Isten nem azt mondta, hogy nem lesznek bajaid, hogy nem fognak bántani, hogy nem fognak megkínozni; Ő azt mondta, hogy nem fognak legyőzni. (Weir: Aragóniai Katalin)

A szó elszáll a szélben – jelentette ki tanácsa előtt –, ám a szél képes tüzet szítani. Apám és nagybátyám acéllal és lángokkal harcoltak a szavak ellen, mi azonban szavakkal fogunk, és megakadályozzuk a tűzvészeket. (Martin: Tűz és vér)

• Csak hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a borzalmas dolgok mindig máshol és mással történnek. Sőt, lehetőleg tőlünk minél távolabb. Aztán hidegzuhanyként ér minket, amikor szembesülünk vele, hogy ennyire testközelben tud lenni bármi, amit előtte elképzelni is nehezen tudtunk.
• Az én időmben a népek még tudták, hogy ahol fény van, ott árnyéknak is lönnie köll. És ennek tudatában éltek. (Cure: A boszorka hagyatéka)

• Utólag nézve a dolgokat teljesen máshogy kezeltem volna.
• Utólag nézve – felelte az apja. – Mindig csak egy leheletnyivel túl késő minden. (Moriarty: A hipnotizőr szerelme)

A szerelem olyan bonyolult dolog nekünk, embereknek. Túlanalizáljuk, gyötrődünk, próbáljuk megérteni. Könnyebb megérteni, ha úgy gondolnak ránk, mindannyiunkra mint állatokra, vágyakkal és szükségletekkel. Mindannyian azok vagyunk. (Rouda: A legszebb nap)

Itt és most úgy érzi, mintha az egész világ halott lenne. Mintha ez a csónak volna az utolsó hely, ahol még létezik élet. A világ többi része a csónak orrából indul ki: egy üres golyóbis, virágzó és sivár minden evezőcsapással. (Malerman: Madarak a dobozban)

Szerelmes, kémkedős, kapcsolatos.

Patrick a férfi, akit két nő is nagyon megszeret. Az egyikük Ellen, aki hipnotizőrként dolgozik. A harmincas éveiben járó nő hisz az elme erejében, és ezzel igyekszik segíteni a dohányzásról leszokni akaró menyasszonynak, vagy a nőnek, aki nagyon küzd az anyaságért. Számára Patrick új élmény, a társkereső oldalon megismert özvegy, akit nagyon hamar megszeret a kisfiával együtt, és aki mellett el tudja képzelni magát. A másik Saskia, aki a megözvegyülése után lett Patrick támasza és a kis Jack nevelőanyja. Patrick hirtelen szakított vele, és Saskia képtelen feldolgozni a történteket. Négy éve a férfi nyomába jár, kémkedik utána. Ellen is a célpontjává válik, akihez álnéven be is jelentkezik terápiára. Ahogy a sorsuk egyre jobban összefonódik, mindenkinek szembe kell néznie a múltjával és hibáikkal.

Liane Moriarty neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt sem. Már az előtt elkezdtek megjelenni a regényei, hogy tavaly nyáron a Hatalmas kis hazugságokból forgatott mini sorozat nagy HBO nyári siker lett. De tény, hogy a sorozat sikere jót tett a könyves megjelenéseknek is. Nem csak a Hatalmas kis hazugságok, de más történetek is érkeztek sorban – természetesen a sorozatot használva reklámnak.

A hipnotizőr szerelme rafinált kis könyv. Ahogy Saskia Patrick és a családja nyomában jár, ahogy Ellen szinte betegesen kíváncsi lesz rá, és a férfi múltjára, az nagyon thrilleresen cseng. A regényben is megvan ennek a hangulata, ha úgy tetszik, íze. Nagyon sokáig ott lebeg a szereplők felett a bárd, és olvasóként arra vártam, mikor robban a feszültség. Mikor pattan el valami Ellen vagy Saskia lelkében annyira, hogy a maguk keretei között valamilyen vérfürdőt rendezzenek.

