Túszejtős, bulváros, életért alkudós, sztáros.

Az Alfie’s Hollywood egyik legmenőbb étterme, ahova a sztárok is csak foglalással tudnak bejutni. JJ, a sztárok mocskos ügyeinek elintézője ide szervez magának munkaebédet, és közben figyeli, legújabb kliense hogyan teljesít. A nyugalmat egy bombával felszerelt, maszkos férfi érkezése töri meg, aki lezárja az éttermet és túszul ejti a bent levőket. JJ szakmája, hogy kényes helyzeteket kezeljen, és most is törni kezdi a fejét, mire játszik a túszszedő. Mert nagyon nem logikus, amit művel: egyeseket könnyen kienged, másokat hidegvérrel agyonlő, és látszólag nem a pénz érdekli. Míg az akciófilmek sztárja a mosdóban rejtőzve az FBI-jal keresi a megoldást, JJ a terroristát igyekszik megismerni, odakint a sajtó egyre durvább módszerekkel ered a szenzáció nyomába.

Okos thriller is, izgalmas is, eredeti is. És amit nagyon élveztem benne, hogy nem a divatos női thriller vonalon halad. Azok annyira uralják most a zsánert, hogy minden más megjelenésnek kifejezetten tudok örülni.

Már ott kezdődik a piros pontok osztása, hogy remek címe van a kötetnek. (Ez egy ötletes fordítás, jól kifejezi az eredeti angolt.) Minél jobban belemélyedünk a történetbe, annál több mindenre utál rá. Cselekmény szinten benne vannak a játékok, mellyel a terrorista életet és halált oszt. Pl. szobor játékkal dönti el, melyik lesz a túsz, akit pár pizzáért cserébe szabadon enged. De egyre durvább játékokat talál ki, és bármikor átírhatja a szabályokat. De gyilkos társas az is, ahogy a túszok, a túszszedő, a rendőrség és a sajtó játszadozik egymással. Nem kevés pszichikai játszma, tényleges tett van benne. Végül, van minden mögött is egy játszma, amit durván kegyetlen lenne elárulni. Olvassátok el!

Nagyon pörög és ötletes a cselekmény. Carol ügyesen szerkeszt, váltogatja a mindentudó elbeszélő fókuszába tett szereplőt, így az eseményeket hol JJ, hol a rejtőzködő Alex, vagy éppen a riporter Rob szemszögéből láthatjuk. Mindegyiküknek megvan a maga feszültsége, halálos helyzete. A játékok, a túlélésért folytatott harc, az FBI segítése, noha tudja, ha a gyilkos észreveszi, neki annyi… Megvan az egyensúly a tényleges tettek, az események és mindezek lelki oldala között. Fontos az is, mit tesznek, és mit éreznek a szereplők.

Fenyegetettség, halálos veszély van, amit át is tud adni a szerző.

Mindezen felül belefér egy kis szemfelnyitás is, hogy az emberi tragédiák mennyire eladóak lettek napjainkra. Van abban valami nagyon beteg, ahogy a sajtó minden eszközzel hajszolja a főcímeket, és etikát félredobva süti a pecsenyéjét. De nem jobbak azok sem, akik most áldozattá váltak. Megvannak a maguk játékai a mocskos szabályaikkal. Alex, aki különben a számomra legszimpatikusabb szereplő, a sztár státuszért megtagadja a szerelmét, az identitását, és hajlandó hazugságban élni. JJ hiéna lett, aki addig halogatta a férjével való beszélgetést, amíg tragédiába fordultak az események. A tragédiájuk kiárusítók, a maguk megtagadók, a mindent megúszók – nem akarom azt sugallni, hogy ezt érdemelték, a halál-játszmát, de kellett nekik egy ébresztő, és van, akinek ez sem volt elég.

Jó a szerző stílusa is, van humora és nagyon tud feszültséget teremteni.

Nekem kifejezetten tetszett, okosan felépített, csavaros és izgalmas regény. Tetszett!

Gyilkos társas - Mint thriller: 90% eredeti alapötlet, jól elhelyezett csavarok és az álomvilág sötét oldala.

Szubjektíven: 85% tetszett az alapötlete, sok szereplőt bírtam, és volt benne irónia is.

