Új város titkait kutató, álruhás, beépülős, mágikus.

Ophélie már 2 éve a szülő szilánkján ragadt, és semmilyen hírt nem kap. Mi történt a férjével? Miben mesterkedik Isten? Amikor a Sarkról érkező ismerős felrázza az eseményeket, a lány kihasználja az alkalmat, és az eddigi olvasmányai alapján arra a szilánkra utazik álruhában és teljes titokban, ahol szerinte Thorn is kutakodik. Vagyis, Bábelre megy. Itt be kell kerülnie egy elit társaságba, meg kell felelnie gyakornokként, és fejlesztenie kell az olvasói képességeit, hogy bejuthasson az információk közé. Közben új barátokat és ellenségeket talál, miközben azt a kérdést is fel kell tennie magának, mihez kezd, ha megtalálja a férjét és a válaszokat. Most dől el igazán, merre halad tovább Ophélie élete, miközben a Sarkon egy különleges kislány különleges kalandra indul.

Egy elég vaskos regénysorozat 3. része a Bábel emlékezete. Szívesen ajánlanám bárkinek, de nem tehetem nyugodt szívvel. Ugyan a kötet elején van egy rövid összefoglaló a korábban történtekről, de több száz oldalt nem lehet annyiban összefoglalni. Sajátos részei vannak a regény univerzumának, szilánkok uralkodókkal és képességekkel, rejtélyes titokkal minden mögött, és Ophélie története is gabalyodik.

A regény pedig úgy kezeli az olvasót, hogy ezekkel tisztában van. Vannak visszautalások, és ezek arra elegendőek, hogy az értse őket, aki olvasta az előző két részt is. Esetleg mankónak is megfelelnek, visszaidézni a korábbiakat, de ehhez szintén előismeret szükséges.

Ezzel a kötettel tovább bővül a kör. Új családfőt, új szilánkot ismerünk meg az új szereplők mellett. Megint egy teljesen más kultúra és képességek, mint korábban. Itt mások elméjében kutakodó családok vannak, miközben egy találmányokra épülő világ is ez, ami kiérdemli a steampunk jelzőt is – jobban, mint a másik két szilánk korábban. Azt gondolom, mondanom se kell, hogy van könyvtár is. Borges után alapvető, hogy Bábelről beugrik a könyvtár is…

Ha el tudnám felejteni, mennyire tetszett a 2. kötet, ezt is jobban tudnám szeretni. Van értelmes cselekménye, fordulatokkal és humorral. Ophélie megint szerencsétlenkedik, megint különc barátokat szerez, és szinte kamaszosan küszködik az érzelmeivel. Közben ott van a nagy rejtély minden mögött, amihez keresik a nyomokat. Jó ez, csak úgy éreztem, semmiből nem kapok eleget, miközben a szöveg csak nyúlik. A hosszához képest nem elég izgalmas és pörgő a kaland. Thorn csak nagyon későn bukkan fel, és milyen már, ahogy közel 3 év után újra találkoznak! Ok, magam is panaszkodtam arra, Ophélie milyen jeleket adott a férfinak korábban, de itt szinte olyan, mintha idegenek kötnének szövetséget, nem két ember, akik szeretik egymást és még házasok is. A nagy rejtély – az meg annyira keveset haladt a megoldás felé, hogy komolyan csalódott vagyok.

Vagy örülnöm kellene, hogy már elméleteket gyártok? Egyre erősebb a gyanúm, pláne, hogy Borges is szóba került már, hogy egy posztmodern képletet kapunk a végére. Hogy egy irodalmi mű kelt életre és a szerző, vagy a kiadó, vagy valami hasonló nyúlt bele és harcol a szerzővel. Az egyik talán Isten, a másik pedig a Másik? Ilyesmikben gondolkodom, de már azt várom, hogy Dabos adja meg a választ, vagy több mankót hozzá. Mert igencsak vastag mindegyik kötet ahhoz, hogy ennyire kevés információval keljen zsonglőrködni…

Azt is érdemes felvetni, ez mennyire gyerekkönyv. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez felnőtt fantasy, és hiba gyerekkönyvek közé venni. Azt értékelem, hogy nincs olyan szerelmi szál benne, mint egy YA-ban lenne, de érettebbek és bonyolultabbak a kapcsolatok, mint egy gyerekkönyvbe. Már eleve az is, hogy Borges nevét sokadszorra írom le…

Bízom benne, hogy hamar jön a 4. rész és végre elkezdünk válaszokat is kapni. Megszerettem ezt a világot és sorozatot, de 1500 oldal felett járunk már…

Dabos: Bábel emlékezete - Mint fantasy: 70% építi tovább a nagyobb rejtélyt, újabb helyszín és kaland, kellően összetett.

