Szerelmi háromszöges, természetfelettis, rejtélyes.

Layla szenved, amióta Roth feláldozta magát, hogy megmentse a világot és benne őt is. Az sem segít a helyzeten, hogy Zayne állandó kísértésként van mellette. Gyerekkora óta szereti, de tudja, soha nem lehetnek együtt. Roth azonban visszatér a pokolból, vele együtt rossz hírek is. A szertartás lehet, hogy sikerrel járt, és a Földre szabadult egy lilin. Ő jött el, hogy megállítsa. Majd azt is közli a lánnyal, hogy csak játszott vele, igazából nem jelent neki semmit. Mégis, ahogy együtt dolgoznak az ügyön, és próbálnak rájönni, ki áll a démoni megbetegedések és halálok mögött, kétértelmű jeleket küld. Hazudott volna az érzéseiről? Zayne is egyre erőteljesebben nyomul. Layla gyötrődik a két fiú között, és a félelemmel, mi van, ha ő okozza a rejtélyes megbetegedéseket és haláleseteket?

YA olvasóknak nem kell különösebben bemutatnom a szerzőt. Jegyzi a nálunk is nagyon sikeres Luxen sorozatot, amiből már várom is, mikor kezdenek el filmet vagy sorozatot forgatni. Tipikusan olyan szerelmes, természetfelettis történet, ami sorozatgyártásra termett.

A Komor elemek nekem jobban tetszik, mint az ufós történet. Aki még nem ismerné, itt angyalok és démonok harcolnak. Pontosabban, vízköpők és démonok, hol egymással, hol egy közös fenyegetés ellen. Mivel a keresztény mitológia is kitermelt pár lehetséges természetfeletti lényt, van bőven merítési lehetősége a szerzőnek. Most is hoz be új ötleteket, és bővítgeti a korábban megkezdett világot. Nem viszi túlzásba, de van előrelépés.

A cselekmény egyszerre folytatás, ami felveszi ott az eseményeket, ahol az előző rész véget ért, és új események indítója is. Jól működik 2. kötetként. Ugyanakkor önállóan is el lehet olvasni, minden olyan cselekményszál, mely kell ennek a résznek az értéséhez, épp annyira van felemlegetve, hogy képbe hozza a most csatlakozó olvasókat. Viszont, a záró részhez, kelleni fog ennek a kötetnek az ismerete. Nagyon függővéget kapott, konkrétan semmi nem dőlt el még ennek a résznek a végére. Vagyis, előkészíti a szálakat, amiket majd a következő részben sorra le lehet zárni. Legyen az szerelmi, vagy éppen harcos téma.

A cselekményt kellően pörgeti, vannak benne halálok, nyomozás, természetfeletti rejtélyek. Meg, természetesen a szerelmi háromszög.

Amit annyira utáltam! Már az előző részben eldöntöttem, melyik fiúval kellene a végére maradnia a lánynak. Ott ez egészen nyilvánvaló. Most el akar Armentrout bizonytalanítani, és nagyon erősen behozza Zayne karakterét, mint Roth riválisát Layla szívéért. Olyan angyalira és tökéletesre faragja, hogy az már komolyan túlzás.

De még jobban utáltam, ahogy Layla bizonytalankodik kettejük között. Zayne vagy Roth? A halálom a nyavalygás, és Layla most bőven szolgáltat okot arra, hogy kiakadjak. Mintha olyan nagy döntés lenne. Azzal nem tud mit kezdeni, hogy félig démon, és egy csókkal is kiszívná Zayne lelkét. Nincs jövőjük! Már itt is van a lány, aki abszolút úgy van megírva, hogy Zayne tökéletes párja legyen. Érdekel is, erre a srác mikor jön rá.

Abban különben YA tipikus a könyv, hogy mindkét srác tökéletes, szexis és nagyon a lányt akarják. Aki meg bizonytalankodik, lelkizik, szóval, nagyon kamaszos.

