Szerelmes, kosztümös, szokásokkal szembeszállós.

Maria egy aranyozó mester lánya Velencében. A családjával egyre jobban érzékelik, hogy a szakmájuknak lassan leáldozik. Új festészeti stílus tetszik az embereknek, már egyre kevesebben keresik a hagyományos, aranyozott képeket. A szokásokkal ellentétben a megözvegyült férfi a lányát is kitanítja a mesterségre, és próbál jövőt is adni neki. Így egy festő mellé helyezi gyakornoknak, hogy a színek technikáját is tanulja meg. Valójában mást is akar: a műhelybe fogadott mór, Cristiano veszélyesen közel került a lányhoz, és a férfi más férjet képzelt el a lányának. Ám a terveinek két dolog vet véget: a kitörő pestis, amely a szigetre zárja őket és Maria titka, amit a szíve alatt hordoz.

Két oldalról lehet közelíteni a regényhez: olvashatjuk a történelmi részekre koncentrálva. Elég sok minden van benne arról, hogyan aranyoztak, a művészet fejlődéséről. Belülről kifejezetten izgalmas, ahogy változik a technika, és ezt a benne élők hogyan élik meg. Ahogy valami születő, szép dolog lerombol valamit, ami korábban szeretett és vezető ágazat volt. Nem szoktunk belegondolni, hogy egy-egy váltás a művészettörténetben milyen következményekkel jár annak, aki még a korábbiból élt meg.

Tetszett, ahogy az emberi leleményesség működik ebben a helyzetben. Maria apja is felismeri, hogy most egy nagy határon állnak, és ha életben akarnak maradni, akkor nekik is változni kell. Maria ezért is tanul, ezért lesz képes arra, hogy jövőt találjon a szakmájának akkor is, ha a világ megváltozik körötte.

A pestis és a város élete már kevésbé idézte fel bennem a kort, ahhoz túl sok modern vonás van a történetben, erősen kapcsolódva a szerelmi szálhoz. Hiszen a másik olvasat a női szempont, ahogy Maria boldogul ebben a világban és küzd a szerelméért.

Eleve különleges helyzetben indul: nő létére szakmát tanulhatott a 16. század hajnalán. Máshogy is gondolkodik, mint a többség. Olyan emberbe szeret bele, akitől az egész társadalmuk szabályrendszere elválasztja. Az előítéletek miatt fehér lány nem lehetne fekete férfival. Ő meg meri tenni, házasságon kívül ráadásul, és ennek következményei lesznek. Azért látszik, hogy romantikus a regény, mert nem csapnak le rá olyan szigorral, ami szerintem valójában történhetett volna.

A történet stílusa abszolút a női romantikus regényeké. Érzelmekre koncentrál, tele van belső monológokkal és női szemszöggel, érzésekkel. A cselekmény nagyját az teszi ki, hogy Maria kombinál és igyekszik lavírozni a mindennapokban, miközben mindent átgondol és viaskodik az érzelmeivel. De szerencsére nem az a hősnő, aki csak kesereg. Ő inkább cselekvő hősnő, ha gyakran nincs is nagy mozgástere.

A karakterek közül Maria emelkedik ki, akit alaposan megismertet velünk a szerző. Nem hibátlan személy, de veszélyesen közel áll hozzá. Ő egy modern nő egy nem modern korban, ebből adódik minden konfliktusa. De elég erős hozzá, hogy megvívja a harcokat és még győztes is lehessen. A többiek hozzá képest vázlatos alakok, még Cristiano is.

Mégse tudom azt mondani, hogy tetszett nekem a könyv. Kevésbé romantikus konfliktusok, több történelem tetszett volna, és Maria se nőtt a szívemhez. De zsánerében korrekt.

Morelli: Az aranyozó lánya - Mint történelmi romantikus: 70% a hősnő karakteres, a díszlet pazar, de a cselekmény kevés.

Szubjektíven: 40% nem szerettem meg a szereplőket, és több cselekményt szerettem volna.

Iskolás, világmentős, barátos, mágiás.

