Iskolás, problémákat leplező, napot másként bemutató.

Látszólag átlagos nap volt a többi között. Az osztály életét azonban egy poszt felbolygatja: még iskolai feladatként hoztak létre egy irodalmi hősnek profilt a Face-en. Egy fotót tettek ki ide: az ő osztályukban készült, és az egyik osztálytársuk van rajta. Jelmezben, így nem lehet tudni, ki az. Egy felirat alá kellett beállni: az osztály vesztese. A tanári felbolydul: ki tette és kivel? Felelősségre akarják vonni a felelőst, és megtanítani a gyerekeknek, hogy nem zaklathatják egymást. Mindenkinek megvan a tippje, ki lehetett. Bár erősnek és magabiztosnak mutatják magukat, mindenki küzd a maga démonaival. Van, akit a nagyanyja nevel, mert az anyja kiköltözött Angliába, hogy valahogy megéljen. Van, aki dadog és ezért még a saját apja is csalódott benne. Mást a cigány származása, vagy a túlsúlya, esetleg a testszaga miatt sebeznek meg.

Az általános iskolát olyan helyen végeztem, ahol kiscsoportok voltak. A tanítási gyakorlaton már szembesültem volna, hogy most 30 fő a minimum, de én még olyan iskolába jártam, ahol a 14, később 15 fős osztálylétszámmal mi voltunk a legnépesebb osztály. Jól ismertük egymást, és megvoltak a magunk harcai. Ok, én már akkor is antiszociális tudtam lenni, és talán nem észleltem minden viharzást a közösségben, de így is sokkolónak érzem, amit Wéber Anikó most elmesél nekünk egy felsős osztályról.

Ha sorra veszem a szereplőket, azt kell látnom, hogy nincs egyetlen boldog gyerek sem itt. Nagyon különböző okokból, de mindenki szenved és nyomás alatt áll. Most próbálom magam visszaképzelni a 14 osztálytársam közé, és keresni: tényleg ennyire nyomorultak voltunk mind? Szeretném hinni, hogy nem. Szeretném hinni, hogy ma sem ennyire pokol gyereknek lenni, mert akkor valamit nagyon rosszul csinálunk.

Ugyanakkor, ez lehetőséget nyújt arra, hogy egy köteten belül ott legyen rengeteg előítélet és a gyerekeket is érintő problémák. Körkép arról, ami gyerekként rossz lehet. Mivel nekik ez a valóságuk, beleélhetik maguk, és empátiát tanulhatnak. Aki kívülről menőnek és erősnek tűnik, lehet, hogy belül csak egy hajszál választja el az összeomlástól.

Wéber átérezteti velünk is mindezt, és korosztálytól függetlenül felhívja arra a figyelmet, milyen kegyetlenek tudunk lenni egymással, és milyen lehet ma gyereknek lenni.

Maga a keret egyszerű is, és nem is mondanám túl izgalmasnak. Ki fotózott és tette fel a képet? A nyomozás nagyon óvodás módszerrel zajlik: valld be, vagy senki nem megy moziba! Most komolyan? A korba, amikor mindenki a neten lóg? Meg van Netflix. Nagy büntetés. De nem is az a lényeg.

Az, hogy bári lehetett volna a támadó és az áldozat is. Valahol mindenki az osztály vesztese, csak egyesek ezt jobban tudják rejteni, mint a többiek.

A szerkezete viszont eladja: kicsit olyan, mint egy időhurok. Ugyanazt a napot látjuk újra és újra, csak mindig egy másik gyerek szemszögéből. A belső történések, a titkok és az egyéni problémák a lényeg. Egy belső, lelkizős könyv ez, aminek a megoldását is egyszerűen az adja majd, hogy a tettes és az elkövető a saját fejezetében leleplezi magát.

Wéber Anikó gördülékenyen ír, érthető és könnyen követhető. A felnőtt fejemmel talán egyszerűbb is, mint amit egy olvasmányomtól várok, de nem is nekem írta elsősorban. Ez egy olyan gyerekkönyv, ami nekem is korrekt, de elsősorban a gyerekeknek kellene kézbe venni.

Szép maga a kiadvány is, korrekt a borító, és nem véletlen, hogy az új kiadásra se cserélték le.

