Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Flynn: Harmadik lehetőség

Mitch Rapp 4.

2019. július 15. - BBerni86

Bérgyilkosos, korrupt embereket leleplezős, túszt kiszabadítós.

Mitch Rapp a szakma legjobbja, a kormány bérgyilkosa, aki minden helyzetből kivágja magát. Ám most szerelmes, nősülni akar és családot alapítani, az utolsó bevetésére indul Németországba. Egy fegyverkereskedő a célpont, aki terroristákkal üzletel. Ám a háttércsapatét lefizették, vele is végezni akarnak. Mitch túléli, és elindul haza kideríteni, ki árulta el és miért. Ha rátalál, nem lesz kellemes a bánásmód, amit tartogat az árulónak. harmadik_lehetoseg.jpgMiközben a központban Kennedy igyekszik megfejteni mi történt, és védeni a helyét, mint jelölt a CIA élére. Az ármányok egyre jobban gyűrűznek, Mitch menyasszonya is komoly bajba keveredik, de őt sem kell félteni, ahogy a szerelmét sem.

Ez is olyan sorozat, amelynél komolyan irritál, hogy nem adtak ki magyarul minden részt. Így olyan lyukak vannak az előismereteimben, amelyeket nem tudok betömni. Olvastam a sorozat, időrendben első két kötetét, a harmadik nincs magyarul, és naná, hogy a 4. rész tele van olyan utalásokkal, melyek a 3-ra vonatkoznak. Már eleve az, hogy abban ismeri meg Mitch Annát, aki most a menyasszonya, a leendő felesége…

Az már a személyes kínom, hogy voltam annyira magammal kiszúró, hogy előrenéztem, mi vár a karakterekre. Maradjunk annyiban, elvette attól a kedvem, hogy nagyon belemerüljek a sztoriba és megszeressem a karaktereit. Túl sok tragédia vár még rájuk…

De ebben a részben még pozitívnak tűnik a jövő. Mitch tele van tervekkel, és azokkal kell leszámolnia, akik elárulták, és ezzel elvennék tőle ezt a jövőt. Mitch vonala korrekt akcióregény, amiben álcázás, menekülés, embervadászat, nyomozás, túsz kiszabadítása váltja egymást. (Mondjuk, a nyomozást ne krimi szinten értsétek – inkább a bevetésekre került a súly, nem arra, hogyan lettek meg hozzá az információk.)

De a regény egy jelentős része egy más fronton játszódik. Irene Kennedy körül, aki esélyes arra, hogy a CIA feje legyen. Nem mindenkinek tetszik a felemelkedése, ezért a cégen belül egy rafinált puccs van készülőben.

A szálak természetesen összeérnek, és a maga módján jó mindkettő. A céges ármányok és manipulációk sokkal lassabbak, kényelmesebbek, mint Mitch szála. Kevésbé is kötöttek le, de megértem, hogy ezeket nem lehetett úgy pörgetni, mint a fizikai akciókat. Egy-egy tervnek több idő kell, hogy rendesen feltáruljon.

Mitch és Anna jó páros, de megmérgezi a hangulatom, hogy tudom, mi vár rájuk 3 kötettel később. Mitch remek katona, minden téren kiemelkedő. Nagyon okos, remek fizikai állapotban van, jóképű is, naná. A szakma csúcsán van, de roppant zavar, hogy a skandináv krimik hőseihez hasonlóan annyi tragédia van mögötte, és tudom, hogy még előtte is. Ok, nem várok mindig happy endet, de az már túlzás, amit ennek az embernek el kell vesztenie ebben a sorozatban.

A mellékszereplők kevésbé maradtak meg az agyamban. Irene Kennedy is inkább a filmből van előttem, mint a regényből, noha ő az egyik legfontosabb mellékszereplő, de amennyit szerepel, akár társfőszereplőnek is nevezhetném.

Akció és hatalmi ármányok – az egyik jobban tetszett, mint a másik. Kétarcú könyv.

 

Flynn: Harmadik lehetőség – Mint akcióregény: 65% erős a politikai része, néhol a főszereplőt is háttérbe szorítva.

Szubjektíven: 50% a karaktert bírom, de ezt a sok politikai ármányt kevésbé. Elmegy.

