Január
11. Caine: Fraktál - sci-fi 4
12. Brand: Hitler lovai - kalandregény 4,5
13. Grey: Nem is olyan rendes srác - romantikus 4
14. Kuang: Sárkányköztársaság - fantasy 4
15. Tevis: A vezércsel - sport 5
16. Ondaatje: Az angol beteg - kortárs 3
Kolev: A potyautas - thriller 3
17. Steiner: Szeretlek, Whiskey! - romantikus 1,5
Cain: A postás mindig kétszer csenget - krimi 4,5
Megjött közben a hó is, jól is esik egy meleg csésze teával olvasni a kanapén...
Megcsalós, gyilkosságra készülő, rosszat visszakapó.
Frank csavargó életet él, és szereti is. Időnként valahol megáll dolgozni, aztán halad tovább. Nick egy útszéli büfét vezet, és kellene neki egy segéd. Frank szimpatikus neki, fel akarja fogadni dolgozni. Frank már éppen nemet mondani, amikor megpillantja a férfi fiatal, csinos feleségét. Cora miatt marad, és az asszonynak is 
szimpatikusabb a sármos fiatalember, mint görög férje, akitől legszívesebben menekülne. Viszonyuk lesz, és tervezni kezdik, hogyan végezzenek a nő férjével. A tervbe azonban hiba csúszik, és visszakoznak. Frank el is megy, de egy nap Nick újra rátalál. A sors ad még egy esélyt, és a páros hamarosan ugyanabban a helyzetben találja magát, mint hónapokkal korábban.
Címről ismertem már korábban is ezt a történetet, de még a filmet se láttam, és a regényt se olvastam. A filmhez nem is jött meg a kedvem, de a regény lekötött és tetszett annak ellenére, hogy egy olyan téma van a középpontjában, ami ki szokott akasztani.
Ez egy csalás története, nem kevés gyilkos szándékkal mögötte. Frank és Cora Nick háta mögött összeszűrik a levet, és nem csak házasságtörőkké válnak, de gyilkosokká is válnának. Erkölcsileg nem lehet nekik drukkolni, pláne, hogy Nick rendes ember. Becsületesen dolgozik, jóindulatú és szereti a feleségét is. Cora az, aki soha nem szerette, és menekülésre használta, hogy kitörhessen a bűnös életből, amibe belekeveredett Los Angelesben, miután színésznőnek nem kellett. Nick elfogadta a múltjával együtt, adott neki egy új életet. Cora elégedetlenségének igazság szerint annyi oka van, hogy Nick görög származású, olyan munkát végez, ami mocsokkal jár, és a nőt fizikailag kezdi el taszítani.
Mégis, ahogy mentem előre a történetben, még szinte drukkolni is kezdetem nekik, pedig abszolút ez a páros a rossz a történetben. Csalnak, és egy jobb ember életére törnek. A szokott bajom is megvan: nem is ismerik egymást, sima fizikai vonzalom van közöttük, és Cora esetében még az is ott van, hogy ehhez ért. Felszed egy férfit, hogy jobb életet teremtsen neki, mint amiben éppen van.
Cain fordulatokkal színezi a történetet, és nagyon ki van találva, hogyan követik benne az események egymást. Ahogy a két bűneset követi egymást, ahogy ismétli magát a helyzet. Még a tárgyalótermi kitérő is tetszett, ha nem is volt túlságosan elegáns, ahogy első körben szabadultak a börtönből és kaptak egy esélyt élni tovább.
Pszichésen izgalmas, amit a helyzet tett velük. Alakul Frank és Cora jelleme is, a kapcsolatuk pedig még annál is jobban. Benne van annak is az esélye, hogy meg tudják valósítani a hagyományos értelemben vett jó életet, csak a karma visszavág. Van abban valami sorsszerű, ami történik velük.
A szerzőnek van annyi igazságérzete, hogy hiába hozza közel a szereplőket, egy percre sem felejti el, hogy mindketten bűnösök. Gyilkosok, csalók. Nem fér bele a világrendbe, hogy mindezt büntetlenül megússzák, és az élet úgy is alakul, hogy megkapják a tettükért a büntetést. Így áll helyre a világ rendje, és a történet kap egy frappáns csattanót a végére.
Olvasmányos, könnyen befogadható és szórakoztató a szöveg is. Azt külön díjaztam, hogy nyelvében is megkülönbözteti a karaktereket. A leginkább Nick esetében venni ezt észre, aki bevándorlóként akcentussal beszél.
