Családi, testvéres, veszteségeket feldolgozós, hidakat építős.

A Dunbar fivérek összetartanak, bármi lesz is. A legnagyobb már dolgos felnőtt, a legkisebb még kamasz. Közös bennük, hogy csak magukra számíthatnak. Az imádott anyjuk meghalt, az apjuk többé nem volt önmaga, majd el is hagyta a gyermekeit, amikor a legkisebb alig volt még 10. Maguk között is Clay az, akit a legkülönlegesebbnek tartanak. Aki versenyszerűen fut, és már bajnok. Aki érzékeny, figyelmes, de ízig-vérig Dunbar. Aki szerelmes a szomszéd lóversenypályán versenyző lányba. Aki egyedüliként esélyt ad a visszatérő apjuknak, aki most vidéken él, és egy régi hidat igyekszik rendbe hozni. Clay segít neki, és közben hidat épít a család és az apjuk közé is. Hidat a múlt és a jelen közé, felelevenítve a szerelmet, amelyben a menekült lány életre keltette a megtört szívű fiút. Hidat a fájdalmakon át, hiszen az élet tartogat kegyetlen fordulatot, amire nem lehetett felkészülni.

Markus Zusak fakasztott már könnyre. Elég volt hozzá egy kislány, aki szeretett volna olvasni. Egy fiú, aki gyorsan futott és feketére festette az arcát. Egy fiatalember, aki a csillagokat nézte, míg a többiek pincékben bujkáltak. A könyvtolvaj annyira nagy kedvencem, hogy nehéz helyzetben van minden más regénye a szerzőnek mellette. Fel lehet érni ahhoz a kötethez? Nem hiszek benne, de reménykedem.

Clay hídja – szíven ütött ez is, de azért sírva nem fakadtam. Egyelőre még sajog, ami különben jó. Hatása van, gondolkoztat, és érzelmileg nagyon bevont. Ilyen legyen egy regény, ami tényleg ad valamit az olvasónak!

A történet nehezen indul, és nyersen is. Fiuk, férfiak a főszereplők, és ez a nyelvezeten, a stíluson is nagyon érzékelhető. Már szinte érdesnek éreztem a szöveget, amihez nehezen alkalmazkodtam. A történet is furának tűnt, nem értettem, miről akar ez szólni.

De nem véletlen a hosszú felvezetés! Elkezdi annyira tágítani majd a teret és az időt a szerző, hogy ahhoz biztos alapok kellenek, amit itt adott meg. Ismertem már a fivéreket, így nem okozott gondot, hogy idősíkok között ugrált a cselekmény.

Van kettő fő: a szülők története, a régmúltból indulva, haladva a családalapítás felé. A hídépítés időszaka, az is korábbról indítva. De mászkálunk közöttük is, és a jelenbe is, ahonnan már minden múltbeli sík egy lezárt történet. Az egész pedig összeáll egyetlen családtörténetté, de akár azt is mondhatnám, hogy élettörténetté. Mert észre lehet majd venni, hogy ciklikusak az események. Mintha bizonyos események megismételnék magukat a soron következő generációkban, fenntartva az élet örök körforgását, hogy az oroszlánkirályt is ide rángassam kicsit.

Van végig cselekmény is, történnek az események. Szerelmek születnek, randiznak, kiábrándulnak és fájnak a szívek. Vannak nagy örömök, nagy fájdalmak. De az igazán lényeges dolgokat a cselekmény mögött fedeztem fel. Hogy mennyire sokféle hidat kell építeni – az a legkevesebb, ami vidéken a folyó felett készül. Emberek, sorsok, korok között kell a hidakat felhúzni, ez az igazi munka.

A karakterek emlékezetesek, emberiek. Clay kifejezetten szerethető hős.

Szerettem ezt a könyvet, de most még fáj. Annyira nem, mint a Könyvtolvaj elsőre, de fáj.

Zusak: Clay hídja - Mint kortárs: 85% tartalmas, érzékletesen megírt, több szálon vezetett jó karakterek sorával.

