- Csók Párizsban - YA, romantikus, Menő Könyvek.

- Még látlak odafenn - történelmi romantikus, Jaffa.

- Dermesztő nyár, Alexandra thriller.

- Mit tettél Oliver? Lettero thriller.

- A háború fényei - 21. századtól történelmi dráma, háborús.

- Én TE Minden - Művelt Nép thriller.

- Patrick Melrose 2. kötet - komoly dráma, Jelenkortól.

- Zavaros vizek - Lettero thriller.

- Én, a gyilkos - Művelt Nép thriller.

- Visszatérő végzet - Mogul thriller.

- a Maxim újdonságai is be vannak újra ígérve, újra nem sorolom fel őket, mert ezek tolódnak hetek óta.

Ha más még jön, és kiszúrom, és érdekes, hét közbe posztolom!

Kamaszos, bentlakásos iskolás, rejtélyes, kísértős.

Kit úgy érzi, kicsúszott a lába alól a talaj. Az anyja külföldre megy az új szerelmével, őt meg egy bentlakásos iskolába adják, ahova a legjobb barátnőjét nem vették fel. Amint meglátja a kastélyszerű, különös vidéki intézetet, egyszerűen érzi, hogy a hely gonosz. A rejtélyt fokozza, hogy csak négyen lesznek tanulók, mindössze három tanárral. Igaz, a zenetanár, Jules tetszik a lánynak, és az egyik társnője, Sandy is remek barát alapanyag, de egyre több különös esemény zaklatja fel a lányokat. Különös álmaik lesznek, a leveleiknek nyoma veszik, és mindegyikük valamilyen új tehetségnek mutatja nyomát. Az egyikük profin festeni kezd, a másik verseket ír, a harmadik matematikai összefüggéseket fedez fel, míg a zongorán alig játszó Kit hirtelen mesterien tud játszani. Mi folyik itt?

Lois Duncan évtizedek óta foglalkozik ifjúsági regényekkel, és sok mai ifjúsági bestseller szerző nőt fel a könyvein. Jól le is döbbentem, micsoda ajánlólista van jelen regénye elején… hiába, úgy tűnik, nálunk ő nagyon kimaradt a szórásból – nálunk még csak a 2. regényénél jár a kiadás – pedig nagyon tetszett ez is. Talán lesz több is még!

Nagyon tetszett az is, hogy foglalkozik a történeteivel, és kész arra, hogy kis belenyúlással modernizálja őket. A Tudom, mit tettél tavaly nyáron is kapott frissítést, és a Sötét folyosók is új alakban került hozzánk. Mert anno a 70-es években nem volt hiteltelen, hogy egy elzárt lányiskolában titkon történhetnek dolgok, de ezt egy mai gyerek el sem tudja képzelni! Hiszen mobil, csevegők, egy egész digitális világ épült! Hogy is lehetne valakit bezárni, nyom nélkül, hogy senki ne is keresse? Duncan ezzel kiegészítette, és teljesen maivá tudta tenni minimális variálással az eredeti történethez képest.

A cselekmény egyszerre izgalmas, sejtelmes és mozgalmas. Mindössze 190 oldal, de abban mindent sikerült beletenni. A kamaszos problémákon, egy bentlakásos iskola hangulatán át a természetfeletti rejtélyig és fenyegetettség érzetig minden benne van. Ki mire fogékony, mindenféle szál akad benne. Problémás, baráti társaságos, misztikus, nagyon távolról nézve még egy szerelmi szál is be van lengetve, de Duncan nem megy el ebbe az irányba.

Szerettem, hogy a szereplői kevés vonással is, de jellegzetessé lettek téve. A lányok egyéniségek, és gyorsan meg lehet jegyezni, ki melyik. Még kedvencet is lehet választani.

Jó benne az is, hogy egy abszolút szórakoztató történet, nagyon gördülékenyen megírva, de tud elgondolkodtatni valót is adni. Simán el tudom képzelni vitaindítónak mondjuk egy irodalom szakkörön vagy olvasókörben. Mi a fontosabb: egy átlagos, de saját élet, vagy valami halhatatlan remekmű, ha annak az én az ára? A regényben is többféle állásfoglalás van, és az olvasó is meg tudja ezek alapján fogalmazni a sajátját.

