Aki nem kockáztat, nem is él. (Lackberg: Ezüstszárnyak)

az igazán bölcsek alkalmazkodnak a változásokhoz, és nem ragaszkodnak foggal-körömmel a múlthoz. (Johnston: A Megtörtek Istene)

Olyan nincs, hogy biztonság. Csak a kockázatnak vannak fokozatai. (Paolini: Álmok a csillagok közt)

Perszeusznak ott volt a csodalova, Aladinnak a lámpája, az Ószövetségben Dávid megkapta Jehova áldását. Egy isten elleni harcban nm árt, ha melletted is áll egy halhatatlan. (Sanderson: Vész)

– Télapónak öltözött – folytatta Peabody a döbbent csodálkozást. – Ez undorító. Ez egyszerűen… nem helyes.
– Micsoda? Talán ha sátánnak maszkírozta volna magát, az illendőbb lenne? (Robb: Halálos ünnep)

– Vagyis, ha a Tartarosz elkapna…
– Akkor magába olvasztana, így pedig belekerülnél a testébe, az alvilági szakadékba, az örök kínok otthonába.
– Pont ezt terveztem hétvégére… (Bessenyei: A háború lelke)

A te életed. A te döntésed – néz fel hirtelen Gergő. – Ne engedd, hogy más határozzon helyetted! (Rácz-Stefán: Pokolba a jópasikkal!)

Egy nőt ok nélkül sosem furdal a kíváncsiság. (Wul: A Perdide árvája)

Nagyon egyszerű a működése. Kikapsz a zsebedből egy ilyen szépséget és hozzávágod az ellenfeledhez. Ha fejen vagy mellkason találod, akkor biztos, hogy ki is nyírtad, de ez talán még mindig humánusabb, mint lábon dobni. Ha a lábát találod el, a bomba leszakítja, ami egyrészt baromira fáj, másrészt szépen lassan… vagy gyorsan, elvérzik az áldozat. Akkor már inkább robbanjon le a feje szerintem. Az legalább gyors. (Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója)

– Szerintem jobb, ha a pilóta most a repülésre koncentrál, és nem a vécében dug valakivel.
Kerstin idegesnek látszott, mire Faye elnevette magát.
– Nyugi, Kerstin, az Úristen ezért teremtette a robotpilótát…
– Hogy a pilóták szexelhessenek az utasokkal? Kétlem. (Lackberg: Ezüstszárnyak)

Gyereket mentő, világűrt átszelő, idegen bolygókat látogató.

Apa és fia menekülnek a darazsak elől, melyek még a fémen is átrágják magukat és az emberi testtel hamar végeznek. A férfi elesik, tudja, nem képes tovább menni. A kommunikátorával felszereli a kisfiát, és beküldi a biztonságot nyújtó erdőbe. Egy régi barátnak üzen utolsó erejével, hogy mentse meg a gyermeket. Max, a kalóz a délutáni pihenéséből ébred arra, hogy segítenie kell a 4 éves Claude-on, aki árván maradt egy lakatlan és gyilkos bolygón. A rakományát azonnal kidobva, utasaival közölve a változást a Perdide felé veszi az irányt, egy barátot vonva még be, aki annak idején azon a bolygón élt. Miközben az emberek megosztottak a cél miatt – nem mindenki rohanna megmenteni mindent hátrahagyva egy idegen gyereket – idegen fenyegetésekkel is szembe kell nézniük, és csak a kommunikátor áll rendelkezésükre, melyen át igyekeznek tanácsokat adni a kisfiúnak, és életben tartani, amíg megérkeznek a megmentésére.

Nem számítottam eleve egy komoly történetre, de így is csalódottnak érzem magam. Nem találok olyan szempontot, amelyből ne azt hoznám ki, hogy ez a regény kevés és átvitt értelemben vékony. (Igaz, fizikailag is az, nincs 150 oldal sem a terjedelme, de ettől még lehetne jó, más 100 alatt is írt letehetetlen kötetet.)

Kezdjük a cselekménnyel! A kezdet igencsak ígéretes. Az apa elesik, a gyerek egyedül marad egy ellenséges bolygón, és segítséget csak szóban kaphat egy olyan szerkezeten át, amit fel sem tud fogni. Duplán játszódnak az események: hiszen a gyerekkel kapcsolatba lépő Max és társai az űrön át kalandoznak egyre közelebb a Perdide felé, míg a gyerek a bolygón igyekszik életben maradni, igazán meg sem értve, mennyire reménytelen a helyzete.

