Sorozatgyilkosos, családos, nyomozós, gyerekrablós.

A Foyle családban látszólag rendben vannak a dolgok. A lányok iskolában, a szülők belemerülve a maguk világába. A Frith család az összeomlás szélén egyensúlyoz: kisfiuk, Jakey betegsége miatt állandó feszültségben élnek, már férj és feleség között alig van több egymásra utaltságnál. Egyik család sem sejti, hogy valaki figyeli őket. Egy gyűjtő, aki kiszemelte a gyerekeiket a gyűjteményébe. Hiszen neki kellenek a rendellenesek csontjai. Clara, akinek hiányzik 2-2 ujja a kezéről. Jakey, akinek a teste folyamatosan újabb csontokat növeszt. Figyel, és lecsap a megfelelő alkalommal. Először Clarát viszi el, majd Jakey következik. A két család Fitzroy detektívben bízhat, akinek egy személyes tragédia óta minden gyerekkel kapcsolatos eset több munkánál, megszállottság.

Ha egy regény nagyot robban, abban általában van valami új, egy nagyon eltalált elem, amivel akár a már ismerős paneleket is frissíti. A Harry Potter varázsvilága úgy volt mesés, kalandos, hogy Harry tragédiái ellenére mindenki azt kívánta, bár kapott volna meghívót a varázsiskolába. Az Éhezők viadala kombinálta a csajos tartalmakat a harccal. A Holtodiglan egy eszelős csavarral és egy hétköznapi pszichopatával sokkolt. Bár az Eljön nem robbant akkorát, mint ezek, de ebben is megvan az a plusz, ami miatt sikerkönyv, és ami miatt akár lehetett volna a fentiekhez hasonlóan divatteremtő.

Egyrészt, olyan sorozatgyilkost tett a középpontba, aki elég egyedi a szórakoztató irodalom körében. Messze nem őrült, céltudatos, és nagyon félrenevelt. Még csak gonosznak sem mondanám, hanem durván szocializált. Ő nem bántani akarja a gyerekeket, vagy a korábban begyűjtött személyeket. Sőt, ő úgy érzi, halhatatlanná teszi őket. Gondoskodó férj. Brian Howley nagyon nem egy tipikus sorozatgyilkos, és ez jó. Bár a Pendergast sorozatban is volt egy hasonló figura, az ő gyűjtőszenvedélye nem pont ilyen irányú volt.

Másrészt, egyedien építi fel a történetet. Nem az elején történik meg a bűntett, és nem a nyomozás van a középpontban. Ha kivesszük a thriller és a Csontgyűjtő szálát, akkor is egy teljes és érdekes regény lenne, csak nem thriller, hanem dráma. Amiben egy szörnyű betegség következményeit mutatja meg a szerző, ahogy a Törékennyel tette Picoult vagy a Megmaradt Alice-nek is jó hasonlat lenne. És jut bele csavar is!

A szerkezete azért is tetszett, mert ügyesen variálja a fókuszba helyezett személyeket, így lineáris és logikus tud maradni, miközben úgy érezzük, hogy több szálon haladunk előre.

A cselekmény folyamatos mozgásban van, események szempontjából a végére nagyon fel is pörög. De mellette érzelmileg is erős. Karakterközpontúan megismerünk több személyt is, az ő félelmeik és elképzeléseik adják a regényből áradó veszélyérzet alap zöngéjét. Még amikor nem csapott le a Csontgyűjtő, akkor is érezni a vihar előtti csend feszültségét.

A történet elég zárt véget is kapott, de Cummins elég ügyesen zárt ahhoz, hogy folytatni is könnyű legyen. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy az Államokban elég sikeres ahhoz, hogy sorozattá bővüljön. A második kötet várható magyarul is.

Sokan megtalálhatják a számításuk ezzel a kötettel. Tetszeni fog a thriller és sorozatgyilkosokról szívesen olvasóknak, de a családi drámákat előnyben részesítőknek is.

Eljön - Mint thriller: 90% stílusos, végig tartott fenyegetettség, érdekes cselekmény és karakterek.

