Mesés, varázslatos, testvéres, jó és rossz összecsapása.

A lány az erdőből érkezett a kastélyba, mágia lengte körbe. A Rusz hercege beleszeretett, feleségül vette, de a nő ragyogását az udvar megtörte. Egyetlen lányát messze északra adták férjhez, tartva az anyja vérétől. Marina és Pjotr egymásba szerettek, négy gyermeket neveltek szeretetben. Ám egy fagyos télen Marina egy ötödik gyermeket vár, egy kislányt, akiről mindenki érzi, hogy anyja életébe kerül majd az érkezése. De Marina nagyon akarja őt, akiben az anyja vére folyna tovább. A kis Vaszilisza valóban örökli a varázst, akit már gyermekként kinéz magának a halál/fagy démona, Morozko. Gonosz bátyja, a Medve éledezik, és kelleni fog a lány ereje, hogy szembeszállhassanak vele.

Megvannak azok a mesék, melyeket leggyakrabban ültetnek át modern formába. A Hamupipőke, a Hófehérke, a Szépség és a Szörny. Mondhatni, a Disney klasszikusok kapják az újabb és újabb életeket. Néha azonban felbukkannak olyan gyöngyszemek, mely mernek valami mással is megpróbálkozni a műfajon belül.

Katherine Arden írt egy bűbájos tündérmesét, mely az orosz mesék világát idézi meg. Amely egyszerre mese, de fantasy is. Így annak is kielégítő olvasmány lesz, aki a gyerekkorát igyekszik visszaidézni a mesékkel, míg a fantasy kedvelők sem fognak csalódni.

Képes összerakni a történetet úgy az írónő, hogy egyszerre legyen mese és nagyon valóságos is. Jól működnek az orosz téli életet bemutató részek, az udvarház élete, miközben a mese is bontja mellette szárnyait. Orson Scott Card Bűvölete és Cornwell Excalibur trilógiája óta kevés ilyen jó mixet olvastam – ez tőlem nagy dicséret, a zsánerben a Bűvölet a nagy kedvencem. Ez annyira nem jó, de közel van hozzá.

A cselekmény is őrzi ezt a kettősséget: egyszerre izgulhatunk, hogy a birtok és lakói sorsa jól alakuljon, olyan hétköznapi nehézségek közepette, mint a kemény tél vagy a megszállott új feleség érkezése, vagy egy túlzottan buzgó pap ténykedése. És a mágikus veszedelem miatt, ami a kötet végére lassan átveszi a fő szál helyét.

Nagyon nem akarom lelőni a mese poénjait, de imádtam, ahogy az ősi szellemek és démonok láthatatlanul körbevették az élőket, és segítettek vagy büntettek érdem szerint. Tetszett, ahogy a két kegyetlen testvérpár a háborúját vívja, melynek kimenetele majd Vászja döntésén múlik. Arden arra is odafigyelt, hogy rejtélyes legyen. Mivel nem titok, hogy ez sorozat lesz, bőven marad annyi kérdés, hogy legyen kedvük visszatérni az északi erdőbe.

Szerettem a mese karaktereit, akik egyszerre voltak a középkori világ jellegzetes figurái és meseszereplők is. A kedvencem talán Morozko, akinek legalább annyi tragédiát sejtek a múltjában, mint amennyire félelmetes tud lenni az emberek szemében. Hiába, ez a karakter a gyengém: akit el lehetne adni gyilkos szörnynek is, de meg nem értett hősként is működik.

Kalandok vannak a történetben, varázslat, miközben a mindennapok is elhozzák a maguk izgalmát. Mindkettő irány tetszett, így együtt meg különösen jók.

Arden jó mesélő, akinek egyaránt jól állt a tündérmese és a történelmi környezet is. Színes a szövege, láttatja a szereplőket és a cselekményt, kifejezetten szerettem olvasni.

Jót tett a lelkemnek. Aki szereti a mesés, jó sztorikat, ezt érdemes elolvasni!

