Rendszeres kiakadásaim egyike, ahogy a rendszeres olvasóim már biztos rájöttek, ahogy egyes könyveket igyekeznek eladni. Hasonlítják más regényekkel, bestseller farvízen akarnak úszni. Mutatok egy példát, akkor érthetőbb lesz!

Ahogy láthatjátok ezen a borítón, a legnagyobb felirat George R.R. Martin neve, aki nem is rendelkezik az adott kötetben írói kredittel, a sorozat egyik szerkesztője. De az ő nevével lehet eladni, hát ez kerül rá a legnagyobb betűkkel. És még bélyeget is nyomnak rá, hogy a Trónok harca szerzőjétől.

Titeket bevonzanak, vagy hozzám hasonlóan taszítanak az ilyenek? Tudtok, legalább 5 példát találni? A megoldások itt tehát szabad opció, de azért a „Tovább” mögött ott lesz az ötösöm.

Világpusztulásos, harcolós, nyomozós, gépes.

Ádám az egyik legjobb gépromboló – a 3. világháború utáni Budapesten arra szakosodott, hogy a szuper harci gépeket vezető pilótákat kiiktassa. Rutin feladatnak ígérkezik a Pitbull kiiktatása, de van a páncélban egy ijesztő új fejlesztés. Majd szembesül azzal, hogy a legendás és félelmetes Fantom is játékba került, kiirtott egy teljes gépromboló állomást és atomreaktort szerzett. 4 napja van, mielőtt lecsap. Ki kell nyomoznia, ki áll a háttérben és mire készül a Fantom. Alá kell merülnie a különc és veszélyes alakok világában, miközben vadásznak rá is. Életveszélyes helyzetek követik egymást, nem várt szövetségek köttetnek, de még így is fennáll a veszély, hogy egy atomkatasztrófa porrá változtatja Budapestet.

Siránkoztam már azon, hogy a posztapokaliptikus YA kezd nagyon unalmas lenni, hiszen mindegyikben ugyanazt a poént próbálják elsütni – ezzel bele is untatnak a zsánerbe. Így tiszta felüdülés volt Szöllösi Kristóf debütálása, végre! Valami ilyesmi kellett, nem egy újabb rendszereket megdöntő Katniss!

Először is, roppant jópofa és frappáns az itt megjelenített világkép. A III. világháború után vagyunk, az emberiség visszazuhant egy szintet, miközben még üzemben vannak olyan technológiák, amelyeket egyre kevésbé értenek. Szuper harci robotok járják a rommá lőtt és bombázott, háborús környezetnek is beillő Budapestet. Őket iktatják ki a géprombolók, akiket vagány harcosokként tudnék jellemezni. És olyan apró, de annál zseniálisabb szösszenetekkel van tele a regény, mint a Világháború Hívők szektája, akik egy világháborús gránáthoz imádkoznak, hogy végre robbanjon fel és ölje meg őket.

Külön poénnak éltem meg, ahogy Budapest újjászületik ebben a sebzett, szétharcolt világban. Aki kicsit is ismeri fővárosunk, nagyon jókat tud majd azon derülni, mi lett belőle. Azért annak hangulata van, amikor éppen átszállok az M2-ről az M3-ra a Deákon, és közben éppen azt olvasom, hogy rendezték be a géprombolók a főhadiszállásukat a metró e részén.

Mint akció- és kalandregény is nagyon ütős. A harci jeleneteket mindig félelemmel olvasom, azokba hajlamos vagyok beleunni. Itt viszont tetszettek. Látványosak, izgalmasak – ami különben is igaz a regényre. Pörög, alig hagy közbe levegőt venni, szinte végigrohanjuk a cselekményt Ádámmal. Ráadásként okosan – mert a krimi rész is jól össze van rakva.

Remek szereplői vannak. A cinikus, de nagymenő Ádám pillanatok alatt megnyert és olyan karakterek vannak mellette, hogy az ember álla leesik. Egyediek, színesek, furcsák.

Ha negatív akarok lenni, azt mondanám, azért sok mindent ismerek ebből mástól. Glukhovsky metrójában már volt VH túlélés, az exók jöhettek volna a Tűzgyűrűből – de annyira egyedi lett a könyv, hogy ez már csak a személyes agybajom, hogy mindenbe keresem a hasonlót.

