Igaz volna a mondás, hogy a boldogságot „meg lehet venni”? Persze hogy nem. De azt sem lehet mondani, hogy ingyen adnák. (Moore: Az éjszaka fénye)

Jobb a szemétben élni, mint a szeméttel. (Ragan: Holtsúly)

Rajtad áll, hogy mit veszel észre a környezetedből, és mi mellett mész el vakon, akár többször is az életed során. (Tóth: Édesvízi mediterrán)

Mi a pokol az az igazság? Megszületünk, élünk, meghalunk. Minden más csak vélemények különböző árnyalata. (Gemmell: Vérkő)

Ám van valami, amit a csodálatos kutyákról szóló könyvem írása során megtanultam: a kutyák akkor is megmentenek minket, amikor észre sem vesszük azt.
Minden kutya egy megmentő. (Greaves: Megmentők)

Ha elbukunk, az legalább nem a mi tétlenségünk miatt lesz. Harcban esünk el. Megpróbáltunk mindenkit megmenteni. (Scalzi: Az utolsó emperátor)

– A gonosz örökké burjánzik, hacsak nem állítják meg az emberek.
– A gonosz így is, úgy is, burjánzik. A kapzsiság, a vágy, a féltékenység. Magunkban hordozzuk a gonoszság csíráját. (Gemmell: Vérkő)

Világtól elzártan élő, családi titkos, erdei.

Jens egy erdő mellett nőtt fel, famunkákkal foglalkozott, míg vállalkozó szellemű testvére másra sem tudott gondolni, mint minél messzebb kerülni innen. Jens maradt, a testvére elment, a kapcsolat megszakadt. A szótlan, jóképű fiatalember azonban megismerkedett egy lánnyal. A szülők ellenérzése ellenére nagyon fiatalon megházasodtak, családot alapítottak, és ott maradtak az erdei házban. A tragédiák azonban sorra jöttek: az ikrek közül a kisfiú rejtélyes módon meghal. A fiatalasszony olyannyira elhízik, hogy már felkelni sem tud. Liv, a kislányuk halottnak lesz nyilváníttatva, hogy ne kelljen iskolába mennie. Jens retteg, hogy még valamit elveszíthet, így óvni próbálja szeretteit mindenkitől és mindentől. Egy kíváncsi helyi viszont a nyomukra akad, és a világuknak változnia kell.

Elsőnek érdemes elgondolkodni azon, hogy ez krimi vagy thriller, vagy valami más. Nem vegytiszta a műfaj, és elég sok mindent bele lehet látni. Hibrid! Egyrészt, a helyi igyekszik kilesni az erdei család titkait, és bizony bűntény nyomára is akad. Nem úgy nyomoz, mint egy hivatásos, de általa mégiscsak van egy krimi ág is.

A thriller pedig abban van jelen, ahogy Liv folytonos fenyegetettségben él. Ő még túl kicsi, hogy felfogja és megértse, de nagyon nem egészséges a családi közege. Az apjának nagyon komoly téveszméi és baljós tevékenységei vannak. Lehetne választani, melyik a leginkább elmebeteg dolog, amit csinál. A cím miatt sokan a gyantára szavaznának, szerintem, de azért az élete sem kerek. Nekem már ott megakadt a történet, miért hagyta, hogy a csinos felesége egy emberi gombóccá váljon. Azt meg elképzelni se akarom, hogy még ebben a formájában is teherbe ejtette még egyszer.

A horror pedig ott van, amit nem látunk. Abban, hogy mindezbe felnő egy gyerek, akinek ez lesz a norma. Liv számára az, hogy a holtan született kishúgát sóban aszalják, majd tartósítják a tetemét, ugyanolyan természetes, mint a korabeli kislányoknak a babázás. Ez a regény borzalma, ahogy megmutatja, mennyire alkalmazkodóképes az ember. Senki nem erkölccsel születik, azt tanuljuk a környezetünktől, ahogy a normákat is. Ha valaki egy ilyen torz családba születik bele, és még ennyire el is van zárva más ingerektől, esélye sincs. Ugyan a történet nyitva hagyja, mi lesz Liv sorsa, nekem erős a gyanúm, hogy belőle a hagyományos értelemben vett normális ember soha nem lesz.

