Ármánykodós, férj elszeretős, színfalak mögé lépős.

Amber szegénynek született, de elhatározta, hogy gazdag nő lesz belőle. Egyszer már majdnem sikerült, de végül menekülnie kellett. Az új áldozatot jobban választotta ki: Jackson Parrish dúsgazdag, jóképű és imádja a csodás feleségét. Daphne mindaz, ami Amber akar lenni, amit szerinte ő érdemel. A drága ruhák, luxus villa, az óhajait leső szolgák. Szürke kisegérnek álcázza magát, és az asszony barátja lesz. Mesterkedik, hogy Jackson közelébe férkőzzön. Egyre jobban lenézi a feleséget, aki észre sem veszi, mi folyik a szeme előtt. Pedig ő az, aki későn jön rá, mi zajlik igazából. A színfalak mögött egy más történet zajlott. Egy olyan történet, amiből kiderül, vigyázni kell a kívánságokkal, mert néha megkapjuk, amire vágytunk – és már nincs visszaút.

Hú… erről aztán nehéz lesz úgy írni, hogy ne kezdjem el lelőni a csavarokat. De próbálkozom vele, mert tetszett, pörög is még rajta az agyam és szívesen ajánlom a thrillerolvasók figyelmébe. Sok jó dolog van benne.

Egyrészt, ott a története. Elsőre azt hittem, belőttem a zsánert, a kliséket, és tudom, mi lesz a cselekmény végkifejlettje. Aztán fordult egy nagyot, és megint felállítottam a magam kis elméletét. De jött egy újabb fordulat – mindig meg tudott lepni valamivel, miközben annyi dolgot el is találtam, hogy sikerélményem legyen. Constantine, aki igazából egy testvérpáros írói álneve, jól ráérzett arra, hogy az ismerős kliséket használja, de folyamatosan újítson és nagyon ötletes is legyen. Erős kombináció így, falatta is velem az oldalakat.

Másodszor, az elbeszélő. Van az anti hősökben valami, ami miatt mégis bevonzzák az olvasókat. Szeretjük őket utálni? Szörnyülködni rajtuk? De lehet, hogy Gillian Flynn véleményét osztva a gonosz mindig izgalmasabb, mint a jó. Amber is ilyen figura, aki igazi guilty pleasure figuraként bevonzza az olvasói figyelmet, miközben nagyon kétlem, hogy bárki is neki drukkolna. Olyan, mint egy katasztrófa: borzalmas, forog a gyomrod tőle, de egyszerűen nem lehet máshova nézni.

Majd jön Daphne, akiről nagyon szívesen mesélnék, de nem lövök el semmit belőle. Megmaradok annyinál, hogy ő is sokkal több, mint aminek látszik. Remek ellenpontja Amber figurájának, és ne ítéljetek róla elsőre! Figyeljetek a jelekre, vannak, és akkor időben sejthetitek, ki is ő igazából.

A két nő narrációja stílusában is más. Mindkettőben észrevenni a karakter személyiségét, ami megint olyasmi, amiért szerettem a regényt. Mindkettőt tudtam szeretni a sajátosságai miatt. Azt az irigység szintet, számító hangulatot, amit Amber részei megvalósítanak… kész pszichés tanulmány.

Szórakoztató regény, nem kell benne tanulságok keresni, de még akár azt is lehetne. Vannak benne femi-thriller elemek, melyekben a hősnő erőre lel és megharcol magáért, nyerni is tud. Melyik is az erősebb nem? De azt is emlegethetném, hogy a látszat csal. Hogy soha nem szabad a látszat után ítélni, mert a lényeges dolgokat úgyis elrejtik és nagyot lehet koppanni.

A regény nagyon ütős, kicsit sajnálom is, hogy nem jutott neki jobban eltalált borító. A regény ismeretében ez is korrekt, de lehetett volna jobb is.

Constantine: Az utolsó mrs. Parrish - Mint thriller: 95% fordulatos, okos, lélektanilag és cselekményben is mozgalmas.

Szubjektíven: 90% jól szerkesztett regény, ravasz csavarokkal, és szereplőkkel. Tetszett.

A hét második felére jött ki bőven új. Csak címszavakban:

- Hill kisregények (Furcsa időjárás) - horror történetek Stephen King fiának tollából, aki már saját jogon is sikeres.

