Cím: Z – Zelda Fitzgerald regénye

Szerző: Therese Anne Fowler nálunk ezzel a kötettel debütál.

Műfaj: női, történelmi

Cselekmény: Zelda fiatal, csinos teremtés, aki találkozik az írói álmokat dédelgető F. Scott Fitzgeralddal. A lány apja eltiltaná őket egymástól, de a szerelem erősebb. Fitzgerald pedig megjelenik, és egy korszak hangjává válik. Zelda és F. Scott legendás páros lesz, a jazz korszak meghatározó egyéniségei.

Várható megjelenés: december elejére várható magyarul, az eredeti 2013-as.

Miért várós?

• A modern irodalomból F. Scott Fitzgerald az egyik kedvencem. Alig várom, hogy az életéről olvassak!
• Zelda is egyre nagyobb reflektorfényt kap, most majd kiderül, miért.
• Szeretem a zsánert, a Kossuth Kiadó meghatározó nőkről szóló regényeit is kedvelem. Ez valami olyasminek tűnik, mint ami abba a sorozatba is elférne.

Sorozatgyilkost üldöző, tárgyalótermi, rendőrös.

Harry Bosch nem olyan ember, aki ne vállalná fel a kemény döntéseket is. Amikor egy prostituált elmenekült egy kuncsaft elől, mert annyi sminket látott nála, hogy szerinte a Dollmaker gyilkosba botlott, Harry letartóztatná a férfit. Amikor a felszólítás ellenére gyanúsan mozdul, lelövi. Ezért aztán a férfi özvegye perbe is fogja a nyomozót, és nem akárki, a profi Honey Chandler képviseli a vádat. Bosch pontosan látja, milyen találatokat visznek be nekik. De nem ez a fő gondja: megjelent egy másik gyilkos, aki pont úgy öl, ahogy a Dollmaker. Olyan részleteket is ismer, amelyeket nem adtak ki a sajtónak. Tudja, hogy nem tévedett, a Dollmaker-t kapta el. De talán nem minden gyilkosságot ő követett el, van egy profi utánzója. Harry a gyilkos nyomába ered, miközben a magánéletében válság közeleg és Honey Chandler nagyon megkeseríti az életét a bíróságon.

Nem szívesen ismerem be, de ez az a sorozat, ahol kezdenek nagyon összekeveredni az emlékképeim innen-onnan. Mivel később kezdtem bele a sorozatba, mint ahogy elkezdték kiadni, eleve a későbbi részeket olvastam először. Ehhez hozzájött a sorozat is, amiben keverik a részeket. Majd újra megjelentek az első részek, és belekezdtem ezekbe is. Szóval néha már bajban vagyok, melyik emlékképem melyik formátumból származik.

Miért merült ez most fel bennem? Honey Chandler miatt, aki a sorozatban kiemelt mellékszereplő lett. Bosch lánya nála volt gyakornok, és Bosch-t is védte az utóbbi két évad egyikében. Ehhez képest most itt van a nő, Bosch ellen küzd, és ami történik vele… El persze nem mesélem, de megjegyzem, a regény lehetetlenné teszi azt, amit a sorozatban láttam. Ettől meg rossz érzésem van, mintha az orrom alá dörgölnék, hogy mekkora különbségek akadnak.

De ez az egyetlen, ami miatt rossz érzésem lehetett ezzel a kötettel kapcsolatban. A későbbiekben volt még olyan, amit nagyon szerettem, de a korai részek közül egyértelműen ez lett a kedvencem.

Hiszen, ez egy jó krimi! Van egy nyilvánvalónak gondolt sorozatgyilkos ügy, ami kap egy fordulatot és hirtelen egy kemény ügyben van nyakig Harry. Nem csak a korábbi munkáját kell felülvizsgálnia, de rá kell jönnie, mivel áll pontosan szemben. Másoló, tettestárs, vagy félrement az első nyomozás? Több szálon, másokat bevonva, okosan építkezik a szerző, végig fordulatokat adagolva.

