Diktátori rendszeres, lázadós, egyéni küzdelmes.

Allen Purcell elégedett ember kellene, hogy legyen. Örökségének hála egy olyan lakásban élhet, amelyről a jelen rendszerben sokan csak álmodozhatnak. Van egy felesége, akivel kölcsönösen szeretik egymást. A munkáját megbecsülik, még kinevezést is felajánlanak neki, amit hajlik elfogadni is. De Allen, talán még önmaga előtt is titokban, a rendszer ellensége, tele elégedetlenséggel. Egy reggel arra ébred, hogy egyfajta önkívületben megrongálta a vezér szobrát, viccelt csinált belőle. Ezt titkolnia kell, rendes és dolgos tagja akar lenni a társadalomnak, de egyre nehezebben titkolja maga elől, mennyire rossz és elnyomó a világ, aminek a részének kell lennie. Milyen esélye van változtatni rajta? Megéri, megpróbálni, ha mindent elveszthet vele?

A XX. század egyik nagy élménye, amit az irodalomnak is fel kellett dolgoznia, a totális diktatúrák modern változatai. A század embere láthatta, hogyan épít ki egyeduralmi rendszert Sztálin és Hitler is, ha csak az európai legjellegzetesebb példáknál maradok. A szép- és a szórakoztató irodalom egyik ihletője is lett mindkét rendszer.

Philip K. Dick többször is megírta a figyelmeztetéseit, legtöbbször a sci-fi keretein belül, iszonyatos diktatúrák képét vetítve elénk. Ilyen Az utolsó tréfa is, amely ma is éppen olyan aktuális, mint egykor. Hiszen a világ még mindig nem lépett túl az embereket elnyomó, zsarnoki rendszereken…

Ahogy a szerző szokása, most sem a rendszer egészének hatalmas portréját ábrázolja. Ennél sokkal emberhez közelibb, személyesebb perspektívát választ. Egyetlen embert tesz a középpontba, egy átlagos polgárt, akinek a szemén keresztül majd mindent meg tud mutatni az olvasónak. Egy személy személyes és munkahelyi problémáin keresztül mutatja meg, miért és hogyan rossz az általa megmutatott világ.

Bár tényszerűen nem történik sok minden a regényben, Allen életének fordulópontján vagyunk, amikor felismeri élete igazságát, ami egyben a rendszer legnagyobb kritikája is. Ő belül tudja, hogy ez a diktatúra embertelen és élhetetlen. De így kell élni, aláveti magát, mondhatni, része a nyájnak. A történetben a belső meggyőződése erősödik fel, és kezd el viaskodni magával. Eljut oda, hogy valamit tenni kell. Még, ha annak komoly ára is lesz.

A cím ezért is olyan találó: a regény az utolsó tréfa megszületésének és kivitelezésének sztorija. Arról már hallgat a szerző, mi lesz utána. De az üzenet szempontjából nem is fontos, mert az üzenet maga az, hogy cselekedni kell. Nem szabad birkaként és beletörődve élni az elnyomásban, mert az mindenkinek rossz.

Van humora a kötetnek. Talán nem feltűnő és nem hangosan vihogós, de a sorok között ott van a könnyedebb hangvétel is. Kell is, hogy oldja annak a feszültségét, amilyen a Dick megmutatta világ. Embertelen, kegyetlen.

A stílusa szokás szerint tömör és lényegre törő. Most ez jól esett, hiszen Allen szemszögéből megkaptam az érzelmi oldalt, és végig élhettem a hőssel, milyen rádöbbenni arra, hogy a jól szervezett és szabályozott világa egy okosan felépített börtön.

Ez a kötet tetszett. Legközelebb, ha minden igaz, novellákat olvasok a szerzőtől.

Dick: Az utolsó tréfa - Mint sci-fi: 85% erőteljes világábrázolás, átérezhető mondandó és szimpatikus a hőse.

Szubjektíven: 90% bele tudtam élni magam, aktuálisnak érzem az üzenetét, van humora is.

5: Verne: Kétévi vakáció - egy francia iskola a diákjaival útra kel, de tragédia történik és hajótörést szenvednek. Felnőttek nem maradnak életben, a fiataloknak maguknak kell életben maradniuk egy lakatlan szigeten. Meg kell szervezni az együttélést, élelmezést, a feladatokat és dolgozni kellene a hazajutáson is. Nyugi, ez kalandos, nem a Legyek ura!

