Szerelmes, betegséggel szembenézős, múlt démonait megidézős.

Jessica a barátnőjével a vidámparkban szórakozik, amikor három fiú melléjük szegődik. Ketten olyan helyesek, hogy akár poszteren is megállnák a helyük. És a szőke szépfiú Jess mellett marad, még számot is cserélnek. De Danny nem hívja a lányt, véletlenül futnak össze hetekkel később. Van benne valami, amiért a lány jobban meg akarja ismerni, így ad neki egy újabb esélyt. Még akkor is, ha több furcsaság is van vele kapcsolatban: modell, aki egy lánnyal osztja meg a lakását. Egy egykori prostituálttal. Súlyos sebei vannak, és a múltjáról olyan titkai, melyek szinte összezúzzák őt magát és a kapcsolatukat is. De ez még nem minden: Danny otthonról nem csak lelki sebeket hozott. Egy olyan betegséget is, mely egyet jelent a halálos ítéletével. Jess szereti, kész kitartani mellette, bármi is jön.

Biztos írtam már, hogy szerintem vannak olyan bűnök, amelyekért a halál, egy esetleges pokol sem tűnik elegendő büntetésnek. Ennek a regénynek a kapcsán az járt a fejembe, hogy a regényben szereplő Danny és Tina apjának milyen büntetést tartanak elegendőnek. A halál édeskevés lenne. Ők azok, akik megérdemelnék, hogy Jigsaw szórakozzon velük, a semminél több eséllyel az életben maradásra.

Bocs, tudom, a regényről kellene írnom, de most nehezemre esik. Mert a helyzet az, hogy mint irodalmi alkotás, nem voltam elragadtatva a regénytől. Ahogy a végén Koch írja is, ezek az események megtörténtek vele, és terápiás céllal vágott bele a történtek regénybe foglalásába. És ezt nagyon érezni is benne végig, ami nem tett jót a kötetnek, mint szórakoztató, vagy mint irodalmi alkotásnak.

Folyamatosan dupla szűrőn át látjuk az eseményeket. Alapvetően Jessica Koch huszonéves énje a narrátor, aki éppen benne van az események sűrűjében. De sűrűn ott van a mai Jessica is mögötte, aki már távolságból, feldolgozásból közelít az eseményekhez. Neki annyira személyes ez a történet, hogy attól nehéz azonosulni a karakterével, aki a főszereplő és az elbeszélő is egyben.

A cselekmény is nagyon kevés, hiszen a fentiekből is kitalálhattátok, nem az a lényeges, hogy mi történt. Hanem, ez hogy hatott az emberekre, és hogy lehet velük szembenézni most. Nekem alapvetően jobban bejönnek az olyan történetek, melyekben egy eseménysor is van, nem csak minimál történés rengeteg érzelemmel.

Igaz, ennek a minimális eseménysornak megvan az előnye, hogy nincs nyálas szerelmi rész. Meglepőnek is találtam az elején, hogy a szerelemre is távolról tekintünk, az érzelmek megragadása is nagyon tárgyilagos. Távolság van, nem szenvedély.

De Danny és Tina történetei, azok még ezen a szűrőn átmenve is annyira borzalmasak, hogy belém vájták a körmük. A szülő, aki bántalmazza a gyermekét – egy apa, aki a fizikai erőszakon túl még meg is erőszakolja a kisgyerekét – külön poklot érdemelne. Az, ahogy a szereplők küzdeni próbálnak a lelki traumákkal, a kapott betegségekkel – ez megint felfoghatatlan, amikor a szülő fertőzi meg HIV-vel a gyerekét – a regény értékes része, de roppant felkavarónak is találtam. Rám ez hatott a kötetből és még emésztem is.

Szerelmesnek indul, nagyon más lesz, kár, hogy ennyire terápiás napló jellegű az eredmény.

Koch: Közel a horizonthoz - Mint new adult: 60% szerelmes is, de inkább a drámán van a hangsúly. Erőteljes feldolgozás.

Szubjektíven: 30% tipikus kezdetét nem bírtam, a dráma azért üt, ha aránytalan is.