Wéber: Az osztály vesztese - Mint gyerekkönyv: 75% a történet egyszerű, de izgalmasan van elbeszélve és tanulságos.

Szubjektíven: 70% a nézőpontváltások eladják – az viszont letör, milyen pokol most a lét.

Cím: A könyvkötő

Szerző: Bridget Collins - az angol írónő nálunk ezzel a kötettel nyit, de van más regénye is angolul, ha ez sikeres lesz és folytatják a kiadását.

Műfaj: történelmi fikció, fantasy

Cselekmény: Emmettnek nincs választása, egy könyvkötő inasának fogadná, és a szegény család nincs olyan helyzetbe, hogy nemet mondjon. A könyvkötő bármit képes bekötni: rossz emlékeket, érzéseket. Egy nap pedig Emmett felfedez egy könyvet, amin a saját neve szerepel. Mit vettek el tőle és kötöttek be?

Várható megjelenés: ha minden igaz, a 31. Század Kiadó már a hónapban kihozza.

Miért várós?

• Nagyon tetszik az alapötlet, ahogy bekötnek dolgokat. Kicsit Emlékek őre feeling, de bejön.
• Érdekel, mi lesz a csavar.
• Ahogy az alternatív történelem is le szokott kötni.

Örökséggel szembenéző, titkos társaságos, barátnős.

Mary Jekyll élete baljósan alakult eddig: orvos édesapja még gyermekkorában öngyilkos lett, és az örökséget is ismeretlen helyre rejtette. Az anyjával a látszatra adva, de egyre nagyobb szegénységben éltek. Mikor a lány megárvul, maga veszi kézbe a család ügyeit. Rejtélyekre bukkan: mi köze a családnak a gyilkossággal vádolt Hyde-hoz, az anyja miért fizetett egy intézménynek? Mire Mary feleszmél, már egy titkos társaság ügyeiben vájkál, és próbálja megfejteni, tudósok miképpen kísérleteztek ártatlan lányokon és a gyermekeiken. A saját apja, doktor Jekyll is e közösség tagja volt… Most megint gyilkosságok történnek, és Mary a társaságot érzi a háttérben. Holmesszal egyesítve erőit a rejtély nyomába erednek, miközben egyre többen csatlakoznak hozzá a férfiak lányai közül: többek között a mérgező Beatrice, vagy a pumából lett lány, Cat.

Díjnyertes könyveket is szeretek olvasni, ha kénytelen is vagyok rájönni, hogy nem egyszer nagyon nem az tetszik nekem, ami a díjat odaítélő bizottságnak. Goss kötete a Locust zsebelte be – és szerencsére nem is az a kategória, ahol szenvedtem a fejezetekkel.

Először is, pillanatok alatt rájönni, hogy ez a regény viktoriánus klasszikusok világát mossa össze. Annyira ismert történeteket, melyekkel akkor is képben vagyunk, ha nem olvastuk az adott regényt. Ha csak magamból indulok ki, se a Moreau szigetét, se Jekyll és Hyde történetét nem olvastam, de filmen/musicalben láttam, és elég gyakran használják ezeket a karaktereket, hogy értékeljem, ahogy itt fel lett használva az alapjuk.

Nézzük is, mennyi minden áll itt össze! Amit felismertem, Jekyll és Hyde, dr. Moreau szigete, Frankenstein, Sherlock Holmes – arra nem bírok rájönni, a mérgező lány honnan jött. Utalás pedig van, hogy a folytatásban jön Stoker és a Dracula, már itt is akad belőle karakter. Minden összesimul, és a titkos társasággal egy mederbe is lett terelve minden szereplő. Meglepően egységes világot hozott össze a szerző, bár tényleg sok alapanyagból dolgozott.

Játszik a formával is – a lányok maguk mondják el a történetük, és miközben írják a regényük, maguk közt is leveleznek. Ez nagyon modern forma, töri a hagyományos keretet, de nekem nem esett jól. Ez akar benne a humor lenne, műfaji érdekesség is, de folyton kizökkentett az olvasásból, és nekem nem adott hozzá az élményhez. A humora nem az enyém, és mindig kizökkentett a történetből. Mivel máshogy van szedve a könyvben, az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak kihagyom ezeket a részeket olvasáskor.