Mint meseregény: 85% erős mesei gyökerek, színesek a szereplői, érdekes és bájos, drámai is.

Szubjektíven: 95% imádtam, ahogy a mesék és a történelmi környezet keveredik, tetszett.

Gyászolós, baráti társaságos, kamaszos.

Egy közösségben rövid idő alatt három kamasz veszett oda. Sasha súlyos beteg volt. Octavia autóbalesetet szenvedett. Bram pedig nehezen viselte, ahogy a felvállalt nemi identitása miatt neki estek. Öngyilkosság vagy valaki besegített a tehetséges sportolónak? Sose derül már ki. Akiket hátrahagytak, komolyan szenvednek. Tavia legjobb barátnője, Autumn szenved a lány nélkül, és egyre nagyobb a bűntudata, amiért Tavia bátyja, Dante egyre több barátnál. Logan első szerelme Bram volt, akin sose sikerült igazán túllépnie, most már a dalírás sem megy. Shay ikre nélkül félnek érzi magát. Összeköti őket egy zenekar is, de most egymásnak is képtelenek segítenek. Szenvednek, gyászolnak, de lassanként elkezdenek új célokat találni, és rájönnek, hogyan kapaszkodhatnak egymásba.

És én még azt hittem, van esélyem egy jó, kamaszos fájdalmas regényre. Amiben lesz zene is, de fájdalom is, meg finoman szerelmi szálak is. Fájdalmas, gyászolós, de valahova tart. Sokat vártam a zenei szálaktól is.

Ehhez képest mit kaptam?

Hatalmas arányeltolódást. Ebben a sztoriban majdnem minden a fájdalomról és a gyászról szól. Minden kiemelt szereplő megkapja a maga fejezeteit, ami azzal van tele, hogyan szenvednek. Nem mindegyik nyavalygás, de a nagy többség az. Sokáig azt sem értettem, hogyan kapcsolódnak össze egymással, annyira nem értek össze a köreik.

Idővel ezeket a kapcsokat össze tudtam rakni – egy zenekar révén sokan ismerik egymást. De ez egy újabb gondot okozott a logikában: tulajdonképpen van három nagyon fiatalon meghalt kamasz, egy időben. Mégis, mennyi esély van arra, hogy egy kisvárosban három ennyire fiatal ugyanakkor hal meg teljesen más ok miatt? Ok, nem lehetetlen. De nem is valószínű.

Nagyon hiányzott a cselekmény. Úgy éreztem végig, hogy nem történik semmi, csak a szereplők szenvednek. Bőgnek, fáj nekik, régi videókat néznek. Még a gyógyulás szakasza is nagyon eseménymentes, itt szinte nincs is cselekmény.

A karakterek meg nem elég erősek, hogy elvigyék cselekmény nélkül is a könyvet a hátukon. Még aki szimpatikus lehetett volna, az is annyi kesergő, sajnálattal teli részt kap, hogy komolyan elkezdtem mindenkit megutálni.

És nem hiszem el, hogy ezt én mondom, de még egy normális szerelmi szálat is hiányoltam! Most komolyan, mire fel kellett több pár esetében is a balladai homály? Jerome és Shay esetében fájlalom legjobban, mert még ők lehettek volna nekem a legszimpatikusabbak, de olyan hirtelen az egész, hogy nem tudtam ezzel sem mit kezdeni.

Ha kicsit félre tudom tenni, mennyire nem tetszett nekem ez az egész, kettőt tudok kiemelni, ami menti a menthetőt:

• a gyászfolyamatot maximálisan leképezi. Vannak feldolgozási tippek is benne, a gyászcsoport még valamennyire érdekes is volt. Megérteti, hogy ilyenkor a fájdalom teljesen normális, és meg is kell élni, hogy tovább lehessen lépni.
• a szálak a végére, ha nehezen is, de összeértek. Legalább a szerkezet működik.

Ez azonban nem változtat azon, hogy nagyon nem tetszett a kötet. Már szinte utáltam.

Ami utánad maradt - Mint ifjúsági: 40% a gyászfolyamat körbejárása, összeérő szálak, nagyon sok érzelem.