Szubjektíven: 65% a 2. rész után többet vártam. Megoldást, izgalmat, varázst, románcot is.

Cím: Kingsman – A titkos szolgálat

Szerző: Mark Millar és Matthew Vaughn – mindkét név elég jelentős. Millar jegyzi a Kick-Ass sztorikat, Vaughn meg sikerrendező. Sikerfilm, siker-képregény, ez dukál!

Műfaj: képregény, kémregény, akció

Cselekmény: Jack London sikeres kém, akinek minden megvan az életében. Amikor nővére fia komoly bajba keveredik, Jack ad neki egy esélyt. Valamit lát benne a régi önmagából. Vajon képes lesz a srác felvenni a versenyt az elit vetélytársakkal és Kingsmanné válni? Közben az eltűnt sztárok ügyét is meg kellene oldani.

Várható megjelenés: tolja a kiadó a következő Kingsman filmhez. Most jövő év elejének tűnik.

Miért várós?

• Itt felesleges feltenni a kérdést. Vajon miért várok egy Kingsman történetet? Talán, mert az egyik kedvenc filmemnek az alapja.
• Érdekel, mennyire más, mint a film volt.
• Jó sztori, reménykedem egy szemrevaló grafikában is.

Nyomozós, bűnnel kacérkodó, rendőrös.

Dennis nem azért lett rendőr, hogy a rendszert kihasználva megszedje magát. Kötelességtudat, másokon segíteni akarás, hivatástudat vezette erre a pályára. De hamar rá kellett jönnie, hogy éhbérért az életét kell kockáztatnia, miközben megvetik az átlagemberek és a rendszer is a bűnözők pártját fogja. Felfedezte, nem kell minden bizonyítékot leadni, lehet gyűjtögetni. Majd arra is ráébredt, neki nem okoz gondot a rosszfiúk legyilkolása, miért ne intézhetné el bérgyilkosként az egyik bandavezér riválisait jó pénzért? Csak éppen a legutóbbi 3 férfiról kiderül, hogy ügynökök és egy könyvelő voltak. Miközben próbál meglapulni, egy fiatal halott lány esete nem hagyja nyugodni. A szálak egy nevelőintézetbe, egy csinos igazgatónőhöz vezetnek.

Ígértem a „Rossz időben, rossz helyen” után, hogy Kernick magyarul olvasható regényeivel folytatom majd a sort. Kezdetnek itt a szerző első regénye, a Másodállása: gyilkos.

Már a cím megkapó, pláne, ha a fülszövegből megtudjuk, hogy a fő állás: rendőr. A korrupció, a rendőrség körében is, most újra divattéma, és sajnos, attól félek, nem kevésbé aktuális a regény, mint a keletkezése idején.

Nehezítheti a befogadást, hogy mennyire sötét világot mutat be nekünk a szerző. Itt minden megtörténhet, és nem az a kérdés, hogy vannak-e a szereplőknek sötét titkaik, hanem hogy mennyire mélyre merültek a bűn mocsarában. Elég lehangoló, amikor egyetlen klasszikus értelemben vett rendes szereplő sincsen, mert csak dől a mocsok mindenkire és mindenkiről. Az igazgatónőnek is van másodállása, példának okáért. Akartok tippelni? Mondjuk úgy, a csinos asszony a legősibb mesterséget választotta, hogy előkelő bútorokra és ruhákra teljen.

Dennis egyféle belső morállal még rendelkezik, de ezzel olvasóként nem olyan egyszerű azonosulni. Mert, ha bűnözőket is gyilkolna elsősorban, akkor is csak gyilkolna. Annyira hidegvérrel és minden megbánás nélkül, hogy egy ponton merengtem is azon, Dennis szociopata gyilkos-e. Végül arra jutottam, hogy ahhoz túl sok érzelme van. Tetszik neki az igazgatónő, bántja a lelkiismerete a munkájukat végző, korrekt, általa meggyilkolt férfiakért és családjukért. Ő inkább az a fajta, aki megtanulta kikapcsolni a fejében a hangokat. Jól akar élni, hát megteszi, ami ehhez kell. Nem éppen példakép alkat.