Hatalmas pozitív csalódás, ez most nagyon megnyert magának. Nagyon szerettem!

Acélszentek - Mint posztapokaliptikus: 100% kalandos, izgalmas, egyszerre agyalós és akciódús is. A szereplők jól kidolgozottak, emlékezetesek.

Szubjektíven: 98% bejött a humora, néha lerágtam rajta a körmöm és a harci jelenetek is nagyon jól meg vannak komponálva. Ha az egyik kedvenc mellékszereplőm sorsa jobban alakulna, még a 100 se lenne elérhetetlen.

Az Álomgyár Kiadó újdonságokkal kényeztet minket:

- Cooper: Kétségekbe zárva - femi-thriller, romantikus vonallal.

- Hidasi: Elveszve - ez is thriller, csak ebbe a hősnő nem az elveszett szerelmét, hanem az elveszett gyerekét akarja meglelni. Reménykedem, hogy ez kevésbé femi.

Cím: Ismerősnek jelölt

Szerző: Laura Marshall – nálunk első kötete jelenik meg, úgyhogy nagyon előzetes infó nincs róla. Különben az Ismerősnek jelölt az első regénye, kint jól fogyott, kap egy esélyt nálunk is.

Tartalom: adott egy negyvenes éveiben járó nő, Louise. Saját vállalkozását vezeti, egyedül neveli a fiát, tipikus thriller hősnőnek tűnik. Csak éppen a Face-en bejelöli ismerősnek az egyik volt középiskolai osztálytársa, Maria, a 25 éves osztálytalálkozójuk előtt. Mi ebben a pláne? Maria halott. Vagy mégsem? Louise elkezdi felvenni a kapcsolatot a volt osztálytársakkal, megfejteni Maria rejtélyét, és ezzel felszínre kerül egy csomó titok a középiskolában történtekről.

Megjelenés: még idén ősszel, a karácsonyi előtti szezon része a 21. század Kiadónál.

Miért várós?

• Az egyik kedvenc zsánerem a pszichológiai thriller, ez is az.
• Érdekesnek tűnik a történet: előre várom, milyen technikával hozza be a középiskolai emlékeket. Két szálon fog futni, vagy egy-egy flashback jelenet lesz, és a jelen lesz a hangsúlyosabb idő?
• Ez a kiadó jó thrillereket szokott kiadni, már van egy alapbizalom bennem.
• Aktuális az ötlet, a mi korunkban a digitális világ a mindennapok része.

Természetfelettis, jóslatos, harcos, kapcsolatépítős.

Meggie Corbyn beilleszkedett a Lakeside Udvar lakói közé. Mindenki kedveli ott a lányt, és igyekeznek a lehető legjobb körülményeket biztosítani neki. Simon, a Farkas, az Udvar vezetője már közeli barátnak számít, fontosak egymásnak. Így nem kicsit bontja meg a dinamikát, amikor egy rémálmot követően Simon az emberi alakjában igyekszik vigasztalni a lányt. Mindketten halogatják a szembenézést azzal, mennyire barátok, mennyivel többek ennél. De nincs idő ezen gondolkodni: Meggie érzi az Udvarra leselkedő veszélyt, neki köszönhető, hogy nem haltak meg Hollók tucatjai. Egy drog terjed, és egyre agresszívabbak az emberek, akik a Másokra támadnak. Ha az Udvar visszavág, vérfürdő lesz. Ki áll a támadások mögött, mi ez a drog? Meggie segíthet a megoldásban, és nyomozás indul, sötét titkokat felfedve, hogy valami még rosszabbat meg tudjanak előzni.

Sorozatoknál mindig el szoktam merengeni azon, mennyire értheti a történetet az, aki most próbál bekapcsolódni. A Mások sorozatnál ez azt jelenti, hogy az első rész kihagyásával azonnal erre, a kettesre veti magát az olvasó. És most fogósnak érzem ezt a kérdést.

Bishop arra használja az első két fejezetet, hogy miközben nagyon távolról alapoz a jelen cselekménynek és konfliktusnak, képbe hozza a világképről, lényekről és Meggie történetéről az olvasónak. Nekem remek emlékeztető volt, hogy teljesen felidézze az első részt. Rögtön úgy is éreztem, hogy mindenre emlékszem korábbról. De annak, akinek nincs meg az olvasmányélmény, ez csak nagyon az alap. Nem is biztos, hogy elég.