Szubjektíven: 10% egy nyavalygásgyűjtemény. Persze, a gyász fáj, de ennyire átszenvedni…

Szombat, van kedvetek játszani?

A SztoriKocka lényege, hogy dobni kell a kockákkal. A kapott képeket történetbe kell foglalni. A képek: 

A könnyebbség kedvéért ki is írom, miket látunk: agy - értetlen arc - ejtőernyő - dobókocka - börtönajtó ráccsal - lakat - kulcs - nyílvessző - rácsokon kileső szörny - repülőgép - mérleg - fa.

Egy regényekkel, történekkel foglalkozó blogon mi más lenne a feladat, mint írni belőlük egy sztorit! Kreatívkodjatok, hajrá! Egyet én is írok, és ha van kedvetek, hozzászólásban szívesen látom az újabb sztorikat!

Rossz dobás

Családos, múlt titkai kiderülős, megőrülős.

Jeanie élete soha nem volt könnyű: az anyja drogfüggő volt, akit mindig jobban érdekelt az adagja, mint a gyerekei. Majd meg kellett birkóznia az egyedülálló anyasággal, és balszerencséjére egy olyan férfiba szeretett bele, aki csak kihasználta és bántotta. Egy félreértés miatt szeretett állását is elveszti. Valóságos szőke hercegnek tűnik Matthew, aki kitart mellette, eljegyzi, feleségül veszi. Matt gazdag, így jár hozzá egy minden kényelemmel felszerelt ház is, valamint két mostohagyerek. Jeanie nagyon igyekszik, de Matt lányáról minden próbálkozása lepattan. A helyzet rosszabbodik, amikor érzi, hogy valaki követi. Fenyegető leveleket kap, és egy névtelen jóakaró a múltjával tartja sakkban. Minden szétesni látszik körötte, és nem tud kitől segítséget kérni.

Thriller, és határozottan női, de ez végre nem az a sémaszerű, megszokott történet, amit már kezdek nagyon unni. Ebben helyén vannak a dolgok, vannak eredeti ötletek, miközben a zsánerbe is nagyon illik.

A cselekmény egyaránt hangsúlyt tesz a Jeanie lelkében dúló folyamatok ábrázolására, és a külső események lekövetésére. Olyan a kapocs, mint hatás és ellenhatás esetén. Valami történik, amit Jeanie majd lereagál. Tettek és elméletek, érzések váltják egymást. Az ilyet azért szeretem, mert nekem kell a cselekmény, a történet pörgése. A thriller pedig pszichés műfaj, és így mindkettő megvalósul. Zajlanak a történések, és a hősnő lelkét is feltárja Seeber.

A szerkezete is ügyes. Alapvetően lineárisan haladnak előre az események, amelyeket időnként megtörnek Jeanie előretörő emlékei. Nem klasszikus flashback elemek, mert nagyon ritkán idézi csak fel a múlt teljes eseményét. Csak utalások vannak, melyekből mi rakhatjuk ki fejben, mi mindenen kellett keresztülmennie gyerekként és kamaszként. Valamint, beépülnek a testvére, Marlena sorai, aki már a jövőből néz visszafelé és narrálja az eseményeket. Ezzel Seeber végig feszültséget tud tartani, mert folyamatosan utal rá, hogy nagy baj lett a végére.

A karakterek többsége mélyen árnyalt, nem sematikus figurák. És a csavart beléjük is beleteszi Seeber: valamilyennek látszanak, valamilyennek hisszük őket, aztán kiderül, hogy milyenek is valójában. Lesznek meglepetések… Talán a testvérpár, Jeanie és Marlena a legerőteljesebb figurák, de a szerző igyekszik mindenkinek dimenziót adni.

