Zenés, karrieres, betegséggel küzdős, sztáros.

Indiai származású, jó módú család volt a Bulsara Zanzibáron. Két gyermekük született: egy kisfiú, majd pár évvel később egy lány. A fiút már gyermekként bentlakásos iskolába íratták, Indiába. Itt kapta a becenevét, amire le is cserélte a szüleitől kapott nevét: Freddie. Már kamasz, amikor a család Angliába költözik a megváltozott politikai helyzet miatt. Ekkor már tudta, hogy a zene lesz az élete, sztár akart lenni. A művészeti iskola mellett kereste a lehetőségeket, és nagyon be akart kerülni a Smile zenekarba. Idővel összejött, és a zenekar, de ő is nevet váltott. Megszületett a Queen és Freddy Mercury. Egy sikertörténet vette kezdetét, melybe a szexuális identitásának rejtegetése, majd egy szörnyű betegség előretörése jelentette a zárlatot. Egy nagy karrier, egy útját kereső zseni, és egy pusztító kór története.

A PR nagyon fontos. Ezt ezen a köteten keresztül is meg tudom mutatni. Mikor jelent meg? Amikor a Bohém rapszódia tarolt a mozikban. Mi is a címe? Mint a filmé. Noha, eredetileg ez a kötet egy másik híres Queen nóta címét viselte: Somebody to love. De a filmmel össze kell csengenie, így megváltoztatták. És most, hogy Rami Malek begyűjtötte az Oscart, újabb reklámokat kap ezzel a kötet. Láthatjátok, a PR igenis fontos!

De ez a kötet enélkül is korrekt. Nagyon alapos munka, ha kicsit tágítani is kell a témát, amiről szól. Mert ez nem csak Freddie Mercury története. Hanem a betegségé is, ami kioltotta a csillagot: az AIDS történelmét is megírta a szerzőpáros, párhuzamosan Mercury életével.

Így tulajdonképpen két regényt olvashatunk, egyben. Mindkettőre igaz, hogy nagyon alapos munka. Rengeteg forrásanyagot dolgoztak fel, tele van a kötet hivatkozásokkal. Legyenek azok cikkek, interjúk, vagy akár dalszövegek. Mindez azonban nem megy a regényszerűség rovására. Meglepően olvasmányos lett a kötet.

A cselekmény lineárisan halad előre, csak abban játszik kicsit, hogy párhuzamosan elmeséli, mi történt a Queen és Mercury életében, miközben hol tart az AIDS terjedése és pusztítása. Így az életrajzi regényen túl egy nagyon izgalmas társadalmi körképet is kapunk. Amiben ugyanúgy belefér a dekadens körök mindennapjainak bemutatása, mint az előítéletek, társadalmi megmozdulások bemutatása. Azt például tudjátok, ki volt az első Angliában, aki tett valamit azért, hogy az AIDS-ben szenvedőket ne csak halálra való drogosoknak és melegeknek lássa a világ? Lady Diana. Ebben a regényben erről is bőven esik szó.

De ami az igazi középpont, ami nekem sokkal jobban tetszett ezeknél, az a Queen története. Hogyan születtek a híres dalaik, milyen volt a mögöttük álló PR gépezet, milyenek voltak ők maguk, és még sorolhatnám. Annyira sokakat megszólaltat a szerzőpáros, hogy képet kaphatunk a történetükről, a mindennapokról, a nagy pillanatokról és a mindennapokról.

Közben pedig pszichológiai igényességgel megrajzolják Freddie Mercury portréját. Itt vannak a botrányai, a tettei, de keresik az indokokat is, miért és hogyan lett ilyen személyiség. Nem hőst faragnak, hanem megmutatják a színpadon álló zsenit, és az embert, aki mindezek mögött volt.

És a regény két vonala össze is ér. Nekem talán ez nem tetszett, erőszakos a következtetés.

Már csak zenélnie kellene, hogy még nagyobb legyen az élmény. Nekem tetszett.

Richards & Langthorne: Bohém rapszódia – Mint dokumentumregény: 100% regényszerű, de sok tényanyaggal és interjúval, képekkel.

Szubjektíven: 90% a Mercury életrajz, a híres dalok története lekötött, az AIDS kevésbé.

- Titokzatos és tüzes - maffiacsaládos Rómeó és Júlia a Könyvmolyképzőtől.

