Március
9. Maas: Fagy és csillagfény udvara - YA fantasy 4
10. Björnsdóttir: A sziget - disztópia 4
11. Denzil: A néma gyermek - thriller 4,5
12. Quick: Halálugrás - romantikus krimi 3
13. Dawn: Az ördög vére - fantasy 4
14. Awad: Nyuszika - ifjúsági 1,5
Pinborough: 13 perc - thriller 5
15. Murphy: Fehér Lovag - képregény 5
Gárdonyi: Szívlobbanás - szépirodalom 4,5
Március közepe, és sajnos, nem a tavaszias idő, ami most mindenkit foglalkoztat.
Életképes, vidéki, hazafias.
Egy férfi megismerkedik egy fiatal szépséggel. A nő teljesen leveszi a lábáról, és a férfi mindent megkérdőjelez, ami a feleségéhez köti. Az új nő mellett az övé unalmas, vidéki és csúnya is. Ám ahogy megszabadulna a kapcsolat emlékeitől, újra átérzi, miért szebb mégis, ami köztük van. Mert a szeretet köti össze őket és szépíti meg a másikat. (Szívlobbanás) Békák egy csoportja teljesen ki van 
akadva attól, hogy az emberek mennyire körülrajonganak egy követ, amit megfaragtak. Bosszút esküdnek, és tönkre akarják tenni a szobrot. (Műalkotás) Egy félig magyar, félig török fiatalember belebolondul egy férjes asszonyba. Megszökteti, és Magyarországon kezdenek új életet. A férfi mindent megtesz, hogy a nő boldog legyen. A város legszebb virágoskertjét is felépíti neki. Ám rá kell jönnie, hogy aki egyszer csalt, csalni fog másodjára is. (Ali rózsás kertje) Egy csapat magyar verődik össze a törökök rabláncán. Már most fáj a szívük az ország elhagyása miatt, és a rabsors miatt. (A rabok)
Van az a játék, amikor valaki mond valamit, és a másiknak rá kell vágnia, ami arról az eszébe jut. Nagyon valószínűleg tartom, hogy ha azt mondom Gárdonyi Géza, mindenki nagyon hasonló dolgokat mondana. Top3 lenne az Egri csillagok, Eger, Vicuska és Gergely. (Én nagy valószínűséggel Egert mondanék, különben.)
Nincs is ezzel semmi baj, már iskolásként beleverik az alábbi egyenletet az ember fejébe: Gárdonyi Géza = Egri csillagok. A gond csak az, hogy ezzel a szemzővel kimaradunk egy színes munkásság megannyi más részéből. Gárdonyi messze nem egykötetes szerző volt, több más sikeres és szeretett regény is fűződik a nevéhez – nem mellesleg filmesítették is őket, nem csak az Egri csillagokat.
De a regényeken túl novellista is volt. Az író fia és a kiadója ugyan igyekeztek rendezni ilyen téren is a hagyatékot Gárdonyi halála után, de vannak hiányosságok. A Szívlobbanás arra vállalkozott, hogy nyomtatásban megjelent, de az összes művek kötetei közül kimaradt cikkekből, novellákból és elbeszélésekből adjon közre egy csokorral.
Három fő fejezet található a kötetben: az érett szerző rövid története és cikkei, valamint a korai zsengék közül pár darab. Mindegyikben van olyasmi, ami miatt érdemes figyelni rá.
Ami a cikkeiben számomra a legnagyobb hatást tette, mennyire kitűnik a sorokból a szépíró. Nincs tudományos, száraz hangneme. Mesélős, szenvedélyes, és közelebb áll egy novellához, mint egy klasszikus újságcikkhez. Ezt szerettem is benne, mert érzem, hogy mennyire meg tudott ezzel szólítani.
Témában visszatérő elem a hazafiság. A beválogatott cikkek is mind arról szólnak, hogy a magyarságnak milyen kincsei és öröksége van, milyen gazdasága a kultúrában, amit nem szabadna veszni hagyni. Bemutatja ezt a zenében, a cimbalom dicséretében, vagy éppen a német-magyar fordítások kapcsán.