Callum nagy döntések előtt áll. Mihez kezd, ha befejezte a Magisztérium utolsó tanévét is? Az apja azt szeretné, ha félretenné a mágiát, és együtt kalandoznának kicsit. Call azt szeretné, ha visszakapná a legjobb barátját és lenne még esélye Tamara szívének elnyerésére. Azt senkinek nem meri elmondani, hogy Aaron nem végleg ment el. A fiú lelke vele maradt, hallja a fejében, mint egy második hangot. Az utolsó év azonban nem várt veszélyt hoz: Alex a káosz elemésztettje lett, és kész elpusztítani a világot. Követelései vannak: egy hatalmas aranytorony, és a gyerekek átadása, akiket felelősségre akar vonni. Call érzékeli, hogy még így is félnek tőle, és hajlanak arra, hogy átadják őt a békéért cserébe. De neki van egy terve, és vannak barátai, akik készek vele tartani az utolsó csatába. Talán Aaron számára is lesz még egy esély, ha jól keverik a lapokat…

Holly Black és Cassandra Black saját jogon is sikeres gyerekkönyv szerzők. Mindketten azonos területen mozognak, ifjúsági és gyerekkönyvek írnak urban fantasy, szerelem és mágia témakörökben. Mellesleg jó barátok is, nem véletlenül van egy közös sorozatuk is. A Magisztérium, ami magyarul is elérkezett a záráshoz.

Az ötödik kötet arról szól, hogy minden szálat elvarrjanak, és minden szereplő megkapja azt a boldog véget, ami a gyerekkönyvekben kijár a szereplőknek. Elég mélyről kell indulni, hiszen Aaron, aki a regények tipikus és hibátlan hősének életre kelt alakja, halott. Különben a sorozat legbátrabb és eredetibb húzása, hogy megölték a fiút. Már a főellenség is halott, így valamit ki kellett a szerzőknek erre is találni.

A két problémát összevonták: hoztak egy új gonoszt, Alex személyében, aki megoldja azt a gondot is, hogy legyen Aaron számára is happy end a történet. De azt már nem mesélem el, a könyv végén meg lehet találni, mire jutnak a szereplők!

Most is igaz, hogy végig pörgetik a cselekményt. Minden fejezetre tartogatnak valami fordulatot, izgalmat vagy nagy magánéleti döntést. Ugyan gyerekkönyv, és nem annyira szerelmes jellegű, mint az Árnyvadászok vagy az Átokvetők hasonló szála, de bizony Call és Tamara miatt van szerelmi szál – gyerekesre butított változatban.

Mégsem tudtam igazán élvezni a kötetet. Nekem megmérgezte, hogy minden eddiginél jobban eszembe juttatta a Harry Potter világot. Alapból nehéz tőle elvonatkoztatni, hiszen tudom, hogy Clare Harry Potter fanfiction novellákkal szerzett magának hírnevet. Ez a sorozat, ez a kötet főleg olyan, mintha ki akarná javítani a Harry Potter egyes szálait a saját szájíze szerint.

Call külsőre is hajaz Harryre, arról nem is beszélve, hogy hasonlóan hordozza a regény főgonoszának lelkét, tőle megörökölt képességeket, mint Harry és Voldemort történetében. Neki is két nagyon jó barátja lesz az iskolai évek alatt, egy fiú és egy lány. Neki is minden kötetben le kell küzdeni egy fenyegetést. Csak éppen az ő barátja sokkal hősiesebb, mint Ron volt. Máshogy alakulnak a trió szerelmi ügyei is.

De talán az a legnagyobb bajom, hogy gyerekesnek érzem a sztorit. Nincsenek nagy érzelmek, drámák vagy örömök. Csak szimplán szórakoztató gyerek kalandok.

Black & Clare: Az aranytorony – Mint gyerekkönyv: 50% végig pörgeti az eseményeket, zárja a szálakat, érzelmes is.

Szubjektíven: 25% kalandos, szórakoztató, de nem kötött le. Túlzottan emlékeztet a HP-re.