Mesevilágos, nyomozós, múltbeli titkos, kamaszos.

Alice élete meneküléssel telt – tudja, hogy a nagyanyja híres meseíró. Sötét tündérmeséinek komoly rajongói vannak máig, de az anyja, Ella nem engedi, hogy Alice is elolvassa őket. Soha nem járt Mogyoróligetben sem, a nagyanyja birtokán. Egyre csak költöztek, távol a nagyitól, valami különös balszerencsével a nyomukban. Ella csak akkor nyugszik meg, amikor hír jön Althea haláláról. Letelepednek, Ella férjhez megy, Alice igyekszik beilleszkedni az iskolába. De valami baljós egyre közelebb ér hozzájuk. Annyira, hogy Ellát el is rabolják. Valami köze van Mogyoróligethez a történteknek, és a nagyanyja meséinek. Alice a mesékért rajongó gazdag osztálytársával, Finchcsel ered a rejtély nyomába.

Melissa Albert könyvéről már volt prekoncepcióm, mielőtt olvasni kezdtem. A fülszöveg alapján szerintem nektek is lesz, arról, hogy Mogyoróliget több egy egyszerű birtoknál, ahogy a tündérmesék is többek fantázia termékeknél. Kicsit sajnálom is, hogy elvárásokkal kezdtem neki, mert nélkülük sokkal jobban tetszett volna a regény.

Mert a regény első fele messze nem az a fantasy kaland, amire számítottam. Sokkal közelebb áll egy YA regényhez, melyben a kamasz hősnő küzd a középiskolai, vagy úgy általában az életbe való beilleszkedéssel. Amikor feltűnik mellette Finch, még erőteljesebb lett az érzetem, hogy ez inkább kamaszregény, mint fantasy mese.

A következő zsáner is inkább idéz thrillert, mint tündérmesét. Az anya eltűnik, valaki a lány nyomában jár, neki meg válaszokat kell találni. Feszültség, menekülés tölti meg az oldalakat.

Nem rosszak ezek a szakaszok sem, van elég cselekmény és feszültség is bennük, csak éppen valami mást vártam. Óvakodjatok, olvasók, a prekoncepció átkától!

A regény utolsó, talán harmada nyújtotta azt, amit vártam. Sötét tündérmeséket, mágikus lényeket, mágiát és kalandokat. Nem egyedi az ötlet, többek közt Jodie Picoult is jegyez olyan regényt, melyben mese és valóság világa keveredik. De Albert olyan hangulatot tud teremteni, amiben benne van ezeknek a meséknek a szörnyű szépsége.

Mert Végvidék meséi messze nem boldog történetek. Ahogy Finch közbe elmesél egy-egy mesét a lánynak, kibomlik egy olyan világ története, ahol nincs happy end, csak szenvedés és halál, meg véres események. Nem is értettem, Finch miért akar annyira közéjük jutni. Mintha boldog lehetne egy olyan helyen, ahol átok les mindenkire és szörnyű halál.

De mindezek mellett mégsem egy depresszív és vére meséről van szó, mert Alice mozgatója a szeretet és az önmagáért való harc. Az anyját akarja visszakapni, a szabadsága mellett. Ha nagyon akarom, bele lehet magyarázni, hogy ez a történet arról szól, hogy saját magunk alakíthatjuk a sorsunk, és ha a szeretet nevében hozunk áldozatot, akkor a nehézségek idővel kifizetődnek. Mondhatni, a mesék általános tanulsága megmaradt, csak ezek a szereplők sokkal nehezebb úton jutnak el eddig.

Cseppet szenvedtem a szereplőkkel is. Ha belegondolok, igazából nem voltak számomra szimpatikus karakterek benne. Másvilágot egy fájdalmas gonoszság hagyja át, és a valóságos figurák a rejtett titkaikkal lesznek kárhozottá. Alice árnyalt, a többiek még egyszerűek is.

Van benne ötlet és hangulat, de nem nőtt a szívemhez.

Albert: Mogyoróliget – Mint fantasy: 75% eseménydús. Valóság – meseelemek jól keverednek. Van karakterfejlődés.

