Vallomásos, nyomozós, karakteres, régi titkos.

Joe Talbert az anyjától keveset kapott: az apja nevét, rendszeres verést, és állandó bűntudatot. Mert Joe küzdött, kitört és elment egyetemre. De az anyja mindig képes visszarántani, a vérét szívni, mert Joe az öccsét nem tudta magával vinni. Most is éppen egy egyetemi projekten kellene dolgoznia, de az anyja bajba keveredett. Joe próbál megoldást találni, miközben készítenie kell egy interjút. A véletlen Carl Iverson útjába sodorja, aki 30 évet ült egy kamaszlány megerőszakolásáért, meggyilkolásáért és a holttest felgyújtásáért. Joe nem éppen őt képzelte el az interjú alanyának, de jobb nem akad. És a történetet hallgatva lassan gyanú ébred benne: nem is Carl volt a gyilkos és az erőszakoló! Még a halála előtt igazságot akar szolgáltatni a férfinak, bármi áron – szerencsére a helyes szomszéd lány hajlandó segíteni.

A Könyvmolyképző Kiadó könyvei közül egyre biztosabb, hogy a Kristály pöttyösek lesznek a kedvenceim. Jó, más is akad náluk nagyon jó, de ebbe a sorozatba kifejezetten erős kötetek kerülnek be. A Temetni jöttünk is nagyon tetszett, észre se vettem, hogy végigértem a 400 oldalán, csak olvastam megállíthatatlanul.

A szerzőnek ez volt a debütálása, és sikeres is lett a regénye. Nem hiába, sok tekintetben tökéletes thriller, ha azért a legjobbaktól még pár árnyalat el is választja.

Ami a leghamarabb feltűnik majd, hogy mennyire jól vezeti és láttatja a cselekményt. Nincs túlzsúfolva eseményekkel, de mégis izgalmas lesz, feszült és kitölti a kereteit. Nem kell több akció, így is tartalmas és nem untatott egy percre sem. A cselekményszálak sokfélék, és jól állnak össze. Bár thriller a műfaj, sok más is észrevehető benne. Van egy erős krimi szála. Van az, amit kamaszos fájdalmasnak hívok, de most a családi dráma is helytálló lenne. Van egy laza szerelmi szála. Minden a helyén van benne, és tényleg ki lehet szemezni belőle azt, ami az olvasónak legjobban tetszik: szerelmet, akciót, nyomozást, vagy éppen brutális drámát – de még egy háborús regényes betéte is van. Tényleg, nagyon sokszínű!

Karakter- és cselekményközpontú történet, talán a karaktereket erősebbnek érzem, mint a cselekményeket. Nagyon fontos, hogy mindazt, ami történik velük, hogyan dolgozzák fel a szereplők. Elsősorban Joe, aki egyben az elbeszélőnk is. Mégis, nemcsak őt, a többieket is úgy ábrázolja a szerző, hogy a tetteik és mögöttük a motivációik érthetőek, embereik és egyszerre lehet drukkolni nekik, és gyakran sajnálni is őket.

Ha gyengeségre szeretnék vadászni, nem lövök sok vadat. Ami a legjobban feltűnt, hogy a rutinos nagyok durvább csavarokat tudnak logikusan, mégis meglepően levezetni. Itt is van természetesen csavar, logikus is, de nem sikerült tökéletesen elterelni a nyomokról a figyelmet, így alapos olvasással ki lehet találni, mi vár ránk a történet végjátékában.

De nem is erre tenném a hangsúlyt, hanem a könyv jóságaira. Az érdekes cselekményre, a jó elbeszélésre, és a szerethető, gyakran tragikus sorsú szereplőire.

Még az is kiemelhető, mennyire pozitív üzeneteket hordoz. Az egymásra figyelésről, második esélyekről, a tragédiákon való felemelkedésről, az élet jó megéléséről mesél. Igen, néhol humorral is, szintén jó pont. Tartalmasnak találtam a szórakoztatás mellett.

Zárt, kerek sztori, folytatás tehát nem várható, de nem is kell. Ez így pont kerek.

Temetni jöttünk - Mint thriller: 85% jó alapötlet, okos kibontás, emlékezetes szereplők, ha néhol sablonos is.

