Rengetegszer emlegetem, hogy magyar ifjúsági irodalomba az egyik örök kedvencem Leiner Laura, és mivel egy magyar ifjúsági top5-be nem tudom melyik regényét venném bele, inkább nézzünk egy Leiner Top5-öt!

5: Bábel - adott egy RHC rajongó lány, aki baráti társasággal megy a Bábel fesztiválra, ahol a kedvencei is fellépnek. Minden fesztiváli őrület megtalálja, és azzal is szembe kell néznie, hogy legjobb barátja lehet, hogy több is, mint barát. Ezt elég feldolgozni, és akkor arról még nem is volt szó, hogy vajon a srác akar-e többet tőle, mint barátságot. Lesz a koncertre happy end?

4: SZJG - ez volt a sorozat, amivel Leiner kibérelte a rajongók szívébe az egyik sarkot. Adott nekünk egy Renit, aki helyes, kedves, nagyon  könyvmoly és olyan reménytelenül szerelmes a suli legmenőbb srácába... vagy lehet, hogy nem is olyan reménytelenül? És adott nekünk egy Cortezt, aki álomsrác No.1 volt úgy, hogy mellette emberi is volt. Maga az SZJG is tele van nagy karakterekkel és helyzetekkel. Felejthetetlenek maradnak Reni rajz órái, a csontvázas kirándulás Bécsbe, a kémia órák. Humora van, szíve, és sok kamaszkérdéskört is veséz, mint a pályaválasztás, az első szerelem. Kedvet is kaptam újraolvasni... de sokan akartunk mi is a Szent Johannába járni!

3: Akkor szakítsunk! Szerelmespárunk szakított, elég rejtélyes okokból. Most nagy is a harag, mégis együtt kell indulniuk szilveszterkor mentőakcióra. Járnak ilyen-olyan buliba, lesznek autós kalandok és egy srác, aki mindig eltéved. Ebben is humor, szív, fontos kérdések szerepelnek - és még a szerelmi szál is olyan, hogy nem kaparom tőle a falat. Leiner párjait bírom, ebben a regényben is.

2: Ég veled! Hanna az anyja halála óta annak szenteli minden idejét, hogy apját egészségesen tartsa. Mivel kihallgat egy beszélgetést, mely szerint apja már őt félti, hajlandó egy pár hetes nyári versenyre elmenni az iskolai csapattal. Ez az Iskolák Országos Versenye. Sorra jönnek a feladatok és kalandok, barátságok születnek, lesznek olyanok, akikben csalódunk, és feltűnik egy újabb Leiner Laura álomsrác, aki bár igazi lenne! Itt is a szokott recept: humor, kalandok, szerelem, dráma. Ahogy anno SZJG diák akartam lenni, most sajnálom, hogy nem mehettem anno IOV versenyre.

1: Bexi sorozat. Már csak azért is, mert elképesztő, milyen fejlődési utat járt be ez a sorozat. Az első részt gyengébbnek éreztem, aztán letehetetlen lett az összes és már az elsőért is tudok rajongani. Beki, művésznevén Bexi egy Youtube videó után lett popsztár, akit felkérnek egy duettre az egyik tehetségkutatóba. Ő kapja a legnagyobb esélyest, a helyes és jó hangú Márkot. Ahogy lenni szokott, eleinte egymás agyára mennek, aztán súlyosan egymásba szeretnek. De milyen rögös út vár rájuk... londoni forgatás, vetélkedő, feltűnő Késtél Geri, balatoni turné, lemezkiadói zsarolás... Beki újabb példakép alkat, Márk generált egy csomó márkert, tele van az egész humoros mellékszereplőkkel és helyzetekkel, miközben megint van komoly, drámai vonal is. Akár a popszakmáról, akár a széteső családokról. Minden kötetnél komolyan sajnáltam, hogy a Márk - Bexi dalokat nem hallgathatom meg. Most kedvem lett ezt is újraolvasni.

Képességes, világmentős, ármányos.

Az Amerikai hősből kiesett és kiszállt ászok továbbra is csapatként dolgoznak együtt, hogy a világot jobb hellyé tegyék. Munka állandóan van, a csapattagok kezdenek nagyon kimerülni. Ám ennél nagyobb baj, hogy egyre többször érzik úgy, hogy nem hasznos dolgot tesznek, csupán politikai bábuk ők maguk is. Az árvíz sújtotta területen zombik garázdálkodnak, a felkelők egy olajvezetéket veszélyeztetnek és a demokráciát is védeni kellene Afrikában. De valóban a jó oldalon állnak? Nem segít az sem, hogy Noel különféle álcáiban folyamatosan gerjeszti a feszültséget köztük. Kihasználja, hogy Michael és John még mindig Kate szívéért harcolnak. Ám Noel számára is eljön a nagy döntés ideje, amikor egy titkos intézményből megszökik Niobe és egy Ász kölyök, akinek pusztító képessége van.

