Minden napra egy könyv

Pratchett & Baxter: A Hosszú Mars

Hosszú Föld 3.

2020. augusztus 05. - BBerni86

Új tájakat felfedező, jövővel szembenéző.

Joshua élete újabb fordulatot vett. A felesége elidegenedett tőle, és a fiát is elvitte magával. Nem értette meg, Joshua miért marad a katasztrófát elszenvedett világban, és menti az embereket, amikor a családjával is lehetne, őket is biztonságba kellene helyeznie. Lobszang is újra az életébe lép, egy újabb kéréssel. Ahogy pár éve a 8_5a_hosszu_mars.jpgtrollokat mentették meg, most az emberiség jövőjét kellene. Egyes gyermekek többek már, mint a szüleik. A Következők veszélyesen okosak, mellettük az átlagember olyan, mint egy majom. A vezetők félnek tőle, hogy az új nemzedék istenné vagy rabszolgatartóvá nőni ki magát, és megsemmisítenék őket. Sally az apjával indul közben új kalandra: az átlépő feltalálója a fejébe vette, hogy felmegy a Marsra és kideríteni, létezik-e a Hosszú Mars. Onnan azonban nem lesz egyszerű feladat hazajutni, nem is sikerül mindenkinek.

Van az a pont, amikor egy sorozat aktuális része nem érthető, csak ha az ember tisztában van az előzményekkel. Most érzem úgy, hogy a Hosszú Föld a 3. kötetével elérkezett erre a szintre. Nem mintha sok cselekményszál lenne, amit ne lehetne átlátni: Joshua született ugró, aki segített feltérképezni a Hosszú Földet, barátságot kötött a világ sorsát elrendező MI-vel, aki a Lobszang névre hallgat, majd segített egy háborút megakadályozni, és nem lett fajirtás sem: a trollok ugyanis kellenek az egyensúly fenntartásához. Ennyi volt 2 kötet.

Ami viszont már szövevényes, és kellenek az előzmények: a világ rendszere és működése. Meg sem próbálom elmagyarázni, hogy működik az átlépés, és milyen leheletnyi, mégis meghatározó különbségek vannak a Földek között, és hogyan vannak összeköttetve. A regényt olvasva egyszerűnek tűnik, de ahogy össze akarom foglalni, rájövök, hogy ez bonyolultabb rendszer, mint gondolnám. Most a Marssal is bővül a kör, és így már tényleg csak akkor lehet tartani a lépést, ha megvannak az előismeretek, mert folyamatosan észben kell tartani, mi a Mars és a Föld Hosszú verzióinak a sajátossága.

Talán ebből érezni, hogy a világépítésben továbbra is remek kötetről beszélünk. Bővítik még mindig az univerzumot, és a Marson azért kalandok is akadnak. Még mindig nem kalandregény szinten, de már mást is csináltak ott, nem csak beszélgettek.

Joshua szála viszont továbbra is inkább elméleti, mint eseménydús. Azt a kérdést veti fel, amit szerintem az X-Men is. Egyrészt, az ember azon jellemzőjét, hogy nem tűri a faj az eltéréseket. Ha valaki eltér az átlagtól, az üldöztetéssel fog szembesülni. Ha ráadásul fenyegetve érzi a többség miatta magát, már a kiirtás is napirendi pont lesz. Akkor is, ha az emberiség következő fejlődési szakaszáról beszélünk.

Az azért zavart egy cseppet, hogy ez ugyanaz a probléma, ami a trollok kapcsán is felmerült. Valaki más, mint mi: irtsuk ki! Az értelem vajon képes lehet az ösztönökön felülkerekedni? Még az eredmény is majdnem ugyanaz, mint a Hosszú háború végén.

A karakterek ugyanolyanok, mint eddig is. Sally esetében ez annyira nem zavart, mert nem tudok szimpatizálni a karakterrel. Joshua viszont kedvenc is lehetne, ha fejlődne, vagy több színt találnék benne. Jó ember, belevág a küldetésekbe is, de miért? Mi motiválja? Hiányzik az a lépcsőfok is, hogy abból az emberből, akinek a családja volt a legfontosabb, hogy lett az egyedül maradt Joshua? Valahol értem, nem fértek bele a cselekménybe, így letűntek a színről. Az meg nemes, hogy mások segítségéért személyes áldozatokat hoz.

Hiába, ez a világépítés továbbra sem fekszik nekem, ha könnyen is olvasom a szöveget, van húzása. Több kaland, humor, de még érzelmek is kellenének bele – nekem legalábbis.