Kalandos, rejtvényfejtős, összeesküvős, titkos társaságos.

William élete visszazökkent a normálisba, amibe beletartozik, hogy újra a normál iskolába kell járnia, ahol az egyik tanár kifejezetten rászállt. De ez sem lenne gond, ha a képességei rendben lennének. De néha megszédül, elájul, mintha valami nagyon nem stimmelne a fejében. Egyszer pont a legrosszabb helyen és időben: egy tévés műsorban kellene bizonyítania a kódfejtői képességeit, amikor hirtelen minden elszáll, és el is ájul. Nagyapja gyűjti be a fiút, és kezdődik meg a nyomozás. William érzi, hogy valamit eltitkolnak előle, és egy különös női alak is ezt a gondolatot ülteti el a fejében. Valami készül a Himalájában, amihez Abrahamnek is köze van, és a lurídium se nyugszik békén.

A skandináv irodalom egyre több zsánerben lesz megkerülhetetlen. A skandináv krimikről írtam már éppen eleget, fogok is még, így most koncentráljunk kicsit más zsánerekre. Megvan a maguk humora, ami néha abszurd, máskor dramedy, és nem egyszer fogtam már a fejem egy-egy svéd/norvég/dán könyvön, hogy lehet ezt ép ésszel feldolgozni? Hogy a Semmit bevitték kötelező olvasmánynak, az nem semmi. Nálunk maximum irodalom fakultáción adnám a 17-18 évesek kezébe.

És vannak sikeres skandináv gyerekkönyvek is. Az egyiket éppen az a Jo Nesbo jegyzi, akinek a krimijeit igyekszem lelkesen ajánlgatni nektek. De most nem Nesbo, hanem a norvég Bobbie Peers William Wenton sorozatának második része akadt a kezembe.

Az első részt nagyon szerettem, volt benne eredeti ötlet, sok kaland és az egészben volt valami friss. Sokkal jobban emlékeztetett a da Vinci kódra, mint a Harry Potterre, ami korunk gyerekkönyveire nagyon rányomta a bélyegét.

A Kriptoportál sajnos nem tetszett annyira, mint a sorozat nyitánya. Abban elvarrták a szálakat, így most újra kellett nyitni az ügyet, és úgy kellett valami rejtélyt belevinni, hogy már ismerjük a világot, a szereplőket és William képességeit is. Éreztem is, hogy nem ez az igazi kaland, a fontos regény, csak annak az előkészülete.

Pontosabban, itt behoz a szerző pár új szálat és rejtélyt, de a válaszokkal adós marad. Előkészít egy újabb nagy csatát, a regény világának bővítését, de majd csak a harmadik részre. Sajnos sok szerző használja a trilógiája középső részét átkötésre, egyfajta tölteléknek, és most is sajnos ezt tapasztaltam.

Ami menti a képet, hogy mindezt kalandokba csomagolja. Ha az eseményekre nem is lesz nagy hatása, de egyik rádöbbenéstől a másikig izgalmak közepette jut el William. Visszatérnek a régi barátok, és nyomozgatnak együtt. Ugyan karakter- és gyerekszinten is maradtak bennem kérdések, de ezek is a harmadik részre vannak tartogatva.

Pörgős, könnyen olvasható a kötet, kifejezetten kiskamasz barát módon. Kevés a leírás, ami van, az is lényegretörő. Sok a cselekmény, amiket William szemszögéből belülről, érzelmekkel is dúsít a szerző. Mivel a célkorosztály még a kiskamasz, a szerelmi szálak hiányoznak, de nem is kellettek bele. Rajzok ugyan nincsenek benne, de egy fejezet sem olyan hosszú, hogy elvegye a kis olvasók életkedvét.

Nekem kicsit csalódás, az első rész után többet vártam, da majd talán a harmadik.

Kriptoportál - Mint gyerekkönyv: 70% szimpatikus hős, kalandos cselekmény, jó előkészítés továbbiakhoz.

Szubjektíven: 50% az első részben több ötletet éreztem, ez mintha csak átkötne két részt.