Mindez egy kemény Los Angelesbe, amely akár egy noir háttere is lehetne. L.A. egyértelműen a bűn városa lett, amelyben sötét dolgok harapóznak el. Harry szeret, de látja ezt az oldalát is, és küzd valami jobbért, miközben megéli a sötétséget is.

Nem Harry az egyetlen olyan karakter, akit ennyire érzéssel, összetetten hoz létre a szerző. Emberek, nem piedesztálra emelt hősök és mélybe rántott démonok. Ettől működik annyira Honey karaktere is, akiben olyan tűz van, mint Harryben is, csak neki mások a meggyőződései. Nem is csodálom, hogy a sorozat is behozta a karaktert.

Plusz, Connelly nagyon korrekt tárgyalótermi krimit is adott az olvasóknak. Hiszen Harry vádlottként ül a tárgyaláson, és a teljes folyamatot láthatjuk. A tanúk kihallgatását, a beszédeket, a tárgyalások mögötti munkákba is beleshetünk. Feszült és izgalmas, önmagában megállja a helyét – és mégis van mellette egy ütős, sorozatgyilkosos krimi is. A kettő együtt teszi kimagaslóvá a sorozat eme kötetét.

Rendkívül feszes, frappáns a szöveg is. A párbeszédek élesek és pörögnek, a tárgyalótermi részek még rá tudnak tenni egy lapáttal.

Van benne jó krimi, még jobb bírósági részek, szép leírások, Honey Chandler és Harry Bosch. Komor világú, de letehetetlen és minőségi krimi.

Connelly: Feslett szőke - Mint krimi: 100% izgalmas és jól felépített. Erős karakterek, jó csavarok, minőségi bírósági.

Szubjektíven: 95% kicsit komorabb a kelleténél, de a tárgyalótermi részek falatták velem.

Sorozat cselekményét ismertető, írószobába vezető, humoros.

A Dream On siker volt az HBO csatornán, de a sorozat véget érte után az írók nem találták meg az új sikersorozat ötletet. Míg az egyikük meg nem látott egy kávézót, és el nem képzelte, egy baráti táraság hogy beszéli ki itt az életét és jelentik egymásnak a családot. Pont olyan sorozatokra volt igény, amivel a fiatalokat meg lehet fogni, így a Friends Like Us szkriptjét megvették, megkezdődhetett a munka. Egy stáb csiszolta tökéletesre a poénokat, miközben nagyban keresték a színészeket. Cox eredetileg Rachel szerepét kapta volna, de ő jobban szerette Monica figuráját. Aniston más sorozatba volt kötve. De lassan összeálltak, egyszerűsítették a címet, és mindenki érezte, valami nagy készül. Jöttek, láttak, robbantottak. A Jóbarátok világjelenség lett, és a csapat 10 éven át dolgozott a színvonal tartásáért.

Két dolog kell ahhoz, hogy ezt a könyvet valaki értékelni tudja. Az egyik, hogy nem is keveset mondd neki a Jóbarátok cím. Nem kell rajongónak lenni, nem kell szövegrészeket idézni belőle, és az sem gond, ha nem tudjuk, Rachel mikor milyen frizurát és ruhákat hordott. Viszont, az szinte elvárás, hogy végignéztük a 10 évadot, és képben vagyunk a fő vonallal.

Hiszen a könyv nagyon épít a nosztalgiára. Végigveszi a 10 évad vezető cselekményszálait – szinte egy tartalmi összefoglalója a történteknek, kiemelve, hogy miért így alakultak az események, honnan jöttek az ötletek és a poénok. Annyira visszaidézi a mérföldköveket, hogy időnként a szemem előtt futott a sorozat, és sok olyasmi is visszajött, amiről eddig azt gondoltam, elfelejtettem. Aki szerette ezt a sorozatot, azt a régi hangulatot megkapja.

