Sorozatgyilkosos, viszonyos, múltért megfizető.

Egy történelmi spanyol városkában a felszín alatt komoly indulatok forrnak. 20 évvel ezelőtt egy sorozatgyilkos szedte az áldozatokat, és a rendőrnyomozónak a saját ikertestvérét, egy sikeres régészt kellett lecsuknia a bűnökért. A szabadlábra helyezés küszöbön áll, és a gyilkosságok folytatódnak, mintha nem telt volna el 20 év. Unai nyomozó kapja az esetet, és szinte azonnal megkeresi a börtönből az egykori régész, hogy segítsen neki. Ez lehet az esélye, hogy tisztázza a nevét. Unai nem tudja, mennyire hihet a férfinak, miközben az áldozatok száma nő. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy mióta megözvegyült, Unai most először kezd szerelmes lenni. Az új főnöke, Alba tetszik meg neki, és bonyolódnak viszonyba – bár az asszony férjnél van, és mindketten szenvednek a helyzettől.

A baszk krimiknek úgy tűnik van egy egyedi hangulata – de az is lehet, hogy nem kellene általánosítanom két szerző és 5 olvasott regény után, de ezekben határozottan megfigyeltem egy közös vonást.

A fehér város csöndjében is megjelent egy szinte misztikus hangulat. Ez a vidék tele van történelemmel és mítoszokkal. Az emberek ugyan katolikusok, de ezek elemei keverednek a történelmi mítoszokkal, korábbi vallásokkal és így egy különleges atmoszféra jön létre. Azon sem lepődtem volna meg, ha boszorkányok tűnnének fel, mert a regény hangulata elbírná. Talán egy urban fantasyhoz tudnám hasonlítani: mai, hihető, csak mágia is van benne. Ez a regény annyiban más, hogy nincs mágia, csak lehetségesnek tűnik.

Vitória a helyszínünk, ami önmagában elvarázsolt helynek hat. Sok történelmi emlék, nem egy többszáz éves. Ugyanakkor egy modern városka, a hegyvidéken. Az, hogy ilyen, nagyban hozzájárul a fentebb említett atmoszférához.

Amit azért igyekszem ennyire magyarázni, mert nekem ez volt a regény legerősebb élménye. Ez a magával sodró, tragikus és misztikus hangulat, ami beleette magát a történetbe. Fontosabbnak éreztem, mint magát a krimit és a cselekményt.

A hangulathoz hozzájönnek a szomorú sorsú szereplők és a rengeteg tragédia. Szinte skandináv krimiben éreztem magam, olyan nyomorultak a nyomozók és a családjaik. Alba gyászolja a megszakadt terhességét, és az új beosztottjával vigasztalódik, miközben bűntudata van a férje miatt. Unai 20 éve gyászolja a tragikus körülmények között elhunyt feleségét és a meg nem született ikreiket – valósággal egy mauzóleumban él, és a munkája a mindene.

De tragikus történet az is, hogy született meg a gyilkos, és miért gyilkol. Nem mintha magát a gyilkos személyét sajnálni kellene – kőkeményen szociopata, aki jól megjátszotta magát, de hidegvérrel állt bosszút egy 40 éves sérelemért, és gond nélkül tette volna fel az áldozati oltárra a feleségét és a testvéreit is.

Ahogy a skandináv krimikben, itt is van egy társadalmi jelenség. A családon belüli erőszakba megyünk bele részletesebben, és adja az alapot ahhoz, hogy mi lesz egy szociopata ravasza, ami után már csak a bosszú számít, és rákap a vér ízére.

Az idősíkok keverése feldobja a történetet, de nem mondanám se pörgőnek, se izgalmasnak. Inkább elringat abba a hangulatba, amit fentebb már próbáltam magyarázni. Sajátos ezzel, lekötött, de azért én még mindig többre értékeltem volna egy gyilkosabb, pörgő nyomozást.