Az első rész nekem jobban tetszett, de a 3. részre jövök vissza. Remélem, az megint jobb lesz.

Armentrout: Dermesztő érintés – Mint YA urban fantasy: 75% viszi tovább a cselekményt, fejleszti a világot, érzelmes is.

Szubjektíven: 65% Roth drukkerként kevesellettem a jeleneteit, Layla gyötrődése irritált.

Megtérítős, terápiás, önmagáért küzdős.

A családja mélyen vallásos, az apja lelkészként teljesít szolgálatot. Heti háromszor jár a fiú is istentiszteletre, ismeri és hiszi a Bibliát. Van egy barátnője, aki egyben jó barátja is, Chloe. Mégis, valami nem stimmel vele. Gyűlöli, de egyre jobban kísértik a testek, férfiak vonásai. Chloe már továbblépne a kapcsolatukban is, de neki az is nehezére esik, ha csak csókolóznak. Többet el sem tud képzelni. Az egyetemen megnyerő szobatársa, David egyre jobban tetszik neki, és mintha az érzés kölcsönös lenne. Nem is sejtheti, hogy a másik fiúban mi minden forrong, hogyan támad majd rá, mocskolja be, és ráadásként önvédelemből hogyan telefonál majd a szüleinek, hogy meleg. A fiú kénytelen a LIA bentlakójának lenni, ahol terápiás módszerekkel igyekeznek meggyógyítani a homoszexualitást. Hinni akarja, hogy sikerülhet. De eljön a pont, amikor meg kell kérdeznie magától is, ki ő, hogyan lehet önmaga.

Egy könyv érdekes tud lenni számomra azért, mert film készült vagy készülni fog belőle. Néha nagyon jó regényeket is elolvasok egy filmre készülve, és szerzek új kedvenceket. (Pl. Nesbo ilyen volt számomra.) Előfordul azonban, hogy nem tetszik a kötet, és a filmtől is elmegy a kedvem. Sajnos, az Eltörölt fiú is erre lesz példa.

A cselekmény még érdekesnek is tűnt. Névről hall az ember átnevelő programokról, esetleg filmélménye is lehet róla. Láttam már én is problémás kamaszok átnevelő táborairól thrillert, akciófilmet, de drámát is. DE saját tapasztalatom nincs. Egy regény pedig mélyebb tud lenni a filmnél, megrázóbb. Konkrétan azt vártam Conley kötetétől, hogy hasson. Érzelmileg sokkoljon kicsit, és mutassa meg, mi zajlik egy ilyen csoportban.

De egyiket sem kaptam meg. A nagyobb baj, hogy érzelmileg nem tudtam átélni. A főszereplő fiú helyzete, az, ahogy a neveltetése küzd benne az ösztönökkel, nagyon jól meg van írva, és tényleg átérezhető. De semmi más. Számomra nem volt világos, miért olyan traumatikus egy ilyen exmeleg tábor. Nem éreztem át, hogy mennyire romboló az ide került kamaszoknak, amiket mondanak nekik. Még a főszereplő szemszögéből se jött le, hogy mennyire tönkretették. Van egy vonulata a cselekménynek, az egyetemi hónapokról. Itt van egy nemi erőszak is, amit szinte közönyösen dolgoz fel a karakter. Ezt még nehezebben tudom megérteni: hogy lehet ennyire semmilyennek, érzelmileg üresnek megírni egy ilyen trauma feldolgozást? Fájnia kellene, itt meg nem érdekel. Úgy érzem, a főszereplőt se.

A regénynek csak egy kis része játszódik a LIA berkei között, így arról sem kaptam sok újdonságot. Saját élményeken alapuló, szinte dokumentumregény, és mégis, nagyon szűken bánik a tényekkel a kötet. Ha már érzelmileg nem tud megrázni, hasson az adatokkal! De azt sem teszi. Pár módszer, pár csoporttárs, és ennyiben ki is merül. Nagyon kevés!