Szubjektíven: 95% bírtam a karaktereit, tetszett a történet, remek első regény! Tetszett.

Ritmikus, ötletes, kottás.

Itt jönne a fülszöveg, de egy ilyen kötetnek milyen tartalmi összefoglalót tudok írni? Rájöttem, nem is érdemes próbálkoznom vele. Az előadás dalai vannak a kötetben, kottával együtt. Így mese helyett a kedvencem pár sorát fogom ide másolni:

Nagy a világ, az égig ér,

De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Itt nevet a nap, sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk.

és a tél, és a nyár,
és a fák, az akác, 
és a kert, és a ház, 
és a házból a srác, 
te meg én,
ugye szép,
soha nem szakadunk, 
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

Álljunk bele ha kell, 
Bármi jöjjön is el 
Legyen szabad a Grund. 
Véssük ide ma fel, 
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.

Nem ebben van a legtöbb nyelvi lelemény, talán nem is ez a legjobb dal benne, de a szívemhez ez áll a legközelebb.

És most bajba vagyok, mert mit lehet elemezni egy kottás könyvön? Még csak viszonyítási alapom sincs, mert mióta vége lett az általános iskolai énekóráknak, nem is láttam kottákat. Hála égnek, középiskolában inkább zenetörténetet tanultam és klasszikusokat hallgattunk, nem az énekléssel kínoztak.

Amit én tudok értékelni a kötetben, azok a dalok szövegei. Nem is annyira dalszövegként, mint inkább versekként olvastam őket. Igaz, a CD is megvan, lassan rongyosra hallgatott formátumba, és a dallamok is a fülembe csengenek. Talán így az igazi, mert kiemelten fontos a ritmus ebben a műfajban.

Ami elsőre megfogott, az a szövegek jópofasága. Tele van ötlettel, humorral, az egész nagyon feelgood és hangulatos. Még az olyan dalok is, mint a Pásztor testvérek kisebbeket zaklatós indulója is, tele van ötlettel, szójátékokkal, és játékosan kellemes, bármit is gondoljunk a testvérek karakteréről vagy tetteikről.

Talán két dal van, ami hangulatilag nagyon más. Bocs, utána számoltam, 12-ből három. A fent is idézett Mi vagyunk a grund, amiben pont az van benne, amit az általánosban az emberbe nevelnek a Pál utcai fiúk kapcsán. A hazaszeretet, az otthon és az összetartás dala. Ez érzelmileg sokkal fennköltebb. Aztán, amikor Geréb vissza akarja könyörögni magát. Abban dráma van, és talán a legnagyobb konfliktus. Az a vérvörösen záró sor… hátborzongató, főleg a zenével – énekkel együtt. Végül, amin szem nem marad szárazon, ha összekötjük a cselekménnyel, Nemecsek halála. Nem is ragozom túl, az egyszerre felemelő és nagyon mélyen fájdalmas.

Ami nálam dobott volna az összképen, ha az előadásból a képek nem egy blokkban vannak a végén, hanem a dalok elé kerülnek be, elosztva.

Az előadás szép emléke, különben, akiknek tetszett, ez remek emlék róla és szuvenír.

A Pál utcai fiúk daloskönyv - Mint daloskönyv: 80% a szövegek adják maguk, a kotta nagyméretű, és a képek is feldobják.

Szubjektíven: 75% verseskötetként értelmeztem, és bírom a szövegeit. Játékos, tartalmas.

- Múlt kölcsönbe - női thriller, Álomgyár

- Ghostman 2. - akcióregény Libri

- Szerelem két felvonásban - női thriller, szerelmes Libri

- Hazugságok - General Press thriller/krimi

- Egy kis szívesség - női thriller, Gabo

Sorozatgyilkosos, emberrablós, nyomozós, családi titkos.

Sam Porter nyomozó még betegszabadságon van, amikor egy eset miatt sürgősen be kell mennie. Látszólag egyszerű baleset: egy busz elé kilépett férfi ügye. Csak éppen volt a férfinél egy doboz, jellegzetes fekete masnival átkötve. Sam 5 éve dolgozik a Negyedik Majom Gyilkos ügyén, aki az általa elrabolt lányok fülét, szemét, majd nyelvét ilyen dobozban küldi el a családnak. A dobozban ott lapul a fül, és végre megvan a sorozatgyilkos, aki eddig semmilyen nyomot sem hagyott. Pedig meg kell találni a rejtekhelyét: egy 15 éves, milliárdos lány szenved bezárva, és víz nélkül legfeljebb három napig bírja. A 4MGY-nél talált napló – benne egy kisfiú egyre véresebb családi története – és a gyilkosnál talált kevés tárgy alapján megindul a hajsza, ami nem egy nem várt fordulattal szolgál.

