Lóversenyes, karrierépítős, bajnokká válós.

A családban hagyomány volt a lovak szeretete, a szülők is lovakkal foglalkoztak. Mindhárom gyermekük megtanították lovagolni, a két lányuk versenyszerűen is űzte a sportot. A kisebb, Charlotte felnőve sem változott meg. Arra tette fel az életét, hogy nyeregben küzd az egyre fényesebb érmeket. Még nagyon fiatal volt, amikor nem értették, az elismert versenyző miért engedi ezt a fiatal lányt a legjobb lovára. Minden kétség elhalt, amikor Charlotte Dujardin és Blueberry érmegyűjtésbe kezdtek. Világbajnokság, olimpia – senki nem volt képes a nyomukba érni. Közben a lány a magánéletében is révbe ért, és megtalálta azt a fiatalembert, aki biztos támaszt jelentett neki a megmérettetések és a készülés idején is.

Mivel nemrég meséltem a Móra ifjúsági regényéről, melyben Vihar és gazdája aratta a lóversenyi sikereket, nem titok, hogy szeretem a zsánert. Apámtól megörököltem a lovak iránti szeretetet, és szeretek is lovas könyveket olvasni.

Nagy elvárásaim voltak ezzel a kötettel, talán ezért ekkora a csalódásom is.

A történet adja magát, egy többszörös olimpiai bajnok és lovának igaz története. Aki követte a sportág eseményeit, legalább az olimpiát, annak semmi meglepő nem lesz benne. Eleve úgy árulják, hogy egy bajnok története, így nem kell izgulni a versenyek eredményéért. Mégis, ez az egyetlen területe a könyvnek, amely mintaszerűen működik. Izgalmas lett, akkor is, ha pontosan tudod, hogy meglesz a kellő pont. A versenyes részek a legerősebbek a kötetben.

Még úgy is, hogy ez nem laikusoknak készült kötet. Nem pazarolnak arra energiát, hogy megmagyarázzák a lovas szaknyelvet. Vagy tudod, mi az ugrásváltás és piruett, milyen egy zenés kör, vagy nem. A leírásból ugyan némi képet lehet róla szerezni, de sokkal élvezetesebb a kötet, ha előzetesen ilyen téren kiműveli magát az olvasó.

Ennél fájdalmasabban éltem meg, hogy érzelmileg kevés van a könyvben. Arra azt mondom, ok, hogy a magán- és szerelmi életét nem osztja meg az olvasóval, és nagyító alatt Dujardin. Minimálisan érinti, a gyerekkorát részletesebben is, ha ott is a versenyekre és a lovaglásra teszi a hangsúlyt. Végül is, lóversenyes kötet ez…

Ám hol marad a lovával való kapcsolat emberi mélysége? Emberileg közelebb hozva a versenyek? Nagyon tárgyilagosnak éreztem az egészet. Mintha nem elmesélne egy jó történetet, valami nagyszerűt, csak felsorolná a tényeket. Tanulni lehet belőle, új információk bőven akadnak, de az élvezeti értéke lényegesen alacsonyabb.

Banálisan hangzik, de a fotóalbum rész nekem nagyon tetszett benne. Sokkal jobb látni is a szereplőket, nem csak olvasni róluk. Simán el tudom képzelni, hogy a könyv olvasása után valaki megnézi Dujardin versenyeit – köszönjük, Youtube! Az alapokat meg innen szedi össze, a képekből.

Tetszett a könyvben, hogy nagyon állatbarát a szellemisége. Ezt elsősorban a végén és az elején éreztem. Amikor megvan még a lelkesedés hangja, a kislányban, aki lovagol. Majd, ahogy az olimpiai aranyat megszerző lovat nyugdíjazzák a sikerei csúcsán. Mert szeretik annyira, hogy elengedik, amikor élvezni is tudja az életét, nem roppan bele a versenyekbe.

Többet vártam, ezért ekkora csalódás nekem. Kisebb elvárásokkal jobban élvezhető.

Dujardin: A lány a táncoló lovon - Mint dokumentumregény: 40% tényközlő, gyakran száraz, előismeretet is igényel.