Nem tetszett a szerkezet sem. Ugrál az idősíkok között, és nem egyszer utal olyan személyekre, eseményekre is, akiket mi csak később ismerünk meg, hiszen az a flashback elem később van elhelyezve. Zavaros, ha kicsit nem figyelsz, már el is vesztetted a fonalat.

A stílusa nem lenne rossz, kellően olvasmányos és nagyon regényszerű a kötet. Akad benne egy-egy megragadó jelenet is, de ebből is elfért volna több is.

A film most lekerült az érdeklődési listámról, nekem röviden nem tetszett a kötet.

Conley: Eltörölt fiú - Mint dokumentumregény: 50% kevés tény, cserébe regényszerű. Átérezteti a cselekményt.

Szubjektíven: 35% kevés volt nekem a cselekmény is, a logika is, az érzelmi része is.

Kath csak folytatni akarja az életét. Az autójával megcsúszott, bele a folyóba, de időben rá találtak. Túlélte, felgyógyult, hazatérhetett a férjéhez és a kislányához. Mégis, azt érzi mindkettőn, hogy valami nem stimmel. A lánya is vádló, a férje nagyon távolságtartó. Sógornője lesz az, aki felvilágosítja: a baleset miatt amnéziája van, ezért nem emlékszik, hogy nem baleset történt. Öngyilkos akart lenni, amit mindenki tud. Fáj nekik: miért akarta Kath elhagyni őket?

Maga Kath sem tudja, hiszen az életet élte, amit mindig is akart. Adam az élete szerelme, Lyla csodás gyerek. Ugyan testvére nem születhetett, de így is boldogok. Ugyan ő szeretné, ha egy orvos megvizsgálni a kicsit, amit a férje ellenez. Attól fél, ha orvosi papír lenne arról, hogy Lyla aspergeres, az megbélyegezné. De Kath látja, hogy nem játszhatják tovább azt, hogy Lyla normális. Ennyi vitájuk volt, de ezért nem lenne öngyilkos...

Ő nem tudja, hogy amíg félholtan hevert, a férje mellette ült, Adam hallotta, miket beszél. Szexről. Adam úgy hiszi, Kath megcsalta, és ez volt az indoka az öngyilkosságnak.

Visszamegy a helyszínre, igyekszik előhívni a memóriáját. Szagokkal próbálkozik, bejárja a helyszínt. Rádöbben, hogy nem volt egyedül. Igaz lenne Adam elmélete, és a szeretője volt vele, akire nem is emlékszik? Abban egyre biztosabb, hogy nem öngyilkosság, nem baleset történt. Valaki bántani akarta. Ő azt mondta, a testvérével találkozik. De a bátyja külföldön volt, ő nem lehetett. Amikor eljött, a lánya látta egy férfival. Azt hitte, az apjával. Lehet, hogy Adam akart végezni vele?

Adam is töri a fejét, kivel mehetett el Kath. Mert nem vele volt, ő kint volt a tüzek miatt a mocsárban. Van egy unokatestvére, aki nagyon hasonlít rá. Őt kéri számon: viszonya volt a feleségével? De Jack tagad. Igen, viszonya van, de nem Adam nejével. Őt öregnek találja már. Ellenben mond valamit, ami szörnyű emlékeket hoz elő. Felemlegeti Penny-t.

Penny volt Kath anyja, egy gyönyörű, de őrült nő. Nagyon vonzó volt, akinek minden ujjára jutott férfi. Kitartani egy sem tudott, mert hiába minden vonzerő, ha őrület is jár mellé. Adam és Kath kamaszként jöttek össze, és amikor a lány egyetemre ment, távkapcsolatban voltak. Egy bulin Adam nagyon részegre itta magát, és Penny kihasználta a helyzetet. Lefeküdtek, és az asszony többet is akart. Adam meg legszívesebben elfelejtette volna az egészet. Kath volt, akit szeretett. Ha nem lett volna részeg, Penny a közelébe se juthatott volna. Kath ezt máig nem tudja. De ez volt az oka, hogy az örökségből Kath nem kapott. Penny Adamet gyűlölte, aki a lánya férje lett. És rádöbben, ki lehet az, akit a lánya összekevert vele. Mi van, ha Penny szült tőle egy gyereket, aki most eljött bosszút állni? Rohan a felesége után.