Az ilyen thrillerekre szomjazom egy ideje! Ugyan eleinte szkeptikusan szemléltem a borító hátulján a rengeteg dicsérő kritikát, de a történet pillanatok alatt beszippantott engem is, és nem is engedett el az ajándék plusz fejezet végéig. Mi több, már most azon kattog az agyam, hogy az Agave mire adja ki a folytatást, mert nagyon a polcomon akarom tudni!

Nagyon ügyesen van megszerkesztve, ez már az első fejezeteken látszik. A fő nézőpont Sam Porter nyomozóé, de rendszeresen betekinthetünk az elrabolt lány, Emory börtönébe is. Ehhez adódnak hozzá a napló fejezetei, melyekből lassan kirajzolódik a 4MGY útja a sorozatgyilkosság felé. Barker mindegyik történetszálat képes úgy vezetni, hogy az adott rész végén azonnal olvastam volna a következőt, hogy aztán belevesszek a másik szál eseményeibe, mert azok is tele voltak feszültséggel és izgalmas részekkel.

Még az is sikerül neki, hogy szkeptikusak legyünk több szálon. Igazat ír a 4MGY naplója, vagy az is egy nagy manipuláció? És sok mindennel kapcsolatban lehet érezni, hogy ott vár ránk egy csavar, vannak szépen elrejtett nyomok, és összerakhatjuk őket. Van, amit szépen ki is lehet találni előre, de Barker jó érzékkel emellett igazi meglepetéseket is időzít. Így dupla az öröm: mi is nyomozhatunk, a könyv okos és logikus végig, miközben képes valóban meglepő csavarokkal is előállni.

Egyszerre cselekmény- és karakterközpontú a regény, nekem ez a kedvenc párosításom. Mert a cselekmény pörög végig, izgalmas a nyomozás, a naplóból megelevenedő családi mészárszék története, és Emory küzdelme is a túlélésért. Ugyanakkor olyan erőteljes szereplőkkel dolgozik, hogy drukkoltam nekik, többsíkúak, érdekes figurák. Azt külön élveztem, hogy egyszerre kaptam meg a zseni sorozatgyilkos kissé pszichopata, de zseniális alakját – irodalomban nagy kedvenc karakterem – és mellette a szimpatikus detektív, de a mellékszereplők is jellegzetesek, megjegyezhetőek. Kicsit mindenki fejébe beenged, lehet őket érteni. Főleg, amikor a regény minden pontot összeköt és már teljesen előttünk van az indítékláncolat – okos, logikus, jól kitalált az egész.

Mindezen túl Barker stílusa is jó. Van humora, jók a leírásai, pörgőek a párbeszédei.

És még gondolkoztat is korrupcióról, bosszúról, nagyon szórakoztató közegben.

Végül, de nem utolsó sorban, az Agave már jelezte, hogy karácsony előtt még kihozzák a folytatást, olyan kedvező volt a regény hazai fogadtatása. Örömhír, nekem tuti meglesz!

A negyedik majom - Mint thriller: 95% fordulatos, izgalmas, több idősíkon elbeszélve, emlékezetes szereplőkkel.

Szubjektíven: 100% okos könyv, és nem csak izgalmas, de gondolatébresztő is. Tetszett!

Kamaszos, barátnős, hazugságos, játszmás.

Petra és Lara kiskoruk óta legjobb barátnők. Együtt táncolnak is, éppen az EB-re készülnek. Petra a nagyszájú, a csajos, míg Lara a csendben barátnőjéhez idomuló. Az év elején hozzájuk került új lány, Letti hamar lett nekik ellenszenves. Nem elég, hogy intézeti múltja miatt a tanárok mindent elnéztek neki, még a lányok szerelmét, Áront is sikerült elhalásznia! Így amikor a szülői tiltás ellenére Petra elviszi magával táborozni az új és drága fejhallgatóját, és azt sikeresen el is hagyja, a tanárnőjüknek felveti, talán lopás történt. Letti táskájából előkerül a fejhallgató – csak Lara és Petra tudja, hogy az valóban Letti fülese, de mindketten hallgatnak. A hazugságnak egyre komolyabb következményei lesznek, amire a lányok megingathatatlannak hitt barátsága is rámehet.