De Moriarty másképpen vezeti a cselekményt. Igen, megvan a thriller feeling. De nem thriller a regény! Ez egy női, lélektani, és szerelmes regény. A fő nézőpontja Ellen lelki világa, aki szerelmes lesz, aki kíváncsiskodik, aki hivatásából adódóan is mások traumáját keresi és segíteni akar, ha néha emészti is magát a határai miatt. Az a fontos, ezek a nők mit gondolnak, és hogyan éreznek.

Ahogy megy előre a cselekmény, a fenyegetettség, a feszültség egyre csökken. Mert pontosan lehet érezni, hogy ez nem thriller. Ez egy női történet, érzésekről és érzelmekről. Egyszerűen érezni, hogy nem lesz itt nagy jelenet, ahol egymásnak esnek a szereplők vagy bonyolult tönkretételi taktikák. Amikor eljön a szembenézés, ezek az érző lények beszélni fognak és érezni, nem harcolni.

Amivel nincs is semmi baj. Moriarty ír annyira érdekesen, hogy lekötött, ami a szereplőiben zajlik. A szembenézés az anyasággal, a szeretet és szerelem formáinak típusaival.

Lehet szeretni a szereplőit, pedig mindenki maximálisan valóságos. Tele vannak kétségekkel, hibákkal, és nem éreztem gonosznak senkit. Nincs jó és rossz paletta, csak hibák, amiket helyre lehet hozni, ha felkészültek rá és bele mernek vágni.

A stílusa lelkizős, de jó értelemben. Átélhetően ír érzelmekről, és cseppet sem nyálas. A kis thriller feszültségek is jót tesznek az összképnek.

Meglepett, de szerettem ezt a történetet. Illik a sémába, ahogy Moriarty regényeit hirdetik.

Moriarty: A hipnotizőr szerelme - Mint romantikus: 80% thriller elemekkel feljavítja, mélyen ábrázolja hőseit, érdekesen.

Szubjektíven: 70% főleg az eleje tetszett. Megfogta a karaktereit, és elénk nyitotta őket.

5: Blake: Vérbe öltözött Anna - kicsit olyan, mintha a Supernatural kamasz verziója lenne. Adott egy srác, Cas, aki szellemeket írt ki. Meg adott egy lány, Anna, aki arra van kárhoztatva, hogy a házban kísértsen, ahol meggyilkolták. Jól sejtitek, van benne szerelmi szál is, csak lazábban rémisztő. De az ötletet értékeltem, ha a szerelmi szálak gabalyodása helyett izgalmakat jobban díjaztam volna. Eddig 1 folytatása létezik.

4: Shan: Démonvilág - monumentális sorozat, több főhőssel, több szálon, több rémséggel. Van egy család, akik arra vannak kárhoztatva, hogy a vérfarkas átok elragadja őket, ha csak egy démonnal szemben meg nem nyernek egy parti sakkot. A legfiatalabb éppen készül a játszmára. Van egy fiú, aki a démonoktól lopott magának testvért. Meg van egy harmadik is, akinek egy más korban kellett túlélnie. És mindhárman kötődnek a démonokhoz, és az eljövendő világvégéhez. Folyik a vér, a szereplők halnak, Shan kíméletlen.

3: Wells: John Cleaver sorozat - már film is az első rész, de a regényeket jobban csípem. Adott egy srác, John. Aki tudja is magáról, hogy pszichopata, aki könnyen lehetne sorozatgyilkos. Mindenféle szabálya van, hogy ne jusson erre a sorsra. De aztán rájön, hogy a környékükön egy gyilkos ténykedik. Ráadásul nem is ember, ez valami más. Így John is megtalálja a célpontját. Thriller magok is vannak benne, a kötetek előrehaladtával egyre több. 

2: Alender: A rossz lányok nem halnak meg - Nővérek. Az idősebb szeret fotózni, és a környéken megjelenik egy srác, aki az első nagy szerelem lehetne. Csak éppen otthon valami nem stimmel. A kishúgával. Mintha már nem is önmaga lenne. Megszállta valami? A lány igyekszik megmenteni a húgát, bármilyen veszélyes is legyen. Ya történet, de thriller és horror elemeket is jól használ. Sajnálom is, hogy az írónőtől magyarul nincs több kötet.