• Nem alszom anya és Marc házában. Mihez kezdenék Vakarccsal? Amúgy Marc szerintem allergiás mindkettőnkre.
• Berakjuk egy kennelbe.

Bárcsak Marcra mondaná ezt, de nincs akkora szerencsém. (Elkeles: Tönkretett tinikor)

20 kérdés volt, és 40 volt a maximális pontszám. Én 38-at értem el, ami azt jelenti, hogy summa cum laude végzetem volna, ha az egyetemen szociopatának tanulok. (Scottoline: Minden órában négyszer)

• Tudod, milyen halálosan cuki vagy?
• Tudod, hogy Inisfael császárával beszélsz?

Vitt elkomorodott.

• Tudom, és iszonyú büszke vagyok rád. Apád is az lenne.
• Apám demokrata volt, szerintem kitagadna. (Walden: Eshtar)

Egy internetes szolgáltatást igénybe venni olyan, mintha egy idegen városban megkérnél egy taxisofőrt, hogy vigyen el egy jó szállodába. Legjobb esetben ezt is fogja tenni. A második legjobb esetben elvisz egy olyan szállodába, amit ő jónak tart, csak sajnos neki egész mások az elképzelései, mint neked. A legtöbb esetben pedig az unokatestvére szállodájába fog elvinni. (Elsberg: Zero)

Az élet nem választásokból áll – vágott közbe Holland. – Hanem üzletkötésekből. Némelyik előnyös, mások hátrányosak, de mindennek ára van. (Schwab: A fényigéző)

A posztmodern szerint a világ sokféleképpen értelmezhető, és az összes változat egyaránt érvényes – ami egy üdítő hozzáállás, azonban számos rejtett veszélyt hordoz. (Sparrow: Géniuszteszt)

• Nem hisz az esernyőkben?

Jane azt felelte:

• Az ázottpatkány-külső annyira jól áll nekem.
• Ha bármelyik ázott patkány fele olyan csinos lenne, mint maga, elvenném feleségül. (Koontz: Sötét zóna)

Te nem vagy hős, Tom, én pedig nem vagyok hősnő. Talán az is lehet, hogy nem fogunk boldogan élni, amíg meg nem halunk. De túléltük ezt az egészet és egymásra találtunk. Élni fogunk, mert élnünk adatott. (Reeve: Ragadozó városok)

Keveseknek adatik meg, hogy számszerűsítsék, mennyire szereti őket az apjuk. De nekem megadatott. A munka negyvenöt percbe telt volna, de apa három és fél órát töltött el vele. Az apám 366 százalékkal jobban szeret engem, mint bármi mást a világon. Jó tudni. (Weir: Artemis)

Katonai, nyomozós, bosszúállós, titkos projektes.

A férfi közel 50 éves, lassan szabadul a börtönből, és számít rá, hogy aznap eljönnek érte, megpróbálják megölni. De egy elírás miatt egy nappal korábban kiengedik, így van esélye felszívódni és a bosszún dolgozni. 30 éve egy nő elvette mindenét és szörnyet csinált belőle, ideje megfizetni érte. John Puller életét egy levél zaklatja fel: anyja régi barátnője a halálos ágyán feljelentette az idősebb John Pullert a neje meggyilkolásáért. Az asszony 30 éve tűnt el, és a katonai rendőrség újranyitja az aktát. John hinni akar az apja ártatlanságában, de az igazat is tudni akarja. Bátyja és a titkos ügynök Knox segítségével maga is nyomozni kezd, míg egy titkos projektre nem bukkan, ami túl sokak életét követelte. Talán az anyjáét is? De az igazságot mélyre ásták, és ölnek is a védelmében.

Bár nem szeretem, ha túl sok mintát észreveszek, azért a sokadik Baldacci kötetre már ezt-azt fel tudok fedezni. De még nem zavar, mert így is pont azt nyújtja a regény, amiért szeretem az író köteteit. Mit szeretnétek előbb? Amiért szerettem a kötetet, vagy a mintákat?