Az durva, hogy ennyire női regény. Az egyetlen Sherlock Holmes kivételével itt nők a jók, a férfiak a gonosz tudósok. Könnyen felfedezni benne a feminista vonalat, amelyben a nemes leányok felülkerekednek a gonosz férfiakon. Goss nem viszi túlzásba, de így is egyoldalúbb a regény, mint amit szívesen olvasok.

Pedig a hősnők változatosak, nagyon más személyiségek, aminek a szerző teret is enged. Lehet kedvencet találni, jó csapat is lesznek. Nem is szimpla hősnők, kapnak árnyékos oldalt is. Az is egy jó játék volt, hogy fokozatosan tudjuk meg, melyik ismert alak lánya/teremtménye lép a cselekménybe, és lehetett találgatni, ki kicsoda és mire képes.

Annak is örültem, hogy Goss nem romantikus regényt akart írni. Mary ugratva van azzal, hogy Holmes milyen szemmel néz rá, de nincs tényleges románc. Cat és Prendick lehetett volna több, de az is nagyon rövidre van vágva.

A hősnőit ugyan néha nagyon kamaszosnak éreztem, de korrekt fantasy, ami folytatódni fog.

Goss: Az alkimista lányának különleges esete - Mint fantasy: 75% korrekten összehozza a viktoriánus rémmeséket, és kalandos is lett.

Szubjektíven: 70% alapvetően szórakoztató és átgondolt, de nekem helyenként kamaszos.

Útkereső, hazát szolgáló, történelmi, romantikus.

A Teleki család Erdély egyik gazdag, előkelő családja. Igaz, a családfán akadnak különc emberek. Teleki Imre elzárkózva él a világtól, még a címerébe is belevetette, hogy legjobb magában. Az anyja kedvenc hobbija, hogy megkeseríti a körötte levők életét, a menyét kifejezetten szívesen gyötri. A Brunszvik-lány rokonságát se kell félteni: nővére, Teréz, óvodák alapításába fektette az örökségét, haszon reménye nélkül. Az anyja csak a fiát bálványozta, és a lányait a vagyonosodási céljaira áldozta fel. Ebbe a családba születik bele Blanka, a szép és érdeklődő teremtés, az egyedüli, akit a nagyanyja szeret, hiszen a kamasz magát látja viszont a lányban. Elhatározza, hogy jó partit szerez neki, szerelmi házasságot egy hozzá illő nemessel. Ám a lány egy szegény tanítóba szeret bele – Terézhez küldik Pestre felejteni. A lány itt más szenvedélyre lel: a hazai lánynevelésért kezd küzdeni. Miközben segít a húga házasságában, megismeri a kor nagyjait, 48 az ő életét és felforgatja és megtöri.

Kamaszként vetettem rá magam az anyámtól megörökölt Csíkos és Pöttyös könyvekre, ezek között volt nem egy Kertész Erzsébet regény is. Bajba lennék, ha meg kellene mondanom, melyik volt a kedvenc akkor. A Csipkebolt Brüsszelben, a Titkos házasság és a Teleki Blanka voltak 12-13 évesen a nagy kedvenc olvasmányaim. Féltem is felnőtt fejjel újra elővenni őket, ha szépen ki is pótoltam a köteteket, amelyek a szülői könyvtárban nem voltak meg.

A Teleki Blanka azonban mai fejjel is ugyanannyira le tudott kötni, mint 12-13 évesen. Csak más szemmel olvastam. Emlékszem, akkor Blanka történetének a romantikája fogott meg. A családi átok, ahogy üldözte a balsors ezt a nőt. A szerelmei halála, a börtön…