Érett és korai novelláit is áthatja ez a nemzeti hevület. A koraiak talán túlzottan is lángolóak, szenvedélyesek, és az üzenet elnyomja a történetet. Már szinte pátoszuk van. Mint amikor a haldokló Árpád vezér szájába adja, mi lesz a magyarok sorsa. Később már ennél rafináltabb, és például egy népi babonát/tündérmesét fordít ki arra a tanulságra, hogy tele van az ország természeti kincsekkel, amelyeket becsülhetnénk és feltárhatnánk.
A népi élet krónikása volt, és nem egyszer a nép nyelvjárását is megragadja, nem csak a történeteit. Ezt az egykor nyelvtörténetet hallgató énem értékelte is, ha különben nem nagyon szeretem, amikor köznyelv helyett tájszólást kell olvasnom.
Szomorú lenne, ha veszni hagynánk az életmű ezen fejezeteit, hiszen ezek is értékesek.
Gárdonyi: Szívlobbanás - Mint szépirodalom: 80% erős a hazafias érzelem benne, de jó mesélő és világépítő is.
Szubjektíven: 75% látszott az írói fejlődés íve, megragadta a vidéki életet. Le tudott kötni.
Játszmás, várost megmentős, ősellenséges, zsenis.
Joker és Batman párharca már nagyon kezd elfajulni. Fél Gotham romokban, és nem tudni, mi lesz a végkimenetel. Batman segítői már megkérdőjelezik a denevérember módszereit és szándékait is. Amikor Batman gyógyszert nyom le Joker torkán, majd félholtra veri a gonosztevőt, elszabadul a pokol. Nem sejtik, hogy a szer segít Joker rejtett személyiségének feltörni. Jack Napier a tesztek szerint zseni szintű IQ-val rendelkezik, és nyoma sincs benne Joker őrületének. Hazatér, kibékül Harley-val, beperli a rendőrséget Batman miatt, és képviselőnek jelölteti magát. Egy új Gotham, amit fel akar építeni. Batman kritikusan szemléli a tetteit, és gáncsolná, de azt kell tapasztalnia, hogy sorra pártolnak el tőle a szövetségesei. Van azonban egy őrült nő, aki azt akarja, hogy Jack helyét vegye vissza Joker. A legyőzéséhez pedig valami olyat kell tenni, ami példátlan. Batman és Joker együtt?
Könnyű olyan regényekről és filmekről írni, melyeket utáltam. Azt könnyű megfogalmazni, ha valami rossz és rájönni, mi vele a bajom. Sokkal keményebb dió, ha azt kell átadni, valamiben mi a remek. Így a Fehér Lovag feladta nekem a leckét. Mégsem írhatom egy oldalon keresztül, hogy szerettem, szuper, új kedvenc.
Mivel ez egy képregény, adja magát, és a legkönnyebben azt mesélem el, milyen a külcsín. Hiszen nem egy képregénnyel az a bajom, hogy rondának találom. A Fehér Lovag viszont igényes. Nem olyan festményszerű szépség, mint a Monstress (az a legszebb képregény, amit eddig láttam). De a rajzolónak van saját, egyedi stílusa, ami megjelenik a képein, miközben azok kellemesek a szememnek is. Most először fordult az elő, hogy ugyanolyan mélyen tanulmányoztam a rajzokat, az arckifejezéseket is egy képregényben, mint a szöveget.
Szöveg. Az akciófilmekben elsősorban, imádom az olyan emlékezetes egysorosokat, amelyeket aztán lehet idézgetni különféle helyzetekben. A Fehér Lovag tele van ilyenekkel. Joker szokás szerint ontja őket magából. Rengeteg az éles, emlékezetes párbeszéd is, amiben a szereplők csakúgy adják és csapják le a feladott labdákat. Batman ugyan szokás szerint szűkszavú, de ez nem az ő regénye. Jokeré, akinek az egyik legjobb dumája van a képregényes világban, és most is látszik, miért.
