Ez itt nem a Blair Witch Project, csak a János kórház. A kétségkívül fellelhető hasonlóságok ellenére. (Időfutár 7.)

Ez egy beteg világ, és egyre csak romlik az állapota. (Dick: Kamerák által homályosan)

(…) miután minden fát kivágtál, minden állatot kiirtottál, minden vizet megmérgeztél, a levegőt pedig beszennyezted, csak akkor fogsz rádöbbenni, hogy a pénzt nem tudod megenni. (Kenyon: A pokol haragja semmiség; In: Veszélyes amazonok)

Elképesztőek ezek a színműs srácok! Mindegyik Leonardo DiCapriónak képzeli magát, kivéve persze Benedictet, aki Leonardóból csak a da Vincit ismeri. (Időfutár 7.)

Imádom ezt a cipőt! Ha át kell mennem farkasba, hogy lerágjam valaki arcát a helyéről, sírva fogom hátrahagyni. (Butcher: Bombázók; in: Veszélyes amazonok)

A modern gyógyszerészet tulajdonképpen varázslat egy injekciós tűben. (Kloos: Tengerészek)

• Mentségemre szolgáljon, hogy csak segíteni akartam.
• Nem hiszem, hogy létezik bármi a világon, ami képes túlélni a te segítségeddel. (Időfutár 7.)

Tiszta volt, ragyogó, mint a napfény. Egy pillanatra el is állt a lélegzete. Belenézni egy gyémántba óriási élmény. Mint az áhítat vagy a bánat. Egy tökéletes gyémánt túlmegy minden szépségen – maga a halhatatlanná vált tökéletesség. A világon minden más elpusztul végül. Az emberek meghalnak, a civilizációk összeomlanak, a folyók átvágják a hegyeket. De egy gyémánt nem csak az örökkévalóság szimbóluma – maga az örökkévalóság. (Hobbs: Ghostman – a nyomtakarító)

Kamaszos, bűnügyes, börtönös, viszályos, gyilkosságos.

Toni alig várta, hogy véget érjen a középiskola és elkezdhesse a saját életét. Egykor a menő lányok közé tartozott, de egy fiú miatt összeveszett vele az iskola méhkirálynője, Shauna. Ettől kezdve a lányok igyekeztek megkeseríteni az életét. De túlélte, mert ott volt neki Ryan. A helyes, balhés srác, akivel szívből szerették egymást. Akivel bajkeverők lettek, kívülállók, de közös jövőt terveztek. Érettségi után a tóhoz mentek ki, velük tartott Toni húga is, Nicole. Míg ők kettesben maradtak, valaki megölte a húgát. Ők találtak rá a tóban. Ártatlanok voltak, de elítélték őket gyilkosságért. 15 évet töltöttek börtönbe, és kikerülve se találkozhatnak többé. De mindketten hazamennek, és Ryan elhatározza, megtalálja az igazi gyilkost, és kapnak még egy esélyt az élettől. Lassan Toni is bekapcsolódik, az igazságért és a jövőért.

Ha egyszer egy biznisz beindul… miután kijött a Nincs menekvés, évekig vártam, hogy csak jelenik meg új Chevy Stevens regény. Nem jött. Most azonban az Álomgyár átvette az írónő megjelentetéseit, és rövid időn belül ez a harmadik regény, amit kiadtak tőle.

És végre egy olyan, ami merőben más: thriller ez is, de más vizekre evez és le tudott kötni. Úgyhogy ezzel most elégedett lehettem.

A cselekmény viszonylag lassan halad, de ennek a karakterépítés miatt szerepe és jogosultsága van. A végére tényleg az lesz a lényeg, hogy elkapják az igazi gyilkost, és van ott akció, cselszövés és leleplezés, de addigra ezek a karakterek már minden darabkájukkal fel vannak tárva előttünk. Elsősorban Toni, aki a regény elbeszélőjeként több szinten is elénk áll. Megismerjük őt több idősíkon, és pontosan látjuk a folyamatokat, milyen volt, hogyan élte meg az eseményeket, és hogyan változott meg. A regény egy utazás is, hogy lett egy különc kamaszlányból egy megtört nő, aki most kap egy esélyt, hogy visszaszerezze az életét és talán a régi önmagának egy részét is. És Stevens jól leírja, miért nehéz ez. Amilyen könnyen Ryan a bűnösök nyomába ered, Toni annyira nehezen szánja rá magát. És mivel ennyire részletes a lelki része, érteni is fogjuk, miért.