1: Csurgó – Kalapos – Mészöly – Miklya Luzsányi – Molnár – Sohonyai – Turbuly: Plázafoglyok - idei, és idén nagy kedvencem lett. Meglepő, ötletes, csavaros. Természetfeletti, de kamaszos fájdalmas is. A történetről kár bármilyen poént lelőni. Adott pár kamasz, akik egy pláza fogságába esnek, és mindenféle dolgot túl kell élniük.

Világvégés, túlélős, menekülős, veszélyes.

Malorie tudja, hogy ideje útra kelnie. A gyerekek már elég nagyok, és megtanította őket, hogy hallgassanak a fülükre. Bekötik a szemük, beszállnak a csónakba, és elindulnak lefelé a folyón, miközben őrült emberek, vadállatok, és egy elmondhatatlan rettenet leselkedik rájuk. De menniük kell, jobb életet érdemelnek, mint a magányt és kísértetekkel teli házat. Út közben Malorie emlékei is sorra jönnek elő: hogy az elején szkeptikus volt, nem hitt abban, hogy van odakint valami, amitől megőrülsz és gyilkossá, majd öngyilkossá leszel. Jobban aggasztotta saját nem tervezett terhessége. De a nővérét így vesztette el, és a valóság pofon csapta. Egy újsághirdetésben menedéket ígértek, oda menekült el. Barátokra, reményre lelt, míg be nem költözött hozzájuk is a rettenet.

Pár éve megjelent már a Madarak a dobozban, de a Netflix filmesítette idén karácsonyra, így a könyv is megkapta az ilyenkor megszokott filmes borítót. De! A Fumax szerencsére ennél többet is tett. Egyrészt, újraszerkesztették a kötetet. Másrészt, beletettek egy novellát, amit eddig nem olvashattunk a szerzőtől. Így annak is kedve lehet megvenni a kötetet, akinek megvan az első kiadás.

A történet még mindig borzongató, pedig én már olvastam. Mindenkinek megvan, mitől fél legjobban. Az én félelmeim királya a vakság. Ebben a regényben pedig a jelen arról szól, hogy egy kis család vakon, csak a hallásukra hagyatkozva nekivág az ismeretlennek. Annak is para, akinek más a félelem csúcsa, de nekem ez még rátett egy lapáttal.

Malerman mesterien adagolja az ijesztő effekteket. Soha annyira nem féltél még egy lehulló falevéltől, mint ebben a kötetben. Csak a zajokkal, de leképezi a világot, és minden sarkon ott rejtőzhet az iszonyat. Kíváncsi is leszek a filmre, mert csak ez a pokoli hajózás vakon, emberek és vadak által fenyegetve is elég lenne egy filmre.

De a regény többet is tud. Több idősíkon játszódik, és míg a regényben drukkolunk a kis családnak, megismerjük az utat is, Malorie hogy vált azzá a nővé, aki már anyaként nekivág í gyerekekkel a folyónak. És az egész máshogy horror, mint amit a folyó nyújt. Az ismeretlentől való félelem, ahogy a társaid is megbolondulnak körötted, az egésznek a feszültsége falatja a fejezeteket.

A múlt, az idegenekkel egy fedél alatt és a túlélési ötletekkel, de a folyón haladás is a horror remek képviselője.

Mindezt remek karakterekkel előadva. Malorie hatalmas utat jár be, amíg egy életét éppen csak elkezdő fiatal nőből kemény anyává válik. A mellé tett emberek is karakterek, Tom jóságát például remekül ellenpontozza Don mogorvasága. Emlékezetesek, megvan a saját kálváriájuk, tőlük is működik a történet.

Na, meg attól, hogy mi se tudjuk, mi az, amitől félni kellene. Az ismeretlen az egyik legijesztőbb, és a szerző erre remekül rájátszik.

A Bobby bekopog pedig egy új nézőpont. Csak egy novella, de benne van e világ összes félelme, és Bobby által azt is megtapasztaljuk, amit Malorie nem mesélhetett el. Durva.