Másrészt, érdekli a háttér. Hiszen a fő ötlete a könyvnek, hogy a kulisszák mögé enged kicsit belesni. Ezt leginkább a kötet elején éreztem, amikor íróktól kezdve a jelmezesen át a szereplőkig mindenkit megismerünk, mint a sorozatban dolgozó entitást. Ahogy a sorozat befutott, már inkább az írószoba trükkjei és a történet magyarázata következik. Ez is érdekes, de itt már voltak hiányérzeteim. Mintha leszűkült volna a tér az írószobára, a cselekményre. Hogy mi történt a színészekkel, milyen viszonyba voltak egymással vagy a beugrókkal, a feléjük áramló rajongás és sztárság hatásai, ilyesmik alig vagy nincsenek is a kötetben, és ezt hiányoltam.

Volt egy olyan érzetem egy ponton, hogy ez túl idilli. Annyira egyben voltak a színészek és a stáb a kötet szerint, amit nem érzek életszerűnek. Hol maradnak a viták és a botrányok? Mert 10 év alatt kellett, hogy legyenek. De Perry függőségén túl más nincs itt.

A kötet elejére és a végére vannak Austerlitz gondolatai becsempészve arról, hogy miben rejlett a sorozat titka, és miért gyakorol ma is nagy hatást a fiatalokra. Ez már kicsit az esszéket idézi, és szárazabb, de vannak benne érdekes gondolatok. Sok megállapítása egyezik azzal, amit én is gondolok. A legfontosabb, hogy ez a sorozat kezdte el a sitcom világot szappanoperásra venni. Ha nincs Jóbarátok, amelyben Rachel és Ross, majd Monica és Chandler szerelméért drukkolnak az emberek, nem lett volna Így jártam az anyátokkal és az Agymenők sem épülhetett volna arra, hogy a zsenik hogyan találnak szerelmet és élik a hétköznapokat a tudományon túli világban. Az Így jártam kapcsán volt egy felismerésem is: nagyon sokban épül a Jóbarátok elemeire, csak itt már megtehettek olyasmit, amit a Jóbarátok idilli világa nem engedett meg: Joey és Rachel nem lett pár, Barney és Robin igen.

A kötetet könnyű olvasni, két dolog miatt is. Nagyon sokat idéz a sorozatból, poénokat is, és az viszi előre a narratívát. Másrészt, Austerlitz téma iránti szeretete és lendülete átszövi az egészet, olvasmányos tőle a mű.

Nekem elsősorban a sorozatos hangulatkeltés volt meg, némi új ténnyel és új szempontokkal. Tényleg, fekete barátjuk nem is volt, ellenben a New girl csapatával…

Austerlitz: A Jóbarátok-generáció - Mint ismeretterjesztő: 60% a stílusa és a sorozat poénjai húzzák, de a háttér kevesebb benne.

Szubjektíven: 65% bekapcsolta a nosztalgia faktorom. Volt új infó is, és sok emlékem jött fel.

Mindenkinek véges az élete. Tudjuk, hogy meg fogunk halni. Csak az a kérdés, mikor. Az teszi elviselhetővé az életet, hogy erre nem tudjuk a választ. Mindenki az agya hátsó részébe száműzi a halál gondolatát, de amikor megtudod, hogy a vég közelebb lett, mint ahogyan valaha is képzelted, minden kitisztul. Az élet sokkal egyértelműbb lesz. (Maxlyn: Mi lesz velem?)