Valahol akkora becsapásnak érzem, hogy ez már a negyedik magyarul megjelenő Wild Cards regény, ahol a borítón sokkal nagyobb Martin neve, mint a regényé. Főleg úgy, hogy ebben a 19-es kötetben nem is jegyez novellát, még egy előszót sem, legfeljebb szerkesztőként vett részt a munkában. Jó, tudom, nálunk ezzel lehet eladni. Azért bízom abban, ha végre elkezdi adni a tv a sorozatot, a neve is éppen eléggé vonzó lesz majd.

Mert a történet megérdemelné, hogy maga miatt legyen ismert. Ez a második blokk folytatása, ami finoman illeszkedik a korábban megkezdett történethez. A csapat megalakult, és most folyamatosan a vészhelyzetek, amelyeket el kell hárítani. A csoportdinamikának megfelelően megvolt az alakulás, most a működés és viharzás szakasz következik. Pontosan ez is történik, ahol az adja a feszültséget, hogy egyes ellentétek a csapat felbomlásához vezethetnek. Nem tehetek róla, én szórakoztatóbbnak találtam az első részt.

Talán ezért is, mert annak poénosabb volt a hangulata. Ott a média átveréseire tettek hangsúlyt és iróniát, ebben viszont a világpolitika és hatalmi harcok kerülnek pellengérre, megjegyzem, jól megírva, csak éppen ezekről feleannyira sem szórakoztató olvasni. Mert hiába kitalált történet, nagyon sok minden áthallás belefér a mára, és ezt fel kell dolgozni.

Más szereplőket helyez előtérbe, mint a korábbi kötet. Sokan, akik ott fókuszban voltak, most csak mellékszereplők. Ezt is kicsit nehezebben emésztettem meg, mert megszerettem sokakat, akik most alig vannak jelen. A főszerep pedig Noel – Lilith és folytathatnám a neveiből a sort, kezébe kerül, aki minimum megosztó karakter. Jól van ábrázolva, többsíkú a figura, de amiket művel… kellett mellé Niobe, mellette szerethetőbb, de addig komolyan fájlaltam, hogy az ő kezében érnek össze a szálak. Nagy kavarógép, na.

De különben is jellemző a figurákra, hogy jóból és rosszból állnak össze. Nem lehet egyértelműen hősöket és rosszakat kiválasztani, ha páran közel is állnak ehhez. Niobe talán az egyik legjobb etikailag, míg pont Noel az, akit sokáig nagyon a negatív oldalra írtam.

Kalandos a sztori, mindenféle helyzeteket variál. Háborús helyzetek, természeti katasztrófák, ászok közti harcok, de személyes téren is mennek a kavarások. Az unalmas jelző használhatatlan ezzel a regénnyel kapcsolatban. Nagyon nem az.

Zsánerben is színes. Akció, sci-fi, de fantasy és szatíra elemek is akadnak benne. Jó mix.

Csak azért vagyok cseppet csalódott, mert a nyitány sokkal jobban tetszett, de ez is jó lett.

Wild Cards Vesztes kéz - Mint akció: 85% sci-fi és fantasy elemekkel, pörgős cselekménnyel, összetett karakterekkel.

Szubjektíven: 70% jó ez is, csak éppen az előző rész, a csapat összeállása jobb, mint a vihar.

Királyi udvaros, politikai, befolyásolós, koholt peres.

Jeacques Coeur egy szőrmekereskedő fiaként látta meg a napvilágot. Az apja már gyerekkorában magával vitte az üzleti útjaira, és felfigyelt arra, a fia mennyire ösztönösen érzi, melyik vevőnek mire van szüksége, és milyen szavakkal lehet eladni nekik a terméket. Ehhez járult az érzéke a számokhoz. Már fiatalon önállósította is magát, és egyre biztosabb bevételei lettek, kezdett nevet szerezni magának. Ez tette lehetővé, hogy rangon felül nősüljön, és az a szomszéd lány mondjon neki igent, akiről kamaszkora óta ábrándozott. Olyan sikeres lesz, hogy a király anyósa, Jolán királyné is felfigyel rá. Jeacques a királyné kedves embere lesz, majd jó barátságot sikerül ápolnia a király kegyencnőjével is. Nemesi rangot kap, a király hű embere lesz. Ám Agnes halálát követően kell egy bűnbak, és ő lesz megvádolva azzal, hogy megmérgezte a király szeretőjét.