Készült belőle film is, már meg is kerestem a Netflixen, kicsit még emésztem a regényt, és meg is nézem. Aztán lehet olvasni a folytatást – fogom is.

Garcia Saenz de Urturi: A fehér város csöndje – Mint krimi: 80% nagyon erős atmoszférájú, sodró regény mély karakterekkel, tragédiákkal.

Szubjektíven: 65% a főszereplő túl tragikus figura, és több cselekményt szerettem volna.

5: Carrigan: Az oroszlán árnyékában – Negin éppen csak megtudta, hogy egy elátkozott isten lánya, a szerelme meg többszáz éves harcos, amikor máris alkut kényszerül kötni a mezopotámiai főistenekkel. Mi az ára a szerelme életének és a saját szabadságának? Nem csak egy kis flört az istennel…

4: Johnston: Az áruló isten – Edrin Walker olyan mágus, akitől rettegnek. Az elme befolyásolója, akiből könnyen lehetne világok zsarnoka. Mégis, ő volt az, akinek le kellett számolnia egy istennel. Majd alkut kötnie: minden emlékét és az otthonát is fel kellett adnia a barátja biztonságáért. De az alkut megszegik, az emlékek jönnek vissza és Edrin is.

3: Lim: Fénytörések – az alternatív valóságban Shang halálos sebet kapott a hunok elleni harcban. Mulan azonban nem hagyhatja meghalni, még az alvilág császárjával is képes alkut kötni az életéért: meg kell találnia a férfi lelkét, kivinnie magával még az éjjel folyamán, vagy Mulan lelke is itt ragad a császár szolgájaként.

2: Gárdonyi: Ida regénye – Ó Ida nem nagy álmokat dédelgetett, csak hazatért az apjához és rendes életre vágyott. Az apja viszont a lányával egykorú, ledér asszonyra vágyott, így a lányát gyorsan férjhez adta. Csabának az örökség kellett, hogy megmentse a birtokot. Iával alkut kötnek: a világnak eljátsszák a férjet és feleséget, különben idegenek egymásnak, akik 1 év múlva elválnak. De mi történik, ha már nem idegenek lesznek egymásnak?

1: Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban – Ophélie a Sarkon kell, hogy boldoguljon, és ehhez kénytelen pár alkut megkötni. Az egyiket a vőlegényével: a kapcsolatuk csakis papíron létezik, a szertartáson képességeket adnak egymásnak, és nem lesznek igazi házasok. Az őssel pedig még nagyobb alkut kénytelen kötni: a könyvéből kell olvasnia, hogy megmentse a szerettei életét, mert bizony az alku ellenére a leendő férje mégsem csak egy idegen a számára, akitől szabadulni akar…

Szerelmi háromszöges, kémkedő, oldalt választó.

Borisz hiába Németországban nőtt fel, elég bemutatkoznia, hogy máris sértések és poénok tárgya legyen, mivel orosz származású fiatalember. Az egyetemen is magányos, csendes fiú, aki írói karrierről álmodik. Ám egy alkalommal, amikor belekötnek, egy magas, szőke fiú megmenti. Így ismerkedik meg Franz-cal, aki az apja elvárásai elől menekült a jogi karra. Nem akar náci megszállott lenni, nem akar katonának lenni. Nőcsábász, megnyerő fiú, aki jól rejti, hogy a szívét összetörte Greta. A két fiatalember testvéri jó barátságot köt, és Franz még azt is lenyeli, amikor Greta és Borisz egymásra találnak. Pár évvel később Franz náci katonatiszt, aki ellenállókra vadászik. Greta kettős ügynök. Borisz ellenálló. Az útjaik keresztezik egymást, az érzelmek felizzanak, és mindenkinek el kell döntenie, kihez lesz hű a továbbiakban.

Tudom, nem vezet sehova, ha elkezdem összevetni a történetet egy másikkal. Néha azonban nem bírom megállni, olyan szinten emlékeztet az egyik a másikra. Ennek a regénynek a kapcsán egy film jutott eszembe, és nem is bírok szabadulni az analógiától.