Azért az már érdekel, mire megy ki az egész sorozat, mi lesz a végső üzenet. Még két rész van vissza, féltávon túljutottunk…

 

Pratchett & Baxter: A Hosszú Mars – Mint sci-fi: 60% világépítésből jeles, valamivel több a cselekmény, más viszont ismétlődik.

Szubjektíven: 40% tudtam értékelni némely marsi kalandot, de idézte a Hosszú háborút is.

Idézzünk!

 

A világ néha darabokra hullik, hogy a romokra új dolgok épülhessenek. (Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén)

 

Anyának lenni a legnehezebb munka a világon. (Stage: Tejfogak)

 

Én vagyok a legjobban meglepve, hogy sikerül. Kábé spárgában állok a fal és a küszöb között, és tíz körömmel kapaszkodom oldalt a téglába.
Mire nem jó az Assassin's Creed és a hat év szertorna együtt! (Találj ki! - Mészöly Ágnes fejezetéből)

 

– Jaj, Mihály… Megint mit találtál ki? Nem akarok háborút! Nézni se bírom!
– Garantálom, hogy nem lesz háború! Gyors és diszkrét megoldást kínálok, ami ráadásul humánus is.
– Úgy akarod őket eltörölni a föld színéről, hogy közben humánus maradsz? Mihály, te tudsz valamit. (Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén)

 

A saját magad mesterműve vagy. Mindenki az. (Ericson: Több mint víz)

 

Minden ember hasonló, egyesek pedig még hasonlóbbak, mint mások. (Lamprell: Találkozzunk Rómában!)

 

Mindenki részese egy történetnek. Inkább olyan történetnek akarunk a részesévé válni, amelyet érdemes lejegyezni, és ez azért van, mert félünk a haláltól. Nem akarunk nyomtalanul eltűnni. (Morgenstern: Csillagtalan tenger)

 

Az Ember semmi más élőlény érdekeivel nem törődik a saját érdekein kívül. (Orwell: Állatfarm)

 

Egy fillér nélkül álltam a világban. És mégsem éreztem magamat szegénynek. Az volt a gondolatom, hogy én egy ma született ember vagyok: senki és semmi. (Jókai: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból)

Orwell: Állatfarm

Diktatúrát kiépítős, állatos, népet nyúzó.

A Major egy átlagos farm Angliában. Az állatoknak már kezd elégnek lenni abból, ahogy az emberek bánnak velük. Végig dolgozzák az életüket, kevés ételen, majd megszakadnak, levágják és eladják őket. Eljön a nap, amikor kiűzik a gazdát, és Állatfarmot alapítanak. Ahol minden állat egyenlő, és a falra rögzített szabályokkal meghatározzák, hogy élnek együtt, egyenlően elosztva a javakat és a munkát. Hamarosan azonban a disznók 8_4allatfarm.jpgfeltörnek – mint szellemi munkavégzők, a fizikai munkában nem vesznek részt. Mindazok, melyek korábban tiltottak voltak, nekik megengedett válik, a szabályok mindig pont akkor változnak, amikor nekik arra van szükségük. Az állatok pedig áznak-fáznak, éheznek, keményen dolgoznak, és azzal biztatják maguk, ez még mindig jobb, mint az ember szolgálatában.

A kommunizmusról sokat lehet olvasni. A tavalyi évben pláne, hiszen Csernobil kapcsán is bőven lehetett elemezni, a politikai rendszer miatt milyen bűnöket követtek el a katasztrófa előtt és után is. Orwell a modern klasszikusok között kap helyet, nem csak az Állatfarm és a kommunizmus tündérmeséje miatt. A Big Brother is az ő fejéből pattant ki, ha nála nem is olyan formában, amit a tévé művelt vele valóságshow címén. (Az már maga egy szatíra.)

Az Állatfarm azonban az a regény tőle, amit érdemes elolvasni, és rengeteg mindent ad, miközben borzaszt és szórakoztat egyszerre. Egy politikai tündérmese.

Az első zseniális húzása, hogy nem emberekről, állatokról ír. Így eladható mesének, és pl. sokkal kisebbeknek is fogyasztható, mint lenne egy komolyabb politikai regény. Le is teszteltem: a történetből készült mesét egy kiskamasszal is meg lehetett nézni és utána értelmesen elbeszélgetni róla. Azt pedig nagyon tudom díjazni, hogy ebben a formában kortalanná válik a szatíra – mint egy mese, miközben sokkal több annál.