Mert a Másoknak nagyon komplex világa van. Egy egész alternatív történelme, amiben remekül egymásra találnak a mi világunkból vett elemek, és ez a másik világ, ahol olyan természetfeletti lények élnek, mint a Mások. Nekik is van hierarchiájuk, sok fajuk, jellemzőik. Közösségeikben szabályok, konfliktusok, mindenkinek megvan a maga helye. És mindezt abból a két fejezetből átérezni… jobb, ha olvassátok az első részt is!

Különben a világot még mindig bővíti, ebben a részben kileshetünk kicsit Lakeside határain túlra is, és új, érdekes népekkel és közösségekkel ismerkedhetünk meg.

A cselekmény most is minden igényt kielégítő. Tulajdonképpen kicsiben rengeteg zsánerből kapunk ízelítőt: kis orvosi thriller, kis horror, kis csajos rész, kis krimi, akciós részek. Zajlanak az események, végig pörög a regény, miközben néha csak a lények egymás közti kapcsolatairól olvasunk, de olyan epizódok által, hogy mozgalmas, eseménydús legyen.

Változott a fő karakterek súlya is. Többet kaptunk a Másokkal együttélni igyekvő emberekből, főleg a rendőrség tagjaiból. Maggie szerepe talán kicsit kisebb, ezt sokkal inkább éreztem Simon regényének. Aki annyira remek urban fantasy alfahím, hogy nem is tudom, kivel kellene egy skatulyába tennem. Férfias, okos, és mellette nem is egy tökéletes lény, de ettől csak jobban bírtam. Mivel Farkas, neki az emberi dolgok újak és különösek, és még tanul ő is egy csomó mindent. Van egy sebezhetőbb oldala, de egy vérszomjas is.

Bishop humora is bejön nekem. Nagyon tud hangulatokat teremteni, és képes arra, hogy egy horrorba hajló jelenet után megnevettessen. Oké, ehhez kellett, hogy bejöjjön a fekete humor.

Nagyon bírom ezt a szériát, ez a részt is nagyon szerettem! Mikor vehetem meg a harmadikat?

Bishop: Holló a hollónak – Mint urban fantasy: 100% ötletes világ, emlékezetes karakterek, mágia és akció keveréke.

Szubjektíven: 100% érzelmes, de érdekes és fordulatos, a világát és karaktereit is szeretem.

Politikai, nyomozós, gyilkosságos, megtévesztős.

Násztya újabb fogós ügyet kell, hogy megfejtsen. Leonyid nagyon sikeres, romantikus történeteket író bestseller szerző volt, akit egy ismeretlen tettes agyonlőtt a lakása előtt. A felesége látszólag komolyan gyászolja, az anyja viszont a menyére mutogat, akit soha nem szeretett, és aki most drágán adja el férje utolsó regényeit. Eközben Berjozin, az igyekvő politikus a parlamentbe akar bekerülni. A kampányban csinos feleségének is fontos szerepe lesz, akit nemrég hozott haza a klinikáról. Igazából azonban Irina nem a felesége, hanem egy egykori prostituált, aki eljátssza az asszonyt. Közben brutális gyerekgyilkosságok is történnek a környéken. Násztya egy ügybe próbálja csak beleásni magát, de a végére egy évtizedekre visszanyúló bűnügyi hálózatba botlik, ami mindent összeköt.

Újabb taggal bővült az orosz krimik sorozata. És megint kicsit más, mint amit legutóbb olvashattunk az írónőtől. Egy kifejezetten erős regény lett összességében, de kell neki időt is hagyni.

Mert a történet látszólag össze nem függő ügyekből áll össze, amelyek párhuzamosan futnak egymás mellett. Sokáig, szinte a végéig nem is lehet érteni, mi az összefüggés, hiszen még közös szereplője sincs a történeteknek. De ezeket a végére nagyon jól összefűzi Marinyina, és mindennek értelme lesz, de addig el kell jutni. És bizony ütős a csavar, nekem eszembe se jutott volna ez a megoldás, pedig a Berjozin szálon nagyon adta volna magát – én mégis másra gondoltam. Plasztikai sebészetre – hát nagyon nem az volt a háttérben.