Az Ellenpontok koncepciója nekem kifejezetten szimpatikus. Adott egy komoly konfliktus, alapvetően ifjúsági szempontból megközelítve, de felnőtteknek is érdekes lehet. Volt már mostohatestvérek összeszokása, szerelmespár nehézkes egymásra találása, konfliktusokkal teli anya-lánya kapcsolat. Ezt úgy mesélik el, hogy a két fél szempontja két külön sztori, amelyek a végén egy végben érnek össze.

Mészöly Ágnes nagyon jó kis témát kapott: a legjobb barátnőkét, akik bűntársakká válnak, és erre majdnem mindenük rámegy. Olyan témákat sikerült beletenni, mint az anyagi nehézségek, az egymás iránti hűség, az erkölcs, a szétesett családok. Mindezt úgy, hogy a regény szórakoztató is lett, nem csak tanulságos.

A felépítése a sorozatban megszokott: a könyv egyik fele Lara szemszöge, a másik Petráé, amelyek középen találkoznak, és a zárszó Letti jussa lesz. Itt megjegyzem, mennyire hangulatos volt felvágni a középső lapokat! Tisztára, mintha a múlt században lettem volna, amikor valóban fel kellett vágni a papíríveket egy-egy új könyv esetében! Egyszerre tetszett is, meg nem is, ahogy Mészöly Ágnes két szemszögből mesélte el a történetet. Tetszett, mert nagyon jól kiegészítette egymást a két lány története, még úgy is folyamatosnak éreztem a történet ívét, hogy általában az egyikük zárójelenete volt ismételve a másik kezdőjeként, csak más oldalról. Ami viszont a sorozat koncepciója miatt nekem kicsit kilógott: hogy váltogatva olvastam, hogy folyamatos legyen a történetív. Ha először egyik, utána a másik lány történetén haladtam volna végig, nagy lyukak lettek volna. Vagyis, hiába van 3féle olvasási lehetőség elvileg, gyakorlatilag 1 van, ami jól működik. Ami nem baj, csak így feleslegesnek érzem a megosztott szedést, nyugodtan tehették volna direkt egymás után a lányok fejezeteit.

A cselekmény különben pörög és érdekes is. Vannak csavarok benne, és nagyon hiteles az egész. Talán csak a vége nem, ami nekem túl happy. Nem akarom pontosan lelőni, de Petra nekem egyre ellenszenvesebb lett a történetben, és én nem engedtem volna ilyen könnyen el. Miért nem kell megfizetnie a tetteiért? Valami büntetés?

De a karakterek jók, többsíkú mindenki, még Petra is árnyalt, aki legkevésbé tetszett.

A történet mondandója is példaértékű. Még az is, ahogy a barátokért ki lehet állni, akár kisodródva is magunkból. Elgondolkoztató a regény, és személyiségfejlesztőnek is érzem.

Az egyik kedvenc részem lett a sorozatban, formátum és tartalom is tetszett összességében.

Vágod - Mint ifjúsági: 95% tanulságos, de szórakoztató, mélységében ábrázolt kamaszokkal, stílusos.

Szubjektíven: 85% imádtam, de nekem túl pozitív a vége. Petrának következmények?

A héten is akadt egy olyan ötlet, amit érdemes lesz lelőni. Lássuk, mennyire volt a férfi az ártatlanság börtönében valóban ártatlan!

Vázlatos leszek, mert a történet jelentős része érzésekről, hangulatokról, fenyegetettségről szól, amit nem lehet így elmesélni, olvasni kell hozzá az eredetit!