Nagy ajtók is nyílnak apró zsanérokon. (King: Az Intézet)

– Tehát az összes anatómiai beavatkozás ez alapján a félreértés alapján történt, és rossz arcot adtak Bernardnak. Ügy jött ki a sebészetről, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy szeretett volna.
– Meg kell kérdeznem, milyen színésszel keverte össze a nővér…
Kitty sóhajtott.
– Bermard célja az volt, hogy úgy fessen, mint Christian Bale, de a nővér Kristen Bellt hallott. (Kwan: Kőgazdag barátnő)

– Vagy éppen a harmadik erősítő hataloméhes diktátort csinál belőlem, és neked meg kell majd ölnöd.
– Hát igen, az elég kínos nászút lenne. (Bardugo: Pusztulás és felemelkedés)

A világ sohasem pusztul el. Vagy igen? Vajon a dinoszauruszok mit mondanának erről? (Bessenyei: A jövő harcosai)

– Szóval, vasárnaponként nem szoktál dolgozni, igaz? – kérdezte tőlem Dean, éa közben úgy tartotta maga mellett a kezét, mintha attól tartott volna, hogy a puszta érintésévek is elkaphat valamit Katie-től.
Ez nem tetszett.
Katie csak kuncogott, majd jégkékre festett körmű ujjait a feles pohárra kulcsolta.
– Vasárnaponként szabad, de ez még nem azt jelenti, hogy veled fogja tölteni a napot. Kivéve, ha Winchester a neved. – Aztán felvont szemöldökkel alaposan végigmustrálta a pasit, de úgy, hogy nekem a szám is tátva maradt a látványtól. – És te nagyon nem Dean Winchester vagy. (Armentrout: Zuhanj velem)

Fegyvernek teremtettek, és a fegyverek nem óvatosak. Csak célra tartják és szabadjára engedik őket. (Liu: Rejtek)

A régi emlékek csupán régi sebeket szakítanak fel. (Bowen: A toszkán gyermek)

Ami egykor megtörtént, ismét bekövetkezik… csak más formában. Ahhoz, hogy valaki jós legyen, a történelmet kell tanulmányoznia. (Liu: Rejtek)

Nehézségek mindig vannak, és mindig lesznek. Egyébként egy szóval sem ígértem, hogy sétagalopp lesz. (Modignani: Fekete hattyú)

Időutazós, árulót kereső, csapattá kovácsolódó, mítoszokat megismerő.

Erik és Marcell legjobb barátok. Iskolások, akiket bőven leköt, hogy túléljék a nagyobb fiúk támadó akcióit. Egy alkalommal éppen ezen dolgoznak, amikor segítségükre siet Erik mostohatestvére, a zömök Adria. A fiúk nem köszönik meg, hogy egy lány mentette meg a bőrüket – viszont, éppen ekkor valami lezuhan a közelben. Kíváncsiak, megnézik és egy görög mitológiai teremtménybe botlanak. A Kéer, aki egy halálistennő és Arész szolgája, a világ végét jövendöli, hacsak a gyerekek nem segítenek rajtuk. Marcell a spártai szellem, Adria az amazonok lelki örököse. Erikkel kiegészülve az ókorban találják magukat Kéer vezetésével, ahol rá kell bukkanniuk az árulóra, mielőtt késő lesz. Segítőkre és ellenségekre akadnak, miközben sok eddig, csak tankönyvből ismert alakkal találkoznak, és megtanulják használni az erejüket.

A sikerregények kitermelik a maguk követőit – ha meg mégsem, megtaláljuk, amire rásüthetjük a címkét. A Gergő-regényeket miért is kellett magyar Harry Potterként emlegetni? Mert jól hangzik. Ennek a regénynek is van egy ilyen magától adódó párhuzama.

Három gyerek, akik közül kettő görög mitológiai örökséggel rendelkezik, a harmadiknak meg az egyik isten ad természetfeletti erőt. Van egy kísérőjük, aki mitikus lény. Az istenek között van egy áruló, aki el akarja hozni az istenek alkonyát. Na, mi ugrott be? A Percy Jackson? Nekem is. Pedig ez Az Olimposz legyőzése.