Aki minőségi horrort akar olvasni napjainkban, ezt a kötetet mindenképpen szerezze be!

Malerman: Madarak a dobozban - Mint horror: 100% eredeti, rafináltan ijesztő, jó karakterekkel és halálpontos szerkezettel.

Szubjektíven: 100% nem először olvastam, de még mindig a frászt hozza rám. Ütős könyv.

Karácsony előtt vagyunk, a legtöbb kiadó már kihozta a kínálatát. Kettőt találtam csak, ami hét elején kerül ki a polcokra:

- Kurszk, Gabo Kiadó. Az atomtengeralattjáró tragédiájának története, amely hamarosan a mozikban is kezd.

- Kettős: játék - Tilos az Á ifjúsági regénye, virtuális valóság témában.

Sportos, maffiás, kisiklott életes.

Aaron Hernandez már középiskolásként hatalmas sport reménység volt. Atletizált, kosarazott, de a focihoz olyan érzéke volt, ami máshoz nem volt fogható. Magas, erős, mozgékony játékos volt, akit már akkor több pozícióban is eredményesen játszattak. Ám elvesztette az apját, ami hatalmas törés volt az életében. Az anyjára haragudott a szeretője miatt, a bátyja már egyetemre maradt, a fiút unokatestvére és társasága fogadta be és nyújtott vigaszt neki. Ám ez a társaság több szállal kötődött a bűnözői világhoz, és Aaron is velük tartott erre is. Hiába ment ösztöndíjjal egyetemre, hiába lett profi, aki több milliós szerződéseket írt alá, élete gengszter oldalát képtelen volt felszámolni. Mikor egy ügye miatt a rendőrség a nyomára akadt, minden gyorsan véget ért. Sztárból elítélt bűnöző lett, egy gyilkos.

James Patterson egyike azon íróknak, akik folyamatosan ott vannak a bestseller listák élén. Van több saját sorozata - a legismertebb talán Alex Cross nyomozó esetei, amiből magyarul csak pár rész jött ki – és a legkülönfélébb műfajokban is alkot. Van romantikus regénye, krimik sora, de ifjúsági sorozata is. Több regényét meg is filmesítették. És még valamiben piacvezető: nagyon jól válogatja meg az írótársait, tucatnyi többkezes regénye is van.

A Gyilkos hazafi azonban valami olyasmi, amit eddig még tőle sem olvastam. Félúton van egy dokumentumregény és egy interjúkötet között. Nem egyszerűen egy életrajzi regény, hanem lekövetése annak, hogyan lett egy profi sportoló elítélt gyilkos. Ha valaki otthon van az NFL világában, talán ismerős is neki Aaron Hernandez neve. A részemről, a csapatkapitánya volt az, akit még én is ismerek – Tom Brady.

A kötetet legszívesebben két részre szedném: az első fele a regényszerű. Ugyan ott is be vannak idézve interjúk és nyilatkozatok, de az egész illik egy karriertörténet regényes elbeszélésébe. A cselekmény, a karalterek bemutatása, mind illenek Patterson köteteinek stílusába. Ez tetszett is: a sport és a maffia kapcsolatok épülése is követhető, szórakoztató, szinte filmszerű. Majd jön a lebukás, és a tárgyalások. Innentől kezdve dominálnak a bizonyítékok, interjúk, jegyzőkönyvek. Az egész nagyon közel kerül egy klasszikus dokumentumregényhez, amelyben rekonstruálják az eseményeket, és nem a jó mesélés, hanem a tények visszaadása a lényeg. Engem kicsit el is vesztettek a végére. Ez lényegesen szárazabb és nehezebben olvasható, mint a kötet első fele.

Ami még nem árt a kötet előtt: hamar átvenni az amerikai football szabályait, vagy legalább azt, milyen játékosok vannak, és mit csinálnak a pályán. Nem a meccsek a hangsúlyosak, de a posztok fontosak. Sokkal könnyebb követni az eseményeket, karaktereket, ha ezzel az előzetes tudással rendelkezünk.