- Kiút a sötétségből - thriller, szintén a Könyvmolyképző jóvoltából.

- Mielőtt meghaltam - Gabo, női thriller.

- A végtelen éjszaka városa - Pendergast újabb esete a General Press prezentálásában.

- A blackwateri világítóhajó - az új Tóibin kötet, a Park Kiadótól.

- Bomlás - Animus thriller, skandináv szerzőtől.

- Egy fiú élete - a Fumax fantasy regénye.

- A fekete lap napja - a Wild Cards 3. része a Libritől, ha jön. Mert általában ezek a regények csúsznak.

- Hollóvér - dark fantasy az Agavétól.

Február

25. Hahner: Hatalmasok gyermekkora - ismeretterjesztő 5/4

26. Kushner: A Mars Klub - kortárs 5/3

27. Adeyemi: Vér és csont gyermekei - YA fantasy 5/3,5

28. Simmons: Dermesztő nyár - thriller 5/4

Március

1. R. Kelényi: Egy hajszálon múlt - női komédia 5/3

2. Fabiaschi: Szerettem élni - dráma 5/2,5

    Hunyady: oroszlán és gödölye - történelmi 5/4

3. Waltner: Tukorfalat - humoros 5/4

    Carlson: A karácsonyi macska - dramedy 5/5

Ez volt a 9. héten.

Örökséges, otthont keresős, cicás, útválasztós.

Garrison Brown keresi a helyét a világban. Egyetem után önkéntes munkát végzett Afrikában, majd hazatért, és állást keres. Már éppen megcsillan egy lehetőség, amikor egy családi tragédia visszavezeti a városba, ahol felnőtt. Nagyanyja, aki a szülei halála után megához vette és felnevelte, elhunyt. Garrison örökli mindenét, és egy kívánságot, amit nincs szíve megtagadni. Gram imádta a macskáit, sok is volt neki. Mivel Garrison allergiás rájuk, azt nem várta, hogy megtartja őket. De azt igen, hogy jó otthont talál nekik. Még listát is írt, milyen feltételeknek kell teljesülnie, hogy valaki egy cicus új gazdája lehessen. Garrison beleveti magát a keresésbe, miközben az egyik cica (Harry) és egy helyes környékbeli lány is a szívéhez kezd nőni. Lehet, hogy haza kellett térnie, hogy a jövőjére leljen?

Ha karácsony környékén járnánk, akkor állatbarátoknak két könyv lenne, amit nagyon ajánlanék. Az egyik a Karácsonyi kutyavásár, a másik pedig ez a kötet lenne. Talán nem egy irodalmi remekmű, a cselekménybe is bele lehet kötni, de annyira tele van szívvel és ünnepi hangulattal, hogy igazán az ünnepekre való csemege.

De így is, a tavasz közeledtével is jó kis olvasmány tud ez lenni.

Egyrészt, nagyon könnyed. A szöveg, de a cselekménye is olvastatja magát. Nincsenek benne sem nagy konfliktusok, sem nagy tragédiák, igazából az események is csendesen folydogálnak. De azért van súlyuk, és lehet drukkolni a szereplőkért. A szerelmi szál szinte csak jelzés értékű, de azért van. A macskás jelenetek sincsenek eltúlozva, de azért érteni fogjuk, hogyan szereti meg az allergia ellenére is Garrison az utolsónak maradt macsekot, és a többi gazda is hogyan kapcsolódik az új kedvencéhez.

Vannak benne humoros részek, de érint komolyabb témákat is. Ha rá kellene böknöm a regény vezérkonfliktusára, a fő témájára, Garrison útkeresése lenne az. Akinek most el kell döntenie, merre haladjon tovább az élete, mivel akar foglalkozni, kikkel akarja megosztani az életét. Egy nagyon szimpatikus fiatalember, akinek szívből lehet drukkolni. Aki előtt különben itt nyíl egyenes az út, csak neki ezt egy kis idő észrevenni. De mellette találunk olyanokat is, mint a különben tehetséges fekete fiú, aki a drog poklába kerül, és most próbál talpra állni. Vagy az asszony története, aki egyedül marad, és a macskáitól kapja meg azt a pluszt, ami máskülönben nem lenne meg az életében.

