• Idődémon - a Főnix Astra folytatja az időutazós fantasyját.
• Újvérűek - a Metropolis Media hozza a Sápadtak folytatását.
• Életemnél is jobban - újabb szerelmes levelek a Corvinától és Nyárytól.
• Időfutár 8. - Tilos az Á újabb részt jelentet meg az egyik kedvenc gyerekkönyvemhez.
• Így neveld a sárkányodat 12. - Digitanart gyerekkönyv-sorozatzárás várható!
• Xerxes és 300 - a film alapjául szolgáló képregények érkeznek a Szukits Kiadótól.
• A villa, a boszorkány és a sárkány - az Európa újra kiadja Eragon történeteit, de egy újat is kapunk.
• Zene és csend - kortárs a XXI. Század Kiadótól.
• Vörös - a Libri Lakatos Levente kötettel jelentkezik. Erotikus thriller.
• Kegyes titkok - krimi a Gold Booktól.
• New York lányai - romantikus történelmi a Partvonaltól.
• Szupermarket - kortárs a XXi. Századtól.
• Aki utoljára nevet - a kiadó az előző sorból ismerős, de ez thriller!
• Kim Dzsongun visszavár - dokumentumregény a Művelt Néptől.
• Te Én Minden - Művelt Nép thriller.
• A tetoválás tolvaj - Művelt Nép thriller
• Átváltozás - Agave sci-fi
• A Könyvmolyképző több kötettel is jelentkezik:
  • November 9. - New Adult
  • Orgonalányok - női
  • Csecsebecsék - ifjúsági
  • A legsötétebb csillag - YA fantasy
  • Pillangó - memoár
  • Holtsúly - krimi
  • Hozományvadászok kíméljenek! - kosztümös romantikus
  • A skarlát ég alatt - történelmi
  • Az elveszett kislány - thriller
  • Időbe zárva - ifjúsági thriller
  • Violet, Luke és az esély - New Adult
  • A király árulója - fantasy
  • Végzetes játék - thriller
  • Szerafina és a Fekete Köpeny - gyerekkönyv

Október

28. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő - meseregény 5/4

29. Nemere: Helló, itt a halál! - akcióregény 5/3,5

30. Rider: Csók Londonban - ifjúsági 5/2,5

31. Crouch: Hamis emlékek - disztópia 5/5

November

1. McGuire: Perzselő menedék - romantikus 5/2,5

    Keyes: Hangakirály - fantasy 5/4,5

2. Moore: A pokolból - képregény 5/2,5

    St. John: Tűzvihar - ifjúsági 5/5

3. Lord: Minden velünk kezdődött - ifjúsági 5/3

    Huchton: Keserédes nyár - ifjúsági 5/5

Ezzel megkezdtük az utolsó őszi hónapot is.

Szerelmes, nyári munkás, megbocsátásért küzdős.

Margaret gyerekkora maga volt a pokol. A gazdag gyerekek, különösen egy csapatjuk rászállt, és életre szóló traumákat okoztak neki gúnyolódással és különféle bántalmazásokkal. Évek kellettek, amíg új helyre költözve összeszedte magát. Már megvan a jövőterve: Párizsba megy ősztől iskolába, menedzseri diplomát szerez, majd egy neves séf mellett igyekszik gyakornoki helyet szerezni. Ám a szülei az utolsó nyárra kellemetlen meglepetést tartogatnak: visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak egy étterem vezetésére, de abban a városban, ahova Margaret soha nem akart visszamenni. Igyekszik a munkába bújni, de balszerencséjére a főnök fia, Zach is itt dolgozik a nyáron. Az a Zach, aki a lány kínzói közé tartozott. Aki állítja, hogy megváltozott és el akarja nyerni a lány bocsánatát. De lehet bízni, akár még meg is szeretni? Margaret elsőre nemet mondana, de a fiúnak van egy nyara…

Vannak olyan végkifejletek, amelyeket a zsáner és a fülszöveg ismeretében bárki ki tud találni. Ez is olyannak tűnt: biztos van tippetek, Zach elnyeri-e a lány bocsánatát, majd a szerelmét is a történet végére… Nem árulok el nagy titkot, ha megerősítem, hogy pont az a vége, amit lehet sejteni egy ilyen romantikus tini regény esetében.