Olyan szempontból is érdekes a kötet, hogy rávilágít arra, amit innen Európából nehéz elképzelni: milyen sztárok az Államokban a focisták, az NFL játékosok pláne. Az a vagyon, ahogy már egyetemistaként mi mindent elnéznek nekik. Nem biztos, hogy ez olyan része a kultúrának, amit érdemes átörökíteni a következő generációknak.

A címről meg annyit, hogy a hazafi a csapatra utal. Hernandez Patriots játékos volt, vagyis hazafi. Az eredeti címben All American van, vagyis a profi focista a lényeg a címben.

Patterson: Gyilkos hazafi - Mint dokumentumregény: 70% sok forrásból merít, igyekszik regényszerű lenni. Karakteres.

Szubjektíven: 65% a sport és ifjúság regényszerű, tetszett. A tárgyalás nagyon újságszerű.

Varázslatos, összeesküvős, hatalomátvevős.

Az élet visszaállt a rendes kerekvágásba: a lányok tanulnak, Finnian tovább szervezi az Akadémia hatalma elleni lázadást. Ám ekkor váratlan támadás történik, és az eltűnt Isis lesz az, akit bűnbaknak akarnak beállítani. Pedig a lány fogságban van, de ezt csak a barátai hiszik el. Furia elhatározza, hogy nem csak visszahozza a barátnőjét, de az ártatlanságát is bizonyítja, bármilyen mélyre is kell merülnie a könyvmágia világába. Nem is sejti, hogy a háttérben egy ősi titok és egy hatalmi összeesküvés szálai is egyre jobban összekeverednek: a könyvmágia ősanyja visszatérni készül, miközben az Akadémia három vezető családja harcot vív a hatalomért és egyre piszkosabb eszközökhöz nyúlnak.

Jó régen volt, hogy a Varázskönyv sorozat első része megjelent. Gondot is okozott, hogy hamar előszedjem róla az emlékeim. Ugyan látszólag erre nem is volt szükségem: az egy zárt történet volt, ebben a részben egy új veszi kezdetét. De azért van pár dolog, ami miatt jobb lett volna egy frissebb emlék.

Egyrészt, a világot vázolja nekünk Kai Meyer, újra, de a szereplőket nem építi fel a semmiből. Ők haladnak tovább az útjukon, és a mostani tetteik, a jellemük az előző részben formálódott. Vannak is olyan elemek, a képességeiket is illetően, amelyeket ott ismertünk meg, itt meg csak használja őket a szerző. Ha csak homályosan derengenek olyanok, mint a könyvből kiesés, vagy a lélekkönyv, akkor eleinte nehéz megérteni a cselekményt.

A cselekmény, ami szintén egy jó csavart hordoz magában. Kalandos, a kamaszok sorra kerülnek szembe a nehézségekkel, de közben valami más bontakozik ki a háttérben, ami már mutatja, hogy a sorozat fejlődik. Egy hatalmi játszma, az Akadémia uralásáért. Ez már meghaladja a gyerekkönyv besorolást, és egy YA minőségét hozza. Főleg, ha eljutunk a regény végére, ami remekül visszacsatol az első részhez. Nem akarom a poént lelőni, de a szerző összehozza a két könyv cselekményét, és egy ütős zárlat lehetőségét veti fel a következő kötetre. Mert biztosan nem ez a sorozat vége: nagyon nyitott a vége, és Meyer elhúzta azokat a szálakat, melyeken mehet majd tovább a cselekmény.

A karakterek könnyen megszerethetőek, és a szerzőnek van még ötlete, hogyan bonyolítsa a jellemüket tovább. A kedvenceim korábbról Finnian és Cat, nekik is jut épp elég nehéz helyzet ebben a részben. Finnian megtanulja, hogy a cél nem mindig szentesíti az eszközt és Cat kénytelen szembenézni azzal, honnan származik.