Ahogy észrevettem, a történelmi regények és romantikusok között is megvannak a kedvenc korszakai az íróknak. Örök divat a Tudor-kor a rózsák háborújával, talán arról az időszakról írtak a legtöbbet. A romantikus történelmi regények nagy többsége a viktoriánus időszakban játszódik. Az ókorból Julius Caesar kora kerülne a dobogóra. Az utóbbi időszakban divatosak lettek a vikingek is.

Talán azért is olvastam örömmel a kenti hercegné könyveit, mert egy más időszakba és királyi udvarba kalandoztak el. A 100 éves háború vége, Franciaország. Izgalmas kor, színes karakterekkel, és nem is a megszokott oldalról közelítve. Itt a Károly körüli asszonyok vannak kiemelve, és nem Jeanne d’Arc, akiről szintén bőven születtek regények saját jogon. A harcos leány itt azonban csak mellékszerepet kap.

Bár ez a kötet nem Károly körüli fontos asszonyt tesz a középpontba, de egy olyan férfit, aki szintén nekik köszönhet nagyon sok mindent. Egy közembert, aki nemesi rangig vitte a pártfogásukkal és saját esze jogán.

Még izgalmas is lehetett volna ez a kötet, azzal a szemszöggel, hogy hogyan épít kereskedelmi birodalmat Coeur. Az volt a korszakban ő Franciaországnak, vagy legalábbis nagyon hasonló, amit jó barátja elért Firenzében. E barát neve Cosimo Medici – és mennyire szívesen olvastam volna erről a barátságról is!

De Coeur szerepe úgy van kiemelve, mint Jolán és Agnes embere, aki a királyhoz is hű. Vagyonával, tudásával is támogatja. Még diplomáciai feladatokat is ellát mellette. Azokra az eseményekre teszi a hangsúlyt az írónő, melyeket Jolán és Agnes saját regényeiben is megírt már. Ettől nekem kicsit unalmas lett ez az egész, mert pontosan tudtam, hova fognak az események kifutni.

A vége azonban új volt, és ami tetszett, ott volt. A levelek sokkal személyesebbek, olvasmányosabbak, mint a hideg nyelven elmesélt teljes történet. Az elmélet, Agnes sorsáról is szépen ki van bontva. Nekem itt volt a regény lényege, értelme – kár, hogy ennyire a végén.

A karakterek összetettek, kár hogy ez nem tetteikből, leginkább más szereplők benyomásaiból áll össze. Valahogy az egésznek van egy krónikás jellege.

Ez most nem tudott tetszeni: a már ismert cselekmény, a regény stílusa se jött be. Kár…

A méregkeverő - Mint történelmi: 60% alapos, hiteles, de kevésbé regényszerű, izgalmas is csak a végére lett.

Szubjektíven: 20% a végét leszámítva untam, a két másik kötetből ismertem a cselekményt.

- Visszatérő végzet - thriller, de már röhejesnek érzem felírni is, egész nyáron csúszott. Mogul Kiadó.

- Az amerikai örökösnő - romantikus kosztümös, talán némi thriller elemmel, vagy strandkönyvesen, Lettero.

- Bűnbeesés - női thriller, General Press.

- Az utolsó Tudor - történelmi, Libri.

- Tengerészek - az új Kloos akció sci-fi az Agavétól.

- Védtelen halandók - egy nagyon jó sci-fi trilógia zárlata, szintén Agave.

Egyelőre ennyi, ha valami jóra bukkanok a hét folyamán, fogom jelezni!

Sorozatgyilkosos, nyomozós, kitett babás.

Luc Callanach felügyelő az Interpol aranyfiúja volt, míg egy igaztalan vád el nem lehetetlenítette az életét és karrierjét. Kénytelen váltani, és egy skóciai városba sikerül a gyilkossági osztály vezetését megkapnia. Két komoly ügyön is dolgozni kezd a csapattal: egy megégetett, megkínzott testét találják meg, csak a fogairól tudták azonosítani. Hamarosan újabb, ugyanígy megkínzott nő teste kerül elő. Egy sorozatgyilkos kezdte meg működését, és nem is sejtik, mennyire aprólékosan eltervezett mindent. A fogak csak félrevezetés: míg a világ halottnak hiszi a nőket, ő megtörheti őket. A másik ügyben kisbabákat tettek ki a parkban, akik a hidegben megfagytak. A nyomok egy apácák vezette iskolához vezetnek. Míg Luc igyekszik helytállni, új barátokra lel, és elkezdi feldolgozni saját tragédiáját is.