Szubjektíven: 25% a versenyek tetszettek, különben kevés volt érzelmileg és feszültségben is.

• A végső célunk annyira eltolni a tejsavküszöbödet, hogy a tested sokkal tovább legyen képes száz százalékot nyújtani.
• Momentán csak a halál küszöbét látom magam előtt - zihálta Casey, miközben a földre görnyedt a lakókocsi előtt. A combját mintha gázégővel égették volna. - Ha nem tudná, a kentuckyi versenyen alapelvárás a versenyzőkkel szemben, hogy életben legyenek. (St. John: Verseny a széllel)

A mottóm úgy hangzik: kínáld egy nőnek a létező legjobb terméket, töltsd tökéletes üvegbe, áruld ésszerű áron, és akkora forgalmat fogsz csinálni, amekkorát még nem látott a világ. (Marly: Coco Chanel és a szerelem illata)

Egyes ablakok mögött a történetek szomorúak, más ablakok mögött nevetés lakik és szeretet, ami talán nem hangos és nem villog, csak csendesen lapul a szobákban, akár egy szőnyeg. (Page: Strand)

– Augustának hívják – mondja Kathryn, aki arra jön be a szomszéd szobából, hogy a macska fülét simogatom. 
– Tényleg? 
– Miért, mit gondol, a macskának is fedőnévre van szüksége? (Delaney: Játssz velem!)

Amint végül megtörténik az emberrel a legrosszabb, amitől valaha rettegett, ráébred, hogy igazából nincs miért aggódnia. (Miller: Orkaváros)

Nekünk, nőknek kötelességünk, hogy életben maradjunk. Hogy minden rosszat túléljünk, futott át Misia fején. A halottak csakis a mi szeretetünk révén maradhatnak elevenek az emlékeinkben. (Marly: Coco Chanel és a szerelem illata)

A ragyogó tolldíszes, csicseregve tereferélő hölgyek aranykalitkába zárt madarakat juttattak eszembe. Közönséges vörösbegy voltam közöttük, aki annyira vágyik a szabadságra, hogy a rácsok elnémítják. (Klein: Ophelia)

A lovak ritkán szaladnak el önfejűségből. Azért menekülnek, mert az emberek erőszakosak velük, vagy túl sokat várnak tőlük, vagy elfelejtik a lovaglás legfontosabb szabályát: mindig hagyd a lelki szemetedet a kapunál. A lovak megérzik a legkisebb hangulatváltozást vagy a testbeszéd legapróbb változását is. Azért futnak, hogy elszökjenek előlünk. (St. John: Verseny a széllel)

Henry szerint ez az egész egy marhaság, de én láttam, hogyan gyógyulnak meg a színpadra lépés pillanatában olyan színészek, akik az öltözőben még szipogtak és harákoltak az influenzától. Láttam, hogyan lesznek félénk introvertáltakból királyok és királynők, csúnyákból gyönyörűségek, szépségekből rondaságok. Valami történik, valami, amit senki nem tud megmagyarázni. Csak néhány percre mássá változunk. 
Az pedig a legjobb érzés a világon. (Delaney: Játssz velem!)

Ahogy közeledtek, egyre gyorsabban sétált. Hallotta a feje felett szálló sirályok vijjogását. Aztán végre meglátta a hatalmas zöld víztömeget, ami úgy szivárgott a kék égbe, akár a tinta. (Page: Strand)

Azt hiszem - kezdtem -, nem tudod megváltoztatni azt, akinek születtél. Vagy azt, hogy az életed milyen is volt eddig. De tudod irányítani, milyennek szeretnéd majd. (Cocks&Morgan: Királyi többes)

Most már értem. Nem élt kettős életet. Senki sem él, csak egyetlenegy van. (Berry: Hiába futsz)

Múlttal szembenézős, nyomozós, női.