Van egy szerelmi háromszögünk, amiben két testi-lelki jó barát ugyanazt a nőt szereti. Megvan, a nő melyiküket szereti igazán szívvel, a speciális helyzete miatt mégis ingadozik a két férfi között. Közben dúl a háború. Hogy lehet ennek happy end a vége? Tisztán sehogy, de van a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad módszer. Itt is ezt alkalmazták. Amiben ezt láttam, ugyanígy megoldva: a Pearl Harbor. De akkor spoiler jön, vagyis a kecske-káposzta módszer röviden: az egyik férfi hősi halált hal, feláldozza magát, hogy a szeretett nő és a jó barát túléljen és együtt tudjon lenni. (A nő azt a férfit szereti igazán, akivel elszökhet.) Ám a nő a meghaló férfi gyermekét várja, akit majd a másik férfi a sajátjaként nevel fel. Így a szerelmesek együtt lesznek, de a másik is kap valamit – ha meg is kell halnia, hogy ne legyen dráma azon, hogy éljenek hárman egymás mellett.

Talán ebből is látszik, hogy bár a világháború alatt játszódik a regény, nem történelmi regénynek olvastam. Számomra ez a Borisz – Greta – Franz háromszög regénye volt. Ugyan mindenkinek volt történelmi szerepe és háttere, de mégiscsak az volt a fő szál, melyik férfival van éppen a nő, ki kit szeret és mi történik érzelmi szinten.

Nagyon nyitva van a két főszereplő, vagyis Borisz és Franz lelki világa. Borisz a tipikus hős, aki kiáll az elveiért, jó ember és egyensúlyban van magával, maximum Greta miatt gyötrődik. Franz azért is izgalmasabb, mert ő meghasonlik. Azért áll katonának és lesz SS, hogy az apja békén hagyja Boriszt. Viszont, a feladatait ellátja. Megveti magát, de jó katona, és öl is az SS parancsainak megfelelően. (Már csak ezért is neki kell halnia: vezekel.) Sokkal érdekesebb az ő traumája, a nehéz családi háttere, mint Boriszé. Azt is hitelesebbnek érzem, hogy miután összetört a szíve, nőcsábász lett, de mindig is Greta után vágyott, akit nem tud elfelejteni.

A háborúból is vannak érdekes elemek, de ezek inkább a háttérországból. Ahogy a mindennapi embereket fanatizálták, ahogy az ellenállás próbálkozik, de kevés sikerrel. A hangulat, a kis részletek – az történelmi. Itt nem csak alibi, hogy a II. VH idején játszódik a történet, valóban van történelmi színezet, ha a hőseink kitaláltak és nincsenek is jelen történelmileg jelentős eseményeknél.

Megírva női regényként van, szenvedélyekkel és nagyon sok érzelemmel.

Mivel nekem Franz volt a szimpatikusabb, kicsit búsulok, de nem tudok jobb véget kitalálni.

Tomcsik: Tél Berlinben - Mint történelmi romantikus: 65% érzelmes, más szemszögből közelít a témához, személyes.

Szubjektíven: 60% voltak érdekes részei, a történet olvastatta magát, de a vége… keserédes.

Ráfordulunk a karácsony előtti finisre, vagyis már csak az utolsó idei megjelenések vannak vissza.

• Maxim: Spark - YA disztópia
  • Még mindig hiszek - memoár, romantikus dráma
  • Erény és bosszú gyermekei - YA fantasy

(A kiadó az előrendelőknek már hétfőre feladta, de a boltokba a héten kerül.)