Visszanéz7ő

28. hét

Július

8. Crowley: 1453 - dokumentumregény 5/4

9. Child: Megérte meghalni - akció 5/5

10. Hill: Kulcs a zárját 2. - képregény 5/5

11. Johannsen: A birodalmi kalóz - történelmi 5/4,5

12. Róbert: Szívből, színből, igazán - ifjúsági 5/4

13. Mafi: Ne hazudj - disztópia 5/3,5

      Toler: Lélekvesztők - romantikus 5/5

14. Pellegrino: Egy év Velencében - női 5/3

      Gaál: TestVérek - akció 5/5

Ez volt a heti adag.

Tovább

Gaál: TestVérek

Bosszúállós, átveréses, milliárdosok játszmáit leleplező.

Rékát beviszik a rendőrségre, bilincsben. Egyesek hősnek, mások veszélyes terroristának látják a kamaszlányt. Még középiskolában lenne a helye, de bankot rabolt, szembeszállt egy korrupt milliárdos réteggel. A kihallgató rendőrtiszt sem biztos benne, hogy a jó oldalra állt azzal, hogy ide juttatja. Réka pedig lassan mesélni kezd: hogy testverek.jpglett a testvéreiből és belőle igazságosztó. Hogyan jött haza látogatóba francia idegenlégióban megkeményedett bátyja, hogyan gyilkolták meg a szüleiket, akartak végezni velük is és veszett oda az egész életük. De ők nem hagyták annyiban, mindenért fizetni kell. A katona, a pszichológiai zseni, az informatikai szakember báty, a szépséges unokanővér és Réka – ők szembe mertek szállni a hatalmasokkal, és most nekik is fizetni kell. De hol az igazság?

Küzdök, melyik felem engedjem a billentyűzet elé, hogy írjon nektek. Az egyik lelkes, és rajongva mesélne nektek egy izgalmas akcióregényről. A másik cinikus és fáradt. A világba megcsömörlött, amely minden, csak nem jó és igazságos. Melyiket szeretnétek?

Mivel mindkettőt ez a regény hívta most életre, attól tartok, megkapjátok mindkettőt.

A TestVérek egy több zsánert ötvöző, rafinált könyv. Kapunk bőven izgalmakat és akciót. Egy bosszúhadjárat milliónyi lépése, amelyben lesz kémkedős beépülés, verekedős és lövöldözős jelenetek, kiképzés, bankrablás és pszichés manipulációk. Ami szem-szájnak ingere. Van egy minimális szerelmi szála is, van benne dráma is. Változatos, pörgős.

Olvastatja a szerkezete is. Az elején látjuk Rékát a rendőrségen, tudjuk, hogy végződött a nagy kaland. Ám pont egy olyan ponton, ahol még semmi nem végleges. Így egyszerre van meg annak az izgalma, hogy jutottak ide, hogy siklott ki így minden zsenialitás ellenére a terv, valamint, tényleg ez a vég? Gaál nem spórol a csavarral, nagyon passzol az elbeszélés módjához is, ahogy beveti őket.

Tetszett, ahogy egyensúlyba hozza a tragédiákat és a diadalokat. Volt, akit nagyon tudtam sajnálni, mert bizony ezek a szereplők sokat vesztenek. Nem mindenki éli meg a végét. Vannak, akiket brutálisan bántalmaznak. Lesz, akit nagyon csúnyán elárulnak. Ugyanakkor elérnek valami olyat, ami az elején elképzelhetetlennek tűnt. Nagy sikerek is társulnak a veszteségek mellé. Hol örültem, hol szenvedtem a karakterekkel.

A karakterekben abszolút benne vannak a kedvenceim. A zseniális figurák mindig vonzottak. Itt a három báty megtestesíti ezt a kívánalmam: a profi és legyőzhetetlennek tűnő katona. Az informatikai zseni, akinek szinte nincs lehetetlen a monitor előtt. Végül, a kedvencem. Ben – még az is tetszett, ahogy a régies Benedek menőbb formát kap becenévként. Ő kissé szociopata, úgy látja az embereket, mint egy nagy játszmát. Veszélyes, zseniális, nagy manipulátor. Vannak terheik, emberi gyarlóságaik, de csapatként erősítik egymást.