Kath és Lyla csapdába estek. Luke állított csapdát, aki a nő soha nem látott öccse. Penny örökbe adta. És elég ránézni, hogy Kath tudja, Adam az apja. Nagyon hasonlítanak. Luke rossz körülmények között nőtt fel, haragban a világgal. 15 évesen megkapta a halott anyja leveleit, aki arról írt neki hazugságokat, Adam hogyan erőszakolta meg és tette tönkre. Luke megkereste őket, amint nagykorú lett, és bosszúba kezdett. Ő kapta el Kath-t, meg akarta ölni, miután megerőszakolta. Most jött befejezni a munkát.

Lyla nagyon ért a kutyákhoz, akik a kislány és anyja védelmében a fiúnak támadnak. Mire Adam ideér, már a nehezén túl vannak. Luke a maga gyújtotta tűz és a kutyák áldozata lesz.

Kath bátyja a vidéki házát a húgának és a családjának adja, akik itt kezdenek új életet, maguk mögött hagyva a múltat és Penny átkos örökségét.

Orvos – beteg viszonyos, manipulálós, hazudós.

Alexandra elkövetett egy hibát. Miután a férje megcsalta, a barátnőivel elment Ibizára nyaralni. Egyik este nagyon berúgott, és felszedett egy férfit a bárban. Bevallotta otthon, bocsánatot kért, el kellett volna rendeződnie az ügynek. Amikor állásinterjúra ment, az ajánlattevők középiskolás fia hazaért az iskolából. Alex döbbenten ismerte fel benne az ibizai kalandot. Még csak 17 éves! Jonathan a nő rendelőjében is megjelenik, és megzsarolja. A botrány robban, amikor a fiú nyilvánosan vádolja meg, hogy szexuálisan zaklatta a háziorvosa. Jonathan szerint hónapokig viszonyuk volt, miután egy sérülését Alex látta el. Ő szakítani akart, de Alex nem engedte. Ki mond igazat? A családok kiállnak a szeretteik mellett, de lassan senki nem tudja, ki itt az áldozat és az elkövető.

A második Lacy Dawson kötet magyarul a Kegyes hazugságok. Aki még nem olvasta az elsőt, érdemes ezzel kezdenie. Mert ez a jobb a kettő közül. Bevisz egy-két brutális gyomrost, miközben példaszerű női thriller.

A legnagyobb vonzereje, hogy az olvasó sem tudhatja, kinek higgyen. Dawson felváltva meséli a történetet Alexandra és Jonathan szemszögéből, a végére pedig a rokonok és egy-egy ismerős is megkapja a maga fejezetét. Alexandra fejezeteiben a nő igaza az abszolút, míg Jonathan részeiben Alexandra az, aki hazudik. Te kinek hiszel? Mert ez a trükk. Neked, kedves olvasó, neked kell valakiben bízni és hinni neki!

Majd a vége. Ami brutális. Kiderül, ki a hazug és mennyi mindenben. Maradjunk annyiban, hogy sokkal mocskosabb a kép, mint menet közben bármikor is a látszat. Itt nincs semmiből jött új szereplő, nincs villámcsapásként érkezett meglepetés. Az igazság jön, ami önmagában sokkolóbb, mint bármely elképesztő, őrült új ötlet lenne.

Ugyanakkor pont a vége az, ami fájt nekem. Mint thrillervég? Csodálatos, tanítani lehetne. Még az utolsónak hitt csavar után is jön egy újabb felismerés, és az állad már hiába keresnéd a padlón akár, sokkal mélyebbre esett. Mint etika és emberségbe vetett hitt? Ha a konkrét cselekmény nélkül akarom minősíteni, akkor azt mondanám, hogy az emberek rosszak. Nem is egyszerűen rosszak, démoniak. Egy-egy ilyen befejezés és leleplezett szereplő után gondolkodom rajta, hogy tényleg jönnie kellene a zombi apokalipszisnek, mert még az agyevők világa is erkölcsösebb, mint amit ez a civilizáció fel tud mutatni.

