Csavaros, történelmi, emberi jellegzetes viselkedéses.

Ugyanannak a francia városnak prominens tagjai várnak a nácik fogságában. Férfiak, akik kártyázással ütik el az időt. Másnap kivégzik őket, csak egy maradhat életben. A gyóntató pap fog választani, ki legyen az. De előbb el kell mondaniuk a legszörnyűbb titkuk. (Gyónás) A fiatalember elvesztette az állását, a barátnője terhes. Mit csináljon? Felfigyel az állatkert előtt egy üres telekre, és támad egy nagy ötlete. Vajon feltűnik bárkinek, ha elkezd parkolójegyeket árulni? (A parkolóőr) A fiatal nyomozót egy idilli városkába küldik nyomozni. Valaki végzett a polgármesternek, aki közutálatnak örvendett a helyiek körében. Mindenki gyanúsított, és az emberek lelkesen elő is állnak mindenféle vallomással. De ki az igazi tettes? (Ki ölte meg a polgármestert?)

Jeffrey Archer a General Press egyik állandó szerzője, regényeit és novelláit olvashatjuk szépen sorban. Vannak köztük, amelyeket nagyon szerettem, mások nem tudtak lekötni. Szerencsére most egy olyan kötet következett, amelyet nagyon szerettem.

15 novella található a kötetben, ezek között akad egészen hosszú, de alig pár szavas is. Azonban a minőség és bizonyos sajátosságok mindegyikben megvannak.

Ami a legfeltűnőbb volt, a hasonló szerkesztés. A csalimese olyan rövid mese, amelynek a végén egy meglepő fordulat, csattanó található. Ezekkel éreztem rokonnak a kötet darabjait, főleg a két legrövidebbet. Felépít egy érdekes történetet, és olyan csattanót tesz a végére, hogy az ember álla leesik.

Abban van különbség, melyik milyen hatást vált ki az olvasóban. Mert vannak benne viccesek és kimondottan könnyedek is. Melyek szórakoztatnak, jól esnek, esetenként villantanak kifejezetten találó fekete humort. Az egyik kedvencem a fentebb már emlegetett polgármesteres, amelyben mindenki bevallotta a gyilkosságot, volt, aki egészen eszméletlen módszert talált ki a történetének és indokának. Mások azonban megütnek, de jó értelemben. Nem csak szórakoztatóak, de valami mélyebb igazság vagy gondolkodnivaló is rejlik bennük.

Archer az emberről mesél, aki képes csodákra, de ugyanolyan nagy mocsokságokra is. Nem fél megmutatni, hogy milyen szörnyű tettek rejtőzhetnek akár egy bizalomébresztő arc mögött is. Lesz, ahol az isteni igazságszolgáltatás majd igazságot szolgáltat. De van, mint az életben, ahol nem éppen olyan a vége, amit a szereplők jelleme és tettei után az olvasó szeretne.

De ez pont így jó. Változatos tud maradni – soha nem lehet tudni, mi lesz a végkifejlett. Meglep a csavar is, és az is, hogy erkölcsileg ez-e a pozitív vég.

Archer stílusa is ismerős lehet azoknak, akik nem most ismerkednek meg a szerző műveivel. Erősen realisztikus, fontosak neki a részletek, de mellette nagyon jó mesélő is. Mivel ezek novellák, sűrítenie kell annyira a cselekményt, hogy a leíró részek mellett is mozgalmasak maradnak. (A regényeiben ez nem mindig jön össze.)

Vannak benne nagy karakterek is, de szerintem a történetek lesznek azok, amelyet magunkkal viszünk. Mert ezek jó sztorik, és jól is vannak elbeszélve. Vannak benne igaz történet alapján írottak is, jó móka lehet tippelni, aztán a végén megnézni, hányat sikerült beazonosítani.

Szórakoztatott, mozgatta az agyam, szerettem ezeket a novellákat!

Archer: Árulkodó nyomok - Mint kortárs: 90% olvasmányos, szórakoztató, de mind csali mesét idézve agyas poénra épül.

Szubjektíven: 100% rákattantam. Sok ad emberségből leckét, tetszettek fordulatai, szereplői.