A felnőtt én pedig azt találja elképesztőnek, ahogy a történelem tankönyvekből ismert jellemzők érthetővé és átélhetővé válnak a mesés keretnek hála. Mindaz, amit be kellett tanulni a kommunizmusról, itt jelen van, és tételesen ki lehet őket mutatni. Az olyan dolgoktól, mint a szabályok utólagos félremagyarázása a történelem meghamisításán át a személyi kultuszig. Minél idősebben olvasom, annál tisztább a kép, milyen elemek kellenek egy ilyen elnyomó rendszer működtetéséhez. Azért diktatúra tankönyvnek nem mondanám, de… nem lenne elképzelhetetlen az sem. Még a katonaság fontos szerepe is itt van – gondoljatok csak a kutyakölykökre, akiket a disznók maguk neveltek egyfajta személyes testőrségnek a saját védelmükre…

Közben elég vegyes érzéseim is voltak, mert kívülállóként nagyon le lehetne sajnálni a farm állatait, akik előtt minden jel ott van, hogy sokkal inkább rabszolgák most, mint valaha, mégis belenyugodnak, és csak szenvednek. Egy lázadást már sikeresen lebonyolítottak, voltak köztük okosabb állatok is, mégsem tettek semmit. Tűrtek, szenvedtek, álltatták maguk. Ebből az irányból simán el lehet menni a mai politika felé is: hogy érik el, hogy a tulajdonképpen elnyomott és kihasznált rétegek nem lázonganak?

A karakterei típusokat személyesítenek meg. Napóleon, nem véletlenül kapta a disznó egy olyan történelmi figura nevét, akikre sokan az egyik nagy diktátorként tekintenek. Sztálin is ott van benne, éppen csak kimondva nincsen. De ott a Bandi, a ló, aki szó szerint beledöglik a munkába, a sérült állatot meg eladják a vágóhídra… a sztahanovista mintapéldánya.

Maga a szöveg nagyon tömény és lényegre törő. Nincsenek felesleges epizódok és mellékbeszélés. Mozgalmas, megvan mindennek a szerepe. Ez is tetszik benne. Nincs túlírva.

De nagyon kíváncsi lennék, el lehet-e olvasni ezt a szatírát Észak-Koreában, vagy be van tiltva. Az Államokban kötelező – de nálunk is simán lehetne az!

 

Orwell: Állatfarm - Mint szatíra: 100% állatmesének eladott politikai körkép. Éles, lényegre törő, regényes.

Szubjektíven: 100% szórakoztat és borzaszt egyszerre. A tankönyvek életre keltése, remek.

5 regény, amit el kell olvasnod

Dokumentum regények

r5_42.jpg5: Grann: Megfojtott virágok – kicsit krimi, de nagyon dokumentumregény is. Az alapja, hogy indiánokat ölnek meg az 1920-as években. A kormány az ilyesmit előszeretettel hagyta figyelmen kívül, de ennek a törzsnek a tagjai gazdagok voltak – olajat találtak a földjükön, és az ország leggazdagabb emberei közé tartoztak. Egy új nyomozócsoportot küldtek a felderítésre: az FBI mutathatta meg, miért is hozták létre.r4_54.jpg

4: Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba – Gustav és Fritz egymáshoz közel álló, zsidó apa és fia voltak a XX. század első felében. Munkatáborba kerültek, ahol egymásba kapaszkodva igyekeztek túlélni. Az apát azonban kiszemelték, és továbbküldték Auschwitzba. A szakképzett Fritz maradhatott volna a biztonságban, de az apjával akart tartani. Gustav naplói nyomán pedig r3_66.jpgregény született, melyből kiderül, mennyit számít az a pokolban is, ha van kiért küzdeni.

3: Isaacson: Steve Jobs életrajza – Jobs megosztó karakter. Egyesek zseninek tartják, mások szerint érdemtelenül jutott túl magasra. Walter Isaacson arra vállalkozott, hogy a férfi életén keresztül megmutassa, mi tette azzá Jobsot, ami. A magánéletének eseményei mellett a munkásságát is górcső alá vette, és így a század tudományos fejlődésének is képét adja. Külön érdeme, hogy a helyenként szinte r2_67.jpgtudományos témák mellett is olvasmányos maradt.

1: Alekszijevics: Csernobili ima – a tavalyi év nagy témája volt a Csernobilban történtek. Több kötet is megjelent, új kiadást kapott r1_68.jpgAlekszijevics regénye is, ami nagyon emberi oldalról mutatja meg a történteket és a katasztrófa emberekre, életekre tett hatását. Nem keres felelősöket és tudományos magyarázatokat sem ad, de elmondja, milyen volt átélni, gyászolni, belehalni. Megrázó, de meghatározó kötet.

