges vacsorákat szerveznek, ami felforgatja mindenki életét. Megindul a hajsza szervek és az őrület felé…

Várható megjelenés: jövőre, talán 2020 tavaszán.

Miért várós?

• Érdekel, mire megy ki a játék. A hullaházi betöréseknél lesz nagyobb veszély is?
• Hannibal Lecter óta olvasni szeretem az ilyen kannibálos történeteket. Nincs sok belőlük…
• Elég eredeti az ötlete ahhoz, hogy tippem se legyen, mi lesz benne.

Világvégés, túlélésért küzdős, kalandos, diktatúrás.

Ma már nem emlékeznek, ki kezdte és mi történt pontosan. A következményekkel azonban minden életben levő tisztában van. A nap bántóan éget, az emberek és az állatok is torzultak a sugárzástól. De túlélnek, küzdenek, fejlődnek. Várkony kamaszból most kezd férfivá érni, és igyekszik kiérdemelni a helyét a közösségben. Felderítő lesz belőle, aki sikeresen megszökik a rabszolga kereskedőktől, és a sápadtak utáni kutatócsapatnak is a tagja lesz. Közben egy másik csapat, egy bunkerbe visszavonult katona közösség túlélői is a felszínre jutásra törekednek. Az ő társadalmuk is gyökeres változáson ment keresztül a Föld alatt, és helyet akarnak a felszínen is.

Urbánszki László eddig is jelen volt szerzőként, de eddig történelmi regényeket írt. A Sápadtak valami más, miközben használta a szerző azt a tudást is, amit a korábbi munkáival megszerzett. Elég csak megnézni, hogyan élnek a felszínen a világvége túlélői…

Ám mielőtt ezt megtennénk, érdemes megállni a címnél. Mindkettőnél. A Vége után kijelöli, hogy egy disztópiát fogunk olvasni. Nem lehet tudni, ki kezdte meg az utolsó világháborút és ki fejezte be. Nem voltak győztesek, csak vesztesek. Eljött a nukleáris pokol, de az emberek túléltek, a vége után is. Attól függően, mi volt a túlélés helye, alakultak a fizikai jellemzőik és a társadalmuk is.

Ez a kötet a Sápadtakat emeli ki a címében is – vagyis azokat az embereket, akik az eltelt jó 200-250 évet egy eltemetett bunkerben vészelték át. A regény egyértelmű főhőse Várkony, aki a felszínen lakók, az Újvérűek közé tartozik. Akkor miért Sápadtak a címe? Mert az ő közösségük az, amelyet részleteiben megismerünk. Hogyan alakult azzá a diktatúrává 200 év alatt, aminek most láthatjuk.

A regény ennek megfelelően játszik az idősíkokkal. A felszínen élők képviselik a jelent, kalandoznak és a többi törzzsel kereskednek, vagy éppen viszályokat rendeznek. Amikor tudomást szereznek a sápadtak létezéséről, Várkony népe igyekszik informálódni. A bunkerben viszont végigpörög az eltelt idő: itt a társadalom fejlődése a hangsúlyos, míg a felszínen Várkony és barátainak kalandjai.

Így a regény két igényt is ki tud elégíteni: a fele izgalmas kalandregény egy múltat idéző posztapokaliptikus világban, a másik fele a sci-fi és a szociológia határán mozgó társadalomrajz. Mindkettőt élveztem, és szívesen olvastam is bármelyik fejezeteit. Míg az egyik szórakoztatott, a másik elgondolkoztatott: milyen könnyen létrejön egy diktatúra.

Várkony abszolút szerethető karakter, nem is igazán tudok rossz tulajdonságot találni benne. Szimpatikus, kreatív, helyén van az esze és a szíve is. A mellékszereplők is jellegzetesek és karakteresek. Furcsa, de nem is ember lett köztük a kedvencem, bár Somocska és Bene is megnyerő volt, hanem egy háziállat. Egy kutyásított rozsomák, Bocsi.

Hangulatában is sok mindent megtaláltam a kötetben. Volt benne feszült izgalom, egészen tudományos leírás, de humor és könnyedség is. Korrektül meg is van írva, pörgős cselekménnyel és filmszerű vágásokkal.

Már nagyon várom a folytatást is, ez jobban tetszett, mint vártam!

Urbánszki: Sápadtak – Mint disztópia: 85% több idősíkon, több lehetséges túlélési formával, kalandokkal.