A szerkesztése kifejezetten tetszett, szinte regény a regényben. Vagy akár három regény egyben. Nagyon komolyan meg van írva a főszereplők középiskolai élete, a regény első felének java részét ez teszi ki. Aminek külön feszültséget ad, hogy olvasóként tudjuk, hova futnak ki az események. Még amikor látszólag minden rendben is van, mi tudjuk, hogy a felszín alatt mi forrong, hiszen tudjuk, hogy Nicole végül a tóban köt ki. A börtönévek az alakulás miatt számítanak – ahogy Toni megtörik és beletörődik a dolgokba. Az elején harcos, reménykedik, és hisz. De aztán a túléléshez ezekről le kell mondania, mert csak fájnak. És ez egy pokoli folyamat, rossz olvasni is, mert olvasóként tudjuk, hogy tényleg ártatlan. Végül, a jelen, ahol Toni csak beilleszkedne, de Ryan mozgásba lendíti az eseményeket. Ahol kiderül minden. A három sík folyamatosan változik, nem is mindig lineárisan haladva, így figyelni is kell, hogy összeálljon minden a végére.

A csavar egy része ugyan a semmiből jön, de azért még nem az a kategória, ami annyira légből kapott, hogy zavarjon. Kicsit azért lehetett volna meglepőbb összességében.

Teljesen korrekt thriller, tetszett is, csak a végére még valami elfért volna.

Stevens: Aznap éjjel - Mint thriller: 80% az idősíkokkal jól bűvészkedik, működik a csavar és a lelki része is.

Szubjektíven: 70% tetszett, de valami nagyobb durranást vártam a végére. Korrekt.

5: Perry: Apuci lányai - a Balcon nővérek olyan életet élnek, melyről mások csak álmodnak. Fiatalok, gyönyörűek, akiket ugyanolyan eséllyel találni meg egy milánói divatbemutatón, mint a leghíresebb a férfiak ágyában vagy éppen a Riviérán szórakozva. Ám apjuk, aki a család zsarnoka is egyben, holtan találják. Gyilkosság - és a lányok is gyanúba keverednek. Sötét titkokat rejt a Balcon család... a tökéletes guilty pleasure recept alapján. Szép és gazdag emberek mocskos titkokkal, sok szerelem és csábítás, miközben akad egy krimis szál. A helyszínek és díszletek meg egy olyan luxusvilágé, amit elképzelni se egyszerű.

4: Sanghani: Virgin - Ellie görög származású, amerikai lány, aki most volt 21. Nem egy szupermodell, megvannak a maga fóbiái is, de helyes csaj, akinek megvan a maga baráti köre. Már csak egy pasit kellene összeszednie, aki elvenné végre a szüzességét. Míg a lány a tökéletes elsőt keresi, kicsit szerelmes is lesz, rengeteg vicces helyzetbe keveredik. Alapvetően komédia, ami a szex körül forog, de messze nem pornó. A vicces helyzetekre és Ellie kisebbségi komplexusára van kihegyezve a történet. Akinek bejött, a folytatása is kijött magyarul, melyben Ellie már nem szűz és az orgazmus elérését tűzte ki célul - hasonlóan balszerencsésen, mint az első kötetben.

3: Mason: James hálójában - Holly újságíró, aki szeretne feljebb lépni a ranglétrán. A lehetőség adott - egy naplószerű állandó rovat, melynek az a lényege, hogy egy nyomozó árnyékává válik, és beszámol az olvasóknak az átélt kalandokról. A mogorva, a lánnyal foglalkozni se akaró James eleinte nagyon szabadulni akar a kolonctól, de a sorozat nagyon sikeres lesz. A nyomozó meg az újságíró között pedig izzani kezd a levegő - csak éppen mindketten kapcsolatban élnek. Dobjanak mindent egymástért? Akciós, krimis, és mellette szórakoztató szerelmes regény is, sok komikus helyzettel, izgalmas pillanatokkal. Azoknak, akiknek a guilty pleasure élménybe kell egy kis bűnügy is.

2: Madsen: Hamupipőke, menj a búsba - Darby gyönyörű szőkeség, sikeres a szakmájában is, a szerelemben viszont rendszeresen melléfog. A Disney meséken felnőtt lány eddig mindig a hercegét kereste, az aktuális pasijaiban mindig fel tudta fedezni egy mese bűbájos hercegét, csak aztán rá kellett döbbennie, hogy mindnek volt legalább egy olyan komoly gondja, ami miatt a kapcsolatnak annyi lett. Nem is kell neki szerelem, herceg meg pláne! És pont ekkor összefutnak Jake-kel. Aki egy igazi álompasi, de Darby ezt nem hajlandó belátni. A srác udvarolna, a lány nagyon lekoptatná - már annyira kiábrándult, hogy nem ismeri fel a saját meséjét? Szellemes, humoros, bájos kis történet. Olvasható a mesék ellen, de mellett is. Jó értelemben romantikus, van benne humor, remek narráció és szerethető karakterek.