Van benne feszültség, van tanulsága. Ha a világ bűnös is, a nagyobb rendben van igazság is.
Mai szereposztással, egy remake megnézésére filmen is vevő lennék. A sztori ugyanis jó.
Cain: A postás mindig kétszer csenget - Mint krimi: 80% gondosan szerkesztett, okosan építkező történet, aminek tanulsága is akadt.
Szubjektíven: 75% bár antihősök vannak, meg lehetett őket kedvelni. Jó a történet dinamikája.
Se veled, se nélküled kapcsolatos, életutas.
Brecks félvér lány, akit nagyon nyom annak a története, hogyan kezdődött az élete. A szülei ugyan nem voltak együtt, de a lány ismerte és szerette az apját, aki sokat foglalkozott vele. Míg el nem mondták neki a történetet: hogy az anyja egy szakítás után a barátja vállán sírta ki magát, aki úgy vélte, most eljött az ő ideje – a nemet nem fogadta el, megerőszakolta a nőt. Így lett Brecks, aki nem nagyon tudja, ez mit jelent rá nézve. A barátnőjébe, Jennába kapaszkodik és a céljaiba. Míg egy napon össze nem fut a nagyon helyes Jamie-vel – csakhogy a srácnak a szőke Jenna tetszik meg, és kezdenek is járni egymással. A lány pedig reménytelenül sóvárog a 
barátnője pasija után. Az egyetemre indulva azonban szakítanak, és Jamie most Brecks közelében él. A lány próbál továbblépni, de mindig Jamie mellett köt ki, akit magában Whiskey-nek is becéz, aminek a függője. Hosszú évekig küzdenek, hogy egymással legyenek vagy sem.
Nagyon húzta az idegeim ez a könyv. Elég hamar rájöttem, hogy nekem nem fog tetszeni, de azért végigszenvedtem. Kár volt…
Az első rész még érdekes volt azért, mert Steiner eltért kicsit a megszokott klisétől. Jamie és Brecks nem jöttek össze, mi több, a srác a legjobb barátnője pasija lett. Brecks meg próbált túllépni a reménytelen vonzalmán. Eddig tetszett – más volt, és szerintem Jenna és Jamie jobb páros is volt, mint Brecks és Jamie valaha is.
Csak aztán a szakítás után ezek ketten elkezdenek szeretni, távolodni és játszmákba bonyolódnak egymással. Ha valamit nagyon rühellek egy szerelmi történetben, ha valaki megcsalja a párját. Szerintem lehet kiszeretni valakiből, és mással lenni, de akkor szakítani kell és mással lenni – nem megalázva magukat, megbántani a másikat és viszonyba keveredni. Itt pedig Jamie és Brecks is kerül olyan helyzetbe, hogy megcsalják a párjukat a másikkal. Már csak ezért sem kedveltem őket.
Pedig Steiner igyekszik, hogy szerethetővé tegye őket. Csak éppen nekem ez nem jön össze: nem lehetnek olyan rendes, jó emberek, ha a magánéletükben ilyen játszmáik vannak. Különben is, olcsó kifogásnak éreztem, hogy soha nem jó kettejüknek az időzítés. Ha annyira szerették egymást, ahogy itt állítják, akkor lehetett volna megoldást keresni, és nem ezt a felemás helyzetet fenntartani éveken keresztül. Vagy pedig mondják ki, hogy vége és másként véget vetni ennek a sehova nem vezető, csak mindenkinek fájdalmat okozó helyzetnek.
A cselekményt abszolút kitölti, hogy hol járnak, hol viszonyuk van, hol mással próbálkoznak. Nem is simán untam, taszított, amit műveltek. Éreztem benne azt a botrány hangulatot, amit Tarryn Fisher használ. Csak éppen Fisher antihősökkel dolgozik, ő nem akarja a szereplőit nagyon rendes és helyes, kedves embereknek eladni. Azzal jobban ki is vagyok békülve, mint ezzel az álszent kettőssel, akik olyan nagyon jó emberek, csak egymásért romlanak el.