Jó a csavar, ötletes az egész, remekül működik napjainkba helyezve. Míg olvastam, az jutott eszembe, filmen is szívesen megnézném! (Csak a végén van kicsi hiányérzetem, de ennyi.) Most meg is tehetem, hiszen elkészült a filmes változata is.

Duncan: Sötét folyosók - Értékelés – mint ifjúsági: 100% jó az ötlet, kreatív a megvalósítás is. A valami bajsejtelmes, thriller hangulat egyre fokozódik, és csavaros a megoldás is. A lányok kevés vonással, de jól felépítettek és könnyen lehet azonosulni velük. Még azt a kérdést is felveti a regény, hogy milyen ára lehet egy remekműnek? Szubjektíven: 95% megfogott, és a végéig érdekelt, mi fog történni. Még a csavar is működik, tetszett, ahogy az írónő rávezetett a megoldásra. Kamasz történet, de jó a thriller elem is benne. Nincs túlírva, a modernizálás is működött benne.

Titkos, barátnős, bosszúállós, halálos játszmás.

Négy barátnő különleges születésnapi programra készül. Joanne most lett 40, és mivel imádja a játékokat, elrepíti három legjobb barátnőjét egy isten háta mögötti vadonba, ahol kitalálósdit kell játszaniuk, miközben veszélyes kirándulásokra is mennek. Carys, aki még mindig dolgozik azon, hogy férje öngyilkossága után rendbe tegye maga és a fia életét, érzi, hogy valami nagyon nem stimmel itt. A barátnőivel lassan rájönnek, hogy Joanne mindegyikük meg akarja leckéztetni, és igazából egymás legsötétebb titkait kell kifürkészniük. Miután Joanne holtan kerül elő, már egymást méregetik, ki tehette, és vajon mással is végezni akar? Mindegyiküknek van egy sötét titka, és a helyszínre érkező Tris – Joanne férje – és Alfie – Carys fia – csak ront a helyzeten. Valaki az életükre tör, de ki?

Az Álomgyár, ha jól számolom, már a harmadik regényét adja ki az írónőnek. Eddig nekem túlzottan femi-thrillerek voltak, amelyekben bántóan több volt a lelkizés és a nyavalygás, mint az események. Ez most más volt, azt hiszem, eddig ez a kedvenc Fortin történetem.

Ez köszönhető annak, hogy thriller, továbbra is a női vonalon haladva, de most van mellette egy mozgalmas eseménysor is. A születésnapi kirándulás a rejtvényfejtéssel összekötve kifejezetten ötletes, és bőven tartogat tippelni valókat. Olvasóként érezni, hogy ez nem egy kedves kis játék, hanem szó szerint gyilkos indulatok mozgatják az egészet, és van benne valami baljós. Lesz itt menekülés vad vízi evezéssel, gyilkossági kísérlet és rengeteg titok, amely megmérgezi a szereplőket.

Megvan a karakterközpontú Fortin stílus is, alapvetően Carys alakját helyezve a fókuszba. Látszólag egy özvegy, aki áldozatosan igyekszik segíteni a fián, és folytatni az életét. De folyamatosan vannak utalások arra is, hogy nagyon sötét titkok nyomják a lelkét. Pontosan nem tudjuk, mi történt a férjével, mitől vadult el a fia – Fortin fokozatosan adagolja az információkat, ezzel is növelve a feszültséget, és fokozatosan juttatva el oda az olvasót, hogy ki akar ennyire bosszút állni, kin és miért.

Voltak meglepő fordulatok benne, amit nem vártam. De nem minden ilyen, hozzáteszem. Annyira használ Fortin ismerős femi-thriller sablonokat, hogy volt, amire nagyon hamar rájöttem. A szerkezetet nem csak a flashback elemekkel igyekszik feldobni, pár fejezetenként van egy vallomás a bosszúra elkötelezett személytől, aki sok szálat mozgat a háttérből. Azt nagyon hamar kitaláltam, ő kicsoda és ki a célpont.

