Családot alapítós, barátos, gyermeket vállalós, régi baleset titkait felfedős.

Kat minden vágya, hogy végre anya lehessen. Megvan a remek férj, az anyagi biztonság, de valami nem stimmel. Kat nem képes gyermeket szülni. Kínából próbálnak örökbe fogadni, de már a második babát vesztik el, amikor felbukkan Kat gyerekkori legjobb barátnője. Lisa és Kat sokáig elválaszthatatlanok voltak, de egy múltbeli trauma elválasztotta őket. Lisa barátkozik, és az is kiderül, vállal béranyaságot. Kat meggyőzi Nicket, hogy ez az ő esélyük a boldogságra. De Lisa jelenléte a mindennapokba, a születendő baba túl sok mindent felkavar a nő lelkében. Az első, tragikusan véget ért szerelmet, amely Lisa ikerbátyjához, Jake-hez fűzte. A bűntudat erősödik benne, és lassan már abban is biztos, hogy Lisa nem segíteni jött neki, hanem bosszút állni a jó 10 éve történtek miatt.

Bajba vagyok, mivel kezdjek. Mert zsánerben, mint női thriller, korrekt ez a dara. Jól illik az írónő már megjelent munkái mellé, és nyújtja a zsáner kötelezőit. A fenyegetettséget, a női lélekrajzot, a csavart és már ide sorolnám a múltbeli titkot is, mely a jelenre is gyilkos hatást fejt ki. Csak éppen mégse tetszett igazán. Tegyem egymás mellé a miérteket?

1: a cselekmény. Pörög, ha nem is teljesen eseményben gazdagon, de nem csak Kat lelki kínjairól szól, hanem valóban zajlanak az események. Amelyeket átszínez a bűntudat, egyre nagyobb paranoia, mely eluralkodik a nőn. És hiába vannak az események, hiába írja meg Jensen Kat bajait és kínjait, én nem éreztem igazi veszélyt, vagy igazi fenyegetést belőle. Végig olyan érzésem volt, hogy csak a nő fejében van valami, nem is kis baj.

2: a szerkezet. Korrekt, zsánerbe illő. A jelenben zajlanak az események, Kat megint fenyegetett helyzetben van, miközben a flashback jelenetek érzelmileg és karakterben alátámasztják a cselekményt. A végére ott a dupla csavar is: ahogy minden szál összeér, és a titkok kiderülnek. Majd arra egy utalás, mégis mi van Kat fejében. Ami nem éppen babazsúr. A bajom meg az, hogy annyira ismerős a cselekmény más női thrillerből, hogy ugyanazt a csavart kaptam meg, amit már olvastam másba. Nem elég, hogy nem lepett meg, inkább felbosszantott ez az ismétlődés.

3: a karakterek. Főleg Kat alaposan fel van építve. De a mellékszereplők is megkapják a maguk színeit. Én meg utáltam majdnem mindenkit. Hogy még durvább legyen a helyzet, mindkét idősíkban. Hol sajnálni kellett volna őket, hol meg ledöbbenni, de egyik se jött össze. Annyira nem lettek szimpatikusak, hogy aki meghal, még őt se sajnáltam a történet végén.

Talán a stílusa az egyetlen, amire nem jön a módosítószó. Korrekt, ahogy az írónőtől megszoktam. Nőies, érzelmekkel teli, benne a pánik különböző fajtáival. Nincs benne művészi szépség, de a célját, a szórakoztatást tökéletesen abszolválja.

Ahogy belegondolok, milyen női thrillereket olvastam mostanában, és mennyire nem tudom szeretni vagy beleélni magam, lassan levonom a következtetést, hogy kezdek nagyon beleunni a zsánerbe. Persze, vannak kivételek, van is az olvasólistámon még, de valami mással ideje lesz átmosni a szervezetem.

Szóval, akinek bejön a zsáner, és még nem unja, ez jó választás lehet. Főleg, aki nem olvasta Sue Fortin nagyon hasonló munkáját. Annál azért ez jobb, hozzáteszem. Csak én már unom.

A béranya - Mint thriller: 75% nagyon női, sok lelki résszel, és olyan csavarral, ami másból is ismerős.