Ugyan abban van ötlet, ahogy Brecks a szerelmét az alkoholfüggőséghez hasonlítja végig, és a teljes könyvben végig is viszi a hasonlatot. Csak éppen nem tudom elhinni, hogy ez olyan nagyon szerelem lett volna. A lány részéről egy pillantásra fellobbanó elemi vonzalomról beszélünk. Egyszer nem éreztem azt, hogy többet látna a srácban annál a helyes srácnál, akibe beleütköztek kocogás közben. Ha áradozik is róla, a külseje kapja a dicséretet. A beceneve is ebből van: a szem- és hajszíne emlékezteti az italra. És ez a nagy szerelem?
Be is fejezem, mert megint felhúzom magam. Nálam nagyon nem talált be ez a könyv.
Steiner: Szeretlek, Whiskey! - Mint romantikus: 30% az alkoholfüggőséggel húzott párhuzam érdekes, a cselekmény nem.
Szubjektíven: 15% nem szerettem a szereplőket, utáltam a történetet is, minden aspektusban.
Kuang: Sárkányköztársaság
Zsin és Kitaj között lélekkapcsolatot hoznak létre, így Zsin újra hozzáférhet a Főnix erejéhez, a császárnő mágiája 
ellenére is. Visszatérve a csapathoz, bele is vetik magukat a harcokba. A császárnő flottájával kell mérkőzni, és Kitaj kitalál a lánynak egy szerkezetet, amit a tűz erejével kombinálva repülni is képes lesz.
A döntő csata. Amikor a lányt lelövik az égről, Nö-csa menti meg, használva a vízi sárkány erejét, amitől mindig is ódzkodott. A csatát végül nem a mágia dönti el: belépnek a harcba az északiak is, és az ő technikai fölényükkel nyernek. Zsin végezhetne a császárnővel, de hagyja elmenni. Az asszony még figyelmezteti, beengedték az országba a gyilkosaik.
A fiatalok ünneplik a győzelmük. A végén már csak Nö-csa és Zsin maradnak. A fiú azonban álnokul leszúrja a lányt és átadják az északiaknak – ez volt a segítség ára. A Sárkányköztársaság az északiak bábja lesz, akik minden mágussal leszámolnának.
Kitaj és a megmaradt mágusok megmentik a lányt, aki felismeri, hogy az elnyomott déliek élére kell állnia, és megdönteni a Sárkányköztársaságot.
Grey: Nem is olyan rendes srác
Sam és Ian már kezdenek összejönni, és a lány szexi fotót küld a férfinak. Tévedésből azonban nem csak Ian, de az egész tanári kar megkapja a képet. Lesz, aki kiakad, és iskolai tanács elé akarja őket állítani. Ian erre találja ki, hogy házasodjanak össze. Így is tesznek, titokban egybekelnek, és a tanácsnak bejelentik, hogy házasok. Ezzel el is rendezve a dolog.
A szüleik is összebarátkoznak, és Sam hamar teherbe is esik. A záróképben egy helyes kislány szüleiként látjuk őket, nagyon szeretve egymást.
Túszul eső, életet átbeszélő, kiutat kereső.
Christophernek nagy tervei vannak estére. A menő biztosítási ügynök végre randira mehet a lánnyal, akit hosszú ideje igyekezett felszedni. Még beugrott egy áruházba – jellemző módon, a pénteki napon sokan voltak, és ki is akadt azon, hogy lassan megy a sor. Christopher ki is mondja, ha valaki akadályozza, és nem érdekli, kit bánt meg és mennyire. A menő Mercedesében azonban kellemetlen élmény éri – egy csöves ül be mögé hívatlanul, és sakkban tartja. A férfi nem tudja, mit akar tőle és mire utazik. A kérdései is zaklatóak, szembesíti a munkájával, a 
kapcsolataival, és azzal, ahogy az emberekkel bánik. Christopher menekülni próbál, segítséget hívni, de mintha a potyautasa csak szórakozna a gyötrődésén, és fogságba esnek az autóban, a parkolóban a pláza parkolójában.
Gyorsan olvasható, könnyed kis thriller, ami már szinte inkább kisregény, mint teljes jogú regény. Rövidebb is, cselekményben is egyszerűbb, mint azok a kötetek, amelyeket nyugodtan hívok regényeknek.
Nem ez az azonban, amiért nem fogott meg magának. Sokkal kisebb oldalszámmal is olvastam olyan thriller történet, ami magába szippantott. Itt azonban erre nem került sor, pedig az alapötlete ennek is tetszett.
Egy ijesztő idegen beszáll a kocsiba, és máris ott a sakk-helyzet. Mit akar? Milyen fegyvere van? Hogyan lehetne menekülni? Christopher ott van, és ki kell találnia, mi legyen a következő lépése. Csak sajnos ebből nem jutunk el sehova.