A történetét is imádtam. Már eleve az, hogy egy Batman-képregény, amiben nem Batman a főszereplő, feltűnő. Formabontó, de nagy ötlet. Az, hogy át kell értékelni a denevér tevékenységét, más megoldásokat kell kutatni. Olyan kérdéseket tesznek fel, melyek abszolút logikusak, de fel sem merültek eddig bennem. Batman miért nem ad át a technológiájából a megbízható rendőröknek? Mennyire teremt a viselkedésével magának ellenfeleket? Igaz, ezt Nolan is bedobta, amikor a Kezdődik végén Gordon átadja a Joker kártyát.
Fordulatok vannak, látványos akciók, de mindezeknél többre értékeltem az okos húzásokat. Ahogy Jack új profilt és karriert épít, ahogy ügyeskedik. Tény, a zseni karakterek a gyengéim, és Jack/Joker az.
Ezzel el is jutottunk oda, ami leginkább megfogott ebben a történetben. Maga Jack Napier. Aki tragikus figura, zseniális és összetett. Az egyetlen hiányérzetem különben hozzá kapcsolódik: milyen pszichés gondja van? Tört személyiség lenne? Az uralkodó Joker elnyomná benne Jacket? Ez a dinamika, Jack és Joker között, erre szerettem volna valami magyarázatot, de nélkül is élveztem ezt a kettőst. Jack jobb sorsra érdemes, mint ami jut neki. Rafinált, manipulatív, de jó célokkal már hősies is. Harley mellett tökéletesen működik, ők egy erős páros, akiknek szintén fájt a szívem az elkerülhetetlen végükért.
Hogy is kezdtem? Nem akartam egy oldalon át azt ismételni, hogy szeretem, remek és új kedvencem lett. Így csak zárok vele. Remek képregény, amiben új kedvencre leltem.
Murphy: Fehér Lovag – Mint képregény: 100% jól összerakott történet és beszólások, tanulság, összetett karakterek.
Szubjektíven: 100% a kedvenc DC világom Pazar története, és még a grafika is tetszik.
Emma még középiskolába járt, amikor nagy szerelembe esett a rosszfiúnak elkönyvelt Robbal. A fiúnak nem 
voltak különösebb jövőbeli tervei, az érettségiig is csak azért maradt, hogy Emmával lehessen. A lány teherbe esett, és képtelen volt elvetetni a babát. Megszülte a fiát, Aident, dolgozni kezdett és annyira szerette a kicsit, hogy az mindent meg is oldott körötte. Magabiztosabb, egészségesebb felnőtt lett és Rob is komolyodni kezdett.
Aiden 6 éves, amikor őrült esőzés tör a kisvárosra. A folyó is megárad. Emma beküzdi magát az iskolába a gyerekéért, de Aiden nincs ott. Eltűnt. Napokkal később a kabátja kerül elő a folyóból, Aident pedig eltűntnek nyilvánítják.
Emma beleroppan a történtekbe. Robbal hiába szeretik egymást, a gyerekükre emlékeztetik a másikat. A férfi bevonul katonának, elmegy. Emma szülei egy autóbalesetben elhunynak, a nő egyedül marad és már az öngyilkosságot fontolgatja. Jake menti meg, az iskola fiatal tanára. Ő rakja össze Emmát, veszi feleségül és vele vár újra gyermeket.
Már szülési szabadságon van, amikor a rendőrség azzal hívja, az erdőben egy 
félmeztelen fiúra bukkantak. A DNS teszt szerint Aiden az. A fiú nem beszél, testileg fejletlen, és a nyomok alapján évekig bezárva tartották, szexuálisan zaklatták. Emma hazaviszi, nagyon segíteni akar a gyógyulásban, de a férje Jake azt sugallja, Aiden veszélyes lehet. Emma nem akar hallgatni rá, még akkor sem, amikor Aiden összeszabdalja a baba takaróját.
A hazatérő Rob is felkavarja az asszonyt. Vele megvan az a szikra, ami Jake-kel nincs, még most sem. Rob Jake-et találja gyanúsnak, aki teljesen elnyomta Emma személyiségét, és akinek furcsamód Aiden minden parancsát követi.