Hogy valami újról is meséljek, ezt elrettentő példának szánom. Hogy írd újra életed sikerét? Avagy Stephanie Meyer visszatér. Az Alkonyat világához.

Cím: Egy életem, egy halálom

Szerző: Stephanie Meyer

Műfaj: YA romantikua, temrészetfeletti

Cselekmény: az Alkonyat, csak megcseréli a nemeket. Bella helyett Beau költözik a kisvárosba, aki Edward helyett a szerelmet a vámpír Edythe-ben leli meg.

Várható megjelenés: valószínűleg még az idén

Miért várós?

- Semmiért. Már eleve cikizni akarom.

- A saját ötletét így újraírni, nem is tudom, hogy zseniális, vagy gyalázatos húzás. Most szánalmasnak érzem.

- Edythe, komolyan? Lehetett volna Edwina is.

- Az érdekel legjobban, sikeres lesz-e. Vagy azért ezt már az elvakult rajongók torkán sem lehet lenyomni.

Bár egyszer már szerepelt itt emlékeim szerint, már lehet reménykedni a magyar kiadásban, így felelevenítem a Cat és Bones várható 6. kötetét.

Cím: Együtt a sírban

Szerző: Jeaniene Frost, a paranormális romantika egyik sikerszerzője. Már kész univerzumot épít e sorozat karakterei köré, és még mindig bírja ötlettel.

Műfaj: urban fantasy, romantikus

Cselekmény: Cat csak egy kis időt szeretne a férjével tölteni. Helyette egy sorozatgyilkosra vadászhat, akit egyszer már megöltek. Most visszatér, és folytatná, ahol abbahagyta. Nőket égetni elevenen. Már csak arra kellene rájönnie a párosnak, hogy végezzenek egy szellemmel örökre.

Várható megjelenés: talán idén, a Könyvmolyképző már feltette az előkészületben levő könyvei listájára.

Miért várós?

- Bírom ezt az univerzumot.

- Guilty pleasure élmény számomra. Romantikus, de sok más is mellette.

- Szokott lenni benne krimis vonal is.

- Bejön Frost stílusa és humora.

- Jónak tűnik a cselekmény.

Szerelmes, ármányos, nagyobb célokért küzdős.

Gizella – vagyis Ella – és Terézia – vagyis Riza – grófkisasszonyok, akik csak egymásra számíthatnak. A szüleik fővárosi életet élnek, velük nem foglalkoznak, a szolgák nevelték őket vidéken. Riza itt lett szerelmes is, a zsiványnak tartott Vidróczki Mártonba, aki igazából a kiegyezésen dolgozó nemesek egyik titkos ügynöke. De most a szüleik magukhoz rendelik őket, az apjuk szeretné férjhez adni őket. Riza csak Mártoné akar lenni, Ella pedig már első nap összefutott egy megnyerő fiatalemberrel, aki ráadásul gróf is, és ugyannak a társaságnak a tagja, mint Márton. Míg a fiatalok próbálnak rájönni, mit éreznek egymás iránt, a háttérben egy politikai botrány gyűrűzik vissza egészen a múltba, mely minden szerelmest elválaszthat egymástól. De ők készek küzdeni egymásért, magukért, a múlt ellen is.

Nagyon sokáig a XIX. század irodalma volt a kedvencem. Faltam a Jókai köteteket, nagyon szeretem Victor Hugo történeteit, és Sienkiewicz regényeit is nem egyszer olvastam. Akkor egyszerre szórakoztattak, de valami mélyebb üzenetet is mindig sikerült belecsempészniük a sorokba. Jól megírt, pörgő cselekményű regények voltak.

Ezt idézte fel bennem B. Czakó Andrea regénye, a Hervadhatatlan. Igen, érzem én is, hogy azért nem szabad egy kalap alá vennem a fentebbi példákkal. Mert itt elsősorban a szórakoztatás a cél, sokkal erősebb a romantikus vonal is, de a cselekmények pörgése, a nagy szenvedélyek, a pokoli gonosz vagy hősies – már szinte mesei – szereplők visszaidézték bennem a nagy kedvenc történeteim.