Ebből következik, hogy a karakterek titkokat rejtegetnek. Hiszed őket valamilyennek, de akkor vagy okos, ha mindent megkérdőjelezel. Ne légy naiv és kedves! A jóság álca, ember embernek farkasa. Dawson azért ügyes, mert amikor a végén jön a leleplezés, egyszerre lepődsz meg és mégsem. Nem várod tőlük ezt a szennyet, de el tudod hinni. (Én pl. senkit nem kedveltem meg, ellenszenvesek voltak végig.) Mert hiteles így is. Pszichésen működik.

A stílusa kifejezetten olvasmányos. Könnyed, érthető, szórakoztató. Irodalmi mélysége nincs, de nem is kell. Ez csak kikapcsolódásra való, arra nagyon jó is.

Tanulság? Itt jön a sötét világkép, amit fentebb már fejtegettem. Nincs igazság, csak szörnyű emberek és hazugságok. Feltételezz mindenkiről rosszat, az lesz az igaz! Szomorú ez a világ.

A másik könyve a Temetetlen múlt. De ez a jobb, a negatív világábrázolással együtt is.

Dawson: Kegyes hazugságok - Mint thriller: 80% végig rejtélyes és feszültséggel teli, ülnek a csavarok. Olvasmányos.

Szubjektíven: 60% még emésztem a végét. A szereplőit nem szerettem, de a sztori jó.

Kalandos, történelmi, drámai, mesés.

A fiú fél szívvel született, így nem tudott igazán szeretni. Szolgált királylányokat, de mindegy volt neki, melyiket. El is érte ezzel, hogy a lányok megutálják. A mesekönyv határára költözött, ahol egy kidobott lány tanyázott. Neki is fél szíve volt, és észre sem vették, hogy lehetne a két fél egy. Míg… (A félszívű fiú) Az erdélyi lány szolgálóként kerül fel a városba. Megállja a helyét, de egyre jobban tetszik neki a gazdáékhoz járó fiatal diplomata. Csak egyszer botlik meg, de annak súlyos ára lesz. (Az attasé fia) A városon áthajtott egy férfi, meglátott egy helybeli szépséget. Kereste, megtalálta, elnyerte, családot alapítottak. A fiúk igazi aranygyermek lett, akit mindenki szeretett. De jött egy kór, és minden összedőlt. (Tetkó) Az úszóedzésen részt vevő fiúk döbbenten látják, egy társuk mennyire kikel magából, és ellenszegül az edzőnek. Lassan megértik, hogy milyen családi tragédia van a háttérben. (Koldulsz a pofonért)

33 novella kapott helyet a kötetben, és valóban nagyon vegyes a kép. Bármilyen zsánert is bírsz, nagy valószínűséggel ebben találni fogsz olyat, ami illik az ízlésvilágodhoz. Ok, átgondoltam. Talán sci-fi rajongók ne próbálkozzanak, az nem akad benne. De lelhettek történelmet, mesét, mindennapi drámákat, szerelmet és fájdalmakat.

Egyszerre tetszett is, meg nem is, hogy nincsen tematika. Soha nem lehetett tudni, hogy a következő novella milyen lesz. Változatos, így nem lehet elunni az olvasást sem. De nem találtam rendező elvet sem, ami nekem azért fontos lenne. Legalább valami szerkezet, hogy tudjam, mi alapján kerültek be ezek a novellák, és miért ilyen sorrendben. Még egy hazai, határon túli megosztás is javította volna a kedvem.