• Könyvmolyképző: Éjféli nap - YA urban fantasy
  • A hatalom - YA urban fantasy
  • Éld át a pillanatot - YA
  • A Lepke és a Láng - romantikus, kosztümös
  • Vágymágusok 2. A két herceg - YA fantasy
  • Bébicsőszök Klubja - gyerekkönyv
  • Szerelem a Corona idején - YA romantikus novellák

December

7. Sienkiewicz: Quo vadis - történelmi 5

8. Benyák: Képtelen történet - gyerekkönyv 4,5

9. Moseley: Nincs vesztenivalóm - romantikus 4

10. Springer: Az eltűnt márki esete - ifjúsági 4

11. George: Kis francia bisztró - női 5

12. Petrucha: Deadpool - Praclik - akció 5

13. Lockhart: A hazudósok - ifjúsági 3,5

      DeCandido: Alien - Izoláció - sci-fi 3

Lassan év vége, de még azért év végi leltárt nem írok, csak hetit.

Családi rejtély nyomába eredő, szerelős, űrlények elől menekülő.

Ellen Ripley megígérte a kislányának, hogy a 11. születésnapjára hazatér a küldetésből, és ezzel a munkával annyi pénzt keres, hogy nem kell többet elmennie, és részeges volt férjétől is végleg megszabadulnak. Az űrhajója azonban eltűnt, és Amanda 11. születésnapjára nem érkezett vissza az anyja. A kislány úgy nőtt fel, hogy tudni akarta, mi történt az anyjával. Úgy nőtt fel, hogy neki kellett a felnőttnek lennie, mert a nevelőapja egy állást sem tudott megtartani, mindent elivott. A tehetséges lányt 16 évesen az iskolából is kivette, így papírok nélkül a technikai zseni lány még egy rendes szerelői állást sem kaphatott meg. A Weyland-Yutani segített volna, de belőlük meg a lány nem kért. Már felnőtt nő, amikor előkerül az anyja hajójának fekete doboza. Amanda pedig elindul érte, a cég megbízásából. Az űrállomáson azonban káosz fogadja: egy rejtélyes űrlény elkezdte levadászni az embereket, és Amandában felmerül, egy ilyen lény lehetett az anyja hajójának is a végzete.

Lehet játékból is jó regényt írni. Meg lehet nézni, hogy a Witcher mivé nőtte ki magát. Az már nem is csak egy regény- és játéksorozat, hanem egy egész franchise épült köré. A regényeknek pedig semmi játék íze nem lett.

Az Alien – Izoláció is játék alapú, de sajnos nem tud olyan eredményeket felmutatni, mint a fentebb emlegetett sorozat. Ugyan ígéretes új kezdetet ad az univerzumnak, de mint regény, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ha az alapozást nézem, azzal még elégedett voltam. Érdeklődve Amanda élettörténetét, ahogy a sok nehezíti tényező hatására milyen helyzetben él most, és hogyan keresi még mindig az igazságot. Ahogy a nevelőapja folyamatosan tönkretette az esélyeit – az nagyon durva, ahogy az iskolából kivette és a lánynak kellett eltartania a részeges, sérült férfit.

Szimpatikus hősnőt kaptunk, akinek megvan a maga képessége: Amanda technikai zseni. Ösztönösen ért a gépekhez és bármit megszerel. Lélekben erős, bátor fiatal nő, aki nem ijed meg az árnyékától. Önállósodott, amint erre lehetősége lett.

Ám sajnos ő az egyetlen karakter, akit jobban megismerünk és meg lehetett kedvelni. A mellette levő többi szereplő annyira árnyékalak, hogy még az emlékeiből megjelenő anyja is élénkebb szereplő, mint bárki más a bázison. Úgy meg elég nehéz azért drukkolni, hogy ne egye meg őket az alien, hogy a nevük mellé nem társul arc vagy egy történet. Úgy is éreztem, hogy Amandát leszámítva mindenki alien csemege.

Ha már az alien. Az ugyan benne van, hogy mennyire félelmetes vadászok és szörnyetegek, de mégsem lettek ijesztőek. Talán, mert Amanda sem ijed meg, kezdettől felveszi a harcot, és nagyon hamar küldetéstudata alakul ki: küzd, hogy ezek a lények elpusztuljanak és mellette meg akarja találni az anyját. A kevés jelenetük is steril, nem volt horror érzet – noha van egy pár ember, akiknek a kivégzése helyet kapott a kötetben.