Még magamnak is bután hangzik, mi ezzel a krimivel a legnagyobb bajom. De mielőtt elárulom, inkább sorba szedem, miért érdemes elolvasni!

1: két bűnügy is van benne, és mindketten okosan van kitalálva és szerkesztve. A halott babák ügye a megrázóbb, és ami kiderül belőle, egészen szívfájdító. Mostanában nem ez az első könyv, ami a kezembe akadt, és a katolikus egyház bűneiről szól, de ez is volt olyan megrázó, mint az előzőek. Nem akarom a csavart elárulni, beérem annyival, hogy jól van felépítve, megrázó a végeredmény, és a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. A sorozatgyilkosos szál meg attól eredeti, hogy egyszerre látjuk a gyilkos, King szemszögét és az utána nyomozókét. Mindkettő érdekes, jóé kiegészítik egymást, és egészen eredeti az ötlet. Olyat olvastam már, amiben a gyilkos elrabolta az áldozatát és elkezdte átnevelgetni a halála előtt, de ahogy King megszervezi, hogy az áldozatait halottnak higgyék, kreatív.

2: tetszett a szerkezet. Az, hogy több ügyet is érdemben oldanak meg a rendőrségen, és párhuzamosan fut a nyomozás. Ahogy az is, ahogy King és Luc nézőpontja váltja egymást.

3: összetett karakterekkel dolgozik a szerző. Pszichésen érdekes mindenki, még sok mellékszereplő is. Luc alapból érdekes figura – egyetemet végzett szépfiú, balhés múlttal. Hány olyan nyomozó van a szórakoztató irodalomban, akinek modellkedés is van az életrajzában? Most Luc, és még egy rémlik, Deaver hősnője, Amelia Sachs. Nagyon jól meg van írva, ahogy a Párizsban történtek nyomot hagytak benne, és ahogy finoman látszik, hogy miképpen fog tudni gyógyulni. King rögeszmés szociopata, akinek érdekes a kórtörténete. Bírtam, ahogy róla is egyre többet megtudtunk, és elkezdtek összeállni a mozgatórugói. Ő egyszerre tűnt nagyon ostobának, de zseniálisnak is. Töprengek is, melyik a kettő közül. De pszichésen nagyon kész az a francia nő is, akiről nem akarok semmit elárulni, de rá fogtok jönni, kire gondolok, ha olvassátok.

És akkor, minden jósága után, amivel nem tudtam megbarátkozni. Nem éreztem a kötetet elég olvasmányosnak, száraz és szinte hivatalos a szövege. Nem is értem, miért zavar ennyire egy krimiben, hogy nagyon realista. De nem tudott magával ragadni a szöveg, mindig kizökkentett a túlzott tárgyszerűsége, a jobb szó híján szürke érzelemmentessége.

Mivel úgy sejtem, hogy Fields nem engedi el a nyomozó kezét, és ez egy sorozatnyitány, valószínűleg fogok még mesélni a további Callanach nyomozásokról.

Tökéletes maradványok - Mint krimi: 85% erős a nyomozós rész, a történet érdekes, a gyilkos, nyomozók is összetettek.

Szubjektíven: 75% talán a stílusa volt kicsit rideg nekem, de a történet tetszett.

Viszonyos, titkos, bosszúállós, lakáscserés.

Caroline próbálja megmenteni a házasságát, ami a fiuk miatt van még egyben. Most azt találja ki, hogy belemennek egy lakáscsere hétvégébe. Míg ők elmennek a cserélőhöz, a másik az ő házukban lakhat pár napot. De se Caroline, se Francis nem képes kikapcsolódni, békülni. Caroline sok kis apróságból emlékezik, egy másik férfira, egy viszonyra, ami miatt a házassága ennyire szétesett. Carl két éve kilépett az életéből, de az űr még mindig megvan, amit maga mögött hagyott. Fura az is, hogy az egyik szomszéd lány mennyire érdeklődik utána. Lassan rádöbben, hogy nem véletlen ez a lakáscsere: valaki az ő házába akart menni, a titkait kutatja és van egy terve. Caroline kénytelen szembenézni a 2 éve történtekkel, és csak remélheti, hogy most senkinek sem esik baja.