A történelmi környezet jól használt díszlet lett. A történet szerves magját képezi, hogy milyen viszonyban van egymással a magyar nemesség és az osztrákok. Lesz kiegyezés? Milyen feltételekkel? A háttérben végig ott van a politika, és akinek kicsit is van ilyen irányú érdeklődése, több minden érdekes részletre bukkanhat rá.

Ugyanakkor a cselekményben is érezni a korszak hatását. A szalonok, ahogy az emberek társas viszonyai alakulnak. A ruhák, a díszletek. De mindez ad neki, én élveztem a kosztümös környezetet a történelmi tényeken túl is.

Izgalmasnak találtam, hogy ebbe a környezetbe B. Czakó belehelyez egy egészen modern gondolkodású grófi sarjat. Az, hogy Riza nemesi származása ellenére bevállal egy vadházasságot, még gyermeket is szül így a szerelmének, egészen vakmerő. 50-60 évvel a cselekmény ideje után is simán országra szóló botrány lett volna.

De a történet bővelkedik a nagy szenvedélyekben, meglepő fordulatokban. Mint egy jó guilty pleasure regény – előkelő körök, végzetes szerelmek és indulatok, sok-sok ármány és merész húzás.

Megszerettem a szereplőket. Ármin egy az egyben olyan karakter, akit könnyeden nevezek hősiesnek. Bírtam a stílusát, ahogy Ellával kiegészítették egymást. Különben ezért is jár tőlem egy piros pont: még soha nem láttam a Gizellát Ellának becézni, de most adott nekem egy új dimenziót ennek a névnek a regény.

Stílusában is a könnyedség, szórakoztatás a mérvadó. Olvasmányos, néha túl sok pátosszal.

Nagy, pozitív meglepetés, kifejezetten tetszett ez a regény.

B. Czakó: Hervadhatatlan - Mint történelmi romantikus: 85% szórakoztató cselekmény, szimpatikus hősök, szinte mese.

Szubjektíven: 90% bírtam a szereplőit, a fordulatait. Guilty pleasure történelmi környezetben.

Családi, testvéres, veszteségeket feldolgozós, hidakat építős.

A Dunbar fivérek összetartanak, bármi lesz is. A legnagyobb már dolgos felnőtt, a legkisebb még kamasz. Közös bennük, hogy csak magukra számíthatnak. Az imádott anyjuk meghalt, az apjuk többé nem volt önmaga, majd el is hagyta a gyermekeit, amikor a legkisebb alig volt még 10. Maguk között is Clay az, akit a legkülönlegesebbnek tartanak. Aki versenyszerűen fut, és már bajnok. Aki érzékeny, figyelmes, de ízig-vérig Dunbar. Aki szerelmes a szomszéd lóversenypályán versenyző lányba. Aki egyedüliként esélyt ad a visszatérő apjuknak, aki most vidéken él, és egy régi hidat igyekszik rendbe hozni. Clay segít neki, és közben hidat épít a család és az apjuk közé is. Hidat a múlt és a jelen közé, felelevenítve a szerelmet, amelyben a menekült lány életre keltette a megtört szívű fiút. Hidat a fájdalmakon át, hiszen az élet tartogat kegyetlen fordulatot, amire nem lehetett felkészülni.

Markus Zusak fakasztott már könnyre. Elég volt hozzá egy kislány, aki szeretett volna olvasni. Egy fiú, aki gyorsan futott és feketére festette az arcát. Egy fiatalember, aki a csillagokat nézte, míg a többiek pincékben bujkáltak. A könyvtolvaj annyira nagy kedvencem, hogy nehéz helyzetben van minden más regénye a szerzőnek mellette. Fel lehet érni ahhoz a kötethez? Nem hiszek benne, de reménykedem.

Clay hídja – szíven ütött ez is, de azért sírva nem fakadtam. Egyelőre még sajog, ami különben jó. Hatása van, gondolkoztat, és érzelmileg nagyon bevont. Ilyen legyen egy regény, ami tényleg ad valamit az olvasónak!