- Dag: 1793 - egy skandináv krimi, amiben az a pláne, hogy egyben történelmi regény is. Ha jól sikerül, akkor a zsáner kap egy új, izgalmasan hangzó altípust. Én drukkolok!

- Hyde: Vigyél magaddal - sírós filmemlékeim között van a Jövő kezdete. Már attól elbőgöm magam, ahogy megpróbálom elmesélni a filmet, ha nézem, még rosszabb a helyzet. Eredetileg Hyde írta, és regény volt. Ez meg az új könyve, már a tartalma alapján arra tippelek, hogy egyszerre lesz lélekmelengető és sírós, mint a Jövő kezdete is.

- Levy: Utóirat Párizsból. Engem már a helyszín megvett, de ennek a szerzőnek is van olyan regénye, amire szívesen emlékszem vissza. Fájdalmas, szépséges szerelmi történeteket komponál. Mint a Ha igaz volna, ami regényen szép, filmen ostobán komédiára vett lett.

- Aichner: Holtak háza - a Holtak asszonyának folytatása, meglepően hamar kijött magyarul. Thriller, bonctermi elemekkel, és állítólag jó a horror vénája is. Az első rész már az olvasólistámon van, ha tetszik, ez is sorra fog kerülni.

Hirtelen ennyi, de kezdünk beleérni a karácsony előtti szezonba, szóval folyt.köv!

Cím: Lethal White

Szerző: Robert Galbraith - ami írói álnév, és nagyon is lehet tudni, hogy Rowling van mögötte, vagyis Harry Potter kitalálója. A varázslók világa után a következő sikere egy londoni magánnyomozó ügyei lettek...

Műfaj: krimi

Tartalom: Cormoran irodáját egy fiatalember keresi fel, aki egy múltbeli esetet akar megoldatni. De nehézséget jelent, hogy sok minden elveszett már az emlékeiből. De Cormoran rátapad az ügyre. Közben azzal is gyötrődik, mit kezdjen Robinnal. Látszólag csak munkatársak. De van bőven kimondatlan érzelem közöttük.

Várható megjelenés: angolul friss megjelenés, ha a kiadó ráfekszik, és hamar nálunk is meg akarják jelentetni, akkor talán a 2019-es könyvfesztiválra. De ez csak tipp, még nem láttam róla konkrétumot.

Miért várós?

- Szeretem a sorozatot, várom az új részét is.

- Eddig jó krimik voltak, és a karakterei is szimpatikusak.

- Érdekel, mi lesz Robin házasságával.

- Nagyon perfekt tévésorozat is készült a regények alapján, ennek is el vannak adva a filmes jogai. Mielőtt megnézem, nagyon szeretném, ha olvastam is volna. Hajrá, magyar kiadás!

Mesevilágos, űrbeli, varázslatos, csúcstechnikás, kalandos.

A tükrön át súgta a lánynak, jöjjön hozzá, és nyerje el a herceg szerelmét! A fagyos táj, a vadász és a szíve kivágása, a hét törpe és az alma – mind egy próbatétel, hogy a kastélyban szembenézzen a végzettel a kiszemelt szépség. (Árnyék) Az emberek tudják, hogy az ő istenük, Titán az igazi isten. Sorra járják az ember lakta világokat, és térítenek, vagy kipusztítanak minden mást. Míg egy napon egy szépséges eretnek egy történetet nem mond a Földről, és az istenek születéséről, ami mindent megváltoztat. (Mesterséges istenek) Csontváz tanulók a harc alapjait tanulják, hogy a mágus által rájuk bízott ereklyét megóvhassák a kalandoroktól. Ők a leggyengébbek, mindenki más nevet rajtuk. De most egy fiatal csontváz véletlenül szembe kerül egy kalandorral, és meglátja az esélyét. (Hét perc és egyetlen pillanat)

A Gabo 3 éve adja ki az amerikaiak után az év legjobb sci-fi és fantasy novelláit, és idén először megcsinálták a magyar párját is, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztésében. Bevallom, szkeptikusan vettem a kezembe, nem hittem, hogy méltó párja lesz az eredeti, amerikai ötletgazdának. A döbbenet pedig az, hogy idén jobban tetszettek a magyarok!