Csak aztán mindkét szálon unalomba fulladunk. Az űrhajón az jelenti a legnagyobb konfliktust, hogy a menekülő Martin a saját úti céljára akar eljutni, és igyekszik szabotálni a küldetést. Ha jól csinálná… de nyomorultam annyira béna, hogy már az első alkalommal lebukik és marad nekünk annyi, hogy még a neje is alaposan kiábrándul belőle, és a puszta személye jelent már konfliktust a hajón.

A gyerek vonalán meg olyan izgalmakat olvashatunk, hogy sikerül-e lebeszélni arról, hogy sárga gyümölcsöt egyen, maradjon a pirosoknál akkor is, ha már nagyon unja az ízüket és a küllemüket is? Márpedig egy óvodásnak ez lesz a fontos, nem lehet érvekkel hatni rá, vagy ráébreszteni arra, hogy mekkora életveszélyben van.

Nem sok minden történik, az sem izgalmas.

A karakterekből eleve kevés van, de ez kisregénynél nem meglepő. Adott Claude, akit a kezdet után leginkább csak szóban hallunk, a bolygón. Az űrhajón meg Max, a házaspár és a régi barát. Ha csak 5 fontosabb szereplő van, miért olyan nagy elvárás, hogy ők érdekesebbek legyenek? Simán annyi alapján jók vagy rosszak, hogy segíteni akarnak-e a gyereken, aki még olyan semmilyen. Kisgyerek. Érzelmileg sincsenek közel hozva, a mindentudó narrátor közbe tesz egy megjegyzést arról, hogy mit éreznek, vagy direkt ki is mondják, de érzésben egyik sincs átadva.

Sci-fi is, még talán ez a vonal, ahol a legkevesebb a problémám. A Perdide maga még jól ki is van találva. Ahogy egy hely, amely az Éden is lehetne, az élővilága miatt mégis maga a pokol. Egy más regényben, ahol a telepesek túlélésért folytatott harcot látnánk, mondjuk egy John Scalzi tollából, még le is tudott volna kötni. Helyette olcsó űrkalandok voltak Maxszel és társaival, meg a gyerekkel, aki vajon belemegy a tóba és megfullad?

Tudom, megint gonosz vagyok. De nem tudok szabadulni attól, mennyire kevés volt ez a regényke. Azt tudom csak elképzelni, hogy egy sci-fire fogékony gyerek elolvasgatja.

Wul: A Perdide árvája - Mint sci-fi: 40% kevés kaland, kevés és alig jellemzett karakter, a csavar is furcsa a végén.

Szubjektíven: 20% röviden: untam. Gyerekkönyvnek könnyebb lenne eladni, mint felnőttnek.

5: Duncan: Időbe zárva – Nore a nyarat apjánál és új családjánál tölti, nem is sejtve, milyen veszély leselkedik rá. Az új testvérei egyszerre különösek és megnyerőek, de valami nagyon nem stimmel velük. Mire a lány észbe kap, már az életéért kell úsznia a mocsárban, és megfejtenie, miért akar a mostohája végezni vele.

4: Pinborough: 13 perc – Tasha és Becca egykor legjobb barátnők voltak. Most nagyon más életet élnek: a lázadó és a gimi méhkirálynője. Amikor azonban Tashát holtan találják a folyóban, Becca a rejtély nyomába ered. Nem is sejti, hogy ezzel egy pszichopata figyelmét vonja magára, aki számára csak a nyerés az opció.

3: Downing: Elbűvölő feleségem – a férfi sem egy ártatlan bárány. Segített a nejének eltussolni egy gyilkosságot, és rákaptak az ízére. Ő hozza haza az áldozatokat, miközben a világ előtt játsszák a mintapárt két helyes gyerekkel. Talán túl későn döbben rá, hogy a felesége előtte is titkolózik, és ha olyat lép, ami nem tetszik az asszonynak, fizetni kell érte.