Talán kezdjük az ismerős elemekkel:

• újra a Puller család titkai kerülnek előtérbe. Ebben a sorozatban Baldacci egy katonacsalád sorsán keresztül magánéleti drámákat vegyít katonai titkokkal. A nagynéni halála, Robert ártatlanul hazaárulásért a börtönben, most pedig az eltűnt anya ügye – és minden mögött volt valami katonai disznóság.
• Rogers alakja sem új figura Baldacci történeteiben. Nagyon emlékeztet Oliver Stone-ra, a Teve Klub hősére. Fizikai erejében, az elszántsága, még a jövőjükben is fel tudok fedezni hasonlóságokat, ahogy abban is, mit tett velük a sereg.
• Kemény nők. Baldacci nem ír gyenge virágszálakról, ő harcosokat mutat be. Veronica Knox, Jericho, Davis, egyikük sem bújik a férfiak mögé, kiveszik a részük a harcokból, ki az eszével, ki az erejével vagy fondorral, ki mindegyikkel.

De mindezen túl ott van az is, ami mindig visszahúz:

• a pörgős cselekmény. Baldacci minden fejezetet pörget, és elejétől a végéig száguld a cselekmény, benne kihallgatással, üldözéssel, harccal, ami csak szem-száj ingere.
• az okos cselekmény. Logikus, jól kitalált, érdekes. Ebben a kötetben remekül működik, ahogy párhuzamosan két külön történetbe leshetünk be. Rogers és Puller egyenrangú főszereplők, nagyjából felváltva követik egymást a fejezeteik, míg a végére minden összeáll, és megértjük, hogy illik össze a két történet.
• szimpatikus hősök. Nagyon bírom a Puller családot. John tipikus Baldacci hős, akinek helyén az esze, de akcióban is megállja a helyét. De a kedvencem a bátyja, Robert, az ész a családban. Hiszen írtam nem egyszer, a két gyengém a regényekben a pszichopata és a zseni, és Robert Puller sok tekintetben zseni.
• érzelmi oldal. Baldacci ebbe a férfias, kemény hangulatba érzelmeket tud vinni. Azon az ember szíve reped meg, amit itt kihoz Baldacci az idős Puller és a neje történetéből. Az a magnós rész… könnyfakasztó.

Szóval, igen. Már látok mintákat, de nem baj. Így is azt kapom, amiért olvastam.

Senki földje - Mint krimi: 95% okosan felépített történet, akciókkal, értékes karakterekkel, logikusan.

Szubjektíven: 90% amit szeretek az írótól: pörgés, akció, logika, de érzelmileg is üt.

A Libri belehúzott, és 4 újdonsággal is megörvendeztet minket:

- Sund: Üvegtestek - thriller, új sorozat nyitánya.

- Cole: Hóhér - ami egy horror/krimi jóság, a Rongybaba folytatása. Sorozatgyilkos, hátborzongató bűnügy, egy skandináv krimikbe is bátran főszerepet vállalható nyomozó, aki félig zseni, félig nagyon sebzett.

- kenti hercegné: A méregkeverő. Izgalmas kérdés, ez a sorozat mennyire tekinthető sorozatnak. A francia királyi család életébe enged betekintést, a 100 éves háború zárószakaszában, illetve az utána következő években. Már megismerhettük az anyakirályné, és a király szeretőjének történetét, most itt az egyik emberük, aki hűen szolgált alattuk.

- Wild Cards 19. - talán ez a legnevesebb a négyből. Újabb fejezettel bővül a George RR Martin szerkesztette világ, amelyben sci-fi, akció, fantasy keveredik. Nekem bejön, olvasom is szépen sorba a megjelenésekkel, így eléggé képben leszek, mire kijön a sorozat. Mert a jogok eladva, és érkezni fognak az Ászok a tévébe is.

Kamaszos, kísérletes, beszélgetős.

Egy egyetemi pszichológia kísérletet akarnak lefolytatni, melyben azt vizsgálják, hogy két idegen szerelembe esésébe hogyan lehet segíteni. Erre sétál be a 18 éves Hildy, akit a pszichológia érdekel, és a továbbtanulásban jól jöhet neki az élmény. Erre jelentkezik Paul (19), akinek a pénzen van a hangsúly. Le kell ülniük egymással szembe, és az előre megírt, megkapott 36 kérdést kell feltenniük és megválaszolniuk egymásnak. Elsőre nagyon nem szimpatikusak egymásnak: Paul durva és komolytalan, míg Hildy a pénzes jó kislány. De ahogy a kérdések egyre személyesebbek, elkezdenek lehullani az álarcok és valami tényleg alakulni kezd közöttük. Nem csak a románc, de a súlyos titkaiktól való szabadulás is.