Emma lassan mindenkit megkérdőjelez a környezetében. A férje után is nyomozni kezd, és rádöbben, Jake már pályakezdő tanárként a megszállottja volt. Amikor elhagyná, kitör a balhé és minden titokra fény derül. Jake lökte a folyóba Aident, ő intézte a szülei autóbalesetét. Egy törött nő kellett neki, akit minden téren kontrollálhat. Jake majdnem megöli Robot, a feleségére is rátámad. De ő lesz az, aki holtan végzi.
A mentők időben érkeznek, Rob is túléli a sérüléseket. Aiden pedig hirtelen megszólal, elviszi az anyját a házba, ahol 10 évig fogságban tartották. Van ott egy holttest is. A család egy barátja volt az, aki pár napja eltűnt. Kiderült, kihúzta Aident a folyóból, de nem vitte haza, hanem bezárta és kiélte rajta a pedofil hajlamait. Amikor Aiden túl nagy lett, meg akarta ölni, de Aiden nem hagyta magát. Így tudott megszökni.
Emma megszüli a lányát, akit az anyja után nevez el. Aiden fokozatosan jobban lesz, és Rob is maradna. Emma még arra is rájön, a fia tanárnője csalta ki a fiút az esőben, mert a szeretője volt a férfi, aki végül elrabolta. Megfenyegeti, de meg nem öli, fel sem jelenti. Ő már rendben lesz, a tanárnő meg tűnjön el.
Rejtélyes, középiskolai, másokat manipuláló, kamaszos.
Natasha az iskola méhkirálynője. Ő és két legjobb barátnője alkotja a Barbie-kat, akik közé minden lány vágyik. Szépség, ész, szex. Ám Tasha egyik este szó szerint meghal: a patakban találnak rá. 13 percig nem volt életben. Mi történt vele? Valaki bántotta, öngyilkos akart lenni? A lánynak nincsenek 
emlékei. Kiskorában Becca Tasha barátnője volt. Egy ideje külön utakon járnak, de most megint közeledni kezdenek egymás felé. Tasha holdudvarában a lány felfedezi, talán nem is annyira tökéletes Natasha világa, mint mutatja. Talán a barátnői nem annyira a barátai, mint mutatják. Nyomozni kezd, és egyre közelebb kerül a válaszokhoz. Közben a saját kapcsolatait is felül kell vizsgálnia. Hoz pár drasztikus döntést, elveszít szerelmet és barátokat, míg végül fel kell tennie a legfontosabb kérdést: ki az, aki a szálakat mozgatja a háttérből?
Nem éppen az ifjúsági az a zsáner, amivel a thriller keveredni szokott. A horror közelebb áll hozzá, de egy-egy szerző képes ezt a kettőt is pazarul keverni. Sarah Pinborough ilyen írónő, és a 3 perc akár ifjúsági regényként is megállná a helyét.
Egyrészt, egyszerre cselekmény- és karakterközpontú a történet. Folyamatosan történnek az események, a kisebbektől kezdve a nagyokig. Egyaránt belefér egy ajándékozás ünnepélyessége, az iskolai színi előadás válogatója, egy halálos kimenetelű merénylet és az ügyön dolgozó nyomozónő szerelmi élete is. Fontos azonban kiemelni, hogy ez egy olyan sztori, amiben még a kis dolgoknak is jelentősége van. Előre nem lehet tudni, mi az, ami jel az igazság felé, és mi az, ami majd leleplezi a végső igazságot. Így figyelni kell az eseményekre.
Közben a szereplők, elsősorban Becca lelki élete is kibomlik. Történnek a dolgok, és ezeket a lány belső világán keresztül is láthatjuk. Becca az a kamasz, akivel könnyű azonosulni. Kövér kislány volt, és máig tele van kisebbrendűségi érzéssel. Az iskolában, a barátokkal, de még a párkapcsolatában is folyamatosan attól tart, hogy nem elég jó. A belső félelmei, amit ezek miatt csinál, nagyon is érthetővé és átélhetővé tette őt. Ha valaha is érezted már úgy, hogy nem vagy elég, tudsz vele azonosulni.
De, hozzá tenném, Becca nem egy olyan hősnő, akit követni kellene vagy piedesztálra emelni. Elég necces döntései vannak, ami miatt kritikával kell kezelni, pláne a fiatalabb olvasóknak. A drog és a szex ilyen formában nem az, ami bárkinek is tanácsos lenne, ha Pinborough pszichésen alá is támasztja, miért él így Becca.