Talán azért is, mert a két zsáner közül nekem a fantasy a kedvesebb, és ebben a kötetben az volt túlsúlyban, míg az amerikaiak a sci-fi felé tolódnak évek óta. Ebben viszont mesés, kalandos történetek sora található meg, és a sci-fi is olyan szinten, ami még nem elvont – legalább annyira szórakoztatóak, mint amennyire elgondolkoztatóak.

A kötetre nagyon jellemző az ötletesség. A legtöbb történetben nagyon erős a világteremtés, és szabályosan elringatnak egy másik világba. Veres Attila a regényében, de az Agave kiadta novelláiban is nagyon tudott más világokat írni, sötét hangulatokat hozni, és ezt most is teljesíti. Egyszerre van líra és valami nagyon sötét horror a Fekete talán történetében. Tallódi Féligazában pedig felfedezni véltem Böszörményi Gyula és Krúdy hagyatékát, ahogy a boldog békeidők megelevenednek.

De a cselekményekben is bőven akad ötletesség. Nálunk novellában nagy divat a mesék modernizálása, újragondolása, aminek különösen örülök, mert ezt a típust nagyon szeretem. Ebben Gaura Ágnes írt egy olyan Hófehérkét, hogy egyenesen Gaiman Hófehérkéje jutott róla eszembe, olyan szinten döbbenetes és kreatív, mert természetesen nem Gaiman története, ez eredeti ötlet és nagyon ütős. Mese, horror, sötét líra – nekem nagyon bejött. Szerettem az Égigérőt, ami egy klasszikus népmese újraírása, amibe korunk girl power mozgalma is simán belelátható. Gaura annyira bejött különben, hogy már nekiálltam a regénysorozata beszerzésének is, nekem ő a kötet felfedezése.

De ha már a szerzőket akarom dicsérni, akkor remek szerkesztéssel egyszerre vannak jelen a kötetben olyan sikerszerzők, mint Baráth Katalin, Veres Attila, Dragomán György, és olyan friss hangok is, akiknek még nem jelent meg saját kötetük.

Nagyon tetszett, ahogy a szerzők hangjukban is teljesen máson. A tudományos fantasztikumot idézőtől kezdve a népmesék nyelvét idézőn át iskolázatlan gyermeki hang is akad benne. Nem lehet beleunni, annyira más szín minden történet más hangon.

Nagy meglepetés, jó értelembe, élveztem elejétől a végéig!

Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018 - Mint sci-fi/fantasy: 100% változatos stílusok, érdekes történetek, szórakoztató és ötletes.

Szubjektíven: 95% szinte mind tetszett, van olyan szerző, akinek már regényét is kutatom.

Nyomozós, börtönből kijuttatós, régmúlt ügyeit felderítős.

Amos Decker megkezdi a munkáját, mint az FBI civil segítője. Éppen utazik, amikor egy rádióhír felkelti a figyelmét. Melvin Mars kivégzését felfüggesztették, mert egy másik halálraítélt bevallotta Melvin szüleinek meggyilkolását, amiért a férfit elítélték. Amos emlékszik rá, mér az egyetemi ligából: ha nincs az ügy, a fiatal Melvin NFL sztár lehetett volna. Meggyőzi a csapatot, hogy Melvin ügyében kezdjenek el vizsgálódni. A helyszínre érkezve több minden is szemet szúr nekik: a gyilkosságot bevalló Montgomery körül valami nem stimmel, valaki lefizette? Melvin szülei nagyon rejtőzködve éltek, még egy fotó sem maradt róluk. Mi elől bujkálhattak? Nagyon úgy néz ki, valaki csapdába csalta a fiuk, míg most a szabadulásáért ténykedik. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és a szálak sokkal mélyebbre nyúlnak, mint amit a kezdetekkor el tudtak képzelni.

A végén még örülni fogok, hogy a General Press átvette a David Baldacci regények megjelentését. Ugyan puha fedeles kiadások jönnek, de rendszeresebben, mint az Európa kiadványai. Ha jól számolom, akkor viszonylag rövid időn belül ez már a 3. regény, amit kiadtak a szerzőtől.

Az Amos Decker sorozat második kötete a Végső fázis, ami a szerző szokása szerint lazán illeszkedik sorozatba, az ügy teljesen önálló, így az is értheti és olvashatja, aki most találkozik először Decker személyével. Aki olvasta az előzőt, neki annyi plusz lesz, hogy az a kevés utalás, ami Decker családjára és a meggyilkolásukra vonatkozik, érthetőbb lesz. De aki azt nem olvasta, annyi az utalás, hogy ők is értsék a történteket.