Hiszitek vagy sem, de tényleg léteznek hasonló terápiák, ha nem is az a komplex céljuk, hogy a felek szerelembe essenek egymással. A sima kapcsolatépítésben is azt tanítják, hogy azzal építünk bizalmat és mélyebb kapcsolatot, ha meg merünk mutatni igazi részeket is magunkból. Kapcsolatépítési tréningen – jó helyekre járok, nem mondom, most biztos sárgultok az irigységtől – azt tanították, a személyes kis anekdoták fogják a bizalmat felépíteni még főnök – beosztott kapcsolatban is.

Ezért érdeklődve néztem, mi az a 36 kérdés, amit ebben a regényben a szereplők meg kell, hogy válaszoljanak. És amiket fent írtam, pont azt játsszák velük végig. Ha komolyan veszik őket, akkor kénytelenek megnézni, és valóban megmutatni magukat a másiknak. Szerintetek melyik kérdésből fogsz többet megtudni az első randin: a szokott mi a kedvenc színed? Vagy inkább az itt olvasott: mikor sírtál utoljára mások előtt és mikor magadban? Na, melyik árul el többet a beszélgetőtársadról?

Szóval, az alapötlet nekem tetszett. Ahogy Hildy, én is bírom a pszichológiát és a kísérleteket. De mint regénytől, több elvárásom volt, mint amit itt kaptam. Az ötletet értékelem, azt is, ahogy a két fiatal elkezd megnyílni, és a 36 kérdés végére eljutnak addig, hogy életük legnagyobb titkát is meg tudják osztani azzal, aki pár órával korábban csak egy idegen volt.

Amivel bajom volt, az egyrészt a formátum. Amikor beszélgetnek, a klasszikus regényformátum elveszik. Olyan, mintha egy drámát olvastam volna.

Hildy: Te ezt az egészet nem veszed komolyan.

Paul: Nem volt benne a feltételekben, hogyan kell válaszolnom.

Ilyen, szóval értitek. És ez nem jött be. Főleg, ahogy időnként visszavált, amikor a két főszereplő nem egymással beszél, amikor pl. Hildy hazamegy, és a barátaival beszél.

Kettes gondom, hogy a vége nekem nagyon mese. Azt aláírom, hogy lehet kapcsolatot építeni ilyen módszerrel, és azt teljesen el tudtam volna fogadni, ha Hildy és Paul nagyon jó barátok lesznek a végére, akik között megvan a szikra is, amiből majd szerelem lehetne. De az, hogy amint végigérnek a 36 kérdésen, csókcsatába fullad, nekem hiteltelen. Így mese lett habbal, amit nem díjaztam.

A drámai részei működnek, még a karakterek személyisége is korrekt. Érdekes is csak abból megismerni a szereplőket, amiket egymással beszélnek. De furcsa is egyben.

A vége és a formátum nagyon idegesített, hiába értékelem az alapötletét.

36 kérdés, amitől rád kattantam - Mint ifjúsági: 60% az alapötlet érdekes, a drámák is működnek, de a tipikus vége sok.

Szubjektíven: 30% nem szerettem a színdarabos formátumot és a végét sem.

Mielőtt jön az öt regény, kicsit kifejtem, mire gondoltam. Olyan regényeket szedtem most ide össze, melyek arról szólnak, hogy az, ahogy élünk, mennyire sebezhetővé tesz minket. Elég lenne egyetlen szikra, hogy elinduljon a tűzvész, mely romba döntené az életünk, a társadalmunk. Tudjátok, mit mondanak a társadalmakról? Hogy ami a legnagyobb vívmányuk, az dönti majd őket a pusztulásba. Ilyesmiket szedtem most itt össze.