Szubjektíven: 90% megkedveltem több szereplőt, és tetszettek a fejlődési vonalak.

Kamaszos, életutat választós, családi konfliktusos.

Dill nem éppen a legnépszerűbb diák a kisvárosában – az apja hírhedt alak, és nem csak Forrestville környékén. Az egykori prédikátor most börtönben ül, komoly adósságainak terhét a felesége és a fia viseli. Dill már bele is törődött, hogy ez lesz az élete. Megszakadni a munkában az anyjával. A barátai az egyetlenek, akik tartják benne a lelket. Lydia, az egyre sikeresebb blogger, aki alig várja, hogy jövőre elszabaduljon innen és egyetemre menjen. Aki több is lehetne, mint barát, de egyikük sem mer próbálkozni a másiknál. Travis, aki a saját maga világában otthonosan mozog: a fantasy rajongó fiúval azonban erőszakos apja egyre keményebben bánik. Az utolsó iskolai év komoly döntéseket tartogat a fiataloknak – el kell dönteniük, hogyan élnek tovább, milyen felnőtté válnak.

Sejtettem, hogy nem egy könnyed ifjúsági szerelmes kötetbe vágok bele. Ugyan a borító kissé félrevezető lehet, azért a fülszöveg erősen ráutalt, hogy itt nem az lesz a központi téma, hogy Dill és Lydia egymásra találnak-e. Tudtam, mégis meg tudott lepni a szerző egy-egy fordulattal, egy-egy tragédiával.

Ez a kötet ugyanis cselekményében is mozgalmas. Három kiemelt szereplő van, aki mind megkapja a maga fejezeteit és cselekményszálait. A legfontosabb Dill, ő szerepel a legtöbbet, de Lydia és Travis is sokszor kap saját teret és helyet. Mindenkinek megvan a maga belső és külső konfliktusa. Így még azért is dinamikus a regény, mert a szereplőknek egyszerre kell rendet tenni kint és bent is. Pl. Lydia nagyon dolgozik azért, hogy a blog minél népszerűbb legyen, és épít egy előkelő baráti kört. Miközben látjuk, hogy épül a blog, milyen barátságokat köt és ápol, az ugyanilyen fontos, milyen belső konfliktusokat okoz, hogy hamisítania kell a valóságot, hogy a blog jobban menjen. Pl. hiába Travis és Dill a legjobb barátai, Dill komolyan tetszik is neki, nem ír róluk semmit, a blog világában ők nem léteznek, mert nem számítanak menőnek, és Lydia nem akar követőket veszteni miattuk. Ezért azonban gyötrődik, mert tulajdonképpen megtagadja a szeretteit.

De Lydia konfliktusa a legkisebb. Dill és Travis olyan bonyolult, veszélyes családi környezetet kaptak, hogy a regény már kamaszos fájdalmas jelzőt is kiérdemli. Travis apja részeges, bántalmazó, aki lelkileg rendszeresen porig alázza a fiát. Dill egy megszállott, vallásos fanatista környezetben kell, hogy túléljen, nagy szegénységben, olyan szülőkkel, akik rendszeresen meg akarják szabni, mit és hogyan kezdhet az életével.

Ebben a történetben a fiúknak komolyan harcolniuk kell magukért és az álmaikért. Szívfacsaró és kemény mindkét szál, ami nem egyszer tartalmaz olyan fordulatot, ami még kegyetlenebbé tesz mindent.

Van benne szerelmi szál is, de szinte csak háttérben. Nincs első látásra és vágyra épülő kapcsolat, ez a pár legjobb barátokból lesz több. Nem is édelegnek. Nem is Lydia és a szerelem oldja meg majd Dill életét. Amit nagyon szerettem: végre egy ifjúsági regény, amiben a szerelem nem a varázsmegoldás az élet minden helyzetére!

Szövegében is korrekt, a zsánerhez illő. Néhol fájdalmas, máskor humoros, olvastatta magát.

Bár a címét még most sem értem teljesen, de a regény tetszett. Érdemes volt elolvasni.

Zentner: A kígyókirály - Mint ifjúsági: 95% súlyos kérdések, tragikus, de pozitív is. Olvasmányos. Szerethető hősök.

Szubjektíven: 90% szerettem az arányait. Nincs mindig happy end, küzdeni kell érte.