És szerettem, hogy meg tudott lepni a könyv, miközben nem is légből kapott a megoldás. Ha utólag átgondoljuk, rengeteg nyomot kaptunk erre, de szerintem leszünk elég sokan, akik nem erre, hanem valami teljesen másra következtettek.

Erénye, hogy mindkét fő szálat nagyon érdekessé tudja tenni, és mindegyiket több nézőpontból is megismerhetjük. Az író meggyilkolását követhetjük rendőrségi oldalról, de Marinyina megírta a feleség és az anya szemszögét is. Násztya nem hagyományos módszerekkel dolgozik, így hiába sokadik ügyéről olvasok, még mindig le tud kötni, hogyan jár az agya. Izgalmas, amilyen anya – fiú kapcsolatot kibont a szerző, és nekem bejött az is, amit a kiadókról és a feleség húzásairól olvashattam. Az már szinte egy heist movie volt.

Berjozin és Irina szála is kétszeresen érdekes: ott látszólag nincs bűnügy, de egy csalás igen, és annyira homályosak annak a részletei, hogy az olvasó fejében ott a vészcsengő, vajon mi van a háttérben? Érdekesek a politikai machinációk, de szép szerelmes történetnek is olvasható. Amilyen üzleties, szinte kegyetlen a másik szál egy része, olyan aranyos, ahogy ez a két sérült ember elkezd egymásra találni.

A karakterek izgalmasak, árnyaltak, és nincs jó vagy rossz szereplő itt. Ha be kellene tennem őket ebbe a skatulyába, nem menne. Mindenkinek vannak jó és rossz húzásai, mindenkit meg lehet érteni.

Csak a vége… megszokhattam már volna az orosz krimik végét, de ez most különösen fájt. Sajnos, egy része meg homályos is. Azt lehet, hogy még újraolvasom.

De összességében remekül szórakoztam, ha ebbe beletartozik, hogy le is tört a sztori.

Marinyina: Idegen álarc - Mint krimi: 80% érdekes, a végére jól összeáll a krimi is, kemény korrajz erős karakterekkel.

Szubjektíven: 85% bár van néhány kérdőjel a vége miatt, megint lekötött, megdöbbentett.

Korábban érkezett a vártnál:

- Marsons: Vérvonal

Az írónő sorozatának, ha jól számolom, 5. része, melyben Kim Stone nyomozó kénytelen a saját fájdalmas múltjával és rokonaival szembenézni.

A sorozatot bírom, krimi, izgalmas ügyekkel. Magáról az esetről direkt nem tájékozódtam jobban, meg akarok lepődni! Köszi, General Press!

Ez itt nem a Blair Witch Project, csak a János kórház. A kétségkívül fellelhető hasonlóságok ellenére. (Időfutár 7.)

Ez egy beteg világ, és egyre csak romlik az állapota. (Dick: Kamerák által homályosan)

(…) miután minden fát kivágtál, minden állatot kiirtottál, minden vizet megmérgeztél, a levegőt pedig beszennyezted, csak akkor fogsz rádöbbenni, hogy a pénzt nem tudod megenni. (Kenyon: A pokol haragja semmiség; In: Veszélyes amazonok)

Elképesztőek ezek a színműs srácok! Mindegyik Leonardo DiCapriónak képzeli magát, kivéve persze Benedictet, aki Leonardóból csak a da Vincit ismeri. (Időfutár 7.)

Imádom ezt a cipőt! Ha át kell mennem farkasba, hogy lerágjam valaki arcát a helyéről, sírva fogom hátrahagyni. (Butcher: Bombázók; in: Veszélyes amazonok)

A modern gyógyszerészet tulajdonképpen varázslat egy injekciós tűben. (Kloos: Tengerészek)

• Mentségemre szolgáljon, hogy csak segíteni akartam.
• Nem hiszem, hogy létezik bármi a világon, ami képes túlélni a te segítségeddel. (Időfutár 7.)

Tiszta volt, ragyogó, mint a napfény. Egy pillanatra el is állt a lélegzete. Belenézni egy gyémántba óriási élmény. Mint az áhítat vagy a bánat. Egy tökéletes gyémánt túlmegy minden szépségen – maga a halhatatlanná vált tökéletesség. A világon minden más elpusztul végül. Az emberek meghalnak, a civilizációk összeomlanak, a folyók átvágják a hegyeket. De egy gyémánt nem csak az örökkévalóság szimbóluma – maga az örökkévalóság. (Hobbs: Ghostman – a nyomtakarító)

Kamaszos, bűnügyes, börtönös, viszályos, gyilkosságos.