De a munkájában elkötelezett, ami mégis csak jó pont neki. Ahogy a halott lányok ügyének neki áll, és nem engedi magát eltéríteni, a jó nyomozók ismérve. Végigviszi az ügyet, mindent kiderít, nem hajol meg a politikai nyomásra sem. Vannak noir elemek az ügyben, de maga a nyomozás korrekt, ha az eszközei nem is mindig voltak szabályosak.

A feszültséget és a figyelmet fenntartja, hogy váltunk az ügyek között. A bérgyilkosi lét és a rendőri szakma egy ideig sikeresen külön is választva, de Kernick ennél agyafúrtabb szerző. A szálak elkezdenek összeérni, kiderülnek előre nem látott összefüggések, és a szépen kibomló képben minden összefügg… okos és izgalmas, hatásos lett.

A stílusában is a noir elemeket véltem felfedezni. Krimis, de benne van annak a zsánernek a színpalettája, hangulata, még a mocskossága is. Talán számomra ez lesz a legmaradandóbb élmény a regény után. A mocsok, minden szinten. A rendszerek, az emberek, az egész társadalom korrupt és romlott, mocskos. Azért remélem, nem ez a szürke valóság, de vagyok már annyira cinikus, ha az lenne, se lepne meg.

Humort vagy tanulságot ne keressen benne senki. Ez nem olyan történet. Egy komor, de izgalmas krimi, egy kifejezetten izgalmas helyzetben levő rendőrről.

A már emlegetett kisregény igen magasra tette a lécet, azt nem is sikerült most megugrani. De ez volt az első regény, nem is vártam, hogy jobb lesz. Majd a következő sztori!

Kernick: Másodállása: gyilkos - Mint krimi: 75% több szálon okosan és izgalmasan vezet, merítve más zsánerből is. Korrekt.

Szubjektíven: 70% tetszett, hogy pörgős. Tetszettek a noir elemek. De nincs hősünk, egy sem.

Politikai küzdelmes, különleges képességes, más világba kerülő.

A Mesteralvókba vetett hit lassan elhal a világban. Egy új erő van felemelkedőben, de nagyon erőszakos lehet a folyamat. Hogy valami rosszabbat elhárítsanak, a fiatal Admira nővér lesz kijelölve, hogy menjen egy mesebeli városba, és figyelmeztesse az utolsó Mesteralvót. Kísérője a fiatal nemes, Maurice lesz, aki az út során egyre fontosabbá válik a lánynak, noha rendje regulája szerint tisztának kell maradnia. Közben a mi világunkban a kamasz Milán interaktív játékra indul egy barátjával. Egy eldugott helyre kell menniük az app szerint, de mire Milán feleszmél, már egy másik világban jár, ahol él a mágia, az életére törnek és szörnyekkel kell szembenéznie. Az ő útja is a mesés város felé vezet, ahol választ kaphat pár kérdésre saját, különös képességeit illetően.

Duológia lesz, azt hamar le kell írnom. Vagyis, egy kötet még várható, de annál tovább a jelenlegi felállás szerint nem lesz nyújtva a történet. Abban a korban, amikor egy trilógiának előzmény, majd utó trilógiát is írnak, hogy aztán a mellékszereplők is saját sorozatokat kapjanak, ezt is tudom díjazni.

Három kiemelten fontos szereplő van, akik mellé kiemelt mellékszereplők társulnak. Az ő útjaik kezdenek majd összefonódni, és alakítani a nagyobb eseményeket. A cselekmény nagyja a fantasy világban játszódik, ahol Admira a Mesteralvóhoz tart, Vulgarus segítségért indul. Milán a kicsit átmenet, mert ő a korabeli Magyarországról fog átkeveredni a fantasy világba, ahol igencsak nagy kaland lesz életben maradnia is.

Nagyon hosszú a felvezetés, és nem csak azért, mert ezt a három történetet el kell indítani. Az események kényelmesen indulnak be, hosszan ismerjük meg a hősöket is. A regény utolsó harmadára pörögnek fel minden téren az események, igaz, korábban is volt egy-egy kaland, ami azért le tudta kötni a figyelmem. Leginkább Milán onnantól, hogy átkerült a mese világba. Azon jókat tudtam mosolyogni, ahogy szembesül azzal hova került, és nem csak álmodik. Tudom, gonosz vagyok, de az nekem vicces volt.