A középpontba megint Decker áll, aki még mindig különleges egy figura. Sok vonását magán viseli a tipikus Baldacci hősöknek: nagyon erős az erkölcsi mércéje, az igazság kiderítése küldetés a számára. Nagyon jó nyomozó, speciális készségekkel. Egykor sztársportoló volt, és egy baleset különlegessé tette a memóriáját. Jó ember, kissé különc, de ettől csak színesebb a figura.

Érdekesnek találtam, hogy bár csapat szerveződik, a fókuszt nem velük osztja meg a szerző. Van két új csapattag a korábban megismert újságíró és FBI ügynök mellé, de róluk alig tudunk meg valamit. Ellenben Melvin Mars, akinek a szabadulásán, majd a köré épült összeesküvés felgöngyölítésén dolgoznak, előlép mellé főszereplőnek. Szintén egy kemény, erős értékrenddel rendelkező férfi, aki megtestesíti a Baldacci ideált.

A szerzőnek a szerelmi szálak nem mennek, nem is nagyon erőlteti őket, ellenben a férfias barátságok és megható pillanatokban otthon van. Ezt használja most is, és partneri, baráti viszonyt épít a két főszereplője közé, ezzel adva érzelmi hátteret a történetnek.

Ahogy az előző Decker nyomozás, ez is erőteljesen krimis. Bizonyítékok, vallomások, elméletek köré rendeződik a cselekmény, amit a végére az akciós szálak is kiegészítenek. Baldacci szokás szerint okos történetet rakott össze, ami szórakoztató, fordulatos, és jó messze vezet az eredeti konfliktustól.

A stílusa is a szokott, filmszerűen pörgő, olvasmányosan realista.

Már csak arra leszek kíváncsi, a kiadó kezdi a Will Robie történeteket, vagy Decker folytköv?

Baldacci: Végső fázis – Mint krimi: 95% fordulatos, izgalmas, érdekes karakterekkel, végig pörgősen.

Szubjektíven: 90% szeretem az állandó karaktereit, jó az ügy, illik a szerzőhöz.

• Miért akadékoskodtak a jogászok?
• Komolyan kérdi? Hát mert a beteg nem tudott a kórháznak írásbeli hozzájárulást adni a vizsgálathoz.

Maura felnevetett elképedésében.

• Írásos hozzájárulást akartak egy múmiától?
• Ha az ember ügyvéd, akkor mindent szeret lepapírozni. Akkor is, ha a páciens néhány ezer éve halott. (Gerritsen: A múmia)

Amikor az ember meghal, önmaga angyalparódiája lesz. (Kukafka: Lány hóban)

• Nos – szólalt meg – mit gondoltál Pike Hollow lakóiról?
• Hát, nem erre esne a választásom, ha egy kellemes helyet keresnék, ahol eltölthetem a nyugdíjas éveimet. (Child: Farkashold)

• Mióta élsz Prágában?
• Húsz éve.
• És mivel foglalkozol?
• Fordítóként dolgozom, bár jobban értek németül, mint csehül.
• Milyen csodálatos! És min dolgozol jelenleg… Schilleren? Peter Stamm-mon? Sebald új kiadásán?
• A Bosch erőgépek működési kézikönyvén. (Perry: Melmoth)

Szavaink bizonyos értelemben valódiak. Világokat képesek teremteni, és el is tudják pusztítani őket. Élük van, akár a késnek. (Alderman: Engedetlenség)

A legfőbb tanulság mindebből, felség – mondta a legidősebb törpe –, az északi boszorkányok szándéka mindig ugyanaz, de minden korszakban más tervet eszelnek ki, hogy megvalósítják. (Lewis: Az ezüsttrón)

Minden változás nehéz. Az emberek évekig megmaradnak egy munkahelyen, mert nem mernek lépni. A gyermekkori pajtásaikkal járnak össze, akiket már rég kinőttek, de egyszerűbb őket megcsörgetni, mint új barátokat szerezni. (Bonnier: Svédcsavar)

Mivel már anyja meghalt, egyetlen ember volt az egész világon, akit őszintén gyűlölt: a nővérét. Nem kedvelte sógorát és ötéves unokahúgát sem, és nem voltak barátai. (Jackson: Hill House szelleme)

Túlélős, személycserés, kosztümös, romantikus.