Azonban ebben a történetben volt pár olyan rész, ami eltér a megszokottól. A legfontosabb, hogy ebben nem mesei szerelmi szálat szőttek. Margaret jogosan nagyon utálja a srácot az elején, akinek komolyan kell próbálkoznia, hogy Margaret egyáltalán meghallgassa. A szerelem nagyon sokáig szóba sem kerül, csak a kötet második felére lesz realitása annak, hogy lehetne belőlük akár barátnál több is.

Nagyon bejött, hogy itt nem az lesz a kapcsolat alapja, hogy milyen helyes/szép a másik és mennyire vonzódnak egymáshoz! Ebben a történetben elhittem, hogy a szerelem a másik személyének és nem a küllemének szól.

Olyan konfliktusok vannak a kötetben, melyek nem csak a szerelem köré összpontosulnak. Zach esetében ott van a környezet jellemalakító szerepe, majd a barátja halála után a változás és a megbocsátás kérdésköre. Margaret története a belső erőről és a gyógyulásról mond sokat. Nagyon mélyről kellett a lánynak felépítenie magát, és nagyon jó munkát végzett. Egy nagyon szimpatikus, sok szempontból erős lány, akinek ezen a nyáron már láthatjuk.

A karakterek kapcsán tetszett, hogy bár jobbak az átlagnál, ifjúsági regényhősöknek megfelelően, azért nem tökéletes emberkék. Elsősorban Margaret az életszerűbb, de Zach is szerethetőbb egy abszolút tökéletes poszterfiúnál. Vannak kétségeik, múltbeli hibáik, de igyekeznek maguk legjobb verziói lenni.

A regény stílusa is kellemes. Van benne humor, de kellően keserédes is. Ez nem egy olyan rózsaszín történet, amiből csöpög a nyál. Ahogy Margaret fájdalmas emlékeit, azok utóhatásait megírta a szerző, még dráma is van benne.

Ha valamit nem szerettem benne, akkor az talán a túlzott happy end. Addig nem voltak túlzások a történetben, Zach udvarlása is kedves elemekkel volt tele, de a végére mintha rájuk borult volna a tündér keresztanya összes tündérpora. Túl happy!

De összességében egy nagyon szerethető ifjúsági regény volt, szerettem!

Huchton: Keserédes nyár - Mint ifjúsági: 95% komoly témákat is érint, van humora, jó szereplői és értelmes sztorija.

Szubjektíven: 90% szerelmes is, de hihetően, szimpatikus szereplőkkel, konfliktusokkal.

Kamaszos, szerelmes, előítéleteket megváltoztatós.

Paige már nagyon unja, hogy ő az a lány, akinek a szerelme egy tragikus balesetben vízbe fulladt. Még mindig szánakozva néznek rá, pedig 15 évesen mindössze pár hetet járt a fiúval. Most úgy érzi, itt az ideje, hogy változtasson a róla kialakult képen. Ebben annak is szerepe van, hogy a srác, aki rég tetszik neki, Ryan, újra szingli. Vagyis, ha jól helyezkedik, lehetne az új barátnője. Ám nem Ryan, hanem az unokatestvére, Max lesz az, akivel a lány sok időt tölt. Eleinte csak Ryan miatt, de csapattársak is lesznek egy iskolai versenyben. Ez a fiú lesz, aki segít neki leküzdeni a félelmeit, és mindig mellette áll. Vajon Paige is felismeri, mi lehetne az övé, ha bele mer vágni?

Ez egy olyan ifjúsági regény, aminek már a fülszövege tartalmaz minden információt, amiből el tudjuk képzelni, mi lesz a cselekményben, és természetesen, melyik fiú mellett leli meg a rózsaszín happy endet a hősnő. Agy keresni kell benne valami pluszt – mert a szerelmi szál annyira kiszámítható, hogy azért nem éri meg elolvasni.