4: Montgomery: Anne - sorozat - Anne egy nagyszájú, életvidám árva, akit egy idős testvérpár fogad örökbe. Bár eredetileg fiút akartak, az élénk képzeletű fruska hamar a szívükbe lopja magát, és igazi családdá válnak. A lánynak folyamatosan egyedi kalandjai vannak: véletlenül leitatja a barátnőjét, utált vörös haját fekete helyett zöldre festi... Miközben felnő, az ősellenség Gilbertre is más szemmel kezd nézni.

3: Pergaud: Gombháború - ezt a regényt szokás a francia Pál utcai fiúknak emlegetni. Van két francia kisváros, amelynek a gyerekei hagyományosan háborúznak egymással. Igyekeznek egymásnak keresztbe tenni, miközben gyűjtik egymás gombjait hadi trófeaként. Cselvetés, árulás, szerelem és nagy csaták várnak rájuk. Ám ahogy az idő telik, talán még arra is rájönnek, nem is ellenségek igazán.

2: Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban - Stas belevaló kamaszfiú, aki a szüleivel tart afrikai munkájuk alatt. Jó barátja a család egy barátjának kislánya, Nel. A két gyerek azonban elveszik, és egymagukban kell túlélniük Afrikát. Stas tűzön-vízen át védelmezi kis barátnőjét, akivel sok kalandon esnek át, mire hazatalálnak.

1: Szabó: Abigél - Gina budapesti lány, előkelő család sarja, akit hazaköt apja iránti szeretete és egy szerelem lehetősége is egy fess katonatiszttel. Ám a VH dúl, és az apa egy vidéki bentlakásos iskolában rejti el legdrágább szerettét. Gina eleinte minden erejével küzd az iskola szokásai, a társnői játékai és személye ellen, de aztán életreszóló barátságokat köt és kalandokat él át. Közben arra is rányílik a szeme, hogy a látszat csalóka, és a háború poklában nem mindig az a hős lovag, aki annak néz ki.

Gyermeket elvesztős, lelki terrortól szenvedős, barátnős.

Charlotte és Harriet jó barátnők. Ám titkon mindketten a másikat irigylik. Charlotte elvált, most egyedül kell nevelnie három kisgyermeket. Ő azt látja, Harriet milyen jó házasságban él, a férje mennyire ragaszkodik hozzá és védelmezi. Harriet viszont állandóan a pénzzel küzd: az ő férje nem keres sokat, míg Charlotte a volt férjétől bő asszony- és gyerektartást kap, neki soha nem kell aggódnia a mindennapi betevő miatt. Egy napon Harriet egy tanfolyamra szeretne elmenni, és életében először másra bízza a kislányát. Charlotte a sajátjaival viszi ki Alice-t a játszótérre. Ám a csúszdáról Alice nem jön le – hiába keresik, a kicsinek nyoma veszett. Miközben Charlotte a város céltáblájává válik, Harriet veszélyes tervbe kezd, melybe eddig senkit nem avatott be. Valamibe, ami mindent átértelmez, Alice eltűnését is.

Ez is egy olyan regény, amit az ember legszívesebben két részre választana, és külön kezelné őket. Az első felét találtam gyengébbnek, de igazán a másodikkal sem voltam elégedett. Nézzük is meg, miért!

A regény első felében tűnik el Alice, és mindkét anya – Charlotte és Harriet – szemszögéből átélhetjük az eseményeket. Itt Charlotte a domináns karakter, aki még mindig szenved attól, hogy tönkrement a házassága. Majd a valódi kínokat is megtapasztalja, amikor mindenki ellene fordul. A saját lelkiismerete is kínozza, a közösség még jobban. Ő lett a gondatlan anya, aki elhagyta a barátnője kislányát. Egy lelkileg megfogott történet ez, amiben a szenvedéseken van a hangsúly. Melyik nőnek miért rossz, mennyire fájdalmas a helyzete.