Claire sok tekintetben sikeres nő lett. Körzeti orvos, megbíznak benne a betegei és szereti is, amit csinál. Felelős nővér, aki mindig ott van az öccsének, akinek a gyerekkori trauma máig gondokat okoz, és függőségbe hajszolta. Claire élete sem áll biztos lábakon, ugyanezen okból. Ugyan nevet változtattak, de mindig a feje fölött lebeg az eshetőség, hogy valaki rájön, kiknek születtek. Az apjuk, Lord Spencer az ország egyik legkeresettebb embere, akit egy brutális gyilkossággal vádoltak, de a férfi felszívódott, és máig nem találja senki. Claire már ott tart, hogy választ kell kapnia. Mert tudnia kell, kinek a lánya. Ismernie kell a múltját, hogy lehessen jövője, bármi is az ára. Most ő is az apja és az igazság nyomába ered.

A fülszöveg alapján nagyon jónak tűnt ez a könyv. A brutális gyilkosság, amit utólag kell felderíteni, ráadásul az egyik közvetetten érintettnek. Még Oidipusz az eszembe jutott, bár abban biztos voltam, hogy nem egy kislány követte el a szörnyű tettet, és nem maga után nyomoz. De az apja után, azért elég közel vannak egymáshoz rokoni szinten.

Ehhez képest olvastam és olvastam, és semmi nem volt, amit vártam. Kaptam hosszúnak érzett részeket arról, hogy mennyi lehetőség lenne az öccsében, de esélye sincs, mert annak a tudata, hogy kinek a gyereke, tönkretette lelkileg és függő lett. Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlenebb az átlagnál, de ezt a szálat abszolút nem értettem. A fiú még baba volt, amikor az apja állítólag gyilkolt. Az anya elköltözött a gyerekekkel, azonnal nevet is váltottak. Egyáltalán, miből lett neki ilyen elviselhetetlen traumája? Nincs emléke, más lett a neve, nem is kellett volna foglalkoznia azzal, állítólag mit tett az apja, akit nem ismert.

De nem is ez a legrosszabb. Az, ahogy Claire a folyamatos gyötrődés állapotában van, még ennél is jobban zavart. Miért most jött el a pont, ahol az igazság nyomába eredt? Sokkal könnyebb lett volna, ha nem vár évtizedeket. Vagy, ha még messzebb költöznek. Rengeteget szenved, gyötrődik, olyasmi miatt, amit nem ő tett.

A nyomozás is abszolút kezdetleges. Ez nem egy izgalmas thriller, ez egy amatőr próbálkozása az igazság nyomában. De mivel regény, kell valami zárás és megoldás. Azt nem mondom, hogy megérte a válaszokért végigolvasni a könyvet. Semmi nagy csavar, semmi nagy meglepetés, csak egy szimpla válasz.

A regény kulcsszava az érzelem. Mindenki érzelmi oldalról közelít a történtekhez, a jelenéhez. A főszereplők szenvednek, és még abban sem vagyok biztos, hogy a végén kevésbé gyötrődnek, mint az elején. Claire öccsén le lehetne ezt mérni, de mivel ő egy sort sem kap a történet végén, így marad Claire. Aki azt teszi, amit már kamaszként kellett volna meglépnie. Az egyetem is pont jó lett volna arra, mit itt végeredményként meglép.

A stílusa se olyan, hogy a cselekmény helyett olvastassa velem az. Eleve a sok lelkizés miatt érzelgős, a történet meg lassan halad. Gyorsan lehet olvasni, de közben nagyon lehet unatkozni is mellette.

Tartalmat sem tudok kihámozni belőle. Nekem az volt a lényeg, hogy az ember nem azonos a szülőjével. De ezt a könyv nélkül is tudtam.

Plusz, zárásul: brutális rémtettnek mondják Spencer tettét. Elég alacsony az ingerküszöbük.

Berry: Hiába futsz - Mint thriller: 30% alig van benne thriller elem. A női hősét elemzi, főleg érzelmeiben.

Szubjektíven: 15% az alapügy érdekes lett volna, de a cselekmény kevés, lelkizés sok.