5: Brown: Eredet – kicsit talán kilóg a sorból, mert ennek pozitív a végkicsengése, de benne van annak a váza, hogy milyen jövőt építünk, merre halad a technika, és ez hova fajulhat. A történetben mindenki kedvenc szimbólum kutatója egy meggyilkolt jó barát, egyben látnoki tudós gyilkosát keresi és az utolsó felfedezést, amit a világ elé kell tárni. A mesterséges intelligenciák új generációját mutatja be, melyek lehetnek nagy segítők, de gyilkosaink is. Valamint felveti annak az ötletét, hogy a technikai eszközeink hogyan lesznek szó szerint is az evolúciónk része.

4: Elton: Vak világ – a jövő eme verziójában megvalósult a Big Brother koncepciója. Kötelező mindent megosztani, és az általánosan elfogadott nézeteket vallani. Aki titkolózni próbál, levadásszák. Trafford akar egy titkot, és talál is egy kis közösséget, ami befogadja és titkai lehetnek, olvashat. Még védőoltást is adat a lányának, ami miatt egyedüli túlélője lesz egy járványnak. De az értelem luxus egy ilyen világban, a saját bőrén tapasztalja. A technika itt az elbutítás eszköze lesz, és a csordaszellem ereje is döbbenetes. Egy agymosott világ.

3: Elsberg: BlackOut – egy csapat terrorista az áramellátást szabotálja. Ami nélkül minden leáll, pillanatok alatt káosz uralkodik el az egészségügyben, gazdaságban, közbiztonságban. Egy hack van minden mögött, páran igyekeznek elkapni a végrehajtóit és helyrehozni a hálózatban a károkat. Thriller, az összeomlás rajza mellett a felelősök megtalálásán és a hibák javításán volt a hangsúly, de így is brutális képet festett arról, áram nélkül milyen hamar kivetkőzik magából az ember.

2: Eggers: A Kör – nem azonos azzal, melyben Samara a tévén át lecsap és kinyír 7 nap alatt, bár bizonyos szempontból azt is vehetnénk kulturális veszélynek. A tévé öl! De a viccet félretéve ebben a történetben egy Mae nevű fiatal lánnyal ismerkedhetünk meg, aki a világ legjobban fejlődő technikai cégénél helyezkedik el. Itt nem csak azt várják el, hogy a munkád végezd, de online és élőben is jelen kell lenni a cég életében, és lassan az élet minden területét meg kell osztani. Akad benne thriller szál, és nem kevés elgondolkoztatás az egyre digitálisabbá váló világunkról. (Ebben rokon a Vak világgal, bár ebben még csak haladnak oda, ami Elton világában már megvalósult.)

1: Forstchen: Később – trilógia - William R. Forstchen rengeteget ír történelmi témákról, ő nem kifejezetten szórakoztató irodalomban alkot, így az ő könyve realitásával, valós képeivel is kilóg a sorból. Nagyon alapos, és reális képekkel borzaszt el arról, milyen könnyen tönkretehető az életmódunk. A történetben terroristák EMP bombákkal tönkreteszik az Államok elektromos eszközeit, és minden visszaállíthatatlanul tönkremegy. Minden elektronikus eszköz, az olyan szórakoztató eszközöktől, mint egy MP4 lejátszó, az orvosi műszerekig, autókig, repülőkig. Leírni nem tudom, hány aspektusból megmutatja Forstchen, mi történne velünk a technikánk nélkül. Társadalom, gazdaság, egészségügy, jogrendszer. Mindezt egy család történetén keresztül, akik egy egyetemi városkában igyekeznek túlélni, és kötetről kötetre bővülő világképpel. Elsőként, hogyan éli túl a városka, hogyan szervezik újjá maguk. Majd a térség, politika és a végére a világ szintjéig is eljutunk. Az első kalandregényesebb, hordákkal való összecsapásokkal, súlyos veszteségekkel – sajnos az egyik kedvenc szereplőm is meghal, miközben a horda ellen harcol –, a második inkább politikai játszmákkal van tele, míg a harmadikban ötvöződik a két irány. Szórakoztató, de agyas is, nagyon tudom ajánlani.

Nem írtam fel a listára, mert a napokban meséltem róluk, de nyugodtan szerepelhetne Koontz Jane Hawk sorozata és Elsberg is, a Zeróval.

Terroristás, akciós, világnézeti, rémálomszerű.