A cselekmény nem sok. Nincsenek emlékezetes események benne, amelyek megragadtak volna az agyamba. A kedvenceim még a kvíz versenyek voltak, mondjuk, kamaszként a Computer teniszcipőben volt az egyik kedvenc filmem, így nekem ez a versenyzős hangulat bejön. Különben nem jellemző, hogy történnének a dolgok.

Ez inkább egy beszélgetős, elemzős regény. Max nem azzal nyeri el Paige barátságát, majd talán többet is, hogy olyan jó programokat talál ki, vagy közös kalandjaik lennének. Ők beszélgetnek, és egymás lelki kínjait segítenek megoldani. Megnyílnak egymásnak, és közösen, egyedül is kielemzik magukat és az életüket.

Mivel ifjúsági, ahol elvárás, hogy mélyen elmerüljünk a két főszereplő lelki világában, ezzel nem is lett volna semmi bajom. De van Paige alakjában egy olyan vonás, ami komolyan kikezdte a tűrőképességem. Paige iszonyatosan sokat sír! Akármi éri, ő már könnyekben tör ki, és azt kell olvasnom hosszú szakaszokon, hogyan zokog. Nincs élő ember, aki ennyit sír! Szinte az a csók, hogy a végén nem sír boldogságában a lány…

Az sem vall nagy képzeletre, hogy a nagy filmes és regénybeli klisék köszönnek vissza a történetben. Az elvált szülők titokban újra járni kezdenek – hasonló felállásban jó pár komédia eleme. A helyes fiú helyett a legjobb barátról derül ki, hogy ő lenne az ideális barát. De mire erre a hősnő ráébred, már sikeresen összeveszett vele. Van-e visszaút, vagy elvesztett mindent? Válaszolnom sem érdemes – ahogy említettem, erre magában a zsánerben is ott a válasz. Nagyon kevés olyan szerelmes, ifjúsági kötet van, aminek nem a megszokott vég jut.

A stílusa sem jött be nekem. Mivel Paige az elbeszélő túlsúlyban van a túlzott érzelem kifejezés és megélés. Mivel a karakterrel is voltak gondjaim, a stílusával is akadtak problémáim. Jellemzően a kisebb gondokból sziklányi problémákat generál, helyenként sajnálja magát és az a sok sírás…

Tanulságok is csak közhelyek jutnak. Olyasmiket tudnék kiemelni, hogy megéri kockáztatni, és nyitottnak lenni az új kihívások felé. Hogy az előítéletek gyakran csalnak.

Nem az én regényem, de egyszer el lehetett olvasni.

Lord: Minden velünk kezdődött - Mint ifjúsági: 70% zsánerében korrekt, sok érzelemmel és kamaszokhoz illő konfliktusokkal.

Szubjektíven: 35% túl kiszámítható, és sokkal érzelgősebb, mint ami nekem most jól esett.

Barry Sutton egy hívásra reagál: egy nő öngyilkos akar lenni. Barry felmegy a tetőre, beszélget vele. Kiderül, Ann Hamis emlék – szindrómában szenved. Egy nap úgy ébredt, hogy emlékezett egy férjre és egy közös gyermekre, akik nem is léteznek. Megkereste a férfit, aki a feleségével él együtt, aki nem ő. Annyira hiányzik neki a soha nem is volt fia, hogy öngyilkos lesz, Barry hiába igyekszik hatni rá. A nyomozót azonban izgatni kezdi ez a betegség, ami nemrég tűnt fel. A benne szenvedőknek két emlékkészletük van: a valódi, és egy kitalált. Sokan lesznek öngyilkosok közülük. Barry nyomozni kezd Ann hamis élete után. Eljut a férfihoz is, aki a hamis életben a férj volt. Ő ad egy címet a nyomozónak, de elmesélni képtelen, mi történt és miért vele. Már megbánta: nem tudta, mit vesztett, amíg nem vesztette le. De már nem tud változtatni.