Valahol mindenkinek kell a szeretet és a törődés, és a regény szépen megmutatja, hogy ezt egy házi kedvenc is megadhatja. Itt éppen cicák, de ahány féle van belőlük, annyi mindent adnak a gazdáiknak. A szótlan, nagyon magának való kamasz beszélgetni kezd a sokat nyávogó cicával. A házaspár, akiknek nem sikerül a gyerekvállalás, a házimacskát kényeztetik. Arról már nem is beszélve, amikor a helyes környékbeli lány beleszerelmesedik annyira a cicusba, hogy a gazdáját is észrevegye egy ponton.

Szóval, igen. Van benne mesefaktor, és ahogy minden elrendeződik az ünnepekre, az már valóságos giccs. De még így is nagyon szerethető, és bőven van benne annyi plusz, hogy ne legyen zavaró a teljes happy end sem.

Kellemes kis kikapcsolódás, kutyásoknak is – én se vagyok macskapárti, de a regény tetszett.

Carlson: A karácsonyi macska - Mint dramedy: 85% könnyed, szórakoztató, de komoly kérdéseket is érint. Állatszerető.

Szubjektíven: 90% szerettem a karaktereit, a cicákat is, bár néha giccsbe hajlott.

Kutyás, állatmentős, barátságos.

Tuki élete nem indult könnyen. Egy mocskos pajtában született, tenyésztésre tartott szülőktől. Mint oly sok hasonbőrű társának, neki is lett egy fajra jellemző betegsége, a két hátsó lába volt befordult. A gazdájáék nem is próbáltak segíteni rajta, kidobták az utcára. Állatvédők fogták be, és vitték be a spániel mentőkhöz. Akik nem sajnálták az időt és a pénzt, gondozták a kiskutyát, és a műtéteket is elvégeztették, hogy ép kutya lehessen belőle. Közben házi gondozót kapott, a hatalmas állatbarát Manyus személyében. Ő csinálta végig vele a műtéteket, és annyira a szívéhez nőtt az állat, hogy megtartotta harmadik kutyának. Tuki közben celeb eb lett, a blogjának köszönhetően. Ahonnan rendszeresen tudósít a mindennapjairól, állat- és embertársairól, humorral és sok szeretettel.

Az állatmeséknek régi hagyományai vannak. Ha belegondolunk, már az ókorban is léteztek, és mai napig megvannak. Csak, halad a kor, így új módon mesélnek. Már nem csalimesék és műmesék szereplői, bár azért akad néha egy-egy ilyen is, korunkban az állatos blogok és ott megjelenő valós alapú sztorik, melyek kelendőek.

Szavazhatnánk, hogy melyik az ország legismertebb és legszeretettebb blog állata. Én kutyás vagyok, úgyhogy Demény, akit ismerek és olvasok, de van cicás unokatesóm, aki Erzsit követi. És most ráakadtunk Tukira is, aki a spánielesek nagy kedvence. Most már róla is olvashatunk könyves formában is.

Ami számomra azonnal feltűnt, a személyiségek elkülönítése még hangban is. Manyus, vagyis Waltner Magdi saját bejegyzéseket is ír, ha könyvbe nézem, fejezeteket. Ezekben egy kicsit aggódó, hatalmas szívű, de komolyabb nő hangja szólal meg. Viszont, ott vannak a Tuki bejegyzések. Melyeket szintén Waltner ír, csak Tuki nevében. Ezek sokkal vidámabb, humorosabb, állatosabb részek. Ha nem nézed meg, ki a szerző, Tuki vagy Manyus, akkor is érezni fogod a különbséget, és ez nálam piros pontot ér. (Ha Tuki nekem olykor sok is.)

A történetei mindennapiak, de annyira tele vannak szívvel és humorral, hogy mégse mindennapiak. Sikerül megragadniuk valami olyan pluszt az életben, ami sokakban egyszerűen elhal. Ahol egy nehéz helyzetben sem a bajt és a plusz munkát, hanem a lehetőséget látják. Ahol örülnek minden kis apróságnak. Ahol nevetnek, jól érzik magukat, ahol szeretik egymást. Ez az, amire szerintem szomjaznak az emberek. És amiért ezeket az állatos blogokat olvassák. Egy szerethetőbb világ és életmód rajza ez.