Az igazság az, hogy nagyon jól hangzóan el lehet adni ezt a könyvet. Csak egy hétvégének indult, egy lakáscserés kikapcsolódásnak. De az idegen nem is annyira idegen, és valamit forral ellened. Veszélybe kerülnek a szeretteid, mit teszel? Ha reklámmal foglalkoznék, nagyon érzem, mivel lehetne a történetet eladni.

A helyzet azonban az, hogy magába a történetbe minimális a thriller elem. Ugyan a másik nézőpont miatt tudjuk, hogy valami készül, akad is némi feszültség, de a regény nem ezeket az elemet használja. Nem thriller, ha van abból is belőle.

Ki nézte a Viszonyt? Nem is tudom, negyedik vagy ötödik évadnál jár már idén. Az első évadot láttam, amikor új volt, és annyira szerették sokan. Kipróbáltam én is, de rettenetesen utáltam. Végigszenvedtem az első évadot, és egyike lett azon kevés sorozatnak, amelyek annyira nem tetszettek, hogy kaszáltam őket. És ez a regény nagyon a Viszonyt juttatta eszembe – cselekménybe, de stílusba is. Szóval, akinek az tetszett, ez is fog. Én pont nem ez a kategória vagyok.

Ha százalékolni akarnám, akkor ez a történet 85%-ban romantikus, és csak a végére jut valamennyi thriller elem. Tulajdonképpen arról szól, hogy a magát elhanyagolt érző feleség viszonyt kezd egy fiatal kollégával, fél évig csalja vele a férjét, és már készül mindent robbantani miatta. Ez a folyamat van nagyon mélyen, lelkileg is hitelesen megírva. Erről szól a kötet. Hogy az utolsó estén történik valami, ami thriller alap lesz, és amire a jelen helyzete felépül, az csak az utolsó pár fejezet miatt kellett. Összefoglalva, nem tetszett az arány.

Nekem azért se jött be a történet, mert nekem is pont az a végkövetkeztetésem, amire Caroline is jut magával kapcsolatban. Van egy élete, ami túl jó ahhoz képest, amit érdemelne. A fő nézőpont Caroline szemszöge, ha úgy tetszik, ő a hősnő, akinek drukkolnom kellene, de én egyre jobban utáltam. Már akkor is, amikor a viszony volt taglalva. Ami meg kisül belőle, utána még jobban ezt gondolom. Túl könnyen megúszott mindent, és mások szenvedtek helyette. Most komolyan azt kellene büntetésének elfogadnom, hogy nem lehet többet a szeretőjével? Ha annyira szerette volna, nem engedi, hogy Carl azt tegye, amit. De engedte.

Tudom, így ez zavaros. De nem fogom lelőni a poént. Amit lehet benne értékelni, a jó szerkesztés és a végén a pár thrilleres fejezet. Azt nem veszem el senkitől, nem mesélem el.

Tényleg azt tudom mondani, aki a Viszonyt nézi és szereti, az vegye kézbe Fleet kötetét is!

Múlt kölcsönbe - Mint thriller: 30% minimális rejtély, de női lélekrajzban kiváló. A szerkezet ötletes.

Szubjektíven: 10% nagyon nem a zsánerem. A Viszonyt juttatta eszembe, azt se szerettem.

A héten megint jobbakat olvastam, mint amilyen filmeket láttam. Így most széles választékból húztam egyet, amely kifejezetten tetszett a héten. Nézzük alaposabban T.M. Logan thrillerét, a Hazugságokat!

(A történet annyira összetett, hogy a címnek megfelelően a hazugságokra koncentráltam, és nagyon egyszerűsítettem e köré a cselekményt. A regény sokkal csavarosabb, mint ahogy vissza akarom és tudom adni.)

Joe Lynch a kisfiát fuvarozza haza, amikor a gyerek, aki az autók megszállottja, észreveszi az anyja kocsiját a forgalomban. Addig nyaggatja az apját, amíg Joe hajlandó a nejét követni, hogy Will köszönhessen az anyjának. Egy hotelbe jutnak, ahol szemtanúja lesz, ahogy Mel egy barátnője férjével vitázik indulatosan. Kihúzza onnan a gyereket, majd beszélnek otthon.

A mélygarázsban azonban Ben észreveszi őket, és most beleköt Joe-ba. Aki nem akar ugrani a provokációra, amire Ben lökdösni is kezdi. Azt mondja, Joe teljesen vak, hogy semmit nem vesz észre. Joe meglöki a férfit, aki a földön köt ki, bevert és vérző fejjel. Joe maradna segíteni, de akkor Will is rosszul lesz. A kisfiú asztmás, és nincs a kocsiban a gyógyszere. Otthagyja Bent és rohan a gyerekkel haza, a gyógyszerért.