1: Kwan: Kőgazdag ázsiaiak - Rachel egyetemi oktató, akinek a kapcsolata kezd komolyra fordulni szintén egyetemi professzor barátjával. Nick most meghívja magával haza, Ázsiába a lányt, hogy egy rokona esküvőjén legyen a párja, és ismerje meg a családot is. Rachel naivan belevág a kalandba, azon gondolkodva, hogy a nyaralás végén egy esetleges lánykérésre mit reagáljon. De a helyszínen szembesülnie kell vele, hogy Nick eddig sikeresen eltitkolta, hogy milliárdosok családjába született, elmondhatatlan luxus veszi közbe, és a fele rokonság kifejezetten sznob. Nick anyja például szabályosan hadjáratba kezd a Kínából az Államokba költözött és élő Rachel ellen, akit nem talál elég jónak a fiához. Közben kiderül, hogy a szépek és gazdagok világában sem egyszerű boldogságot találni, és mindenkinek megvan a maga kis sötét titka. Szórakoztató, botrányokkal és humorral, románcokkal teli sztori. A szereplők szappanoperásak, de így zseniálisak. Pörgős, van krimis szál is benne, és mivel sok szereplőt fókuszba tesz, egy regényen belül több sztorit is élvezhetünk. Érdemes azért is elolvasni, mert érkezik a belőle készült film is, és a nagy sikerre való tekintettel Kwan trilógiává bővítette a regényt. A második hamarosan a polcokon magyarul is.

Háborús, űrflottás, baráti társaságos.

Andrew Grayson harcászati irányítónak nincsenek nagy igényei: haza akar érni a Földre az esküvőjére. Csak éppen közbeszólnak a nyurgák, egy értelmes faj a világegyetemben, mely most az emberek és gyarmataik ellen indulnak háborúba. Hiába egyesült az űrflotta, esélyük sincs velük szemben. Több tízezer ember sorsa múlik azon, hogy egyetlen hajó képes lesz-e átjutni a nyurgák blokádján, és visszahozni nekik a koordinátákat a hazaútra. Andrew is a lopakodó legénységének a tagja, és a Földön döbbenten szembesül azzal, hogy a flotta ellenséges. Miközben visszaszöknek, arra is rájönnek, miért: a legjobb fegyverekkel és a kevés kiválasztottal szökni akarnak, mielőtt ideérnek a nyurgák. De Grayson most a célra koncentrál: megmenteni az űrben ragadt barátait, majd megvédeni a Földet a támadó nyurgáktól és megnősülni, ha egy csoda folytán mindezt túléli.

Tagadhatatlan, hogy Marco Kloos regényei, vagy legalábbis a Frontvonalak sorozat magán viseli John Scalzi hatását. Természetesen más a történet, más a világaik rendszere is, szóval, senki ne plágiumra gondoljon. De olyan mozzanatok, kis zsáner szilánkok vannak ebben is újrahasznosítva, mint amik a Vének háborújából ismerősek.

A Tengerészek folytatja a korábban megkezdett történetet, és bár a katonai részei és az akciók tökéletesen érthetőek az előzmények nélkül is, sokkal szórakoztatóbb a történet, ha a kerettel és a szereplőkkel is tisztában vagyunk. Vannak emlékeztető kis pillanatok, melyek a korábbi kötetek olvasóinak visszahúzzák az emlékeit, de szerintem annak, akiknek azok a történetek kimaradtak, nem mondanak eleget ahhoz, hogy értsék, mire és hogyan utalnak.

A regény alapvetően két részből áll össze: a kerettörténetből és az akciókból. Nekem az előbbi tetszik jobban, vagyis a keret és a világépítés, a szereplők. A sorozat vázát adja, hogyan az űrflottához csatlakozó Grayson hogy válik rutinos katonává, és milyen szerep jut neki a nyurgák elleni háborúban, miközben szerelmes is lesz, és legalább annyira harcol a párjáért és a barátaiért, mint kötelességből. Tovább építi az emberi társadalmak és szövetségek körét is a szerző, és azt kell mondanom, nagyon nem hősies, ám annál hihetőbb, amit ebben a kötetben kitalál. Ez az a rész, ami lekötött.

De a főszerep az akcióké, hiszen ez egy akció sci-fi. Hogyan surran át a hajó a nyurga flottán. Hogyan igyekeznek az emberek hajói felvenni a harcot a nyurga maghajókkal. A bolygók felszínén a fizikai összecsapások. Szerencsére a keret nem csak ezeket a jeleneteket hivatott összekötni, érdekes és összefüggő, ebben egyre jobb Kloos. Míg az első részben úgy éreztem, tényleg csak összeköti valahogy az akciójeleneteket, most már egész izgalmas története is van. Érdekel is, innen merre viszi majd tovább a cselekményt.

A főszereplői hősiesek és szerethetőek. A középpontba tett Andrew sok tekintetben remek ember, akinek könnyen drukkol az olvasó. Mellé tesz olyan kemény katonákat, akik sematikusabbak, de valamivel mindig sikerül őket feldobni. Pl. kemény humorral.

Ami viszont még mindig nem tetszik – nem vagyok kibékülve Kloos stílusával. Messzemenően realista, inkább tárgyilagos, mint élvezetes mesélő.

De a sorozatot már megszerettem, és érdekel, mi lesz az emberek – nyurgák sorsa.

Tengerészek - Mint akció sci-fi: 70% pörgős, az akció részeket izgalmas keretbe fogja. Szimpatikus hősök.

Szubjektíven: 65% az emberi oldalát, a kerettörténetet szeretem, az akciójeleneteit kevésbé.