Haylee nagyon élvezi, hogy sikeresen eltüntette a testvérét. Gyűlölte, hogy az anyja egy személyként kezelte őket, de ennek most annyi. Mindenki úgy meséli el, mintha Kaylee lett volna az, aki levelezett a neten egy idegen férfival. Mintha ő ment volna randevúra, és nem ő kérte volna meg, hogy helyettesítse őt a gyomorrontása miatt. A többiek még azt sem tudják eldönteni, hogy a lányt elrabolták vagy megszökött. Haylee tudja az igazat, de senkinek nem szól. Kitalálja a lépéseit, meddig kell azt játszania, hogy gyászol. Aztán visszatérhet a diadalmas életébe,

Már kiszemelte Ryant is, aki menő srác. Benne van a kosárcsapatban, helyes, csak éppen barátnője van. A lányt ez nem zavarja különösebben - könnyeden elcsábítja a fiút, aki az első együttlétük után szakít, és vele kezd el járni. Rendszeresen be is szökik a lányhoz, aki nagyon élvezi is a kis viszonyuk, egy ideig. Csak éppen egy fiú, aki ráadásul ennyire jófiú, nem köti le. Már szemezget pár helyes, de rossz hírű fiúval az iskolában.

Közben az anyja összeomlik. Nem bírja feldolgozni, hogy Kaylee nincs meg. Úgy csinál, mintha itt lenne, és a lánynak bele kell menni a játékba. De már az is megfordult a fejében, hogy az anyját intézetbe kellene zárni, ő meg élhetne az apjával. Mintha Kaylee soha nem is lett volna.

Az apja sokkal engedékenyebb is. Kihívóbb ruhákat vehet, randizhat, úgy érzi, megérte minden, amit a testvére ellen tett. Persze, a többieknek játssza a gyászoló testvért.

Eközben Kaylee bezárva van, egy idősebb férfival, aki nem hiszi el neki, hogy van egy ikertestvére és összekeverte őket. Nem vele levelezett. Nem ő az, aki meg akart szökni vele és családot alapítani. A férfi látszólag sokat tud róla, és olyasmikkel hordja tele a szobát, amit Kaylee utál. Pl. azokat a zenéket CD-n, amiket a lány utál, de ő állítja, hogy a levelekben azt írta neki, ezek a kedvencei.

Olvasóként teljesen nyilvánvaló, hogy ez az egész Haylee műve. De Kaylee hisz a testvérében, azt számolgatja, mennyi idő alatt esik le neki, hogy valami nem stimmel. Várja, hogy Haylee mindent elmond, és Cabot után küldi a rendőrséget, hogy őt kiszabadítsák.

Közben próbálja tartani a távolságot a férfitól. Aki gyerekeket akar, tőle. Kaylee megfigyeli, és olyasmiket tesz, amik miatt ez halogatható. Ugyan szenved dolgoktól, a férfi nem rest leckéztetni. Az anyja nagy, elhasznált ruháit adja neki. A haját szinte tövig vágja.

A rendőrség az, akik nem adják fel. Elég egy gyanú, és átnézik Haylee holmiját. A számítógépén megtalálják az igazi levelezést, és összerakják a képet. Még időben megmentik Kaylee-t, akit már meg akart ölni Cabot, mert rájött, hogy nem az álommenyasszony, akinek képzelte. Haylee lebukik, börtönbe kerül érte.

A hazatérő, apjához kerülő Kaylee még mindig arról ábrándozik, hogy a testvérével mindent helyre tud hozni. Amilyen ördögi Haylee, ő annyira naiv és romlatlan, még mindig.

Misztikus, veszélyes, nyomozós.

Egy rejtélyes könyv van az utcákon. Akinek a kezébe akad, muszáj elolvasnia. De utána a halál lecsap rá, a könyvnek nyoma veszik. A rendőrség nagyon meg akarja találni, miközben a történetek gyűlnek. A kövér kis kutyáé, aki tudja, hogy a csatornán keresztül egy másvilági szörny készül átjönni, és csak ő tartja vissza. Mert az emberek vakok. A pokol démonaié, akik egy szökött lélekért érkeznek, de olyan tippekkel mennek haza, melyekkel helyi sztárok lehetnek. A világvégi Budapest meséje, ahol az egykori fegyenc azt tapasztalja, hogy gyerekkori álomvilágába csöppent, ha nem is így képzelte. Mintha megelevenedett volna egy Conan történet, vele a főszerepben.