A stílusa is olvastatja. Jól elkülönülnek Jeanie és Marlena részei, egészen más a két nő karaktere, ami a szövegeikben is kitűnik. Így ellenpontozzák egymást, és finomítják egymás kiugrásait. Jeanie hajlamosabb az érzelgésre, szenvedésre, majdnem a nyavalygásra, míg Marlena nyersebb, nyíltabb, és akár sebzőbb is a stílusa. Akár a karakterisztikában is meglátszik ennek motivációja: míg a nehéz gyerekkoruk Jeanie esetében a minden megoldására törekvés, maga szenved, addig Marlena inkább hárít, nem hajlandó szenvedni, így inkább mások lelkébe gázol bele.

A mesei elemek is jól működnek, és nagyon feldobják a sztorit. Az egész regény végére szinte kapunk egy esszét a mesebeli mostohák és a gyerekek viszonyairól. Nekem bejött ez is.

Mélyebb tartalom kicsit belemagyarázva, de annyi, hogy a látszat csal.

Jól össze lett rakva, a történet is tetszett, soha rosszabb női jellegű thrillert!

A mostoha - Mint thriller: 90% fordulatos, erős a csavar. A szereplők árnyaltak. Üt a mese motívum is.

Szubjektíven: 80% a stílusa nagyon olvastatta, és a sztori is jó, nem olyan sematikus.

Gibney: Az elrabolt lányok

Krimi, a Libri az első rész után hozta a folytatást is. Mivel hónap végére lehetett előrendelni, kellemes meglepetés, hogy a hónap elején már begyűjthető.

Továbbra is nyomozás, ezúttal halott lányok esetét oldja meg Lottie.

Kiadó: Libri

Alten: Meg, az őscápa

Kicsit kakukktojás, mert aki nagyon akarta, már beszerezhette. Korábban is jelent meg nálunk, de most újra kapható a megalodon összecsapása a rá találó emberekkel – és most a filmes borító lenne a csáberő.

Kiadó: Cartaphilus

JG Ballard: Toronyház

Kicsit sci-fi, kicsit akciós. A leírás alapján érdekesnek tűnik. A világ lakossága modern lakóházakba él, minden földi jóval. Minél magasabban laksz, annál többre vitted. De elkezdődnek a meghibásodások, az emberek egyre jobban bekattannak. Nálam várós, olyannak tűnik, amiben elfér a horror és akció jelenet is, miközben a társadalomról gondolkoztat is.

Kiadó: Metropolis

de la Motte: Halálos ősz

A nyári forróságban egy kis őszi krimis borzongás. Érettségit ünnepel 5 fiatal, az egyik másnapra holtan végzi. 20 évvel később az ide költöző nyomozó újranyitja az ügyet, és próbálja kideríteni, mi is történt azon a bulin. A szerző előző könyve pozitív emlékként maradt meg, ennek is érdekes a sztorija, engem érdekel.

Kiadó: General Press

Földet mozgatós, családi konfliktusos, világvége ellen küzdős.

Tízgyűrűs Alabástrom az életét adta az álmáért, melyet az erejével továbbörökített – most Essun felelőssége, hogy a Hold visszatérjen a helyére, a Föld megbékéljen és véget érjenek az Évszakok. A nő kevés megmaradt társával az Obszidiánkapu felé tart, hogy bevégezze a tervet. Ám a szíve mélyén még mindig lánya, Nassun megmentése a legfontosabb neki. Nem is sejti, hogy a lánya már nem az a gyermek, akit 2 éve elragadtak tőle. Schaffa megtanította az orogén erők használatára, és a kislány hozzá kötődik már, apja és anyja helyett, akik csak kemények voltak vele, és cserbenhagyták többször is. Ők is a kapu felé tartanak, Nassun ösztönösen érzi, hogyan használja. De a Földatya befolyása, a lány által átéltek az anyjától eltérő meggyőződést adtak a lánynak, aki a világ legrosszabb arcát ismerte meg. Talán itt az ideje, hogy valóban eljöjjön a világ vége.

Többszörösen díjnyertes sorozat, ez a kötet is begyűjtötte a maga díjait. Sokan szeretik is. Az agyammal értem is, mi a népszerűsége is sikere oda, de szeretni nem tudom. Lelkiismeretesen végigolvastam, de egyszerűen nem vagyok képes szeretni.