Tetszik az is, ahogy a szereplők életútjai összefonódnak, ha még mindenki nincs is ezzel tisztában. Huszti már alapozza, ki kinek és hogyan a rokona, milyen rejtett kapcsolatok vannak közöttük. A cselekményben is hol elsodródnak egymástól, hol kereszteződnek az életutak, és van egy olyan tippem, hogy a végére mindenki egy helyen lesz, és kapunk valami frappáns választ a Mesteralvókkal kapcsolatban.

Nem romantikus YA, ami szintén jót tesz neki. Az egyik szereplő politikai feladatot végez, Milán örül, ha életben bír maradni. Egyedül Maurice és Admira között alakul valami, de még az is nagyon kérdőjeles, abból valóban lesz-e valami, vagy megmarad egy olyan kérdésnek, hogy mi lett volna, ha?

Érdemes még a regény nyelvezetét kiemelni. Mindkét világ sajátos, más stílusréteget képvisel. A fantasy részekben már szinte archaikusan, körülményesen, szépelegve beszélnek. Milán szavajárása viszont annyira szlenges, hogy az a fülemnek már furcsa. Ok, hogy valaki távolabb van a köznyelvtől, de ennyire? Mintha minden mondata arra menne ki, hogy lehet ezt másként is mondani, nem csak úgy, ahogy az átlagember tenné. Az, hogy egymás mellé kerül ez a két réteg, nyelvészetileg is érdekes. Azt azonban nem állítanám, hogy szórakoztató is. Mindkettő fura a fülnek, ha másként is.

Mondanivalót se hámoztam ki belőle. Szórakoztató regény, ami az olvasás alatt egy más világ problémaival és kalandjaival kapcsol ki. Talán vallási kérdéseket bele lehetne hozni az értelmezésébe, de ezzel várnék a következő rész cselekményéig.

Kezdetnek korrekt, látok benne lehetőséget. Majd a folytatás eldönti.

Huszti: Mesteralvók hajnala - Mint YA fantasy: 60% egyedi a kétféle nyelvezete, szimpatikusak a hősei, a sztori beindul.

Szubjektíven: 55% még képlékeny – a vége fogja eldönteni. Lassan indult, de a végére alakul.

Elmerengtem azon, hogy ezt nevezik-e boldogságnak. Teli az ember gyomra, melegben van, többé-kevésbé jó a társasága. Ennyi lenne az egész? (Tóth: Szerelmem, Balaton)

– Tudtad, hogy Dánia a világ legboldogabb országa?
– Láttam erről egy cikket ma reggel a metrón, de nem volt túl meggyőző. A skandináv thrillerek alapján igen magas a halálozási arány, rengeteg megszállott női nyomozójuk van, és folyton esik az eső. Nekem egyáltalán nem tűnik boldognak. (Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában)

– Ez egy… náci egyenruha?
– Jobban szeretjük a „történelmileg hiteles katonai jelmez” megnevezést – javította ki a fickó.
– Ez egy történelmileg hiteles náci egyenruha.
– Ha ragaszkodsz a részletekhez, akkor igen.
– Kikölcsönözte ezt valaha bárki is? – tudakolta Danny.
– Harry herceg egy alkalommal, azt hiszem. (Gould-Bourn: Szívedbe cammogva)

Lanthe összekulcsolta a kezét.
– Erről beszélni sem vagyok hajlandó. Itt maradok az aranyházamban, aranyágyban alszom, és aranyban fürdöm, mint Dagobert bácsi.
Ki a fene az a Dagobert bácsi? Megint valaki a tévéből? (Cole: Égsötét)

Ez már csak így megy, Kieran, ha valakinek van szíve meg lelke. A sötétben botorkálunk, fájdalmat okozunk egymásnak, aztán a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk jóvátenni. Mind össze vagyunk zavarodva. (Clare: Éjsötét Királynő)

 Csellel nem lehet győzni, ezt te is tudod , Agolcs. Csatákat ugyan lehet nyerni, de győzni nem (Szigeti Kovács: A táltos)

A szépséghez távlat kell, azt mondják. Érdekes módon a rútra, a förtelmesre ez nem áll: igazából közelről hatásos. Márpedig az öregség, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem szép. Ezért vannak teli az otthonok. (Tóth: Szerelmem, Balaton)