Szubjektíven: 65% a sötét tündérmese vonal tetszett, talán a hősnő nem lett elég szimpatikus.

Milyen regényt olvasol szívesen? Romantikust? Kalandregényt? Esetleg thrillert? Bizonyítsd! Vajon mind az 5 kérdésre a zsánerbe illő a válaszod?

Jut eszembe, minden kérdés elő tedd oda: Egy jó regényben...

1: Szerelmed késik a megbeszélt vacsoráról. Szerinted mi történt vele?

a. A pincérrel kell megbeszélnie, hogy az eljegyzési gyűrű kerüljön a desszertbe.

b. Elrabolták, és neked kell kiszabadítanod.

c. Baleset érte, beverte a fejét, elvesztette az emlékeit.

2: A számodra ideális nyaralás:

a. Romantikus párizsi hétvége.

b. Bear Grylls túra egy egzotikus dzsungelben.

c. egy nagyváros hírhedt épületeinek a bejárása.

3: A munkahelyeden feltűnik egy jóképű idegen...

a. akiben látod a rosszfiút is, de ettől csak még jobban vonzódsz hozzá. A szerelem úgyis megszelídíti.

b. akit követni kezdesz, hiszen biztos vagy benne, hogy kém, aki vállalati titkokra utazik.

c. aki fájdalmas emlékeket idéz fel a múltból, melyektől szabadulni akarsz.

4: Milyen fegyver a kedvenced?

a. Kard.

b. Te magad vagy a fegyver, több harcművészeti ágban jártas vagy.

c. Sokkoló, esetleg egy kisebb pisztoly.

5: Az ideális befejezés?

a. Házasság, és érkezik az első közös baba.

b. A rosszfiú börtönben, de máris újabb vészhelyzet adódott, rohannod kell!

c. Bár az csapott be, akiben mindennél jobban bíztál, túlélted és most megerősödve vághatsz bele a jövőbe.

Kis értékelés a Tovább mögött.

Családi helyzetes, örökséges, felnövős.

Jojo 13 éves, és próbálja megérteni a körötte levő világot. Amiben biztos, hogy szereti a nagyszüleit és a kishúgát. A szüleivel már komplikáltabb a helyzet: mióta az apja börtönben ül, ők már nem mama és papa, hanem Michael és Leonie, a börtöntöltelék és a drogfüggő. Mikor apja szabadul, Leonie felpakolja a gyerekeket, és elindulnak a férfiért. A gyereknek meg kell birkóznia az apja jelenlétével, és életében elsőször az apai nagyszüleivel is találkozik – az apai nagyapja megveti csak azért, mert félig fekete és az anyja fia is. Egy szellemalak is kíséri a börtönből, aki a hazavezető utat keresi. De hol van az otthon? Elég-e a szeretet egy rossz helyzetben?

A Kult könyvek kötetei szinte kivétel nélkül díjnyertesek, és nagy kritikai sikerük volt. Kortárs szépirodalom, amelyeknek van esélye arra, hogy az utókor is megemlékezik róluk. Jesmyn Ward regénye 2017-ben az év könyve lett a Time szerint. Azt valahol értem, mitől releváns ez a könyv, de nekem nagyon nem tetszett.

Egyrészt, nem bírom, ahogy a feketének lenne tematikához nyúl. Miért kell ennyire ezen lovagolni? Délen rossz feketének és szegénynek lenni. És? Bárhol máshol nem rossz szegénynek lenni? Könyörgöm, már nem 100 évvel korábban vagyunk, már nem kerül máglyára egy vegyes pár sem, és nincs bőrszín alapján szegregáció. Szerintem semmivel sem rosszabb egy feketének, mint pl. egy mexikóinak, vagy ha hazai példát akarok, egy cigánynak. Úgyhogy nekem ez a faji helyzetből szárazó sajnáltatás eleve rossz kiinduló pont: meg lehet nézni, már az egyik angol herceg is félvér lányt vett feleségül. Miért kell úgy tenni, mintha még ki lennének hajtva gyapotot szedni a mezőre?