- Visszatérő végzet - a Mogul thrillere megint előrendelhető státuszba került a hétre, de mivel lassan fél éve csúsztatják, szkeptikus vagyok. Pedig a sztorija érdekes.

- Zavaros vizek - thriller a Lettero kiadásában.

- Mielőtt elbukunk - New Adult a Libri kiadásában, a Megtört lelkek sorozat 3. kötete, de a részek önálló sztorik, nem kell hozzá az előzőek ismerete.

- Kémek háza - akciós kémregény a HarperCollinstól. Gabriel Allon legújabb ügye.

- Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról - sci-fi novellák az Agavétól.

Előrendelőknek a Maxim is hoz újdonságokat:

- Vigyázz, Holly Chase - YA

- Szövetség - fantasy YA

- Közel a horizonthoz - YA

- Lehull a lepel - YA, thrilleres sztorival.

Természetesen, ha lesz meglepetés megjelenés, hét közben jelentkezem!

Anyává válós, gyerekrablós, családi titkos.

Agatha kisegítő egy üzletben, ahonnan jó rálátása van a szomszédos kávézóra. Azért szeret itt dolgozni, mert innen jól rálát a kismamákra, akik rendszeresen ott gyűlnek össze és cseverésznek. A kedvence Meg, aki a harmadik gyerekét várja. A nő csinos, a férje sikeres tévés, és a két nagyobb gyereke, az óvodás kisfia és a kisiskolás lánya tündériek. Meg azt az életet éli, amelyet Agatha megálmodott magának. Nem sejti, milyen válsággal küzd igazán a nő. Hogy a házassága lassan már csak látszat, és még azt sem tudja biztosan, ki a baba apja. Agatha csak a tökéletes külsőt látja, és magának akarja. Az apának kiválasztott fiatalember a tengeren szolgál, Agatha pedig egy gyermekkel a karján akarja fogadni, hogy végre neki is családja legyen.

Ha jelzőt keresek erre a regényre, a korrekt mellett fogok kilyukadni. Méghozzá azért, mert tulajdonképpen minden megvan benne, amitől jó thriller lehet, csak éppen nem kiemelkedően jó. Egyszer elolvassa az ember, le is köti, vannak benne jó dolgok, de nem lesz kedve máskor is elolvasni. Ahhoz túlzottan tipikus.

A címe mondjuk jól sikerült – általában az eredeti címeket jobban szeretem a magyar változatnál, de most találóbbnak érzem a magyar verziót. The secret she keeps helyett kaptuk a jópofa Dédelgetett titkokat. Amiben benne van a babavárós téma hangulata is, hiszen a kisdedeket szokták dédelgetni, és a titkos is, melyek a regényben pont az áldott állapot körül forognak. Szóval, ez egy jól eltalált cím.

A téma az anyaság, és a nők, akik anyákká válnak, vagy azok akarnak lenni. Alapvetően az jön le a kötetből, hogy az anya a gyerekhez szervesen hozzátartozik, és a baba átírja az életet. Ő lesz a legfontosabb, és a nők védeni fogják, attól függetlenül, hogyan estek teherbe, vagy milyen titkokat kell őrizni miatta.

A regényben 3 babás titok okozza a konfliktusokat és a feszültséget: Agatha kamaszkori megrontása, aminek terhesség lett a vége és egy anyjától elszakított gyermek (nagyon női thrilleres ez a szál). Agatha jelen helyzete, melyben mindenkivel elhiteti, hogy gyermeket vár. Végül Meg, aki egy veszekedést követően egyéjszakás kalandba bonyolódott, és most nem tudja, ki az apa. Nehezítésképpen a férje melletti jelölt, aki a férje legjobb barátja, szeretné a nőt is, meg a gyereket is, ha az övé. Mindenki titkolózik, és a férfiak egyszerűen felfogni sem képesek, mit rejtegetnek előlük az asszonyaik. Lesz is konfliktus, meg félreértés ebből bőven.

A drámai tetőpontig felviszi a szerző az olvasót, és el is varrja a szálakat. Nem állítom, hogy minden véggel elégedett lennék. Nem derülnek ki olyasmik, amiket szívesen elolvastam volna még, de írói szándék szerint kitalálható, miért ilyen végeket kaptak a szálak.

A cselekmény lassan indul, majd egyre gyorsul. Még amikor nem ismerjük Agatha terveit, akkor is sikerül a hangulatba beletenni, hogy valami nagyon nem stimmel és rossz közeledik. De miután Robotham elvitt minden szereplőt a mélységek aljáig, vissza is hozza őket. Szerintem azért olyan a regény vége, amilyen, hogy mindenki elérhesse a nyugvópontot.

A karaktereire különben is odafigyel a szerző, esendően emberiek, érthetőek.

Vagyis korrekt, jól meg van írva, csak éppen a zsánerből a fordulatai nagyon ismerősek.

Robotham: Dédelgetett titkok - Mint thriller: 75% drámai, jól szerkesztett, a pszichés részekre odafigyelt. Esendő szereplők.