Talán azért, mert azokat kedveltem meg, akiket elvesztettünk a cselekmény folyamán. Már eleve az, hogy a szimpatikusabb gyerekét ölte meg Essun férje. (Ez még az első részben volt.) Ahogy a múltban Essun végzett az elsőszülött fiával, Alabástrom fiával, aki a három gyereke közül a legszimpatikusabb volt, és akit meg is menthetett volna a megölése helyett. (Szintén a sorozat nyitányában.) Majd Alabástrom adja az életét, akit messze jobban szerettem, mint az életben maradó nőt. (Ez már a kettes.) Ebben a részben sincs másképp, ha van is egy kis csavar. Bár itt olyan hal meg, akinek nem fáj az elvesztése, de őt visszahozzák az életbe. Csak tudnám, minek…

Ahogy ezt összeírtam, leesett, hogy nem maradt olyan szereplő, akit bírtam korábban. Abszolút Essun és Nessun kerülnek a fókuszba, akiket az elejétől kezdve nem bírok.

Sok oka van ennek. Nem szerettem a döntéseik, és nagyon nem bírtam, ahogy mindkettő nyavalyog. Igen, rég ez a halálom a regényekben. És itt mindkettő húzza a maga fájdalom gombócát, amit időnként az olvasóra borítanak.

Pedig, a világ jól ki van találva. Maga az orogénia, a különféle mágikusnak tűnő lényeknek a sora. De az is, ahogy a Földet élőlénnyé teszi. Most múltat épít a világnak, és megkezdődik a jövő építése is – vagy eljön a teljes pusztulás?

Közel jutunk egy disztópia világához, melyben van egy csoport, akiket nagyon durván elnyomnak. Itt már ki is mondják, amit csak sejthettünk a korábbi kötetekből: a világ baja sokkal előbb megoldható lett volna, ha hagyják, hogy az orogének tegyék a dolguk. Ha nem félnének és eltipornák őket, hanem emberi megoldásokat keresnek. És ezt mindenki nagyon jól tudta, de a társadalom egyszerűen nem engedte meg, hogy felemeljék e réteget. Maradt nekik az elnyomás és szenvedés. Tiszta X-Men…

De annak is van mondanivalója, ahogy az ember és a Földatya hadba állnak. Ide jutunk. Csak itt egy fokkal nagyobb a fantasy fok a megszemélyesítéssel, de mi is gyilkoljuk a Földet.

Vannak benne jó dolgok, érthető a sikeres. De akkor se szerettem!

A megkövült égbolt - Mint fantasy: 70% több sci-fi elemmel, példázat a környezettudatosságról. Kalandos, érdekes.

Szubjektíven: 40% nem fogott meg. A világa nagyon komplex, de a szereplők nem tetszenek.

A heti várólistára az új David Baldacci regényt tettem fel, akinek nagyon bejönnek a könyvei. Legyen az szóló, vagy visszatérő karakterekről szóló. Ezúttal egy sorozat következő darabját ajánlom figyelmetekbe.

David Baldacci: Végső fázis

A szerző: David Baldacci. Az akciókrimik egyik legismertebb szerzője, akinek több kötetét is filmesítették. Sikeres nálunk is, kint is. Most éppen a General Press adja ki, korábban az Európa gondozta az életművét.

A történet: Amos Decker újra nyomoz. Magas politikai körök befolyása, egy családja meggyilkosáért elítélt fiatalember a halálsoron. Egyelőre többet nem tudok, de az előző Decker történet nagyon bejött, ebben is van bizodalmam.

Műfaj: akciós krimi.

Ahogy említettem, a General Press hozza ki, ha minden igaz, még az ősszel.

Kamaszos, középiskolás, saját útra lelős.