Szubjektíven: 75% időt kellett hagyni neki, rákaptam. Majd jól szíven szúrt – emésztem még.

A terv jó volt, szavamra! Száz százalékos lórúgás: először lövünk, aztán nem kérdezünk semmit! (Szűcs: Sarló, kalapács, boszorkányság; In: Képtelen történetek, másvilági mesék)

Sam: Hol az otthonom?

Én: Leszek én az otthonod. (Saenz: Életem kifürkészhetetlen logikája)

Én soha nem hittem a Télapóban. Az élet voltaképp tündérmese. Nem hiányzik ebből a képből egy kövér, szakállas öregember. (Andrews: Törött tükör)

A világ napról napra változik. Te minden nappal öregszel. De még mindig számtalan dolgot szeretnél kipróbálni. Mintha homokot tartanál a markodban. De minél erősebben szorítod, annál sebesebben folyik ki az ujjaid közül, míg végül nem marad semmi... (Csiu-Fan: Licsiang halai; In: Láthatatlan bolygók)

Akik ilyenkor még ébren voltak, ritkán sántikáltak jóban, és a sok kétes alak között ott bujkált pár potenciális ragadozó is. Mindegy, hogy kecske vagy oroszlán, egy pisztoly bárki kezében ugyanazt a lyukat üti. (Varga: Vérvörös szilveszter; In: Képtelen történetek, másvilági mesék)

• Mi az a végzet?
• Sorsunk befejezett alakja, lehetőségeink köré húzott vonal. Határ. Átlépnünk nem szabad. Annyi feladat és annyi dicsőség, amennyit az égilakók engedélyeznek. S elrendelt a halálunk is. Ez mind együtt: a Végzet. (Majtényi: Istennő szépséges fia!)

Az arany gyönyörű és a legjobb fényvisszaverő fém, az egyik legértékesebb anyag, amit az ember ismer. Ám az arany a csillogása ellenére is megtévesztő lehet. Ami alatta van, az gyakorta fakó, piszkos, hitvány. Az aranytól még a leghétköznapibb tárgy is olyasminek tűnhet, ami valójában nem az. Egy szempillantás alatt képes elolvadni. Mikor lappá kalapálják ki, olyan vékonnyá válik, mint a hajszál, és elfújhatja a leglágyabb szellő is. Az aranylemez egy vékony fémlap. És hazudik.

A városunk tele van csillámló anyagokkal: mozaikcserepekkel, nemes és fényes fémekkel. De éppúgy, mint amikor az ember ujja a lagúna csillámló felszínéhez ér... egyetlen érintés, és minden darabjaira hullik. (Morelli: Az aranyozó lánya)

A neopatkányokat génsebészetileg alakítják a felegyenesedett járásra, így lassabbak a hétköznapi fajtársaiknál. Közszájon forgó tréfa, hogy szerencsére nem Jerryt - a Tom és Jerryből - használták mintának. (Csiu-Fan: A patkány éve; In: Láthatatlan bolygók)

Ha valakit szeretsz, csak megadod neki a lehetőséget, hogy összetörje a szíved. (O'Neill: Majdnem szerelem)

Ússz, ússz, ússz! Rövidebb az élet, mint hinnéd, (Csiu-Fan: Licsiang halai; In: Láthatatlan bolygók) 

(...) megvan a magamhoz való eszem. De már tudtam, hogy a társadalmunkban szükség van mindenféle papírok meglobogtatására, hogy komolyan vegyenek. (Cole: Lefelé a folyón)

Az időt semmi sem élheti túl ezen a világon. (Csia: A sárkányló éji útja; In: Láthatatlan bolygók)

Életet és halált osztogattok, mintha istenek volnátok - csóválta a fejét a férfi. - Hát ezt tanítottam én nektek? Mi a baj a módszereimmel, hogy a diákjaim újra meg újra ilyen elképesztő mértékű arroganciára ragadtatják magukat? (Black & Clare: Az aranytorony)

Megszállottas, szerelmes, szenvedős.