Szubjektíven: 45% nem szerettem a szereplőket, a kötet végét, és a poént is kitaláltam előre.

Túlélős, egyedül maradós, életbe kapaszkodó.

A két lányát felnevelte, most már magával is többet foglalkozó negyvenes asszony a barátaival tölti a hétvégét. Hugo nagyon gazdag, a vadászat a hobbija, és van egy vidéki kúrája, ahol több évre elegendő felszerelést is összegyűjtött. Egyedül marad otthon, a többiek bemennek a városba. Csak Hiúz, Hugo vadászkutyája keveredik haza még aznap. Aludni tér, másnap azonban még mindig egyedül van. Gyalog indul neki a városnak. Nem jut messze, valami az útját állja. Egy láthatatlan fal, amin túl mindenki halottnak látszik, semmi mozgás. Egyedül maradt, nincs menekvés. Nem engedi meg magának, hogy engedjen a bánatnak. Itt van Hiúz, akiről gondoskodnia kell. Lesz egy macskája, és egy tehenet is talál. Ők lesznek az új családja, és igyekszik életben tartani maguk, bármi áron.

Walter Tevis kapcsán már emlegettem, hogy akár könnyedebb regénybe is lehet mély tartalmakat beletenni. Tevis megtette ezt a sci-fivel, és Haushofer is valami hasonlót produkált, ha az ő történetét inkább tenném a horror, kalandregény, robinzonád tárgykörébe. De a komolyabb mondanivaló ott van, bármelyikkel is párosítsam össze.

Nekem különben fekszik a zsáner. Igaz, nem a Robinson volt, ami miatt megszerettem. Kamaszként Jules Verne könyveit faltam, és az egyik első kedvencem a Kétévi vakáció volt. Ahogy nagyobb lettem, meg felfedeztem a Legyek Urát. Ha ezek mellé teszem Haushofer könyvét, lehet érezni, hogy arra fogok kilyukadni, hogy tetszett nekem ez a könyv.

Hogy mit hámoztam ki belőle magamnak? Hogy az emberi civilizáció saját magában hordozza a bukását is. Az emberi viselkedés alapeleme az erőszak és a pusztítás, csak idő kérdése, mikor csattan vissza valami az egész emberiségre. Arról mesélt nekem ez a könyv, hogy bármit létrehozni, mások bántása nélkül létezni komoly munka, amire az emberek többsége képtelen. Mert mennyivel könnyebb ölni is, mint szülni…

De az is benne volt nekem, hogy társas lények vagyunk. Hogy a hit lök előre, és bármibe bele lehet kapaszkodni. Bűnös faj a mienk, de kitartó és makacs is.

Mindezt úgy, hogy a történet egyaránt tartalmaz már szinte filozófiai, gondolkodós betéteket és egy túlélő mesét is. Az asszonynak életben kell maradnia, és reálisan, hitelesen lebontja a szerző, hogyan és miképpen tud életben maradni, az állatait is életben tartva. Nincsenek nagy események, ha mai szemmel nézem. Etetés. Étel keresése. De ha kivesszük a modern kor vívmányait a képből, és belegondolunk egy begyulladt fog kínjaiba, máris sokkal izgalmasabb az egész, nem igaz?

Tetszett, ahogy az állatoknak is karaktert adott a szerző. Mivel a hősnő meséli a történteket, az ő szemszögéből látjuk a többi élőlényt körötte, és ő ruházza fel őket emberi tulajdonságokkal, de működik. Ugyanúgy lehet majd sajnálni egy elpusztuló cicát, talán még jobban is, mint a kint halt embereket. Van valami tisztább, egyszerűbb az állatok létezésében, mint amit az emberek képviselnek itt.

Mert mit hoz magával az emberi túlélő? Baltát és halált. Nem is csoda, hogy a végére már a hősnő örül annak is, hogy nem a barátaival ragadt ebben a helyzetbe, hanem egyedül lehet.

Érdekes, izgalmas is, és sokat is tud mondani. Nekem tetszett, jó volt.

A fal - Mint kortárs: 85% tartalmas, kalandregényes, filozófiai elemekkel. Személyes, pozitív üzenet.