2: Denzil: A néma gyermek – Emma számára pár éve megtört a világ – egy heves esőzés idején elveszett a kisfia. Most új élete van: egy férje, akivel az első gyermeküket várják. Ekkor kerül elő az erdőből a már nagy fia. Ám az egykor életvidám, heves fiú most meg sem szólal, ki tudja, mi történt vele. Emma az otthonába fogadja, a férje hiába félti tőle a családjukat. Emmára valóban veszély leselkedik – de nem onnan, ahonnan várja. Ahogy a múlt nyomába ered, a jelenben fedezi fel a szörnyeket maga körül.

1: Sager: Zárj minden ajtót! – Jules úgy tűnik, végre sikeres lapokat kapott az élettől. Álomlakásba költözhet, amiért remekül meg is fizetik: egy patinás épületben kell egy lakásra vigyáznia álomfizetésért. A ház azonban titkokat rejt, már a házirend is különös, az élete új útját kereső lány bele is veti magát a nyomozásba. A kedvenc regénye itt játszódik, itt él az írónő: de miért olyan elzártan és magányosan? Hova tűnnek a fiatalok, akik hozzá hasonlóan egy-egy lakásra vigyáztak ebben a házban? Kísértetház, vagy nagyon is evilági veszély leselkedik rájuk? Lehet, hogy a jóképű dokiban sem kellene megbíznia, nemhogy beleesnie?

Űrháborús, parazitával együtt élő, jövőbeli.

Kira xenobiológus, aki készül továbblépni az életében. Letelepedni, férjhez menni, és Alan kedvéért még családot is kész lenne alapítani a férfival. Egy rutin feladat azonban mindent a feje tetejére állít: egy idegen létforma, egy parazita fészkeli be magát a nő testébe. Ahogy a társai segíteni próbálnak neki, vizsgálnák, a parazita támad, és míg Kira eszméletét veszti, a körötte levő emberek meghalnak, köztük Alan is. A nőt a tudósok azonnal vizsgálgatnák, de Kira felismeri, hogy minden veszteség ellenére mit nyert: a benne levő xeno segítségével képes értelmezni az emberiségre támadó proteidák nyelvét, és megfordíthatja a háború menetét. Ezenkívül a xeno alakítja a testét, sok tekintetben tökéletes fegyverré lett. Elszökik, hogy egy hajón társakat találva az események sűrűjébe vesse magát.

Christopher Paolini az Eragon miatt lett nagyon fiatalon sikerszerző. Az már más kérdés, hogy az első nagy siker után mi jött. A folytatás kötetek nem voltak olyan jók történetben sem, stílusban sem. Majd ezt a világot folytatta, mintha nem lenne más a tarsolyában. (Érdekes, ha sikerfilm lett volna az elsőből, merre halad a karrierje, de ez már nem fog kiderülni. Bukott a film is, jogosan.)

Az Álmok a csillagok között már csak azért is érdekes, mert ez nem Eragon történet. Zsánert is váltott a szerző, fantasy után sci-fi.

Azt érezni is belőle, hogy beleásta magát a témába. Nagyon sok minden benne van, ami kifejezetten sci-fi. A leginkább talán az, hogy a jövőben járunk, amikor az emberiség már bolygókat hódít meg, és találkozik más értelmes lényekkel. Talán az sem meglepő, hogy nem mindegyik kapcsolat békés, megy egy háború is. Aztán, az is jellegzetes, hogy az egyik hőst megszállja egy más életforma. Egy űrhajónak a mindennapi élete.

Valahogy mégsem éreztem azt, hogy ez teljesen összeáll. Egyszerre történik benne sok minden, és van túl sok üresmenet is. Háborús összecsapások időhúzó beszélgetésekkel váltakoznak, helyenként bonyolultabb, már szinte tudományos témák, máskor olyan banális problémák, mint a menstruációs ciklus megléte vagy nem léte. Nem volt olyan izgalmas, hogy haladni akarjak vele, és túl sok a lassítás is benne.