Most felfedeztem, hogy mennyi izgalmas karakter van ebben a történetben Blanka mellett. Blanka tulajdonképpen nemes, de egyszerű figura: van egy küldetése, jólelkű, szép és mindenkit elbájoló teremtés, aki már szinte egy mese grófkisasszonya, nem a magyar történelemé. Viszont: a nagyanyja, aki mondhatni a saját életét mérgezi meg. A fejébe vette, hogy ő mindenkivel hideg és elutasító lesz, pedig próbálta szeretni a férje, a fia, az unokái is. De neki csak Blanka számított – és nem a lányt önmagáért, hanem azért szerette, mert az akkori önmagára emlékeztette, amikor még úgy érezte, szabad volt és nem rabolták meg. Az öccse, örökölve a család művészi hajlamát, aki megismétli a nagyanyja történetét, de ő kijavítja a tragikus vétséget. A húga a maga szerelmi meséjével és tragédiájával, amiből fel tud állni. Igen, a kiemelt szereplők jó irányba el vannak túlozva – Teréz, Blanka, Vasvári (Fejér) Pál, akinél nagyobb álompasit ma se nagyon írnak a YA-ba. De itt meg tudom érteni, miért ennyire romantikus és pozitív az ábrázolás: az életük alapján valóban megérdemlik, hogy példaképpé váljanak, és erre rásegít Kertész Erzsébet.

Női szemszögből, szimpatikus embereken keresztül elevenedik meg a reformkor és 1848. Szerettem, hogy nem világfájdalom van benne, ezt olvasva jó magyarnak lenni. Mert igen, küzdeni kell, le vagyunk maradva, de küzdünk és haladunk, a tragédiákból meg felállunk. Jó szellemisége van a kötetnek, ami romantikus és mai szemmel mesés is, de attól még jól esett.

Velem olvastatta a cselekmény, ami érzelmes, de eseményekben is bővelkedik. Ifjúsági regény, erős az érzelmi oldala, és nem is kalandregényként pörög. De megvannak a konfliktusok, a megvívandó csaték és a nagy érzelmek.

Annyira lekötöttek a szereplők és a történések, hogy azzal nem foglalkoztam, milyen a stílus. Számomra olvastatta magát, nem éreztem régiesnek vagy elavultnak, köznyelvi és érthető. Talán a versbetétekért nem voltam oda, de bevallom, azzal más regényekben is szenvedek.

De már csak az is mutatja, mennyire belemerültem, hogy utána vagy egy órát kutattam, melyik szereplővel és a gyerekeikkel mi lett később. Jó könyv ez felnőtt fejjel is!

Kertész: Teleki Blanka - Mint történelmi: 85% a regényesség kedvéért játszik pár ténnyel, idealizált is – de jó könyv.

Szubjektíven: 95% megszerettette a szereplőit, az ügyét, ifjúsági, de tartalmas és példát nyújt.

Egy bölcs ember egyszer azt mondta: senki sem menekülhet a saját halála elől, de sokat elárul rólunk, hogyan futunk. (Sullivan: Mítoszok kora)

A világon nincsenek se szörnyetegek, se szentek. Csak végtelen árnyalatok vannak, melyeket ugyanabba a kárpitba szőttek bele: az egyik világos, a másik sötét. Akit az egyik ember szörnyetegnek tart, a másik őszintén szeret. A bölcsek tudják ezt. (Arden: A boszorkány éjszakája)

– Már nem hiszek a mennyben, és sose hittem a pokolban – felelte végül.
– És mi van a Sátánnal?
– Ugyanolyan mesefigura, mint Mickey egér. Jób könyvében még viszonylag ártalmatlan teremtés, de aztán az i. e. 2. században az egyik szélsőséges zsidó szekta, akiket esszénusoknak neveztek, afféle főgonoszt csinált belőle. Felejtsd el! (Hailey: Detektívek)

A tragédia manapság egy értékes vagyontárgy. (Arlidge: Meghaltok mind)

Álmodni könnyű. Háborúzni sokkal nehezebb (Brown: Hajnalcsillag)

Azért legyek sikeres, amit elértem, ne azért, amit túléltem. (Rácz-Stefán: Éld át a pillanatot!)