Az este hazatérő neje megnyugtatja: Beth is telefonált már, Ben hazaért. Ugyan rossz kedve volt, és indulatos, de nem volt baja. Neki sem viszonya van a férfival, munkamegbeszélés volt. Ben árulót sejt a cégében, akit Melnek kellene megtalálnia. Joe hisz is neki: a családjukban Mel a fő kenyérkereső. A nő okos és szép, Joe nem is érti, miért érte be vele. De működnek együtt, és Joe nem bánja, hogy ő maradt otthon a fiúkkal. Most, hogy Will kisiskolás, ő is visszament tanítani, ha csak helyettesként is.

Ben eltűnik, Beth is rajtuk keresi a férjét. Mel kénytelen bevallani, hogy igazából bonyolultabb a történet és Ben nem munkát ajánlott neki. Egy részeg bulin csókolóztak, a nő azonnal visszakozott, de Ben azóta nem száll le róla. A hotelbe is azért hívta, hogy elcsábítsa, de Mel elhajtotta. Lehet, hogy annyira elege lett a feleségéből, hogy lelépett? Joe a nőnek hisz, de aggasztja, ami a neten történik. Elhagyta a mobilját a mélygarázsban, és valaki onnan írogat a profiljára, és úgy állítja be, mintha haldokolni hagyta volna ott Bent. Jelszót cserél, de valami nem stimmel.

Kiderül, hogy Mel hazudott. Bennek semmi nyoma, és a holmija közt kutató Beth ráakadt a férje titkos mobiljára. Tele van szerelmes üzenetekkel, amelyeket Mellel váltottak, és hatalmas gyűjtemény van a telefonon Mel pucér képeiből is. Joe döbbenten nézi őket, de a nejének megvan a válasza: igen, hazudott. Viszonyuk volt, azon a partin kezdődött, nem visszakozott a csók után. De már vége, szakítani voltak a hotelben.

Joe megbocsátana, bár attól tart egy kicsit, mi van, ha Will nem is az övé. De Mel állítja, a fiuk a kettejüké, és Joe ebben hinni is akar. A vértől függetlenül Will a fia. De akkor a rendőrség is rászáll. Őt gyanúsítják Ben eltűnése miatt, mintha a féltékeny férj végzett volna a neje szeretőjével. Joe rádöbben, hogy a rendőrség nem fogja az igazat kideríteni, neki kell nyomoznia és kiderítenie az igazat. Lenyomozza Joe nyomait, aki sms-ben utasítgatja is, de mire a nyomára akadna, rátámadnak és nem éri utol a férfit.

Lenyomozza viszont a másik férfit, akivel Mel megcsalta, még az egyetemi éveik alatt, amit eddig nem is vett komolyan.

Ahogy a rendőrségi ügy komolyodik, az ügyvédje is magára kezdi hagyni, erőszakosabban kezd nyomozni. Ben anyjához is elmegy, aki szerint Ben soha nem verte a feleségét, amit Beth állít. Szerinte Beth a rossz házastárs, aki a fiában csak a pénzét szerette. De Joe innen is menekülni kényszerül, az asszony ráhívta a rendőröket.

Kínjában a képeket nézegeti, Ben mobilján. Az egyik képen megakad a szeme és elindul számon kérni Beth-t. És ott szembesül vele, hogy mindig is ketten verték át. Beth és Mel.

Amiket Mel régi barátjától hallott, most értelmet nyer. Mel soha nem Bennel csalta, hanem Beth volt a szerelme. Kamaszként fellángolásként, majd azon a partin újrakezdték. Egy ideje tervezték Ben meggyilkolását, és az a baleset a kezükre játszott. Joe ideális bűnbak lenne. Beth megölte a férjér, és mindent rá akarnak kenni. A besétáló kamaszlány, Alice menti meg Joe életét. Hallotta és felvette, amit az anyja bevallott. Elküldi a rendőrségnek.

Joe túléli a lőtt sebet, és a fiának örülve éli tovább az életét, akinek nem mesélte el, milyen volt igazából az anyja.

Ahogy fentebb is írtam, ez az egyszerű változat, a regény ennél sokkal csavarosabb, de nem akartam több oldalon át mesélgetni, a lényegre szorítkoztam. Nekem tetszett, tudom ajánlani nektek is!

Barátnős, titkos, átverős, rejtélyes.