Érdekes vállalásnak éreztem, hogy Paolini női hőst állított elénk. De miért kellett Kirának nőnek lennie? Nincs egyetlen olyan vonása sem, amitől nőinek érezném a karaktert. A szerelme halála, a teste megváltozása egyaránt megviselne férfit és nőt is. Talán csak egy olyan rész volt benne, amihez nőnek kellett lennie – a xeno egy férfi menstruációs ciklusát sem tudná visszaállítani anatómiai hiány miatt. De ezt különben is felesleges résznek éreztem – és a tovább vitt gondolatsora Paolininek is egy más sztorit juttatott eszembe. Belegondolt, milyen nehéz lenne neki szexelni most, hogy a xeno páncélként le tudja zárni a testét. A bátor férfi könnyen lehetne farkatlanná az aktus során – volt egy horror, amiben a hősnő nemi szerve hasonlóra volt képes, és leharapta a vele közösülő férfiak farkát.

De, ha már felhoztam, még valamire nagyon emlékeztet a sztori. Ahogy Kira együtt kezd élni és létezni a parazitával – nagyon olyan, mint Eddie Brock és Venom kapcsolata, csak az szórakoztatóbb, és jót tesz nekik az antihős színezet. Itt ez nincs.

Érzelmileg volt kevés Paolini – főleg, mert női hőse van. A nők érzelmesebbek, de itt nem nyitotta ki Kira karakterét eléggé. Felszínesen tudjuk, közben mit érez, de a női írók ennél sokkal mélyebben hozzák a hősnőiket.

A mellékszereplők között nem egy olyat találtam, aki sokkal közelebb jutott hozzám. A kamasz Trig sokkal színesebb, életszerűbb lett, mint maga Kira.

De egy része meg jönni fog, addig még nem hajlok semerre. Lehet ez még jobb…

Paolini: Álmok a csillagok közt - Mint sci-fi: 60% többféle cselekményszál; kínlódó, hősies hősnő, a zsáner sok tipikus eleme.

Szubjektíven: 50% egyelőre nem tudom eldönteni – nem fogott meg, de nem is utáltam.

• Lettero: Titkos vacsorák - thriller
• Álomgyár: Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet - női thriller
  • Senki sem az, akinek látszik - női thriller
• 21. Század Kiadó: Washington Black - kaland, kortárs
  • Egy decemberi nap - női
  • Karácsonyi parti - női
• Európa: Jáde háború - fantasy
• Könyvmolyképző: Légy merész - romantikus
  • Roncs - női
  • Kattanás - new adult
• Libri: Hol vagy, Madison Culver? - thriller
• Jelikon: A Kingfisher Hill-i gyilkosságok - krimi
• Tericum: Párizs összes virága - női
• Cartaphilus: A sötétség fejedelme - horror, sci-fi
• Noran Libro: A Szent Grál-kód - thriller
• General Press: Váltságdíj - thriller
• Alexandra: Játszma - ifjúsági, thriller
• Pioneer: Perzselő titkok - thriller
  • Idegen a parton - thriller

Október

26. Kwan: Kőgazdagok problémái - strandkönyv 4

27. Bessenyei: A feledés folyója - gyerekkönyv - 4

28. Sanderson: Vész - fantasy 5

29. Lackberg: Ezüstszárnyak - skandináv krimi 3,5

30. Johnston:  A Megtörtek Istene - fantasy 5

31. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója - humoros 3

      Robb: Halálos ünnep - krimi 5

November

1. Rácz-Stefán: Pokolba a jópasikkal! - New Adult 4

    Bessenyei: A háború lelke - gyerekkönyv 4,5

Ezzel átlépünk novemberbe, Holtak napján - remélem, estére mindenki egy horroros olvasmánnyal készült!

Háborút megakadályozó, jóslatot megfejtő, múltba kalandozó.

A jövő harcosai két csapatra szakadtak, és ezt egy részük nem is tudja. Marcell a múltban ragadt, és Árész a spártai katonákhoz küldte kiképzésre. Majd saját terveibe akarja bevonni: az istenek háborúja közeleg, és eddig mindig egy jóslat segítségével értek véget és győztek az olimposziak. Tőle hall Marcell a háború lelkéről, és a jóslat fontosságáról. Már a szökésen is dolgozik, míg reménykedik, hogy a barátai érte jönnek. Közben Adria és Erik egyre gyanúsabbnak találja Marcell viselkedését – le is leplezik, igazából egy nimfa, akit Héphaisztosz csempésztetett Marcell alakjában a jövőbe. A sors istennők is jelzik, még nincs megoldva a múltbeli incidens. Az istenek háborúja mindjárt kitör, és a gyerekekre szüksége van Zeusznak. Marcell megmentése érdekében bele is egyeznek a kalandba, és visszatérnek egy újabb harcba.