Szubjektíven: 95% sodor magával, a hosszas alapozás is indokolt és az is érdekesre sikerült.

Romantikus, történelmi, kalandos, szenvedéssel teli.

Jean Valjean bűne a szegénység volt – éhezett, kenyeret lopott, és 19 évi börtön és gályarabság lett az ár. Mikor szabadul, kötelezik, hogy mindenhol mutassa be a szabaduló levelét. A társadalom kiveti magából: alulfizetik, megvetik, kerülik. Mikor újra a bűnbe sodródna, egy püspök megmenti a lelkét és a férfi meg akar változni. Évekkel később Madeleine apó néven polgármester, felvirágzott a keze alatt az egész város. Egykori fegyőre, Javert ráismer, és eljárást indít. Durva bánásmódja egy szerencsétlen lányanya, Fantine életébe kerül. Valjean magához veszi az asszony kislányát, és egy zárdában lelnek menedékre. Mikor Cosette felnő, és szerelmes lesz, a diáklázongások közepette Valjean lesz Marius védőangyala, és Javert is rádöbben, milyen ember Valjean.

Ha egyszer írok egy Top5 Klasszikusok listát, egy regény biztosan szerepelni fog rajta. A nyomorultak akkora kedvencem, hogy minden formátumban vadászok rá. Filmek, sorozat, mese, musical, különféle könyvek – most, hogy utána számoltam, megvan 3 kiadásba is otthon. Most beszereztem képregénybe is, bár ettől azért tartottam. Hogy lehet egy ennyire monumentális művet pár képben elmesélni? Hiszen én vagyok az, aki a több órás sorozat feldolgozásból is hiányol fontos történeti elemeket.

Ehhez képest pozitív csalódás volt a regény képes feldolgozása. Ugyan húzni kellett, elég rendesen, de az egésznek a szellemisége benne van. Az a szenvedély, történeti ív, monumentalitás átérezhető, ami a regény sajátja. Valjean tragikus, hősies alakja. Az a sok szenvedés, az a rengeteg történet, ami körötte játszódik. Ha csak érintőlegesen is, de a fontos szálak megvannak.

Lehetnék kiakadva most is, azon, ami hiányzik. Eponine teljesen ki van húzva a cselekményből. Fantine nagyon le van egyszerűsítve. Nincs benne a barikád sorsa, a tragikus önfeláldozások sora. De nem is számolgatom tovább, örülök annak, ami van. Számomra legtöbbször az a fájó pont, hogy Marius történetét mennyire egyszerűsítik. Ő a kedvenc szereplőm, szóval részlehajlóan, mivel ő megkapja a maga helyét, és utalnak a háttértörténetére is, összességében nincs panaszra kedvem.

A cselekményt hosszan tudnám fejtegetni; az üzenetet, amit Hugo beletett. A szociális érzékenységre nevelést, az erények diadalát. Azt, ahogy Hugo radikálisan nekimegy a gazdagoknak és képes szeretett hőseit is ellenszenvessé tenni, hogy még erőteljesebb legyen az üzenete. A kis Cosette közönség kedvenc, de a feldolgozásokból nem véletlenül szokták kihagyni, milyen fiatal és gazdag báróné lett belőle. Könnyeden átsiklik abba a másik életbe, maga mögött hagyva jótevőjét. Az igazság ugyan visszazökkent pár dolgot, de akkor már késő, a nagy romantikus hősnek a nagy romantikus halállal zárul a története.

Sajnos, a képregény formáról nincs ennyi gondolatom. A rajzok korrektek, egy-egy alak eléggé eltalált benne. Megjelenik a korabeli divat, és működik a szereplők térbeli elhelyezése is, ha nem is kaptunk képeslap Franciaországot. Nem tetszik mindenki arca, de erre nem is számítottam. A színeket is hiányoltam, hiába tudom, hogy hagyományosan fekete-fehérek.

Bár mindenkit Hugo regényének olvasására buzdítok, de ismerkedni ez is megfelelő.