1: Henderson: Üldözöttek és katonák – egy katonai osztag története, de a kezdetektől. A vallatóké, akik nem amerikai állampolgárnak születtek, hanem zsidó, német fiatalnak. De nekik szerencséjük volt: amikor a náci rezsim hatalomra jutott, őket még kamaszként, gyerekként ki tudták juttatni a szüleik az Államokba. Amikor pedig jött a VH, szolgálatra jelentkeztek, és a német tudásuk miatt a vallatók közé tették őket. Nagyon regényes történet: kiemel pár fiatalt, akiknek a múltjuk, a szolgálatuk, a történetük kalandregényesen pörög.

Ericson: Több mint víz

Szerelmes, titkot őrző, családot rejtő.

EJ (aki nem díjazza, ha a teljes keresztnevén szólítják, ami Evelyn) fiatal egyetemista, aki művészettörténetet tanul és lételeme az alkotás. Mellette egy bulis lány, aki hűséges rocker barátjához – míg rá nem jön, hogy a férfi csalja. Szakít, és a férfiaktól kicsit távol tartaná magát. Egy iskola melletti munkán azonban megismerkedik a 8_3tobb_mint_viz.jpgleendő mérnök Fosterrel. Semmi közös nincs bennük: az egyik logikus, a másiknak az érzelmek a fontosak. Egy bulin többet isznak a kelleténél, és egy ágyban kötnek ki. Egyikük sem vágyik komoly kapcsolatra, de a szex jó, így megegyeznek, hogy barátok lesznek extrákkal. EJ maga lepődik meg legjobban, amikor ráébred, hogy egyre többet jelent neki a fiatalember. Miközben a családjával is igyekszik zöld ágra vergődni, azt is felméri, lehet-e pár a tűz és víz.

Ezzel most bajban leszek. Pont az a könyv, amit annyira semlegesnek érzek, hogy nem is tudom, miről kellene írnom. Se pozitív, se negatív irányba nem leng ki az értékelésmérőm, nekem ez a teljesen érdektelen kategória.

Az alapja pont ugyanaz a zsáner elem, amit már végzetesen unok. A szenvedélyes kezdet után megjönnek az érzelmek is, mire boldogok lennének együtt, egy ostobaságon összevesznek, és kell egy nagy gesztus, hogy kibéküljenek. Annyira jó lenne, ha sűrűbben botlanék bele olyan történetbe is, ami meg tud lepni… mert ez nem tudott.

Azt nem is tudom, arra mit kellene reagálni, amikor kiderül, hogy Foster mit titkol a családjáról. Valahol ezt vártam, pont a lelepleződés előtt volt egy olyan jelenet, ami eléggé sejteti, hogy ez lesz a fordulat. Amúgy nagyon a semmiből jön, nem voltak erre utaló nyomok. Meg, Evelyn is ugyanazt titkolja. Így tulajdonképpen egy akkora happy end alakjait rakja le a szerző, hogy mindenki nagyon boldog lehessen a végén, még a lány szülei is.

Az viszont irritál, és nagyon negatív irányba húzza Evelyn értékelését, ahogy reagál. Megsértődik, pedig ő is ugyanezt csinálta, ugyanezzel a titokkal. Más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem? Így annyira zavaró, ahogy nagy kiborulást rendez ezért. Meg is érdemelte volna, hogy Foster másként reagálja le az esetet, mint ami itt a történet vége lett.

Ami szinte tetszett a kötetben, ahogy részleteket kapunk az alkotás folyamatából, és Evelyn művészeti óráiból. Sajnos, nem eleget ahhoz, hogy dominánsan művészeti regény legyen, de arra elég, hogy egy plusz íz legyen benne. A végén egy nagy kiállítás is van, és le van írva, Evelyn mit készít arra. Az egy jó példája annak, miért romantikus ez a regény. Maradjunk annyiban, hogy én nem voltam annyira oda a szobráért, mint amilyen sikert elér majd vele. Én a közhelyet éreztem benne, de a regény tematikájába tényleg illett.

Cselekmény tulajdonképpen nem sok van benne. Karakterközpontú, és nagyon sok a beszélgetés. Itt legalább nem csak azzal tölti Foster és Evelyn az időt, hogy gyűrjék a lepedőt. (Mondjuk, így is nagyobb súlyt és részletesebb bemutatást kapott a szexuális életük, mint ami tetszett volna.)