• Sam barátja megcsalta a nőt, durván dobta, aki bánatában egy halálraítélttel kezd el levelezni.
• Beleszeret, odautazik hozzá, igent mond a lánykérésre. Carrie, a férfi ártatlanságban vakon hívő filmes ezt is dokumentálja, és tovább dolgozik Dennis szabadulásán.
• Már házasok, mire csodával határos módon egy haldokló bevallja Holly meggyilkolását. Dennis szabad emberként távozhat.
• A házaspár New Yorkba megy, ahol Dennis interjúkat ad, egy készülő könyvről tárgyal. Sam már nem találja benne a levelekből ismerős kedves férfit.
• Amit külön sérelmez, hogy Dennis nem fekszik le vele. Attól fél, mivel Dennis már szabad, bárkit megkaphatna, már nem kell neki a csúnyácska Sam.
• Dennis apja kórházba kerül, majd meg is hal, kénytelenek visszamenni a Red River nevű kisvárosba, ahonnan Dennis származik, ahol Sam soha nem járt még.
• Dennis még mindig közellenségnek számít. Ugyan Holly halála nem az ő lelkén szárad, de sok helyi lány eltűnt akkoriban, akik soha nem kerültek elő, amiért ő a bűnbak.
• Sam hinni akar a férje ártatlanságában, de egyre több a gyanús jel. Miért nem hajlandó lefeküdni a saját feleségével? Milyen titokzatos utakra jár el? A helyi rosszlány, Lindsay mit őrizgetett neki jó 20 éven át? Ki az a fogyatékos, aki a nyomukban jár?
• Dennis kutakodáson kapja, és megmutatja neki a rejtett dobozt. Csak gyerekkori fotók vannak benne. És egyik éjjel arra ébred, hogy Dennis felizgult, végre elhálják a nászt is, ha a nőnek kellemetlen pózban is.
• Amikor egy kiscicájuk elpusztul, kiviszi a nőt egy temetőbe. Megígérteti vele, senkinek nem szól a helyről, elássa a macskát.
• Sam idegei azonban képtelenek kisimulni. Ahogy a régi képeket nézegeti, talál egy rejtett rekeszt a dobozban. Tele van fotókkal, halott lányokról a bomlás különböző szakaszaiban. A póz is ismerős. Lemeztelenített altest, hason fekve, felhúzott csípővel. Ahogy Dennis őt is beállította akkor este. Rádöbben, nem másik nő miatt nem feküdt le vele sokáig a férje, nem a csúnya arca taszította. Hanem a bőre melege, az élete. Dennis nekrofil. És az a gyilkos, akinek itt tartják.
• A visszatérő férfinak próbálja eljátszani, hogy minden rendben. De a képeket ellopja és postára adja biztosítékként.
• Dennis a képek hiányát fedezi fel, és jelenetet rendez. Lindsay is érkezik, ketten fogságba tartják a nőt.
• Lindsay teszi teljessé a történetet. Kamaszként pár fiú elkapta, megerőszakolták, de a történet másként terjedt. Lotyónak bélyegezték, a lányok kinevették és szekálták. Csak Dennis és Howard, a kis fogyatékos voltak rendesek. Dennis bosszút ígért. Az első lány véletlenül halt meg, csak megalázni akarták. De ezzel valami elszabadult, Dennis levadászta a lányokat.
• Érkezik Carrie, dulakodnak, Lindsay mindenkivel végezni akarna. Ahogy Howard halálát is ő okozta, aki veszélyeztette a titkuk. Dennis lelövi a nőt.
• Pár hónappal később Dennis újra börtönben van, ezúttal az eltűnt lányok meggyilkolásáért. Az ügyészség alkut ajánlott: ha bevallja, nem halált kérnek, életfogytiglant. A saját ügyvédei szerint harcolhatnának is, nincs semmi konkrét, ami a testekhez kötné Dennist. Ami van, a fotók, azokat Sam őrzi, és senki nem tud róluk. Nem adta fel a férjét, most is mellette áll. De jobban szereti, ha börtönbe van, és nem mellette. A képekkel zsarolhatja. És mivel Dennis teherbe ejtette, a gyerekre is gondolnia kell. Mi lenne, ha kislány, és Dennis szabadul? Bántaná őt is? Határozottan közli a férjével, hogy jobb a vádalku. Ő majd látogatja tovább.

Fel nem tudom fogni, mi a jó ebben Samnek. Ha annyira tart a férfitól, miért nem adta fel? Miért áll mellé, miközben mégsem? Olyan ambivalens, hogy nem is akarom igazán megérteni.