Nem történik szinte semmi a cselekmény alatt. Attól kezdve, hogy Christopher mögé beül a potyautas, az események helyett párbeszéd következik. Christopher nem tud mozdulni, az utas nem akar. Ott vannak az autóba zárva. Az még tetszhetett is volna, ahogy a sportkocsi börtönné válik, de elrontja a hangulatot, hogy olyan konfliktusokat talál ki a szerző, mint a vizelési kényszer megoldása. Christopher WC-re kellene, hogy menjen, de nem mer elindulni. Így gyötrődik, mit csináljon, mert nem akarja tönkretenni a vizeletével az üléseket. Mondanom se kell, mennyire nem tudott ez a helyzet lekötni. Inkább röhejessé tette a sztorit, mint növelte volna a feszültséget.
A vége ismeretében már kicsit másnak tűnik a sztori is. Nem is annyira thriller, hanem egy példázat. Ami azt tárja fel, hogy aki ma sikerember akar lenni, az a szívével fizeti meg az árat. Christopher sikeres, gazdag, de cserébe egy bunkó, akit nem lehet megkedvelni. Az egyik gond is, hogy a főszereplő nem lesz szimpatikus, így nem is akartam drukkolni. A modern kor gyermeke, egy farkas a farkasok között. A helyzet kulcsa az lenne, hogy Christopher megváltozik, de erre képtelen. Így belesodródik abba a végjátékba, amit nem mesélek el, de nem tetszett.
Misztikus vonalat visz a történetbe, és nem kaptam kiutat. A végén csak néztem a lapot, és azon merengtem, mégis mi lenne a megoldás? Ha Christopher kiszállna, feladná az eddigi élete szimbólumát, más lenne, megmenekülne? Vagy örökre ebben a pokolban, ebben az ördögi körben ragad?
Végül, ami miatt tovább esett a hangulatom és a könyv megítélése. Nem úgy olvasok, hogy helyesírási hibákra vadászok közben. Ilyenkor élvezem is, hogy az agyunk segít átugrani, és nem kell észlelni mindent. Itt viszont annyi volt, hogy még így is feltűnt.
Az ötlet jó volt, de nem tetszett, amerre a cselekmény halad és a hős is irritáló volt. Kár.
Kolev: A potyautas - Mint thriller: 55% az alapötlet jó, de thriller helyett inkább példázat, a vége is kurta-furcsa.
Szubjektíven: 25% nem volt szimpatikus a főszereplő, nem tetszett a vége sem – csak az alap.
Gyógyuló, romantikus, jövő felé haladó.
Olaszország, egy elhanyagolt villa Toszkánában. Egy fiatal ápolónő, Hana maradt itt egy súlyosan megégett beteggel, akinek nem ismerik a nevét és a történetét sem. A kulturált beszéde miatt, az angoltudása miatt gondolják, hogy angol lehet. A családját a háborúban elvesztett fiatal nő a férfiba kapaszkodik, és minden áron igyekszik életben tartani. Közben csatlakozik hozzá egy tolvaj, az apja régi ismerőse, akinek van egy elmélete, ki lehet a titokzatos beteg. Nem angol, hanem magyar. Egy Afrika-kutató, aki a háború alatt a németekkel dolgozott 
együtt. Negyedikként egy indiai származású utász érkezik, Kip. A négy ember sorsa összefonódik, és lassan megelevenedik Almássy László gróf története is, aki egy szerencsétlen szerelem történetét hordozza magával.
Nem tudnám eldönteni, hogy a regény vagy a belőle készült film híresebb, Gyanítom, hogy a filmet ismerik többen – bevallhatjuk, a mi korunkban azok népszerűbbek, mint a regények, amelyekből készültek. Most pl. a Netflixen nagyon megy A vezércsel, azt sokan megnézték, de vajon hányan olvasták Tevis regényét is? Az a sejtésem, ugyanez a helyzet Ondaatje regényével is. A film miatt sokan ismerik, de lényegesen kevesebben olvasták is.
Gyorsan elmesélem, a filmet még nem láttam, csak hallomásból ismerem. Egyike azoknak a nagy, romantikus mozi sikereknek, amelyek nekem túl romantikusnak tűnnek. Mégis, ennyi alapján volt egy előzetes kép a fejemben, miről fogok olvasni. Almássy szerelméről és az Afrikában történtekről.