5: Scott: Ivanhoe – meg ne kövezzen senki, de e történetben simán felfedezem a Robin Hood elemeit. A szászok némelyike még reménykedik, hogy visszaszerezhetik a trónt a normannoktól. Így az öreg Ivanhoe nagyon ki is akad a fiára, aki nem elég, hogy beleszeret a lehetséges szász királynéba, de még Oroszlánszívű Richard lovagja is lesz. A kitagadott fiúnak kalandok sorát kell túlélnie, hogy visszaszerezze nevét, szerelmét és az apja tiszteletét.

4: Sienkiewicz: Quo vadis – Rómában egy új vallás van terjedőben, a kereszténység. A gazdag műélvező mit sem törődik ilyesmivel, de kedvenc unokaöccse egy keresztény lányba szeret bele. Ráadásul az egyre őrültebb Néró a város felgyújtását e csoportra akarja kenni, és megindul a vérengzés. Mit tehet egy műszerető egy ilyen korban? Szerelem, hatalom, ármányok – romantikus klasszikus.

3: Fitzgerald: A nagy Gatsby – Gatsby titokzatos alak, aki a nagyszabású estélyeiről híres. Jöhet mindenki, van minden, mit az ember kívánhat. De ki a férfi? Honnan az irdatlan vagyona? A szomszédba költöző újságíró a titok nyomába ered, és Gatsby barátsága révén rálátása lesz egy szomorú ember szomorú szerelmének történetére, aki soha nem érheti el az annyira áhított zöld fényt, mert a múlt nem megismételhető.

2: Steinbeck: Édentől keletre – Adam és Charles, féltestvérek. Adam szelíd, már szinte a butaság határáig naiv. Amikor felbukkan az életében a beteg prostituált, a szívét neki adja, noha a nő viszonyba kezd az öccsével, és közli is, gyűlöli őt. Adam elviszi a nőtől született ikreket, akiknek vagy ő, vagy az öccse az apjuk. Aaron és Caleb nagyon más személyiségek lesznek, és meg kell vívniuk a maguk harcát a család múltjával, az Édentől keletre.

1: Hugo: A nyomorultak – a romantika megteremtője, Victor Hugo. Költő, regényíró, akinek az is ismeri a nevét, aki soha nem olvasott tőle. Örök klasszikusa Jean Valjean története, aki egyetlen kenyér ellopásáért évtizedeket töltött börtönben. Akit egy nemes püspök az igaz útra terelt, aki befogadta a tönkretett Fantine kislányát, és egy életen át játszott macska-egér játszmát Javert felügyelővel. Aki kimentette Mariust a szétlőtt barikád romjaiból, aki feladta mindenét, hogy Cosette boldog lehessen. Tucatnyi film, musical, még mese is készült belőle. De az eredeti a monumentális regény.

Szerelmes, üzletvezetős, PR trükkös, parfümös, női.

Coco Chanel már fogalom. Párizsban, aki divatos akar lenni, tőle veszi a ruháit. Ám az asszonynak most komoly fájdalmai vannak: élete szerelme, Boy elhunyt egy autóbalesetben. Még csak a temetésére sem mehet el, mert a férfi felesége Angliában temetteti a férjét, ahol nem szívesen látják a szeretőjét. Coco így egyedi, rá jellemző módon készül emléket állítani a férfinak. Piacra akar dobni egy parfümöt, valami különlegeset, amely a szerelmük örök emléke lenne. Miközben keresi az illatot, tanulja a parfümkészítés trükkjeit, készíti az új modelleket is, még jelmezeket is készít a színháznak. Az életébe lépő fess orosz arisztokrata a szívét is elkezdi gyógyítani. Mikor pedig kész az illat, egy orosz parfüm nyomdokain haladva, Coco elkezdi sikeressé tenni és új márkát teremteni.

Vannak könyvek, amelyekbe egyszerűen beleveszik az ember. Számomra Marly kötete ilyen volt – már az elején megfogott, és amint a végére értem, már hiányérzetem is volt, hogy nem olvashatom tovább. A történet, a karakterek, az egész miliő megfogott magának.