Vékonynak éreztem a kötetet, pedig annyira nem az. Gyorsan lehetett olvasni – az atmoszférájában van valami olyan nyugtalanító, hogy csak túl akar esni rajta az ember, hogy minél előbb befejezze, félretehesse és szabaduljon a hangulatából. Nyomasztó egy könyv – nem igazán a tényleges cselekmény miatt. A hangnem miatt. Mert Liv, az ártatlan gyermek számára teljesen közömbös esemény, hogy a nagyit meg kell szabadítani a szenvedéseitől.

Nincs benne szimpatikus szereplő sem. Még a nagyanya, akiben valamit meg lehet látni, de ő is gyenge. Későn akar közbeavatkozni, mire már mindenki végérvényesen sérült. Ez lesz a tragédiája is, bár ő legalább elmondhatta, hogy megpróbálta. A fia erre már képtelen.

Liv sem keltett bennem szimpátiát. Hiába tudom, hogy a neveltetése eredménye, ahogy viselkedik és amilyen a temperamentuma, de akkor is… Számomra ő tipikusan az a gyerek, akire azt mondják, hogy hátborzongató.

Mivel skandináv krimi, vártam társadalmi üzenetet is. Hiszen a nyomorult szereplők és a cselekmény sötétsége megvolt. De ez nem szociális esetet mutat be, ez egy család tragédiájának rajza, így ezt a pontot hiányosnak érzem.

Valahol érdekes, de nagyon nem esett jól elolvasni. Mert nem igazán horror, de ahhoz viszont nyomasztó, hogy szórakoztató regény legyen.

Riel: Fenyőgyanta - Mint skandináv krimi: 55% a krimi annyira minimális, hogy már szinte családi dráma.

Szubjektíven: 65% hatásos, de borzolta az idegeim a történet. Több horror jöhetett volna.

5: Azincourt: a középkor végét jelentő csata, amit a szerző belülről mutat meg. Hőse egy remek íjász, Nicholas, aki egy pappal keveredik összetűzésbe, és csak úgy menekülhet meg a haláltól, ha katonának áll. Lát sok veszteséget, beleszeret egy francia kisasszonyba, akit fattyú származása miatt zárdába adtak, de a férfi mellett lel otthonra, és együtt igyekeznek életben maradni, haladva a történelemmel Azincourt csatamezeje felé.

4: Angolszász históriák: Uhtred nemesnek született, de egy cselvetés miatt mindent elveszít, és a vikingek között nő fel. Az öröksége utáni vágy és a sors azonban hazafelé vezeti, és az utolsó keresztény király, Alfréd embere lesz. Ha személyesen nem is értenek mindig egyet, Uhtred lesz az a harcos, aki majd segít megvalósítani a király álmát az angol királyságok egyesítéséről és Anglia megszületéséről.

3: Stonehenge: három fivér története, akik a hatalomért való vetélkedés közben, egy élet munkája révén végül létrehozzák a kőkört. Saban volt az apjuk kiszemeltje, amit a bátyja nem tűrhetett. Puccsot hajtott végre, a fiúnak menekülni kellett. Idegenben alapított családot, szerzett szaktudást és lett jelentős építész. Közben a bátyja gonosz király lett, akit Saban egykori, tönkretett kedvese igyekszik megfosztani a hatalmától.

2: A Grál küldetés: Thomas a 100 éves háború idején él, tehetséges íjász. Egy nőügy miatt kénytelen a seregbe állni, de egy családi örökség is nyomja a vállát. Az elveszett Grál az öröksége, és miközben igyekszik túlélni a háborút, megismeri a kor koronás főit és látja a csaták minden mocskát, szerelmen és áruláson keresztül jut egyre közelebb a családi titkok megfejtéséhez is.

1: Excalibur – trilógia: Derfel félkezű, megfáradt szerzetesként írja a naplóit. Egy olyan kor tanúja, ami mára már legendává lett. Ő ismerte a király törvénytelen, de tisztességes és tehetséges fiát, Arthurt, aki igyekezett megvédeni féltestvérének az országot, bármilyen alkalmatlan is volt az a fiú. Vele volt a nagy csatákban, kalandozott Merlinnel, a szíve szakadt meg királya feleségének árulásakor. Tisztességgel nevelte fel a lányait, akik közül az egyik még be is házasodott Arthur családjába. Mára azonban csak a történetek maradtak.

Világokat mentő, múltat kereső, démonnal küzdő, dimenzióváltós.