Tuki történetei kedvesek, helyesek, de sok mögött nagyon komoly tartalom van. Vegyük csak BélaÚr meséjét! Aki Tuki agyára ment, akit el kellett távolítani a falkából. És jönnek az olyan vicces részek, hogy akarta a szomszéd, macskagyűlölő kutyához áterőszakolni. De ott van mögötte a történet, hogy egy kismacskát hogy hagytak a piacon, vigye, akinek kell! Az emberek annyira felelőtlenek tudnak lenni az állataikkal!

És a szeretettel teli sztorik nevelgetik is az olvasókat. Mit jelent gazdinak lenni, milyen örömöket ad egy állat, de mit kell ehhez biztosítani és megtenni érte.

Olvastatja a nyelvi humora is, Vavyan Fable szintű nyelvújítás van itt, kérem. A személyes kedvencem a makka, nagyanyám macsekjait le is fogom makkázni, ha a közelembe kerülnek.

Waltner: Tukorfalat - Mint humoros: 90% tele állatszeretettel, komikus helyzetekkel, karakteres állatokkal.

Szubjektíven: 70% tetszett, ahogy hangot ad az állatoknak, de néha nekem sok volt.

- Simmons: Dermesztő nyár

Elm Haven, kisváros 1960-ban. Ahol a srácok nyári szünetben szabadon bringáznak, kalandoznak. A jó barátok, Mike, Duane, Dale, Lawrence, Jim és Kevin is pont ezt tervezik.

Ám valami megváltoztat mindent: az egyik osztálytársuk, Pufi eltűnik. Sokak szerint megszökött, de a srácok tudják, hogy mindent hátrahagyva nem ment volna el. Mivel a rendőrség másfele kutakodik, ők megfogadják, hogy kiderítik mi történt.

Külön-külön kutakodnak, elosztják, melyik felnőttet ki figyeli meg. Jim az iskolát figyeli meg, amikor valami gyanúsat lát. Felmászik, leselkedik, de meglát valamit, annyira megrémül, hogy lezuhan. Szerencsére a kukába esik, túléli, de súlyosan megsérül. Az emlékeit is elveszti.

A többiek is mind természetfeletti jelenséget tapasztalnak, megijednek. Holtak járnak köztük, mintha vadásznának is rájuk.

 Duane a könyvtárban kutakodik, és kinyomozza, hogy a városban van egy régi harang. Még a Borgia család rendelte, állítólag ókori egyiptomi ereklyéből készült. És különleges módon kell táplálni. Életek, lelkek, fájdalom kell neki. Cserébe a gazdáinak hatalmat biztosít.

De mielőtt a többiekkel megoszthatná a felfedezésit, végeznek vele. Balesetnek beállítva, mintha beleesett volna egy mezőgazdasági gépbe. A többiek azonban megtalálják a jegyzeteit, és tervet szőnek. Több holtat is felismernek, és rájönnek, hogy szentelt vízzel harcolhatnak ellenük.

A felnőtteknek nem szólnak - egyszer próbáltak a paptól segítséget kérni, nem lett jó vége. Összecsapnak, és egy robbantással minden rémmel végeznek.

- Hunyady: Oroszlán és gödölye

Budai Nagy Antal és a lázadók megszorongatják a nemesek, akik felmérik, hogy csak egy trükkel nyerhetnek. Tudják, hogy Ilona Antal gyengéje, őt küldik oda a béke ígéretével.

Ám közben csapdát állítanak, lecsapnak. Lemészárolják a parasztokat, Antal is itt hal meg.

Galagonya túléli, de súlyos sebbel. A szerelme, Rézi próbál segítséget szerezni. A nővért kéri meg, keresse meg a férfit. Ahogy leírja neki, a nővér a kisfiára ismer, akit csecsemőként ragadtak el tőle a bátyjai, akik a szerelmét, a fia apját is elveszejtették. Ő talál rá, álruhába rejti, majd Rézivel segítenek a gyógyulásba.

1 évvel később Rézi, Galagonya - aki már az igazi nevét, a Lackót is használhatja - a férfi anyja és a pár csecsemő fia szépen élnek vidéken. Egy koldus jön hozzájuk, aki Budai Nagy Antalról kérdezi őket. Amikor Antal halálát mondják el neki, elrohan. Már nem ismerik fel benne a gyönyörű Ilonát, aki a férfi halála után megőrült. Az sem segített, hogy a püspök meg akarta erőszakolni, de a szerelme lefejezett fejének látványa megőrjítette a nőt.