Toni alig várta, hogy véget érjen a középiskola és elkezdhesse a saját életét. Egykor a menő lányok közé tartozott, de egy fiú miatt összeveszett vele az iskola méhkirálynője, Shauna. Ettől kezdve a lányok igyekeztek megkeseríteni az életét. De túlélte, mert ott volt neki Ryan. A helyes, balhés srác, akivel szívből szerették egymást. Akivel bajkeverők lettek, kívülállók, de közös jövőt terveztek. Érettségi után a tóhoz mentek ki, velük tartott Toni húga is, Nicole. Míg ők kettesben maradtak, valaki megölte a húgát. Ők találtak rá a tóban. Ártatlanok voltak, de elítélték őket gyilkosságért. 15 évet töltöttek börtönbe, és kikerülve se találkozhatnak többé. De mindketten hazamennek, és Ryan elhatározza, megtalálja az igazi gyilkost, és kapnak még egy esélyt az élettől. Lassan Toni is bekapcsolódik, az igazságért és a jövőért.

Ha egyszer egy biznisz beindul… miután kijött a Nincs menekvés, évekig vártam, hogy csak jelenik meg új Chevy Stevens regény. Nem jött. Most azonban az Álomgyár átvette az írónő megjelentetéseit, és rövid időn belül ez a harmadik regény, amit kiadtak tőle.

És végre egy olyan, ami merőben más: thriller ez is, de más vizekre evez és le tudott kötni. Úgyhogy ezzel most elégedett lehettem.

A cselekmény viszonylag lassan halad, de ennek a karakterépítés miatt szerepe és jogosultsága van. A végére tényleg az lesz a lényeg, hogy elkapják az igazi gyilkost, és van ott akció, cselszövés és leleplezés, de addigra ezek a karakterek már minden darabkájukkal fel vannak tárva előttünk. Elsősorban Toni, aki a regény elbeszélőjeként több szinten is elénk áll. Megismerjük őt több idősíkon, és pontosan látjuk a folyamatokat, milyen volt, hogyan élte meg az eseményeket, és hogyan változott meg. A regény egy utazás is, hogy lett egy különc kamaszlányból egy megtört nő, aki most kap egy esélyt, hogy visszaszerezze az életét és talán a régi önmagának egy részét is. És Stevens jól leírja, miért nehéz ez. Amilyen könnyen Ryan a bűnösök nyomába ered, Toni annyira nehezen szánja rá magát. És mivel ennyire részletes a lelki része, érteni is fogjuk, miért.

A szerkesztése kifejezetten tetszett, szinte regény a regényben. Vagy akár három regény egyben. Nagyon komolyan meg van írva a főszereplők középiskolai élete, a regény első felének java részét ez teszi ki. Aminek külön feszültséget ad, hogy olvasóként tudjuk, hova futnak ki az események. Még amikor látszólag minden rendben is van, mi tudjuk, hogy a felszín alatt mi forrong, hiszen tudjuk, hogy Nicole végül a tóban köt ki. A börtönévek az alakulás miatt számítanak – ahogy Toni megtörik és beletörődik a dolgokba. Az elején harcos, reménykedik, és hisz. De aztán a túléléshez ezekről le kell mondania, mert csak fájnak. És ez egy pokoli folyamat, rossz olvasni is, mert olvasóként tudjuk, hogy tényleg ártatlan. Végül, a jelen, ahol Toni csak beilleszkedne, de Ryan mozgásba lendíti az eseményeket. Ahol kiderül minden. A három sík folyamatosan változik, nem is mindig lineárisan haladva, így figyelni is kell, hogy összeálljon minden a végére.

A csavar egy része ugyan a semmiből jön, de azért még nem az a kategória, ami annyira légből kapott, hogy zavarjon. Kicsit azért lehetett volna meglepőbb összességében.

Teljesen korrekt thriller, tetszett is, csak a végére még valami elfért volna.

Stevens: Aznap éjjel - Mint thriller: 80% az idősíkokkal jól bűvészkedik, működik a csavar és a lelki része is.

Szubjektíven: 70% tetszett, de valami nagyobb durranást vártam a végére. Korrekt.