A történet nehezen indul, és nyersen is. Fiuk, férfiak a főszereplők, és ez a nyelvezeten, a stíluson is nagyon érzékelhető. Már szinte érdesnek éreztem a szöveget, amihez nehezen alkalmazkodtam. A történet is furának tűnt, nem értettem, miről akar ez szólni.

De nem véletlen a hosszú felvezetés! Elkezdi annyira tágítani majd a teret és az időt a szerző, hogy ahhoz biztos alapok kellenek, amit itt adott meg. Ismertem már a fivéreket, így nem okozott gondot, hogy idősíkok között ugrált a cselekmény.

Van kettő fő: a szülők története, a régmúltból indulva, haladva a családalapítás felé. A hídépítés időszaka, az is korábbról indítva. De mászkálunk közöttük is, és a jelenbe is, ahonnan már minden múltbeli sík egy lezárt történet. Az egész pedig összeáll egyetlen családtörténetté, de akár azt is mondhatnám, hogy élettörténetté. Mert észre lehet majd venni, hogy ciklikusak az események. Mintha bizonyos események megismételnék magukat a soron következő generációkban, fenntartva az élet örök körforgását, hogy az oroszlánkirályt is ide rángassam kicsit.

Van végig cselekmény is, történnek az események. Szerelmek születnek, randiznak, kiábrándulnak és fájnak a szívek. Vannak nagy örömök, nagy fájdalmak. De az igazán lényeges dolgokat a cselekmény mögött fedeztem fel. Hogy mennyire sokféle hidat kell építeni – az a legkevesebb, ami vidéken a folyó felett készül. Emberek, sorsok, korok között kell a hidakat felhúzni, ez az igazi munka.

A karakterek emlékezetesek, emberiek. Clay kifejezetten szerethető hős.

Szerettem ezt a könyvet, de most még fáj. Annyira nem, mint a Könyvtolvaj elsőre, de fáj.

Zusak: Clay hídja - Mint kortárs: 85% tartalmas, érzékletesen megírt, több szálon vezetett jó karakterek sorával.

Szubjektíven: 75% időt kellett hagyni neki, rákaptam. Majd jól szíven szúrt – emésztem még.

A terv jó volt, szavamra! Száz százalékos lórúgás: először lövünk, aztán nem kérdezünk semmit! (Szűcs: Sarló, kalapács, boszorkányság; In: Képtelen történetek, másvilági mesék)

Sam: Hol az otthonom?

Én: Leszek én az otthonod. (Saenz: Életem kifürkészhetetlen logikája)

Én soha nem hittem a Télapóban. Az élet voltaképp tündérmese. Nem hiányzik ebből a képből egy kövér, szakállas öregember. (Andrews: Törött tükör)

A világ napról napra változik. Te minden nappal öregszel. De még mindig számtalan dolgot szeretnél kipróbálni. Mintha homokot tartanál a markodban. De minél erősebben szorítod, annál sebesebben folyik ki az ujjaid közül, míg végül nem marad semmi... (Csiu-Fan: Licsiang halai; In: Láthatatlan bolygók)

Akik ilyenkor még ébren voltak, ritkán sántikáltak jóban, és a sok kétes alak között ott bujkált pár potenciális ragadozó is. Mindegy, hogy kecske vagy oroszlán, egy pisztoly bárki kezében ugyanazt a lyukat üti. (Varga: Vérvörös szilveszter; In: Képtelen történetek, másvilági mesék)

• Mi az a végzet?
• Sorsunk befejezett alakja, lehetőségeink köré húzott vonal. Határ. Átlépnünk nem szabad. Annyi feladat és annyi dicsőség, amennyit az égilakók engedélyeznek. S elrendelt a halálunk is. Ez mind együtt: a Végzet. (Majtényi: Istennő szépséges fia!)

Az arany gyönyörű és a legjobb fényvisszaverő fém, az egyik legértékesebb anyag, amit az ember ismer. Ám az arany a csillogása ellenére is megtévesztő lehet. Ami alatta van, az gyakorta fakó, piszkos, hitvány. Az aranytól még a leghétköznapibb tárgy is olyasminek tűnhet, ami valójában nem az. Egy szempillantás alatt képes elolvadni. Mikor lappá kalapálják ki, olyan vékonnyá válik, mint a hajszál, és elfújhatja a leglágyabb szellő is. Az aranylemez egy vékony fémlap. És hazudik.