Mindig izgalmasnak találom, egy novelláskötetet hogyan raknak össze. Mi a szervező elv, hogyan kapják ezt meg az olvasók? Van olyan szerző, aki mesél a történetekről, és felfedi azt is, miért és hogyan került a darab a kötetbe. (Neil Gaiman) Van, ahol van egy elv, ami alapján válogatták a történeteket, és ezt egy előszóban részletesen kifejtik. (Veszélyes amazonok) Vannak olyan gyűjtemények, mint az év legjobbjai, ahol egy év terméséből szedik össze a kedvenceket.

Akad olyan is, mint ez a kötet, ami ezeknél regényesebb, és most nagyon tetszik is nekem az ötlet. Amikor egy kerettörténetbe helyezik, és könyv születik a könyvön belül. Hiszen a keret képregényben azt a könyvet keresik, amit mi közben történetről történetre elolvasunk. A Végtelen történet óta bejön nekem az ilyesmi, most is így volt.

A beletett novellák között is megvan az összekötő kapocs. Mindegyikben van valami misztikus elem, ami azonban nagyon sokféle. Az egyikben a szereplő saját jövőbeli énjétől kap egy leckét, ami aztán helyreteszi az életét. A másikban egy kitalált világban járunk, ami kb. olyan, mint a Disney Zootropolisza, csak cseppet keményebb és véresebb annál. De már ezek között is akad olyan, ami a Lovecraft örökséget használja fel.

Lovecraft különösen fontos szerző a kötet értelmezésében, hiszen a kerettörténet és a borító is előtte tiszteleg. Annak is érthető lesz azonban, aki nem ismeri e szerző történeteit. Annyiféleképpen használja a modern sci-fi és horror, ha eredeti Lovecraft sztorit nem is olvasott az ember, olyat már biztosan, ami tiszteleg előtte – film is akad ilyen bőven. A személyes kedvenceim Veres Attila és az Odakint sötétebb, valamint King Újjászületése – még az ismerőseim közül se mindenki ért egyet velem, de ez a könyv sok tekintetben zseniális szerintem. De nem ez most a téma.

Tetszett, mennyire változatosak a kötetbe beletett novellák. Mindegyik olvasmányos, ötletes, vittek magukkal. Fontos, hogy ennyire mások. Ha sok hasonló van, beleunok a novella gyűjteményekbe. De ezt tudtam folyamatosan és élvezettel olvasni.

Tetszett, ha felfedeztem olyasmit, ami emlékeztet más műre, amit szerettem. Pár példát hoztam már most is erre, de a kedvencem még elmesélem. Mai, modern formában benne van a kis gyufa-áruslány meséje, ami most sem lett kevésbé szívszorító, mint az eredeti.

Akad benne nem egy, amelynek a világába simán visszatérnék még. A Pokol a tanyán nyomozójával simán el tudnék képzelni egy magyar Odaát regénysort… Nekem tetszett!

Képtelen történetek, másvilági mesék - Mint sci-fi: 85% klasszikus hagyományokra épül, ötletes a képregény kombinálás, stílusos.

Szubjektíven: 95% eltalálta az ízlésem. Változatos, rejtélyes, sötét és tetszettek az utalások is.

Kamaszos, halállal szembenézős, önmagukat keresős.

Sal boldog gyerek volt, de most egyre több kérdés merül fel benne. Az egyetemre meg kellene írnia a felvételi esszét, de elbizonytalanodik, ki is ő. Egy örökbefogadott fehér gyerek, akit szerető, meleg és mexikói nevelőapa nevelt fel egy népes családban. Most levelet kap a szülőanyjától, amit nem mer kibontani. Ki ő? Ráadásul szeretett nagyanyja a rákkal küzd, és mindenki tudja, nem fog nyerni. Nem csak neki, a barátainak is hasonlóan nehéz élethelyzeteket kell túlélni. Mindannyian szembesülnek ebben az évben a halállal, és csak magukra számíthatnak, hogy erősen kerüljenek ki a megpróbáltatásokból.