Bár eredetileg mára nem ezt terveztem, de ez nem változtat azon, hogy ennek a sorozatnak sikerült a zárásra a legerősebbnek lennie. Igaz, most is van, amibe bele tudok kötni, de összességében ez volt a sorozat legjobb része, és sok minden megvan benne, amit eddig hiányoltam.

A legfontosabbnak azt érzem, hogy ennek már saját, önálló jogon erős cselekménye van. Mindkét csapat, de van, hogy a három kamasz három úton jár, önállóan jó sztorik. Mindenki maximálisan megtanulja használni az erejét, és a saját örökségének mestere lesz. Marcell elfogadja a benne levő spártai örökséget, míg Adria az amazonok királynője lesz, ha csak egy kis időre is, Erik pedig szembenéz Poszeidónnal, aki el is veheti az erőt, amit neki adott.

Most nem mitológiai történetek nyomában járnak, hanem egy jóslatot igyekszik az egyik csapat megfejteni, míg a másik a háborúra gyűjt szövetségeket. Most is vannak a mitológiából részletek és történetek, de ezek szolgálják a cselekményt, és nem nőnek föléje. Regényesebb, pörgőbb, olvashatóbb volt így a regény.

Tetszett, hogy sokféle kihívással kell megküzdeni. Kifejezetten elmére vonatkozó feladat nincs, de a jóslat megfejtéséhez nem csak a lábuk kell használniuk, és kérdezgetniük a náluk okosabbakat. Marcell elkezd taktikában gondolkozni, és megfejteni, mi lehetett Héphaisztosz célja mindezzel. De persze mellette ott vannak a csaták és az összecsapások. Különösen veszélyesnek tűnik Tartarosz felébredése, aki Marcell lelkére pályázik, de sok istennel kell összecsapni, és használni a képességeiket.

Bejött az is, hogy a görög istenek eddig is kritikus bemutatása folytatódik, és meg is lesz fogalmazva, hogy igencsak gyarló életet sikerült élniük. A kamaszok maguk is megértik, hogy miért lázadtak fel egyes istenek Zeusz uralma ellen. Nem csak az emberekkel, egymással is kifejezetten mocskosan bántak – meg is kapják majd a jövő harcosaitól az ítéletet, hogy sok mindent maguknak köszönhetnek, és több emberséggel nem lett volna semmilyen háború, aminek a lezárásáért küzdeni kellett volna.

A végére betett dupla csavar is ült. Kiderül, ki van minden történet mögött, és mi a nagyobb játszma, mert nem csak annyi, hogy Héphaisztosz át akarja venni az uralmat, és az istenek nagyját eltörölné.

A kamaszok sokat fejlődnek, és bár megvannak a maguk személyes harcai – Marcell nehezen emészti meg, hogy 4 hónapig nem jöttek rá, hogy egy hasonmás van a helyén, Adria és Marcell szerelmi szála is kamaszosan viharos – jó példákat állítanak az olvasó elé. Önfeláldozás, bátorság, barátság – ezek bennük vannak.

Így jobban elnézek olyasmit, hogy van két Leónidasz és nem rendes történelmi kor a múlt.

Az utolsó kötetért simán megérte elolvasni az egész sorozatot, gyerekkönyvnek is remek.

Bessenyei: A háború lelke - Mint gyerekkönyv: 80% kalandos cselekmény, mitológiai háttér, egyéni fejlődéstörténetek.

Szubjektíven: 70% beérett a sorozat. Jobb a cselekmény, bírtam a gyerekeket, a cseleket.

Útkereső, szerelmes, családdal dűlőre jutó.