Nehéz is megragadni, miért nem szerettem mégsem ezt a kötetet. Nem vártam irodalmi mélységet belőle, gyerekkönyv. Ahhoz elég korrekt a nyelvezete, hogy szórakoztató legyen. A cselekményében vannak ötletek, és tetszett az is, ahogy szereplők tudnak kiesni a történetekből, így olyan karakterek is a cselekmény része lehetnek, mint a Kincses szigetből ismerős Jim – az már más kérdés, hogy a mai gyerekek mennyire olvassák még a Kincses szigetet. Talán most kedvet kapnak hozzá? Vannak kedvenc szereplőim. És mégis, valamiért nem az én sorozatom ez. Bár könnyen lehet, hogy csak túl régen olvastam az első részt, és nehezen állt rá vissza az agyam.

Könyvet szerető gyerekeknek ajánlható, olyasmi különben, mint a Tintaszív volt.

Meyer: A sötétség oldalai – Mint gyerekkönyv: 75% egyedi világa van, nő a cselekmény és a szereplői is, ötletes.

Szubjektíven: 30% nehéz megmagyarázni, miért nem tetszik. Valami irritál benne, de mi?

• Kaira Rouda: A legszebb nap

Paul Strom a szegénységből küzdötte fel magát a gazdagságba, ahol most tart. Ahol egy jó nevű cég egyik vezetője, aki feleségül vett egy gazdag szépséget, és aki két helyes kissrác édesapja lett. Szereti, hogy az emberek irigylik. Szereti, hogy a feleségét még mindig irigykedve végigmérik, ahogy bemennek valahova.

Erre a hétvégre Paul megtervezi a legszebb napot: amikor a család nélkül, kettesben együtt tölthetnek Miával egy kis értékes időt. Amikor a gyerekeket leadják a dadusnak, ők pedig elvonulhatnak romantikázni a vidéki villájukba. Paul vidáman vág neki az útnak, tele van jó érzésekkel. Ez most csodás lesz.

De már az út elején elromlik valami. Mia kényeskedik az étellel: az utóbbi időben sokat fogyott. Orvoshoz is jár, de még nem jöttek rá, mi baja. A pékség, ahova menni akart, zárva. Ahova Paul akar beülni, az nem tetszik a nőnek. Paul kicsit fel is húzza magát, és csodálja, hogy a pincér nem akad ki Mia rendelésein. De elnyomja magában a dühöt, ez akkor is a legszebb nap lesz!

De Mia az autóban olyan megjegyzéseket tesz, amelyek rosszat sejtetnek. Mintha többet tudna, mint amit tudhatna. Célozgat Paul dolgaira, amelyekről nem lehet tudomása. Idegesíti a férfit azzal is, hogy turkál a kesztyűtartóban. Hogy hívogatja a bébiszittert, ellenőrzi a fiukat. De amikor Paul akarja elérni a lányt, neki nem sikerül.

Nem tetszik neki, hogy a felesége vissza akar menni dolgozni. Ráadásul annak a férfinak az üzletébe akar betársulni, aki korábban Paul mentora volt, de Paul sikeresen kirúgatta. Megtiltja a nőnek, ha nem is indokolja meg, miért nem akarja, hogy ott dolgozzon. Nem tetszik neki, hogy Mia Caroline felől kérdezi. Aki egy fiatal alkalmazott a cégnél, aki tetszett a férfinak.

Mire megérkeznek a villába, a szomszédjuk már ott van. Buck, aki kertészkedni segített az asszonynak, akit Paul megvet. Most is Mia mellé áll, és Paul döbbenetére szembesítést akarnak tartani, ellene. Kiderül, hogy Buck korábban elit magánnyomozó céget vezetett. Neki tűnt fel Mia hirtelen fogyása, és rávette a nőt egy alaposabb vizsgálatra, majd figyeltette Paul-t. És most szembesítik a megtudottakkal.