Így nem kicsit lepett meg, hogy a regénynek csak egy nagyon kis része foglalkozik Almássy történetével. Nem is egy nagy szerelem története – egy szerencsétlen viszonyé, ami különösebben hatni sem tudott rám. Ha nem ér tragikusan véget a nővel a történet, nem is lenne benne igazán dráma. Összesodródtak, kicsit szerették egymást, aztán ment mindenki tovább a maga útján. A vége miatt azonban dráma kerül bele, és Almássy lelkén marad egy seb, ami most talán jobban kínozza, mint az égési sebek.
A regény a villában játszódik, ahol ott van az a négy ember, akiknek fájdalmas történeteik vannak a múltjukban. A fiatalember, aki ki lett ragadva az otthonából, más emberek háborúját vívja egy idegen vidéken. A fiatal nő, aki elvesztette a családját, a vőlegényét és a megszületendő gyermekét is. A kezét elvesztő tolvaj, a csúnyán megégett titokzatos férfi. Ez köti össze őket, a veszteségeik.
Számomra leginkább arról szólt ez a regény, hogyan kezdődik el a feldolgozás, és mindenki megtalálja a maga útját a jövőre. Lesz, akik egymásba kapaszkodnak meg, más viszont a lezárás mellett dönt. Nem egy romantikus szerelmi történet ez, hanem háború utáni dráma, feldolgozás történet a szemembe.
Ondaatje nagyon érzékenyen és líraian tud írni mindezekről. Nem kalandregény ez, hanem karakterközpontú utazás az emberek szenvedéseibe és a gyógyulásba.
Ám hiába tudom ezt elméletben értékelni, a helyzet az, hogy olvasva nagyon untam az egész regényt. Hana sem lett szimpatikus – kifejezetten irritált az a rész, amit kihámoztam a gyereke elvesztéséről. Nincs tisztázva, hogy elvetélt vagy maga idézte elő a baba elvesztését, mert a kicsi apja meghalt. Nekem az lenne logikus, hogy még jobban kapaszkodik a babába, ami a férfiból marad. De nem Hana. A férfival a gyereknek is veszni kell. Én meg nem bírtam a nőt.
A lélekkel foglalkozó, érzékeny kötetek szerelmeseinek ajánlott – kalandkedvelőknek nem.
Ondaatje: Az angol beteg - Mint kortárs: 65% gyötrődő emberek, a háború utáni miliő, érzékenyen és lírain megírva.
Szubjektíven: 25% a szöveg szépségét tudtam értékelni, de a történet nem tudott lekötni.
Hogy is volt sorban?
Vagyis, az alábbi 3 Harry Potter, Percy Jackson és Harry Bosch kötet közül melyik hányadik is a sorozatban?
HP:
A: Halál ereklyéi
B: Titkok Kamrája
C: Főnix Rendje
PJ:
A: A villámtolvaj
B: Csata a labirintusban
C: A szörnyek tengere
HB:
A: Perújrafelvétel
B: Sötét visszhang
C: Csontok városa
Megoldás - Tovább!
Bajnoki címre törő, kapcsolatos, függőséggel hadakozó, zűrös.
Beth Harmon még kisgyerek, amikor megárvult és intézetbe kerül. A csendes, magának való kislány összebarátkozik a gondnokkal, aki megtanítja sakkozni. A lányka életét így már két dolog teszi elviselhetővé: a nekik adagolt nyugtatók és a sakk. Még a gondnok is felismeri, hogy mekkora tehetség a lány, próbál segíteni neki, de az igazgatónő első adandó alkalommal eltiltja a lányt a játéktól. Beth szerencséjére örökbe fogadják, és 
13 évesen visszatérhet a játékhoz. Amikor egy bajnokságot megnyer, a pénzjutalom miatt a mostohája pártolni kezdi a szenvedélyét, és a lány versenyeken indulhat, képezheti magát, miközben már keres is. Kamaszként már csak egy cél lebeg előtte: bajnokká válni. A sakk határoz meg mindent az életében, miközben egyre jobban meggyűlik a baja az árvaházban indult függőségével is. Ha olyan amerikai bajnok akar lenni, akivel az oroszoknak is számolnia kell, lépnie kell.