A másodikban válik thrillerré, és pörögnek fel az események. Egy csavart kapunk rögtön az elején, és innentől már egy másik történetben járunk. Harriet lesz a vezető karakter, akinek van egy nagy titka. A lelki oldal még mindig erős, de már egy tipikus femi-thriller eseményeit olvashatjuk. Aki olvasott már olyat, amiben egy család zárt ajtók mögötti dinamikája nagyon más, mint amit a külvilágnak mutatnak, ismerősnek fogja találni. Szenvedtem is attól, hogy itt jobb a cselekmény, de meglepni nem tud, mert a hasonló regények eszköz- és cselekménytárát használja a szerző. A vége is pont olyan lett, ahogy vártam.

A karakterek egy az egyben femi-thriller tipikusak. A nők a kiemelt szereplők, és mindkettőre igaz, hogy a felszín alatt megvan a maguk fájdalmas titka. Mindketten szenvednek egy férfi miatt. Mindketten fel kell, hogy fedezzék a maguk erejét, hogy kikerüljenek a rossz helyzetből, amibe jutottak. Még az is, amitől szenvednek, pont olyan, amit az ilyen regényektől megszoktunk.

A férfiak kevésbé élénkek, az ő szemszögük nem is kerül elő a történetben. Nagyon női regény érzelmeiben, szereplőit tekintve is. Pedig érdekes lehetett volna a másik oldal is, pl. Brian milyennek éli meg a házasságát. Miért lett ilyen ember? De ezekre nem kapunk választ, bennem maradt is némi hiányérzet.

Stílusában is pont olyan, mint az ilyen regények általában. Az én-elbeszélő közel hozza az eseményeket és a cselekményt, behúz a történetbe. Irodalmi értéke nincs, de nem is kell neki. Ez egy szórakoztató regény, ami kikapcsolni akar, nem okítani vagy gyönyörködtetni.

Egyszer el lehetett olvasni, de szívesebben olvasnék eredetibb femi-thrillert is.

Perks: Mint a szemed fényére - Mint thriller: 65% lélektanilag jól felépített, folyamatosan adagolja a csavarokat. De ismerős.

Szubjektíven: 60% sokéig tartott, amíg beindult. Sok eleme nagyon tipikus is, ismerős/ismert.

• Az éjszaka fénye - történelmi az Agavétól, tárgyalótermi beütéssel.
• A halál vége - az Európa sci-fije.
• A kívülálló - az Európa újabb Stephen Kinget ad ki.

Az is érdekes lesz, múlt hétről mi érkezik meg ezen a héten.

Szeptember

2. Parker: Lángoló tenger - ifjúsági kaland 5/4

3. DeMille: Bábeli fogságban - akció 5/2,5

4. Wells: Mesterséges sors - sci-fi 5/4

5. Leiner: Maradj velem - ifjúsági 5/5

6. Hargla: Melchior és a piritai fojtogató - krimi 5/4

7. James: Mister - erotikus 5/3

    Gilman: Titkok a Lovecraft suliból 1-4 - gyerekkönyv 5/4

8. Toews: Minden kis nyamvadt bánatom - kortárs 5/2,5

    Patterson & Grabenstein: A zsenikísérlet - gyerekkönyv 5/3

Elkezdődött a suli is, most már hivatalos: megjött az ősz.

Zseni gyermekes, világmentő küldetésben részt vevő, titkos szövetséges.

Max Einstein nem sokat tud saját magáról sem. 11-12 év körüli, egyszer csak feltűnt egyedül a világban. Hajléktalanokkal húzta meg magát, és tele van tervekkel, hogyan élhetnének jobban. Nem is sejti, hogy két titkos szervezet is magának akarja őt. Az egyik gonosz, a másik világmentő tervekkel foglalkozik, és a zseniális lány mindkettőben hasznos tag lehetne. Max először tesztek során kell, hogy átmenjen. Már ott kitűnik azzal, mennyire másként gondolkozik, mint akár a többi zseniális gyermek. Kiválasztják, és szeretnék, hogy a világ katasztrófáit megoldja. Max a többi gyereket kéri maga mellé, és belevágnak az első feladatba, egy afrikai közösség áramellátásába – a Cég viszont ellenük dolgozik.

James Patterson egyedülálló abban a tekintetben, mennyi bestseller kötődik a nevéhez. Jó érzékkel megtalálja azokat a szerzőket, akikkel együtt dolgozva további regényeket adhat ki. Riport kötet, thriller, krimi, romantikus és gyerekkönyv is szerepel a kötetei között. Max Einstein történeteiből is sorozatot készít társírókkal, az első rész már magyarul is olvasható.