Ami viszont megvolt, és már szinte elvárás az Alien regényekbe: a Weyland-Yutani sok tekintetben nagyobb szörnyeteg, mint a xenomorf lények. Itt is az emberi életek érnek nekik a legkevesebbet, a lényeket akarják és a bevételt, amit a hadi iparban jelentene, ha ilyen lényekből lenne seregük. Korrupt, hatalmas és legyőzhetetlen – simán el tudom képzelni a folytatást, ahol Amanda és a cég egymásnak feszülnek.

Majd kiderül, folytatás lesz-e, elvileg a történetbe simán belefér. Azért remélem, ha valóban kap folytatást, nem lesz a nagy része olyan ízű, mintha x-boksz játék előtt ülnék.

DeCandido: Alien – Izoláció - Mint sci-fi: 55% egyes részei nagyon játékízűek, az alapozás (Amanda) jobban sikerült.

Szubjektíven: 50% a hősnőt és a Weyland-Yutani szemétségeit bírtam, az akciót nem.

Nyaralós, kamaszos, vagyonért küzdő.

Cady mindig is egy mesének képzelte el a családja történetét. Volt egyszer egy király, akinek három gyönyörű lánya született, akik férjhez mentek és nekik is gyermekeik születtek. Boldogok lehettek volna, de a király folytonos függésben tartotta leányait: ki szeret engem legjobban, kire hagyjam majd a királyságot? Amikor Cady 16 lesz, és beleszeret az egyik nénje párjának unokaöccsébe, aki rendszeresen velük nyaralt, a saját bőrén is tapasztalja, mit jelentenek a családi elvárások. Gat indiai származású, a nagyapjának nem elég jó, így a lányra az anyja nyomást helyez. Cady azonban már megelégelte, hogy mennek itt a dolgok. Az unokatestvéreivel és Gattel, vagyis a hazudósokkal véget akarnak vetni a családi viszálynak. 2 évvel később tér vissza az amnéziában szenvedő Cady a szigetre, hogy kiderítse, mi történt itt 2 éve nyáron és miért szakadt meg a kapcsolata Gattel, akit még mindig szeret.

Kicsit még gondolkozom azon, mennyire is tetszett nekem ez a történet. Sok minden akad benne, amiért érdemes elolvasni és van üzenete, de valahogy mégsem tudott magának igazán megnyerni. Még keresem az okokat, az egyik biztosan Cady.

De haladjunk sorban. Miért pont hazudósok? A cím szempontjából érthető, Cady, a két unokatestvére és Gat kis baráti körének volt ez a neve, de ki nem érdemelték. Rendes gyerekek voltak, messze nem egy hazudós banda. Ők nem a Pretty Little Liars. Így már itt maradt számomra egy kérdőjel: miért pont Hazudósok? Nem voltak azok.

A cselekmény igazság szerint egy nagy átverés. Úgy van megírva, mintha ez az egész egy nagy szerelem története lenne, Cady első szerelméé. Gat már korábban is megtetszett neki, és a 16. évében a fiú is felfigyel rá, és pár lesznek. A visszaemlékezésekből ki van emelve, Cady hogyan lesz egyre szerelmesebb, a kérdéses nyár is kettejükről szól. Amikor a balesete után végre visszaengedik, akkor is az a nagy kérdés a számára, a fiúval mi történt, miért nem ír neki és miért nem szereti már.

Valójában ez nem szerelmi történet. Cady és Gat tiltott szerelme adta a lánynak a lökést, de igazából arról szól, hogy a gyerekeknek elege lesz abból, hogy az örökségért küzdő anyáik miatt nekik min kell átmenniük. Minden arról szól, hogy a nagyapjuknak megfeleljenek. Legyenek jó tanulók, a megfelelő emberekkel barátkozzanak, nézzenek ki csodásan. De soha nem lehetnek elég jók, ahogy az anyáik sem, akik már ott tartanak, hogy egymásnak esnek a különféle vagyontárgyakért.