Másrészt, nehezen viselem a suttyókat. Filmen is nehezemre esik nézni őket, olvasni róluk meg még nehezebb. Nekem a fekete témánál sokkal relevánsabb a regény esetében, hogy mennyire szegény emberekről szól. Az inkább a tragikus, nem a bőrszínűk. Mindaz, amiben a gyerekek felnőnek. Amin nem segít a halmozott hátrányos helyzet sem: a drogfüggő anya, a börtönviselt apa. De valahol az, hogy ez a szegény környezet és sok tekintetben leépült emberek irritálnak, a regény dicsérete. Mert akkor sikeres a kép, megüt vele. Azt ugyan nem látom, mit segít egy helyzetkép róluk, de el tudom hinni, hogy élnek így emberek.

Ha nagyon megoldást akarok keresni, akkor nekem a könyv leginkább azt sugallta, hogy menedéket lehet találni a kulturális gyökerekbe, azokba az emberekbe, akik szeretet adnak. És a szeretet hatalom, amit nem szabad megtagadni. Leonie nagyon lesüllyed, nekem ő nagyon lebukó karakter, a nagyapa mégis azt mondja az unokájának, hogy így is az anyja. Bár ezzel kapcsolatban nekem azért vannak kételyeim. A vérségi kötelék elég ahhoz, hogy örökre leláncoljon valaki mellé, aki árt nekünk?

A nyelvezete teljesen hiteles ehhez a tartalomhoz és társadalmi osztályhoz. Így ezzel is az a helyzet, hogy irodalmi értékítélet szerint tudom értékelni, de utáltam olvasni.

A karakterek jól felépítettek, van köztük egészen összetett jellem is. Nekem különben a szülők érdekesebbek voltak, mint a főszereplő Jojo, de senkit nem bírtam.

Összességében az irodalmi értékét érzem a kötetnek, de ettől függetlenül utáltam.

Ward: Hallgasd a holtak énekét! - Mint kortárs: 70% minimális esemény, sok lelkizés, de átérezhető társadalmi rajz is.

Szubjektíven: 20% nekem ez kevés. A mélységével nem azonosultam, a cselekménye kevés.

Mágikus, varázsháborús, kalandos, testvéres, küldetéses.

Tara nem boldog tőle, hogy megint költöznie kell és újrakezdeni egy másik városban és iskolában. Az öccse, Benny sokkal lelkesebb. Főleg, amikor felfedezi, hogy az új házukban egy szellem kísért. Tara eleinte nem hisz neki, de aztán ő is találkozik a férfival, aki a segítségüket kéri. Így keverednek bele a varázsvilág történéseibe, hiszen házuk megmérgezett lakója egy gyógyító, aki a varázsvilág háborújában fontos szerepet tölt be. Mindkét oldal a két gyereket kutatja, hiszen egy jóslat szerint fontos szerepük lesz a világ sorsának alakulásában. Tara körül két fiú tűnik fel, Riel és Oz. Az egyik a vesztére tör, a másik védelmezné. A lánynak mindent kockára kell tennie, hogy segítsen a gonosz boszorkányok ellen.

Nem mintha magas elvárásaim lettek volna, de még azok sem teljesültek. Nekem nagyon nem tetszett ez a kötet, és nem is tudom jó szívvel ajánlani. Úgyhogy, most átmegyek kritikusba, és kicsit csámcsogok a regény teteme felett.

Kezdjük máris a cselekménnyel! Ami a nagyon tipikus zsánerekből építkezik. Költöző kamaszlány, akinek az oldalán feltűnik a helyes srác is, és nagyon hamar belekeveredik egy vészhelyzetbe, ahol neki kell a világmentő szerepét felvállalni. Ok, a zsánerkövetéstől még lehetne jó. De nem éreztem egyedinek a történetet, egy ponton már azt figyelgettem, melyik elem miből ismerős. Többek közt nagyon gyakran eszembe jutott a Harry Potter és Brandon Sanderson Ködszerzet világa is. Az a kút, amiből mágiát kaphatsz – nagyon Sanderson.