De ezt a véget leszámítva nekem tetszett a könyv, olvasmányos is, és van annyi cselekmény, hogy ne legyen unalmas Sam állandó belső értékelgetése és félelmei.

Akciós, terrorista cselekményes, összeesküvéses, politikai ármányos.

Básti Péter veszprémi rendőrfőnök volt, amikor váratlanul egy budapesti körzet élére nevezik ki. A férfi fuldokol a bürokráciában, úgy érzi, nem végezheti a munkáját, ráadásul a magánélete is problémás: a nejét elhagyta, most a szeretőjével él együtt, aki egyre sürgeti a férfi válását. Ebben a helyzetben, az augusztus 20-i tűzijáték idején terroristák felrobbantják a Szabadság-szobrot. Az egész ország készültségbe, a TVI agresszívan kezdi meg a vadászatot. Básti egy cikkében előre jelezte az eseményeket, és a második akció után (a Feszty-körkép ellen) a TVI székházban találja magát. Mire valóban dolgozhatna, bűnöző öccse jelentkezik, és segítséget kér. Hatalmas bajba keveredett. Básti olyan összeesküvés nyomára bukkan, mely az életébe is kerülhet. Mert ha a magas politika úgy hozza, egy élet nem tétel, hogy a gazdagok még gazdagabbak és hatalmasabbak lehessenek.

Réti László maga is rendőr volt egykor, csak mellette írt is. Eleinte Marcus Meadow néven publikált, hiszen elvárás volt a magyar szerzőktől is, hogy angol álnevük legyen. A világ változott, már lehet sikeres egy regény magyar szerző tollából is. Most más kihívással kell szembesülnünk Réti könyvei kapcsán: ahogy kiadóváltások történtek, a régebbi történetei is újra megjelennek, csak más címen. Most két új kötetet találhattunk tőle a polcokon: Európa, falak mögött és a Budapest Boulevard. De igazából csak az egyik új. Az Európa már kijött a Könyvmolyképzőnél is, nem is olyan régen, csak akkor Falak címmel.

De most a Budapest Boulevard volt az olvasmányom, mely új történet.

De nem véletlen, hogy a Falak mellett adták ki újra. Ugyanúgy aktuális téma és politikai helyzet van benne, csak éppen annyira akció- és szórakoztatóregény, hogy nem úgy olvassuk, mint a jelen helyzet szociológiai tanulmányát. Akinek nincs igénye arra, hogy elgondolkozzon a világon, melybe élünk, simán élvezheti a nyomozást, a hajszát, az egésznek a szórakoztató voltát. Mert izgalmas, fordulatos, és még a magánéleti szálakon is van benne szórakoztató faktor. Tökéletesen működik pörgős, érdekes, olvasmánynak.

Amiben remek karakterek vannak. Réti hősei nem hibátlan Amerika Kapitányok, hanem küszködő emberek, akik a tőlük telhető legjobbat próbálják nyújtani, ha hibáznak is. Vagy olyan ügyeskedők, akiknek a saját céljuk mindennél fontosabb, és iszonyatos tettekre képesek érte. De akad kisstílű bűnöző, erőszakra hajlamos izomember, jófej nagyapa, hisztis ex is. Réti igyekszik a fontosabb mellékszereplői jellemét feldúsítani, de az egyszerűbb, sematikus kisebb szereplői is jellegzetesek, szerintem emlékezetesek.

Kifejezetten szórakoztató a szöveg is. Könnyű befogadni, olvasóbarát. Nincs túlírva, pörgős, egyaránt jók benne az érzelmi és akciós részek.

Egy mondat erejéig kiemelem azt is, hogy amikor csillan valami a szerző humorából, bírtam azt is. Nekem átjön a humora.

És mindezen túl, ha valakinek arra van igénye, megcsaphatja az is, amit a sorok között találunk. Hogy miként uralkodnak az embereken, és befolyásolják őket a hatalmasok. Hogy mennyire megfojt a bürokrácia. Hogy mennyire abszurd, korrupt, rémes világban élünk.

Újabb erős történet a szerzőtől, nagyon megérte elolvasni, nekem nagyon tetszett.

Budapest Boulevard - Mint akció thriller: 95% izgalmas sztori, emlékezetes karakterekkel és kemény világképpel.