A történetben két rész keveredik nagyon erőteljesen. Amit jobban kiéreztem belőle, egy görög mitológiai ki-kicsoda. Nem is kicsit egy videójátékot idézett fel bennem, ahogy megismerünk egy karaktert, annak történetét valaki ismerteti, mintha felolvasná egy rege gyűjteményből, megoldják az aktuális problémát, és haladnak tovább, míg végül el nem érik a főellenséget, akit szintén le kell győzniük. Nagyrészt azok a történetek kerültek elő, amelyeket a leginkább lehet ismerni. Héraklész, Pandora, Akhilleusz, Midasz király és a mindent arannyá változtató keze, az olimposzi tizenkettek majdnem mindegyike. Van még más is, de sok újdonságot nem tudtam meg belőle. Ok, nem én vagyok a célközönség, én már túl sok mindent összeolvastam a görög mitológiáról és egyetemen szemináriumra is jártam belőle, de ha csak a Percy Jackson kötetekből vett tudásom veszem, az is fölötte van.

A másik rész, ami tulajdonképpen a gyerekeknek szán fantasy. Ahogy a három mai gyerek végigküzdi magát Hellászon, és a végére megmentik – vagy még nem teljesen? – a világot. A gyerekek más-más karakterek, hogy könnyebben tudjon minden kis olvasó azonosulni.

Csak éppen, nekem ez az ugrás nem sikerült. Egyik gyerek sem lett az a hős, akinek drukkolnék oldalakon keresztül. Percy még akkor is megfog, ha éppen csak mellékszereplő egy Riordan-regényben. Itt nincs ilyen hős. Nem éreztem annyira jelentősnek egyik gyereket sem, és nem is kaptak olyan hátteret, ami feldobná őket. Nagy bajban lennék, ha alaposabban jellemeznem kellene őket. Pozitív hősök, megtalálják a bátorságuk és feltalálják magukat, de ezzel sokat nem mondtam.

A történet kis kellemes, kalandos, de nem ragadt meg bennem. A nagy egész megvan, de részletesen már most sem tudnám elmesélni, hogyan követték egymást az események, és miért kellett pl. Marcellnak megszereznie a 300-ak erejét a sírjukból. (Jut eszembe, Marcell korábban mindig elfutott. A spártai viszont inkább meghal, mint meneküljön. És ő az örökös? Vele vagy rajta – a csatából a spártai a pajzsával jön meg, vagy rajta holtan. Nincs is nagyobb szégyen, mint megfutni és eldobni a pajzsot.)

A szerző stílusa viszont jó, és olvastatta a könyvet. Az is pozitív, hogy kedvet csinál a görög mítoszok megismeréséhez. De bízom benne, hogy a 2. részre a történet is jobb lesz.

Bessenyei: A jövő harcosai – Mint gyerekkönyv: 60% sok mitológiai alapismeret, kalandos és gyerekbarát történet.

Szubjektíven: 50% nem egyszer olyan érzésem volt, hogy csak mitológiai ismertetők kerettel.

Az Intézet annyira tetszett, hogy kedvem lett előszedni, miket is szeretek nagyon a mestertől. A teljesség igénye nélkül.

5: A hosszú menetelés – a jövő Amerikája. Totális diktatúra. A kamasz fiúknak egy kiugrási lehetősége akad, a Hosszú Menetelés. A verseny, ahol folyamatosan menni kell, megállás nélkül. A végén csak egy marad életben, és mindent megnyer. De mindenki más, aki leáll, lemarad, rá halál vár. Egy verseny, ahol a nyertes is olyan lelki és egyéb sebekkel távozik, hogy nem tud örülni a nyereményének.

4: Carrie – Carrie szürke kisegér az iskolában, vagy egy fokkal rosszabb is annál. Hiszen őt észreveszik, és a menő lányok piszkálják, kigúnyolják. A lány anyja erősen vallásos, és a lányában csak a rosszat látja meg. Nagyon konzervatívan neveli, rendszeresen bezárja. A remény csillan fel, amikor egy menő fiú elhívja az iskolabálba Carrie-t. Csak éppen újabb csíny van készülőben, miközben a lányban paranormális erők ébrednek fel.