Hiszek a tudományban. A szeretetben és az egyenlőségben. Hogy ne okozzunk rosszat, de ne nyeljünk le semmit. Hiszek abban, hogy segítsek, akin csak tudok, és ne bántsam azokat, akiken nem tudok. Hiszek a kötelességben, az önfeláldozásban és a hűségben. (McGuire: Perzselő menedék)

És nem is az a legjobb az egészben, ami végül történik, hanem az odáig vezető út. (Lord: Minden velünk kezdődött)

Nem lehet mindent megvásárolni, Zach. Van, amiért meg kell dolgoznod. (Huchton: Keserédes nyár)

Az illem nem olyan, mint egy doboz bonbon, Nyina. Nem válogathatod ki önkényesen azokat a szabályokat, amik a legjobban tetszenek neked, az meg végképp elképzelhetetlen, hogy a félig megcsócsált darabokat visszatedd a dobozba… (Towles: Egy úr Moszkvában)

Beismerem, hogy imádom a drámát! – Aztán eltűnt a mosolya, és elkomolyodott. – De nem pletykálok. A pletyka nem igazság. (McGuire: Perzselő menedék)

Az élete egyáltalán nem hasonlított arra, amilyennek fiatalkorában elképzelte, amikor még abban a tévhitben élt, hogy a dolgokat irányítani is lehet. Semmit nem lehet iránytani. Csak elviselni. (Crouch: Hamis emlékek)

Fura, hogy mennyi mindenről hisszük azt az életben, hogy kőbe van vésve, hogy aztán rájöjjünk, mennyire más, mint aminek látszik. (Huchton: Keserédes nyár)

Hiszen az igaz barátság arról szól, hogy az ember nem számolgatja a szívességeket. De azért jólesik visszafizetni a tartozást, még ha a legkisebb részletekben is. (Lord: Minden velünk kezdődött)

Azt akarod, hogy emberek legyenek, de csak kamaszok. (Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja)

Amikor először hallasz meg egy új dalt, akkor azt hiszed, hogy az a világon elsőként a te füledben zendült fel. Nem számít, hogy hány száj énekelte már korábban. (Keyes: Hangakirály)

A karácsony az álmodozók ünnepe! (Rider: Csók Londonban)

A hit és a vallás nem zárják ki kölcsönösen egymást. (McGuire: Perzselő menedék)

Nincs fennköltebb hitvallás annál, amikor valaki elsajátítja ezt a tudást. Úgy bánik vele, mint a kihunyófélben lévő tűz parazsával. Megvédi a szél ellen és gondoskodik arról, hogy fellobbanjon a láng. Így a tudás fénye bevilágíthatja a következő nemzedéket is. (Keyes: Hangakirály)

Múlt után nyomozós, életről döntős, családos.

A kis Miranda nagyon szerette Billy bácsikáját, az anyja testvérét. Ám egy születésnapot követően a férfi eltűnt az életéből. Összevesztek az anyjával, de a lány a részleteket nem ismeri. Mikor a férfi meghal, a nőre hagyja a könyvesboltját. Miranda igyekszik életben tartani a helyet, de Malcolm, a nagybátyja alkalmazottja és barátja nem éppen barátságos vele. Miranda közben Billy üzenetére bukkan, aki most is rendezett neki egy irodalmi kincsvadászatot. Ahogy egyik könyvtől halad a másikig, nyomokra bukkan a férfi életéhez, amiről semmit nem tudott. Megtudja, hogy nős volt, a bolt eredetileg Evelyn tulajdona volt. Minél jobban beleássa magát a múltba, annál közelebb kerül Malcolmhoz is, az anyjától viszont távolodik. Mert egy családi titok lappang itt, amit az anyja nem akar elárulni.

Akad a chick-lit könyvek között is értelmes, de kezdek rájönni, hogy ezt a zsánert sem nekem találták ki. Mert milyen egy ilyen regény? Mindig egy nő a főszereplő, akit élete egy nagy döntéshelyzetében ismerünk meg. Rendbe kell tennie az életét, rá kell jönnie, hogyan akar tovább élni, mivel akar foglalkozni. Általában van egy halvány szerelmi szál is, de ez csak egy kis részlete az egész képnek. Nagyon érzelmes, belülről megfogott, kifejezetten női problémákkal és szemszöggel dolgoznak.