A cselekményvezetés meg kapkodós és zsúfolt. Mindig is azokat a regényeket szerettem, amelyben pörögnek az események, de itt szabályosan egymásra vannak dobálva az események. Még véget sem ért az egyik, a szereplők már nyakig vannak egy másik akcióban, ráadásul a múltból is jön egy-két flashback, nehogy unatkozzunk. Egyszerűen nincs idő semmit megemészteni, és semmi nem is kap a sokaság miatt hangsúlyt. Elveszik a feszültség, ami nélkül unalmas a kötet.

A stílusa ennek megfelelően szintén ömlesztett. Végig azt éreztem, hogy csak rohanunk. Nincs élvezetes mesélés, annyi mindent el akar mondani a szerző. A világát is úgy építi fel, hogy ömleszti a történelmet és az eseményeket, nem hangulatot teremt. Így hiába minden ötlet, vagy más fantasy történetből ismerős elem, nem tud behúzni ebbe a varázsvilágba.

Amit viszont díjaztam, de lehet, ha születik folytatás, ezt vissza kell vonnom, legalább a szerelmi háromszögtől és a nyálazástól meg lettünk kímélve. Amikor a történet elején Riel és Oz is feltűnt Tara körül, már előre rosszul voltam a lehetséges szerelmi kavarásoktól, de nincs ilyesmi a kötetben. Néha éreztem minimális utalást valamire Oz és Tara között, de ezt szinte a sorok közül olvastam is – nekem több nem is hiányzott.

Ha már a szereplők, mindenki nagyon YA kompatibilis. A jók bántóan tökéletesek, a rosszak meg értelmetlenül gonoszak. Miért lett Drewin ilyen rosszfiú? Csak. Mert hatalmat akar. Mondhatom, a legtöbb Marvel rosszfiú is több dimenziót felvonultat, pedig a filmjeik legfőbb kritikája a tipikus rosszfiúk.

Nekem tanulság se volt benne, nem mintha annyira kerestem volna.

Összefoglalva nekem nem tetszett ez a regény, még a borító benne a legjobb.

Webb: Az utolsó - Mint fantasy YA: 40% van benne ötlet, de sok kölcsönzés. Zsúfolt, sok tipikus szereplővel.

Szubjektíven: 30% minden túl ismerős és túlpörgetett – a kevesebb több lett volna.

Cím: The Kill Room

Szerző: Jeffery Deaver

Műfaj: krimi

Cselekmény: az ilyen lövéseket szokás milliódolláros találatnak nevezni. Mert akkora a távolság és a nehézség, hogy még a mesterlövészek se képesek rá. Most valaki mégis megtette, így gyilkolt. A rendőrség és ügyészség kezében semmi sincs, nincs honnan elindulni. Az államügyész, Nance nem képes annyiban hagyni az ügyet. Segítségévül hívja független vizsgálóként a Rhyme – Sachs párost. Egy szörnyű összeesküvés nyomaira bukkannak, és hamarosan az ő életük is veszélyben forog.

Várható megjelenés: jó lenne tudni. Én imádnám a polcomra tenni a többi Rhyme regény mellé, de magyarul elég ritkán bővíthetem a gyűjteményem. Angolul 2013 óta kapható, és további 4 része is van a sorozatnak.

Miért várós?

• Az egyik kedvenc nyomozópárosom ebben a sorozatban szerepel.
• Eddig 7 (vagy 8? Utána kellene számolnom.) részét olvastam a sorozatnak, mind izgalmas és csavaros volt, szerintem ezzel se lesz másként.
• Van egy hasonló Jack Reacher regény, szívesen összevetném azzal!
• Bejön Deaver stílusa is.

Bírósági, nyomozós, összeesküvős.

Caroline az egész életét megváltoztatta. Nagyon jó informatikai szakember volt, de biztonsági okokból vált. Elvégzi a jogot, és egyik példaképe irodájában kezdheti el a szakmát. Louis hírhedt arról, hogy az újakat is azonnal mély vízbe dobja. Caroline a SuperSoy üggyel kell, hogy bizonyítson. A genetikailag módosított szója állítólag tönkreteszi a fogyasztói máját, akiknek most átültetésre van szükségük. De nincs egyértelmű bizonyíték, azt a lánynak kell megszereznie. Túl sok anyag, túl sok titok, és valaki a másik oldalról konzekvensen eltűntet mindent, amihez a lány nyúlhatna. De nem adja fel, bevetve a számítástechnikai ismereteit nyomra akad, jól teljesít a bíróságon is. Mire feleszmél, már a saját életét is féltenie kell, mert nyerhetővé tett egy reménytelennek tűnő ügyet egy nagyvállalat ellen.