Hetty a Jervis családhoz kerül kislányként, ahol az egyetlen gyermek, az örökösnő Clemency cselédlánya lesz. Már kiskamasz, amikor rádöbben, hogy Clemency a féltestvére: az apjuk közös, csak amíg Clemency törvényes gyermek, ő fattyú. Nincs is sok öröme az életben, könyvmoly és azt tervezi, Clemency angliai esküvője után beáll ápolónőnek. A Lusitania fedélzetén mennek át Angliába, és a családból egyedül Hetty éli túl a hajó pusztulását, akit kimentői összetévesztenek Clemencyvel. A lány átveszi húga személyazonosságát, és kész hozzámenni annak vőlegényéhez, aki neki is tetszett. Lord Hugo pénzért nősül, a két lány nagyon hasonlít is, nem veszi észre a cserét. Hetty igyekszik megszerettetni magát, boldog lenni, de a család szegény barátja, Julia, aki magának akarta a lordot, megnehezíti az életét.

Ha ilyen lenne minden romantikus regény, akkor jobban szeretném a zsánert. Ha rövid akarok lenni, akkor ebben rendben van a cselekményvezetés, a stílus és a karakterisztika is. Azért nem cserélném le rá a kedvenc thriller vagy történelmi regényeim, de szórakoztató olvasmánynak találtam.

Mindezt úgy, hogy az egyik legnagyobb romantikus zsáner az alapja: a szerepcsere – ami a komédiákban is nagyon megy, de itt a romantikáé a főszerep, nem a nevetésé. Szerencsére Eden úgy pörgeti a cselekményt, hogy a klisé alap ellenére is érdekes, fordulatos tud maradni, és a drámai pontok ellenére is szórakoztató.

Értelmes, jól felépített cselekménye van a regénynek. Ha nem is pörgősen, de bőven történnek benne események és fordulatok. Nem a romantikus regények alapszerkezetét használja – vonzalom, szerelem, konfliktus, nagy gesztus, békülés és happy end – ennél sokkal jobb és eredetibb ötletei vannak. Nem a szerelem a fő szál – sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor annyira angolosan komoly és hideg a szerelmi szál, hogy nem is nagyon tudnám szerelmesnek nevezni, nyálasnak meg főleg nem. Vannak érzelmek, de semmi romantikus gesztus vagy szenvedély. Helyette van bőven ármánykodás és belülről megélt érzelmi hullámzás.

A történelmi hátteret okosan használja a szerző. Nem történelmi regény, de a történelmi háttér hiteles. A Lusitania veszte valóban megtörtént, ahogy a háború borzalmait is értelmesen beépíti a cselekménybe, amennyire a regénybe kell. De az angol birtok helyzete, az amerikai újgazdagok világa – mind-mind egy romantikus, fényűző, romantikus játékszín, amit egy élő történettel tölt meg az írónő.

Tetszett, hogy a szereplői sem azok a nyálregény hősök, akiknek az a legfőbb gondjuk, hogy megszerezzék a kiszemelt partner szerelmét. Emberiek, gyarlóságokkal és hibákkal. Hetty szerethető figura, egy olyan nő, aki kezébe veszi a sorsát. Lord Hugo az igazán érdekes, mert ő változik legtöbbet a cselekményben. A regény elején egy jóképű, de belülről elég sekélyes arisztokrata. Hetty vonzódik hozzá, de ahhoz, hogy a házasságukban szerelem legyen, tulajdonképpen fel kell fordulnia a férfi életének és sokat kell változnia. Van egy jóképű, okos, de felületes testvér, egy ellenséges, ármánykodó sértett nő és még sorolhatnám. Kevés vonással is jellegzetes karaktereket hoz létre Eden.

A fülszöveg szerint Eden tucatnyi regényt írt, szívesen olvasnék tőle mást is!

Eden: Az amerikai örökösnő - Mint romantikus: 80% a zsánereket megtölti izgalmas karakterekkel, olvasmányos.

Szubjektíven: 70% van elég cselekménye, nem nyálas, bírtam a hősnőt is. Tetszett.

Gyerekes, kalandos, varázsvilágos, helyesen cselekedős.