A cselekményt ez az első kötet vezeti be, így a gyerekek küldetése csak egy kis része az egésznek. Bemutatja Max világát, a személyiségét, majd azt, hogy rak össze egy osztagot a többi zseniális gyerekből és kezdenek el feladatokat megoldani. Itt fontosabbnak éreztem az alapozást, kinek mi az erőssége és a gyengesége, mint a tényleges küldetést, amit végeznek. Kissé furcsa, sőt, nem is tűnt elég érdekesnek az ügy, amin dolgoztak. Egy falunak fejlesztettek áramot – persze, fontos ez is, de amilyen erőforrásaik és lehetőségeik vannak, akár nagyobb feladatot is vállalhattak volna.

Talán az a bajom, hogy ez egy gyerekkönyv, és ennek megfelelő a cselekménye is. Kisebbeknek vannak kitalálva a szereplők és a cselekmény is. Gyerekes, félig mese az egész, amire most nem voltam ráhangolódva.

A szereplők fekete-fehérek, vannak a jók és a rosszak. A zseniális gyerekek között akad egy, akinek kicsit nehezebb a természete a többinél, de még ő is nagyon messze van attól, hogy összetett személyiség legyen. Könnyű kiválasztani, kiknek kell drukkolni, és kik az elvetemültek, akiken felül kell kerekedni.

Több minden érezhető, hogy a készítők egy hosszú sorozatra készülnek Max kapcsán. Végtelen a lehetőségek száma, milyen globális problémákat lehetne megoldani. A Cég is elég nagy ahhoz, hogy folyamatosan küzdjenek ellene és egyre többet megtudjanak róla. Max származása is olyan rejtély, amiről részenként kicsit többet tudhatunk meg.

Pozitív a regényben, mennyire pozitív értékek mellett áll ki. Nagyban is: hiszen a gyerekek a világ jobbá tételén dolgoznak, nagyon nemes célokkal vannak tele. Kisebb nézőpontban is, hiszen Max karaktere végig azt mutatja, hogy nem szabad klisékben gondolkozni, a haladáshoz nyitottnak kell lennie, és folyamatosan új dolgokkal kísérletezni.

Tetszett, hogy a kötet végén játékos feladatok vannak a gyerekeknek. Akad benne értő olvasást mérő teszt, de kémiai kísérlet leírása és szövegkiegészítés is.

A kötetet díszítő illusztrációk is jópofák, szépen rajzoltak.

Gyerekeknek ideális, attól tartok, én már kinőttem.

Patterson & Grabenstein: A zsenikísérlet – Mint gyerekkönyv: 70% pozitív értékeket közvetítő, helyes képekkel illusztrált kötet.

Szubjektíven: 40% sok minden tetszett benne, de eléggé kiszámítható lett, a küldetés fura.

Testvéres, halállal küzdős, élet értelmét kereső.

Yoli és Elf nővérek, teljesen más élettel és szemlélettel. Yoli nagy hévvel éli az életét, keresi az igazat. Két férfitól született két gyermeke, de egyik mellett sem sikerült meglelnie a boldogságot. Karriert sem épített, egyik napról a másikra él. Elf ellenben tehetséges zongorista, aki nagy koncerteket ad, sokan ismerik a nevét. A férje szereti őt, mindent megtenne érte. A testvérek kapcsolata is erős, minden különbség ellenére összetartanak. Ám Elf boldogtalan, maga sem tudja, miért. Nem akar élni, és rendszeresen igyekszik kárt tenni magában. Már mindenkit kér, hagyják elmenni, nem látja az élete értelmét. Fáradt, meg akar pihenni. Yoli azonban képtelen elengedni őt, a saját módszereivel igyekszik elérni, hogy a testvére még élni akarjon.

A kortárs szépirodalom között kevesebb olyan kötetet találok, amit a magaménak tudok érezni. Már annyira nem a cselekmény a lényeg benne, hogy gyakran szenvedek is, amíg olvasom őket. Nekem kell a cselekmény…

Ami sajnos, ebben a kötetben sincsen sok. Ha a jelenben zajló eseményeket nézem, alig két mondatot tudok elmondani róla. Van egy testvér, aki meg akar halni. Van egy testvér, aki azt akarja, mindketten éljék tovább az életüket. Egyikük akarata erősebb lesz a másikénál. Amíg ez eldől, az a regény cselekménye a jelenben. Nincsenek se nagy viták, se összecsapások, de még csak humoros epizódok sem, amelyekben az egyik testvér kalandozni vinné a halni akarót, hogy megmutassa neki az élet lehetséges szépségeit. Van viszont sok gondolkozás és gyötrődés. Nehezemre esett olvasni.