A városunk tele van csillámló anyagokkal: mozaikcserepekkel, nemes és fényes fémekkel. De éppúgy, mint amikor az ember ujja a lagúna csillámló felszínéhez ér... egyetlen érintés, és minden darabjaira hullik. (Morelli: Az aranyozó lánya)

A neopatkányokat génsebészetileg alakítják a felegyenesedett járásra, így lassabbak a hétköznapi fajtársaiknál. Közszájon forgó tréfa, hogy szerencsére nem Jerryt - a Tom és Jerryből - használták mintának. (Csiu-Fan: A patkány éve; In: Láthatatlan bolygók)

Ha valakit szeretsz, csak megadod neki a lehetőséget, hogy összetörje a szíved. (O'Neill: Majdnem szerelem)

Ússz, ússz, ússz! Rövidebb az élet, mint hinnéd, (Csiu-Fan: Licsiang halai; In: Láthatatlan bolygók) 

(...) megvan a magamhoz való eszem. De már tudtam, hogy a társadalmunkban szükség van mindenféle papírok meglobogtatására, hogy komolyan vegyenek. (Cole: Lefelé a folyón)

Az időt semmi sem élheti túl ezen a világon. (Csia: A sárkányló éji útja; In: Láthatatlan bolygók)

Életet és halált osztogattok, mintha istenek volnátok - csóválta a fejét a férfi. - Hát ezt tanítottam én nektek? Mi a baj a módszereimmel, hogy a diákjaim újra meg újra ilyen elképesztő mértékű arroganciára ragadtatják magukat? (Black & Clare: Az aranytorony)

Megszállottas, szerelmes, szenvedős.

Sarah kevés dologra vágyott az életében, de azokra nagyon. Ki akart szabadulni kis szülővárosából, el akarta hinni, hogy jobb, mint ahonnan származik. Amikor a jóképű és gazdag Matthew viszonyt kezd a lánnyal, a szerelmükkel megvalósulni látja a vágyait. Hiszen Matthew remek, és ha ő szereti, akkor neki is annak kell lennie! De vannak furcsa dolgok. Matthew nem mutatkozik vele nyilvánosan, mindig lopva találkoznak szállodákban, egy-egy aktus erejéig. Sarah többet akar, a végeredmény szakítás lesz. Valósággal belepusztul, pokolian szenved, és akárhogy próbálnak segíteni neki a barátok, nem tudnak. Ha úgy nézne ki, tovább tud lépni, valami miatt visszaesik. Mert Sarah Matthew-t akarja, de mit tehet, ha Matthew nem akarja Sarah-t?

Louise O’Neill – a szerző volt, aki miatt elolvastam ezt a regényt. Magyarul ez a harmadik kötete, és az első annyira elgondolkoztató, jól sikerült disztópia volt (ifjúsági zsánerrel kombinálva), hogy ennek a történetnek is adtam egy esélyt szinte látatlanban.

Nem volt jó ötlet tőlem. Ez egy egész más korosztálynak készült, és a zsáner is teljesen más. A hasonlóság annyi, hogy mindkettőben női lelkekben jártunk egészen mélyen. De míg az egyiknek társadalmi mondanivalója volt, kamaszoknak adta át a #metoo szellemiséget, ez simán egy női regény sok szerelemmel és még több szenvedéssel.

Bár, a szerelem kifejezéssel érdemes óvatosabban bánnom. Ki volt itt szerelmes? Matthew biztosan nem. A feleségéhez kötődött még mindig, számára Sarah csak egy lelkes és fiatal lány, akivel néha levezette a testi szükségleteit. Nem a lány volt fontos neki, hanem a szex. A fiatalsága, az odaadása és ennyi. A durva az, ő egyszer sem ígért többet. Vagyis, még csak el sem lehet ítélni. Nem hitegette a lányt, egyszerűen volt köztük egy kommunikációs szakadék.