Szubjektíven: 90% nagyon ráismerni benne az életünkre, ami egyszerre iszonyat és jó is.

Kamaszos, rémálmos, túlélős, orvosi.

7 fiatal egy kísérleti klinikán gyűlt össze, mindannyian kóros álmatlanságban szenvednek. Nem ismerik egymást, és ez az utolsó reményük, hogy alhatnak még normálisan. A gépekre kötik őket, de egy vihar végzetes következményekkel jár. A gépek meghibásodnak, és a fiatalok kómába zuhannak. Miközben egy orvostanhallgató kívülről igyekszik segíteni, a 7 kamasz egy álombeli űrben találkozik, nem emlékezve a közelmúltban történtekre, majd egy rémálomba csöppennek. Hamar rájönnek, hogy egymás rémálmait kell túlélniük, és lassan az emlékeik is kezdenek visszatérni. Semmi sem biztos, de érzik, az álmokban sem szabad meghalniuk, és lehetnek egymás előtt is titkaik, ha az álmaik árulkodóak is.

Szeretem a zsánermixeket! Ez a regény is ilyen, amely alapvetően három alapot kever össze: ifjúsági, orvosi és horror is. Az arányokon már jókat lehetne vitatkozni. Nagyon erős az ifjúsági vonala, az orvosi adja a keretet és a horror is végig jelen van, csak éppen nem az elemi szinten, mint egy Stephen King regényben, hanem a fiatalabb olvasók befogadóképességéhez mérten. Erre legjobb példa a bohócos jelenet: King egyik legijesztőbb és ikonikusabb horror figurája is a bohóc, de itt egy kevésbé rémisztő fajtával találkozunk. Hozzátéve, hogy Kinget ismerő szemmel, akinek ez az első találkozása a bohócok eme rettentő fajával, neki meglesz a kellő ijedelem adagja is.

A történet alapvetően cselekményközpontú, aminek hála egy pörgős, szó szerint egyik rémálomból a másikba esős hajszába csöppenünk. Ügyesen vannak adagolva a szünetek, amelyekbe Plum az orvosi részeket is beilleszti. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy az álomból megismert karakterek aztán a valóságból megkapják a magyarázó keretet. Ahogy a rémálmok is változatosak, bár félelmek tekintetében egyelőre a zsánereknél marad. Úgy, mint a halálos bohóc, vagy az élve eltemetés. Egy-egy esetben azért akad speciális is, pl. az afrikai fiúé (Remi), aki egy népirtás túlélője. A csavarok is bele vannak építve, némelyik ütős, más azért kiszámítható.

Amivel áttérünk a karakterek témájára. Nem rajtuk van a hangsúly, sorozat nyitókötet is, így az alapozás történt meg eddig. Zsánerekkel dolgozik Plum, amelyeket a rémálmokkal variál kicsit. Már most látszik, hogy van zseni karakter, a vagány sportoló, menő lány. De aki igazán érdekes, és sajnos nagyon kiszámítható egyben, akad köztük egy pszichopata is, aki a múltjában többek haláláért felelős. Itt még nem kezdte meg a manipulációs játékait, de ebben nagy potenciált látok, és ha Plum elmegy erre a folytatásban, nekem fog tetszeni.

Olvasmányosan van megírva is, pörög a cselekmény és könnyű befogadni. Mélysége a szövegnek, egyszerű szórakoztatás a cél, de ezt teljesíti is. Érthető, világos, a rémálmos jelenetekben kifejező.

Abból adódóan, hogy szórakoztat, talán nem is érdemes tanulságokat keresni benne. A nagyon jókba akad az is, ebbe egyelőre annyi akad, hogy az összetartás kifizetődik, és kétszer meg kell gondolni, mielőtt orvosi kísérletben vállaljuk a fehér egér szerepét.

Tetszett, annak ellenére, hogy ez a rémálmos, egymás álmaiban túlélni próbálós alapötlet nekem nagyon azt a pár éves Jennifer Lopez filmet juttatja eszembe.

Álomcsapda - Mint YA sci-fi: 80% ötlet nem, de kidolgozás eredeti, jó zsánermix, pörgősen megírva.

Szubjektíven: 85% sok szereplővel még barátkozom, de az alapkoncepció nagyon bejött.