Szubjektíven: 65% a zsáner tipikus elemeit használja, kevés az igazi meglepetés. De korrekt.

Nyomozós, megfigyelős, drogos.

A Halál, vagy röviden H a legújabb és legmenőbb drog. Aki egyszer megkapja, reménytelenül függő lesz, és egyetlen kínja, hogy mindig legyen új anyag. De ki találta ki, terjeszti? Kik a nagy halak? A rendőrség erre próbál rájönni, és beépítik Fred ügynököt. Fred egy Bob Arctor nevű férfit figyel meg – nem is tudja, hogy a beépülés miatt szedni kezdett H az agyát károsította. Jobb és bal agyféltekéje között megszűnt a kapcsolat, mást érzékelnek. Így nem tudja, hogy Arctor, akit megfigyel, az tulajdonképpen önmaga. Kapcsolata zavaros a Donna nevű lánnyal, akivel szívesen bonyolódna viszonyba, akitől sokan anyagot is szereznek. Mikor minden összeomlani látszik, bekerül egy rehabilitációs klinikára, ahol meglepő felfedezést tesz, már Bruce néven.

Bután hangzik, de szeretem ennek a regénynek a címét, főleg a homályosan kifejezés miatt. Talán, mert végig úgy éreztem, miközben olvastam, hogy az agyam is homályosodik. De a személyes kis ködösülésemen is túl, a cselekményre is nagyon találó ez a cím. Van a cselekményben, aki egy kamerán keresztül nézi valaki életét, elvileg tisztán lát, és mégis minden homályos előtte. Nekem annak ellenére megvolt ez az érzetem, hogy az olvasónak az elejétől nyilvánvaló a helyzet.

A regény cselekményéről nagyon mesélni se tudok. Talán a köd miatt, ezt olvasni és befogadni kell, mindenki értelmezheti maga. De nagyon hamar világos lesz, hogy nem is igazán a cselekmény a lényeg. Hanem a parabola, ami megbújik mögötte.

Már művészeti toposznak is nevezhetném, ahogy bűn és bűnüldözés összefonódik. Számomra a Sötét lovagban Joker fogalmazta ezt meg legjobban, de korábban a Burton Denevéremberben is ott volt ez a gondolat. Joker és Batman összetartoznak, nincs rend káosz nélkül. Egymást teremtik, nem léteznek egymás nélkül. Még a Lego Batman filmben is, a világ megmentéséhez az kellett, hogy rájöjjenek, a hőst meghatározza az ellenfele és fordítva.

Dick ezt az összefonódást, összetartást viszi el a maximum pontig. Amikor már a nyomozó önmaga után nyomoz, ha ezzel nincs is tisztában. Ha kicsit másképp meséli el, egészen Oidipuszi lett volna ez a helyzet. Csak éppen az olvasó most tisztában van a karakterek személyazonosságával, mi végig tudhatjuk, hogy Fred és Arctor egy és ugyanaz.

A regény leginkább világépítős, hangsúlyosabbnak érzem a környezetet és a drogkultúrát, mint bármelyik karaktert vagy eseményt. A cselekményt különben sem lenne egyszerű összerakni, és meg se akarom próbálni.

Stílusában hozza, amit Dick regényeiben megszokhattunk. A szerzőtől ismerős nyelvezet, tömörség van ebben is. Magával tud vinni akkor is, ha becsap az a köd, amit fejtegettem feljebb. A hangulatok a fontosak, az értelmet én eléggé száműztem ebben az olvasásban. Igaz, a Dick regényeket inkább érezni, mint érteni szoktam.

Még mindig a novellái tetszenek jobban. Értem, miért jó könyv, de érezni nem tudom annak.

Van belőle film is, amire annak ellenére nem bírtam még rászánni magam, hogy az egyik főszereplője Robert Downey Jr. Nem tetszik, ahogy a homályosság megjelenik ott vizuálisan is. De lehet, hogy az agyam is túlzottan lefárasztaná. A regény megtette.

Kamera által homályosan - Mint sci-fi: 80% ötletes, és van benne mondanivaló. Gyorsan olvasható, világos a stílusa is.

Szubjektíven: 20% az ötletét tudom értékelni, de nem tetszett. Egyszerűen lefáradtam tőle.

A héten lehetett kicsit borzongani is, nézzük is meg, min és hogyan!

AJ nem régen lett kinevezve vezető ápolónak a Beechway Pszichiátriai Intézetben. Náluk kapnak kezelést az idegbetegek, és olyan gyilkosok is, akiknél pszichés betegséget állapítottak meg. Bár megvannak a rendszeresen zűrt keverő betegek is, összességében nyugodt hely. Már nem az – pár éve egy rejtélyes öngyilkosság és öncsonkítást követően elterjedt a legenda, hogy egy egykori ápolónő, egy törpe szelleme kísérti az intézetet. Lidércnek nevezték el. Bejár a betegekhez, a mellkasukra ül és kínozza őket. Most megint róla suttognak, és újabb betegek halála alátámasztani látszik a szellemes elméletet. Már az ápolók is félnek a kérdéses, kísértetjárta szárnyban dolgozni. Az éjszakai műszakokat sorra mondják le.