Azon vitatkozhatnánk, hogy ki mennyire tartja sportnak a sakkot. Én a sportok közé sorolom, vannak belőle versenyek és bajnokságok is, erre is ugyanolyan keményen kell készülni és edzeni, mint akármelyik másik sportra, még a született tehetségeknek is. Így ez a regény hamisítatlan sport regény, amelyben az egész folyamatot megkapjuk a szárnybontástól a bajnoki cím elnyeréséig.
A történet lineárisan halad előre, és végig a sakk van a középpontban, hiszen Beth számára ez az igazi szenvedély. Élete minden szegmense ezzel van átitatva. Ez a jövőbeli terve, a hobbija és szakmája, még a szerelmi életét is a sakk alakítja – rendszeresen olyan férfiak mellett köt ki, akik szintén ebben a világban élnek, akik segíthetik és taníthatják. Mondhatni, a viszonyaiban is fontosabb a sakk, mint akár a szex. Beth kisgyerekként kezd játszani, látjuk, ahogy egyre fejlődik. Akiktől tanul, ahogy magát képezi. Majd elindulnak a versenyek is, és innentől már a feszültség is megjelenik. Izgulni lehet, ki mit lép, kivel mérkőzik a következő partin – pedig maga a sakk engem untat, de itt izgalmasan van megírva!
De nem csak a sakk és a versenyek miatt jó a regény. Tevis nagyon elkapta a karaktereket is. Ugyan Beth az abszolút fókusz, de megtölti a regényt egyedi, érdekes mellékszereplőkkel is. Nagy kedvencem lett a szintén sakk csodagyerek Benny, aki egy szerethető különc. De van itt ellenszenves igazgatónő, szétesett mostoha és sok-sok sakkbolond is. Beth pedig egyszerre esendő és zseniális. Miközben irigyelhető, valamiben mennyire zseniális a lány, sok a démona is. A függőség, a gyerekkori sebek – a sakk annak is az eszköze, hogy mindent túléljen.
Van a regényben ma is aktuális téma. Beth nő, és zavarja, hogy a neme miatt negatívan megkülönböztetik a versenyeken. Mintha számítana a sakktábla mellett. Ő a tetteivel képviseli az egyenjogúságot, és a regényben van egy feminista felhang. Hozzáteszem, hogy nem egy mai darab – 1983-ban írta Tevis, férfiként – és ma is teljesen vállalható, nem femináci, hanem az egyenjogúságért kiálló darab.
Érdekes volt azért is, mert a sakk világát nemzeti szinten is megmutatja. Milyen volt sportként az Államokban és a Szovjetunióban. Hidegháború dúlt az asztalnál is, és mivel hagyományosan az oroszok voltak a jobbak, ők ezt nagyon profin szervezték és működtették. Szociálisan érdekes egymás mellé tenni, ahogy a két nemzet más-más módon viszonyult a sakk, a sakkozók és a versenyek világához.
Olvasmányos is a regény, szórakoztató annak is, aki nem szereti a sakkot. Magam is ilyen lennék. Igazság szerint egy dolog volt csak, ami irritált. Ahogy Beth 13 évesen egy egyetemista fiúra figyel rá, beszél vele kb. háromszor, aztán mindig hozzá hasonlít másokat.
Nem számítottam rá, hogy ennyire megfog a regény, de magával rántott. Most pedig irány a Netflix, nekikezdek megnézni, mit hozott ki belőle a sorozat.
Tevis: Vezércsel - Mint sport: 100% szórakoztató cselekményű, a sportot bemutató regény aktuális kérdésekkel.
Szubjektíven: 98% egy kis magánéleti szálon kívül nem tudok mibe belekötni. Tetszett!
Cím: The Burning God
Szerző: R.F. Kuang a kínai származású írónő a Mákháborúval futott be. Sajnálom is, hogy a COVID miatt elmaradt a dedikálása Pesten.
Műfaj: fantasy
Cselekmény: Zsin ráébred, az igazi erő az elnyomott milliókban van, akiknek az élére áll és harcba indul a JInekkel és szövetségeseikkel. Kérdés, a Főnixet vissza tudja-e fogni, mielőtt felégetné a világot?
Várható megjelenés: angolul is friss, 2020-as. Bízom benne, hogy 2021-re olvashatjuk magyarul.
Miért várós?
Háborús, zsarnok ellen küzdő, képességes.