Vannak jó felvetései, de egyen se mennek végig. Evelyn komoly konfliktusban áll, igazság szerint az egész életével. Van, amit ő akar csinálni és tudja is, mi lenne az. A családi nyomás azonban egy más irányba tereli, amitől szenved, de nem képes egyedül változtatni. Foster majd ebben is segít neki, és a végeredmény egy magabiztos, magáért kiálló Evelyn. Azt még értékelni is tudom, ahogy a nagyszájú, cserfes lány leblokkol a szülei közelében. Ettől hitelesebb. A lány az érzékletesebben megírt karakter, Foster sokkal inkább átlag jó pasi a regényben, aki a hősnő nagy szerelme lesz.

Vagyis, nincs döntés. Ha nem is untam, majdnem. Lekötött, nem is. Nem voltak szimpatikusak a szereplők, de nem is utáltam őket. Nekem ez szagtalan, íztelen volt.

 

Ericson: Több mint víz - Mint new adult: 60% a szerelmi tematikát családi konfliktussal vegyíti, gyorsan olvasható.

Szubjektíven: 50% nem volt hatása. Nem untam, nem is szerettem. Ahogy a szereplőket sem.

Várható heti megjelenések

  • IPC: A poszterlányok - kosztümös, női
  • Gold Book: Halálos vendetta - krimi
  • General Press: Hét hazugság - thriller
  • Libri: A füvesasszony - kosztümös, női, romantikus
    • Cressida titkai - női, romantikus
    • A Farkas asztalánál - történelmi
  • Menő: Nincs idő - ifjúsági
  • Könyvmolyképző: A szerelem vonzásában - New Adult
    • Míg a halál - thriller
    • Szerelmi varázslás kezdőknek - női
    • A halhatatlanság ellenszere - fantasy

 

Visszanéz7ő

31. hét

Július

27. Mi lett volna, ha...? - mese 3

28. Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája - YA disztópia 3,5

29. Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki! - gyerekkönyv 4,5

30. Lamprell: Találkozzunk Rómában! - romantikus 2,5

31. Stage: Tejfogak - thriller 3,5

Augusztus

1. Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén - fantasy 2

2. Jókai: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból - pikareszk 3,5

És itt az augusztusi kánikula is...

Tovább

Jókai: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Bűnözős, életben maradásért küzdő, kalandos.

A neve nem maradt fenn, jobb híján Hugónak nevezték. Rengeteg gonosz tettért kellett bíróság elé állnia, és számot adnia tetteiért. Nem volt kétséges, hogy bűnös és halált érdemel, de azt is meg kellett ítélni, hányszorosan. Így adtak neki egy esélyt, hogy elmondja élete történetét. Ő pedig mesélni kezdett, a tisztes és szegény családjáról, hogyan hurcolták rabként Keletre, hogyan sikerült megszöknie és csatlakoznia bűnözőkhöz, ahol az igaz szerelem is rátalált. Leírja a titkos várost, ahol a visszavonultak éltek, de azt is, hogyan csábították vissza és vesztett el mindent. Hogyan lett egy szekta szolgálója és megrablója, hogyan talált újra egy szerető 8_2egy_hirhedett_kalandor_a_xvii_szazadbol.jpgasszonyra, és alapított családot, míg a háború újra el nem ragadta. Volt ő király is, és a legalja is. Ami kalandot lehetett, ő átélt. Ítéljenek felette!

A pikareszk nálunk annyira nem elterjedt zsáner, még akkor sem volt az, amikor a világirodalomban feltűnt és hódító útjára indult. Meg is lepődtem, hogy a romantika hazai nagymestere, Jókai kipróbálta magát ebben a zsánerben. Egy könnyed, szórakoztató történetet art, ami valóban ilyen kalandos útiregény, de magán viseli Jókai jellegzetes stílusjegyeit is.

Hugó története mozgalmas, és nincsenek benne nyugvópontok. Ha élete egy-egy állomásán kicsit többet el is időzünk, akkor annak érzelmei vetületeit ismerhetjük meg, és ahogy Jókai szokta, mindent alaposan leír közben. Pl. a rablók titkos városát, ahol a családok élhettek szabadon, mégis kalitkába zárva. Már ez önmagában izgalmas téma: ez mennyivel szabadabb vagy éppen zártabb élet, mint amit rablóként űztek? Meg is ismerhetjük a társadalmuk, magunk a helyszínt, és amit itt érzett Hugó. De aztán megy tovább a történet, és jönnek az újabb és újabb kalandok.