Évek teltek el, miután Jon az utolsó kövek erejével megfiatalította magát, és csatlakozott szerelméhez, hogy együtt alkossanak családot. Jon a végletek embere, így a megváltozott élete gyökeresen átformálta őt is. A fegyvert letette, jámbor lett és prédikátor. Magára is maradt, mert az asszonya a harcost szerette benne, aki már nem volt. Magára maradt, mert a gyűlölködők, akiknek nem tetszett, hogy befogadta a farkasnépet is, elpusztították őket. Jon túlélte, bosszút esküdött, de közben egy sérülés miatt elvesztette az emlékeit. Még csak darabkák tértek vissza egykori önmagából, amikor a világnak újra szüksége lesz rá. Ahogy a világok egymás mellett léteznek, egy tudós egy másik világból akarja visszaszerezni a férfit, akit itt elvesztett. Jon lesz a segítője. Ám abban a világban egy Vérkő nevű szörny pusztít, aki nagyon éhes. Akinek Jon világa igazi csemege lenne…

Gemmell is elég nagy sorozatépítő volt. Szinte nincs is olyan története, amely szóló lenne. Minimum ugyanabban az univerzumban elhelyezett más karaktereket és történeteket, de szeretett egy történelmi folyamot is megjeleníteni. Akár évszázadokat is átfogott, egy család vagy uralkodók, vagy nemzet sorsát követve.

A Vérkő sem egyedülálló, és kérdéses is, mennyit érdemes olvasni az univerzumból, hogy ezt a részt meg lehessen érteni. A jelen kaland, Vérkő megállítása, értelmezhető csak ebből a részből. Jon története, a világ felépítése azonban szervesen táplálkozik az előzményekből. A két előző kötet mindenképpen hasznos előismeret: abból megismerhetőek a követők, az időn és dimenzión át utazások, az egész rendszer, benne Jon kalandjaival, amire elég sok visszautalás és visszatérő szereplők vannak.

A hatalom kövei két kötete is pluszt ad hozzá, ami nélkül jól érthető a sztori, de az ismeretében lesz egy plusz dimenziója, szélesebb kép.

Ami most is nagyon megfogott a regényben, az a világ, amit Gemmell megelevenített a lapokon. Posztapokaliptikus, némi mágiával és nem is kevés western elemmel. Ha pár dolgot kiveszünk, és a magányos hős, a megszállott szerzetes, a helyt álló farmerek, még akár a támadó szörnyek is tipikus elemei a western történeteknek. (Pláne, ha a szörnyek helyett indiánokat képzelünk, már teljes is az analógia. A démonimádóak a gonoszok, a farkaslények a szelídek, akikkel együtt kellene tudni élni – de tudjuk, az ember nem jóságos lény.)

Shannow világokon át képviseli azt, ami ő. A kérlelhetetlen hit embere, aki emiatt tud nagyon izgalmas karakter lenni. Most szimpatizálhatunk vele, mert olyan dolgok mellett áll ki, a hite pozitív értékekhez köti. Ha azonban másban hinne ennyire, ő lenne a regény legnagyobb szörnyetege. Neki nincsenek határok, hidegvérű gyilkos. Csak éppen nem mindegy, kit öl így meg. A nemzeteket felfaló gyilkos lényt, vagy egy csoportot, akiknek annyi a bűnük, hogy más vallásúak. Jon a szörnyek ellenfele, olyan hittel, amely egy más oldalra állva egészen más fényben tüntetné fel az alakját.

Talán egy fokkal összetettebb a regény világának egésze, mint szeretném. Sok világgal, időbeli ugrásokkal kell kibékülni, miközben már a múlt nagy ugrásai is emésztésre szorulnak. Most komolyan, atombombát dobtak az időn keresztül Atlantiszra? Azért az ehhez hasonló húzásokat emésztenem kell még kicsit.

Ami viszont színtiszta kaland benne, az pazarul sikerült. Izgalmas, sötét és fanyar, miközben letehetetlen és változatos is. Több mellékszereplővel, akik között akadnak kifejezetten emlékezetesek is, akár visszatérő szereplők, akár teljesen újak.

A vége miatt kicsit keserédes a hangulatom, miközben poén is, hogy így van vége. Azt hiszem, az a zárszó, ezt még emésztenem kell kicsit.

Gemmell: Vérkő – Mint fantasy: 80% western, sci-fi elemekkel feldobott, karakteres szereplőkkel, keserédesen.

Szubjektíven: 75% a dimenziókapukkal még nem békültem meg, de a többi tetszett. Stílusos.