De: ez a regény annyira sötét képet fest a világról, benne Magyarországról, hogy az ember legszívesebben disszidálna. Minden eladó, és el is adják. A jó emberek csak szívnak, nincs senki és semmi, ami igazságot tehetne. Roppant életkedv gyilkos, mert el is hiszem neki, hogy ez több kitalációnál. Ez a világ ennyire romlott és korrupt.

Annyira olvasnám tovább, annyi még a nyitott kérdés… Annyira kellene hozzá egy folytatás!

 

Gaál: TestVérek - Mint akcióregény: 85% meglepő fordulatok, akciók és pszichés átverések, szimpatikus hősök.

Szubjektíven: 80% kedvenc szereplőtípusok, pipa. Izgalom és meglepetés, pipa. De a vége…

Pellegrino: Egy év Velencében

Várost felfedezős, életet átértékelős, női.

Kat szerette az életét: folyton úton lenni, új helyeket felfedezni, jó tévéműsorokat készíteni. Ám, ahogy nőnek a születésnapi tortán a számok, felmerül benne, hogy nem hagy-e ki valami fontosat az életből. Volt ő már igazán szerelmes? Milyen lehet összeköltözni valakivel, szeretni és szeretve lenni? Amikor megismeri az olasz Massimót, készen áll valami tőle egészen szokatlanba vágni. Elköltözni a férfihoz Velencébe, letelepedni és egy_ev_velenceben.jpgfelfedezni a várost, egy párkapcsolatot. Írna egy könyvet, és 1 év alatt megfejtené, erre van-e szüksége. Ahogy felfedezi Velence helyieknek feltáruló arcát, a helyi konyhát, szerez új barátokat is. Ám nem lehet nem észrevenni, hogy a szerelmi élete nem a tervek szerint alakul. Vajon benne van a hiba, helyre lehet hozni mindent?

Most nagyon csajos leszek, és kijelentem, itt bizony a borító fogott meg. Van pár város, amelyeknek a képe elegendő, hogy olvasni kezdjek. (Az első Musso kötetet azért vettem kézbe, mert párizsi utcarészlet volt az elején.) Nem Velence van a listám élén, de látjátok ezt a képet? Lehet ennek ellenállni? Velence, olasz ételek, nyár…

Bár a könyv tartalma negyed ennyire sem volt rám hatással. Abba a sorba illeszkedik, melyekben egy romantikus elemekkel is operáló, önfelfedezős, női világ tárul fel. Receptekkel. Lassan saját zsánert is kellene találni az olyan női, romantikus történeteknek, melyeket receptekkel is bővítenek. Meglepően sok ilyen van…

Az önfelfedezés és a romantika felállásból ebben a kötetben az önfelfedezés és változtatás lesz a domináns. Mégis, volt hiányérzetem. A zsáner legnagyobb sikere az Eat Pray Love, ami személyes volt, belülről szólt hozzánk – ez a szólt hozzánk lesz a fontos. Mert hozzám az Egy év Velencében egy szót sem szólt. Olyan szinten hidegen hagyott, hogy jobban szerettem kézbe venni és nézegetni a borítót, mint a regényt olvasni.

Nem éreztem a magaménak Kat dilemmáját és a döntéseit sem. Olyan agyament, ahogy belekezd egy kapcsolatba és azonnal összeköltözéssel, miközben a saját érzelmeiben sem biztos. Nem hittem el, hogy ők egy szerelmes pár és ilyen villám tempóban azok. A nő kitalálja, hogy ideje lenne már kapcsolatban élnie, erre jön Massimo, szinte rendelésre? Mintha a nőnek nem is az lenne a lényeg kivel, hanem hogy összeköltözzenek.

Az is tudott irritálni, ahogy éli a kényelmes kis életét, és helyenként megakad, hogy mi a baj. Bár, az is lehet, hogy az nem fér a fejembe, ha valaki egy áloméletet él, akkor miért nem tud boldog lenni benne.