Barry elmegy a címre, és egy különös ügybe botlik. Neki is felajánlanak egy kezelést: nincs olyan, amit megbánt? A lánya halálának éjjeléről faggatják. Elmeséli, hogyan hagyta Meghant elmenni egy barátnőjéhez tanulni. Egy cserbenhagyó gázoló hogyan végzett a lánnyal, ami után Barry házassága is szétesett.

Mire feleszmél, újraéli az emléket. Ott döbben rá, most tud változtatni is. A lánya után rohan, megmenti. Másnap rettegve ébred: de valóban a múltban van. Ahol él a lánya. Hálás a szervezetnek, aki ezt lehetővé tette, ha nem is érti, hogyan és miért.

Helena évekkel korábban egy gépen dolgozik, amellyel lehetne az emberek emlékeit rögzíteni és megőrizni. Az ösztöndíja lejár, nem tudja, hogyan tovább. A milliárdos feltaláló és zseni Marcus Slade kínál segédkezet és társult, amit a nő el is fogad. Egy titkos laborban a tengeren elit csapattal állnak neki a szék fejlesztésének.

Késő, mire Helena ráébred, mire lesz jó a találmánya még. Újra lehet élni az emléket, változtatni rajta, ez által egy alternatív idősíkot létrehozva. Marcus be is vallja: egy korábbi életben ő volt Helena egyik munkatársa. Ellopta a találmányt, végzett az asszonnyal, és használta a gépet. A jövőbeli tudásával zseni lett, de a széket nem tudta újraalkotni Helena nélkül. A nő hiába figyelmezteti a szék veszélyeire, Slade meg akarja osztani a felfedezést a világgal. Helena a géppel elszökik, újabb idővonalat hoz létre.

Ám amikor az idő körbeél, mindenkinek visszajönnek az emlékei. Így alakul ki a Hamis emlék – szindróma. Amint arra a pontra érnek, ahol valaki visszautazott, mindenki megkapja a másik idővonal emlékeit. Barry lánya képtelen elviselni a halála emlékeit, öngyilkos lesz. Slade újraalkotja a gépet, ami kikerül, és többen gyártani kezdik.

Egy titkos szervezet is, akik jóra akarják használni, komoly szabályaik vannak és Helenát is bevonják. De ahogy az emberek emlékei visszatérnek más síkokból, a szék tervei nyilvánossá válnak, és mindenki időutazó széket kezd el építeni. A katasztrófa a küszöbön. Helena Barry társának szegődik, alternatív idővonalat hoznak létre, és igyekeznek a szék megszületését megakadályozni. De a kritikus ponton, az emlékek visszatértével csak egyre rosszabb a helyzet. Újabb és újabb próbák során nézik végig a világ végét.

Slade súgja meg a megoldást: egy olyan emlékbe kell visszamenni, amely egy halott múlt emléke. Onnan lehet mindent törölni. Barry teszi meg ezt az utat, és mindent visszacsinál. Mielőtt Slade ellophatta volna a szék ötletét Helenától a legelső idősíkban, végez a férfival. Az idő visszaáll, Barry az egyetlen, aki emlékezik a többi síkra.

Megkeresi Helenát: életeken át szerették egymást, kipróbálja, most passzolnak-e.

Versenyes, lovas, felkészítő edzéses.

Casey már kétszeres lovas bajnok, és csak egy győzelemre van attól, hogy a világon másodikként megszerezze a Nagydíjat. A Burghley Lovastusaverseny azonban több ok miatt is nehezebbnek érződik a többinél: nem csak a pálya nehéz, de Vihar is elfáradt az eddigi megterhelésben és Mrs. Smith körül is valami titok lappang. Peter sem tud a lány mellett lenni: élete lehetőségét kapta, hogy Írországban a példaképe mellett tanulhasson egy hónapot. Feltűnik viszont a 19 éves, veszélyesen jóképű Kyle West, aki ugyanolyan csillaga a lovasok edzésének, mint Casey a lovaglásnak. A lány edzője akar lenni, és Casey egyre nehezebben hagyja figyelmen kívül a fiatalember rá is ható vonzerejét. Miközben egy a Casey és Vihar épségére tűnő elem is feltűnik, a lánynak el kell döntenie, kivel és hogyan akarja folytatni az életét és a karrierjét.