• Fumax: Mítoszok kora - fantasy
  • Kozmikus Szellemlovas - képregény
• Művelt Nép: Te Én Minden - női, thriller
• Libri: A másik Mrs. Miller - női thriller
  • Egy krémes Párizsban - női
• Álomgyár: Szemfényvesztés - női, családregény
  • Aki keres, az talál - thriller
• Metropolis: Az alkimista lányának különleges esete - fantasy
• Mogul: Hetedhét Birodalom - meseregény
• Könyvmolyképző: A másik ÉN - YA thriller

Július

13. Abbott: Fogd a kezem - thriller 3,5

14. Petes: Új-Hunnia 2039 - disztópia 3,5

15. Moore: Az éjszaka fénye - történelmi 4

16. Scalzi: Az utolsó emperátor - sci-fi 4

17. Tóth: Édesvízi mediterrán - családregény 3

18. Szabó: Álommeló - new adult 2

      Ragan: Holtsúly - krimi 2,5

19. Greaves: Megmentők - dokumentumregény 2

     Bálint: Adj esélyt! - családregény 4

Ezzel zártuk a hetet.

Családot egyesítő, saját útért küzdő, régi sebeket feltépő.

Adorján hosszú évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy nem él tovább hazugságban. Próbált normális lenni, a társadalom által elvárt formában élni. Megnősült, fia született, megtalálta a helyét a kórházban, mint orvos. Ám a szíve egy férfié volt. A felesége csak úgy egyezett bele a békés válásba, ha Tomiról a férfi lemond. Megtette, és bánja azóta is. Mikor megtudja, hogy halálos beteg, a párja unszolására Adorján megpróbálja felvenni a kapcsolatot már felnőtt fiával. Tomit sokként éri, hogy az apja mégsem halott. Az anyja a férfi ellen uszítja, és esélyt sem akar adni a békülésre. A fiú éltében azonban ott van egy jellemes nagyanya, egy új szerelem lehetősége egy kedves lánnyal, akik más hatást gyakorolnak rá. Tomi egyszerre küzd azért, hogy azzal foglalkozhasson, amivel szeretne, és hogy esélyt tudjon adni az apjának, ezzel együtt magának is valami többre és jobbra.

Bálint Erika kötete valami más volt, mint amit előzetesen elképzeltem. Csendesebb, másképpen fájó. Vagy valami sziruposan meghatóra, vagy egy nagyon fájdalmasra készültem lélekben, de ez a kötet visszafogottabb ennél.

A tényleges cselekmény nem sok benne. Egy cselekményközpontú regényhez képest alig történik benne valami. Ráadásként a nagy konfliktus a múltban történt meg, annak utóhatásaitól szenved minden szereplő a jelenben. Azt pedig nem tettekkel tudják helyrehozni, hanem beszélgetéssel és érzelmekkel.

Karakterközpontú a regény, ahol minden lényeges elem a szereplőkön belül kap szerepet. Nekik kell átérezni a múltat, a jelenben döntéseket hozni és tisztázni az érzelmeiket, hogy tudjanak jövőt építeni. Minden egyes szereplőnek démonokat adott a szerző. Tomi, aki nem azt az életet éli, amit szeretne, hanem amit az anyja rákényszerít. Ehhez hozzájön, hogy eddig halottnak hitte az apját. Kifejezetten fájdalmas, ahogy Éva a saját mérgét és keserűségét a fiúra önti, és megmérgezi a kapcsolatait. Így egy szeretetből és haragból levő lánc köti ezt a két szereplőt össze, ami mindkettőnek káros. Más alapokat kell találniuk. Adorján, aki tele van megbánással, de nem tudom elítélni a tetteiért. Az kiderül, miért kellett elmennie. Amilyen harcot Tomi most vív az álmai szakmájáért, neki is hasonlóan küzdeni kellett a személyes boldogságáért.

Ő egy kész karakter és jellem, nem neki kell itt fejlődni és alakulni, hanem bocsánatot kérni a fiától. Ő az esélyt kérő, és az egyik legszerethetőbb karakter a regényben. Sajnáltam is, hogy annyira kevés idő jut apára és fiára, mert az egy jó téma benne, jól is megírva.

Éva megkeseredése is alaposan be van mutatva.