A cselekmény minimális, ez lelkizős könyv. Mivel Kat gyakran irritált, nehezemre esett együttérezni vele és beleélni magam az életébe. A mellékszereplők között találtam színesebb, szimpatikusabb karaktereket.

A kötet miliője az, ami még tetszett. Az olasz konyha, életérzések. Az a velencei dilemma, hogy a turistákból élnek, de lassan már csak egy kísértetváros lesznek így, igazi, helyi emberek nélkül. (A receptekről meg annyit, hogy díjaznám, ha egyszer olyan könyvet írnának hasonlót, amiben olyan receptek vannak, amiket otthon és könnyen meg lehet csinálni.)

Nem az én világom ez a regény, félre is teszem hamar.

 

Pellegrino: Egy év Velencében - Mint női: 65% önfelfedezés, színes karakterek, receptek és Velence. Cselekmény kevesebb.

Szubjektíven: 30% a legnagyobb baj, hogy hidegen hagy. A helyszín, az olasz miliő bejött.

SpoilerZóna

Lee Child: Megérte meghalni

Reacher készül elhagyni a várost: a helyiek figyelmeztették. Mivel segített nekik, a Duncan-fiú feleségén, ezt meg fogják torolni rajta. Dorothy mégis befogadja a farmjára. Reacher hamar rájön, a nő az, akitől a Duncanek mindig 1_35.jpgtöbb pénzt kérnek a szállításért, akit máig büntetnek.

Dorothy el is meséli neki a történetét, Reacher nem nyugszik, míg nem mondja el. Dorothy és a férje itt éltek a lányukkal. A kislány eltűnt, máig nem tudják, mi történt vele. A Duncan-fiú korábban sündörgött körötte, biztosak voltak benne, hogy ő tett vele valamit. Rendőrségi feljelentés is született, nyomozás indult. Nem találtak semmit, és a Duncanek bosszúból ellehetetlenítették a családot. A férje egy ponton túl nem bírta tovább, öngyilkos lett. Ő pedig azóta is fizet, amiért fel merte a családot jelenteni. Reacher rákérdez, biztosan tudni akarja-e, mi történt a lányával. Ő kinyomozza neki, de előfordulhat, olyasmi derül ki, amit nem akart tudni. Dorothy tudni akarja.

Így Reacher nem megy el, hanem módszeresen nyomozni kezd a család2_44.jpg után. A Duncanek vagyona túl nagy, hogy csak a mezőgazdasági termények fuvarozásából származzon. Reacher rájön, valami illegálisat is visznek. Most éppen szállítás közepén vannak, azért is akarják őt annyira eltüntetni a képből. A maffiózó megbízónak is azt mondják, Reacher miatt csúszik a szállítás. Így a férfinak már nem csak a Duncanek fizette verőemberek ellen kell küzdenie, de profi bérgyilkos is a nyomába ered.

Valami nem stimmel a fiú múltjával sem. Mintha anyja sem lett volna, egyszer csak feltűnt a Duncan-birtokon gyerekkorában. Reacher ezen a vonalon is elindul, végül a férfi feleségétől kapja meg a kirakós utolsó darabját. Nem egy született Duncan, csak befogadták és sajátként felnevelte apa és fia.

Az elhagyatott farmon, ahova soha nem megy senki, a bizonyítékok is előkerülnek. A Duncan biznisz része az emberkereskedelem is, Ázsiából hoznak át szerencsétlen fiatal lányokat, anyákat, gyerekeket, akiket aztán az olaszok befognak Vegasban. A koreai árva, akit Dorothy és férje a sajátjaként nevelt, könnyű célpont volt. Ő volt az első áldozat, aztán a Duncan-kölyök rendszeresen ölt a szállítmányból.

Reacher és Dorothy igazságot tesznek, a Duncan-család általuk kihal, a rendőrség meg eltakaríthatja a maradékot. Reacher pedig indul tovább, hogy beszéljen a nővel élőben is, akinek annyira tetszett a hangja neki.

Toler: Lélekvesztők

Szellemes, embereken segítős, szerelembe esős.