Tasha egy egészen más szint. Ő az, aki tökéletesnek tűnik. Szép, sikeres és okos. De neki van egy rejtélyes oldala, amit csak a végére ismerünk meg. Sokkal több rétegű figura, benne van bőven spiritusz. De ő sem az, akit példaként kellene magunk elé emelni.
A történet erős mellékszereplőket is felvonultat, de esélyük sincs e két lány jelenléte mellett. A hibáikkal, a gyengeségeikkel többek lesznek, mint ifjúsági regény szereplők. Hiszen ez a regény felnőtt thriller is, csak éppen két kamasz a főszereplő, és fontos események zajlanak a középiskolában is benne.
Arra már utaltam, mennyire jól összeállnak ebben a történetben a szállnak. Tipikusan olyan könyv, amit okosnak nevezek. Érdemes figyelni, ott vannak a nyomok mindenütt. Pinborough ugyan jól elrejti őket, meg tud lepni, de logikus tud maradni.
Talán csak a legvége a kivétel. A hang, amit Tasha a 13 perc halál óta hall. Az átvisz egy cseppet a misztika felé, ami most nem hiányzott nekem. Addig annyira hiteles, reális a sztori, hogy az kissé kilógott az egészből, ha jól is hangzik ott és akkor, amikor felmerül.
Jó a szerző stílusa. Olvasmányos, szórakoztató, gyorsan lehet olvasni.
Ez egy olyan könyv, ami újraolvasva is jó. Ez pedig a legjobb dicséret.
Pinborough: 13 perc - Mint thriller: 85% ifjúsági zsánerrel pazarul keveri a műfajt. Két erős hősnő, csavaros sztori.
Szubjektíven: 80% jól építkezik, a történetet bírom, de a végén a misztikus csavar – az sok.
Beilleszkedős, alkotós, barátnős.
Samantha egy elit egyetemi képzés ösztöndíjas hallgatója. Egy fiatal nő, aki tehetségesen ír, de a való életben nem találja a helyét. Egyetlen barátnője van, Ava, aki szerez egy barátot, és Samantha hanyagolva érzi magát. Így elfogadja a meghívást, amit a Nyuszikáktól kap. Az iskola érdekes négyese azok a lányok, akik sokat ölelgetik egymást, nyuszikának szólítják egymást és valamiképp a többiek
felett állnak. Samantha egészen eddig megvetette őket. Most azonban közéjük áll, és lassan beszippantja a nyuszika életmód. Aminek része, hogy a campuson ugráló nyulakból fiúkat akarnak készíteni. Amikor Samantha egyik teremtménye jól sikerül, és a fiú-nyuszi Ava körül legyeskedik, a lány átértékeli mibe keveredett, és ki-kicsoda a környezetében.
Legszívesebben kettévágnám ezt a könyvet. Valahol 100-150 oldal körül lenne a váltás. Az első fele lányregény, a sémák szerint haladva. A második meg… nem is tudom, micsoda. Totális agymenés? Az nem éppen irodalmi kategória, de nem tudok rá jobb jelzőt.
Igazság szerint a történet egyik részében sem éreztem jól magam. A szenvedő, magányos Samantha, aki a nyuszikák vonzáskörébe kerül, legalább még hihető. Könnyű azonosulni a lánnyal, aki egyedül érzi magát, és kapaszkodik azokba, akik kedvesek vele. Abban is van valami szociális érdeklődés, ahogy bekerül egy zárt csapatba, ahogy megismeri a szabályokat és szinte szó szerint egy másik világot.
Csak aztán a történet elrugaszkodik a valóságtól, és nem is vagyok benne biztos, mivé válik. Ahogy a lányok fiúkat akarnak csinálni a nyulakból… Mégis, minek? Aztán azt kell oldalakon át olvasni, hogy mennyire bosszankodnak a sikertelen átalakulások miatt. Azon is felhúztam a szemöldököm, hogy a nyúlból lett fiúkkal az egyik legnagyobb probléma, hogy nem képesek szexuális aktusra: nincs, vagy nem működik a péniszük. (Bezzeg némelyiknek nyuszifarka maradt.) Egyáltalán, ki akarna lefeküdni ilyen nyusziból lett srácokkal? Zavaros és érthetetlen az egész, egy totális elmebaj.