A nyomorultak - Mint képregény: 80% a történet erős, jó megfogva a kivágások is. A rajzok egész szépek.

Szubjektíven: 85% nekem a történet elviszi, nagyon szeretem. De miért nem színes a rajz?

A szektorokba zárt 9-36 ezer ember a túlélésre számíthat, luxuskörülményekre nem. Ágyak nincsenek, a szerencsések legfeljebb a metrókocsikban hajthatják álomra a fejüket. A föld alatti raktárakban ládákba csomagolt egészségügyi sátrak és paravánok várják a III. világháború kezdetét. Élelmiszerkészletet badarság lenne felhalmozni, ezért atomháború elől menekülve mindenki lakjon jól otthon. (Kordos – Kecskeméti: Tilos a belépés!)

Vannak dolgok, amelyekről jobb, ha nem tudnak a gyerekek. Én sem tudom, hogyan mesélném el Maddie-nek. Mit mondanék? Szívem, a mami egy olyan embernek dolgozik, aki eldönti, hogy egy másik ember élhet-e, vagy meg kell halnia. Nem, szívem, a mami főnöke nem isten, csak úgy néz ki. (Scottoline: Végső fellebbezés)

• Elütött egy autó?
• Kétszer is.
• Úgy érted, egyszer az élmény végett, utána meg a biztonság kedvéért? – kérdezte Tony. – Hé, téged nem ütött el gyerekkorodban is egy autó?
• Az egy furgon volt.
• Egyre megy. Három alkalom már fétisnek nevezhető, Chris – jelentette ki Tony. – Ami a te magánügyed. De ez elég drága mulatság. Talán érdemes lenne áttérned valami kevésbé költséges hobbira, mondjuk, a kokainra. (Scalzi: Fejvesztve)

A macskáknak nincs szükségük senkire, egyedül is boldogulnak. Csak a pillanatnak élnek, megbíznak a látásukban és a hallásukban – abban, ami előttük van. Szerintem mindannyian tanulhatnánk tőlük. (Logan: Hazugságok)

• Általában nem vagyok ilyen kellemes társaság. Híres vagyok a komorságomról. A barátaim rám sem ismernének.
• Vannak barátaid? (Riley: Szerelem két felvonásban)

A teljes sötétségben mindenki egyforma, gondolja. Senki nem szép, senki nem csúnya. Senki nem magas, senki nem alacsony. A teljes sötétség igazságos, és mindenki az, ami. (Sund: Üvegtestek)

Az anyám mindig azt mondogatta, mindenkinek vannak titkai. Ez az oka, hogy sohasem ismerhetsz igazán másokat. Vagy bízhatsz bennük. Ez az oka, hogy magadat sem ismerheted igazán. Néha még magunk előtt is titkolózunk. (Bell: Egy kis szívesség)

Nyomozós, öngyilkosos, bosszúállós, hangulatos.

Maria nem akar már tovább élni. Meghallgatja még Hunger neki készített számát, majd bevégzi. David ugyanígy tesz. Simon és Vanja még csak készülnek rá, várják a kazettát. A város másik felében egy üzletemberrel több késszúrással végeznek. Az ügyek Jens Hurtig nyomozó asztalán landolnak, aki döbbenten áll a kamaszok öngyilkos hulláma előtt. Ő figyel fel arra, hogy mindannyian Hunger zenéjét hallgatták a végzetes tett előtt. De ki ez a titokzatos zenész, és hogyan lehetne felelősségre vonni? Ahogy beleássa magát a történetbe, megfordul a fejében, hogy Hunger lehet a késelős gyilkos is. Mert minden egyetlen történetet mesél el, ami jó 16 éve kezdődött, és ami személyesen is érinti.

Erik Axl Sund írói álnév, igazából két írót takar, akik együtt írják skandináv, bár erősen pszichés regényeiket. Magyarul a díjnyertes Victoria Bergman sorozat hozzáférhető, és most elindult az újabb sorozat is, amihez szintén kell olyan elmeállapot, mint az előző kötetekhez.