Stílusa nem tetszett végig. Nekem Fortin túl nőiesen, és túlzásba vitt érzelmekkel ír. Ki nem állhattam, hogy visszatérő elem a regényben Carys önsajnálata, önvádja, és bizony, nekem sokszor nagyon nyavalygós lett. Mivel Carys volt a célpont, én most a bosszúállónak drukkoltam.

De különben kevés szimpatikus figura van ebben a sztoriban. Vagy, ha alaposan utánagondolok, nincs is. Utálni tudtam mindenkit, a főszereplővel az élen. De annyira nem, hogy a guilty pleasure élményem meglegyen.

Azért se voltam oda, hogy a borítón ennyire dominál a pink. Ez nem egy pink történet.

De egyszer olvasható volt, vannak benne jó ötletek, azért nem bánom, hogy olvastam.

Fortin: Születésnap - Mint thriller: 75% karakterközpontú, bonyolultabb karakterekkel, de a cselekmény is pörög.

Szubjektíven: 65% a történet jó, elég fordulatos is, csak éppen utáltam a szereplőket. Ez van.

Egy elég vastag, 450 oldalas és fordulatos regényről beszélünk, így csak összefoglalom hamar a tartalmát, nem mesélem el részleteibe:

1. könyv - Amber

Amber leírja, hogy irigyli azokat a nőket, akiknek minden megadatott, mert gazdag családba születtek vagy házasodtak. Akiknek semmit nem kell tenni, csak lesik az óhajaik és gyönyörűek. Ő is ilyen akar lenni, bár proli családba született. Egyszer már majdnem sikerült elérnie ezt az álmot  a szülővárosában, de valami rosszul sült el, menekülnie kellett és újrakezdnie máshol. A múltjára csak nagyon halvány utalások vannak - a környékükön volt egy nagyon gazdag család, ahol először a vele egykorú lánnyal barátkozott, de a lány anyja hamar kinézte a köreikből a szegény barátnőt. Ám volt egy fia is. Amber közbe rájuk keres a neten, és rühelli, hogy boldognak tűnnek és valakik babát várnak.

Amber messze költözött és kiszemelte magának a milliárdos Jackson Parrish-t. Akinek olyan felesége volt, amilyen ő akart lenni. Gondtalan, elkényeztetett és gyönyörű. Daphne, a szőke szépség, aki két kislányt szült a férfinak, és akit Jackson a tenyerén hordozott. Amber kis szürke verébnek álcázta magát, és úgy intézte, hogy a konditeremben egymásba ütközzenek. Daphe egy alapítványt vezetett, a Julie mosolyát. A húga egy ritka tüdőbetegségben szenvedett és halt meg, a hasonló betegeken igyekezett segíteni. Amber azt hazudja, az ő húga is ebbe halt bele. Ezzel el is nyeri Daphne szimpátiáját, aki beviszi a baráti társaságba.

Ahol aztán módszeresen egyre közelebb férkőzik Daphne szívéhez és köreihez. Mocskos trükköket vet be: pl. az alapítvány társ elnöke akar lenni, de ehhez ki kell iktatnia Bunny-t. Bunny egy idősebb, gazdag férfi kirakatfelesége, aki öreg és túlsúlyos férje helyett fiatal szeretők karjaiba keresi a boldogságát. Amber kifigyeli, gyárt pár kompromittáló fotót és elküldi a férjnek. Bunny hirtelen már nem ér rá alapítványi ügyekkel foglalkozni, és Amber a helyére léphet. Behízelgi magát Daphne lányainál, és idővel Jacksonnak is bemutatják. Trükközik folyamatosan, néha már szinte is szánja is Daphne-t, aki fel se fogja, miben mesterkedik körötte.