Hogy jelenleg is szeretőt tart, egy fiatal eladólányt. Gretchen a neve, őt is megfigyelték. Tudják, hogy volt már felesége, Lois, aki kidobta az őt bántalmazó férjét. Tudják, hogy már az állása sincsen meg. Egy szép pályakezdő, Caroline a férfi alkalmazottja lett, és Paul rányomult. A lány kellemetlenül érezte magát, szólt feljebb és áthelyezték, Paul figyelmeztetést kapott. A férfi kivárt, aztán megint közeledni próbált a lányhoz. Zaklatásért elbocsátották, és most a felesége pénzéből élnek. De arra is van bizonyítékuk, hogy ő mérgezte folyamatosan Miát arzénnal. A mai azért lett volna neki a legszebb nap, mert vacsorára adta volna be neki a halálos adagot. Mia annyit értékelt csak, hogy Paul soha nem bántotta a fiaikat. Így futni hagyja, elég sok mindent meg is tarthat, például a házukat. De alá kell írnia a válást és le kell mondania a fiai láthatásáról is. Paul eleinte tiltakozik, de aztán beadja a derekát. Felméri, nincs mivel zsarolnia a feleségét. Aláír.

De többé már nem is próbál játszani. A fiúkat nem tudja elvinni, már Mia szüleinél vannak. Gretchen is ellöki: Mia és Buck neki is meséltek a dolgairól. Paul így tervet sző: elmegy Palm Beach-re, felszed egy gazdag özvegyet, és megint gazdag lesz mellette. De előbb még meg akar fizetni azoknak, akikre dühös. Belenyúl Caroline gépébe, és mocskos leveleket ír. Megveri Buck-ot. A szomszéd villa gazdáinak házát felgyújtja.

A rendőrség nem tud mit tenni, nincs bizonyíték ellene. Mia pedig nem ad, csak meg akar szabadulni a férfitól. Aki lement nővadászatra Palm Beach-re. Buck kijött a kórházból, és már jegyben járnak a nővel. Aki kezd felépülni, és a fiuk is jól vannak. Mia pszichológushoz hordja őket, aki biztatja: nem lesz semmi bajuk az apjuk miatt.

• Jason Matthews: A Kreml jelöltje

Csak a legvégét akarom elmesélni.

Leleplezték Putyin kémjét, és a fedőművelet is lement, akit a nő helyett téglának mutatnak az oroszoknak. Dominyika kész lenne kiszállni, jelez, hogy mentsék ki. Nate jön is, hogy kivigye. De Nate esik orosz fogságba. Dominyika el tudja vitetni Moszkvába, és kész tárgyalni a túszcseréről. Bízik benne, hogy kevés fájdalommal kimentheti innen a férfit.

Ám Putyin, aki már Dominyika szeretője is, az amerikai vezetésbe beépült kéme leleplezése miatt paranoiás. Nem hiszi, hogy az a vakond, akit az amerikaiak annak akartak eladni neki. Három jelöltje van, ki az amerikaiak besúgója. Dominyika is az egyik jelölt. Elviteti őket a moszkvai börtönbe, ahol a legkegyetlenebb kínzómesterrel akarja kiszedetni a tégla nevét Nate-ből. Iszonyatosan megkínozza, de Nate nem árulja el a szerelmét. Magában csak azért imádkozik, hogy a lány ne lépjen közbe az érdekében. A hármasból más már kimenekült, Dominyika meg parancsba adja a kínzás befejezését. Nate fontos dolgokat tud, de ez az állat megöli, ami senkinek sem az érdeke. A kínzó csak azért is, még egyszer lecsap az acélrúddal. Dominyika agyonlövi a kínzót, majd Nate mellé siet, aki meghal a kezei között. De az álca sértetlen maradt.

Dominyika nem szállt ki. Vezeti tovább az orosz kémszervezetet, miközben Putyin heti kétszer rámászik – a nő így újra veréb lett. De most az amerikaiaké. Folyamatosan jelent a CIA-nak. Nate halálával valami benne is meghalt.

Ahogy írtam már: kémként győzelem, de magánemberként Nate és Dominyika is vesztett.

Gyerekrablós, gyilkosos, nyomozós, misztikus.