Sarah kevés dologra vágyott az életében, de azokra nagyon. Ki akart szabadulni kis szülővárosából, el akarta hinni, hogy jobb, mint ahonnan származik. Amikor a jóképű és gazdag Matthew viszonyt kezd a lánnyal, a szerelmükkel megvalósulni látja a vágyait. Hiszen Matthew remek, és ha ő szereti, akkor neki is annak kell lennie! De vannak furcsa dolgok. Matthew nem mutatkozik vele nyilvánosan, mindig lopva találkoznak szállodákban, egy-egy aktus erejéig. Sarah többet akar, a végeredmény szakítás lesz. Valósággal belepusztul, pokolian szenved, és akárhogy próbálnak segíteni neki a barátok, nem tudnak. Ha úgy nézne ki, tovább tud lépni, valami miatt visszaesik. Mert Sarah Matthew-t akarja, de mit tehet, ha Matthew nem akarja Sarah-t?

Louise O’Neill – a szerző volt, aki miatt elolvastam ezt a regényt. Magyarul ez a harmadik kötete, és az első annyira elgondolkoztató, jól sikerült disztópia volt (ifjúsági zsánerrel kombinálva), hogy ennek a történetnek is adtam egy esélyt szinte látatlanban.

Nem volt jó ötlet tőlem. Ez egy egész más korosztálynak készült, és a zsáner is teljesen más. A hasonlóság annyi, hogy mindkettőben női lelkekben jártunk egészen mélyen. De míg az egyiknek társadalmi mondanivalója volt, kamaszoknak adta át a #metoo szellemiséget, ez simán egy női regény sok szerelemmel és még több szenvedéssel.

Bár, a szerelem kifejezéssel érdemes óvatosabban bánnom. Ki volt itt szerelmes? Matthew biztosan nem. A feleségéhez kötődött még mindig, számára Sarah csak egy lelkes és fiatal lány, akivel néha levezette a testi szükségleteit. Nem a lány volt fontos neki, hanem a szex. A fiatalsága, az odaadása és ennyi. A durva az, ő egyszer sem ígért többet. Vagyis, még csak el sem lehet ítélni. Nem hitegette a lányt, egyszerűen volt köztük egy kommunikációs szakadék.

Sarah – az én olvasatomban a legnagyobb baja az volt, hogy semmi önbizalma nem volt. Annyira jobb akart lenni, annyira ki akart emelkedni a szülőhelyéről – neki ez volt az igazi motiváció. Ennek megtestesülése volt Matthew – ahogy én látom, Sarah sem a férfit szerette igazán. Hanem az álmát. A vágyát, hogy tehetséges és sikeres nő. Mi másért alázta volna meg magát, tette volna tönkre magát egy férfiért, aki ilyen minősíthetetlenül bánt vele?

Sarah nem hősnő, hanem elrettentő példa. Az olvasó nőket – mert ez női olvasmány, el nem tudom képzelni egy férfi kezében – rádöbbenti arra, hogy ki kell lépni a bántalmazó kapcsolatokból. Azzal, hogy elhiszik, a durva bánásmód elviselése majd szerelmet gerjeszt, csak magukat áltatják. A rossz nem lesz varázsütésre jóvá – marad a szenvedés.

Ha így nézem, a maga műfajában nagyon is tudom értékelni a kötetet. Csak éppen utáltam olvasni. Sarah roppantul ellenszenves nekem, és az a szenvedés roham, amibe újra és újra belekerül, kiakasztott. Annyira más a viselkedése, jelleme, mint amibe bele tudnám élni magam, hogy ezzel már taszított is. Igazából nem rossz ő, de annyira elvakult, annyira buta, hogy egy-egy ponton már kívántam is, hogy járjon minél rosszabbul.

O’Neill stílusa most is olvasmányos. A fejezetek gyorsan pörgethetőek, érzelmi oldalról nyitottak, és kevés cselekménnyel is sodróak.