Charlotte végtelenül kimerült. Az utóbbi években teljesen kiürült, elvesztette minden fontos kapcsolatát, úgy érzi, tovább már nem bírja. Egy szörnyű baleset óta látja a szellemeket, segít nekik, amiért a szülei elűzték. Úgy dönt, lelekvesztok.jpgő maga is csatlakozik a holtakhoz. Egy szellem állítja meg: Ike katona volt, aki Irakban hunyt el. Nem tud továbblépni, aggódik a testvére miatt, aki önpusztító lett Ike elvesztése miatt. Alkut kötnek: a szülővárosában Ike segít a lánynak beilleszkedni és életet építeni, cserébe Charlotte vigyáz George-ra. Rá is fér a fiatalemberre: drogozik, rossz emberekkel jár össze. Char pincérnő lesz az éttermében, és igyekszik visszahúzni George-ot, akivel sok közös vonásuk van. Lassan egymásba is szeretnek, a lány otthont talál itt. De a szíve egy része Ike felé húz, és már nem akar a képességét titkolva élni. George képes lehet mindezt elfogadni?

Előszeretettel szedem össze, egy-egy történet mire emlékeztet pontosan. Ebben a szellemeket látós témában is bőven lenne olyasmi, amit emlegethetnék. Leginkább a Szellemekkel suttogó idéződött most fel bennem, nem is annyira a cselekmény, hanem a hangulat miatt. A szellemek segítséget akarnak, nem gonoszak, az egésznek van egy segítő, pozitív hangulata.

De a Lélekvesztők nem igényli, hogy másokhoz mérjem. Talán vannak hasonló történetek, de ebben akad bőven annyi plusz, hogy inkább ez legyen az, amit más regények kapcsán emlegetek, és nem fordítva.

A cselekmény kényelmes tempójú, de nem lassú. Pont eltalálta az író az iramot: bele enged merülni az eseményekbe, amelyek olyan tempóban követik egymást, hogy unalmas sem lesz egy percre sem. Mindig jön egy fordulat, vagy valami emlékezetes esemény.

A cselekmény több zsánert kever: akad benne szerelmi szál – egy egészen egyedi szerelmi háromszöget bont ki, ami egy-egy ponton sokszög is lesz 2 másik karakterrel. Van benne dráma – a halált feldolgozni soha nem egyszerű. Van benne természetfeletti elem és egy kis krimi is elfér benne. A természetfeletti és a szerelem dominál, de a többi jól megszínezi.

Szerettem a kötetben, ahogy az életet meg tudják élni a szereplők, ahogy nekünk mutatva van. Ahol ott a halál és a fájdalom, de ez is része a csomagnak. Fáj nekik, sebzettek a hátrahagyottak, de ettől nem rosszabbak. Nekik is jár a boldogság, lehet szép életük és a gyász után ott az elfogadás. Sok érzelem van benne: egyes pontokon nevettet, máshol fájdalmas, de az élet mindig érték benne.

Végre, sikerül összeraknom! Szervesen a halálról szól, de mégis az élet szeretete és értéke hatja át az egész kötetet. Tetszett, hogy amit magunkkal viszünk, amely szálat soha nem vágjuk el, a szereteté.

A szereplők pillanatok alatt hozzám nőttek. Ike, George és Char is nagyon szerethetőek. Ike ugyan túl jó, hogy igaz legyen, de a másik kettő – akik különben nagyon össze is passzolnak – sokkal emberibb, kétségekkel és hibákkal. Szerettem, hogy ketten többek lehetnek maguknál.

Az, ahogy a humor és a dráma megszínezi a szerelmi szálat, nekem olvashatóvá tette a szentimentálisabb részeit is. Volt ellenpont – így tudott tetszeni a regény ilyen oldala is.

Nagy pozitív csalódás volt ez a kötet, a zsánerben lett általa egy új kedvencem.

 

Toler: Lélekvesztők - Mint romantikus: 100% érdekes és érzelmes, de nem szélsőségesen. Jól elmesélt, tartalmas.

Szubjektíven: 95% megszerettem a szereplőit, nevettem és szomorkodtam velük, nem nyálas.

Mafi: Ne hazudj

Ne érints 4.

Kamaszos, szerelmes, világváltós, játszmás.