AJ eddig lelkiismeretesen bejárt, helyettesített, de már rá is kezd átragadni a többiek paranoiája. Mintha ő is látna itt egy szellemet vagy árnyat. Tudni akarja, mi folyik az épület falai között, ezért saját szakállára kutakodni kezd, mint a betegek között terjed az őrület.

Lassan elkezdi bevonni az igazgatónőt is, aki tetszik is a férfinak, de eddig mindig tartotta tőle a távolságot. Nem tűnt jó ötletnek a belső szabályzatot felrúgva egy kollégával összejönni. De, mikor kutakodása közben rádöbben, hogy a nem rég elment terapeuta évekig volt Melanie szeretője, összeszedi a merészségét és kezdeményezni kezd. A nő vevőnek tűnik rá. Viszonyba kezdenek, AJ még a nénikéjének is bemutatja a nőt.

Melanie azonban nem szívesen hallja, hogy AJ szerint valami zajlik az intézetben. Észrevette, a Lidérc mindig akkor csap le, amikor valami miatt elmegy az áram, és nem működnek a kamerák. Ez inkább emberre vall, nem szellemre. Kéri, vegyék fel a kapcsolatot a rendőrrel, aki nyílt napon előadást tartott. Mel nem akarja ezt megtenni, és kéri, AJ se csináljon semmit. Félti az állását, az intézet tulaja eredményeket, és nem botrányt akar. De AJ egyre biztosabb benne, hogy itt valamit tenni kell, és maga keresi fel a nyomozót.

Jack Cafferty nyomozó arról ismert, hogy minden ügyet megold. Most azonban egy olyan eltűnés miatt fő a feje, ami másfél éve megoldatlan. Misty modell volt, aki egy klinikán próbált leszokni a kábítószerről. Kijelentkezett, és azóta senki nem látta. Az anyja újra a sajtóhoz fordult, megint nagy a nyomás, és el akarják venni az ügyet a gyilkossági csoporttól. Jack még egy kis haladékot tud nyerni – mert ő igazából tudja, hol van a lány teste és mi történt vele. De egész eddig falazott az érintett rendőrnek. Most azonban van egy terve, hogyan oldják meg az ügyet. Csak Flea beleegyezése kell még.

Flea merülőtiszt, aki az eltűnt személyeket kutatja. Jó egy éve komoly baleset érte, most vár az orvosira, hogy merülhet-e újra. És nagyon nem akar a Misty ügyre gondolni. De Cafferty megkeresi személyesen, és nagyon megdöbbenti a nőt azzal, hogy mindent tud. Hogy Misty ittas állapotban szökött a klinikáról, és kilépett egy autó elé. Hogy a sofőr maga is részeg volt, megijedt, betette a kocsiba a lány tetemét és a nővéréhez hajtott. Flea a testről nem tudott, csak az ittas sofőr öccséről, és megfújta helyette a szondát, amikor gyorshajtás miatt a közútiak is megérkeztek Thom után. A testvére a halottról sem szólt, Flea fedezte fel a kocsiban napokkal később. Testvére már zsarolta, ő nem megy ezért börtönbe! Flea kénytelen volt eltűntetni a testet. Cafferty rájött, de eddig falazott neki. Most azonban ideje véget vetni a történetnek. Arra kéri a nőt, helyezzék el a mostani kutatási helyszínen Misty maradványait, találják meg és legyen vége! De Flea mentségeket keres, halogat, neki az lenne a legjobb, ha elfelejthetné ezt az egészet. De Cafferty a nyakára jár.

Ebbe sétál bele AJ, és adja elő, hogy szerinte valaki gyilkolja a betegeket az intézetben. Cafferty még örül is az esetnek, jó lesz figyelemelterelésnek. Ketten rájönnek, hogy az egyik beteg, akit most nyilvánítottak egészségesnek, és kiengedtek, 14 évesen a szülei brutális meggyilkolásáért került az intézetbe. Babákat is gyártott a szüleiről, és az intézetben is készített bábukat. Amikor előkerülnek ezek a rejtekhelyükről, ott vannak levarrt szemmel a meggyilkoltak is. Cafferty igyekszik lefogni a kint levő Isaacet, de arra a férfi már felszívódott. Cafferty kideríti, hogy Isaac apja szeretőt tartott. A nő, Penny még él, vele beszélget el a nyomozó. És kezd aggódni, hogy Penny is Isaac célpontja lehet.

Már muszáj hivatalosan is lépni, AJ kénytelen bevallani Melanie-nak, mit intéztek eddig. A nő kiakad, ő jobb szeretné nem hivatalosan intézni a dolgokat. AJ vakon hisz benne, segíteni akar neki, de ő nem bír leállni. A távozott Jonathan Kealy-t keresi fel, aki Melanie előző szeretője is volt egyben. Aki döbbenetes történetet mesél el a férfinak: Melanie, ha szerelmi életébe gond van, kifordul magából. Az előző intézetből is azért kellett elmennie, ahogy bánt a betegekkel. A legutóbbi gyilkosság is akkor történt az intézetben, amikor Jonathan szakított a nővel. Nem Isaac, Melanie az igazi szörnyeteg.