Ha nagyon belemagyarázós kedvemben vagyok, akkor el tudom képzelni ezt a teljes második szakaszt, mint egy hatalmas metaforát. A nyusziból lett fiúk igazából a lányok alkotásai, novellák és versek. Amelyeket magukból transzformálnak, életre keltenek. Csak aztán nincs rájuk hatással, önálló létezők lesznek. Próbálkozások, ebben-abban hibásak, nem mesterművek. Samantha, aki tehetségesebb náluk, azért tud jobb egyedeket létrehozni, mert neki van meg a kellő fantáziája és írói vénája hozzá.
Ez a konkrét cselekményt ugyan nem magyarázza, de legalább valaminek el tudom fogadni a sztorit, mert semmi mást nem találok benne.
A történet végét különben is rühelltem. Van, aki nagyon nem az, mint aminek látszik. Ott már arra gyanakodtam, hogy Samantha hallucinál vagy skizofrén. Azon se lepődtem volna meg, ha a diplomaosztón kiderül, hogy ez az egész csak a lány fejében létezik, aki nyáladzva üldögél egy elmegyógyintézet közös nappalijában.
Elvileg ez egy humorosnak eladott regény, de humort nyomokban sem találtam benne. Ha van, akkor az annyira beteg és furcsa, hogy fényévekre van az ingerküszöbömtől. De most komolyan, minek kellene itt viccesnek lennie? Hogy nyulakból lesznek fiúk, a lányok meg nyuszikának hívják egymást, hogy meg se lehet különböztetni őket? Vagy, hogy Samantha magában milyen gúnynevet ad az új barátainak? Ami különben mutatja, mennyire a barátai igazán. Egyszer hívná úgy őket, többet nem állnának vele szóba sem.
Itt adtam fel a próbálkozást Mona Awad könyveivel. Eddig 2-ből 2-t rühelltem. Ami nem megy, az nem megy és kiteszem a pontot.
Awad: Nyuszika - Mint ifjúsági: 25% lányregényes klisébe fantasy keveredik, mint egy drogos látomás.
Szubjektíven: 10% az eleje lányregénynek elment, de utána… nem is értettem, mi volt ez.
RW Galland különös/különleges kötettel jelentkezett a magyar könyvpiacon is.
A Leonardo da Vinci-rejtvénykódexszel.
Nem irodalmi, inkább matematikai és logikai feladványok sorát tartalmazza a különben szép kiadású könyv. Jó a lapminőség, szépek a képek. Hangulatos. Ahogy az is, hogy minden rejtvény úgy van megfogalmazva, mintha a művész életébe kapnánk bepillantást. Pl. rejtvényt ad fel az inasának, a herceg kéri a segítségét egy számításban, stb.
A fejezetei ugyanazokat a rejtvénytípusokat variálják, de egyre nehezednek. De milyen játékok is vannak benne?
Sudoku, csak éppen különös jelekkel és nem számokkal.
Képkirakók - hiányoznak híres da Vinci képek kockái, vajon hol vannak? Mi van rajtuk?
Szöveges feladatok, melyekből másodfokú egyenleteket lehet felírni és kiszámolni a megoldást.
Humoros, vagy éppen alternatív gondolkodást igénylő fejtörők.
(Leonardo minden éjjel kitett egy rejtvényt a tanítványának, Salainak. A fiú reggel az alábbi műveletet találja gallyakból kirakva a padlón:
VI + II = V
Ha csak egy gallyat tehet máshova, hogy lesz igaz a művelet?)
Néha egy kevés kultúrtörténelmi ismeretre van szükség a megfejtéshez. Pl. ha olyan istenteleségekkel vádolták Rodrigo Borgiát és a családját, mint vérfertőzés, gyilkosságok sora, és Rómában éltek VI. Sándor idején, miért nem közösítette ki őket a pápa soha?