Egyrészt, imádtam a helyszínt. Párizs a kedvenc városom, és ahogy a francia tájakat bejárják nyaralás vagy az illat kedvéért, valósággal levittek engem is a Riviérára. Ahogy leírja a helyszíneket a szerző, ott éreztem magam. Ahol már jártam is, mert szerencsére ilyen is van, szépen rásimultak az emlékképeim az itteni leírásokra. Az a varázs, amit megtaláltam a francia vidékben, itt van a könyv lapjain is.

Megfogott Coco Chanel karaktere is. Ő egy olyan nő volt, akit ma is simán lehet példaképnek választani. Annyira tudott élni, szeretni, alkotni! Rengeteg energiája volt, mindig pörgött, és magával ragadta az embereket, most a róla olvasókat. Voltak nehézségei, szenvedett is, de mindig egy életvidám, erős nő volt, akiben egyesült egy nőies nő és az a karrier-álom, amiről oly sokan álmodnak. Rengeteg mindent elért, sokan szerették és sokakat szerettek, ő tényleg élt. Hogy is van az a dal? Igazán éltünk, barátom? Ezt ő elmondhatta magáról.

 A parfüm története is vitt magával. A kedvenc illatom Chanel – igaz, nekem nem a No5, a Gabrielle és a Coco Mademoiselle az illatom –, lenyűgöznek a parfümök úgy általánosságban is. Itt pedig a készítéstől kezdve a PR-on át sok mindenről megtudunk dolgokat. Hogyan jött létre az illat, milyen trükkökkel lett népszerű, hogy találták ki a dobozt, a Chanel emblémát… A parfümőr és A parfüm óta nem olvastam ilyen jó illatos könyvet.

A cselekmény mozgalmas, de nem rohan. A fentiekből is látszik, hogy sokféle. Szerelmi szál, üzleti élet, baráti társaság…

Erről eszembe jutott, mennyire jól megragadja a korabeli párizsi művészeti világot is. Annyira pezsgő, színes volt a világ akkor, élvezet volt róla olvasni is. Pláne, hogy a művészettörténet is nagy gyengém, imádok ilyesmiről is olvasni.

Nagyon olvasmányos is, valósággal faltam a fejezeteket. Jó hangulatai vannak, nem csak leírja a tárgyakat, tájakat, illatokat, érezteti is őket. A karakterei is valósággal élnek a lapokon, nagyon emberiek és nem mesebeli hősök.

Sok kutatást is végzett az írónő, érezni a köteten is mennyire ismeri a kort, embereket.

Nagy élmény volt ez a kötet! Még a borítója is rabul ejtő, ahogy a tartalma is.

Marly: Coco Chanel és a szerelem illata - Mint kosztümös női: 90% jó a korszak ábrázolása, erőteljesek a szereplők, érdekes a sztori.

Szubjektíven: 100% szórakoztat, tanít erre-arra, és teljesen le is kötött. Jól sikerült regény.

- Ne is említsd - a Gabo hoz egy mellékkötetet Maskame sorozatához.

- Kim Dzsongun visszavár - a Művelt Néppel kirándulhatunk Észak-Koreában.

- Bűn - Libri strandkönyv, valószínűleg ugyanolyan hihetetlen, mint az első rész volt.

- Európa halála - végre ideér az új Réti László kötet a Művelt Néptől?

- A költő - krimi, Művelt Nép. Gyanús nekem, hogy ennyi regényt nem adnak ki, lesz, ami csúszni fog. Mint tavaly...

Június

24. Perry: A család barátja - strandkönyv 5/4

25. Pearson: Tolvajok tánca - YA fantasy 5/3

26. Delaney: Játssz velem - thriller 5/5

27. St. John: Verseny a széllel - ifjúsági 5/4

28. Miller: Orkaváros - sci-fi 5/2

29. Page: Strand - női 5/1,5

      Cocks&Morgan: Királyi többes - romantikus 5/1,5

30. Klein: Ophelia - ifjúsági 5/2,5

      Kordos: Hungary by Night - ismeretterjesztő 5/5

Ezzel vége a júniusnak, legközelebb majd júliusba írok!