Közben Cafferty Isaac nyomára akad. Aki Melanie házában van, őt ejtette túszul. De ahogy Cafferty vezeti a tárgyalást, valamit észrevesz Melanie viselkedésében. Mire AJ telefonál, hogy vigyázzon a nővel, már maga is rájött, ki is ő valójában. Isaac visszakerül az intézetbe, de Melanie gyilkosság vádjával letartóztatásba kerül. Előkerül a maszk, amiben a betegeket riogatta és kínozta.

Isaac segíteni próbált, és valóban azokat akarta leállítani, akik valaha is bántották. Az anyja gyerekként bántotta, most Melanie szemét húzásait akarta megtorolni. Az intézetbe visszakerülve öngyilkos lesz. AJ komolyan gyászolja, és kimegy a helyre, ahova Isaac az utolsó üzenetével küldte. Ott Pennybe botlik, aki szintén Isaac miatt jött. Csak most értette meg, mennyire félreismerte.

Éjjel Flea is jelentkezik, van nála egy nagy táska. Rászánta magát, csinálják meg! Elhozta Misty maradványait, és a férfi segítségével elássa őket az utoljára hagyott keresési helyszínen, ahol majd a következő munkanap előkerülhet.

A regényt imádtam, de ahogy most utána olvastam, rájöttem, mi a gond.

Ez egy sorozat sokadik darabja! Ok, hogy ezt a típusú krimit lehet össze-vissza, akár nem is sorozatként olvasni, de így tudom fájlalni, hogy nekünk egy csomó minden kimaradt.

Női hősös, kalandos, bűnügyes, harcos, történelmi.

Molly egyedül igyekszik helytállni varázslóként, miután mentora, Harry meghalt. Most a vámpírok ügyeibe kell belekontárkodnia, mert Harry féltestvére fogságba esett. Két barátnőjével beosonnak egy estélyre, és véres küzdelmek után még történelmi súlyú mentést is összehoznak. (Bombázók) Lorie és a férje boldogok együtt a pár hónapos kislányukkal. Amikor a gyerek eltűnik, a normáktól elütő asszony vádlottá válik. A férje sokáig védi, de egy ponton benne is feltámad a gyanú. (Vagy összetörik a szívem) Az angol királyi udvarban még a király és királynéja között is harcok dúlnak, melybe a gyerekeik is szerepet kapnak. A 12 éves Nora még nem érti a szabályokat, de szeretne egyszer olyan nő lenni, mint anyja, Aquitániai Eleonóra. (A Nora – ének)

George RR Martin nevét gyakran emlegetem, vagy a GoT vagy a Wild Cards kapcsán. Sajnos a regényekkel nem halad olyan tempóban, mint szeretném, de szerencsére a magyar kiadók felfedezték a novelláit, illetve az antológiákat is, amelyekben szerkesztőként dolgozott.

A Fumax is adott már ki ilyen antológiát, a Zsiványokat. Idén pedig beszerezhettük a Veszélyes amazonokat, ami nekem sokkal jobban tetszett, mint a Zsiványok. Miért is?

1: a változatossága miatt. Nincs egy zsánerre szűkítve a merítés, itt thrillertől elkezdve noiros történeten át fantasy történeteken keresztül történelmi novellák is helyet kapnak. Így nem untam bele a kötetbe, mert mindig új és más színeket, történeteket találtam benne. És mindegyik minőségi, még a gyengébb történetek is tetszettek és jók – egy gyengébb válogatásba simán érzem őket jónak.

2: a novellák cselekményei tele vannak ötlettel és kalandokkal, pörgős és olvastatja magát. Zsánertől függetlenül jól használják a terjedelmük, és nem untatnak, visznek előre a történet elejétől a végéig. A sok színnek köszönhetően az egyik történetben arról olvastam, hogyan igyekezett a felesége jogán Henrik beolvasztani a német-római császári államok közé Szicíliát, háborúval és csellel is; míg egy másikban egy posztapokaliptikus világ kegyetlen napjaiban a gyilkosságok és küzdelmek árnyékában pár ember újra felfedezi a tánc szépségét. Az egyik hősnő szörnyekkel harcol, a másik rádöbben az anyasága színeire.

3: nagyon bírtam, amikor egy-egy történet jól illeszkedik olyan regénysorozatok világába, amiket amúgy is követek. Mivel a szerkesztő Martin, természetesen GoT és Wild Cards történet is van benne, de érkezett novella a Varázslókhoz, a Dresden aktákhoz, az Outlander sorozathoz, stb. Ezek érthetők különben előismeret nélkül is, de ha ismerjük a sorozatot, az plusz élményt ad hozzá. De a sorozatokon túl is neves szerzők kifejezetten erős történetei vannak benne, nagy kedvencem például a fejvadászos Sanderson történet benne.