Beadja a nőnek, hogy a főnöke szexuálisan zaklatja a munkahelyén, másik hely kell. Daphne beajánlja Jackson asszisztense mellé. Az idős asszony eleinte nem is bízik a fiatal nőben, de Amber itt is beveti magát. Majd, mérgezni kezdi a nő kávéját, aki az egyre romló egészségügyi állapota miatt fel kell, hogy mondjon. Amber lesz a helyettese, Jackson közvetlen közelébe kerül, ahol újra csinosan és divatosan kezd öltözködni. Utánozza azt, amit a férfi szeret a feleségében és egyre jobban nyomul, míg Daphne-nak egy másik nőt kever gyanúba, mint férje lehetséges szeretőjét.

Amikor Daphne nem tud elmenni a férjével a színházba, mert az egyik kislány rosszul van, Amber ugrik be a helyére. Abban a lakásban kap szállást, ahova Jackson is megy. A nő egy kis semmi hálóingbe veti magát a férfira, aki most megragadja a tálcán nyújtott lehetőséget. Szeretők lesznek - Amber minden téren a kedvére tesz, és titkon nagyon teherbe akar esni. Daphne-tól tudja, hogy Jackson nagyon akar egy fiút, de Daphne nem tudott Bella után újra teherbe esni. Ő most terhes lesz, és már akkor azt mondja, hogy fiú, amikor az ultrahang ezt még nem is mutatja.

Ultimátumot ad a férfinak: elhagyja a nejét és őt veszi el, vagy elmegy abortuszra. Jackson megteszi a bejelentést, elválik, elveszi Ambert. Aki már most azon dolgozik, hogy a mostohalányai utáljanak nála lenni, és érezzék, hogy a kisöccsük a fontos az apjuknak, ők nem. Boldog, mert elérte, amit akart.

2. könyv: Daphne

A történet megint kezdődik az elején. Daphne élete látszólag tökéletes, de csak látszólag. Fiatal, vidéki lány volt, amikor megismerte a 10 évvel idősebb, jóképű és lehengerlő Jacksont. Túl hamar hozzá is ment, mert az apja halála utána  férfi lett a mankója. Az igen-t követően azonban Jackson kimutatta a foga fehérjét: zsarnok pszichopataként települt rá a nő életére. Elérte, hogy az anyja ne éljen a közelükbe, alig lássa a lányát. Megszabta, hogy nézzen ki a felesége. Mit olvasson, mivel foglalkozzon, ott kellett hagynia az állását is. Miután szült, nem engedte szoptatni, és közölte, addig fog szülni, míg nem lesz végre egy fiuk. Minden lehetséges módon alázta a nőt, akinek kifelé játszania kellett a tökéletes boldogságot - amit a lányokért tesz meg.

Amber érkezésének igazán örül, eleinte valóban a barátot látja benne, akinek kicsit önmaga lehet, akit nem Jackson erőszakolt az életébe. De aztán felfigyel jelekre, és figyelmeztetik is, hogy valami nem stimmel a nővel. Lenyomoztatja titkon, és megtalálja a múltját. Amitől egy terv születik benne - pszichopata mellé illik egy másik. Eléri, hogy Amber jobban kelljen a férjének, mint ő, és így szabadulhasson.

Direkt nyomja az információkat, mit szeret a férje, míg önmaga direkt hízni kezd és idegesíteni a férfit. Az állást sem véletlenül szerzi neki, és teremt közös programokat. Ezért hívja el a hajós kirándulásra, ahol Amber egy kis semmi fürdőruhában mutogathatja magát, ezért küldi maga helyett a férjével rendezvényekre. Még azt a bizonyos éjszakát is, amikor Jackson először csalja meg, ő szervezi le.

Ő a legnagyobb drukker, hogy Amber hamar essen teherbe egy fiúval. Amikor megtörténik, és Jackson első ötlete titkon, hogy megszületi Amberrel a babát, és ők örökbe fogadják, akkor is sugalmaz, hogy Amber ultimátumot adjon.

3. könyv - Összeér a két nő története.

Miután Amber megszüli a kisfiút, és sikeresen elidegenítette a mostohalányokat, Jackson viselkedése megváltozik. Most vele durva és alázza, ahogy korábban Daphne-t. Amber szembeszállna vele, a férfi megüti és a múltjával kezdi el zsarolni. Tulajdonképpen rabszolgát csinál belőle, miközben Amber is kifelé a tökéletes boldog feleség szerepét kell, hogy játssza.