Zsin számára már csak a bosszú maradt. Ta-csi császárnő elárulta az osztagot, a birodalmat, ezért fizetnie kell. A megmaradt sámánokkal azon dolgozik, hogy megteremtsék a bosszú feltételeit. A kalózkirálynő gyilkosainak szegődnek el, fegyverekért cserébe. Nö-csa apja, a Jin herceg kínál nekik egy másik utat: neki is elege van a 
zsarnok uralkodóból, megdöntené a hatalmát és köztársaságot vezetne be. Zsin az ügy mellé áll, és igyekszik tökéletesíteni a képességeit. Ta-csi ezt nem hagyja, és nem csak a sereg, de személyesen a lány ellen is küzd. Zsin így hamarosan már azért küzdeni kényszerül, hogy az erejét használhassa. fegyverré válik Vajszra Jin kezében, miközben egyre zavarosabbak az érzelmei Nö-csa felé, és igyekszik újjáépíteni a barátságát Kitajjal, miközben menetelnek egy újabb háborúban.
Egy sorozat középső része és itt egyértelmű arra a válasz, kell-e ismerni az előzményeket a Sárkányköztársaság élvezetéhez: kell. Nem csak a szereplők közti kapcsolatrendszer öröklődik onnan, de az első részben történteket szolgálnak a szereplők mostani motivációjának. Ugyan egy más háború ez, de abból nőtt ki, ami a Mákháborúban zajlott. Az sem utolsó szempont, hogy azt már most lehet tudni, hogy a harmadik rész meg szervesen ebből fog kinőni. A végén már ott vannak azok az elemek, melyekkel indulhat a végjáték.
Továbbra is összetett, izgalmas világa van a történetnek. Fantasy, de távolról fel lehet ismerni hasonlóságokat. A birodalom az ősi Kínára emlékeztet, csak itt van mágia és élőek az istenek. A végére bekapcsolódó szuper hatalom az egyistenhitével meg olyan, mint amikor érkeztek a keresztények téríteni erre a vidékre. Volt technikai fölényük, és nem fogadtak el más nézeteket, csak a sajátjaikat. Még az is itt van, hogy indulnak a vallási háborúk.
Szerettem a regény összetett karaktereit. Nagyon kevés olyan alak van, akire rá lehetne sütni egyszerűen, hogy jó vagy rossz. Keverednek bennük a vonások, és Zsin sem egy makulátlan hősnő. Makacs, bosszúszomjas, és van benne egyfajta szolgalelkűség is. Ugyan a képességei miatt neki kellene vezetnie, szívesen besodródik valaki erősebb akaratú mellé, és követi a parancsokat, emiatt elvakult is tud lenni. Nem itt fordul elő először, hogy mire a lány észbe kap, mit szabadított el, már késő.
Élők a mellékszereplők mellette, és szép lassan mindenki megkapja a maga történetét. Van, aki a háború alatti traumákat és sérüléseket dolgozza fel, más a mágiával való kapcsolatával, gyerekkori traumákkal szembesül és próbál túlélni. Vannak hűségesek, akadnak árulások és még az erkölcsi rend sem egyértelmű. Attól függően, milyen rendszerben gondolkozunk, változik, ki itt a jó és ki a rossz. Még Ta-csi sem lehet egyértelműen gonosz.
A regény azonban hosszú, és nem mindig indokoltan az. Rendben, valahol tudom értékelni, hogy nagyobb a perspektíva. Nem csak a csatákat, a mágiát kapjuk, hanem az egésznek a logisztikáját is. Hogyan alakul ki a stratégia, ki hogyan helyezkedik? Csak éppen ezt unalmasabb volt olvasni. A regény első felében nem egyszer éreztem azt, hogy mellékes részek vannak nagyon alaposan tárgyalva, inkább haladnia kellene a szerzőnek.
A regény második felére ez is megjön, és egy kifejezetten izgalmas, letehetetlen kaland és akciómenetet kapunk. Jobb érzéssel is tettem le a könyvet, mint ahogy 150 oldal után éreztem magam a cselekményben.
Van tanulsága, szórakoztató és izgalmas is, olvasmányos. Jó a világépítése, és elég egyedi a mágiavilág is, amit Kuang kitalált. Mikor is olvashatom a harmadik részt?
Kuang: Sárkányköztársaság – Mint fantasy: 75% markáns karakterek, jól kidolgozott – kissé elnyújtott – cselekménnyel.
Szubjektíven: 70% az eleje, a sok tervezés nagyon belassította, de aztán magára talált a sztori.