A kötetben további rejtvények várnak mindenkire :)
Megoldás: Tovább!
Más világi lényes, menekülős, játszmás, ördögös.
Sun kislányként különös legjobb barátjával töltötte az ideje egy részét. Deron az Ördög fia volt, aki sokat mesélt a lánynak a saját világáról. Ám egy alkalommal megégette a lányt, és különváltak az 
útjaik. Sun ujja azóta sem jött rendbe, életét folyamatos fájdalom kíséri. Arra tesz fel mindent, hogy eljusson Deron világába, és rávegye a herceget, hogy gyógyítsa meg a kezét. Amikor az első komoly nyomra bukkan, más lények is a közelébe kerülnek. Angyalok, akik szintén akarnak tőle valamit, és a nyomában vannak. Deron elküldi érte a követét, Arez mindent meg is teszi, hogy épségben Deron elé vigye a lányt. Érthetetlen erők rajzanak köröttük és bennük, miközben egymással is dűlőre kell jutniuk. Sun vonzódik a herceghez, aki rejtélyes származása ellenére a legnagyobb Ördög akar lenni. Mit akarnak tőlük az angyalok? Milyen erejük, mi célból és honnan fakad?
A címe ennek a regénynek jól mutatja, milyen volt ezt a könyvet olvasni. Arra hamar rájöttem, hogy a hősnő Sun, valahogyan hozzá kötődik a Sunderon is. De hogyan? Mit takar ez pontosan? Olvastam, és vártam, hogy elbukkanjon valami, ami ezt a nevet viseli. Meglepően sokáig tartott, amire valami feltűnt. Az ördögherceg neve Deron. Ha ezt a kettőt összerakom, meg is van a Sunderon. A regényt olvasva ezt az érzést kaptam meg újra és újra: vártam valamire, meg akartam tudni a rejtélyre a válaszokat, aztán jött a megvilágosodás és minden érthetővé vált. Ezt élveztem is végig.
A rejtélyek különben is az egyik legjobb része ennek a történetnek. Elejétől a végéig vannak kérdések, melyek mozgatják az agyam, és csak nagyon lassan kaptam rájuk válaszokat. Ezek némelyike olyan egyszerűbb, mint a miért szakított meg minden kapcsolatot Deron. Vannak azonban olyan nagyobbak is, mint az angyalok szándékai, vagy Deron származásának titka. Még a kötet végén is úgy éreztem, van itt még bőven rejtély, aminek utána kellene járni. Vagyis, folyamatosan megvolt a feszültség, a kérdések, amelyek késztettek hogy egyik fejezet után olvassam a következőt. Egy 2. rész eseménysorába is berántanának.
Díjaztam azt is, hogy nagyon sokáig az sem nyilvánvaló, ki ebben a történetben a jó és a rossz. A végére azt mondanám, nem is állnak meg rá ilyen egyszerű kategóriák. Népek és lénycsoportok vannak, a maguk céljaikkal. Önmagában egyik sem jó vagy rossz, a maguk számára mindegyik fontos és érthető. Olyan konfliktusok és összecsapások fértek be így ebbe a történetbe, melyek bonyolultabbak, mint a szimpla YA regényekben. Lehetősége van az olvasónak eldönteni, kinek drukkol, egyik sem rossz választás. Jó az univerzumépítése.
Tetszett, hogy több akar lenni, mint egy románc. Az elején még csak az sem nyilvánvaló, kinek ki az elrendelt szerelme ebben a sztoriban. Talán a végére belefért pár érzékenyebb rész, de ez nem egy nyálas, szerelmes sztori. Ezt kifejezetten díjaztam is, elegem van már a romantikából az ilyen világokból. Azok a részek tetszettek legkevésbé, ezek után nem meglepő módon, amikor Sun a Deron iránti érzelmeiben süppedezett.
Rám jellemző, hogy az ilyen történetekben a hősnő legtöbbször ellenszenves. Sun sem lett a kedvencem. Azt még kifejezetten röhejesnek is találtam, hogy az ujja fájdalma mennyire megviseli. Az egész, univerzumnyi és misztikus háború vonalhoz képest mennyire jelentéktelen már egy ujj… A fiúkat viszont bírtam. Az angyalokat, Deront és főleg Arezt. Tragikus múlt? Pipa. Hű jellem és belső dilemma? Pipa. Fejlődés a történetben? Pipa.