– Félsz?
– Nem – felelte Konsztantin. – Semmiben sem hiszek, és semmitől nem félek.
A medve felnevetett.
– Így kell ennek lennie. Hiszen csak akkor tudsz mindent kockára tenni, amikor nem félsz veszíteni. (Arden: A boszorkány éjszakája)

Nem az számít, hogy mennyi időnk van, hanem hogy mit kezdünk vele. (Liu: Teljesen máshol, hatalmas rénszarvascsordák; IN: Az istenekkel nem lehet végezni)

A kőbe zárt szépség és igazság örökké tart. (Sullivan: Mítoszok kora)

oldaxe a Rém: E-ennyit tudsz, halandó? Ki tanított meg harcolni, mi?
Frank Castle: Thanos. Az ördög. És az Egyesült Államok tengerészgyalogsága. (Cates: Kozmikus Szellemlovas: A bébi Thanosnak meg kell halnia)

Mágikus hatalmakkal küzdő, háborút megakadályozó, útválasztó.

Moszkva megmenekült, de a tömeget Konsztantin a lány ellen hangolja, akik boszorkányként akarják Vászját megégetni. A pap azt hiszi, ezzel véget vethet a látomásoknak, és visszatérhet az egyszerű hitéhez. Morozko azonban nem hagyja cserben a védencét, és pokoli alkut köt az ikrével, a medvével, aki a lány megmentéséért cserébe szabad lehet, és a testvérét is börtönbe vetheti. Vászja hiába menekül meg a máglyáról, látja, mennyi erő fordul most az országa és a szerettei ellen: a medve káoszt és szenvedést hozna el, szolgájává teszi a papot is, és véres útját találja meg annak, hogy a szellemek és természetfeletti lények élhessenek. A tatárok pedig háborúra készülnek, és a nagyherceg, Vászja sógora egyedül egyik fronton sem győzhet. Vászja Morozko kiszabadítására indul, és közben sok mindennel szembenéz: a saját érzéseivel, a származásával, és a döntésekkel az életéről, amelyeket most kell meghoznia.

Eddig is jól kijöttem ezzel a sorozattal, de a végére érett be igazán a regény. Teljesebb a világa, kalandosabb, felnőttebb és még az üzenete is korrekt. Azon sorozatok egyike, amelyekben a szerző jobb a végére, mint az elejére.

Nézzük csak pontonként!

1: a világ felépítése. Nem éri be az eddig beletett természetfeletti elemekkel, további ismereteket és lényeket kapunk. Nem csak új szereplők, képességek, de a korábban feltűnt alakok története is szélesedik. Arden eltalált egy olyan helyzetet, ahol történelmi és fantasy elemek is szépen működnek egymás mellett.

Van egy szellemvilág, ami kihalni kezd az emberek elvesző hite miatt. Van az emberi oldal, a maguk politikai játszmáival és változó vallásával. A kettő együtt alkot egészet, és külön-külön is megállnak a lábukon, de együtt alkotnak rendszert. Ha az oroszok fenn akarnak maradni, két fronton kell háborút nyerni: mágikusan és a világi fenyegetéssel szemben is.

2: a cselekmény bonyolítása. Helyenként talán szellős, de nem annyira, hogy ne pörögnének az események. Íve van annak, ahogy Vászja meghozza a döntéseit, és minden téren magára talál, majd harcba száll. A szerelmi életében, a mágiában, a világi oldalon is harcolnia kell, de itt már elkötelezi magát és szövetségeket köt. Nem egy magányos hős, egy kitaszított lány, hanem önálló erővel rendelkező entitás, aki próbákat áll ki. Sereget gyűjt, mitikus és emberi szövetségeket köt, háborúzik, megéli a hatalmát és a szerelmét. Kalandjai vannak. Közben a regény mégsem csúszik át romantikusba, megmarad fantasy kalandnak, amit szerettem benne.

3: a szereplői többek fekete-fehér alakoknál. Ugyan el lehet dönteni, ki melyik oldalon áll, de nem olyan egyszerű, hogy valaki jó vagy rossz. Mindenkinek megvan a hite, a félelmei, amelyeket megértet a szerző és indokolja, miért úgy lépnek, ahogy. Nagy kedvencem volt, ahogy a medve sem simán rossz, van egy érzékeny oldala. Ahogy a művészt szereti Konsztantinban. (Igen, az különösen tetszett, ahogy a medve – Konsztantin kapcsolat sötét tükre Vászja és Morozko kapcsolatának.) Mindenkinek van esélye kijavítani a hibáit, megjavulni. Mindenkinek több oldala van – ahogy a hős hibázhat, a rossz is lehet hősies.