Akinek a lelkizés bejön, elmerülne egy kis megszállottságban, ebben lehet…

O’Neill: Majdnem szerelem - Mint női: 75% alapos jellem- és helyzetrajz egy szerelmi megszállottról. Beleélős könyv.

Szubjektíven: 30% annyira távol áll tőlem a hősnő viselkedése, hogy nem tudtam azonosulni.

5: Green: Az abszolút tökéletes izé - feltűnt egy szobor. Elsőre azt hitték, egy műalkotás. De több is van belőle. Reagál bizonyos dolgokra. Miközben hősnőnk egyre közelebb kerül a megoldáshoz, láthatjuk, a népszerűség mit tesz a személyiségével.

4: Neuvel: Alvó óriások - egy hatalmas tenyér. Mintha kőből lenne, de mégsem. Elásva, a földbe rejtve. Ki alkotta, mikor és minek? Kell, hogy legyen több része is. De hol vannak? A rejtvényfejtés egy akció sci-fibe csap át, ahogy érkeznek a válaszok és szembe kell nézni mindazzal, ami ezzel együtt jár.

3: Dashner: Az Útvesztő - mindannyian fiúk. Egy liftben tértek magukhoz, semmi emlékük sem maradt a múltjukról vagy magukról. Egy tisztáson vannak, amit egy útvesztő vesz körül. Kik ők, miért vannak itt, hogy jutnak ki? a labirintus gyilkos, hol a szabadulás? Érkezik a fiú, aki más, mint a többiek. Talán nála a megoldás.

2: Brown: Langdon regények - a szimbólumok szakavatott ismerője mindig egy szaftos ügy közepébe csöppen, amit egyedi tudásával tud megoldani. Milyen nyomok voltak a Leonardo festményeken? Milyen titokért kell átszáguldani Firenzén? Rómában a pápa titka, Barcelonában egy korszakalkotó tudós utolsó felfedezése vár arra, hogy Langdon a rejtvényeket megfejtve nyilvánosságra hozza.

1: Cline: Ready Player One - a világ pocsék hely. Nyomor, tönkrement környezet, túlnépesedés, gondok a köbön. De el lehet menekülni a virtuális világba, ahol bárki és bármi lehetsz. Ahol az igazi életed élheted. A program megalkotója halott, és a végrendelete a legnagyobb rejtvény. Egy játékra hív mindenkit, aki megnyeri, megfejti a hátrahagyott jeleket, mindent megörököl. Kamasz hősünk megfejti az elsőt, és hamarosan már a virtuális és a való világban is harcolni kell az életéért, és a programért, ami nélkül az emberek már létezni sem tudnak.

Jövőbeli víziós, háborús, más világi, gondolkoztató.

Az egyetemisták jó része csak húzza a diplomázást, mert utána nem tudni, mi lesz velük. Most van egy más lehetőség: beállhatnak a seregbe a génmódosított, elszabadult patkányokra vadászni. A fronton azonban nem az várja őket, amire számítanak. (A patkány éve) Az állam minden áron el akar fojtani minden lázadozást – ehhez a nyelvi eszközöket csökkenti le. Meghatározza, milyen szavakat szabad használni. Arvardan valami mást akar, csatlakozik egy titkos csoporthoz. (A csend városa) Űrhajók tűntek fel az égen, rajta sok öregember. Valaha ők indították el a földi életet, de megöregedtek, és most igényt tartanak a földiek gondoskodására. A kezdeti pozitív hozzáállás nagyon hamar csap át ellenséges és háborús viszonyok közé. (Isteni gondoskodás)

A novellás kötetek kezdenek újra divatba jönni, aminek felettébb tudok örülni. Szívesen olvasok ilyesmiket, zsánertől függetlenül. Az Agave rendszeresen ad ki jó novellás köteteket, és lehet köztük egészen különlegeseket is találni.