Kimondatlan szabály az ifjúsági, kamasz könyvek esetében, hogy kötelező bennük a nagyon sok lelki probléma boncolgatása. Érzelem központúnak kell lennie: ha a hős szerelmes, akkor oldalakon át arról olvasunk, mit érez és hogyan éli meg a boldogságot. Ha valami baja van, akkor azt kell nagyon alaposan kielemezni.

Ha sikerül eltalálni, hogy éppen milyen generációs kérdés az, ami a korosztályt leginkább foglalkoztatja, akkor a siker sem marad el. Azért, vannak biztos befutó témák. Az első szerelem és a szex, a pályaválasztás, az önazonosság kérdésköre, ami most megkérdőjeleződik. A szülőkkel való kapcsolat. Benjamin Alire Saenz is egyike azoknak a szerzőknek, akik kifejezetten ilyen történeteket komponálnak.

Az Életem kifürkészhetetlen logikája Sal története, aki egy nagy adag konfliktust kap a cselekményben. De ezek mind belső kérdések, amelyeket inkább gondolkodással és érzésekkel kell megoldani, nem cselekvéssel. Szembenézni azzal, ki volt az anyja, és milyen örökséget hagyott rá. Szembenézni azzal, hogy a férfi, aki apjaként felnevelte, vérségi kapcsolattal nem kötődik hozzá. Melyik a fontosabb: a vér vagy a szeretet, amivel felnevelték? Bűn az, ha szereti a nevelőapját, mégis érdekli a vér szerinti családja? A halállal is meg kell birkóznia. Az anyjáéval, ami elvileg múltbeli seb. A nagyanyáéval, aki most készül meghalni.

Saenz meg sem próbálja az eseményeket pörgetni, a háttérben szépen eltelik egy év, de ez kevés dologból észrevehető. Belülről közelít a szereplőihez, a problémáikhoz is. Beszélgetnek, töprengenek, éreznek, és az idő közben halad. Akinek bejön a nagy átélés, a szereplők érzelmi életének alapos és aprólékos megismerése, le se fogja tudni tenni. Azok, akik hozzám hasonlóan cselekménypártiak, meg szenvedhetnek. (Durván hangzik, de egy-egy ponton már a nagyi haláláért is drukkoltam, csak történjen már valami. Ne csak beszéljenek róla, mit éreznek és mi lesz.)

Azt azért tudtam értékelni, hogy a szerző nem az egyszerű, kényelmes megoldásokat választja. Nagyon adta volna magát, hogy Sal és Sam a történetben összejönnek, és legjobb barátokból nagy első szerelem lesz. Sok-sok ifjúsági sztori megjátssza ezt, Saenz nem. Nem volt célja szerelmes regényt írni, nem is tette.

A stílusa olvasmányos és könnyed, még én is gyorsan haladtam a fejezetekkel, pedig kifejezetten irritált a kézzel fogható cselekmény hiánya.

Agyilag tudom, miért jó könyv, de nem a zsánerem, nekem nem tetszik. Sorry.

Saenz: Életem kifürkészhetetlen logikája - Mint ifjúsági: 70% kamasz gondokat jár körbe, alapos és érzelmes, bele lehet élni magukat.

Szubjektíven: 20% nem az én stílusom. Minimális cselekmény, sok érzelem átbeszélés.

Felismered, melyik regény borítójából való a részlet?

Megoldás: Tovább!

Régi titkos, szerelmes, boldogulásért küzdős.

Alice kamaszlány volt, aki viszonyt folytatott a nős tanárával. Hitte, ha elég idős lesz, a férfi elhagyja érte a családját. Amikor rájött, nem így lesz, kavart egy hatalmas botrányt, majd eltűnt. Nem sejthette, hogy 3 ember élete örökre megváltozik miatta, és 15 évvel később érnek össze a szálak. Lynn küszködő pincérnő, aki a lányának igyekszik mindent megadni, de az életben maradás is kihívás. Az előző pasija adósságait is vele törlesztetik. A pénzért kezd viszonyba a főnökével. Míg nem érkezik meg a titokzatos Jeff a városba. Tehetséges festőnek indult, most alkalmi munkákból él, tele van titkokkal. A két sebzett ember egymásba próbál kapaszkodni, de akkor feltűnik Frank is. Akinek múltja van Lynn-nel, aki miatt Jeff is szembenéz a múlttal. Lassan kiderül, ki hogyan kötődik Alice-hoz, mi történt 15 éve.