A sorok között rengeteg szó esik arról, hogy mit tesz a vagyon még a szerető testvérekkel is. Hogy válik a szeretet mérgezetté. Szó van benne a liberális rasszizmusról: a nagyapa megtűri Gatet, nyaralhat az unokáival, de ott meghúzza a határt, hogy nehogy szemet vessen az unokájára! A lánya is – együtt élhet egy indiai férfival, de hozzá már nem mehet, mert tudja, hogy az apja már azt nem viselné el. Nem tartja magát rasszistának, de ott akkor is megvan az a vonal és erre Cady most döbben rá.

Sokkal jobban tetszett volna, ha nem annyira Cady és az ő érzései, sérelmei a központ, bár egy ifjúságiban kell egy ennyire felénk megnyitott karakter, akinek minden kis lelki rezdülését megkapjuk és átélhetjük. Csak éppen túl egoista, kamaszos nekem Cady. Ez a legnagyobb bajom. Minden azért történik, mert Cady sértett, duzzog, neki hogy legyen jó.

A végén a csavarról meg annyit, hogy a Hatodik érzék megtanított a jelekre. Pipa itt is.

Nekem elrontotta, hogy érzelmesebb a kelleténél, és nagyon nem szerettem a hősnőt.

Lockhart: A hazudósok - Mint ifjúsági: 75% érzelmes, tartalmas, kellően rejtélyes is – romantikába csomagolt üzenet.

Szubjektíven: 50% bár a mondanivalója átjött, és hatott is, pont a hősnőt nem szerettem meg.

- Benyák: Képtelen történet

Max és Moira megtalálja a dobozt, amiben egy dal van - zenedoboz. Max ekkor döbben rá, hogy a gyerek a saját lánya, aki átjött a fantáziavilágba az apjáért.

Visszaemlékszik, hogy a felesége megcsalta az ügyvédjükkel, utána zárkózott el a saját maga teremtette világba. De a neje és az ügyvéd alakja is itt van: Viktória és a fenevad. Összecsapnak, és Maxék nyernek.

Majd a vonattal megérkezik az igazi Viktória, aki a férjével és a lányával akar lenni.

- Moseley: Nincs vesztenivalóm

Ashton és Anna igazán összejönnek, már a lány is ki tudja mondani, hogy szereti a férfit. Ám ekkor Cartert eljárási hiba miatt kiengedik a börtönből, és Anna nem akar még valakit elveszteni a férfi miatt. Kéri az apját, hogy helyeztesse át Ashtont, akivel szakít is.

Carter valóban eljön a lányért, megöli a testőreit és követeli vissza a lányt. Ashton a nyomukba ered, és szinte minden emberével végez Carternek, de fogságba kerül. Anna elmenne Carterre, ha megkíméli a férfit. Ashton nem adja fel, kiszabadul és ő végez Carterrel, akinek Anna még beolvashat, mennyire gyűlöli igazából. A lány haslövéssel kerül kórházba, Ashton karján is átment egy golyó. De már együtt vannak, és Tom is, Anna apja áldását adja rájuk.

Pár évvel később már házasok, az első gyerekük születik, egy fiú, akit Ashton apja után Cameronnak keresztelnek el.

Szörnyeket begyűjtő, kiskutyás, zsoldosos.