Az elmúlt napok könyvesboltja mindezt szépen prezentálja. Miranda élete fordulópontján van: a nagybátyja halála miatt kell szembenéznie azzal, hogy merre tart a kapcsolata és a munkája. Rá kell jönnie, hogy sokakat kevésbé ismer, mint gondolta. Miközben Billy bácsi titkát kutatja, magáról is sok mindent felfedez. Ezt a tudást használja arra, hogy lassan változtasson az életén. Lesznek kisebb, de nagyobb felismerések és váltások is.

Az egésznek a stílusa, a hangulata nagyon csajos. Rettentően emocionális az egész kötet. Miranda érzelmi alapon hozza a döntéseit, az ő különféle benyomásai és érzései töltik meg a lapokat. Mert cselekmény különben nincsen sok.

Annyira nem, hogy a nyomozás különösen irritált. Szívem szerint nem is nevezném nyomozásnak. Emberekkel beszélget a férfi múltjából, újságcikket olvas, semmi jelentős. Csendes, nyugodt az egésznek a légköre. Mondhatnám azt is, unalmasnak találtam. A titok sem olyan, amin meglepődtem volna. Olvasóként régen rájöttem, mi lesz a végső titok – ami Mirandát abszolút meglepi majd. Így utólag az is irritáló, hogy mennyien tudták az igazat, mégis hagyták, hogy a lány hosszan kutasson a nyilvánvaló tények után.

A szerelmi szál nyomokban lelhető fel benne. Malcolm nagyon sokáig egyfajta ellenfélként van jelen, messze nem pasi alapanyagként. Miranda barátja meg csak elméletben létezik, gyakorlatban már egészen külön élnek és nem is passzolnak. Csak idő, amire erre ők is rádöbbennek és ki is mondják.

A szereplőket nem tudtam megkedvelni. Annyira Miranda a középpont, hogy őt kellene szeretni, de engem inkább fárasztott. Annyira átél mindent, olyan érzelgős, hogy azt fájt olvasnom. A többiek pedig csak vázlatosak mellette.

Tanulságot se lehet belőle kihámozni. Max éld az életet, amit szeretnél.

Nagyon nem az én regényem volt. Chick-lit kötet is volt már jobb a kezemben.

Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja - Mint női: 45% közepesen érdekes történet, sok lelki probléma. Semmi kiemelkedő benne.

Szubjektíven: 20% abszolút kitalálható volt a rejtély megoldása, a nyomozás nagyon béna.

5: Shan: Darren Shan kötetek – Darren csak egy átlagos srác volt, aki a legjobb barátjával szeretett volna igazi szörnyeket látni. A Rémségek Cirkuszába belógtak előadás után, és baleset történt. Hogy barátját mentse, Darren vámpírnak áll. Mire észbe kap, már nyakig benne van a vámpírfajok közti háborúban veszélyes ellenfelekkel.

4: Grylls: Túlélés: Teljesítve sorozat – Beck két természetvédő gyermekeként korán megtanulta, hogyan kell túlélni a vadonban, legyen az a világ bármely táján. Miután megárvult, nagybátyja viseli gondját, de Beck mindig bajban találja magát. Ám bármerre vesse a sors, és egy nagyvállalat bármit is mesterkedjen, ő a túlélés mestere.

3: Böszörményi: Lúzer Rádió kötetek – Marcel 13 éves, amikor családjával – anya, apa, egy nővér és egy húg – a Nyolcadik kerületbe költöznek. A srác attól kezdi otthon érezni magát, hogy talál egy rádiót, ahol kalózadásba kezd mindennapjairól. Lesz is tennivaló bőven: van, aki megmentésre szorul, és összeesküvés is akad a környéken…

2: Rowling: Harry Potter sorozat – Harry Potter árva, aki szenvedve viseli el a mindennapokat nénikéje gondnoksága alatt. Minden megváltozik, amikor különös levelet kap. Felvették a varázslóiskolába. A fiú itt felfedezheti, kiknek a gyermeke igazán, milyen erők lappanganak benne, és egy ősi jóslat hogyan teszi a valaha élt legveszélyesebb varázsló legnagyobb ellenfelévé. Szerencsére barátok is akadnak az életveszélyes kalandokhoz.