A cselekmény azzal van bővítve, hogy a betegágy mellett Yoli visszaemlékezik a közös és a felnőtt életükre. Abban sem igazán történtek dolgok, két átlagos élet, mert Elf zongorista karrierje nem kap benne hangsúlyt, ami kicsit mássá tenné.

A hangsúly Yoli karakterén van, a múltbeli eseményekben is őt látjuk többet. Aki kereste az igazit, de még nem bukkant rá. Aki sokat hibázott, de igyekszik rendbe tenni a dolgait folyamatosan. Aki nem képes elfogadni, hogy a testvérében nincs meg az élni akarás. Ez a történet az ő gyötrődése, ahogy elfogadja, hogy nem élhet a nővére helyett. Küzdeni sem képes helyette.

Utálom leírni, hogy ez a regény arról szól, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor nincs más megoldás, csak az elengedés. Ami azért különös, mert Elf szervi bajban nem szenved. Jó élete van. Arra pedig nem kapunk választ, mi az, amiért mégis ekkora teher neki a létezés.

Az egyik bajom az volt a regénnyel, hogy nekem nem volt szimpatikus Yoli. Igazság szerint egyik nővér sem, de Yoli gyakran az agyamra is ment. Az életében nem volt semmi érdekes. Nem volt miért drukkolnom.

A történet ugrál az idősíkok között, nincs bennük logika. Ahogy Yoli eszébe jutnak az események, úgy látunk jeleneteket a múltból. Helyenként vannak benne szép gondolatok, és olyan idézetek, amiken érdemes gondolkozni, de ezt éreztem kevesebbnek.

Nem az én regényem volt, csak átszenvedtem magam rajta.

Toews: Minden kis nyamvadt bánatom - Mint kortárs: 60% egy kis témából épít nagyobb cselekményt fel, létkérdéseket elemez.

Szubjektíven: 25% kevés volt a cselekmény, és Yoli nagyon nem volt szimpatikus.

- Leiner: Maradj velem

A sárgák annyit trükköznek, hogy sikerül kiejtetniük a fekete csapatot. Hanna kénytelen elbúcsúzni a barátjától, de az aljasság nem csak őt akasztja ki. A pirosak átadják Máté kódját a laptophoz a tavalyi nyerteseknek, akik képesek lehetnek borsot törni a tisztességtelenül játszó csapat orra alá. Ők pedig megfogadják: nyernek, már csak azért is!

- Hargla: Melchior és a piritai fojtogató

Melchior felesége meghal, hiába készítette el neki a férje a méregdrága gyógyszert, ami annyira sokba kerül, hogy egy életben csak egyszer lehet kikeverni. A férfit megtörte a gyász. A gyerekei sorsát elrendezi: fiát elküldi patikussegédnek messze, a lányából apáca lesz. A zárdabeli gyilkosságok ügyét azonban még befejezi. Az egyik nővér bosszú hadjáratával indult, akinek az anyját majdnem meggyilkolták. A lánya végzett azzal, aki fojtogatta az asszonyt. Csak éppen rákapott a gyilkosságra, és sorra intézte el, akinek gyanús lehetett ő, vagy tudott valamit. A helyzetet azért nem tisztázták korábban, mert egy másik nővér papnak öltöztetve rendszeresen belopta ide a szerelmét. Ők most végleg külön válnak: a fiú pap, a lány apáca lesz és Istennek szentelik az életüket. Egy ereklye miatt is kavarogtak itt az emberek.

- James: Mister 

Alessia már éppen boldog lenne Maxim oldalán, amikor a férfi, akinek az apja ígérte őt, elrabolja és hazaviszi. Ott lenne a kényszeresküvő. Maxim repül utána, és feleségül akarja venni. Mivel azt hazudják, Alessia terhes, a vőlegény visszamondja, és Maxim lehet a vőlegény. A férfi grófi rangja kibékíti a lány családját is. Ők pedig már tervezik, hogy valóban családalapításba fognak.