Van olyan tempója, hogy szinte idő sincs egyik témáról hangolódni a másikra. Egy ponton már nem is szórakoztatónak éltem meg a történetet, hanem egy nagy hajszának, aminek várni kezdtem, mikor élünk a végére. Túl sokféle, túl változatos és gyors is. Az egyik percben boldog férj és leendő apa, a következőben az egzotikum által elcsábult király…

Ha csak egy-egy történetet nézek, abban ott van Jókai romantikája. Nem véletlenül a rablókat és a férfi első házasságát, nagy szerelmét emlegetem annyit. Abban benne van a puszták romantikája, és olyan karakterek, melyek más Jókai regényekben is felbukkanhattak volna. (Plusz, az egyik nyitó történet, így akkor még nem fáradtam bele a mesébe.) Összességében azonban túl zsúfolt és hihetetlen ez az egész.

Ebben megtaláltam egy másik hagyományt, ami a magyar kultúrában jelen van. A mesélő katonákét, akik akár hazudozással is izgalmasabbra, mesésebbekre színezik a történeteiket. A klasszikus példa Háry Jánosé, de nem ő az egyetlen ilyen a magyar kultúrtörténetben. A listára már felírom Jókai kalandorát is.

Egyszerűen nincs meg a jellemében az a vonzerő, amiért elhinné az ember, hogy Indiában királyi címig tudná vinni. Amiért minden nő veszélyesen beleszeret, aki a közelébe kerül. A vad és gyönyörű rablóleánytól kezdve a holland özvegyen át az egzotikus királynőig mindenkinek pont ő lenne a zsánere? Az nekem valahogy kimaradt, hogy ő lenne a korabeli Brad Pitt. Nem, ő Háry János by Jókai.

A karakterek ebben a sztoriban nem is olyan fontosak, mint egy másik, klasszikus Jókai regényben. Itt a kalandokon és a meséken van a hangsúly, amiben a különféle szereplők egy-egy zsánert testesítenek meg. Még a jó és rossz skatulyát se nagyon lehet rájuk húzni, inkább csak azt, hogy a főszereplő életében milyen szerepet játszottak.

Stílusában tipikus Jókai: a sok idegen szó, a láttató leírások, a sodrás.

Érdekes élmény volt, de ez nagyon nem az, amit a szerzőtől szeretek olvasni.

 

Jókai: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból - Mint kalandregény: 70% változatos, valóban kalandos történet, amelyben nincs megállás.

Szubjektíven: 50% nem fájt, de nem is fogott meg igazán. Háry János by Jókai érzetem volt.

SpoilerZóna

Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Lucy megnyeri a viadalt, de rájönnek, hogy Coriolanus segítette, és pl. mérget is szerzett neki. Bünetetésből a fiú sp_1.jpgnem mehet egyetemre a megnyert ösztöndíjjal sem, békeőrnek kell állnia.

A Tizenkettedik Körzetben újra ott van Lucy, és beszervezi magukhoz. Szökjenek, lázadjanak, tegyenek valamit!  Afiú nem tudja megtagadni magát, küld a tervekről üzenetet Panembe. Eredmény: árulásért az egyetlen igaz barátját, Sejanust kivégzik. Coriolanus pedig retteg, hogy megtalálják a fegyvereket, köztük azt is, amellyel ő végzett a polgármester lányával. Így beleegyezik, hogy elmegy Lucível.

A lány a fegyvereket is viszi, és hirtelen újra van esélye a Snow névnek. Mindent megúszhat. Lucy észreveszi rajta, és egy elszólásból arra is rájön, Coriolanus adta fel a lázadásukat. Próbálja csapdába csalni, de a fiú résen van. Ő sebzi meg súlyosan a lányt.

Hazatérhet a Kapitóliumba, és minden a tervei szerint alakul. Kiderül, ez is csak teszt volt, vele a vezetőségnek tervei vannak. Egyetemre mehet, és Sejanus dúsgazdag szülei örökösükké teszik. Ő pedig tudja, elnök lesz, és a rendszer fenntartója. Megtanulta a leckét. Érzések se kellenek többé - a házasságát is úgy tervezi, hogy lehetőleg olyan nőt vegyen el, aki hidegen hagyja, így nem tud majd hatni rá.

Lucy sorsa rejtély. Eltűnt az erdőben, csak a dalai maradtak utána. Amiket már Coriolanus tervezi is, hogy betiltanak.