Ken Liu saját jogon is sikerszerző, bár most nem a saját munkáival jelentkezett. A kínai gyökerei miatt is rendszeresen fordít angolra kínai novellákat, és összeállított egy olyan kötetet, melyben neves kínai szerzők sci-fi, néhol fantasy, máskor disztópia történetei szerepelnek. Valamint akad benne tanulmány is, de van egy olyan érzésem, hogy a novellák tartanak majd nagyobb érdeklődésre számot.

A szerzők között találunk olyan nevet, mint Cixin Liu, akitől már magyarul is jelent meg kötet, de sok a számunkra most először olvasható szerző is. Ki tudja, ha sikeres lesz a kötet, talán hallunk majd róluk önálló kötet kapcsán is. Van olyan, akitől szívesen olvasnék többet is. Jó ez a válogatás, tényleg a megfogó, izgalmas történetek kerültek bele, amelyek felkeltik a szerző felé a figyelmet.

Lehetne beszélni arról, hogy mennyire fontos, hogy ezek kínai novellák. Mivel a kínai hétköznapokban, politikában nagyon tudatlan vagyok, nekem leginkább a fülszöveg és tanulmányok súgtak, milyen jellegzetességeket kellene keresnem. A patkány évét olvashatnám az oktatási válság kivetülésének, ahogy a csend városából felfedezhetném a kínai állam cenzúrájának kritikáját. Nekem ezek voltak a kevésbé fontos szempontok, egyetemesen vagy szórakozás céljából inkább figyeltem őket.

Jellemzőnek nevezik, hogy a nagy fejlődés milyen érzeteket kelt az emberekben. Van, akit halálra rémít a tudományos fejlődés, és pusztuló képeket fest a jövőre. Mások bizakodnak, hogy megoldódnak a jelenlegi problémák. (Nagyon ötletes jövőképek vannak a kötetben.)

Ugyancsak visszatérő motívum a hagyományokkal való szembenézés. Mintha egy köztes ponton lennének, ahol még a lábuk a múltba ágyazódik, de már nyúlnak a jövő felé, amit el is érnek. Szerintem ez nem csak kínai jellegzetesség, az egész civilizáció ilyen. Csak legfeljebb a kínai gyökerek mélyebben vannak.

Világépítésben remek történetek sora bomlik ki, bár akad egy-egy hős is, aki annyira erős figura, hogy meg lehet jegyezni. De általánosságban sehol sem a személy a lényeg.

Izgalmas, érdekes kötet ez, amelyről ennél sokkal többet lehet beszélni. Tartalmas.

Liu (összeállító): Láthatatlan bolygók - Mint sci-fi: 90% ötletes, elgondolkoztató, több stílusban és változatosan, gondos válogatás.

Szubjektíven: 95% a kínai vonatkozások nekem nehezebben jöttek le, de szórakoztat és agyas.

- Kegyes igazság - Gold Book thriller

- Budapest 2038 - csak nem a magyar Metró érkezik? A Meztelen Ügynök könyvtára hozza ki.

- Verseny a széllel - a Móra folytatja a lóversenyes, ifjúsági sorozatát.

- Hazugok - Álomgyár hozza, romantikus és thriller, vagy valami ilyesmi.

- A villa - az Animus kosztümös, romantikus krimije.

De már a Könyvhét előtt járunk, szóval ez a vihar előtti csend. Hamarosan megint olyan hosszú lista jön, hogy annyi minden zsebpénznek...

Május

20. Sansom: Hamis próféciák - történelmi 5/4

21. McDonald: Hollóvér - fantasy 5/4,5

22. Andrews: Törött tükör - thriller 5/4

23. Majtényi: Istennő szépséges fia - történelmi 5/3,5

24. Cole: Lefelé a folyón - női thriller 5/2

25. Saenz: Életem kifürkészhetetlen logikája - ifjúsági 5/3

      Képtelen történetek, másvilági mesék - sci-fi 5/5

26. Black & Clare: Az aranytorony - gyerekkönyv 5/2,5

      Morelli: Az aranyozó lánya - történelmi romantikus 5/3

Jövő héten pedig május vége... durva, eltelt még egy hónap.

Szerelmes, kosztümös, szokásokkal szembeszállós.