Sok novella van benne, amit ki lehetne emelni, és egyesével elemezni őket. Mert gondolatokat ébresztenek, van mondanivalójuk. Némelyeknek annyi, hogy a szépségből a belső számít igazán, nem a külső. Mert annak az a sorsa, hogy elszáll. És ha csak ezt tudod értékelni, lehetsz mellette bármilyen jó ember, ha a szépséggel történik valami, neked véged. Ami pedig tragédia, neked is, a környezetednek is.

Másban egyszerre érezni a személyes és a történelmi traumát. Kifejezetten élveztem, esztétikailag, amikor egy fiú személyes fájdalmán keresztül egy egész nemzet sorstragédiáját sikerült megrajzolni. Mégsem példázat, hanem egy ifjúsági novella, mély tartalommal.

Nagy meserajongó vagyok, még mindig, így a mesés történeteket is nagyon szerettem. A félszívű fiú is egy helyes mese, de a nagy kedvenc a kötetből az erdélyi Hófehérke lett. Az meg kifejezetten mosolygós posztmodern húzás, hogy a hét törpe egyike a Westeros címét eltévesztő Tyrion Lannister…

Mivel 33 szerző kapott teret a kötetben, sokféle stílust és hangot is találhatunk. Vannak nyersebbek, kifejezetten líraiak, de nem egy a humort is beveszi az eszköztárába. Értékeltem azt is, amikor valaki merte az egyéni, népi hangot használni, ha a köznyelvhez szokott fület elsőre sérti is a vaskos tájnyelv. Küzdöttem is vele, de az egész kötetet nézve egy tökéletesen elfért benne.

Ha lesz 2020-as kötet is, jövőre megint mesélek majd!

Az év novellái 2019 - Mint kortárs: 85% sokszínű, emlékezetes történetek sokaságával. De a rendező elv hiányzik.

Szubjektíven: 90% több tetszett, mint ami nem. Nyelvében is sokszínű, hatott rám több is.

Következik öt regény első mondata. Tudjuk, mennyire fontos a jó felütés...

Mellette lesznek képek is, hogy segítsenek kitalálni, mihez tartoznak.

1: Ez a kedvenc könyvem a világon, bár még sohasem olvastam.

2: Az öregember fejét sáskák borították.

3: A holtak köztünk járnak.

4: A technikusok elmondása szerint az üveg túloldalán ücsörgő lány egyetlen szót sem szólt, mióta csak behozták.

5: Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon.

Megoldás: Tovább!

Ikres, elköszönős, misztikus.

Dustin és Jake életük eddigi 23 éve alatt nem sok mindent tett külön. Egypetéjű ikrekként mindig is szoros volt közöttük a kapocs, ami még a halál árnyékában sem törik el. Együtt motorbalesetet szenvedtek – de míg Dustin megúszta könnyebb sérülésekkel, Jake kómába esett, és az orvosok egyre kevesebb esélyt adnak a túlélésére. Dustin igyekszik titkolni, hogy Jake lelke vele tart mindenfelé. Szellemként még tárgyakat is tud mozgatni, vagy éppen netez egyet. Az orvosok véleményét hallva egyet akar még: méltón búcsúzni az élettől és a testvérétől. Ráveszi Dustint, menjenek Ibizára! Dustin, vállalva, hogy az anyjuk komolyan megharagszik, enged a rábeszélésnek. Jake pedig gondoskodik róla, hogy feledhetetlen legyen a nyaralás, még egy csinos lányt is a bátyja elé sodor. Az igazság elől azonban egyre nehezebb elmenekülni, mindkét fiatalembernek.

Gondban vagyok, mit írjak erről a könyvről. Egyrészt, ha igazán beszélni akarok róla, el kellene mesélnem a végét. Az rányomja a bélyegét az egészre. De azzal mindenki örömét elrontanám… próbálkozzunk, akkor spoiler nélkül.

A kötet a gyászról szól, de egy olyan csavarral, ami eléggé átértelmezi az egész regényt. Dustin nagyon szenved, mindig ő volt a védelmező testvér, míg Jake a felelőtlenebb, kajla életvidám. A halál közelségét is ennek megfelelően fogják fel. Dustin most is védeni akarja a testvérét, míg Jake a boldogságra törekszik. De mindkettőre igaz, hogy a testvérének akar jót.