3: Sorvadj el! – átlag amerikai kisváros, ahol minden békésen és unalmasan halad. Míg egy cigánykaraván nem érkezik a tipikus trükkökkel. Míg egy jól kereső ügyvéd némileg a körülmények hatására el nem üti a vajda lányát. A férfi fejére átkot szórnak, amit ő nem vesz komolyan. Ám azt veszi észre magán, hogy fogyni kezd. Hiába eszik, hiába tesz bármit is, elsorvad. Az átok megfogant – mit lehet most tenni?

2: Christine – Christine egy autó, pontosabban egy Plymouth Fury. Egy középiskolás diák, Arnie meglátja és megszerzi. A rossz állapotban levő kocsit megszállottan kezdi felújítani, jó barátja Dennis és a szerelme már rá sem ismernek. Azonban ennél sokkal komolyabb helyzet is kialakulóban van: ahogy Christine egyre inkább működőképes, gyilkosságok – gázolások – kezdődnek a környéken. Lehet démoni egy autó?

1: Tortúra – Paul Sheldon sikerszerző. Csak van egy komoly gondja: már ő maga rühelli a romantikus sorozatot, amellyel a hírnevét szerezte. Így arra készül, hogy a hősnőt az utolsó kötetben megöli. Csak arra nincs felkészülve, hogy utazás közben autóbaleset éri. Hogy nagyon komoly sérüléseket szenved. Hogy, az egykori ápolónő, Annie talál rá. Aki történetesen Paul rajongója, és mániásan rajong a férfi hősnőjéért. Aki nem fogadja el a történet végét, és igencsak drasztikus eszközökkel készteti arra kedvenc íróját, hogy folytassa a kedvenc sorozatát.

Pénzszóró, családi titkos, ármányos, pazarló életmódos.

2 év telt el, hogy Rachel és Nick kapcsolatát próbára tette a férfi rokonsága, elsősorban az anyja. Időbe tellett, de Rachel visszafogadta a férfit, és most ők készülnek esküvőre. Mivel Nick 2 éve nem beszél az anyjával, Eleanor sok mindenre kész a békülésért. Amikor megismerkedik a Kína-gazdag Bao családdal, akiknek a fia kísértetiesen emlékeztet a fia szerelmére, ő rakja össze a történetet, honnan származik Rachel. Ez nem csak béküléshez, de érdekes nászúthoz is vezet, melyben feltárul a Kína-gazdagok még a szingapúriaknál is tékozlóbb élete. Rachel az öccse és annak szerelme vendégeként kóstolót kap abból, hogy vannak az anyósánál is elvetemültebb emberek. Közben Kitty igyekszik beilleszkedni az elit köreibe, és Astrid szembenézhet azzal, hogy mennyit változott Michael a pénz miatt, ki az, aki igazán őt szereti, és nem akarja átformálni.

Nem véletlenül halogattam ennyi ideig ezt a kötetet, noha az első részt imádtam. Tipikusan az a regény, ami számomra egyszerre guilty pleasure és strandkönyv etalon. Nagyon luxus környezetben játszódik, olyan gazdagok között, amit elképzelni is nehéz. A szereplők nagyon ármánykodnak, tele van szórakoztató és piszkos játszmákkal. Nem hittem, hogy Kevin Kwan képes lesz az első rész szintjét hozni.

Így kellemes meglepetés volt, hogy még rá is tudott tenni egy lapáttal. Megismerkedünk a Kína-gazdagokkal a szingapúriak után. Egy kis gyorstalpaló: Szingapúrba még a szocialista idők előtt a vagyonukat átmentő kínai családi milliomosok voltak, akik inkább az angolokhoz szocializálódtak. Ám Kína váltott, és egyre több az anyaországban is a milliomos. Olyan vagyonokat lehet felhalmozni, ami az ősi családi vagyonok urai mellett is kimagasló.