Juliette új szerepben kell, hogy helyt álljon. Most ő a főparancsnok, ennek minden terhével. Az egész szektor jóléte rajta múlik, és a lány valóban egy jobb világot képzel az embereknek. Háborúra készült, harcolni tud, de azzal kell szembenéznie, hogy nem az erejét kell használnia. Papírmunka sokasága, diplomáciai trükkök sorát kellene bevetnie, noha semmilyen alapja nincs hozzá. Warner a támasza, de a fiú is küszködik. Túl sok titkot őriz még mindig, a szociopata maszk levevése sem megy egyszerűen. Főleg, mert nem akar szembenézni azzal, ne_hazudj.jpghogy gyűlölte, mégis gyászolja az apját. Amikor a főparancsnokok gyermekei elkezdenek látogatóba jönni, a titkok lassan mindennek az elemésztésével fenyegetnek. Ez egy más háború, mint amire készen állnak.

Egyszer volt, hol nem volt, egy trilógia. Ami egyszerre szólt arról, hogy az ember felfedezze magában az erőt, kiálljon és ne csak magát, de a világot is megmentse. Hogy a látszólag szörnyeteg maszkja mögött felfedezze a nyomorult embert, akit szeretettel meg lehet váltani a pokolból, amiben élnie kell.

Most pedig van egy sorozat, amit ebből a lezárt, egész történetből kellene leágaztatni. Mert egy percre nem tudom azt hinni, hogy Mafi a nagy mesélhetnék és egy remek folytatás ötlete miatt tért vissza ebbe az univerzumba. Sokkal inkább a disztópia, YA zsáner divatba kerülése adhatott egy újabb lendületet rókanyúzásra.

Erőszakkal kell felnyitni a lezárt szálakat, tökéletesen véglegesített kapcsolatokat kell konfliktusokkal feltölteni, amit nem volt jó érzés olvasni. Warner és Juliette megszenvedtek azért, hogy együtt legyenek. Nem sima szerelem az övék, mert támaszok is egymásnak. Mafi ezt kell, hogy felrúgja. Sajnos, nem mondhatni, hogy jó ötlettel. Warner őriz titkokat, Juliette kap egy rejtélyes múltat, amiről eddig szó sem lehetett – vagyis, balhézzanak a nagy semmin. Most komolyan, azon kell besértődni, hogy egy 20 éves fiatalembernek, aki a világuk vezetőjének a fia volt, nem Juliette az első barátnője? Mégis, mit gondolt, zárdában élt fiú létére?

Ennél már csak az rosszabb, ahogy Juliette karakterfejlődését is semmibe veszi az új szál miatt. Juliette megtalálta a saját erejét, önbizalommal vértezte fel magát. Megdöntött egy egész politikai rendszert, és a szerelmi életét is rendbe tudta szedni. Most pedig megint ott tartunk, hogy megkérdőjelezi magát, bizonytalankodik és visszavedlik a régi énjébe.

Egyedül Warner, akinek tényleg olyan konfliktusai vannak, ami nem ennyire mű. Már eleve az, hogy gyász és gyűlölet keveredik benne. Ahogy szembe kell néznie azzal, mennyit változott a személyisége. Miket kellett tennie a túlélésért.

A stílusa maradt az, ami olvastatja. Még akkor is, amikor az agyamra megy Juliette önsajnálata és nyavalygása, akkor is élvezetes tud maradni. Más Juliette és Warner stílusa, ami szintén jó pont. Warner stílusa jobban bejött nekem, de a célközönségnek – kamasz lányok, jobban fogják bírni Juliette érzelmi hullámvasútját is.

Bár visszasírom az eredeti trilógiát, az sokkal jobban sikerült ennél, annyira érdekel a szereplők sorsa, hogy jövők vissza a következő részre is.

 

Mafi: Ne hazudj – Mint disztópia: 60% erős az érzelmi vonala, abszolút karakterközpontú. Világa még szűkös.

Szubjektíven: 50% nem fájt olvasni, de nem tudott beszippantani. Hiányérzetem van!

Róbert: Szívből, színből igazán

Válassz engem!

Kamaszos, önmagát felvállalós, szerelmes, útkeresős.