– Ez itt A holtak fekete könyvének másolata – mondta. – Gonosz fortélyok címen is ismert, merthogy a valaha létezett legfélelmetesebb varázslatokat tartalmazza. – Megsimogatta a borítót. – A királynő szerint ez egy pontos másolat. Egy Fénymásoló nevű, nagy hatalmú varázsló készítette, akiről egyébként semmit sem tudunk.
– Édes Jézusom – mormogta Julian. (Clare: Éjsötét Királynő)

– Itt én vagyok az áldozat!
– Áldozat! – hüledezett az anyuka. A lányára mutatott. – Ötéves!
– Annyi volt a kissrác is az Ómenben. (Gould-Bourn: Szívedbe cammogva)

Most, hogy minden álmom valóra vált, nem is tudom, álmodhatok-e még egyáltalán. (Cole: Égsötét)

Szomorúan rázta meg fejét, mert ebben a pillanatban érezte meg igazán, milyen hatalmas ereje van a szavaknak. Még egy gyilkos tréfa is beteljesülhet, valósággá válhat. (Tong: Rizs)

Apa – fiás, jelmezes, versenyes, gyászból felépülő.

Danny 1 éve nem találja a helyét, és egyre mélyebbre süllyed. Egy autóbaleset, és az imádott feleségét elvesztette. Nem sokon múlt, hogy egyetlen gyermekük, Will is odavesszen – ő túlélte, de a baleset óta nem beszél. Danny is depressziós, képtelen a lakbérre valót előteremteni. Amikor elveszti az állását is, a főbérlő komoly veréssel és kilakoltatással fenyegeti. Kétségbe esésében vesz egy leharcolt panda jelmezt, és a Hyde Parkban táncoló medvének áll. Csak éppen nem tud táncolni. Viszont, egy alkalommal ebben a jelmezben menti ki a fiát zaklatók gyűrűjéből, és a gyerek beszélni kezd hozzá. Miközben Danny szeme rányílik arra, mire van szüksége a fiának, leckéket kezd venni egy sztriptízbárban dolgozó táncostól, hogy megnyerhesse az utcai előadók viadalát…

Ez lesz az a regény, amiről képtelen vagyok objektíven írni. Nem is nagyon akarok, teszem hozzá. Ez a sztori szíven talált, és meg akarom engedni magamnak, hogy ne elemezzem szét. Simán csak megosztanám, számomra miért volt nagy élmény.

Két főszereplő van, mindkettő mélyen sebzett és alulról indul a történetben. Talán Danny a kiemeltebb szereplő, hiszen felnőttként neki kell megoldani az anyagi és a családi gondokat is. A szerző át tudja éreztetni mindkét szereplő gyászát, és ahogy fuldoklik benne. Mindketten elfojtanak, ott vannak egymás mellett, és mégis képtelenek kapcsolatba lépni egymással. Danny még csak fel sem fogja, mennyire rossz a helyzet igazából. A fia, Will helyzete annyival súlyosabb, hogy az iskolában már zaklatják is, rendszeresen megverik és szekálják, és képtelen tenni ellene. Szívszorító apa és fia helyzete is.

A panda jelmez lesz Danny lehetősége, hogy minden téren felébredjen. A parkban ellenségeket és barátokat szerez, szó szerint mozognia kell és felrázza az életét a váltás. Az, hogy Will is beszélni kezd a pandához, akiről nem tudja, hogy igazából az apja, csak ráadás. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak az giccs és nagyon gyors megoldás, ahogy Will megnyílik a medvének, és Danny le tudja reagálni, amiket megtud. Kényelmes megoldás, és a trauma mélységéhez képest túl hamar rendbe is jönnek. De annyira szerethető, család- és emberbarát, ahogy Danny újraépíti a kapcsolatukat, hogy nem akarok belekötni.

Tele vannak humorral a parkbeli kalandjai. Fel lehet ismerni Bobot, az utcamacskát és gazdáját, akik segítik Danny ügyét. Vicces a gonosz mágus, és remekül szórakoztam Danny haverján az építkezésről is. Amikor elmennek hamis táncoló medve igazolványt szerezni, és azt hiszik, drogot akarnak venni…

Nagyon jó abban a könyv, hogy az egyik percben még szívből nevessek rajta, a következőben meg a könnyeim nyeljen. Ahogy benne van a tragédia, de az élet humoros oldala is. Teljes, miközben annyira megható is tud lenni.