Szubjektíven: 80% ilyennek jobban tetszett volna a Búra alatt is. Emberi, érdekes, jól megírt.

No hát, alig mentem le, aztán nem megharapott máris az a rohadék cápolip? Komolyan mondom, az a nyavalyás pont úgy nézett ki, mint egy kínai vacsora meg az anyósom keresztezése. (Adams: Sherlock Holmes – Dr. Moreau serege)

Sok történet tudója volt ez a víz. Ott sodort a hátán bánatot, örömöt, féltékeny szerelmet, bűnt, ábrándot, titkot és néhány sörösüveget. Száz hangon mesélt annak száz történetet, aki odahallgatott rá a hold derengő fényében. (Jeli: Pesti Erzsi, in: Budapest off)

Disney azt tanítja a kislányoknak, hogy nyugodtan bemehetnek idegenek házaiba, amennyiben kitakarítják azokat (Hófehérke), valamint ha fogságba ejti és fenyegeti őket egy szupermacsó, akkor érdemes egy jó nagyot LSD-zni és a teáscsészékkel kvaterkázni, ahelyett hogy elmenekülnének, mert kitartó szerénységük majd csak megszelídíti a definíció szerint bántalmazó fickót (Szépség és a Szörnyeteg). (Papp: Aki kurvának áll)

A múlt az a súly, amelyet az emberiségnek hordoznia kell, a gyökérzet, amelyet nem mi választottunk, hanem az választott minket. (Graudin: Invictus)

• Csak a nincstelenek élnek emeleti lakásban – fújtatott. – Légy oly kedves, és vegyél magadnak egy átkozott házat! Tudom, hogy megengedheted magadnak.
• És akkor mi lenne a rendszeres, félévenkénti testedzéseddel?
• Edzés? Én már felülemelkedtem az ilyen hiábavalóságokon. Akinek van egy csepp sütnivalója, nem gyötri feleslegesen a testét. Ez csupán egy edény, semmi több. (Adams: Sherlock Holmes – Dr. Moreau serege)

Törley-ház volt, de tüdőszanatórium lett. Törley-udvar volt, de államosították. Hogy lehet egy kastélynegyedet államosítani? Hogy lehet egy álmot leönteni szürke cementtel, majd betonoszlopokat építeni elé lakótelep álnéven? (Gévai: Buddha-fok, in: Budapest off)

• Fel kellene tenned pár képet a falra – hunyorgott Lenka. – Olyan az a lakás, mint egy börtöncella.
• Így hagyom, míg meg nem látogattok Marekkel. Hogy otthon érezze magát. (Bryndza: Az éjjeli vadász)

Jack és Annie találkozik a táncoló pingvinekkel. Van egy árva kis pingvin, akit Jack elnevez Pennynek, aztán Annie-vel elviszi Camelotba, ahol Merlin lakik. Elmondják a boldogság első három titkát Merlinnek, és átadják neki Pennyt. Merlin gondját viseli Pennynek, aztán megint boldog lesz.

Jack és Annie rájön, hogy a boldogság negyedik titka gondoskodni valakiről, aki rászorul. És Jack úgy gondolja, hogy ez talán fordítva is igaz: Azt hiszem, az ember olykor boldoggá tehet másokat azzal, ha hagyja, hogy gondoskodjanak róla. (Navin: Egyetlen gyermek)

Ha Makot megtanította valamire a bűvészkedés, akkor arra, hogy a legjobb figyelemelterelés mindig az emberek orra előtt zajlik. (Grylls: Vissza a dzsungelbe)

Rejtélyes, gyilkosságos, családi kapcsolatos, csábítós.

Harry a diplomáját készül átvenni, amikor egy szörnyű hír szétrombolja a terveit: az apja leesett egy szikláról, meghalt. Hazasiet, ahol már várja a mostohaanyja, Alice. Alice, aki 15 évvel volt fiatalabb a férjénél, és ennyivel idősebb a mostohafiánál. Alice, aki a 18 éves fiú előtt egy nyáron át bikiniben illegette magát, aki olyan vágyakat kavart, hogy Harry az egyetemre menekült, és nem is járt haza. Aki most is kétértelmű jeleket küld. Harry most sem nagyon tud mit kezdeni vele, és a rendőrség, akik szerint gyanús az apja halála, még jobban felkavarja. A temetésen ráadásul felbukkan egy fiatal, sötét hajú lány, aki szintén azt sugallja, hogy az apját megölték, és talán Alice volt az. Harry nyomozni kezd, de minél több titokra fény derül, annál nagyobb veszélybe kerül az ő és csinos segítőjének élete.