A szerző külső, mindentudó elbeszélőt használ, de egy-egy rész erejéig szót ad a szereplőinek is. Így még élesebb képet fest a lelki küzdelmeikről, és sikerül elérnie, hogy mindenki érthetővé és kedvelhetővé válik. Éva, akit nagyon sokáig lehet utálni azért, amit a volt férjével és a fiukkal művelt, nem véletlenül lép erre az útra. Minden fájdalma, jogos vagy jogtalan itt van. Ő maga is szenvedett, és nagyon tanulságos, ahogy a nem szűnő gyűlölet csak oda vezet, hogy elveszti a szeretteit. Változnia kell, vagy csak a harag marad neki. Ő az, akinek az egyik legnagyobb utat kell bejárnia a történetben.

Nekem erről szólt ez a regény, az egyének harcáról önmagukkal és a konfliktusok legyőzéséről. Bele lehetne menni, hogy mennyire LMBTQ regény ez, de felesleges. Nem az a lényeg, a szexualitást különben is magánügyként kezeli a könyv, nem a szerelem és irányultság a fontos. Hanem önmagunk elfogadása és azok az áldozatok, amiket azért hozunk, hogy önmagunk lehessünk.

Egyes cselekményszálak, néha a stílus nem tetszett, de egy korrekt regénynek tartom.

Bálint: Adj esélyt! - Mint családregény: 70% több nézőpontú, érzékenyen megírt. Kevés cselekmény, sok érzelem.

Szubjektíven: 60% tetszett, ahogy a szereplőket kezelte, de a végével még békülnöm kell.

Kutyás, embereken segítő, állatbarát.

A kutyát a mondás szerint is az ember legjobb barátjának tartjuk. Az egyik első háziasított fajta volt, és mai napig az életünk részét képezik, mint játszótársak, munkakutyák, családtagok. A kutya egy szeretetgombóc, a gazdiért mindenre készen. Greaves olyan eseteket írt le, melyekben a házi kedvenc valamiképpen megmentette gazdája életét. Volt, akit átsegített a depresszión a kutyája, és képes lett újra tervezni, produktívan tovább élni. Volt, hogy egy menhelyről kimentett kutya hirtelen vadul ugatni kezdett a család kislánya felé, majd fel is kapta a gyereket és félrelökte. Kiderült, mérges kígyó volt a fűben, mely így nem a gyereket, az ebet marta meg. Volt, akinél a betörőket ijesztette el a nagytestű, de különben jámbor házőrző. Olyan is történt, hogy a kutya ugatása miatt sejtette meg a gazdi, hogy kiújult a szervezetében a rák, és még időben elment orvoshoz.

A Dolgozó kutyákban bőven találtam pozitív értékeket, ha egyes dolgok nem is tetszettek abban a kötetben. A szerző újabb kötetét is elolvastam, de sajnos azt kell megállapítanom, hogy a korábbi panaszaim felerősödtek, míg kevesebb lett az olyan vonás, amit szerettem az előző kötetben.

A tematika különben megegyezik: Greaves olyan emberek történeteit írta meg, akiknek a kutyájuk valamiképpen életmentővé vált. (A Dolgozó kutyákban ugyanilyen koncepcióval írt szakmát űző ebekről.) Egy-egy fejezet egy-egy ember és kedvencének története.

Az egyik legnagyobb gondom, hogy ez kutyás könyv kellene, hogy legyen. Ehhez képest a gazdi minden esetben sokkal több teret kap, mint az állat. Megismerjük röviden az életét, a múltját, és a jelene is nagy súlyt kap. Ebbe van beépülve, milyen kapcsolata van a kutyákkal, és hogy lett annak az ebnek a gazdája, aki segített neki. Maga a kutya, vagy az eset, ahogy hősiesen és életmentőként helyt álltak, nem kapott elég súlyt.

Egyáltalán nem regényszerű a kötet, de még csak nem is olyan, mintha novellagyűjteményt olvastam volna. Erősödött a publicisztika stílushatása, de nem a jó értelemben. Sokkal tárgyilagosabb, merevebb az egész. Nem az a szint, amit pl. Gárdonyi űzött. Ez száraz.

Az sem segített az olvashatóságnak, hogy nincs változatosság a fejezetek között. Minden egyes eb és gazdi története ugyanabban a formában, ugyanolyan stílussal elevenedik meg. Hamar bele is untam, és többször félre kellett tennem a kötet, hogy erőt gyűjtsek egy újabb, lényegében ugyanolyan fejezethez.