Sarah – az én olvasatomban a legnagyobb baja az volt, hogy semmi önbizalma nem volt. Annyira jobb akart lenni, annyira ki akart emelkedni a szülőhelyéről – neki ez volt az igazi motiváció. Ennek megtestesülése volt Matthew – ahogy én látom, Sarah sem a férfit szerette igazán. Hanem az álmát. A vágyát, hogy tehetséges és sikeres nő. Mi másért alázta volna meg magát, tette volna tönkre magát egy férfiért, aki ilyen minősíthetetlenül bánt vele?

Sarah nem hősnő, hanem elrettentő példa. Az olvasó nőket – mert ez női olvasmány, el nem tudom képzelni egy férfi kezében – rádöbbenti arra, hogy ki kell lépni a bántalmazó kapcsolatokból. Azzal, hogy elhiszik, a durva bánásmód elviselése majd szerelmet gerjeszt, csak magukat áltatják. A rossz nem lesz varázsütésre jóvá – marad a szenvedés.

Ha így nézem, a maga műfajában nagyon is tudom értékelni a kötetet. Csak éppen utáltam olvasni. Sarah roppantul ellenszenves nekem, és az a szenvedés roham, amibe újra és újra belekerül, kiakasztott. Annyira más a viselkedése, jelleme, mint amibe bele tudnám élni magam, hogy ezzel már taszított is. Igazából nem rossz ő, de annyira elvakult, annyira buta, hogy egy-egy ponton már kívántam is, hogy járjon minél rosszabbul.

O’Neill stílusa most is olvasmányos. A fejezetek gyorsan pörgethetőek, érzelmi oldalról nyitottak, és kevés cselekménnyel is sodróak.

Akinek a lelkizés bejön, elmerülne egy kis megszállottságban, ebben lehet…

O’Neill: Majdnem szerelem - Mint női: 75% alapos jellem- és helyzetrajz egy szerelmi megszállottról. Beleélős könyv.

Szubjektíven: 30% annyira távol áll tőlem a hősnő viselkedése, hogy nem tudtam azonosulni.

5: Green: Az abszolút tökéletes izé - feltűnt egy szobor. Elsőre azt hitték, egy műalkotás. De több is van belőle. Reagál bizonyos dolgokra. Miközben hősnőnk egyre közelebb kerül a megoldáshoz, láthatjuk, a népszerűség mit tesz a személyiségével.

4: Neuvel: Alvó óriások - egy hatalmas tenyér. Mintha kőből lenne, de mégsem. Elásva, a földbe rejtve. Ki alkotta, mikor és minek? Kell, hogy legyen több része is. De hol vannak? A rejtvényfejtés egy akció sci-fibe csap át, ahogy érkeznek a válaszok és szembe kell nézni mindazzal, ami ezzel együtt jár.

3: Dashner: Az Útvesztő - mindannyian fiúk. Egy liftben tértek magukhoz, semmi emlékük sem maradt a múltjukról vagy magukról. Egy tisztáson vannak, amit egy útvesztő vesz körül. Kik ők, miért vannak itt, hogy jutnak ki? a labirintus gyilkos, hol a szabadulás? Érkezik a fiú, aki más, mint a többiek. Talán nála a megoldás.

2: Brown: Langdon regények - a szimbólumok szakavatott ismerője mindig egy szaftos ügy közepébe csöppen, amit egyedi tudásával tud megoldani. Milyen nyomok voltak a Leonardo festményeken? Milyen titokért kell átszáguldani Firenzén? Rómában a pápa titka, Barcelonában egy korszakalkotó tudós utolsó felfedezése vár arra, hogy Langdon a rejtvényeket megfejtve nyilvánosságra hozza.

1: Cline: Ready Player One - a világ pocsék hely. Nyomor, tönkrement környezet, túlnépesedés, gondok a köbön. De el lehet menekülni a virtuális világba, ahol bárki és bármi lehetsz. Ahol az igazi életed élheted. A program megalkotója halott, és a végrendelete a legnagyobb rejtvény. Egy játékra hív mindenkit, aki megnyeri, megfejti a hátrahagyott jeleket, mindent megörököl. Kamasz hősünk megfejti az elsőt, és hamarosan már a virtuális és a való világban is harcolni kell az életéért, és a programért, ami nélkül az emberek már létezni sem tudnak.