Eustace a narniai kalandok után vissza kell, hogy térjen ősszel az iskolába. Nem érzi jól magát ott, kívülálló, és az iskolában az erősek rendszeresen bántják a hozzá hasonlókat. Jill is ilyen lány, aki most a fiúval kénytelen menekülni az iskolai zsarnokok elől. Eustace nosztalgiázik is, hogy bár abban a másik világban lehetne… Jill nem neveti ki, hisz neki, és együtt kérik Aslan segítségét. Át is jutnak Narnia földjére, ahol feladatot kapnak. Caspian fia, Rilian 10 éve eltűnt, nekik kell hazahozniuk. Aslan jeleket mond a lánynak, melyek segítik a küldetést. Bele is vágnak, és segítőjükül egy narniai flanga, Borongány szegődik. Útjuk során eljutnak az Alsó Világba, szembeszállnak egy boszorkánnyal és megtörnek egy átkot is.

Jó régen volt már, hogy Narnia regényeket olvastam. Pedig, része a klasszikus gyerekregény kánonnak, ahogy a nagy fantasy világok között is helye van. Addig jutottam, ameddig a megfilmesítés, vagyis az első 5 kötet. Most előszedtem a maradék kettőt, az elsőt ki is végeztem gyorsan. (Nagyon gyorsan olvashatóak a regények.)

Az ezüsttrón sok tekintetben a klasszikus meséket idézi. Van egy lenyűgöző mesevilága, a szereplőivel könnyen azonosulnak a gyerekek, és kalandos, színes az egész, tele pozitív üzenetekkel. Különben ez a rész is nagyon adja magát filmesítésre. Talán lesz is?

De ne szaladjunk ennyire előre! Ahogy Lewis szokta, most is lazán kapcsolódnak egymáshoz a kötetek. Aki ezzel kezdené a Narnia világ megismerését, gond nélkül belevághat itt is. A cselekmény, a szereplők, mind megismerhetőek innen. Akinek mondjuk, van előismerete, pár utalást jobban megérthet, és onnan kap pár plusz poént, de az is mindent érteni fog, aki nem olvasta az előző két részt, bár leginkább az előzőre vannak benne utalások.

A mesesorozat hatodik kötete ez, és Lewis most is tud bővíteni Narnia világán. Egy új tájra vezeti el a szereplőit, az Alsó Világba. Itt vannak új lények, új ellenség, új városok és tájak. Ahogy Lewis jó barátja, Tolkien, Lewis is nagyon színesen, képszerűen teremtett új világot, ahova elviszi magával az olvasóit.

A gyerekekre váró kalandok gyerekkalandok. Szórakoztatóak, színesek, de elsősorban a fiatalabb olvasóknak vannak szánva. Mivel a cselekmény pörög, én is gyorsan haladtam vele, csak éppen én előre ki tudtam számítani, hol és mik lesznek a csavarok. Én már akkor kitaláltam Rilian herceg személyazonosságát, amikor a gyerekeknek eszébe se jutott. Rutinos, felnőtt olvasó szerintem már ráismer az első megjelenésekor, pedig erre van kihegyezve a regény csavarja. De gyerekkönyv, és szerintem náluk működni is fog.

Nagyon pozitív a regény üzenete. Jó és Rossz harca van ebben is, és diadalmaskodik a Jó. Olyan erényeket ünnepel, mint a barátság és a bátorság, az összetartás.

Egyszerre tetszett és utáltam, ahogy Lewis a gyerekszereplőit kezeli. Gyerekek, hibáznak, tényleg hitelesek Narnia mesehős szereplői mellett. De akkor is az agyamra ment, ahogy pont az emberszerűségük miatt annyit bénáztak…

Most is ki lehet venni belőle a keresztény mitológiára az utalásokat, de ebbe inkább nem megyek bele. Én szívesebben olvasom gyerekkönyvnek, mint rejtett üzenetet keresek benne.

Nem bánom, hogy elővettem, korrekt gyerekkaland, de a sorozat végére még erőt gyűjtök.

Lewis: Az ezüsttrón – Mint gyerekkönyv: 95% komplex a világa, kalandos, tanulságos, és tényleg gyereksztori.

Szubjektíven: 85% tetszett, aranyos, de felnőtt fejjel nagyon kiszámíthatóak a fordulatai.