A történetek egy része legalább tetszett. A kígyótól megmentő, vagy a betörőket elijesztő kedvencek történeteiben tényleg kutyás kiállás van, és érthető a cím. Megmentők. De van nem egy olyan, amikor igencsak távoli a megmentés. Az, hogy a gazdi depressziós és a kutya mellette marad, ezért miért megmentő? Mit csinált volna az eb másként? Nincs olyan opció, hogy visszamegy az elosztóba és kér egy másik gazdit, ha a jelenleginek baja van. Persze, értem, hogy érzelmi pluszt kapott az állattól, de ez nem választás kérdése. Az ő kutyája volt, és egyszerűen nem tudott mást csinálni az eb, mint mellette lenni.

Azt ebben a kötetben is nagyon lehet értékelni, hogy nagyon állatbarát. Akár annak is kedvet tud csinálni az állattartáshoz, aki eddig ilyesmiben nem gondolkozott. Benne van, hogy az állat többet viszonoz, mint amit adtál neki. Olyan értékeket emel ki, amit a privát életbe is érdemes átvinni és megpróbálni ilyennek lenni. A bátorság, a hűség, a barátság.

Végül, ami még hiányzott. Konkrét embereket és állatokat mutatott be a szerző. Nem egy történetre azért figyelt fel maga is, mert bekerült a média és nagyon ismertek lettek ezek az emberek és kutyáik. Akkor hol maradt a fotó melléklet a végéről? Kellett volna lennie!

Ha választani kell, a Dolgozó kutyák jobban sikerült. Ezen csak átfutni érdemes.

Greaves: Megmentők - Mint dokumentumregény: 40% állatszeretettel teli, újságcikk-gyűjtemény típusú kötet.

Szubjektíven: 25% nagyon hiányoztak a képek, és az emberek helyett a kutyákra vártam.

• Abbott: Fogd a kezem

Kit teljesen bepörög, Diane jelenléte minden téren összezavarja. Annyira, hogy barátjáva, egyben kollégájával végez a laborban. Látta, hogy rossz a kémcső, de hagyta vele dolgozni, berobbant, a férfi elvérzett. Diane segít neki rendbe tenni a dolgokat.

Mégsem áll helyre a barátságuk. Akkor sem, amikor kiderül, annak idején Kit miatt alakult úgy Diana élete. Az idősebb férfi, akivel a kamasz Kit cicázott, Diane mostohaapja volt. A lány elmondta az anyjának az igazat, aki azonban a szerelmének hitt, és a lányát az apjához küldte. Akit a sértett lány megmérgezett.

Most sem bírja a helyzetet, Diane öngyilkos lesz. Kit pedig beteljesíti az álmát: a laborban marad, és jelentős munkát végezhet.

• Scalzi: Az utolsó emperátor

Cardenia két dolgot is megtud: a birodalmat megalapító őse nem csupán az emlékeit mentette át számítógépre, de a személyiségét is. Ez egyfajta halhatatlanság, a test halála után. A másik, Nadashe megint merényletre készül ellene. Marce közben talál egy megnyíló járatot, amivel titokban bejuthatnának a Mezsgyére – maga is menne kipróbálni.

Az utolsó estéjükön Cardenia házasságot ajánl, boldogan tervezik a jövőjüket.

Egy társasági eseményen egy ajándéktárgy robban, a megtévesztett merénylő és Cardenia is életét veszti. Nadashe visszatér, és emperátor akar lenni. A beiktatása előtt azonban Cardenia gépi szelleme rendet tesz: rábizonyítja a gyilkosságot, és a hatalmát nem rá, hanem Kivára hagyja. Ő szervezi meg az emberiség átjuttatását a Mezsgyére.

A végső búcsú, Marce. Akinek túlzottan fáj, hogy elvesztette a nőt, nem is. Cardenia felajánlj neki egy választást: megteszi a Mezsgye grófjának, vagy elindulhat egy most Ár járaton a Föld felé, amit nem láttak többszáz éve. Akkor megszakad közöttük a kommunikáció is. Nincs még döntés, de nagyon sejthető, Marce ezt fogja választani, a Földet.

Nyomozós, bosszút álló, bizalmat építő, eltűnt személyes.