Mert a Sund regények skandináv krimik, de annyira erős hangulati elemmel, ami elég ritka a szórakoztató irodalomba. Ha nem festészeti ág lenne, akkor azt mondanám, hogy impresszionista regények. Az Üvegtestek is. Van cselekménye, de folyamatosan olyan atmoszférát teremtenek, hogy az olvasó szinte belefullad. Tömény, nehéz, fájdalmas, néha zavaros. Mint amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok. Van benne szépség, de végzetes és nem lehet kimászni belőle. A kamaszok nihilizmusa, az öngyilkosságra készülés és kiürülés olyan szinten áthatja az egészet, hogy lelkileg azonosít hozzá. Ehhez hozzájön, hogy az egyéb szereplők is, skandináv krimihez illően szenvednek. Olyan érzelmi, hangulati lavina jön ebből ki, hogy valósággal magával ragad, és nem enged el.

Ez a regény egyik nagy erőssége, aki hajlandó ennyi negatív érzelemnek kitenni magát, élmény lesz. Nem feltétlenül kellemes, de élmény.

Amihez hozzájön egy nagyon jó thriller történet is. Rengeteg kis mozaikból áll össze a történet, adni kell neki jó 100 oldalt, mire egyáltalán elkezdünk érteni valamit. Addig csak történnek az események, sokakkal, látszólag kapcsolat nélkül. De aztán elkezdünk rájönni, ki és a történtek hogyan kapcsolódnak össze. Minél előrébb tartunk, annál többet értünk és a tetőponton a megoldás is meglepően, de logikusan üt be. Van csavar, meglepő is, és annyira jó a szerkesztés, hogy nem találhatjuk ki előre, de azt az érzést kelti, hogy csak így van értelme. Okos könyv, ahogy szeretem hívni a hasonlókat.

Nagyon erős a regény karakterek szemszögéből is. Igaz, skandináv krimibe illő depresszív, szenvedő emberekkel van tele, de itt ez olyan szintre van emelve, hogy tényleg mindenki fuldoklik a nyomorába. A nyomozó, Jens, aki még mindig küszködik a testvére öngyilkossága miatt, és valami eltört benne. Aiman, a környékbeli nő, akinek kijutott a traumákból családi bántalmazáson át a legutóbbi nemi erőszakig. A kamaszok, akik vagdossák maguk, majd változatos módon végeznek magukkal és szenvednek. Még a gyilkos is, vagy Hunger is. A tetteik motivációja a fájdalom, egy ponton még sajnáltam is őket.

Nem könnyű olvasmány, nyomasztó is, de valami sötét módon letehetetlen is. Aki valami eredetire, mélyre vágyik, érdemes kipróbálnia. Még a szövege is beszippant.

Üvegtestek - Mint skandináv krimi: 90% erős, impresszionista és sötét hangulat. csavaros, jó karakterekkel.

Szubjektíven: 95% beette magát az agyamba a hangulata. A történet jól összeáll, tetszett. Üt.

Nyomozós, menekülős, rejtélyes üzenetes.

Natalie élete látszólag tökéletesen rendben van: biztos kapcsolatban él egy remek férfival, akit a családja is szeret. Az egyetemen tanít, bár egyes szemináriumai lehetnének népszerűbbek is. Egy kollégája, Angus megkéri, hogy tartson vele a börtönben tartott szemináriumára. Úgy gondolja, jó tapasztalat lenne a lánynak, és bent is szívesen meghallgatnák. Ám éppen ekkor tör ki lázadás, minden a feje tetejére áll. Nat megússza, de egy őr mellette haldoklik. A lány hallja az utolsó szavait. Azt üzeni a feleségének, a padló alatt van. Amint a sokk elmúlik, Nat át is akarja adni az üzenetet, de az asszonynak sem jelentenek semmit a szavak. Nat meg akarja fejteni, ami sokaknak nem tetszik, és megfenyegetik. Natalie akaratán kívül belecsöppen egy korrupciós, szökési tervbe, és hamarosan az életéért kell futnia.