Hunor kiskora óta rajong a főzésért. Szívesen néz ilyen műsorokat, tökéletesíti a receptjeit, és eteti a családot és a barátokat. Az anyja azonban mindkét gyermekét diplomás, komoly felnőttként akarja látni, így hallani sem akar arról, hogy Hunor egyetem helyett főzni tanuljon. A fiú kénytelen megjátszani magát, titokban eljárni egy kifőzdébe dolgozni, és a bátyja barátnőjével valamit az érettségire is tanulni. A szerelmi életében szintén nagy kérdőjelek vannak: a bátyja legjobb barátja, Gergő nagyon régen tetszik neki. Nem csak jól néz ki, de melegszívű és rendes srác is. Azonban ő a lányokat kedveli. Amikor megcsillan a remény, hogy mégsem így van, és kölcsönösen tetszenek egymásnak, a bimbózó kapcsolatnak több akadályt is le kell győznie: Gergő Angliába készül átmenni dolgozni, és a fiú családja előtt is titkolni kényszerülnek, mi alakul közöttük.

Rács-Stefán Tibor könyveit nagyon tudom szeretni, de most megtaláltam azt az egyet, amibe kevésbé tudtam beleélni magam. Pedig, ebben is van sok jó dolog, valahogy mégsem éreztem a sajátomnak. De miért?

Azonnal felmerült bennem, hogy most csak meleg szerelmi szál van. A főszereplő, Hunor Gergőbe szerelmes, és az ő kapcsolati libikókájukat követhetjük végig. A bátyjának ugyan barátnője van, de az már egy stabil kapcsolat, és a báty a barátnővel nagyon csak mellékszereplők. Elolvasom az LMBTQ regényeket is, homoszexuális szerelmi szállal együtt is, csak kell mellé nekem egy hagyományos páros is. Talán a Túl szép-hez van ez a legközelebb, de ott is volt a főszereplőnek egy barátnője, akinek a barátjával és egy nem tervezett terhességgel voltak gondjai. Itt viszont csak Hunor és Gergő van – mivel erotikus jelenet is akad a könyvben, ez nekem hagyományos párkapcsolat nélkül nagyon kívül esett a komfortzónámon.

Ha már a Túl szép említésre került – vannak egyéb hasonlóságok is. Itt is egy duci, kevésbé vonzó srác szeret bele az álompasiba és nyeri el végül. Sportolói múltja van mindkét álomszerű srácnak, és a kapcsolatukban is vannak hasonló elemek. Nem annyira feltűnő, hogy olvasás közben zavart volna, de most felmerült bennem ez is.

Szokás szerint a szerző nagyon közel tudja hozni érzelmileg a főszereplőjét. A lelkét a papírra vetette, és mi gond nélkül bele tudunk olvasni, és bele tudjuk élni magunkat. Hihető, sodort előre, és megint nagyon szimpatikus alakok születtek meg. Nincsen negatív karakter, meglepően sok pozitív példát és embert sorakoztat fel a regény.

Ami leginkább elkapott engem a könyvben, és ami miatt olvastam – mert a szerelmi szála inkább távolabb lökött – Hunor küzdelme, hogy azzal foglalkozhasson, ami a szenvedélye. Szerintem is nagyon erős az a szemlélet nálunk, hogy diploma kell, mert azzal könnyebben lehet boldogulni az életben. Hunor tudja, mit akar, jó is benne és megvan az útja. Nem is értem, miért olyan nehéz ezt elfogadni. Igazán ez a jó példa a könyvben, hogy a diploma nem egyenlő a boldogsággal. Azt kell megtalálni, amit szívesen csinál az ember, és azt, ahol abból meg lehet élni.

De sok helyen jó szúrások vannak a magyar társadalom felé. A munkaerőpiactól kezdve az emberek beszűkült látásmódjáig sok mindenre ráutal, amiért a nyugati országok fejlettebbek nálunk. A roma helyzet kezelésétől kezdve az előítéleteken át sok minden a lapokon van. Volt egy sora, ami nagyon az agyamba égett. Nyugaton demokráciában élnek, mi itt disztópiában.

Talán azt hiányoltam még, hogy Rácz-Stefán jó sok popkulturális utalással szokott dolgozni. Most be kellett érnem a Riverdale utalásokkal, amely sorozatért nem vagyok oda.

Zsánerében korrekt regény, de nekem nagyon kellett volna egy fiú – lány páros is bele.

Rácz-Stefán: Pokolba a jópasikkal! - Mint New Adult: 75% érzelmi oldalról megfogott, fiatal felnőtteket érintő kérdéseket boncol.

Szubjektíven: 60% a szakmai szál lekötött, a szerelmi viszont nem. Nem kötött le igazán.