Daphne volt az, aki megvárta, amíg megvan a kisfiú, majd elment a volt férjéhez Amber aktáival. Amiből kiderül, hogy hamis tanúzásért börtön várt rá, de elmenekült. Az igazi neve Lara, és már tönkretett egy családot. Ezzel zsarolta meg, hogy mondjon le a lányaik láthatásáról. Jackson megtette, és Daphne az anyja közelébe költözött a lányokkal. Zárásul még megjegyzi a férfinak, azért nem esett újra teherbe, mert a tudtán kívül feltetetett egy spirált. 

Hónapokkal később Jackson cégébe kivonul az FBI. Az új asszisztense, egy fiatalember nyújt bizonyítékot adócsalásra és pénzügyi simlikre. A fiú húga is cisztás fibrózisban szenvedett, és Daphne alapítványa segített sokat nekik. Ezzel hálálta meg.

Daphne még elmegy egy beszélgetésre a semmiről nem tudó Amberhez. Tudnia akarja, voltek-e bármikor valóban barátok. Nem érti, hogy volt képes azt tenni, amit. Elhagyta az elsőszülött fiát. Még Laraként elcsábította a gazdag fiút, teherbe esett, mire a fiú dobni akarta. A babával akarta megfogni, de a családnak nem kellett az ő gyereke, abortuszra akarták küldeni. Amber erre azt hazudta, hogy Matthew megerőszakolta. Börtönbe juttatta a fiút, akit ott úgy megvertek, hogy tolókocsiba került. 2 éven át hagyta ott rohadni, mikor Lara anyja megtalálta a lánya naplóját és elment a rendőrségre. Lara akkor menekült el, hátrahagyva a fiát is. Akit most Matthew nevel a feleségével. Amber semmi megbánást nem mutat. Daphne így közli vele, hogy Jacksonnál kint van az FBI. Ismeri a férfit, kivásárolja magát innen, börtönbe nem megy, de a vagyon odalesz. És Amber nem szabadul mellőle, a férfi nem fogja elengedni. Ambernek most esik le, hogy Jackson a volt nejével is így viselkedett, és mit mesterkedett eddig Daphne is.

Kalandos, gyerekes, elköszönős, kiállós, háborús.

Narnia földjén kettesben él együtt Fondor, a majom és Gubanc, a jólelkű, de nem éppen észlény szamár. Egy napon megnyúzott oroszlán bundáját találják a folyóban, és a majomnak támad egy ötlete. Öltözetet varr belőle, a szamárra adja, és beadja Narnia népeinek, hogy Aslan tért vissza, és rajta keresztül parancsol nekik. Mire Tirian király a helyszínre érkezik, maga sem tudva, csalóval, vagy az igazsággal van dolga, a szomszéd királyság katonái már bevonultak, a nép fele rabszolgaságban. Tirian az országának kér segítséget Aslantól, és egy álomban tud is beszélni Narnia gyermek segítőivel. Hamarosan érkezik Jill és Eustace, hogy segítsenek a végső ütközetben. Mert ez következik: Narnia utolsó fejezete, amiben a helytállás és a méltó halál a cél.

Ez a bizonyos Narnia kötet. Jaj. Ezért tartott évekig, mire rászántam magam a sorozat végigolvasására. Egyszerűen fel nem foghattam éretlenebb fejjel, miért kell egy gyerekeknek szóló, mesés története így befejezni. (Igen, rossz szokásaim rabja vagyok, ezt is képes voltam a végén kezdeni, már akkor is.)

Most azért árnyaltabbnak látom a képet. Már a cím is mondja, ez a végső ütközet ideje. Tudja minden ember, hogy aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Lewis ezt tette meg Narnia világával, és a legtöbb emberi hősével is. Ez a haláltánc.

De mégsem lesz tragikus vagy fájdalmas, és ebben tévedtem anno nagyot. Itt a halál nem az a fájdalmas és kerülendő aktus, ami miatt kiakadok, ha a kedvenc szereplőim filmen vagy regényben meghalnak. Ahogy egy másik fantasy klasszikus is mondja, a halál nem a vége. Csak egy másik utazás kezdete.