Bob Petersen egykor még arról álmodott, hogy író lesz. De az egyetemen szerelmes lett, megnősült, majd gyermeke született. Így középiskolai tanár maradt, akinek a család az első. Bob aggódik értük, érzi, hogy egyre nagyobb a fenyegetés az iszlám terroristák miatt. Fegyvert vesz, amit titkon az iskolába is magával hord. Azon az átlagos hétköznapon is így tett. De a nap hamar vált rémálommá: több iszlám terrorista közép- és általános iskolákba vette be magát, ahol irtani kezdték a gyerekeket és tanárokat. Bob iskolája is egyike a megtámadott helyszíneknek. Bob menti a lányát, majd a többi gyereket, szembeszáll, miközben odakint egyre nagyobb a káosz és a kormány tehetetlen.

Írtatok már azért, hogy magatokból kiírjatok egy félelmet, érzelmet? Mondhatni, terápiás céllal. Napló, álomnapló? Meggyőződésem, hogy William R. Forstchen többek között ilyen okból is írta meg ezt a regényét. Még a történetben is benne van egy olyan kezdőjelenet, amikor a kormány rossz intézkedései és a terror veszély kapcsán Bob az interneten osztja meg a félelmeit. Forstchen író, ő beleöntötte őket egy regénybe.

És miért mondom, hogy a félelmeit dolgozza fel benne? Mert összehasonlítva a Később trilógiával, amelyben szintén terrortámadás éri az Államokat, ebben nincs remény és a jövőbe vetett hit. A Később világában születhet jobb a katasztrófák és veszteségek után, ott túl lehet élni. Most viszont olyan sötét képet vizionált nekünk a szerző, melyben győz a terror.

Felvállaltan is az volt a célja, hogy figyelmeztesse az embereket, és egyfajta szemnyitóként rámutasson, hogy maga a gondolkodásmód rossz. A hamis biztonságérzet, melyet a terroristák ki fognak használni. Máshogy gondolkodik Kelet és Nyugat, ezt pedig nem értik meg az emberek. Itt a gyerekek kapcsán nagyon jól megragadja a másságot: Nyugaton 1 vagy 2 gyerek van a családban, a gyerek érték. Keleten van 7-8 is, és könnyeden feláldozzák őket. Mi már nem rohanunk a halálba mártírként, ők megteszik. Mintha a nyugat dámázna, míg a kelet sakkozik. Ennek meg katasztrófa lesz a vége.

A sorok között kiolvasható az is, hogy mennyire a kormány hibája mindez, mennyire felkészületlen az ország. A külpolitika, de a belpolitika kritikája is, amely néhol erőteljesebben kiérezhető, máskor árnyaltabban, de végig éreztem a történetben.

Mindezen túl ez egy szórakoztató regény is, amiben egy tanár/apa a gyermekek életéért küzd egy Die hard szituációban. Kevés vonással is erőteljes, jellegzetes alakokat fest a szerző. Szerintem erre a legjobb Margaret, a tanárnő, akiben tuti mindannyian rá fogunk ismerni egy-egy ismerősünkre, akit nagyon szívesen kiosztanánk a viselkedéséről. Jellemző módon sok jó ember meghal, de a hozzá hasonló narcisztikus és idegesítő alakok életben maradnak…

Alapvetően cselekményközpontú a regény, de nagyon erős benne a társadalmi figyelmeztetés. Bob is ennek a megtestesülése, aminek minimum lennie kellene az embereknek, de a többség a birka, akit könnyen lemészárolnak. Tetszett, ahogy karakteroldal is megfért a történetben: több szereplő lelkét is megnyitja felénk a mindentudó elbeszélő, így még közelebb hozza a helyzetet érzelmi oldalra is.

Ez a regény felháborít, piszkálja az ember lelkét, és ez jó, mert pont ez volt a célja.

A harag napja - Mint akcióthriller: 95% üzenete van, aktuális, csak éppen szórakoztató formába öntve.

Szubjektíven: 90% izgalmas, jók az akciójelenetek, és átéreztem a regény üzenetét is.

Kalandos, űrcsatás, háborús, időn átívelő, megmentős.