Történelmi, szerelmes, harcos, lázadós.

Budai Nagy Antal régi család sarja, akik egykor jelentős birtokosok is voltak. Ám az ősök pazarló életmódja, majd a megnövekedett terhek elvitték a vagyont, és a legifjabbnak már csak egy kis birtoka maradt. Néha maga sem tudja, parasztnak vagy nemesnek tartsa magát. 20 éves, erős fiatalember, amikor egy megvadult lótól megmenti a lovasát. Ilona nemcsak gyönyörű, okos teremtés, de egyben a dúsgazdag nádor, Csáky László lánya is. Akinek természetesen nem tetszik a lánya és a szegény Antal szerelme – az eljegyzéshez feltételt szab. Antal beáll a király seregébe, a csehekhez megy háborúba, és gyűjti az elismeréseket. Boldogan tér haza az eljegyzésre, de a nemesek aljassága kizsigereli a népet, az ő anyjával végeznek is, és mire észbe kap, már a parasztokat vezeti a nemesek ellen, az igazság nevében. Akkor is, ha tudja, így elveszti a szeretett lányt, bár végig küzd érte is.

Bár teljesen önálló regény, aki többet is olvasott a szerzőtől, akár a többi mellett is megtalálja a helyét, szinte kiegészítésként tudja azok mellé olvasni. Budai Nagy Antal és Csáky Ilona históriája e kötet saját cselekménye, de az ország helyzete, a nemesség hozzáállása kiegészíti azt, amit a Hollós vitézben is megírt a szerző. Szinte sajnálom, hogy nincs kötete Hunyady László sorsáról, mert az lehetne mindennek a politikai és sanyargató rendszernek a tetőpontja.

Mielőtt a cselekményre rátérünk, ki kell emelni, mennyire erős Hunyady József nézőpontja erről és a korról és a társadalmi berendezkedésről. Itt is azt láthatjuk, hogy a nemesség mennyire korrupt, zsarnok és mennyire csak a saját boldogsága érdekli. A Hollós vitézben elolvashattuk, hogy még egymást és a kiemelkedő nemeseket is hogy teszik tönkre, itt azt látjuk, a népet hogy nyomorgatják. Mindkettőben annyira negatív képet fest róluk, hogy az ember csak azt csodálja, hogy nem lázadt fel ellenük országosan mindenki, aki csak élt és mozgott. Egy gyilkos kígyóverem, ahol semmi sem szent.

Ez a szemlélet egyszerre erőssége, de gyengéje is a regénynek. Hangulatot ad neki, és bizonyára van benne történelmi igazság is. Még azt is elismerem, hogy a magyar mentalitásba jól beleillik. Csak éppen nekem nagyon mentegetőzésnek tűnik. Persze, elbukott Budai Nagy, hogy is nyerhetett volna, ha ilyen álnokak voltak a nagyurak, átverték, a képébe hazudtak? Mintha semmi se lenne az ember hibája, csak a körülményeké. Nem érhető el a történelmi nagyság, ha mindig vannak ilyen visszahúzó elemek.

De ok, itt a romantikus színezet miatt is kellett ez. Mert ez legalább annyira az Ilona és Antal közti szerelem története is, mint a parasztfelkelése. A szerelmi játszmák, cselvetések szerintem több oldalt ki is töltenek, mint a háború. Ezen felül a mellékszereplők is megkapják a maguk romantikus kalandjait: pl. a szegény parasztfiúról hogyan derül ki, hogy nemesi család elvesztegetett sarja.

A stílusa, a cselekményvezetése is mind a romantika korszakát idézik. Olyannyira, hogy ennek a kötetnek az olvasása közben nem egyszer eszembe jutott a Toldi is. (Itt is van paraszt, melyik út vezet Budára.) Antal hozzá hasonló hős itt, és Ilona iránti szerelmében is lelek olyan vonást, ami Piroskát juttatta eszembe és a Toldi szerelmét.

Számomra kicsit túl sok a romantikus színezet, de benne vannak Hunyady stílusjegyei is.

Hunyady: Oroszlán és gödölye - Mint történelmi: 70% romantikus történetbe ágyazza, hangulatos, egyedi történelem tudattal.