9 kép, amiből írj egy sztorit! Játékra fel!

A kockákon az alábbiak láthatóak segítségként: szerzetes – korsó sör – palack alján folyadékkal – táska – dühös arc – korona – rák – amőba – szemüveg – holló – halálfej – tömött zacskó.

Én mesét írtam belőlük, íme: A Béla álma

Nyomozós, emberkereskedelmes, háborús bűnös, családi vészhelyzetes.

4 hónap telt el, hogy a pedofil pap elrabolta Sean-t, és végzett Katie barátjával. Lottie igyekszik összetartani a családot, a gyerekeit, de még ő maga is törött a férje elvesztése miatt, és nem veszi észre, mekkora a baj. A mindig erősnek tűnő Chloe lassan teljesen összeomlik, az önbántalmazásba kezd. Ebbe sétál bele egy külföldi nő a kisfiával. Segítséget kér, majd felszívódik. Lottie beleveti magát az ügybe, és az új gyilkossági ügye is, mintha ide csatlakozna. Egy külföldi, terhes nőt gyilkoltak és csonkítottak meg, majd dobtak ki. A rejtélyes Mimosa eltűnt barátnője lenne? Hova tűnt a nő a fiával? A szálak a balkáni háborúba vezetnek, és szerv- és emberkereskedők nyomára, mely sokkal jobban érinti az asszonyt, mint elképzelhette volna. A férje nevét is ide rángatják, a lánya is az ügybe keveredett, sokkal jobban, mint bárki sejthette volna.

A folytatásoknak megvan a maga szabályzata. Hogy benne kell lennie mindennek, ami sikeressé tette az előző részt. Csak éppen minden fokozottabb legyen: látványosabb akció, nagyobb dráma, filmen azt mondanám, magasabb költségvetés. Gibney jól belehúzott, és szépen kipipált minden tételt.

Annyira, hogy annyira skandináv krimit idéz a regénye, amennyire egy angolszász krimi skandináv lehet. Mert mi is kell a skandináv krimibe:

1: nyomorult, de munkában megszállott és jó nyomozó – Lottie abszolválja, könnyeden. A munkába menekül a magánélete gondjai elől, a gyerekeinek is előbbre veszi az ügyeit, amiket meg is old. A magánélete meg katasztrófa: gyászolja a férjét, miközben valami van közte és a társa között. Az egyik gyereke titokban vagdossa magát, a másik poszttraumás stresszben szenved, a harmadik meg titkolja a terhességét. És Lottie semmit nem vesz észre, folyton csak úgy érzi, majd később foglalkozik a problémákkal.

2: brutális tettek. Az emberrablás és prostitúcióra kényszerítés alapból elég kemény, de itt még bejön egy szervkereskedős vonal is. Hogy a regény szóhasználatát kölcsönözzem, olyan helyre jutunk, ami egy vágóhídra emlékeztet. Csak itt nem marhákat szednek szét… megrázó. Horror és sötét thriller szintre nem megy el a történet, de egy-egy ponton közel áll hozzá.

3: társadalmi mondandó – ez talán kicsit erőltetett, de előszedi a háborús bűnök témáját. És nem olyan régi esetekben, mint a VH.

Amiért mégis más, ennek nincs olyan sötét hangulata. Nincsenek hosszas, depresszióba süllyedő leírásai. Sokkal jobban pörög a cselekmény, több a párbeszéd, lényegesen könnyebb haladni a cselekménnyel.

Javul Gibney elbeszélői technikája is. Sokkal gördülékenyebb ez a történet, mint az előző volt. Olvasmányos, jól szerkesztett.

Már látszódik, hogy fog összeállni a trilógia. A magánéleti szálak, a részek traumái kötik össze a regényeket, mert a krimi teljesen önálló és érthető. Akár megcserélve is lehetne olvasni a magyarul eddig megjelent két részt, nem sérülne a cselekmény.

Összességében korrekt krimi, ami tetszett, minden skandináv beütéssel együtt. Már várom a záró kötetet is, mi lesz a nagy finálé?

Az elrabolt lányok - Mint krimi: 80% okos szerkezet, skandináv krimis családi gondok, gondolatébresztő.

Szubjektíven: 85% Lottie-val még mindig barátkozom, de a sztori jó és sok a dráma is.