Norbi kénytelen a középiskola utolsó évét új iskolában megkezdeni. Az apja bekönyörögte az elit gimnáziumba, ahol annyit vár el, hogy legyen meg az érettségije. Mert Norbi elsőre furcsa: tele van tetoválásokkal, hosszú a haja is, sört hord magával. Itt is, elsőre sokkhatást vált ki a megjelenése. Nem érdekli az iskola, se az érettségi, esze ágában sincs továbbtanulni. Maga akar dolgokat megtapasztalni, megtanulni – szabad idejében egy sörfőzdébe segít be. A mintatanuló Míra kezdi el vallatni, és kezd el a külső mögé látni. Hogyan lett Norbi a mai korban a vikingek követője? Lassan Norbi is kötődni kezd a lányhoz, és egyre többet elárul magáról. Hibázik, megfizet érte. Hatalmas a szíve, és aki hajlandó a látszat mögé nézni, örök és jó barátra lelhet benne. És van egy története, aminek ideje felszínre kerülnie.

Időnként előveszem azt a témát, hogy nem szeretem a kötelező olvasmányok rendszerét nálunk. Ugyan egy-egy iskolában van elmozdulás jó irányba, de összességében még mindig fuldokolnak a diákok az olyan művek olvasásakor/kerülésekor, melyeknek túl nehéz a nyelvezete, a cselekménye tele van olyan elemekkel, melyekkel nem tudnak mit kezdeni.

A nyugati módszer nekem jobban tetszik, ahol nem a nemzeti tudatot akarják a klasszikus irodalommal a gyerekbe plántálni. A cél az olvasási készség fejlesztése, nem elérhetetlen az olvasás megszerettetése sem.

Ehhez kortárs, friss, aktuális regényeket kapnak, melyek tényleg nekik szólnak.

Ha ezt a rendszert honosítanám, ez a Bolyongó nálam simán benne lenne a 10. osztályosok anyagában, még a fakultációválasztások előtt. Sajnálom is, hogy annak idején, amikor a továbbtanulás volt életem fő kérdése, nem volt egy ilyen könyv.

Ami olyat mer mondani, amit nem szoktunk olvasni ifjúsági irodalomba se. Mi van általában célként megjelölve? Bejutni egy jó egyetemre, szerezni egy komoly és dögös társat. Szó sincs azokról, akiknek nem ez a boldogság. Jó, Leiner Laura a SZJG továbbtanulós részében belenyúlt a témába, szintén intelligensen, de ez a regény még messzebb megy.

És kellene, hogy akár ne csak a gyerek, de mi is nézzünk szembe azzal, hogy a követendő divattrend nem feltétlenül a mi utunk. Ahogy Norbi itt szembe mer menni mindennel és mindenkivel, hogy önmaga lehessen, az nem simán példa értékű, de inspiráló is. Ilyen hősöket kellene a gyerekek elé állítani!

Aki különben olyan kamasz, mint ők. Nem hibátlan, de sokat lehet tanulni tőle. Ahhoz képest, hogy Papp Dóra lány, szerintem nagyon hitelesen megragadott egy fiúlelket is. Azért meg le a kalappal, ahogy Míra naplójának egy-egy sorával elénk tárta a lány lelkét is.

A cselekmény is változatos, és eseménydús is. Elfér benne a rejtély – miért kellett Norbinak iskolát váltani? Elfér benne egy szerelmi történet. Elfér benne olyan iskolai életkép, mint a történelem tanár, aki kifinomultan a fiú ellen hangolja az osztályt és iskolát.

Egy része az, amit kamaszos fájdalmasnak nevezek. De már a jelen fázisa túl van a nagy traumán, és a jövő felé haladásról szól. Spoiler nélkül ebbe nem mehetek bele, de a végére kiderül, mennyire összetett ez a történet, sok van a látszat mögött.

Nyelvileg szoknom kellett, de az utalásait imádtam. Ahogy a könyv is nagyon betalált nálam.

Bolyongó - Mint ifjúsági: 100% friss, eredeti, hiteles és elgondolkoztató. Fontos témák, jó karakterek.

Szubjektíven: 100% bár a nyelvezetét szokni kellett, bár lett volna a kezembe érettségi előtt!