Ez a sorozat egyik legerősebben keresztény tanokat mesésen adagoló része. Tash, Calormen istene egy az egyben Lucifer. Aslan országa, amibe most eljutnak majd a szereplők, egyfajta mennyország. Csak azért nem akadtam ki jobban ezen a keresztény tanmesén, mert Lewis a platóni barlang és árnyék elméletet is gyönyörűen a történetbe vette, amit egyetemen sem magyaráztak el jobban filozófia szemináriumon, mint ebben a kötetben.

És mindezek mellett ez egy gyerekmese is, hősökkel és legyőzendő gonoszokkal. Kalandos, mesés, humoros, kedves, gyerekeknek való. Csak a vége nagyon más, mint amit megszoktunk. De valahol egy pozitív képet kapunk ott is, egy olyan másvilág képet, ami jó lenne, ha tényleg várna a halál után.

Nagyon tetszettek olyan képei a hitről Lewisnak, mint a törpék esete. Vagy a calormeni katona esete. Mindegyik mesés, látványos, érthető, és lehet beszélgetés nyitó. Mert az ő eseteikből el lehet menni olyan kérdések felé, mint a jó és a rossz, az értelem és a hit ellenpólusai. Van mélység ebben a kötetben, de mesésen.

A nyelvezete is a gyerekkönyveké. Kedves, bájos, mesés, és nagyon képies világ ez, nyelvében is. Simán lehetne esténként mese gyanánt olvasni.

Így az se zavar, hogy felnőtt fejjel annyira egyértelmű minden. Fondor trükkje már a bőr felbukkanásakor nyilvánvaló, ahogy az se volt meglepetés, mi lett a gyerekek sorsa a Földön.

Nálam javult az összkép, bár azt még mindig nem tudom elképzelni, hogy ezt filmesítsék.

Lewis: A végső ütközet – Mint gyerekkönyv: 85% kedves, kalandos, pozitív, és az értékrendszerét mesésen átadja.

Szubjektíven: 75% kicsit klisés, kicsit túlnyomott az üzenete, de a Narnia varázs benne van.

Van egy szerző, aki történelmi regényeket ír, szinte mindig családregénybe ágyazva a cselekményt. Vajon ki ő, ha segítségül az alábbi képeket látjátok?

a

b

c

Megoldás: Tovább!

Viszályos, testvéres, bosszúállós.

Loki győzelmet aratott, mindent elért, amit csak akart. Thor láncokban, kedvére megalázhatja. Ő ül Asgard trónján, senki nem mer vele dacolni. De szövetségesei kérik a jussukat: a nornák királynője a vőlegényét akarja visszakapni, akit Loki tart fogságban. Hela, a halál istennője Thor halálát kéri, akinek a lelkét így saját seregébe sorozhatja. Loki gyötrődik: Thor életét soha nem akarta, csak megalázni a viharistent. Balder, a nornák úrnőjének szerelme járt már a túloldalon, és elmondja, ő nem aggódik. Látta tucatnyi valóságban a történetet, és Loki soha nem nyerhet. Az Thor jussa. Loki arra készül, hogy a sorsot is kijátssza, lefejezze fivérét. Még Odint is számon kéri: azért kellett csak neki, hogy Thor még ragyogóbb lehessen mellette. De most ennek vége. Ám egy felfedezés még a csalás istenére is vár, saját magáról és sorsáról.

A Fumax az idei évben a képregényekre erősített rá. Gaiman Haláláról már meséltem nektek, most egy újabb történetre hívom fel a figyelmeteket. Robert Rodi története, aki a Marvel világból Loki alakját tette hőssé, és mutatta meg, mi formálta a karaktert.

Azt azonnal elmondom, hogy nem egy eseménydús történetről van szó. Aki arra számít, hogy a Thor 3. részében látottakhoz hasonlóan humoros és pörgős eseményeket kap, csalatkozni fog. Még csak azokat a testvérviszályos momentumokat se kapjuk meg, amiket mindig adagolgattak a Marvel filmekben. Ez egy sokkal komorabb és komolyabb történet, bár ettől nem rosszabb. Csak más.