4: kreatívan kezelték a szerkesztők a kötet témáját is. Ugyan női novellákat válogattak össze, melyekben erős női hős van a középpontban, ez mégsem vált azzá, hogy minden hősnője ugyanolyan. Nagyon nem. Néha nem is ő az elbeszélő, hanem pl. férfi szemmel látunk egy femme fatale-t. A veszélyes, erős nők kifejezés így tágan értelmezhető, és el is gondolkozhatunk attól, mitől lesz valaki a története hősnője.

Tartsa meg az ég a Fumax szokását, és jöjjön még hasonló antológia! Ez nagyon tetszett.

Veszélyes amazonok - Mint antológia: 100% több zsánerből válogat, sikerszerzők új darabjai, ötletes, olvasmányos.

Szubjektíven: 100% lekötött végig, remek történetek, és ami fontos: változatosak. Tetszett!

Apa – fiás, töprengős, ámokfutásba kezdős.

Dave Galloway két dologért él: kisvárosi boltjáért, ahol órákat javít és kereskedik. A fiáért, akit egymaga nevelt fel, hiszen még csak pár hónapos volt a kis Ben, amikor a neje elhagyta őket. Ben remek tanuló és sportoló, ha újabban rontotta is az eredményeit. 16 éves kamasz, észhez fog térni, ebben bízik. Míg azzal nem szembesül, hogy a fia összepakolt, elvitte az autót és az egyik szomszéd lánnyal világgá ment. Majd a hírek jönnek, hogy a páros rablógyilkosságba keveredett, és szökésben vannak. Dave a fia életéért retteg, miközben átgondolja, családjában a férfiak miben hasonlítanak. Mindannyian fellázadtak az életük és elvárások ellen egy ponton, és mindannyian megfizették az árát. Ez most Ben lázadása.

Georges Simenon igazság szerint nem a lélektani krimikkel szerzett hírnevet magának. Ő az a szerző, aki a világnak adta a párizsi nyomozót, aki a Maigret névre hallgat. De az Agave az életmű gondozása közben gondot fordít arra, hogy rendszeresen kihozzon tőle más regényeket is, ne csak Maigret újabb ügyet.

A legutóbbi ilyen kötetük volt az órásmester története, amiben jól észrevehetőek a nem Maigret regények stílusjegyei.

A legfontosabb, hogy van benne bűnügy és nyomozás, így be lehet tenni a krimi kategóriába, de nagyon nem ezen van a hangsúly. Simenon érdeklődésének a középpontjában lelki folyamatok állnak, ebben a kötetben is. Az apa karakterét teszi fókuszba, aki sok tekintetben magányos és unalmas figura. Aki már nem vár semmit az élettől, csak elvan. Ben szökése és bűnözővé válása azonban felforgatja a lelki békéjét. Döbbenetes, ahogy végig csak azon aggódik, hogy a fiúnak ne legyen baja. Ez egész másképp áll a szülő – bűnözővé vált gyerek témájához, mint Pl. a Beszélnünk kell Kevinről.

Érdekes kérdés az is, hogy amire Dave kilyukad, mennyire helytálló. Dave arra jut, hogy minden Galloway férfi egy ponton ki akar törni az unalom és még inkább az elvárások tengeréből. Az apja képes volt tartani egy bulis estét, ahol megcsalta a feleségét. Ő maga feleségül vett egy olyan nőt, aki minden munkatársával összefeküdt, és nem is volt meglepő, hogy nem volt képes családanyává válni. Ben pedig mindennek nemet mond – a jó tanuló, a jó sportoló elszökik az életéből és nekiindul a világnak mindenen át egy lánnyal, aki még 16 sincs. Carpe diem – és nincs se megbánás, se bocsánatkérés. De ez tényleg öröklött személyiségjegy lenne? Én nem hiszem. A lázadás pszichésen jól meg van írva, de azt nem tudom elfogadni, hogy öröklött dolog lenne.

Így annak sugalmazása, hogy Ben és Lillian megfogant gyermeke is eme ördögi körbe kerül, nekem már nagyon túlzás lett. Inkább önbeteljesítő jóslat, mint genetika.

A karakterek közül Dave van legjobban kidolgozva, mondhatni, az ő fejébe nyerünk bebocsátást. De mellette Simenon odafigyel a szereplőire, nagyon elkapta Ben és Lillian karakterét is, akik valahol izgalmasabbak is, mint Dave. Csak éppen róluk nem kapunk magyarázatot vagy indítékokat. Miért tették? Csak.

Stílusában ugyanaz a realista, tömör próza, amit a szerzőtől megszokhattunk.

Igazából nem rossz, de szerintem ma sokkal jobb thrillerek születnek ennél.

Az evertoni órásmester - Mint krimi: 70% a lélektan kiemelten szerepel, a bűnügy másodlagos. Lassabb, hangulatos.

Szubjektíven: 40% fordítva, több krimi, kevesebb töprengés, jobban tetszene. Kissé untam.