Az eddigi statisztika – 1 darab thriller, 2 darab csajos, krimis, strandkönyv. Ebből ki is találhatjátok, hogy ez a Scottoline történet sem azt a vonalat képviseli, amelyik nekem jobban tetszik. Strandkönyvnek korrekt a történet, de mivel olvastam az írónőtől jó thrillert is már, ennél többet várok tőle.

A cselekményre nincs panasz. Pörög, és folyamatosan alakulnak az események. Natalie állandó mozgásban van, nyomoz és menekül, vagy éppen ő állít csapdát a rosszfiúknak. Ha strandkönyvnek olvasom, akkor tökéletesen ki is vagyok békülve vele. Ha azonban elkezdem logikailag és hitelesség szempontjából nézni, ennyire nem vagyok pozitív. Nem kevés szerencse is kellett mindehhez a lánynak, és nehezen hiszem el, hogy profik nem bírnak el egy tökmag tanárnővel, aki egészen addig a könyvei emelte toronyban lakott.

Ami azonban tetszett, az a regény zárása, és az, hogy Scottoline nem egy szokványos happy endet kanyarított a végére. Betett egy olyan csavart a végére, ami ugyan a semmiből jött és elég légből kapott, de legalább ütős. A történetet nem értékeli át, de pár karaktert igen. Igazság szerint az volt az a meglepetés, ami miatt tetszett a kötet vége. Ha a teljes happy end lett volna, ami előtte egy fejezettel látszott, akkor még inkább mesésnek érezném a sztorit.

Strandkönyv, ennek megfelelően van benne szerelmi szál is. Nem azt mondom, hogy teljesen olyan, mint a másik két könyvbe, amit olvastam az írónőtől, de ha egymás mellé teszem a hármat, ez a történet szerelmi téren elemeibe megvan a másikba is. Kicsit úgy is érzem, mint a Mary Higgins Clark regények esetében. Megvannak a tipikus fordulatok, cselekményszálak, melyeket variál a szerző, és azokból rakja össze az újabb történeteit. Az lenne a megoldás, hogy hagyok elég időt a kötetei között, különben rontani fogják az élményt az ismerős sémák. Vagyis, Scottoline nem alkalmas arra, hogy több kötetét is egymás után olvassuk!

A stílusa is a strandkönyvekének megfelelő. Hiába van benne rafinált börtönös – szöktetős – korrupciós szál, hiába gyászolhatnánk együtt a férjét elvesztett özveggyel, sehol sem éreztem a drámát túlsúlyban. Könnyed végig, szórakoztató. Nincs igazán benne az a feszültség, ami a thrillerek, de gyakran a krimik sajátja. Én nem féltettem a hősnőt, valahogy benne volt a regény hangulatában, hogy úgysem fog baja esni.

Egyszer el lehetet olvasni, könnyed kis kikapcsolódás, krimis strandkönyv, amit tényleg könnyen félredobsz, ha akad érdekesebb programod.

Utolsó kívánság - Mint strandkönyv: 75% krimis hatással, de csajos könyv. Kalandos, fordulatos, könnyed.

Szubjektíven: 60% az utolsó csavar jól eltalált, a könyv is tempós, de valami hiányzott.

Rengetegszer emlegetem, hogy magyar ifjúsági irodalomba az egyik örök kedvencem Leiner Laura, és mivel egy magyar ifjúsági top5-be nem tudom melyik regényét venném bele, inkább nézzünk egy Leiner Top5-öt!

5: Bábel - adott egy RHC rajongó lány, aki baráti társasággal megy a Bábel fesztiválra, ahol a kedvencei is fellépnek. Minden fesztiváli őrület megtalálja, és azzal is szembe kell néznie, hogy legjobb barátja lehet, hogy több is, mint barát. Ezt elég feldolgozni, és akkor arról még nem is volt szó, hogy vajon a srác akar-e többet tőle, mint barátságot. Lesz a koncertre happy end?