A Világsikerek sorozatban sok izgalmas krimit lehet találni. Itt jelennek meg Peter Swanson könyvei is, akinek tetszenek annyira a munkái, hogy minden megjelenésnek előre örülök. Még akkor is, ha általában a regényei vége keserédes, több keserűséggel, mint boldog érzettel. A Gyönyörű hazugságok nálunk a harmadik megjelent munkája, és eddig ennek a vége tetszett legjobban, ha nem is ez tőle a kedvenc regényem.

A címe annál találóbb, minél előrébb tartunk a cselekményben. Mert bizony mindenkinek megvannak a maga hazugságai, melyek előtt a gyönyörű jelző egyre ironikusabbnak hat. Hazugságok, melyek segítenek, hogy éljék tovább az életük. Hazugságok, melyek egyre sötétebb tettekhez vezetnek. Így a hazudónak válik gyönyörűvé a hazugság, feloldozássá. Leginkább Alice történetében érzem ezt, de másokra is ráhúzható.

A történet alapvetően két módszerrel épült: erős a karakterisztika, és cselekményközpontú is a regény. Változatos, fordulatos, zajlanak benne az események. Egyre több szereplő kerül veszélyhelyzetbe, és egyre nagyobb a feszültség több szálon is. Mindezt megbolondítja a szerző azzal, hogy Alice múltbeli történetét is fokozatosan bontja ki. Az elejétől érezhető, hogy össze fognak érni az események, és valóban, a végére minden tökéletesen összeillik. Okos könyv, ahogy az ilyesmit becézem. (Szeretem is érte, és Swanson jó benne.)

A karakterek közül többeket is sikerül mélyebben bemutatnia. Harry, Alice, Jake figurája nyílik meg legjobban, és kap több árnyalatot. Leginkább Alice, aki egyszerre tűnik jó és rossz embernek – bár, ha lehetek ennyire sugalmazó, nekem az elejétől gyanús volt, ha egy pontig a múltban nagyon áldozat is volt. Swanson olyan karaktereket teremt, akik emberiek: még a jók sem hibátlanok, ezért is jár a piros pont.

Tetszett a szerkezete. Ahogy a múlt szépen indokolja a jelen eseményeit, ahogy minden a tetőponton éri el a feszültség csúcspontját. Most még a regény végét is kielégítőnek érzem. Mondhatni, mindenki megkapja a neki járó véget, ha nem is feltétlenül úgy, ahogy elsőre elképzeltem. (Swanson szereti az ártatlanokat is bántani a története végén, de most szerencsére nem a legnagyobb tragédia éri őket a végére. Bőven marad remény és jövő.)

A szerző stílusát is szeretem. Mesélős, aki ügyesen kezeli a leírásokat, pörgeti a cselekményt, és még a lelki részeket is helyén kezeli. Átélhető, de nem túlírt, mint sok női thrillerben.

Példa arra, miért szeretem jobban a férfi írta thrillert. Izgalmas, okos, érzelmek jól kezelve.

Gyönyörű hazugságok - Mint thriller: 85% okos, feszültséggel teli, jól használja az osztott idősíkot. Erős karakterek.

Szubjektíven: 90% végre! Egy korrekt Swanson regény, aminek a vége is tetszett! Bejött.

Királynés, szerelmes, politikai, Angliára pályázós.