A történet in medias res kezdődik, már a nagy csatán túl, amikor eldőlt a világ sorsa és Loki csak a szálakat varrogatja el. Vagyis, eleve olyan az alaphelyzet, hogy ne az eseményeket, hanem a karaktert állítsa a középpontba. Döntéseket kell hoznia, és közben akaratlanul is magába fordul. Mit tett? Miért? Mire van szüksége?

Ebben a képregényben a motiváció, ami igazán a fókuszban van. Arra keresi a választ, hogy miért alakult úgy a történetünk, ahogy. És a válasz, amit ad, egyszerre elgondolkoztató, és művészeti szemmel is olvasható. Mert Loki, Thor, ők kitalált hősök, akiknek haladniuk kell a megkapott úton, ami mindig ugyanaz. Lehet Loki ravasz, számító, cseles, mindig Thor győz. Ez a karakterük, ebből nem törhetnek ki, így vannak kitalálva. Ugyanakkor annak a kérdése is felvetül ezzel, hogy az emberek cselekedetei mennyire a döntéseik eredményei, vagy mindannyian a természetünk és neveltetésünk szorításába vergődünk? Én azt olvastam ki a sorokból, hogy nagyon hinni akarunk a szabad akaratban, de ez csak önáltatásaink egyike. Nem szabadulhatunk attól, akik vagyunk, bármit is próbálunk.

Tetszett, ahogy az eredeti skandináv mitológia képei is megjelennek a cselekményben. Igaz, elsősorban a más világok történéseiben, de akkor is rájuk lehet ismerni. Azt is leszögezem, hogy ez nem a Marvel filmek világa, nehogy senki azt higgye, ahhoz kapcsolódik!

Mivel képregény, érdemes pár szót a rajzokra is fordítanom. Elsőnek fura volt, de ahogy a szemem megszokta, egyre szebbnek találtam a rajzokat. Nem mind, de akad benne bőven, amiben van valami megkapó. A kiadvány minősége is magas, igényes a kötet.

A képregény özönnek különben még nincs vége, két erős történet még a listámon van: a Watchmen, és V mint vérbosszú. Eddig a mérleg pozitív: Loki és a Halál is tetszett.

Rodi: Loki - Mint képregény: 75% lassabb, lelkizős, de a karakterrajz erős, íve van a cselekménynek.

Szubjektíven: 80% az elején furcsálltam, de jó lélekrajz lesz belőle, helyenként szép képekkel.

Ármánykodós, férj elszeretős, színfalak mögé lépős.

Amber szegénynek született, de elhatározta, hogy gazdag nő lesz belőle. Egyszer már majdnem sikerült, de végül menekülnie kellett. Az új áldozatot jobban választotta ki: Jackson Parrish dúsgazdag, jóképű és imádja a csodás feleségét. Daphne mindaz, ami Amber akar lenni, amit szerinte ő érdemel. A drága ruhák, luxus villa, az óhajait leső szolgák. Szürke kisegérnek álcázza magát, és az asszony barátja lesz. Mesterkedik, hogy Jackson közelébe férkőzzön. Egyre jobban lenézi a feleséget, aki észre sem veszi, mi folyik a szeme előtt. Pedig ő az, aki későn jön rá, mi zajlik igazából. A színfalak mögött egy más történet zajlott. Egy olyan történet, amiből kiderül, vigyázni kell a kívánságokkal, mert néha megkapjuk, amire vágytunk – és már nincs visszaút.

Hú… erről aztán nehéz lesz úgy írni, hogy ne kezdjem el lelőni a csavarokat. De próbálkozom vele, mert tetszett, pörög is még rajta az agyam és szívesen ajánlom a thrillerolvasók figyelmébe. Sok jó dolog van benne.