4: SZJG - ez volt a sorozat, amivel Leiner kibérelte a rajongók szívébe az egyik sarkot. Adott nekünk egy Renit, aki helyes, kedves, nagyon  könyvmoly és olyan reménytelenül szerelmes a suli legmenőbb srácába... vagy lehet, hogy nem is olyan reménytelenül? És adott nekünk egy Cortezt, aki álomsrác No.1 volt úgy, hogy mellette emberi is volt. Maga az SZJG is tele van nagy karakterekkel és helyzetekkel. Felejthetetlenek maradnak Reni rajz órái, a csontvázas kirándulás Bécsbe, a kémia órák. Humora van, szíve, és sok kamaszkérdéskört is veséz, mint a pályaválasztás, az első szerelem. Kedvet is kaptam újraolvasni... de sokan akartunk mi is a Szent Johannába járni!

3: Akkor szakítsunk! Szerelmespárunk szakított, elég rejtélyes okokból. Most nagy is a harag, mégis együtt kell indulniuk szilveszterkor mentőakcióra. Járnak ilyen-olyan buliba, lesznek autós kalandok és egy srác, aki mindig eltéved. Ebben is humor, szív, fontos kérdések szerepelnek - és még a szerelmi szál is olyan, hogy nem kaparom tőle a falat. Leiner párjait bírom, ebben a regényben is.

2: Ég veled! Hanna az anyja halála óta annak szenteli minden idejét, hogy apját egészségesen tartsa. Mivel kihallgat egy beszélgetést, mely szerint apja már őt félti, hajlandó egy pár hetes nyári versenyre elmenni az iskolai csapattal. Ez az Iskolák Országos Versenye. Sorra jönnek a feladatok és kalandok, barátságok születnek, lesznek olyanok, akikben csalódunk, és feltűnik egy újabb Leiner Laura álomsrác, aki bár igazi lenne! Itt is a szokott recept: humor, kalandok, szerelem, dráma. Ahogy anno SZJG diák akartam lenni, most sajnálom, hogy nem mehettem anno IOV versenyre.

1: Bexi sorozat. Már csak azért is, mert elképesztő, milyen fejlődési utat járt be ez a sorozat. Az első részt gyengébbnek éreztem, aztán letehetetlen lett az összes és már az elsőért is tudok rajongani. Beki, művésznevén Bexi egy Youtube videó után lett popsztár, akit felkérnek egy duettre az egyik tehetségkutatóba. Ő kapja a legnagyobb esélyest, a helyes és jó hangú Márkot. Ahogy lenni szokott, eleinte egymás agyára mennek, aztán súlyosan egymásba szeretnek. De milyen rögös út vár rájuk... londoni forgatás, vetélkedő, feltűnő Késtél Geri, balatoni turné, lemezkiadói zsarolás... Beki újabb példakép alkat, Márk generált egy csomó márkert, tele van az egész humoros mellékszereplőkkel és helyzetekkel, miközben megint van komoly, drámai vonal is. Akár a popszakmáról, akár a széteső családokról. Minden kötetnél komolyan sajnáltam, hogy a Márk - Bexi dalokat nem hallgathatom meg. Most kedvem lett ezt is újraolvasni.

Képességes, világmentős, ármányos.

Az Amerikai hősből kiesett és kiszállt ászok továbbra is csapatként dolgoznak együtt, hogy a világot jobb hellyé tegyék. Munka állandóan van, a csapattagok kezdenek nagyon kimerülni. Ám ennél nagyobb baj, hogy egyre többször érzik úgy, hogy nem hasznos dolgot tesznek, csupán politikai bábuk ők maguk is. Az árvíz sújtotta területen zombik garázdálkodnak, a felkelők egy olajvezetéket veszélyeztetnek és a demokráciát is védeni kellene Afrikában. De valóban a jó oldalon állnak? Nem segít az sem, hogy Noel különféle álcáiban folyamatosan gerjeszti a feszültséget köztük. Kihasználja, hogy Michael és John még mindig Kate szívéért harcolnak. Ám Noel számára is eljön a nagy döntés ideje, amikor egy titkos intézményből megszökik Niobe és egy Ász kölyök, akinek pusztító képessége van.