Stephanie és Emily legjobb barátnők. A fiaik 5 évesek, osztálytársak és jó barátok. Ismerik egymás legsötétebb titkait. Amikor Emilynek sürgősen dolgoznia kell, barátnőjét kéri meg, hogy az ő fiát is elhozza az előkészítőből. Amikor Emily nem jelentkezik, Stephanie aggódni kezd. Emily másnap sincs meg, egyszerűen nyoma veszett. A rendőrség nyomozni kezd, Sean, Emily férje is hazaérkezett a külföldi üzleti útjáról. Eddig különösebben nem tetszett a nőnek barátnője férje, de most vonzódni kezd hozzá. Még akkor is, ha gyanakszik, hogy ő tett valamit a feleségével. Még akkor is, ha ez kifejezetten tabu. Ahogy elkezdi betölteni az Emily hagyta űrt, egyre több nyomot talál, hogy egy nagy átverésbe csöppent. Hogy Emily titkait mégsem ismerte, ő viszont megosztotta a saját legnagyobb titkát is, ami miatt most sebezhető.

Érdekes, ahogy véletlenül is kifogok hasonló kritikát kapott könyveket, és még érdekesebb, amikor ezek még helytállónak is bizonyulnak. A Hazugságok is a Holtodiglan reklámszöveget kapta, ahogy az Egy kis szívesség is. És ami durva, hogy ennek a történetnek is megvan a párhuzama, ami miatt nem akadok ki ezen a PR fogáson. Ez tényleg azoknak tud nagyon tetszeni, akik sikeressé tették a Holtodiglant is.

A legnagyobb hasonlóság, hogy Gillian Flynn sem szeret hősökről írni. Az ő szereplői sebzettek, töröttek, vagy egyenesen gonoszak. Ő az a típusú író, aki egy Hófehérke történetből a mostoha szemszögét emelné ki. Darcey Bell sem a hősöket szereti, hanem olyan antihősöket mutat be nekünk, hogy komolyan belegondolva a cselekménybe és a szereplők tetteibe, az ember hátán a hideg futkos. Itt mindenkinek borzalmas titkai vannak, és olyanokra képesek, hogy olvasás közbe gyakran nem hittem a szememnek. Komolyan az van odaírva? Az volt.

Nem akarom lelőni a poénokat, mert Bell jó érzékkel adagolja őket. Nem csak a végén van nagy fordulat, folyamatosan derülnek ki a mocskos titkok, és van egy-egy, ami különösen borzalmas. Ami engem legjobban kiakasztott Stephanie titka a testvéréről. Azt nagyon nem bírom megemészteni. És ez már a regény első felében le lesz lőve, és lehet fokozni is.

A szerkezete is nagyon jól kitalált. Az elején a blog alapján kapunk képet Stephanie életéről és személyiségéről, megszeretjük. Aztán ahogy a blog és valóság egymás mellé kerül, az ember ledöbben. Már ez a magunkról mondott történetek és a valóság is ütős szembeállítás, de aztán Bell elkezdi a többi szereplő narrációját is betenni a fejezetek közé. Sean, Emily is hangot kap, és egyre bonyolultabb a szerkezet velük, de egyre okosabb is. Annyi hazugság, titok feszül itt egymásnak, hogy más ebből az anyagból kihoz 2-3 regényt is.

Ahogy a jó thrillerek tudják, egyensúlyban van cselekmény és szereplőábrázolás. Történnek az események, miközben fontos az is, hogyan élik meg ezeket a szereplők. Az, hogy a többség antihős, csak fokozza a személyes részek érdekességét. Igen, biztos észrevettétek már, én szeretek a szórakoztató irodalomba, filmekbe belelesni a pszichopaták fejébe, és most is kapok egy adagot ebből…

Jó Bell stílusa is, külön élveztem, hogy hangjukban is megkülönbözteti a szereplőket. Mások Stephanie, Emily és Sean fejezetei, hangjukban is.

Ha több ilyen női thriller lenne, nem unnám a műfajt. Benne a zsánerjellemző, de kreatívan!

Egy kis szívesség - Mint thriller: 95% fordulatos, meglepő csavarokkal, jó szerkesztéssel. Vérbeli antihősökkel.

Szubjektíven: 80% a csavarok tetszettek, de bármennyire is szeretem az antihősöket, ez sok.

Lehet, hogy a boltokba már nem került ki hétvégére, de netről már beszerezhető az új Charlotte Link regény. A német szerző thrillerben utazik, és ebbe a műfajba tartozik az új kötet is, a Figyelő szemek.