Mivel az alcímben ott van, hogy egy Caroline Auden regény, erősen bízom benne, hogy nem ez az ügyvédnő egyetlen ügye. Remek sorozatnyitó lenne a kötet, és a karakter is bőven van olyan érdekes és izgalmas, hogy több történetet is elvihetne a hátán.

Bár sok tekintetben tipikus alapozó regény, amiben megismerjük a szereplőket, képességeiket, mellette jogi thrillerként is remekül működik. Ha jól számolom, három zsáner elemeit sikerült a szerzőnek ügyesen ötvözni. Egyrészt, ez egy tárgyalótermi regény. Bíróságon kell ügyet nyerni, kiharcolni a tárgyalást, és megkezdeni a bizonyítási eljárást. Caroline jelen van itt is, ahogy a felkészülésben is, belülről követhetjük az ügy alakulását. Nagyon tetszettek a tárgyalótermi részek, pörgősek és szórakoztatóak, egy jogi sorozatba is működne.

Másodszor, ez thriller is. Van egy gonosz és korrupt nagyvállalat, ami eltüntetné a nyomait. A tanúk fenyegetettségben élnek, van, aki el is menekül. Majd Caroline is veszélybe kerül. Hangulatában annyira nem, csak cselekményelemekben jelentős ez a szál. Mert Caroline nem egy félős alkat, ő a fenyegetések ellenére is bátran megy előre és küzd, és erre ösztönzi a környezetében levőket is.

Harmadszor, van egy kalandregényes vonulata is. Caroline kimegy a terepre is, és egy kicsit a tetovált lányt idézve az informatikai tudását is elkezdi bevetni. Hacker volt, és addig váltott, amíg ez a világ nem szippantja teljesen magába. Nekem tetszett az is, amikor a neten tört fel oldalakat, de az is, amikor terepen volt, védte a tanúját vagy éppen menekülnie kellett. Pörgős ez a regény, nem hagy unatkozni. A fordulatok is jól adagoltak, kis szerelmi szál, kis összeesküvés és a végére egy jófajta csavar is jutott.

Az egész regénynek jó a hangulata. Caroline pozitív személyiség, egy cselekvő ember, aki segíteni akar másokon. Ennek a légköre hatja át a sorokat is. Még a lányban egy világot döntő csavar is úgy van tálalva, hogy Caroline ebből a citromból is tud limonádét készíteni. Abszolút pozitívan köszön el tőlünk a szerző.

Jó értékek mellett áll ki, és finoman kezeli azt a kérdést is, mennyire szabad szabályokat szegni egy jó ügy érdekében.

Caroline alakja jól árnyalt, a többiek halványabbak. De annyira emlékezetesek, hogy nyomot hagyjanak az olvasóban.

Határozottan tetszett ez a kötet, és akarok még Caroline Auden sztorit!

Tobisman: Gyanú – Mint tárgyalótermi: 90% érdekes ügy, thriller elemekkel színezve, izgalmas és jól felépített.

Szubjektíven: 95% jó a jogi szál a thriller elemekkel, a szereplő is szimpatikus. Bejött.

A hosszú hétvégére még polcokra kerül pár újdonság:

- Fable: Mennyből a húsvét - a cselekményről még semmit nem tudok, de ezt a humoros sorozatfolyamot bírom. Biztos lesz benne sok félreértés, egy nagyon férfias hős, bűnözők, meg egy hősnő, aki a végére boldog lesz a helyes pasival. Van tippem arra is, hogy valahogy lovak is a történetbe fognak keveredni...

- A Gabo kettő femi-thrillert tesz a polcokra:

A mintaanya

Rossz vér

Menekülős, forradalmat kezdős, jövőbeli.