Az egydolláros ló végül trilógia lett. Ezzel a kötettel pedig zárul a történet – örülni is tudok neki, nem is. Egyrészt, jó sorozat volt, szerettem a szereplőit, olvastam volna tovább is Casey életének történetét. Másrészt, a szerző talált egy olyan tetőpontot, ahol stílusosan tudott zárni, és elengedhette a szereplőket. Jó zárlat lett ez, aminek örülhetek.

A kötet nagy erőssége, hogy egyszerre működik jól folytatásként és önálló kötetként is. Most olyan történetet sikerült kitalálnia az írónőnek, amiben bőven vannak történések, konfliktusok és az előzmények nélkül is remekül érthető. A sorozat második része ebben jóval gyengébb volt, de most valóban volt olyan ötlete a szerzőnek, amiből izgalmas regényt lehetett írni.

Tetszett benne, hogy St. John több és releváns probléma elé állítja a hősnőjét. Már érezni, hogy Casey hatalmas sikert ért el, és rajongói vannak, egy megváltozott élete. Versengenek érte. Ez új embereket sodor mellé, és a lánynak rá kell jönnie, hogy kik az igazi barátai és segítői az életében, kik csak érdekből vannak mellette. Magában is fel kell mérnie, hogy mennyit változott és hogyan hatott ez a kapcsolataira.

Különösen tetszett, ahogy a háttérben megbúvó szerelmi szálat megírta St. John. Peter mesebelien jó srác, de Kyle méltó ellenfél Casey szívéért a harcban. Végre egy nem elcsépelt szerelmi háromszög! Ahogy Casey lezárja, amilyen felnőtt döntést és megállapításokat tesz a végére, az jóval érettebb, mint az ifjúsági/New Adult regények többségében.

Talán csak azzal nem voltam elégedett, ahogy a lány a karrierjéről dönt a végén két esetben is. Mindkettőben Casey emberileg érthető és nemes döntést hoz, de a bennem levő kisördög ezekkel nem volt elégedett. Túlzottan önzetlenek – értem, ifjúsági, példát kell állítani az olvasók elé, de van ennyire jó ember? Mindkét döntését átérzem és etikailag tökéletesek, de pszichológiailag elhinni, hogy valaki ezeket így valóban meglépi…

A cselekményben most is fontosak a versenyek – amelyek szokás szerint izgalmasak, és St. John ír annyi körítést is, hogy az is érti, aki különben nem néz lovassportot, és pl. nincs tisztában a szakkifejezésekkel.

Most is értékeltem, mennyire állatbarát ez a kötet és milyen karaktert tud adni még a lovaknak is. Kedvet csinál a lovagláshoz!

Ha nem is tetszett benne minden, majdnem minden igen. Méltó zárlat volt.

St. John: Tűzvihar – Mint ifjúsági: 85% önállóan is szórakoztató, de folytatásnak is jó. Érzelmes, izgalmas is.

Szubjektíven: 90% jó a történet, szeretem a szereplőket, és pozitív értékekkel teli kötet.

Sorozatgyilkosos, nyomozós, összeesküvéses.

London, Viktória királynő uralkodása alatt. A trón egyik közvetlen várományosa, a királynő unokája nem a megfelelő rangú nőbe szeret bele. Mi több, a viszonyból házasság lesz. Amikor a helyzet már azzal fenyeget, hogy lelepleződik a fiatalember titkos élete, a nagyanyja közbelép. Azt a házasságot, a nőt és gyermekét el kell tüntetni! Ám az asszony ismerősei között akadt olyan örömlány, aki összerakta az események sorrendjét. Mivel pénz kellett neki, a barátnőivel zsaroló levelet írtak. Viktória az udvari orvosát bízza meg, hogy a titok valóban titok maradjon. Arra nem készülhettek fel, hogy az orvos félelmetes elméleteket gyártott magában a nőkről, akiknek meg akarja törni a hatalmát. Így az örömlányok elhallgattatásában kiéli saját sötét terveit, és a sajtó hírhajhászásának hála megszületik Hasfelmetsző legendája.