Maria egy aranyozó mester lánya Velencében. A családjával egyre jobban érzékelik, hogy a szakmájuknak lassan leáldozik. Új festészeti stílus tetszik az embereknek, már egyre kevesebben keresik a hagyományos, aranyozott képeket. A szokásokkal ellentétben a megözvegyült férfi a lányát is kitanítja a mesterségre, és próbál jövőt is adni neki. Így egy festő mellé helyezi gyakornoknak, hogy a színek technikáját is tanulja meg. Valójában mást is akar: a műhelybe fogadott mór, Cristiano veszélyesen közel került a lányhoz, és a férfi más férjet képzelt el a lányának. Ám a terveinek két dolog vet véget: a kitörő pestis, amely a szigetre zárja őket és Maria titka, amit a szíve alatt hordoz.

Két oldalról lehet közelíteni a regényhez: olvashatjuk a történelmi részekre koncentrálva. Elég sok minden van benne arról, hogyan aranyoztak, a művészet fejlődéséről. Belülről kifejezetten izgalmas, ahogy változik a technika, és ezt a benne élők hogyan élik meg. Ahogy valami születő, szép dolog lerombol valamit, ami korábban szeretett és vezető ágazat volt. Nem szoktunk belegondolni, hogy egy-egy váltás a művészettörténetben milyen következményekkel jár annak, aki még a korábbiból élt meg.

Tetszett, ahogy az emberi leleményesség működik ebben a helyzetben. Maria apja is felismeri, hogy most egy nagy határon állnak, és ha életben akarnak maradni, akkor nekik is változni kell. Maria ezért is tanul, ezért lesz képes arra, hogy jövőt találjon a szakmájának akkor is, ha a világ megváltozik körötte.

A pestis és a város élete már kevésbé idézte fel bennem a kort, ahhoz túl sok modern vonás van a történetben, erősen kapcsolódva a szerelmi szálhoz. Hiszen a másik olvasat a női szempont, ahogy Maria boldogul ebben a világban és küzd a szerelméért.

Eleve különleges helyzetben indul: nő létére szakmát tanulhatott a 16. század hajnalán. Máshogy is gondolkodik, mint a többség. Olyan emberbe szeret bele, akitől az egész társadalmuk szabályrendszere elválasztja. Az előítéletek miatt fehér lány nem lehetne fekete férfival. Ő meg meri tenni, házasságon kívül ráadásul, és ennek következményei lesznek. Azért látszik, hogy romantikus a regény, mert nem csapnak le rá olyan szigorral, ami szerintem valójában történhetett volna.

A történet stílusa abszolút a női romantikus regényeké. Érzelmekre koncentrál, tele van belső monológokkal és női szemszöggel, érzésekkel. A cselekmény nagyját az teszi ki, hogy Maria kombinál és igyekszik lavírozni a mindennapokban, miközben mindent átgondol és viaskodik az érzelmeivel. De szerencsére nem az a hősnő, aki csak kesereg. Ő inkább cselekvő hősnő, ha gyakran nincs is nagy mozgástere.

A karakterek közül Maria emelkedik ki, akit alaposan megismertet velünk a szerző. Nem hibátlan személy, de veszélyesen közel áll hozzá. Ő egy modern nő egy nem modern korban, ebből adódik minden konfliktusa. De elég erős hozzá, hogy megvívja a harcokat és még győztes is lehessen. A többiek hozzá képest vázlatos alakok, még Cristiano is.

Mégse tudom azt mondani, hogy tetszett nekem a könyv. Kevésbé romantikus konfliktusok, több történelem tetszett volna, és Maria se nőtt a szívemhez. De zsánerében korrekt.

Morelli: Az aranyozó lánya - Mint történelmi romantikus: 70% a hősnő karakteres, a díszlet pazar, de a cselekmény kevés.

Szubjektíven: 40% nem szerettem meg a szereplőket, és több cselekményt szerettem volna.

Iskolás, világmentős, barátos, mágiás.