A Holdon három ember sorsa fonódik össze. A fiatal technikus, Fred egy elektronikai eszközt szállít le. Ám balszerencséjére az eszköz egy merénylet kivitelezője, és a férfinak komoly vádakkal kell szembenéznie. Még az ide úton ismerkedett meg egy elismert műsorvezetővel, aki most beveti felsőbb kapcsolatait, hogy Fred életét megmentse és hazajuttassa a fiatalembert. Fred egy Csi nevű lánnyal kezd el bujkálni, akinek az a bűne, hogy teherbe esett a Holdon, ami tilos. Nem tudni, miben lenne más egy ott fogant és fejlődött baba. Ám Fred lassan ráébred, hogy a lány szerepe ennél sokkal több. Egy politikai mozgalom, egy kitörő forradalom jelképe, mely a kínai diktatúrát söpörhetné el. Életben akar maradni, és a lányt is szeretné életben tartani.

Kim Stanley Robinson is megy azon sci-fi szerzők közé, akiket nagyon próbálok szeretni, értem, miért szeretik sokan, de nekem valahogy nem akar ez sikerülni. Szó szerint végigszenvedem a könyveit, és próbálom megfejteni, mi nem stimmel.

Az biztos, hogy a három alap cselekménytípusok közül (cselekmény, karakter vagy világépítő központú) ez a világépítős közé tartozik. Nagy energiát és rengeteg oldalt szentel annak a szerző, hogy megismerjük azt a világot, melyben a cselekmény játszódik. Ennek megfelelően sok a leírás, és gyakran a szereplők is kapnak magyarázó szerepet. Biztos, ezzel is van gondom, mert nekem jobban tetszenek a cselekmény- és karakterközpontú történetek.

Ez meg olyan világot mutat be, ami jövőbeli, mégis idegen. Értem, mit kellene felfognom és megértenem a társadalomból. Robinson jól meg is írta. De hogy ez engem mennyire untatott… Politika, forradalom – nekem az ilyen témák megemésztéséhez inkább a YA zsáner passzol. Tudom, sekélyesebb, de nekem akkor is van igényem a szórakoztatásra a komolyabb részek mellé. Itt meg nincs más, csak komorság és komolyság.

A stílusa is realisztikus, erősen leíró. A maga módján mesélős, de hogy konyhanyelven fogalmazzak, a téma miatt szárazan az. Talán bennem is van hiba, de egyszerűen nem tudom érdeklődve és szórakozva olvasni a leírásokat a társadalmi berendezkedésről, a politikai rendszerek korrupciójáról. Realista környezetben pláne. Robinson pontos, lényegre törő, ebben a kötetben helyenként lírával frissülve. Ta Su alakjával költészetet, filozófiát is a történetbe tett, és ezeket is nehezen emésztettem a regény világában.

Aminek örültem, hogy a szerelmi szálat nem erőszakolta a cselekménybe a szerző. Ugyan arra van utalás, hogy Fred, Csi és a baba együtt fognak maradni, de nem kezdenek édelegni és még egy csók sem csattan el a cselekményben. Nem is kellett neki.

Nem szerettem a szereplőket. Ha belegondolok, ők vannak a rangsor végén. A legfontosabb a történetben a világ, ahol játszódik. Majd az, amik történnek benne, hogy létrejöhessen a változás. Végül, a szereplők, akik így-úgy ezért a forradalomért küzdenek. Pár vonással jellemzettek, de legalább emberiek és egymáshoz képest nagyon mások.

Jut eszembe, az MI szálat értette rendesen valaki? Nekem az kifejezetten zavaró volt, ahogy a mesterséges intelligenciák kémkednek, meg ügyködnek.

A hagyományos sci-fi szeretőknek jó lehet, a magamfajta pedig még mindig küszködik.

Robinson: Vörös hold - Mint sci-fi: 70% több kiemelt szereplő, erős jövőbeli vízió, politikai mondanivalója is van.

Szubjektíven: 20% nem szerettem a szereplőket, a cselekményt untam, és a téma se érdekelt.