Szubjektíven: 60% a kalandos része tetszett, de egyrészt túl romantikus, túlzottan mentegetős.

Gyászolós, apa – lányos, szellemes.

Madeline volt a családja szíve: a tökéletes feleség, a szerető édesanya. A családját sokként is éri, amikor elvesztik. És a terhet súlyosbítja, hogy Maddy öngyilkos lett. Miért nem volt elég neki a családja? A férje, Brady magát hibáztatja, és próbál rájönni, mit kellett volna másképpen tennie. Most a lányával próbál erősebb kapcsolatot kiépíteni, de az sem megy könnyen. Eve ugyanis magába zárkózik, és a barátai előtt sem tud megnyílni. Ugyanúgy hallgat az apja, mint szerelme, John előtt. Nem is sejtik, hogy Maddy lelke még mindig velük van, és igyekszik segíteni nekik. Súg dolgokat, segítene. Az útjukba sodorja Rory-t, aki terapeutaként segít a kamaszlánynak a gyászon túllendülni. De Maddy halványodni kezd, vajon sikerült átsegítenie a családját a gyászon?

Néha nagyon nem jó, ha egy híres művel akarják eladni a regényt. Mert ha nagy a kontraszt egy kis hasonlóság mellett, akkor még kritikusabban nézünk a cselekményre és a szövegre. A Szerettem élni a Komfortos mennyország farvizén evez, és sajnos, minden tekintetben annak a gyengébb verziója.

Már eleve azzal rosszabb helyzetbe van, hogy a Komfortos mennyország a megerőszakolt és meggyilkolt kislánnyal, eleve drámaibban indul. Ott már ez a koncepció is üt. Itt meg egy öngyilkos, negyvenes nő van. Persze, ez is tragédia, de messze nincs egyensúlyban a képzeletbeli mérlegem. Még akkor sem, ha a végére jut egy csavar is, ami azért átértékeli, de csak egy kicsit, Maddy halálát.

Aztán, már nem hat eredetien az ötlet. Az, ahogy a kislány nézhette a családját, valahol fájdalmas volt. Mert csak nézhetett. Maddy képes befolyásolni a dolgokat, és nekem ez se tetszett. Így a halála ellenére aktív szereplő marad, és javíthat dolgokon. Ami sokkal pozitívabb, mint amikor csak azt látja, hogy a tettei milyen hatással voltak a szeretteire. Mindig csak kicsit hat az eseményekre, így igazából természetfeletti thriller nem lehet. Kisebb tőle a drámája, és pl. amikor kezd eltűnni, és elfogyni, az sincs drámaian megírva.

Talán ez volt a legnagyobb bajom. Érzelmileg sok minden hiányzott nekem. Hiába van négy kiemelt szereplő is, mindenki elég nagy terhekkel, egyik sem hatott rám érzelmileg. Hogy lehet az, hogy Fabiaschi rengeteg lelkizős részt tett bele a kötetbe, amivel jócskán túlírtá is tette a cselekményt, mégsem képes tragédiákat megfogni? Semmilyen a cselekmény, a hangulat.

A karaktereket igyekszik emberivé tenni, ad nekik kis hibákat is, de ettől nem éreztem őket igazibbnak. Valahol viccesnek éreztem, hogy az egyetlen karakter, akinek a történetében éreztem a drámát, Brian, akinek van 2 jelenete az egész sztoriban. Aki jól keres, keményen dolgozik, sikeres, de közben elmegy mellette az élet. De eljön az ébresztő, és képes lesz megváltozni. Ezt valahogy igazibbnak éreztem, mint Eve és Brady szenvedését. Akik tulajdonképpen csak gyászolnak. Nem változnak, nem fejlődnek, csak szenvednek.

A szöveg is mesterségesen igyekszik érzelmes lenni. Attól én nem fogom rosszul érezni magam, hogy azt olvasom, hogy a szereplő rosszul van. Kicsit negédesnek is éreztem.

Messze többet vártam, részben a PR miatt is. Így még nagyobb a csalódás, mint egyébként.

Fabiaschi: Szerettem élni - Mint dráma: 50% erős koncepció, de túlírtnak éreztem. Minimális cselekmény, sok körítés.

Szubjektíven: 35% mások, hasonlót, sokkal jobbakat írtak már. Nem ütött meg érzelmileg.