Jól is illik abba a divathullámba, hogy azt tanulmányozzuk, hogyan jut el valaki a sorozatgyilkosságig. E kötetben adott egy fiatalember, aki szereti a nőket, de annyira bátortalan, hogy megszólítani sem mer egyet sem. Így inkább leskelődik utánuk. ÉS hogy mi lesz ebből?

Olvassuk el, és kiderül!

Ügyvédes, zsarolós, titkos, nyomozós.

Grace Rossi élete megtört, amikor a férje elhagyta. Most egyedülálló anyaként igyekszik boldogulni, de kénytelen volt visszamenni részmunkaidőbe dolgozni. 3 hónapja jegyző egy legfelsőbb bíró mellett –Armen nem is kis hatással van rá, és amikor a férfi elmeséli, hogy másnap beadják a válást, a páros egy szenvedélyes estét tölt együtt. Grace már éppen hinni kezdene egy szebb jövőben, amikor telefont kap, hogy Armen öngyilkos lett. Egyszerűen nem érti, és nem is akarja elfogadni. Mindez pont akkor, amikor egy halálra ítélt utolsó fellebbezését kellett volna elbírálni. Egy beépült FBI ügynök keresi meg, és kéri a segítségét. A bírók között van egy korrupt, le kell leplezni. Talán azzal együtt Armen halálának rejtélyére is fény derül, és Grace megpróbálhat továbblépni.

Utólag kezdtem el levadászni a korábbi Scottoline köteteket, és máris fogom a fejem, hogy nem igazán erre számítottam. A minden órában négyszer thriller volt, és nem az a nőies fajta, ami elől menekülőre kezdtem fogni. De úgy tűnik, az írónő korábban sokkal nőiesebb regényeket írt.

Mert a Végső fellebbezés ugyan más zsánerekkel is kacérkodik, de végső soron egy szórakoztató célzatú női regény. Amiben ugyan van bírósági tárgyalás és gyilkossági nyomozás is, de mindezek másodlagos a hősnő életeseményei mellett. Armen halála nem azért lesz izgalmas, mert egy legfelső bíró élete ért véget, hanem mert Grace elvesztette a szeretőjét. Ugyanakkora súllyal van jelen a cselekményben Grace szüleinek problémája, Grace vívódása az apja kapcsán, mint a bírósági összeesküvés leleplezése.

Így összehozott a szerző egy változatos, cselekménygazdag történetet, amiben kiemelten fontos a központi karakter lelki élete. De az arányok és a hangnem miatt mégsem tudom thrillernek nevezni, maximum egy strandkönyvnek. Olyan kis szórakoztató, izgalmas kikapcsolódásnak, amit a strandon bármikor könnyen le tud dobni az ember lánya. Ugyan ebbe a zsánerbe a szórakoztatóbb, csajosabb könyveket szoktam besorolni, de minden ármány és bűnügy ellenére ennek a regénynek is ilyen volt a hangulata.

Nekem voltak hiányérzeteim. Szeretem a tárgyalótermi regényeket, és itt hiába voltak érdekes ügyek is, azok csak említés szintjén szerepeltek. Grace is jogász, de nincs olyan tárgyalás, amiben dolgoznának, nincs egyik klasszikus elem sem. Vagyis nincs tárgyalás, tanúk, beszédek. Csak ügyek, amelyeket emlegetnek, és néha merengenek rajtuk.

Kevesellettem a thrillert is. Grace elvileg a lánya és a saját életét félti, mégsem volt feszültség az események leírásában. Nem teremtődött veszélyérzet.

Volt némi gondom a karakterekkel is. Nem szerettem meg őket, ha belegondolok, senkit sem. Grace igazság szerint szimpatikus hősnő, aki keményen dolgozik, igyekszik jó anya lenni, csak nehezen viseltem, ahogy gondolkodott. Ahogy egyszerre volt erős karakter is, meg nagyon gyenge is. Erre a legjobb példa a főnökével az egyetlen éjjele: egyszerre volt olyan, mintha akarta is volna, meg nem is. A többiek meg nem szerepeltek annyit, hogy hozzám tudjanak nőni. (Ezért nem is tett rám hatást, ki volt a gyilkos és az áruló.)

Szerintem könnyed strandkönyvnek ideális, de most valami fajsúlyosabbat vártam.

Végső fellebbezés - Mint strandkönyv: 75% van csavar, fordulat, veszély, de minden laza szórakoztatásban.

Szubjektíven: 60% hiányoztak a tétek és az igazi feszültség. Grace-t nem kedveltem meg.