Ha már gyász, ami szokatlan a könyvben, a megszokott fázisok hiánya. Talán azért is, mert még nem a halottat gyászolja Dustint, végig ott a remény is, hogy Jake össze tudja szedni magát, felépül. A tagadás abszolút megvan, Dustin esetében az alkudozás is színre lép, de hol a harag, a depresszió?

A misztikus vonal az, ami ezt ellensúlyozni tudja. A testvérek közötti erős kapocs, a feltétel nélküli szeretet tartalmilag hozzáadja a pluszt, ami pszichológiailag hiányolnék. Ahogy a szellem és az élő játszmázik, ahogy mindkettőnek az a célja, hogy a másiknak jobb legyen, az a regény érzelmi motorja. Ez lesz az, ami meg tud hatni, vagy fájni fog.

Van a regénynek egy másik arca is. Catalina, a spanyol lány kapcsán. Az a szerelmi szál olyan mesésre van hangszerelve, hogy azt nehéz megemészteni is. Számomra az volt az egyik jelző, hogy van egy olyan igazság is a cselekmény mögött, ami elsőre nem látszik. Mert ilyen románc sok lenne egy nyálregényben is, nemhogy egy olyan történetben, melyben ikreknek kell örökre búcsút mondani egymásnak.

Különben igaz a kötetre, hogy végig egy film motoszkált az agyamban, ami eszembe jutott róla. Mivel spoiler, mi volt az, csak zárójelbe írom ide, és kifehérezem. (Hatodik érzék) Maradjunk annyiban, hogy kicsit másként, de nem lett újra feltalálva a spanyolviasz.

Stílusában jól illeszkedik a korábbi kötetekhez. Érzelmes, néhol egészen szentimentális, drámai. Eret azért senkinek nem kell vágnia a végére. Van benne remény is, és a szentimentális vonala elbírja, hogy az élet, a szeretet hatalmáról szóljon minden tragédia ellenére is. Mert a szeretet veled marad, és az élet nem áll meg.

Kevésbé tetszett, mint a másik két kötete a szerzőnek, de nem bánom, hogy olvastam.

Nielk: Kísérő árny - Mint dráma: 65% a misztikus elem sokat dob rajta, érzelmileg széles skálát fog át.

Szubjektíven: 55% végig volt egy megérzésem, mi lesz. Nem boldogít, hogy igazam lett.

Cím: Rules of Betrayal

Készítők: Christopher Reich

Műfaj: thriller, akció

Cselekmény: 1980-ban egy amerikai vadászgép lezuhan a hegyekben, az afgán-pakisztáni határnál. 30 évvel később e hegyekből felbukkan a sötét igazság, ami nem várt fordulatokat eredményez. E közben Jonathan igyekszik visszatérni az életbe, túlélve a kettős és hármas ügynökök árulással teli világát. Még rá kell jönnie, felesége mennyire hű hozzá vagy az ügynök léthez.

Várható megjelenés: angolul 2010 óta kapható, az első két rész magyarul is évek óta elérhető. De erről a kötetről nem hallani semmit.

Miért várós?

• A sorozat első két részét szerettem, szívesen elolvasnám a trilógia végét is.
• Annyira keveset tudok kihámozni az angol fülszövegből, hogy igazán érdekel, miről is szól ez a regény. Hogy fog az eltűnt géphez kapcsolódni a főszereplő páros, főleg az orvos Jonathan?
• Jó kritikákat láttam róla, az olvasók 5 csillagból általában 4-et adnak neki.

Családos, múlt után nyomozós, misztikus.