Alex és Lilla testvérek. Alex a különc, aki még a családjában is keresi a helyét. Lilla az elkényeztetett kedvenc, aki mindent megkap, amit csak szeretne. Az iskola legjobb partija, Patrik elvesztette az anyját, az apja számára a fia szivbol_szinbol_igazan.jpgcsak teher. Patrik Alexben találja meg azt a támaszt, aki miatt mégis él tovább. Látszólag jól elvan, tele van pénzzel, tapadnak rá a lányok, de mindig Alex az, akihez visszatér. Lilla pedig kiszemeli magának a fiút, noha pontosan érzi, hogy testvére és barátja között ez a viszony több barátságnál. Ám nem vállalják fel az érzéseik, és Lilla így kap egy esélyt. A felnőtté válás első lépéseit, egyetemválasztást, a szülőkkel és magukkal való szembenézést a szerelmi háromszögük teszi még nehezebbé.

Még azon is gondolkodom, hova kellene besorolnom. Vannak ifjúsági elemei és sok olyan témát feszeget, ami a felnövő generáció sajátja. Ugyanakkor a szerelmi témája komplexebb, mint amit egy ilyen regényben megszokhattunk. A New Adult irányba is majdnem elmegy, de szerencsére annyira nem erotikus, hogy tökéletesen illeszkedjen abba a vonalba. Maradunk az ifjúságinál, az a sablon talán jobban passzol.

A történet nem kalandregényesen pörög, de azért vannak benne tényleges események is. Az ifjúsági zsánernek megfelelően a történések tekintetében is azoknak a belső átélése a lényeg. Egy példát mesélek is konkrétan: Patrik külföldre megy továbbtanulni. Nem azt fogjuk nagyítóval megkapni, hogy konkrétan mit csinál az egyetemen, milyen kapcsolatai és viszonyai lesznek. Ezeket minimálisan említi csak a szerző. De azt alaposan körbejárja, hogyan érzi ott magát. Hogy épít valami saját életet magának, miközben folyamatosan benne van a hiány is, azért, akit otthon hagyott.

Három kiemelt szereplő van, és Róbert Katalin mindhármat alaposan felépíti, mélyíti folyamatosan. Nagyon valassz.jpgmások, és eltérő konfliktusokkal kell megküzdeniük. Egyértelműen nem szimpatizáltan senkivel sem, nem lett kedvencem. Lilla nagyon elkényeztetett, makacs és neki rá kell ébrednie, hogy nem minden úgy alakul, ahogy ő szeretné. A szülei kis hercegnője cipőből kell kinőnie – plusz ráébrednie, hogy a rajongás/birtoklási vágy nem egyenlő a szerelemmel. Alex magát kell, hogy felvállalja. Egyértelmű, hogy homoszexuális, de ezt magának sem ismeri be. Végig kell járnia az utat egy párkapcsolattal, Patrikkal szembenézéssel, hogy felvállalja, mit és kit akar igazán. Patrik az apja miatt hasonlik meg magával is. Ő az, akinek a személyével a legtöbb szubjektív bajom volt. Az, amit Alex jelent neki, mélyebb a szerelemnél. De akkor miért él olyan életet, mint egy playboy? Lehet, hogy ez a saját naivitásom, de ha valaki olyan szinten van oda egy másik emberért, mint ő, akkor nem a hűség lenne az alap?

Konfliktusok a szülőkkel, az önazonosság megtalálása és megerősödése, ez mind a regény témája. Szerelmi konfliktusba helyezve, az ifjúsági korosztálynak is olvashatóan.

Nyelvében is érezni, hogy nekik készült. Minden szereplő saját hangot kap, könnyen olvasható, szórakoztató szöveg, amiben a komolyabb hangnem is beleilleszkedik.

Nem tetszett minden szerelmi szál, a karaktereknek is vannak számomra idegesítő vonásaik, de a zsánerében tartalmas könyv ez. Több, mint egy ifjúsági szerelmi háromszög.

 

Róbert: Szívből, színből igazán – Válassz engem! - Mint ifjúsági: 85% szerelemközpontú, de fejlődésregény is. Olvasmányos, érzelmes.

Szubjektíven: 70% még emésztem kicsit. Intelligens, de több minden nem tetszett benne.

süti beállítások módosítása