Háborús, összetartós, közösséges, romantikus, kosztümös.

Juliet Ashton a háború alatt humoros kis cikkeket írt, melyekkel tartotta a lelket a hátországban. Már nyertek, rendeződik a világ, és Juliet komolyabb, igazi témával szeretne foglalkozni. Egy szigetről különös levelet kap, egy férfitól, akinél kikötött az ő egyik kötete. Levelezni kezdenek, és Juliet értesül a Guernsey sziget háború alatti mindennapjairól, a német megszállásról, és az illegális disznóvágáson alakult Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tevékenységéről. Egyre jobban beleszeret a témába, és Dawsey lassan az összes tagot Juliet levelezőtársává teszi. Sokat mesélnek neki egy Elizabeth nevű ápolónőről, aki egy rendes, német orvost szeretett, és akiknek most bújtatják a lányát. Juliet a szigetre akar utazni, de párja, Mark más terveket dédelget. Juliet lesz elég bátor nélküle is belevágni a kalandba?

Vannak formátumok, melyek egyszerűen nem mennek napjainkban. Nem divatosak, nehézkesek, és van bennük valami elidegenítő. Míg a naplóregények nagyon mennek ma is, a levélregények korszaka a romantika és szentimentalizmus volt, ma valahogy elavultnak hatnak. Ezért még akár bátornak is mondanám, aki most vág ilyen történet megírásába.

A Krumplihéjpite különben nem mai csirke. A szerzője a betegágyban fejezte be, szintén író unokahúga segítségével – innen a kettős szerző. A dátum különben 2008, vagyis pont 10 éves. Korábban meg is jelent már nálunk is, de most újra kiadták.

Az oka? Egy elkészült Netflix sorozat. Amit mindig mondok: azért is szeretem a film adaptációkat, mert akkor a regények is kapnak még egy esélyt a kiadóktól.

Ez a kötet simán belefér a romantikus történelmi zsánerbe, de akár az alternatív háborús regények között is el tudom képzelni. Nem a fronton levőket mutatja be, hanem az otthon maradottak mindennapjait.

És szeretettel van a témához nyúlva, az emberi közösségek és barátságok ereje kapja a nagy hangsúlyt. Érdekes, esetleg borzongató is, mit kellett a szereplőknek túlélni, de egy pillanatra sem ezen van a hangsúly. A haláltábor leírás is az egyik legszelídebb, amit olvastam. Mert mindig az a fontos, hogy az emberek összefogtak és segítettek egymásnak.

Bár levélregény, és a különböző történetek sorát úgy kell nekünk összerakni, az idősíkok kezelése példás. Haladnak az események a jelenben és a múltban is – ha egyik sem pörög, megvan az angol kosztümös filmek csendes bája benne. Egy olyan életérzés, ami pozitív még akkor is, ha a háború és túlélés a téma.

A karakterek mélyülnek, de alapvetően gonosz nincs. Jó emberek, akik néha irigyek, de a főszereplőkre ez se jellemző. Ők jók. A regény még a németekkel is nagyon kegyes: azok vannak kiemelve, akik ugyan a német sereghez tartoztak, de jó emberek maradtak, és segítettek, ahol tudtak. Nincs is igazi, klasszikus, gonosz náci karakter benne.

Sok jó dolgot tudok találni benne. Nehéz is megfogalmazni, mi nem tetszett benne. A szereplők kedvesek, bájosak, szerethetőek. Talán túlzottan egyszerűek? Vagy nekem nem tetszik az a falusi, egyszerű idill, amit a szereplők megvalósítanak a szigeten? Talán az is közrejátszik, hogy nem eléggé pörög a cselekmény az ízlésemhez képest.

Akinek a finoman romantikus, csendes angol történetek bejönnek, ez az ő könyvük!

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság - Mint történelmi: 70% romantikus is, de érdekes szempontból háborús is. Eredeti formátum.

Szubjektíven: 50% a levélregény annyira nekem nem tetszik. A szerelmi szál se tetszett.