Szórakoztató világos, botrányos, elit helyes.

Budapest – éjjel megnyílik a szórakozni vágyó gazdagoknak is. Vannak helyek, ahonnan kinéznek, ha nem költesz súlyos százezreket, de még jobb, ha milliós tételeket. Ahol minden kívánságot teljesítenek, és ahol a pénz mindent megold. Vannak, akik keresik az extrém lehetőségeket, mások az előkelő finomsághoz ragaszkodnak. Nem mindegy, újgazdag vagy egy örökölt vagyon birtokosa az adott milliomos. Vagyonokat lehet nyerni és veszteni a kaszinóban, VIP részlegek titkai tárulnak fel, és még az is kiderül, mibe kerül, hogy az embert a kedvenc sztárja köszöntse fel a születésnapján. Mert bizony, akinek mindene megvan, annak ajándékot sem egyszerű adni.

Kordos Szabolcs újságíró, de rendszeresen jelennek meg kötetei is. Egy olyan világot mutat meg nekünk Magyarországon belül, amiről pletykákat esetleg ismerünk, de megismerni nincs lehetőségünk. Most éppen azt tárja fel, hogy az igazán tehetősek hogyan mulatnak az éjszakában.

Kinek mire van igénye? Szaftos történetekre, tanulságos esetekre, egy kis szociológiára? Ebben a kötetben mindenre talál példát. Nekem a nagy bulik, az annyira költekező emberek történetei ragadtak be a fejembe, amit különben elképzelni sem tudnék. Mert itt lesz szó olyanok szokásairól, akik egy este többet elköltenek, mint amit egy év alatt keresek. Ezen szörnyülködni is lehetne, és még akár hangulatom is lenne a társadalmi egyenlőtlenségek felett sopánkodni, de ebben a kötetben nem ez a lényeg.

Kordos nem társadalmi haragot szít, hanem feltár. Kicsit görbe tükör is, bár kétlem, hogy pont annál célba talál az üzenet, aki így él. Miért is venne vissza az, aki ezt gond nélkül megteheti? Az emberi természet, sajnos, nem olyan.

Szokás szerint Kordos az üzletágban dolgozók találta meg, és tőlük gyűjtött történeteket. Természetesen, most is jár a névtelenség. Hiszen ez egy olyan szakma, ahol a diszkréció kiemelten fontos. Hiszen a VIP szektorok nem véletlenül zártak.

A VIP szektorok – itt most olvastam róluk érdekességeket. Betekintés egy olyan világba, ahova különben nem léphetnék be. Mondjuk, a leírtak alapján ezekbe nem is vágyódnék. Ha már érdekel egy rendezvény, azon részt venni akarok, nem kívülről benne lenni, és mégsem foglalkozni vele, mert egyéb szórakozás van.

De ha már furcsaságoknál tartunk, azon is ledöbbentem, hogy a mulatós mennyire megy a gazdagok között. Hiába, a pénzzel nem jár ízlés is…

A szerző stílusa a szokott. Tárgyilagos, de jó mesélő. Élvezetesen mondja el a történeteit, és teszi mindezt úgy szórakoztatóan, hogy ahol kell, oda is tud szúrni kicsit. Mert elmeséli a dekadens züllés rétegeit, de azért van mögötte egy szilárd értékrend. Nem ítélkezik, de a sorok között olvasva azért érezzük, mi az, amivel egyet ért, és mi az, ami már sok a jóból.

Külsőségeiben is teljesen rendben van a kötet. Látványos a borító, és a kötet vastagsága felettébb becsapós. Rövid sorok vannak az oldalakon, nagy sortávval és betűmérettel. Kis túlzással az első olvasókönyveim juttatta eszembe.

Már várnak rám a luxushotelek is, majd mesélek arról is!

Kordos: Hungary by Night - Mint ismeretterjesztő: 90% szórakoztat, de gondolkoztat is. Olvasmányos, de tényszerű.

Szubjektíven: 85% szeretem a stílusát, és elszórakoztatott megint. Gyorsan olvasható is.