Deadpool most a SHIELD egyik zsoldosa. Olyan esetekben vetik be, amikor az ő örülete célravezetőbb lehet, mint egy osztag bevetése a terepen. Most éppen egy őrült tudós kísérletének alanyait kell összeszednie. Vagyis, Deadpool cuki kiskutyákat szed össze, néha mint Grincs, máskor mint fegyveres rabló. Csak éppen ezek a kutyusok DNS-ükben mások, és bármikor szörnyeteggé változhatnak. Lesz is pár olyan verekedés, hogy a házak sem maradnak egyben. Szerencsére Deadpool gyorsan gyógyul… De mi történik akkor, ha az egyik kutya Pókember nagynénjének a tulajdona, és a közkedvelt Pókember nem hiszi, hogy a kutya veszélyes? Vagy, ha Hulk azt veszi a fejébe, hogy Deadpool kiskutyákat gyilkol? Nem csak a kutyák miatt fájhat Wade feje…

Deadpool különleges karakter a Marvel képregényeken – de a filmekben is – világában. Az csak egy dolog, hogy antihős. Ha csak az X-Men karaktereit nézem, nem ő az egyetlen. Magneto is megérne egy misét, akit annak ellenére nem tudok rosszfiúként kezelni, hogy néha egyértelműen azt a köpenyt ölti magára. De vissza mindenki kedvenc zsoldosára!

Aki azzal egyedi, hogy lebontották vele a negyedik falat. A többi Marvel karakter gyakran bolondnak is nézi, aki össze-vissza hallucinál, mert Deadpool tisztában a saját karakter voltával, és kommunikál velünk, az olvasókkal.

Ezt megtartották a regényben is, és jól állt neki. Így olyasmikről is kifejtheti a véleményét, amire különben nem lenne tere. Itt például a gyógyulás képességéről, és hogy miért kell újraindítani egy sorozatot, ha fel akarnak támasztani egy olyan karaktert, aki az adott sorozatban már halott.

Deadpool narrációja különben is az egyik legjobb része a regénynek. Nem egy végzetesen romlott fickó, de messze nem szívbajos, és megtesz, kimond olyasmiket, ami nem a jófiúk sajátja. Antihős, de ezt már írtam is. Egyben egy nagyszájú csibész, aki mindenkibe beleköt, mindenkinek beceneveket ad, és sajátos humorral szemléli a világot. (Nehéz is lenne máshogy, amikor a kísérleteknek hála öngyógyító, de sajnos a rákos sejtjei is folyamatosan újratermelődnek, így folyamatosan gyógyul és rohad a teste egyszerre.)

A cselekmény végig pörög, és egyik őrült esemény követi a másikat. Már eleve az is kész, ahogy a kutyákat igyekszik hősünk begyűjteni – vannak közben tényleges akciók is, de én azért jobban élveztem az olyan részeket, mint amikor a Mikulásnak nézi a kisgyerek, aki elviszi megjavítani az elromlott kiskutyát.

Ehhez hozzájön, hogy a Marvel nagyágyúi közül is dobtak be a cselekménybe egyet-egyet. Itt éppen Pókember és Hulk lesz, aki tovább bonyolítja Wade kutyás akcióját. Ahogy pedig lennie kell, jön velük egy kis akció és egy kis humor is.

Talán csak a végjáték nem tetszett, amikor megtudtuk, ki és hogyan a főgonosz. Az még ebben az őrületben is túlságosan őrült húzás.

Plusz, Deadpool hangjai. Ehhez lehet jól jött volna kicsit több képregényes előismeret, mert nem tudtam mit kezdeni a hangokkal, amiket hősünk hall a fejében. Nekem feleslegesek is voltak, noha értem, hogy ők is a humort szolgálnák.

Ha valamit nem érdemes benne keresni, az a tanulság lesz. Deadpool őrült figura, aki nagyon szórakoztató is, és ez az ő igazi lényege. Szórakoztat minket.

Ráadásképpen a kutyusokat is nagyon bírom, úgyhogy ez egy kedvemre való sztori volt.

Petrucha: Deadpool: Praclik – Mint akció: 90% olvastatja Deadpool narrációja, a folyamatos történések és a humora.

Szubjektíven: 85% a vége már kicsit sok volt, de bírtam a kutyusokat és a világát is.