A képregény alapján készült egy film, amit évekkel ezelőtt már láttam. Nem volt a kedvenc filmem, nem szerettem a végét, de különben rendben volt. Most a képregény is olvashatóvá vált magyarul, és sajnos a csalódásaim gyűjteményét tudom beszámolóként megírni belőle. Nem tetszett, hiába próbálkoztam.

A legnagyobb gondom vele a kinézete volt, vagyis a rajzok. Az egy dolog, hogy fekete-fehér. Sok kiadvány az a képregények között. Az már nagyobb baj, hogy mennyire vázaltosak és furcsák benne az emberek. Még csak a főszereplőknek sincs olyan jellegzetes alakja, hogy rájuk lehessen ismerni belőle. Ok, Viktória királynő a kivétel, de ő nem főszereplő, és azért neki elég jellegzetes volt a gyászruhája, a haja/fejkendője – koronában, ha jól rémlik, nem láttam a lapokon. Ami szép volt benne: London. Ami hiányzott az emberekből, az épületekbe beletette a grafikus.

Ami viszont meglepő ilyen, majdnem gyerekes rajzok között, a szexualitás ábrázolása. Az nyers, és nagyon obszcén volt számomra, ahogy a vázlatos, alig emberszerű alaknak olyan pénisze van rajzolva, hogy az már szinte részletes. A szexualitás sokkal erőteljesebben és látványosabban van jelen a kötetben, mint az erőszak a rajzokon.

A történet maga nem lenne rossz. Egy elképzelhető teória, amit hitelesen vezet fel a szerző. Akár így is lehetett volna. Csak éppen duplán nincs miért meglepődni: eleve a Hasfelmetsző szemszöge a legerősebb a kötetben, és az olvasó az elejétől tudja, ki ő és mit miért csinál. Egy külön fejezet van arra szánva, hogy elmagyarázza az elméletét. Nem valami könnyen felfogható, van benne némi őrület is. Másrészt, a királyi család érintettségébe és ugyanígy a filmből már nagyon is ismerős volt. Egyszerűen nem volt min meglepődni.

Ami viszont ötletes, és nagyon bejött: ahogy elterjedt és megszületett Hasfelmetsző Jack legendája. Az akár mai is lehetne, ahogy a sajtó mesterségesen generálja a félelmet a nagyobb hírverés és a nagyobb eladott példányszám kedvéért. Ahogy pedig az őrült doki reagál…

Tanulságot nem nagyon tudnék levonni belőle. Van egy érdekes elmélete, azt is jól megfogja, ahogy a doktoron elhatalmasodik az őrülete. A cselekmény nem nagyon tudott lekötni, sokkal izgalmasabb is lehetett volna a Hasfelmetsző szemszögéből végigkövetni az eseményeket. Talán annyi, hogy kétszer gondold meg, kit zsarolsz meg?

Alan Moore más munkáit sokkal jobban szerettem, ez nem jött be.

Moore: A pokolból - Mint képregény: 50% a grafikája durvább, a történet egy hitelesen előadott elmélet a múltról.

Szubjektíven: 30% a film jobb élmény volt, ráadásul nagyon nem szerettem a kötet rajzait.

Mikulásra érkezik az egyik kedvenc sorozatom folytatása.

Vajon van annyira jellegzetes a borítóinak a stílusa, hogy rá lehessen ismerni egy részletből?

Megoldás: Tovább!

Ősi jóslatos, emberek létére törő, varázslatos.