1: Riordan: Percy Jackson kötetek – Percy utálta a mostohaapját, szenvedett az iskolában a diszlexia miatt. Ám a dolgok a feje tetejére állnak, amikor a kamasz szembesül azzal, ki ő igazán. A görög istenek, pontosabban Poszeidón sarja. Akihez egy végzetes jóslat kötődik, akit szörnyek sora akar meggyilkolni. Percy az életveszélyes küldetések között hőssé érik, és igaz barátokat, szerelmet lel. Még akár happy end is lehet a története vége: ha képes lesz életben maradni addig.

Hotelben élős, gyereknevelős, történelmen áthaladó.

Alekszandr Rosztov gróf hazatér a hazájába, ahol szinte azonnal népbíróság elé állítják. A nemesi származása elég, hogy rossz szemmel nézzenek rá. Csak egy korábban megjelent versének köszönheti, hogy halál helyett fogságra ítélik. Nem hagyhatja el moszkvai hotele, a Metropol területét. Átköltöztetik egy cselédszobába, és megfigyelik. A személyzet azonban tisztelettel bánik vele, ahogy Alekszandr is a környezetében élőkkel. Összebarátkozik egy kislánnyal, megismerkedik egy híres színésznővel, akiknek az élete megváltozik miatta. Miközben a történelem odakint megállíthatatlanul halad, Rosztov a hotel falai közül szemléli a világot, elfogadva a sorsát.

A fülszöveg alapján nagyon kíváncsi voltam erre a regényre. Mostanában eléggé sok orosz témájú könyv akadt a kezembe, és azt hittem, ez majd szépen átfogja az I. VH utáni eseményektől Sztálin haláláig a történelmet. De csalódnom kellett.

Ez egy nagyon személyes és szubjektív kötet, amiben a történelem csak nagyon háttér és a szereplők valósággal átsiklanak felette. Az alaphelyzetet, a gróf hotelbe űzetése történik politikai okokból, majd közben megjelenik egy-egy alak, aki valamiképpen leképezi a kint történteket, de a hotel világa egy zárt világ, amibe alig hatol be a kinti helyzet. Ha közbe nem lett volna kiírva, melyik évben járunk, és a gyerek szereplők nem öregednek, alapítanak saját családot később, nem is érzékeltem volna az idő múlását.

Ez engem kifejezetten idegesített: olyan volt ez a hotel, mint egy olyan időbuborék, amit Vándorsólyom kisasszony és társai tudnak létrehozni. Irritált, hogy odakint zajlik a nagybetűs élet, a hotelben meg szinte minden nap ugyanolyan.

Hiányoltam, hogy történjenek az események. Amikor az a fejezet nagy eseménye, hogy a gróf harmincas, komoly úriember létére bújócskát játszik egy kislánnyal, akkor mégis minek kellene izgalomban tartania?

Pedig hangulatában és a helyszínben bőven van lehetőség. Az még tetszett is, ahogy a gróffal és a viselkedésével a szerző meg tudja jeleníteni a cári Oroszország legnemesebb arcát. Akik előkelőek, műveltek és kulturáltak voltak a szó minden értelmében. Persze, nem minden nemes volt ilyen, de Alekszandr igen. Ő egymaga áll szemben a sztálini rendszer embertelenségével. De még csak igazi konfliktusról sem beszélhetünk, mert a gróf be van zárva, és ez neki meg is felel.

Alekszandr szimpatikus karakter volt, aki valóban képvisel mindent, amit etikai értelemben a nemesség jelent. Hányan tennék meg, hogy felnevel egy kislányt, akihez nincsen semmi köze, mindössze kedvelte az anyját, amikor az kislány volt? Az egyetlen, amit sajnáltam vele kapcsolatban, hogy a helyzete miatt nem lett saját családja, igazi élete. Pedig a NŐ is belép az életébe, aki végigkíséri az életét, együtt vannak, de teljes titokban.

A szerző stílusa is kellemes. Hangulata van a történetnek, vele a szövegnek. Az a nosztalgia van benne, amit Alekszandr karaktere is megjelenít. Egy letűnt kor árnyai, ami sok tekintetben jobb volt a jelennél. Kár, hogy a cselekmény ezt nem adja vissza.

Volt, ami tetszett benne, de nagyon hiányoltam az értelmes cselekményt.

Towles: Egy úr Moszkvában - Mint történelmi: 30% a hangulat, díszletek megvannak, de a hotelbe kevés esemény jut be.

Szubjektíven: 40% szimpatikus volt a hős, tetszett a korhangulat, de kevés a cselekmény.