4: amit a normákról és nőkről mond. Mert itt a nők ketrecek lakói, tornyaik foglyai. Olga nagyjából boldog ebben, de a húga és a lánya nem. Rajtuk keresztül itt van az, hogy Vászja nem csak azért került volna máglyára, mert mágikus. Hanem mert nem nőként viselkedett.

Plusz, ez a tolerancia regénye is, az egymás mellett élésé is. A győzelemhez az kell, hogy ember és másvilági megbéküljön. Szórakoztató, de üzenete is akad.

Arden: A boszorkány éjszakája – Mint fantasy: 85% bővíti a regény világát, árnyalja a hőseit, van modern üzenete és kaland is.

Szubjektíven: 80% a kedvenc részem a sorozatban. Jó a története, és nem fekete-fehér. Átjött.

5: Bussi: Fekete vízililiomok – Giverny, a kisváros, ahol minden a festészetről szól. Ahol egy fiatal lány fekete vízililiomokat festett, és arról álmodott, egyszer nagy művész lesz belőle. Ám egy gyilkossági ügy bontakozik ki körötte, és a története másképpen alakul. Három nő, egy gyilkos és egy történet, a festészet, ami mindig ott van a háttérben.

4: Musso: Egy párizsi apartman – az amerikai Lorenz egy graffiti művész volt a sok közül. Amikor szerelmes lett, a kedvese portréival töltötte meg a várost, nyerte el a lányt és ahogy vászonra kezdett festeni, be is futott. A zsenijét azonban visszafogta az apaság, majd egy tragédia végleg megtörte. Egy író és egy rendőrnő az utolsó képek nyomába erednek, melyek egy sokkal élőbb örökség nyomára is elvezetnek.

3: Dallos: A Nap szerelmese – Munkácsy Mihály életének regényes története, amelyben a szerző egyaránt kitér a magánéleti és a művészeti kalandokra. Hogyan válik egy kis inas ünnepelt festővé? Milyen nőket szeretett, kik törték össze a szívét és ki bántotta őt? Közben pedig születtek a nagy festmények.

2: Gárdonyi: Ida regénye – Balogh Csaba jómódú család nemesi sarja, aki a nővérének hagyta a birtokot, hogy ő maga művésszé válhasson. Tehetséges festő, de a szobrászat is érdekli. Amikor a sógora mindent eljátszik, sürgősen pénzt kell kerítenie, Csaba jobb ötlet híján hozományért nősül. A nejét, Idát magával viszi a német alkotói körébe is, és miközben a fiatalok között valódi érzelmek kezdenek virágzani, Csaba művészi témára is lel.

1: Krantz: Örökölt szerelem – Julien Mistral fiatal, francia festő, akinek nem akar sikerülni az áttörés. Pedig tehetséges, de hiányzik a nagy téma. A fiatal zsidó modell, Maggie nagyon a férfiba szeret, és eltartja, miközben Mistral róla kezd festeni. A befutó festőre azonban lecsap egy amerikai örökösnő, és a lány szíve eltörik. Évekkel később Maggie lánya, Teddy ismerkedik meg a már világhírű festővel, és újabb tragikus történet veszi kezdetét, hogy a kört Mistral lánya zárja majd. Mert bármilyen szenvedélyek tomboltak is, Mistral a képeivel tudta kifejezni magát. Ezzel szeretett és ezzel is kért bocsánatot, vagy vétkezett (a II. VH idején).

Jövőbeli, fejlődéses, űrlényes, elszigetelő.