Egyrészt, ott a története. Elsőre azt hittem, belőttem a zsánert, a kliséket, és tudom, mi lesz a cselekmény végkifejlettje. Aztán fordult egy nagyot, és megint felállítottam a magam kis elméletét. De jött egy újabb fordulat – mindig meg tudott lepni valamivel, miközben annyi dolgot el is találtam, hogy sikerélményem legyen. Constantine, aki igazából egy testvérpáros írói álneve, jól ráérzett arra, hogy az ismerős kliséket használja, de folyamatosan újítson és nagyon ötletes is legyen. Erős kombináció így, falatta is velem az oldalakat.

Másodszor, az elbeszélő. Van az anti hősökben valami, ami miatt mégis bevonzzák az olvasókat. Szeretjük őket utálni? Szörnyülködni rajtuk? De lehet, hogy Gillian Flynn véleményét osztva a gonosz mindig izgalmasabb, mint a jó. Amber is ilyen figura, aki igazi guilty pleasure figuraként bevonzza az olvasói figyelmet, miközben nagyon kétlem, hogy bárki is neki drukkolna. Olyan, mint egy katasztrófa: borzalmas, forog a gyomrod tőle, de egyszerűen nem lehet máshova nézni.

Majd jön Daphne, akiről nagyon szívesen mesélnék, de nem lövök el semmit belőle. Megmaradok annyinál, hogy ő is sokkal több, mint aminek látszik. Remek ellenpontja Amber figurájának, és ne ítéljetek róla elsőre! Figyeljetek a jelekre, vannak, és akkor időben sejthetitek, ki is ő igazából.

A két nő narrációja stílusában is más. Mindkettőben észrevenni a karakter személyiségét, ami megint olyasmi, amiért szerettem a regényt. Mindkettőt tudtam szeretni a sajátosságai miatt. Azt az irigység szintet, számító hangulatot, amit Amber részei megvalósítanak… kész pszichés tanulmány.

Szórakoztató regény, nem kell benne tanulságok keresni, de még akár azt is lehetne. Vannak benne femi-thriller elemek, melyekben a hősnő erőre lel és megharcol magáért, nyerni is tud. Melyik is az erősebb nem? De azt is emlegethetném, hogy a látszat csal. Hogy soha nem szabad a látszat után ítélni, mert a lényeges dolgokat úgyis elrejtik és nagyot lehet koppanni.

A regény nagyon ütős, kicsit sajnálom is, hogy nem jutott neki jobban eltalált borító. A regény ismeretében ez is korrekt, de lehetett volna jobb is.

Constantine: Az utolsó mrs. Parrish - Mint thriller: 95% fordulatos, okos, lélektanilag és cselekményben is mozgalmas.

Szubjektíven: 90% jól szerkesztett regény, ravasz csavarokkal, és szereplőkkel. Tetszett.

A hét második felére jött ki bőven új. Csak címszavakban:

- Hill kisregények (Furcsa időjárás) - horror történetek Stephen King fiának tollából, aki már saját jogon is sikeres.

- Dag: 1793 - egy skandináv krimi, amiben az a pláne, hogy egyben történelmi regény is. Ha jól sikerül, akkor a zsáner kap egy új, izgalmasan hangzó altípust. Én drukkolok!

- Hyde: Vigyél magaddal - sírós filmemlékeim között van a Jövő kezdete. Már attól elbőgöm magam, ahogy megpróbálom elmesélni a filmet, ha nézem, még rosszabb a helyzet. Eredetileg Hyde írta, és regény volt. Ez meg az új könyve, már a tartalma alapján arra tippelek, hogy egyszerre lesz lélekmelengető és sírós, mint a Jövő kezdete is.

- Levy: Utóirat Párizsból. Engem már a helyszín megvett, de ennek a szerzőnek is van olyan regénye, amire szívesen emlékszem vissza. Fájdalmas, szépséges szerelmi történeteket komponál. Mint a Ha igaz volna, ami regényen szép, filmen ostobán komédiára vett lett.

- Aichner: Holtak háza - a Holtak asszonyának folytatása, meglepően hamar kijött magyarul. Thriller, bonctermi elemekkel, és állítólag jó a horror vénája is. Az első rész már az olvasólistámon van, ha tetszik, ez is sorra fog kerülni.

Hirtelen ennyi, de kezdünk beleérni a karácsony előtti szezonba, szóval folyt.köv!