Az emberek egykor nem voltak többek rabszolgáknál. Hatalmas, mágikus lények uralkodtak rajtuk. De fellázadtak, és egy nő vezetésével, aki maga is varázsolt, kivívták a szabadságuk és megalakították saját királyságuk, ahol a Királynő leszármazottai uralkodtak. A haldokló zsarnokok baljós jóslatát nem hitték el. Évszázadok telnek el, a régi történetek mesékké váltak. William király azon dolgozik, hogy lányai örökölhessék utána a trónt. Udvarában titkos összeesküvés készül, miközben legifjabb lánya életében először szerelmes lesz, és az anyja jobbnak látja messze küldeni a forrófejű lányt. Közben a vadonban is gyűlnek a baljós jelek: Aspen egy mitikus lény, a Hangakirály nyomába ered, aki állítólag felébred és pusztulást hoz az emberekre. Egy kolostorban Stephen pedig baljós szövegekre bukkan. Közeledik valami borzalmas, egyre sokasodnak a jelek.

Mindig szerettem az olyan történeteket, melyekben éreztem, hogy alaposan át vannak gondolva, logikusan építkezik a szerző. Greg Keyes Tövis és csont országai ciklusa négy kötetből áll, és már most, az elsőnél azt éreztem, hogy hiába négy kötet lesz, ez egy történet, és már most a szerző fejében van, hova és hogyan akar elvezetni bennünket.

A Hangakirály bevezet minket ebbe az univerzumba. Egy keveset megtudunk a múltjáról, a legendákról, még többet a szereplők jelenéről. Milyen államforma van, hogyan élnek az emberek, hogyan gyülekezik valami baljós sötétség a felszín alatt, amit a szereplők most kezdenek el érzékelni. Annyira bevezetésnek éreztem ezt a kötetet, hogy volt is olyan érzésem, hogy vissza vannak fogva az események. Mintha lehetne pörgős, sodróbb ennél, de direkt időt kapunk, hogy még a látszólagos nyugalom alatt megismerjük a szereplőket. Ez egyszerre jó és rossz élmény: valahol jobban tetszett volna, ha gyorsabban haladnak az események, de hangulatot teremt így a szerző és valóban közel tudja hozni a szereplőit.

Mivel egy nagy oldalszámú, sok szálon haladó és összetett regényről beszélünk, Keyes nagyon sok szereplőt mozgat. A teljes királyi családot, közemberek sokaságát. Mindenki megkapja azokat a fejezeteket, amikor a vele történtek kerülnek előtérbe. Sok szál között egyelőre kapcsolat sincs, de ez nem volt zavaró. Minden szereplő története rohan a kezdődő pusztítás felé, és ha még életútjaik nem is találkoztak, ugyanazzal a közeledő gonosszal kell szembenézniük, és ez összeköti őket. Keyes sok szimpatikus hőst ad nekünk – bár bevallom, a sötétebb karakterei jobban tetszettek nekem.

Változatos eseményeket ismerhetünk meg. Ugyanúgy belefér a cselekménybe a hercegnő flörtölése a szegényebb fiúval, mint a trónért folyó gyilkos intrika és a vadonban vagy az ősi szövegekben folyó kutatás. Hangulatilag is széles a paletta. Van a kötetben kis humor, kis romantika, de baljós és ijesztő részek is akadnak benne.

Keyes jó mesélő – sodor magával a kötet hangulata és a cselekmények is, ha azokat kedvem lett volna felpörgetve is. Összességében sok minden zajlik, csak az egyes szereplők életében haladnak lassabban a történések, mint ahogy nekem jól esne.

Még alakul az egész világ, vele a történet tanulsága is. Jó, hogy sok lehetőség van még benne.

Hamarosan mesélek a 2. kötetről is – érdekel a folytatás, nem is várok vele sokat.

Keyes: Hangakirály – Mint fantasy: 80% nagyívű történet, ami még csak bevezet a szerző. Változatos, sokszereplős.

Szubjektíven: 75% egy-egy karaktert már most megszerettem, van humora, de még nem sötét.

Szerelmes, új életet kezdős, felnövős.