A kijevi nagyfejedelem már tudja, hogyan szerezzen egyre nagyobb hatalmat. Előszeretettel fogad be menekülő nemeseket, mert tudja, elég egy politikai változás, és a száműzött herceg máris királyi trónon találja magát. Sok gyereke van, így közöttük ígéretes nászi szövetségeket is köthet. Francia, magyar királyné is így lesz a lányaiból. A legidősebb lánya, Jelizaveta azonban más, mint a húgai. Benne egy harcos lelke él, aki titokban a férfiak evezős versenyébe is belevág. Nem véletlenül a norvég herceg, Harald szeme akad meg a lányon. Szenvedélyes szerelem lobban fel, mely túléli a várakozást Harald hatalomra jutásáig, majd a politikai nyomást, hogy Harald egy pogány feleséget is tartson. Míg Tora fiúkat szül, Jelizaveta a férje uralkodó társa lesz, Oslo egyik alapítója és az angliai álomban is királynéja.

Már meséltem korábban Joanna Courtney trilógiájáról, melynek az alapkoncepciója kifejezetten ígéretes. 1066-ban három uralkodó pályázott Anglia trónjára. Ennek a három férfinak az életét ismerhetjük meg, a döntő csatáig vezető útját, a feleségük szemszögéből. Így politikailag – történelmileg is érdekes a kötet, miközben romantikus is tud lenni.

E második rész a norvég király és királynéjának kötete.

Amivel választ kaptam arra, hogyan illeszkednek össze a sorozat darabjai. Meglepően jól. Van, de nagyon minimális az átfedés a kötetek között, és nagyon jól megvalósul minden kötetben a saját nézőpont és felfogás érvényesítése. Előzőleg a szigeti angol politika, most a norvég udvari és politikai élet mutatkozik be. És a maga szemszögéből mindegyik logikus és érthető is. Vannak olyan részei is, melyek remekül kiegészítik egymást. Az előzőben utalgattak egy magyar hercegre, akit királynak szántak Angliába – nem is értettem, ki ő és mit keresett Angliába abba a pár hónapba, amíg egy betegség nem végzett vele. Ebben megvannak a válaszok, még a magyar utalásra is. (A sógora volt magyar király, különben.)

Tetszett, ahogy van szerelmi szál, de nem az vezeti a cselekményt, miközben szervesen része is a történetnek. Átjön Harald és Lili – így becézték a kijevi hercegnőt – szerelmének erőssége, ami sok próbát kiált, anélkül, hogy nyálas monológok vagy túlfűtött jelenetek lennének a kötetbe rejtve.

Érdekes volt, ahogy itt működött Harald két házassága. A római és a pogány. Nagyon emberi és eltalált, ahogy a két nő eleinte gyűlöli egymást, majd kialakul évtizedek alatt köztük egy közösség, amiben már szinte barátnőként tudnak egymás mellett élni. Már a walesi királyné történetében is tetszett, ahogy meg tudja fogni Courtney a kor gondolkozását és társadalmi szokásait, most ebbe megy bele még jobban.

Vannak cselekménybeli fordulatok is benne, de alapvetően a karakterek vannak a középpontban. Kiemelten Lili és Harald. Ha annyira nem is fejlődő, de árnyalt karakterek.

Talán nem annyira a kötetet jellemzi, de már nagyon kíváncsi lettem a harmadik trónért harcolóra, normann Vilmosra. Ha valamiben egyezett a walesi és a norvég udvar véleménye, hogy őt nagyon utálták. Gonoszként, kegyetlenként emlegetik, bár eddig nem szerepelt maga a karakter – vajon milyen lesz a saját részében? Ki fog derülni.

Az első részt jobban élveztem, de jó ez is. Várom már az utolsó kötetet is!

A kijevi hercegnő - Mint történelmi: 75% karakterközpontú, de van benne történelmi távlat, és jó sorozatdarab is.

Szubjektíven: 65% újdonság varázst vesztett? Pedig mindaz benne, amit az elsőben szerettem.

Máris van egy kötet, ami korábban kijött, majdnem egy hónappal, mint ahogy meghirdették.

Mivel thriller, örülök neki.

Kicsit a kiadó miatt - Álomgyár - tartok tőle, hogy erősebb a romantikus vonala, mint a thriller, de még reménykedem.

Berry: A nővérem nevében

Adott egy testvérpár, nővérek. A városi kimegy vidékre meglátogatni a testvérét, de már holtan talál rá. A rendőrségben nem bízik, maga ered a gyilkos nyomába.

Kamaszos, balhés, budapesti, hangulatos.