Iskolás, kalandos, démonos, nyomozós.

Robert egy kiskamasz, aki nehezen viseli, hogy területrendezés miatt új iskolába kell járnia. Lehet, hogy a Lovecraft újonnan épült, modern és minden eszközzel felszerelt, de a fiúnak minden barátjától külön kell válnia. Balszerencséjére örök nemezise, Glenn, akinek szintén át kellett iratkoznia. Az iskolában azonban valami nem stimmel: különösen viselkedő tanárok, eltűnő gyerekek, ősi rejtély van a falak között. Amikor Robert megmenti egy szekrényből kinyúló démon poliptól Glennt, a két korábbi ellenség barátságot köt, és együtt erednek a rejtély nyomába. Társuk a szellemként itt ragadt Karina lesz, aki elképesztő történetet mesél nekik egy őrült tudósról és démonokról, akik itt akarják megkezdeni az uralom átvételét.

A horror nem az a műfaj, amit az ember a gyerek kezébe ad kikapcsolódás gyanánt. Pláne nem egy olyan szerzőt, mint Lovecraft. Néha azonban bukkannak fel olyan sorozatok és regények, amelyek a kisebbeknek kínálnak borzongást. Darren Shan ebből épített karriert, de már magyar szerzőktől is lehet ijesztőbb gyerekkönyvet találni.

Lovacraft világát és a gyerekeket akarja közelebb hozni Gilman, aki egy egész sorozatot írt egy olyan iskoláról, ahol szó szerint találkoznak a gyerekek Lovacraft világával. Természetesen sokkal könnyedebb és kevésbé ijesztő formában.

Így abban a különös helyzetben találtam magam, hogy egyszerre szerettem az ötletet, a kivitelezéssel azonban voltak gondjaim. Az, hogy a gyerekek is kapnak nekik való horrort, ráadásul szellemesen, kalandosan, díjazandó. Ebben a sorozatban igazán ijesztő jelenet sem akad, gyerekbarát az egész annak ellenére, hogy egy más dimenzió démonai igyekeznek emberi testeket rabolni maguknak. Folyamatosan humorral van oldva a hangulat, a szörnyek is az emészthető kategóriába tartoznak, még szinte emészthetőek is. Az egyik részben rovar, a másikban egy zombi az ijesztés tárgya, amelyeknél sokkal rosszabbakat látnak a tévében is.

Nem szeretem viszont azt, hogy a négy kötet közel azonos kaptafára készül. A gyerek rájön a veszélyre, a felnőtteket nem lehet beavatni. Kitalál valami akciót, amely közben bajba keveredik, de a barátok összefogásának hála a végére nyernek a gyerekek, velük az emberek.

Ok, gyerekkönyv – nem nyerhetnek a démonok. De felnőtt fejjel annyira abszurd, hogy kiskamasz gyerekek simán legyőznek minden téren kifejlett és évszázados életű, végtelenül gonosz lényeket! Igazi feszültség egy oldalon sincs, soha nem kellett féltenem a gyerekeket, hogy bármelyikük is tartósan sérülne vagy legyőznék.

Egy-egy rész gyorsan olvasható, pörgős, amíg olvassa az ember, leköti a figyelmet. A gyerekeknek az sem lesz zavaró, hogy az alapszerkezete hasonlít a történeteknek, mert mindig más lény van, akit más módszerrel győznek le. Azt nem tudom megítélni, a negyedik részben behozott szerelmi szál őket mennyire zavarja, én teljesen feleslegesnek éreztem.

A szereplők gyerekkönyvbe illőek, nincsenek összetett jellemek. Mindenki egy-egy típus megtestesítője az őrült zsenitől kezdve a jószívű helyi fiúig.

Érdemes még kiemelni, hogy grafikával ellátott kötetekről van szó, és egészen korrekt rajzok kerültek bele a kötetekbe. Ez igaz minden magyarul megjelent részre.

Magyarul, sajnos, megszakadt a kiadása, így befejezetlen az egész. Ettől is van hiányérzetem.

Gilman: Titkok a Lovacraft suliból 1-4. - Mint gyerekkönyv: 75% kalandos, bár kissé kiszámítható és egy logikára épülő sorozat.

Szubjektíven: 60% díjaztam, ahogy a horror gyerekesítve van, de nagyon mese az egész.