Darby Dixon sok rossz döntést hozott életében. Arra törekedett, hogy mindenki elégedett legyen a környezetében, nem tudott nemet mondani. Így kötött ki egy férfi mellett, aki rendszeresen verte. Hozzá is menne: de az esküvő előtt rádöbben, hogy terhes. Már nem csak magáért, a babáért is felelős. A szökés mellett dönt. A hegyekben kezd új életet, ahol pincérnőnek áll be. Ide járnak a hegyi tűzoltók és a közeli katonai bázis dolgozói is. Trex veterán, aki sok harctéri sérülést cipel a lelkében. A lányt meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt: amíg eléri, hogy Darby többet lásson benne, mint egy újabb férfiban, már tovább tart. Ketten képesek lehetnek megbirkózni a démonaikkal, és családdá válni.

Jamie McGuire annyira sikeres lett a Maddox testvérekkel, hogy képtelen szabadulni tőlük. Miután hosszan elbeszélte Travis történetét, következhetett a sok fivére, most pedig már az alkalmi ismerősöknél tartunk. Meg is lepődtem, amikor a Maddox ikrek pont abban a bárban iszogatnak, ahol Darby dolgozni kezd. Ezen most sírni vagy nevetni kellene? Pártolom az univerzumépítést, de ez már kezd sok lenni.

Hiszen itt nem fontos, hogy ezek a szereplők ugyanabban a valóságban léteznek! Semmit nem ad a történethez, hogy a tűzoltók között ott van ez a testvérpár is. Maximum az elszánt rajongók örülhetnek, hogy jut nekik 1-2 mondat az egész történetben. Aki viszont nem megszállott rajongó, az hozzám hasonlóan felvonhatja a szemöldökét, miért kellett e fiúknak megint feltűnnie, ily értelmetlenül ráadásul.

Igaz, a szerelmi szálért sem lelkesedtem jobban. Annyira mese ez a sztori, hogy egyszerűen nem vette be a gyomrom. A csaj, aki tényleg iszonyatos mélyre lement megfelelési kényszerből, egy csapásra megváltozik, mert terhes lett? Az, aki gyerekként hagyta, hogy molesztálják, hogy örüljön az öregember, aki szeretett nyúlkálni, most elhagyja az addigi nagy szerelmét? Darby nagyon hirtelen növeszt gerincet. Mintha egy más nő lenne, mint akit a múltja alapján elképzelnénk.

Újabb mesés elem: Trex egyszerre kész Darby gyerekének az apja lenni. Ilyen pasik is csak a romantikus regények lapjain létezhetnek. Le se döbben, hogy a dögös szőke hamarosan anya lesz, már ajánlja is apai szolgálatait. Mintha természetes lenne, hogy pár heti ismertség – még szex se volt ekkor köztük – után felneveli valaki másnak a gyerekét.

Az egész szerelmük is ilyen mesebeli. Első látásra épül – ugyan Darby eleinte kéreti magát, eddig nem volt szerencséje a férfiakkal, de nagyon hamar lesz ő is nagyon szerelmes. Szerelmes – nem is szeretem erre ezt a szót használni. Sokkal erőteljesebb köztük a fizikai vonzalom, nem egymás megismerése a domináns elem. Szinte ismeretlenül mondják ki, hogy nekik ő az Igazi.

Ez minden ilyen regényben irritál, most is. Nem volt hiteles a karakterek fejlődése, a szerelmük meg mese habbal. Ráadásként a cselekmény is nagyon lassan halad, csak a végére van némi esemény – az ex feltűnik és durvul. Azt is pillanatok alatt megoldják, és máris újra a rózsaszín happy end világában sétálunk.

Nagyon röviden: ez nem az én regényem volt.

McGuire: Perzselő menedék - Mint romantikus: 50% a kötelező elemeket rutinosan hozza, sok mesével és nyállal körítve.

Szubjektíven: 20% nem szerettem a szereplőket, hiányoltam a cselekményt, nagyon mese.