Jövőbeli víziós, háborús, más világi, gondolkoztató.

Az egyetemisták jó része csak húzza a diplomázást, mert utána nem tudni, mi lesz velük. Most van egy más lehetőség: beállhatnak a seregbe a génmódosított, elszabadult patkányokra vadászni. A fronton azonban nem az várja őket, amire számítanak. (A patkány éve) Az állam minden áron el akar fojtani minden lázadozást – ehhez a nyelvi eszközöket csökkenti le. Meghatározza, milyen szavakat szabad használni. Arvardan valami mást akar, csatlakozik egy titkos csoporthoz. (A csend városa) Űrhajók tűntek fel az égen, rajta sok öregember. Valaha ők indították el a földi életet, de megöregedtek, és most igényt tartanak a földiek gondoskodására. A kezdeti pozitív hozzáállás nagyon hamar csap át ellenséges és háborús viszonyok közé. (Isteni gondoskodás)

A novellás kötetek kezdenek újra divatba jönni, aminek felettébb tudok örülni. Szívesen olvasok ilyesmiket, zsánertől függetlenül. Az Agave rendszeresen ad ki jó novellás köteteket, és lehet köztük egészen különlegeseket is találni.

Ken Liu saját jogon is sikerszerző, bár most nem a saját munkáival jelentkezett. A kínai gyökerei miatt is rendszeresen fordít angolra kínai novellákat, és összeállított egy olyan kötetet, melyben neves kínai szerzők sci-fi, néhol fantasy, máskor disztópia történetei szerepelnek. Valamint akad benne tanulmány is, de van egy olyan érzésem, hogy a novellák tartanak majd nagyobb érdeklődésre számot.

A szerzők között találunk olyan nevet, mint Cixin Liu, akitől már magyarul is jelent meg kötet, de sok a számunkra most először olvasható szerző is. Ki tudja, ha sikeres lesz a kötet, talán hallunk majd róluk önálló kötet kapcsán is. Van olyan, akitől szívesen olvasnék többet is. Jó ez a válogatás, tényleg a megfogó, izgalmas történetek kerültek bele, amelyek felkeltik a szerző felé a figyelmet.

Lehetne beszélni arról, hogy mennyire fontos, hogy ezek kínai novellák. Mivel a kínai hétköznapokban, politikában nagyon tudatlan vagyok, nekem leginkább a fülszöveg és tanulmányok súgtak, milyen jellegzetességeket kellene keresnem. A patkány évét olvashatnám az oktatási válság kivetülésének, ahogy a csend városából felfedezhetném a kínai állam cenzúrájának kritikáját. Nekem ezek voltak a kevésbé fontos szempontok, egyetemesen vagy szórakozás céljából inkább figyeltem őket.

Jellemzőnek nevezik, hogy a nagy fejlődés milyen érzeteket kelt az emberekben. Van, akit halálra rémít a tudományos fejlődés, és pusztuló képeket fest a jövőre. Mások bizakodnak, hogy megoldódnak a jelenlegi problémák. (Nagyon ötletes jövőképek vannak a kötetben.)

Ugyancsak visszatérő motívum a hagyományokkal való szembenézés. Mintha egy köztes ponton lennének, ahol még a lábuk a múltba ágyazódik, de már nyúlnak a jövő felé, amit el is érnek. Szerintem ez nem csak kínai jellegzetesség, az egész civilizáció ilyen. Csak legfeljebb a kínai gyökerek mélyebben vannak.

Világépítésben remek történetek sora bomlik ki, bár akad egy-egy hős is, aki annyira erős figura, hogy meg lehet jegyezni. De általánosságban sehol sem a személy a lényeg.

Izgalmas, érdekes kötet ez, amelyről ennél sokkal többet lehet beszélni. Tartalmas.

Liu (összeállító): Láthatatlan bolygók - Mint sci-fi: 90% ötletes, elgondolkoztató, több stílusban és változatosan, gondos válogatás.

Szubjektíven: 95% a kínai vonatkozások nekem nehezebben jöttek le, de szórakoztat és agyas.