Vittorya hatalmas királynő lett, akinek fel kell fognia, mekkora is a terv, aminek részese lett. Mert a férgek jönnek folyamatosan, és neki kell legyőznie őket. De ehhez egy olyan játszmát kell játszania, ami 400 évvel később fog véget érni. Amikor az utolsó leszármazottja lesz a császár, és egy istenné váló, az utolsó féreg jön el. Harcol, miközben készül az áldozatra, amibe férje és a lánya szíve is bele fog törni. 400 évvel később Mikael pontosan tudja, hogy az utolsó féreg mindjárt eljön, és készen kell állnia. Császárként visel hadat a sötétség úrnőjének serege ellen, amit a zseniális Afareen és párja, a kegyetlen Dareeos hadúr úgy vezet, hogy képtelen fogást találni rajtuk. Az idejük pedig vészesen fogy, és még Mikael sem látja át, mi az a terv, melynek lépéseivel az egyetlen győzelemre vezető útra léphetnek.

Az egyik szemem sír, a másik viszont nevet. El kellett olvasnom a trilógiát, hogy végre helyére kerüljön minden. Eddig is volt, ami tetszett benne, de nem soroltam volna a jó akció sci-fi történetek közé, csak korrektnek jellemeztem volna.

Erre kiderül, hogy van egy csavar benne, ami mindent átrendez és mondhatni, zseniálissá tesz! Csak éppen el kell olvasni két és fél kötetet, hogy leessen és megértsd! Ami egyszerre remek és borzalmas. Mert ki kell tartani addig, könnyű lemorzsolódni. De cserébe annál nagyobbat szól, amikor végre összeállnak a kirakós darabkái és látod a teljes képet.

Mindig is szerettem az okos könyveket, és most ez is azzá érett. Mert van egy terv, egy olyan összeesküvés, ami évszázadokat ölel át és több világot is. Várnom kellett 3 részig, hogy igazán megdicsérhessem a szerkezetet. Eddig is lekötött, hogy két, néha több idősíkon zajlottak az események, váltakozott is, mikor melyik kötött le jobban. De eddig a múltat csak annak fogtam fel, hogy magyarázza a jelent kicsit, és árnyalja, mennyire más tud lenni a valóság, mint amivé a legendák változtatják. Erre kiderül, hogy sok tekintetben az a fő szál, és a jelennek gondolt jövő a végjáték…

Ahhoz is kellett 3 rész, hogy több szereplő a szívemhez tudjon nőni. Eddig Mikael volt az abszolút kedvencem, és nagyon imádtam a részt, amikor Vitt elmondja a fiúnak, miért is büszke rá. Tulajdonképpen összefoglalja azt, amiért nekem Mika a kedvencem a szereplők között. De most már Vitt, Arkady, Vitt férje és lánya is nagyon a szívemhez nőtt. Sőt, eljutottunk arra a pontra, hogy Dareeos és Afareen alakjában is találok valami tragikus nagyságot. Egy jó tett nem írja felül egy élet gonoszságát, de ahogy mindketten a fiúkért képesek mindent feladni és meghalni, az egyszerre teszi őket tragikussá, jobbá is.

Ha már karakterek, ki kell emelnem, hogy még azt is szerettem, hogy itt megcserélődnek az általános nemi szerepek, vagy kiegyenlítettek. Vitt és Darvood is nagy harcos, ahogy lányuk, Aurora is harcos királynő lesz, párja Marcus szintén nem megy a szomszédba, ha ki kell osztani pár pofont. Mikael viszont egy tudós, egy kedves srác, Arkady meg vívóbajnok.

Ugyan akció terén Walden még messze nincs azon a szinten, amit egy Brown akció sci-fi tud, vagy egy Card, de cserébe ott az évezredes terv és egy máshogy epikus háború. És helyenként még nagyon jó kis humora is van, ami gyakran oldja a feszültséget és szintén piros pontos.

Aki belevág a sorozatba, három kötettel számoljon, úgy az igazi!

Eshtar - Mint akció sci-fi: 85% minden szál remekül összeér, akció és karakterdrámák remek elegye.

Szubjektíven: 90% a kedvenc részem a sorozatból, nagyon bejött, ahogy minden összeér.