A borítón a címbeli folyót látom. Lyukacsos, van alatta egy másik kép is, amit akkor látsz, ha kinyitod a kötetet. Egy bekötött szemű nő rejlik alatta. A kis agyam máris kombinált: folyó, csónak, bekötött szemű nő és thriller? Madarak a dobozban! Aztán meg a pofára esés következett, ahogy olvasni kezdtem. Vagy 100 oldalon átrágtam magam, amikor feladtam a reményt.

Mert itt nincs se világvége, se izgalmas thriller! Ez csak egy nagyon női szemszögből megfogott, romantikus thriller.

Az egyik fő bajom, hogy a központi karakter, Lynn, nekem nagyon ellenszenves. A döntéseivel se értek egyet, és annyira felelőtlennek éreztem! A kamasz lánya sokkal felnőttesebb és komolyabb, mint az anyja. Ok, az értékelendő, ahogy soha nem adja fel, küzd, de annyira szerencsétlen és rossz döntéseket hoz folyamatosan! Sokat szenveleg is, ahelyett, hogy tenne valamit.

Jeff izgalmasabb karakter lenne a titkával, ahogy az torzította a személyét 15 éven át. Ez lett volna nekem az izgalmas – erről nem olvashattam. Helyette a mai állapotát ismertem meg, és a büntetést, amit majd kap a múltért.

Amin kiakadtam. Amennyire pozitív lesz Frank számára a vég, Jeff annyira szívja meg – a karakter nem így éli meg, de én igen. Méltánytalanul súlyos lesz, amit kap a végén. Erkölcsileg Frank sokkal bűnösebb, neki meg teljes happy end jár? Lynn érzelmei is annyira hiteltelenül alakulnak a jövőbeli részre vetítve. Végzetes szerelem, aztán egyből vált másra? De nagyon utáltam ezt a könyvben!

A cselekmény is lassan halad, a thriller nagyon halovány benne. Ez sokkal inkább romantikus történet, amiben szenvedő és magányos emberek találnak egymásra. Meg szenvednek – azt nagyon sokan.

A végére jobb lesz a helyzet, felpörögnek az események, de nagyon szimpla a megoldása mindennek. Nincs nagy csavar, csak egy vallomás, ami megmagyarázza a rejtélyeket. (Már amennyire rejtélyeket lehet itt említeni.)

Stílusában sincsen olyan plusz, ami miatt érdemes lett volna elolvasnom. Szimplán az a szint, amit az ilyen könyvek hoznak. Könnyed, érzelmes és ennyi.

Egyszer elolvastam, nehezen, mert nekem nem tetszett. Izgalom helyett szenvedés és nyál.

Cole: Lefelé a folyón - Mint női thriller: 40% érzelmekből építkezik, erős a romantikus vonala, a végére pörög fel.

Szubjektíven: 30% egyszerűen nem szerettem – kevés thriller, idegesítő szereplők, a vége.

Cím: Warriors of the Storm

Szerző: Bernard Cornwell, a történelmi regények egyik legjobb szerzője napjainkban. Monumentális sorozatok, nagy csaták, jó történetek elmesélője. Már a filmesek is kezdik felfedezni maguknak a munkáit.

Műfaj: történelmi

Cselekmény: Uhtred nincs könnyű helyzetben – a két testvér, más-más területek uralkodói – vetélkednek, és neki kellene a viszályt leküzdeni, hogy a közös ellenségre koncentrálhassanak. Mert felbukkan egy viking vezér, aki nagyobb kihívás lehet minden korábbi ellenfelüknél.

Várható megjelenés: ha szerencsénk lesz, a sorozat új évadára jön a könyv is. De igazából kérdéses, majd kiderül.

Miért várós?

• Érdekes a kor, már várom, mikor jutunk el benne az angol egységig.
• Szeretem Cornwell regényeit.
• Egyre jobb a sorozat, ami e könyveken alapul.
• Érdekel a karakterek sorsa, ahogy a korábban kapott jóslatok kezdenek valóra válni.