Valahol akkora becsapásnak érzem, hogy ez már a negyedik magyarul megjelenő Wild Cards regény, ahol a borítón sokkal nagyobb Martin neve, mint a regényé. Főleg úgy, hogy ebben a 19-es kötetben nem is jegyez novellát, még egy előszót sem, legfeljebb szerkesztőként vett részt a munkában. Jó, tudom, nálunk ezzel lehet eladni. Azért bízom abban, ha végre elkezdi adni a tv a sorozatot, a neve is éppen eléggé vonzó lesz majd.

Mert a történet megérdemelné, hogy maga miatt legyen ismert. Ez a második blokk folytatása, ami finoman illeszkedik a korábban megkezdett történethez. A csapat megalakult, és most folyamatosan a vészhelyzetek, amelyeket el kell hárítani. A csoportdinamikának megfelelően megvolt az alakulás, most a működés és viharzás szakasz következik. Pontosan ez is történik, ahol az adja a feszültséget, hogy egyes ellentétek a csapat felbomlásához vezethetnek. Nem tehetek róla, én szórakoztatóbbnak találtam az első részt.

Talán ezért is, mert annak poénosabb volt a hangulata. Ott a média átveréseire tettek hangsúlyt és iróniát, ebben viszont a világpolitika és hatalmi harcok kerülnek pellengérre, megjegyzem, jól megírva, csak éppen ezekről feleannyira sem szórakoztató olvasni. Mert hiába kitalált történet, nagyon sok minden áthallás belefér a mára, és ezt fel kell dolgozni.

Más szereplőket helyez előtérbe, mint a korábbi kötet. Sokan, akik ott fókuszban voltak, most csak mellékszereplők. Ezt is kicsit nehezebben emésztettem meg, mert megszerettem sokakat, akik most alig vannak jelen. A főszerep pedig Noel – Lilith és folytathatnám a neveiből a sort, kezébe kerül, aki minimum megosztó karakter. Jól van ábrázolva, többsíkú a figura, de amiket művel… kellett mellé Niobe, mellette szerethetőbb, de addig komolyan fájlaltam, hogy az ő kezében érnek össze a szálak. Nagy kavarógép, na.

De különben is jellemző a figurákra, hogy jóból és rosszból állnak össze. Nem lehet egyértelműen hősöket és rosszakat kiválasztani, ha páran közel is állnak ehhez. Niobe talán az egyik legjobb etikailag, míg pont Noel az, akit sokáig nagyon a negatív oldalra írtam.

Kalandos a sztori, mindenféle helyzeteket variál. Háborús helyzetek, természeti katasztrófák, ászok közti harcok, de személyes téren is mennek a kavarások. Az unalmas jelző használhatatlan ezzel a regénnyel kapcsolatban. Nagyon nem az.

Zsánerben is színes. Akció, sci-fi, de fantasy és szatíra elemek is akadnak benne. Jó mix.

Csak azért vagyok cseppet csalódott, mert a nyitány sokkal jobban tetszett, de ez is jó lett.

Wild Cards Vesztes kéz - Mint akció: 85% sci-fi és fantasy elemekkel, pörgős cselekménnyel, összetett karakterekkel.

Szubjektíven: 70% jó ez is, csak éppen az előző rész, a csapat összeállása jobb, mint a vihar.

Királyi udvaros, politikai, befolyásolós, koholt peres.

Jeacques Coeur egy szőrmekereskedő fiaként látta meg a napvilágot. Az apja már gyerekkorában magával vitte az üzleti útjaira, és felfigyelt arra, a fia mennyire ösztönösen érzi, melyik vevőnek mire van szüksége, és milyen szavakkal lehet eladni nekik a terméket. Ehhez járult az érzéke a számokhoz. Már fiatalon önállósította is magát, és egyre biztosabb bevételei lettek, kezdett nevet szerezni magának. Ez tette lehetővé, hogy rangon felül nősüljön, és az a szomszéd lány mondjon neki igent, akiről kamaszkora óta ábrándozott. Olyan sikeres lesz, hogy a király anyósa, Jolán királyné is felfigyel rá. Jeacques a királyné kedves embere lesz, majd jó barátságot sikerül ápolnia a király kegyencnőjével is. Nemesi rangot kap, a király hű embere lesz. Ám Agnes halálát követően kell egy bűnbak, és ő lesz megvádolva azzal, hogy megmérgezte a király szeretőjét.