Lizzy élete kezd nagyon jól alakulni, bár ezt a nő még emészti. A magánnyomozói praxisa szépen beindul, és szereti is csinálni ezt a munkát. Jared stabilan jelen van az életében, és érezhetően szereti a nőt. Már össze is költözne vele, de képes kivárni, amíg Lizzy is rászánja magát, hogy tovább lépjenek. Hayley továbbra is a szeme előtt van: az irodában adott neki munkát. A legújabb ügyében egy eltűnt személy után nyomoz, aki az eltűnése után egy guru megszállottja lett. A férfi hírhedt extrém fogyási módszertanáról, Lizzy el is indul ezen a nyomon, és közben egyre közelebb jut az igazsághoz is. Arra viszont későn jön rá, hogy Hayley miben töri a fejét. A lány elérkezettnek látja az időt, hogy mindenkinek megfizessen, akik miatt pokol volt a gyerekkora. De vajon meddig megy el a bosszúban, marad-e lehetőség még visszafordulni?

A Kristály pöttyös könyvek az a szerzői sorozat, amiből eddig bátran válogattam. Vannak benne nagy kedvenceim, és amik kevésbé tetszettek, azokat is meg tudtam látni az értéket. Most úgy érzem, ez a sorozatuk lesz a kivétel. Lizzy Gardner magánnyomozó esetei. Ez volt a 2. kötet, és helyenként igencsak szenvedtem vele.

2. kötet, de igazából ez nem lényeges. Külön történet, külön nyomozás. Amilyen átívelés van, az megkapja a magyarázatot. Miért akar Hayley bosszút állni? Most is elmeséli a szerző. Miért esik olyan nehezére a hősnőnek összeköltözni a szerelmével, és kimondani, hogy szereti? Többször elmondja a szerző most is. Természetesen, ahogy minden sorozatban, itt is jobb ismerni az előző kötetet, de érteni lehet anélkül is.

Két történet bontakozik ki benne egymás mellett, ami koncepcióként még tetszett is. Erősíthetik egymást, hogy a végére szépen minden összeálljon. Nem így jött össze. Mert annyira más a kettő, hogy csak Lizzy személye az összekötő kapocs.

Az eltűnt nő esete a guruval érdekesnek hangzott, de leírva nagyon üres volt. Még röhejesnek is éreztem, hogy milyen módszert dolgozott ki a guru. Filmen láttam már hasonlót, csak abban pszichológiai kísérlet miatt mentek el ennyire messze. Azt se díjaztam túlzottan, hogy Lizzy végig ezen a szálon halad, hogy a végére egy csodás és villámcsapásszerű fordulattal más irányba mutasson meg a megoldás. Nem szeretem az ilyen krimi vezetést. Nekem a logika fontosabb lenne, mint a meglepetés a gyilkos személye miatt.

Hayley és a bosszú több érzéssel van megírva, jobban le is kötött. Még akkor is, ha nagyon nem voltam kibékülve a szál végével. Nálam más az értékrend, mint amit itt a szereplők képviselnek. Mert igen, meg tudom érteni a lányt. Valahol jogos, hogy bosszút akar. De a választott módszer… Miért jobb az, hogy megkínoz és csonkít valakit, mintha megölte volna? Még úgy is, hogy nem ártatlanok szenvedtek miatta, nagyobb súlyának kellene lennie annak, amit elkövetett. Irritált, hogy Lizzy és a társaság egyből felmentené, pedig azzal igenis foglalkozni kellene és kezelni, hogy gond nélkül kést ragadott és csonkított. Az nagyon nem egészséges személyiségre vall.

Az is hozzájárul a rossz megítéléshez, hogy Lizzy karakterét nem érzem hitelesnek, és nem tudok együttérezni vele. A döntései között sok olyan van, amivel nem tudok egyetérteni vagy megérteni. Pl. ahogy az egyik fejezetben még azt fejtegeti, miért nem képes kimondani a szeretlek szót, a következő jelenetben meg hirtelen világgá üvölti? Mégis, mi történt 3 oldal között, mert a szövegből nem jöttem rá? Valahogy azzal se tudok mit kezdeni, még mindig milyen sebeket hordoz a lelkében, pedig nincs olyan trauma mögötte, mint Hayley esetében.

Próbálok magamból egy pozitív gondolatot kicsikarni, de most még a borító se tetszett. Átlag kriminek elmegy, de ennél dicsérőbb szavak most nem jönnek.

Ragan: Holtsúly – Mint krimi: 50% Lizzy nyomozása lassú, Hayley szála érdekesebb, de a vége elrontotta azt is.

Szubjektíven: 35% Lizzy története untatott, a karakter se szimpatikus. Hayley mentette.