Janka a boldogulásért küzdő fiatal lány Szegeden. Helyes, kedves, de egy életét megnehezítő betegség és furcsa lidércnyomások miatt többet kell küzdenie a társainál. Talán ezért is Léna a legjobb barátnője, akit bíztat, hogy költözzön fel hozzá a szülőfalujukból, és teljesen legyen önmaga. Hiszen Léna is küzd: fiúnak született, de kiskora óta inkább lánynak érzi magát. Már meg is kezdte az átalakulást, amit a saját apja is rossz szemmel néz. A két lány éppen csak megkezdené a közös életet, amikor tragédia történik. Janka öccse és pár barátja eltűnik, majd az egyik fiú brutálisan megcsonkítva kerül elő. A rendőrség is nyomoz, de Janka sem bír tétlenül ülni. Álmait, a sziget múltját is felhasználva siet az öccse megmentésére.

Szeretném hinni, hogy a magyar regényekről lassan lekerül a stigma. Miért lenne rosszabb, mint egy amerikai vagy angol történet attól, hogy magyar a szerző? Ifjúsági regényekben már siker sorozatok is születtek, és egyre több zsánerben bizonyítanak a hazai szerzők.

John Cure ugyan álnéven publikál, de az angolos név ellenére nála is észrevettem az elmozdulást. A boszorkány hagyatéka az ötödik regénye, de az első, amelyben magyar történetet mond el. A korábbi négy angolszász területen játszódott, és ha valaki nem nézte meg alaposan a kiadási adatokat, nem tűnt fel neki, hogy magyar szerzővel van dolga. De most magyar történetet kaptunk, szegedi és környéki helyszínekkel, magyar történelemmel.

Talán ennek is köze van ahhoz, hogy most először nem az ugrott be, hogy mire emlékeztet a regény. Sokkal eredetibbnek és ötletesebbnek éreztem, mint az előző regényeket. Mintha sokkal jobban a szerzőé lenne, de az is lehet, hogy sokkal jobban a magaménak éreztem.

Tetszett, ahogy minden zsáner elem szépen működik, pedig abszolút magyar a regény környezete. Akad benne utalás, bár csak egy nagyon minimális, a mai társadalmi-politikai hangulatra, és a misztikus elemet is a magyar történelembe és hitvilágba ágyazza be. Az egyetlen, ami nekem kicsit fura volt, a keresztnevek. Igen, magyar nevek, a Jankát az Aranyélet szépen vissza is hozta a köztudatba, de a Léna? Az annyira orosz hangzású. Ahogy belegondolok, nem is ismerek se egy Jankát, se egy Lénát. De ez legyen a legnagyobb bajom.

A cselekmény szépen építkezik, finoman kezelve a horror, misztikus és thriller elemeket is. A thrillert éreztem legerősebbnek benne: ahogy a fiúk a fogságban az életükért reszketnek, ahogy Léna és Janka nyomozni kezdenek. Működik is, mindkettő elem. Erre épül rá Janka boszorkány öröksége, amit még saját magának is fel kell fedeznie és el kell hinnie. A lány félelme, az álmok lidércnyomása nekem nem volt elég, hogy meglegyen a horror élményem. Az leginkább ott érhető tetten, amit a gyerekrabló, gyilkos művel. De mintha oda lenne figyelve a korhatárra, nem kapjuk meg az igazi slasher horror képeket és hangulatot. Azt nem írja meg a szerző, hogyan öli meg a kamaszokat, és a fiúk mit éreznek közben. Ahogy a holttestek előkerülése, a rendőrségi részek is szolidak ezen a téren. Van egy szűrő, ami az igazán durva részeket levágja. Ezért is húzok inkább a thriller irányába: inkább azt írja meg, a még élő fiúk hogyan rettegnek és küzdenek, nem a halálba menők sorsát követi.

De a két hősnőt szépen mélyíti el, és a stílusa is olvastatja magát. Nem is hiányzott az a plusz horror, nagyon korrekt, és magyar thriller lett így a végeredmény, ami tetszett is.

Cure: A boszorkány hagyatéka - Mint thriller: 80% minimálisan horror elemek, misztikus hangulat, izgalmas karakterek.

Szubjektíven: 80% tetszett, ahogy a magyar történelmet beleemeli, és korrekt a gyilkosos szál.