Az emberiség kora leáldozott. Megjelentek az űrlények, és győzelmet arattak. A velük együtt működők agyát kimossák, emlékeiket elveszik, és társként élnek mellettük. Egy ilyen férfi szembesül azzal, hogy ki volt korábban, és miért nem lehet a múltat eltörölni. (Az újjászületettek) James, a világűr és más civilizációk kutatója a volt neje halála után maga neveli a lányukat, és viszi magával a következő felderítendő bolygóra. Amit itt találnak, veszélybe sodorja mindkettejüket, és James megérti a lények üzenetét, akik nagy áldozatot hoztak, amit most neki is meg kell tennie. (Az üzenet) Két egykori iskolatárs és barátnő hacol azért, hogy használja fel a világ a jótékonyságra folyó összegeket. Az egyik az érzelmekre, a másik az észre alapoz. De kinek van igaza? Hadba indulnak egymás ellen. (Bizánci empátia)

Ken Liu neve már a magyar olvasóknak sem ismeretlen. A saját novellái, de a kínai szerzők munkáiból szerkesztett gyűjteménye is kapható. Még sorozatnézőknek is ismerős lehet a neve, hiszen ilyen-olyan antológiában láttam már az ő történetét is feldolgozva Marco Kloos vagy John Scalzi történetének animációja mellett.

Mit kínál ez a kötet?

Az bizonyos, hogy Liu nem lett rosszabb mesélő. Nagy láttató erővel mutat meg nekünk más világokat és rendszereket. Egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató ötletei vannak, amelyeket olyan történetekbe csomagol, amelyek izgalmasak is. Ilyen szempontból a Bizánci empátia a kedvencem. Egy nagyon elméleti téma az alapja, ami az emberi természetet és egy ősi ellentétet helyez a középpontba: érzelmek vagy értelem? El szabad választani a kettőt, és van-e jó választás? Mellette a korrupció, az empátia, és emberiség kérdések is ott vannak, de mindeközben ez két nő játszmája, akik egymás ellen lépegetnek, és igyekeznek uralni a programot, vele az emberek pénzét. Ahogy A vezércselben le tudott kötni a sakkozás, ez is éppen olyan játszma.

De említhetném a jövőben játszódó történeteit is – a múltat kitörlő ufókkal. Itt is, Liu mindkét érvrendszert megmutatja, és ránk hagyja, melyik mellett tudunk kiállni. Ahogy nem döntötte el, hogy az ész vagy a szív a nyertes, azt sem mondja meg, el kell-e fogadni az űrlények nyújtotta felejtést és együtt élni tovább, vagy a végsőkig kitartani az egyéniség és a múltunk mellett. Ezért is tudom szeretni, mert hagyja, hogy magam vonjam le a következtetéseket, és magam találjam meg a nekem is megfelelő érvrendszert.

Vannak nagyon mai témái is – a Szellemnapok három idősík képeit keveri össze, és mindegyikben valamiképpen a másság és az ahhoz való viszony, a rasszizmus van kiemelve. Egy múltbeli, egy mai és egy jövőbeli történetet köt össze egy tárgy, és valahol iszonyatos, hogy az emberi természet nem változik semmit közben.

Szeretem a szerzőt azért is, mert nem tagadja meg a gyökereit. Több történetben is ott vannak a kínai gyökerei, de közben egyetemesen is ír. Olyan témái, probléma felvetései vannak, amelyek nem csak kínainak, de mindenkinek érdekesek lehetnek.

Akkor mi a bajom? Van nem egy novella, amelyek egy külön történetté állnak össze, szinte novella fűzérré. De ezek random vannak a kötetben, nem találom a rendező elvet és ebbe lassan belekattanok. Én összeraknám őket, és elválasztanám, ami nem a ciklus része. De lehet, pont az a cél, hogy így jelenjen meg. Tudom, de akkor is zavar…

Talán nem minden ötlete új, a testet tudatra cserélés most divatos, de így is tartalmas kötet.

Liu: Az istenekkel nem lehet végezni - Mint sci-fi: 85% erős a világépítése, és az üzenete, ami egyszerre mai is, de előre is mutat.

Szubjektíven: 75% egyedi hang, érdekes történetek, de most a szerkesztés nem győzött meg.

• Animus: Vesztőhely - skandináv krimi
• Marysol: Vanuatu bosszúja - krimi
• Könyvmolyképző: Vörös, fehér és királykék - YA
• Fumax: Assassins's Creed Valhalla - történelmi fantasy
• 21. Század Kiadó: Nem vagyunk már gyerekek - női, kortárs
  • A kegyelem szigetei - női
• Álomgyár: Rejtélyes Rió - női, nyomozós
  • Mielőtt lemegy a nap - történelmi romantikus