Callum nagy döntések előtt áll. Mihez kezd, ha befejezte a Magisztérium utolsó tanévét is? Az apja azt szeretné, ha félretenné a mágiát, és együtt kalandoznának kicsit. Call azt szeretné, ha visszakapná a legjobb barátját és lenne még esélye Tamara szívének elnyerésére. Azt senkinek nem meri elmondani, hogy Aaron nem végleg ment el. A fiú lelke vele maradt, hallja a fejében, mint egy második hangot. Az utolsó év azonban nem várt veszélyt hoz: Alex a káosz elemésztettje lett, és kész elpusztítani a világot. Követelései vannak: egy hatalmas aranytorony, és a gyerekek átadása, akiket felelősségre akar vonni. Call érzékeli, hogy még így is félnek tőle, és hajlanak arra, hogy átadják őt a békéért cserébe. De neki van egy terve, és vannak barátai, akik készek vele tartani az utolsó csatába. Talán Aaron számára is lesz még egy esély, ha jól keverik a lapokat…

Holly Black és Cassandra Black saját jogon is sikeres gyerekkönyv szerzők. Mindketten azonos területen mozognak, ifjúsági és gyerekkönyvek írnak urban fantasy, szerelem és mágia témakörökben. Mellesleg jó barátok is, nem véletlenül van egy közös sorozatuk is. A Magisztérium, ami magyarul is elérkezett a záráshoz.

Az ötödik kötet arról szól, hogy minden szálat elvarrjanak, és minden szereplő megkapja azt a boldog véget, ami a gyerekkönyvekben kijár a szereplőknek. Elég mélyről kell indulni, hiszen Aaron, aki a regények tipikus és hibátlan hősének életre kelt alakja, halott. Különben a sorozat legbátrabb és eredetibb húzása, hogy megölték a fiút. Már a főellenség is halott, így valamit ki kellett a szerzőknek erre is találni.

A két problémát összevonták: hoztak egy új gonoszt, Alex személyében, aki megoldja azt a gondot is, hogy legyen Aaron számára is happy end a történet. De azt már nem mesélem el, a könyv végén meg lehet találni, mire jutnak a szereplők!

Most is igaz, hogy végig pörgetik a cselekményt. Minden fejezetre tartogatnak valami fordulatot, izgalmat vagy nagy magánéleti döntést. Ugyan gyerekkönyv, és nem annyira szerelmes jellegű, mint az Árnyvadászok vagy az Átokvetők hasonló szála, de bizony Call és Tamara miatt van szerelmi szál – gyerekesre butított változatban.

Mégsem tudtam igazán élvezni a kötetet. Nekem megmérgezte, hogy minden eddiginél jobban eszembe juttatta a Harry Potter világot. Alapból nehéz tőle elvonatkoztatni, hiszen tudom, hogy Clare Harry Potter fanfiction novellákkal szerzett magának hírnevet. Ez a sorozat, ez a kötet főleg olyan, mintha ki akarná javítani a Harry Potter egyes szálait a saját szájíze szerint.

Call külsőre is hajaz Harryre, arról nem is beszélve, hogy hasonlóan hordozza a regény főgonoszának lelkét, tőle megörökölt képességeket, mint Harry és Voldemort történetében. Neki is két nagyon jó barátja lesz az iskolai évek alatt, egy fiú és egy lány. Neki is minden kötetben le kell küzdeni egy fenyegetést. Csak éppen az ő barátja sokkal hősiesebb, mint Ron volt. Máshogy alakulnak a trió szerelmi ügyei is.

De talán az a legnagyobb bajom, hogy gyerekesnek érzem a sztorit. Nincsenek nagy érzelmek, drámák vagy örömök. Csak szimplán szórakoztató gyerek kalandok.

Black & Clare: Az aranytorony – Mint gyerekkönyv: 50% végig pörgeti az eseményeket, zárja a szálakat, érzelmes is.

Szubjektíven: 25% kalandos, szórakoztató, de nem kötött le. Túlzottan emlékeztet a HP-re.