Honfoglalós, háborús, ókori.

Aeneas boldog kisgyermekként nevelkedik szépséges anyja, Aphrodité papnője védőszárnyai alatt. Még kisgyermek, amikor szembesül származásával, és kénytelen a trójai világba beilleszkedni a dardán trón örököseként. Tehetséges, jóképű fiatalemberré serdül, aki a korosztálya tagjaival is jól kijön. Hektór, Parisz, Kasszandra is a barátai közé tartozik. A szerelem is itt talál rá: a trójai hercegnő, Kreusza lesz első nagy szerelme és a felesége, akitől kisfia születik. Ám Parisz Helénával jön haza, nyomukban a görög sereg. Pusztulásra vannak ítélve, de e fiatalemberre más sors vár. Fiával, apjával, szolgáikkal sikerül elmenekülnie, és új hazát kereshetnek. Tudja, Itália földjére kell eljutnia és meghódítania. Előtte még Karthágó is útjukba esik, ahol egy királynő szerelme jelent veszedelmet a cél előtt.

A görög-római mitológia nagy gyengém, és ezt a történetet szeretem is. Nem bírtam soha, Trója milyen sorsa jut. A görög táborban többen sokkal jobban megillették volna a balsorsot, mint a trójaiak. (Politika, tudom. Messze nem Heléna elrablása volt az igazi ok, csak ürügy. A gazdasági nagyhatalommá válás volt az igazi tét.) De Aeneas túléli, lesz még boldog, és alapít valami hatalmasat.

Mégis, ez a regény nem tetszet igazán. Bizonyára közre játszik benne, hogy a prózából a szövegeset szeretem, nem a verseltet. (Jól sejtitek, az eposzokért se vagyok oda.) Majtényi ugyan elbeszélő prózát írt, de igyekezett nyelvében megidézni, visszaadni valamit az eposzokból, a görög-római költészetből is. Intellektuálisan tudom is ezt értékelni, de mint olvasó, csak fájt tőle a fejem.

A történet: adott. Viszont, több színtéren is észre lehet venni, hogy a mitológia helyett a hétköznapokhoz igyekszik alkalmazkodni a szerző. Nagyon bírtam például, amikor elmagyarázzák a kisfiúnak, hogy az apja király, de az anyja nem a felesége. (A királynénak nem sikerült fiút szülnie, csak lányokat.) A király örököse, ha már fattyú, nem lehet akármilyen fattyú. Egy istennő fiának kell lennie, minimum. A PR már akkor mennyit számít!

Tetszett, hogy Aeneas sok tekintetben kiemelkedő, de mellette hagyott neki gyarlóságokat is a szerző. Gondoljatok csak bele, hogy keveredik össze Didóval! Igazából még csak nem is tetszik neki a nő, szerelemről még ennyire se érdemes beszélni. De Dido nyomul, Aeneas meg ráhagyja. Aztán meg beleszokik a könnyű élet, rendszeres szex világába.

Nem véletlenül Aeneas, akit emlegetek. Ő az, akit elénk tár a szerző. Ha a gondolatait nem is nyitja teljesen felénk, sokkal többet mutat belőle, mint bármelyik másik hőséből. Pedig, abban pl. lett volna potenciál, Dido hogyan veszti eszét érte, majd miatta. Nem a pszichés oldal a lényeg a történetben.

Ha össze akarnám fogni, ez is része annak, miért nem szippantott be a történet. Nem engedi, hogy jobban beleéljen magam a szereplők helyzetébe. Rendszeresen a nyelvezet is visszazökkent a jelenbe.

E kötet élvezetéhez nem árt, ha valaki nem bánja, hogy a mítoszok világába kell lépkednie. Nem az a mocskos, Trónok harca történet, amit ki lehetne hozni belőle. (Mivel ifjúsági, ezért nem jár a kövezés sem.)

Majtényi: Istennő szépséges fia! - Mint történelmi: 70% igyekszik a mondákat reálisabbá tenni, miközben idézi az eposzt is.

Szubjektíven: 55% vannak szimpatikus szereplők, nagy tragédiák, de nem fogott meg.