A belvárosban egy lány unja, hogy mindenki csak a magasságát veszi észre. Városi legendát szeretne indítani – segíteni kezd az embereknek. Közben a szerelem is rátalál, és helyi hőssé érik. (Rózsaszín Felhőkarcoló) Kéményseprő felülről nézte végig a dráma tagozatra bejutott lány első szerelmét, a színészetért való küzdelmét és kiégését. (A lány és a kéményseprő) Hanna utálja, hogy költöznek, főleg, hogy Rákospalotára. De így van alkalma letesztelni Bulcsú új találmányát, és tesz egy sétát a múltbeli városban. (A nagy Oculus-teszt) Robi volt a bátyja, akihez a fiú mindig menekülhetett az otthoni balhék elől. Most éppen utazni készül a barátnőjével, de még egyszer át tud menni hozzá. Akkor döbben rá, hogy a környéket végigrabló bűnöző tulajdonképpen Robi. (Alibi)

Ha visszajáró vagy nálam, már tisztában vagy vele, hogy szeretem a novellákat. Ahogy azzal is, hogy rendszeresen fájlalom, hogy nálunk nincs olyan folyóiratos megjelenési lehetőségük, mint az Államokban. Így novellás köteteken élem ki magam, és az utóbbi időben szerencsére ilyenekre is rá tudtam akadni.

A Tilos az Á könyvek ifjúsági zsánerben ad ki köteteket, így az övék elsősorban kamaszoknak készült, de a zsánert kedvelő idősebbek is mosolyogva tudják majd forgatni. Nekem is összejött, az alábbi okokból:

• bejött a tematika. Minden történet szorosan fővárosunk egy részéhez kötődik, és én szeretek olvasva is kirándulni. Jó azért, mert ismerős helyszíneket láthatok egy más szemmel. Újra felfedezem az ismerőst. Ahol még nem jártam, pedig el tudom képzelni. Ilyen volt nekem Rákospalota. Kedvet is kaptam újra Budapesthez, pedig ha főváros és a közelben keresem, inkább Bécset részesítem előnyben.
• bejött a szerzők összeválogatása. Ugyan nincs bajom a pályakezdőkkel se, de ebben nagyon eltalálták azokat is, akiket szeretek itthon olvasni. Mészöly Ágnest sokat emlegetem, mint az egyik hazai ifjúsági szerző kedvencem, ebbe is egy nagyon jópofa kis novellát írt. De vannak benne többen az Időfutár írói közül, vagy a szinte költői Kemény Zsófi, akinek már most nagyon egyedi a hangja. A 13 történetből 9-et olyat írt, akit amúgy is olvasok.
• jók a történetek. Nagyon változatosak cselekményben, de mindegyik érdekes és le tudott kötni. Nagyon szerettem Jeli Viktória műmeséjét Pesti Erzsiről, de volt disztópia, életkép, magyarosan szuperhősködés, és kamaszos fájdalmas, de kellemesen romantikus is. Ha mind nincs is csattanóra kihegyezve, nem is kellett ez. A kedves, néha elgondolkoztató történetek és a szereplők elviszik a hátukon.
• bírtam a dalekot. Ami annyi magyarázatra szorul, hogy nagy Időfutár rajongó vagyok. Megvan a teljes sorozat, könyvbe és mp3-ba is. Bulcsú, vagyis a dalek meg az egyik kedvenc szereplőm, és imádtam, hogy kicsit visszamehetek abba a világba! (erről jut eszembe, nem akar valaki meglepni egy Időfutár társassal? Jön a szülinapom!)

Nem akarom bántani ezt a kötetet, örülök, hogy létezik és olvashattam! Nekem bejött. Maximum annyi, hogy néha a nyelvezet bántotta a fülem, ha értem is, miért olyan lett.

Budapest off - Mint ifjúsági: 90% érdekes történetek, sokféle hang, fővárosunk szeretete áthatja az egészet.

Szubjektíven: 85% szerettem a meséset, a reálisat, az ismerőset – néhol még gondolkoztat is.

Nyomozós, gyilkosságos, állati kísérletes, rejtélyes.