A verseny miatt izgalom is akad, és a próbák meghozzák a sportfilmek edzős hangulatát, amit azokban a filmekben nagyon tudok szeretni. Ahogy összeáll a show, maga a verseny is. Izgalmas, belecsempészett humorral. Mondanom se kell, a mágus majd megint alkot…

Kemény témákat feszeget a szerző, de nagyon pozitív az egésznek a hangulata. Hogyan lehet a gyászt együtt túlélni. Mire képes egy szülő a gyerekéért. Az iskolai zaklatások háttere – igen, ennek is nagyon mese a megoldása, kétlem, hogy az életben ennyi elég lenni, de itt regényben kihangsúlyozza a mondanivalót.

Mivel a panda a kedvenc állatom, alapból előnnyel indult nálam ez a történet, ez is igaz. De Danny, Will és a többiek is nagyon a szívemhez nőttek, panda ide vagy oda.

Ha film lenne, dramedy címkét tennék rá és úgy ajánlgatnám. Érzelmes és mély, de szórakoztató is. Fáj, de fel is oldja a fájdalmat. Számomra élmény volt.

Gould-Bourn: Szívedbe cammogva - Mint humoros: 100% keserédes, szívhez szóló, emlékezetes karakterekkel és jó jelenetekkel.

Szubjektíven: 100% hol nevettem, hol a könnyeim folytak, és végig nagyon szerettem.

5: Burke: A feleség dolga – Angela 6 éve egy kisvárosban egyedülálló anyaként tengette a napjait. Jason, az elbűvölő és jómódú professzor felfigyelt rá, és hamarosan feleségül is vette, sajátjaként nevelve a nő fiát. Látszólag boldogok, de a felszín alatt egyre több a seb. Elhidegültek. Majd a férfit megvádoló diáklány eltűnik. Újabb vádak jönnek. Kívülről nem lehet sejteni, hogy igazából mennyi mindent rejtett a házasságuk el, és Angela is.

4: Ellison: Hazudj nekem! – Sutton és Ethan is írók, egy szép pár, akiket egy tragédia lökött el egymástól. Sutton nem akart anya lenni, de amikor teherbe esett, megszülte a fiukat. Ethan elkövette azt a hibát, bevallotta, szabotálta a fogamzásátlót. Veszekedés, egy halott baba, majd Sutton is eltűnik. Ethan vádak kereszttüzében találja magát, egyetlen esélye, ha a felesége elrejtett múltját és titkait megfejti.

3: Lackberg: Aranykalitka – Faye mélyről kezdte, komoly családi traumával. Amikor megismerte az előkelő, de leégett Jacket, alárendelte magát. A nő ötletéből épült egy milliárdos cég, de Faye nem kapott elismerést, otthon maradt hű feleségnek, anyának, az ambícióit feladva. Amikor azonban Jack válni akar és kisemmizni az asszonyt, Faye sok minden közös titokra visszaemlékezik és összeesküvést sző.

2: Flynn: Holtodiglan – Nick számára sokáig Amy volt az álomnő. Szép örökséggel, művelten és csinosan. A házasságuk azonban már haldoklik – Nick állása oda, költözniük kellett, és megroppantak. Már szeretőt tart. Amikor Amy eltűnik, minden megváltozik. Nick kénytelen rájönni, hogy a feleségének van egy gyilkos oldala, és most ő a célpont.

1: Downing: Elbűvölő feleségem – látszólag ők a tökéletes pár. Sikeresek, szépek, két szép gyerekkel. Ám vagy egy titka a házasságuknak: az első, még véletlennek mondható gyilkosságuk újabbak követték. Családi hobbi: az ölés. Ám amikor sorozatgyilkostól kezdenek félni a környéken, a gyerekeik nagyon megszenvedik a helyzetet. A férjnek pedig rá kell jönnie, hogy Millicent is őriz titkokat, és a felesége még ellene is képes mocskos trükköket bevetni.

Sajtóutas, várost felfedező, szerelmes, összebarátkozó.