Kath békés életet él a lápvidéken, férje és kislánya társaságában. Adam jóképű, és rajong érte. Lyla is szép kislány, ha az anyját aggasztja is, hogy más a viselkedése, mint a kortársaié. Gyanakszik, hogy aspergeres, de a férje nem akarja kivizsgáltatni a lányt. Szeretik így is. Kath egy balesetet követően próbálja összerakni, miért változott meg a lánya és a férje viselkedése. Mi történt vele, hogy az autója a tóban kötött ki? Ahogy nyomozni kezd, rá kell döbbennie, hogy a memóriavesztés miatt az is kiesett, hogy öngyilkosságot kísérelt meg, nem balesete volt. De miért tette? Miközben rejtélyes tűzesetek zavarják fel a lápot, Kath a családi titkokban merül alá. Nagyon nem azokat a válaszokat kapja, amelyeket várt. Árulás, gyilkosság, rosszindulat és megtévesztés rétegeit kell lefejtenie az igazság eléréséig.

Ha jól számolom, ez a 3. Tremayne-regény, ami magyarul megjelenik. A szerző megint azt hozza, amit eddig is kaptunk tőle: egy női thrillert, sok lelkizéssel és meglepő csavarral az események zárásaként.

Nem bírom megállni, ezzel a csavarral kell kezdenem, mert ezt zokon vettem a történettől. Ki nem állhatom, amikor az utolsó fejezetekben a semmiből érkezik egy új szereplő, vagy egy új megoldás. Ok, mindent lezárnak és megmagyaráznak vele, de addig esélyem se volt kitalálni, hogy ez lesz. Semmiből nem következik az ilyen zárlat. Meglep, pont azért, mert nincs gyökere és logikai előzménye. Van, aki ezzel boldog is, nincs azzal se semmi baj. De én szeretem a logikai íveket, amiket most hiányolok is nagyon.

Különösen azért, mert addig mindent szépen fel- és levezet a szerző. Az események logikusan követik egymást, és a szereplői indokait, cselekmények mögötti érzelmeit is tisztán ismerteti velünk Tremayne. Ezzel is feszültséget teremtve, hiszen sokszor a szereplők csak azt látják, hogy valami a másikkal nem stimmel, ettől ők is frusztráltak, de a válaszok és értelem nélkül nem tudnak segíteni se magukon, se a másikon. Csak az érzés marad, hogy valami nagyon nem stimmel. Jön a veszély.

Tremayne erős a karakterépítésben. Elsősorban a nőkében. Még az olyan női mellékszereplő rajza is sokkal élénkebb, aki már évek óta halott, mint a jelenben cselekvő és aktív mellékszereplő férfiak nagyja. Nem hibátlan emberekkel dolgozik, árnyal. Bár szét lehet választani a karaktereit jókra és rosszakra, gyakran nem olyan könnyű értékítéletet mondani. Mert, van egy olyan szereplő, aki a puszta tettei alapján maga lehetne az ördög. A rovásán lesz nemi erőszak, gyilkosság, nyújtogatás. Ha azonban a teljes történetét nézzük, miért teszi, mit érez, honnan jött, még szinte sajnálni is lehet.

A szövegnek is sikerül átadnia azt az érzelmi töltetet, titokzatosságot és magányt is, ami a lápvidék jellemzője is. Atmoszférája van. Helyenként egészen megkapó leírások vannak benne, építik a hangulatot, fontosak. Bár legtöbb esetben nem szeretem a hosszas leírásokat, itt egy-egy ilyen résznek is van létjogosultsága.

Mondanivalót azonban nem tudok leszűrni belőle. A múlt bűnei utolérnek? Az elkeseredett, megátalkodott emberek gonoszak a végsőkig? Rá tudom húzni, de nem ez a lényeg.

Van hangulata, jók a karakterrajzok, én csak a végső csavart sajnálom, de azt nem is kicsit.

Tremayne: Mielőtt meghaltam - Mint thriller: 70% erősen női, feszültséggel a lapokon. Lélekrajzban erősebb, mint logikában.

Szubjektíven: 67% a légből előkapott csavarokat nem szeretem. Addig ok, de a csavar…