Sherlock és Watson doktor éppen túl vannak egy különös eseten, amikor máris egy újabbal kénytelenek szembenézni. Maga Mycroft kéri a fivére segítségét, aki évekkel korábban lehetőséget adott a jó hírét vesztett Moreau doktornak, hogy folytassa a munkáját. Arra akartak rájönni, hogy lehetne az ember evolúciós fejlődését felgyorsítani. De a doktornak nyoma veszett, és évekkel később egy fiatalember hajótörését követően tudták meg, mi lett a doktor sorsa. Szörnyekkel teli szigetén uralkodott, míg félig állat, félig ember teremtményei nem végeztek vele. Most Londonban olyan holttestek kerülnek elő, melyek Moreau lényeire engednek következtetni. Sherlocknak kell a nyomukba eredni, és megakadályozni a még nagyobb bajt.

Sherlock Holmes megint divatba jött, ahogy szeretem is ezt emlegetni. Sorozatok mennek a tévébe, most készül egy újabb mozifilm is. De már mesét is kapott idén, amelyben porcelán figuraként értelmezték újra. Kiadják a klasszikus történeteket, és ahogy James Bond esetében is történt, más szerzők is írnak új kalandokat.

Ezekből válogat a Szukits Kiadó, akik új Sherlock Holmes regényeket is sorozatba tettek a klasszikus történetek mellett. A Dr. Moreau serege a második a sorozatban, melyet Guy Adams jegyez. Nem is az utolsó, már láttam a következő reklámját.

Az ugyan fáj egy kicsit, hogy az eddigi három szerzőből az ő története tetszett a legkevésbé, de szeretem annyira Sherlock Holmes figuráját hogy hajlandó legyek újabb és újabb próbát tenni. Hátha…

Nagy meglepetés nincs, megint azokból az alapanyagokból főz a szerző, mint az előző történetében. Használja Sherlock és Watson figuráját, megtartja azt a formátumot is, hogy Watson meséli el az eseményeket. Ehhez hozzátesz olyan klasszikus irodalmi figurákat, akik szintén ebbe a korszakba illenek. Most elsősorban H. G. Wells hőseit veszi kicsit kölcsönbe, de találhatunk más irodalmi ismerősöket is benne.

Nekem még tetszik is, ahogy az ilyen formátumú figurák közös kalandokat kapnak. Nagy kedvenceim azok a történetek, melyekben Sherlock a Hasfelmetsző nyomába ered, például.

Itt mégsem vagyok tökéletesen elégedett. Van ötlet és munka a cselekményben. Még kalandosnak is tudom mondani, amelyben Sherlock és a doktor álcát öltenek, veszélyes helyzetekbe keverednek, és nem csak az agyukra és megfigyelésekre hagyatkoznak. Ha nem is körömrágóan izgalmas, de vannak fordulatok és izgalmak benne.

Ami viszont kevesebb, sőt, szinte alig találtam, az a plusz, ami miatt Sherlock annyival több az átlagos embereknél. Csak jelentéktelen helyzetekben mutatja a szerző azt a megfigyelési és kombinációs készséget, ami fogalommá tette a nevét. A komoly ügyben, a cselekmény fő sodrában nem tűnik többnek egy korrekt nyomozónál. És ez az, ami nagyon zavar.

A karakterek sem olyan jellegzetesek. Még azok sem, akik kölcsönzött figurák. De lehet, hogy csak azt nem bírom megemészteni, ahogy Prendick sorsa tetőzött ebben a történetben.

Szórakoztató könyv, ami ennyit vállal, és teljesít is – ha valaki hozzám hasonlóan nem akad fenn azon, amit másított az eredeti figurákon a szerző.

Dr. Moreau serege - Mint krimi: 60% az irodalmi örökség feldolgozása ötletes, a történet kalandos. De zseni nincs.

Szubjektíven: 55% érdekes volt, egyes részei elég kalandosak is, de hol van Sherlock zsenije?

- Szerelem két felvonásban - romantikus

- Patrick Melrose - dráma, szatíra

- Narcotica - skandináv krimi

- 36 kérdés, amitől rád kattantam - ifjúsági szerelmes

- Valószínűtlen szerelem - romantikus

- Halálos visszhangok - krimi

- Ördöngös tavasz - romantikus

Közösséges, generációk közti ellentétes, túlélős.