Az új szereplők ezt a réteget képviselik, és bennük már az a kontroll sincs meg, ami a szingapúriakban. Ők látványosan szeretik szórni a pénzt, imádják, ha rájuk vetül a figyelem. Rachel öccse, Carlton a luxuskocsik megszállottja. Milliókat lazán kifizetnek, hogy az ügyeit eltussolják. De ez semmi a barátnője, Colette világához képest. Olyan magángépekkel röpködnek, amelyekbe még mesterséges tavak is ki vannak alakítva. A párizsi bevásárlás vele olyan, mint egy sáskajárás, ahol a luxustermékeket zabálják fel. Hosszan lehetne sorolni, mennyire a realitásoktól elszakadt ez a világ. Luxusmárkák, luxus helyszínek, egy olyan életszínvonal, amit még elképzelni is nehéz, noha Kwan alaposan bemutatja.

Egyre jobban értékelem a szerző kis lábjegyzeteit is. Érezni belőlük, hogy mennyire otthon van az elit és a popkultúra világában, közelebb is éreztem magamhoz a személyes hang miatt, és a bennfentes tudatot is növelte. A humora is bejön, de azt a regényből is tudtam már.

A világon túl az események is szórakoztatóak. Sokaknak vannak gonosz kis hátsó szándékaik, és játszmáznak. Rachel és Nick kissé háttérbe kerülnek, a rivaldafényt a címbeli gazdag barátnő, Colette kapja. Ő az a típusú elkényeztetett elit lány, akit egyszerre lehet utálni és sajnálni is. Irigylésre méltó az élete a külsőségek terén, de érzelmileg komoly defektek vannak. Rachel azért lesz jó ellensúly Carlton számára, akinek lesz esélye választani a nővére képviselte normalitás és Colette gátlástalansága között.

Egyszerre humoros és szatirikus, ahogy Kitty, az egykori szappanopera-sztárocska igyekszik előkelő feleséggé változni. Mosolygós, de ott van, mennyire álságos is ez a közeg.

Astrid története pedig szintén azt mutatja, hogy a vagyon mennyire megronthat. Michael személyisége gyökeresen változni kezd a milliókkal. Bulváros, mik lesznek itt.

Olyan, mint egy jóféle szappanopera – nekem a Dynasty szokott róla eszembe jutni.

Kwan tehát megcsinálta: még elképesztőbb és még őrültebb gazdagokat mutat nekünk, egyszerre szórakoztatva és figyelmeztetve annak a világnak a veszélyeire. Bírtam!

Kwan: Kőgazdag barátnő - Mint strandkönyv: 95% elképesztő luxus, botrányos ármányok és egy bonyolult család. Fun!

Szubjektíven: 90% ez már az a szint, amit fel se fogok. Szórakoztató, de tényleg élnek így?

• Athenaeum: A világ hülyéi - humoros
• Lettero: Az emlékek háza - történelmi, romantikus
• Gabo: A Romanov-jóslat - kaland, akció, krimi
• 21. Század Kiadó: Emily örök - sci-fi
• Vinton: A bajkeverő - romantikus
• Park: Egy párizsi apartman - női
• Harmat: A legnagyobb ajándék - karácsonyi antológia
• Művelt Nép: A gyűjtő - thriller
• Álomgyár: Testvérek Auschwitzban - történelmi, dokumentumregény
• Könyvmolyképző: Ha jön a hullám - YA
  • Kimetszett igazság - thriller
  • Jane Doe és a világok bölcsője - gyerekkönyv
  • Elfeledett titkok - thriller
  • Koponyatrón - fantasy
  • Kedves Aaron! - romantikus
  • Anarchia - YA fantasy