Kate nagyot kénytelen csalódni. Titkos barátja nem csak az ötletét nyúlja le a cégnél, de a kinevezést is, amire a lány régóta hajt. Az eredmény egy szakítás és egy sürgős munka lehetetlen határidővel, amit azért vállal, hogy bizonyítsa, ő is méltó a kinevezésre. Annyira sikerül elkapnia a hygge hangulatot, hogy a dán cég Kate cégét bízza meg a PR-ral. Első feladat: 6 újságírót összeszedni, átmenni velük egy hétre Koppenhágába, hogy megismerkedjenek a hygge életérzéssel. Sokszínű társaság jön össze, akiket valahogy a lánynak kell összefogni. Köztük egy komoly újságíróval, Bennel, aki nagyon hamar Kate idegeire megy – pedig jó pasi lenne, ha… Miközben a város, a gasztronómia felfedezése közben a csapat összekovácsolódik, mindenki leckét kap abból is, hogyan kellene élnie. Kate is, Ben is, de mindenki más is új nézőponttal mehet haza.

Női, illetve romantikus regényben eléggé válogatós tudok lenni. Képes vagyok mindenbe belekötni, és sokkal nehezebb eltalálni az ízlésem, mint egy krimi vagy thriller esetén. Zavar, ha nagyon eltérnek a kliséktől, de zokon veszem, ha csak a szokott köröket futják. Nem szeretem, ha a pár azonnal egymásra kattan, és kell cselekmény is az érzelmek mellé. Néha azonban sikerül olyan könyvre ráakadnom, ami pont azt adja, ami nekem kell. Ez egy ilyen könyv volt.

Van normális cselekménye! Kate egy kinevezésre hajt, és ezért mindenre kész. Prezentációt szervez, majd levezényel egy sajtóutat Koppenhágában. Városnézés, problémák elhárítása, és még a magánéletének is a rendezése. Miközben fontosak az érzelmei, ahogy fejlődik és megéli a dolgokat, vele tényleg történnek is dolgok. Arról már nem is beszélve, hogy közben a szerző láttatja velünk Koppenhágát! Eddig Norvégia volt az álom úticélom északon, de most nagyon komolyan gondolom, hogy nekem Koppenhágát is látnom kell! Tudom, nem most, de addig is olvashattam ezt a könyvet és úgy érezhettem, hogy magam is Dániában vagyok.

Utazós könyv – ebben pont úgy turistáskodnak, ahogy én is szeretek. Miközben megnézik, amit Koppenhágában látni illik, marad idejük a város hangulatait és ízeit is felfedezni. Múzeum és kastély, de mellette vidámpark, hangulatos éttermek, biciklizés és elveszi az érzésben. Élmény volt velük tartani.

Nagyon megszerettem a szereplőit. Kate sok mindenre képes, bizonyítani akar, de hagyja magát elnyomni és még nincs igazán tisztában a saját vágyaival, értékeivel sem. Itt majd változik a helyzet, és úgy tud változtatni az életén, hogy az jobb legyen neki.

Ben is több egy szimpla jó pasinál. Morgós medvének ismerjük meg, aki mindenkibe beleköt, de aztán szépen kibomlik az ő karaktere is. Még azt is szerettem, hogy a kapcsolatukban ott van a klasszikus romantikus komédiás sor – egymásba szeretnek, boldogok, butaságon összevesznek, nagyobb gesztussal békülnek –, de olyan helyzetek és karakterek vannak mellettük, hogy ez nem tudott zavarni. Megvannak a nagy romantikus pillanatok – például az estélyen, de humorral és a többiek mozgatásával több ezeknél a sztori.

Nagyon jó, hogy ott az újságíró csapat köröttük, és mindenki emlékezetes, helyes karakter. Mindenki cipeli a maga keresztjét, és együtt találnak majd megoldásokat, ahogy összebarátkoznak és megnyílnak. Pl. van, aki a házasságát akarja megmenteni, más komoly anyagi gondokkal küszködik. Koppenhága mindenkit kiszakít a szokott mókuskerékből, és lehetőségük lesz más szemmel nézni az életükre és a dolgaikra.

Csajos, humoros, nagyon szerethető az egész könyv. Szép helyen játszódik, szimpatikusak a szereplők, vannak humoros helyzetek és izgalmak. Cselekmény, karakterek, érzelmek és Koppenhága bemutatása – ezt akarom én egy romantikus, női regénytől!

Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában - Mint női: 95% egyszerű, de jól előadott történet, ami a kliséket is remekül használja fel.

Szubjektíven: 100% városnézés, egy mosolygós romantikus sztori, jó karakterek – szerettem!