A felnövekvő új nemzedéknek szembe kell nézni olyan kérdésekkel, melyet a szüleik csak elméletként gondoltak át eddig. Ők egy más világban nőttek fel, vagy már eleve itt születtek. Egy idegen bolygón, ahol állandó a fagy, ahol az egyetlen kapcsolatot a Földdel az elhagyatott, nehezen megközelíthető völgyben levő működésképtelen űrhajó. Igyekezzenek minél jobban itt boldogulni, vagy várják a megmentőket, akik elvinnék őket innen? Oleg rátermett, feltaláló alkatú fiú, akiben nagy reménye van a vezető öregnek, hogy ha belőle válik a következő vezető, képesek lehetnek embernek maradni, és nem csak túlélni. A fiú azonban egyre többször kerül szembe az idősek félelmeivel – ami tetőzik, amikor egy űrhajó leszáll a bolygón. Oda kell jutniuk, de hogyan?

Ahogy közbe fejtegetem, a sci-fi remekül keverhető más zsánerekkel, és igazán szórakoztató regények születhetnek belőle. Akár ifjúsági, akár akció, akár horror alapokra építkezve. A sci-fi pedig megadja a lehetőséget, hogy a szórakoztatás mellett valami mélyebb tartalmat is elmondjon a szerző. A kedvenc sci-fi történeteim képesek is erre: szórakoztatnak, de van tartamuk és igazi mondanivalójuk is.

Bulicsov túlélői is igyekeznek e kettő kívánalmamat kielégíteni.

A szórakoztató rész sikerült talán jobban. Itt a kalandregénnyel lett keverve a sci-fi alap, és már szinte robinsoni, ahogy az emberi közösség igyekszik életben maradni egy ellenséges bolygón. Idegen növények és állatok, melyeket nyelvi eszközökkel is igyekeznek háziasítani – például, saját növényeik és állataik nevét adják nekik, ha nem is hasonlítanak. Tetszett, ahogy a felnövekvő generáció túlélők csapata, akik ötletekkel, saját terveik és hajlamaik megvalósításával igyekeznek otthonná tenni, ami nekik tulajdonképpen az otthon.

Oleg olyan főszereplő, akivel könnyű azonosulni. Az átlagnál okosabb, bátrabb, de cserébe nem ő az izom a csapatban. (Szóval, van gyengesége is, nem ő Superman helyi megtestesülése.) Még azt is tudtam díjazni, hogy a szerelmi szál csak jelzés értékű. Minimálisan van, de tényleg csak annyira, hogy aki nem akar, nem vesz tudomást se róla.

Az agyalós, filozófiai rész tulajdonképpen azzal foglalkozna, hogy meddig tartható fenn a kultúra, amely nem szolgálja az életben maradást. Érdemes-e megőrizni, valóban az emelné ki az embereket az állatok közül?

Ehhez hozzákeveri itt a reményt is a szerző. Amíg őrzik a kultúrát, a Föld emlékét, a reményt is őrzik, hogy majd egyszer értük jönnek. És ez jól rávilágít az emberek egyik legjellemzőbb tulajdonságára: faji szinten nem adjuk fel, mindig vannak olyan küzdő alkatok, akik a legrosszabb helyzetekben is kitartanak, törnek előre, és a fennmaradást biztosítsák.

A világépítés gyengébb, igazán akkor lesz érdekes, amikor a modern ember is megjön, és látjuk az ő szemükkel is a bolygót. Akkor látszik igazán, mennyire alkalmazkodtak az első emberek, és milyen vad, idegen az a világ igazán. Ez a szerkesztési ötlet bejött.

Míg olvastam, különösen a felmentő emberek érkezés előtt, nem ment ki a fejemből Beckett Sötét Éden című regénye. Nagyon arra hajaz, csak az Éden jobb. Nem rossz ez se, de nincs meg benne az a plusz, ami Beckett regényében igen.

Túlélők - Mint sci-fi: 60% kultúráról gondolkoztat a túlélés ellenében, kalandos betétekkel, érdekesen.

Szubjektíven: 60% a kalandos részei tetszettek, de nekem valami jó csavar hiányzott a végére.