Ahogy észrevettem, a történelmi regények és romantikusok között is megvannak a kedvenc korszakai az íróknak. Örök divat a Tudor-kor a rózsák háborújával, talán arról az időszakról írtak a legtöbbet. A romantikus történelmi regények nagy többsége a viktoriánus időszakban játszódik. Az ókorból Julius Caesar kora kerülne a dobogóra. Az utóbbi időszakban divatosak lettek a vikingek is.

Talán azért is olvastam örömmel a kenti hercegné könyveit, mert egy más időszakba és királyi udvarba kalandoztak el. A 100 éves háború vége, Franciaország. Izgalmas kor, színes karakterekkel, és nem is a megszokott oldalról közelítve. Itt a Károly körüli asszonyok vannak kiemelve, és nem Jeanne d’Arc, akiről szintén bőven születtek regények saját jogon. A harcos leány itt azonban csak mellékszerepet kap.

Bár ez a kötet nem Károly körüli fontos asszonyt tesz a középpontba, de egy olyan férfit, aki szintén nekik köszönhet nagyon sok mindent. Egy közembert, aki nemesi rangig vitte a pártfogásukkal és saját esze jogán.

Még izgalmas is lehetett volna ez a kötet, azzal a szemszöggel, hogy hogyan épít kereskedelmi birodalmat Coeur. Az volt a korszakban ő Franciaországnak, vagy legalábbis nagyon hasonló, amit jó barátja elért Firenzében. E barát neve Cosimo Medici – és mennyire szívesen olvastam volna erről a barátságról is!

De Coeur szerepe úgy van kiemelve, mint Jolán és Agnes embere, aki a királyhoz is hű. Vagyonával, tudásával is támogatja. Még diplomáciai feladatokat is ellát mellette. Azokra az eseményekre teszi a hangsúlyt az írónő, melyeket Jolán és Agnes saját regényeiben is megírt már. Ettől nekem kicsit unalmas lett ez az egész, mert pontosan tudtam, hova fognak az események kifutni.

A vége azonban új volt, és ami tetszett, ott volt. A levelek sokkal személyesebbek, olvasmányosabbak, mint a hideg nyelven elmesélt teljes történet. Az elmélet, Agnes sorsáról is szépen ki van bontva. Nekem itt volt a regény lényege, értelme – kár, hogy ennyire a végén.

A karakterek összetettek, kár hogy ez nem tetteikből, leginkább más szereplők benyomásaiból áll össze. Valahogy az egésznek van egy krónikás jellege.

Ez most nem tudott tetszeni: a már ismert cselekmény, a regény stílusa se jött be. Kár…

A méregkeverő - Mint történelmi: 60% alapos, hiteles, de kevésbé regényszerű, izgalmas is csak a végére lett.

Szubjektíven: 20% a végét leszámítva untam, a két másik kötetből ismertem a cselekményt.

- Visszatérő végzet - thriller, de már röhejesnek érzem felírni is, egész nyáron csúszott. Mogul Kiadó.

- Az amerikai örökösnő - romantikus kosztümös, talán némi thriller elemmel, vagy strandkönyvesen, Lettero.

- Bűnbeesés - női thriller, General Press.

- Az utolsó Tudor - történelmi, Libri.

- Tengerészek - az új Kloos akció sci-fi az Agavétól.

- Védtelen halandók - egy nagyon jó sci-fi trilógia zárlata, szintén Agave.

Egyelőre ennyi, ha valami jóra bukkanok a hét folyamán, fogom jelezni!