Érezni az egész köteten, mennyire sok minden van a szerző fejében. Egy univerzumnyi története van erről a világról, és nagyon sokat igyekszik átadni belőle. A lelkesedés átjön, szerettem is, de a fokozatosságot is díjaztam volna. Így kicsit túlzsúfolt.
Összességében kellemes meglepetés volt. Jó a világa, sok karaktert bírtam és rejtélyes is.
Dawn: Az ördög vére - Mint fantasy: 70% tág és átgondolt világa van, kedvvel elmesélve. A szereplőit fejleszti.
Szubjektíven: 75% lett kedvenc szereplőm. Bejött, ahogy a végéig sok szálat nem érteni.
Cím: Apám receptjei
Szerző: Jacky Durand – elsőkönyves, majd meglátjuk. Különben újságíró és a francia konyha szerelmese.
Műfaj: gasztroregény, családregény
Cselekmény: Julien, amióta az eszét tudja, a konyhában tölti az idejét a családi étteremben. Az apja legnagyobb rajongója, aki lelkesen tanulja a szakmát. Amikor Henri kómába esik, fia ott ül az ágya mellett és visszaemlékszik a közösen eltöltött időre, a konyhabeli élményekre. Közben talán azt a rejtélyt is megfejti, hova lett az apja receptgyűjteménye.
Várható megjelenés: nyár elején
Miért várós?
Nyomozós, szerelmes, kémkedős.
Amalie egy akrobata dinasztia utolsó sarja, akinek háló nélküli mutatványai tartják életben a cirkuszt. Ám egyik este az egyik munkás elkapja a lányt, és arra akarja kényszeríteni, hogy a halálba zuhanjon. A lány az ügyességének hála megmenekül, a gyilkosa marad holtan a porondon. Ám a karrierjének annyi, új életet kell kezdenie. Egyetlen megmaradt rokonával, nénjével egy panziót vesz meg. Burning Cove az álomgyári hírességek nyaralóhelye, jó befektetésnek tűnik. Míg ki nem derül, hogy egy 
korábbi lakó halála miatt elátkozottnak tartják az épületet. Míg egyetlen lakójukat meg nem öli a színpadon saját találmánya, egy robot. Míg bele nem csöppennek egy kémjátszmába, és Amalie majdnem gyilkosának bosszúszomjas társa színre nem lép. A nő csak az ellenszenves nyomozótól, Matthiastól remélhet segítséget, akinek szintén sok titka van.
Ugyan egy sorozat 3. kötete, de nincs szükség hozzá előismeretekre. A közös pont a helyszín, a tengerparti városka, Burning Cove. Legfeljebb annyi átívelés van, hogy felbukkannak mellékszereplőként olyan alakok, akik a korábbi részekben fontosabb szerepet töltöttek be. De ezek a feltűnések is inkább csak azért vannak, hogy hangsúlyozottabb legyen, hogy ugyanazon a helyszínen és ugyanabban az időszakban vagyunk. Az első részt olvastam, a másodikat nem, ez a harmadik – semmi hiányérzetem nem volt a kimaradt kötet miatt.
Quick azonnal az események közepébe vezet bennünket, ahogy Amalie az életéért küzd, nyakában a gyilkos lánccal, mellyel a halálugrásra akarják rávenni. A regény legnagyobb erőssége, hogy ezt a tempót és cselekményközpontú bemutatást végig meg is tartja az írónő. A cselekmény halad előre rendületlenül, és mindig van valami, amiben nyakig vannak a szereplők. Lehet az egy hajsza, az esti különös zajok forrásának keresése, nyomozás vagy éppen a szerelmi tematika.
Igaz, ennek nem állt jól, hogy ilyen gyorsan haladnak az események. Majdnem csak megismerkednek, aztán már házasodnak a főszereplők. Alig pár nap, ami alatt ellenszenvből szenvedély lesz és már szerelemről meg életen át tartó bizalomról beszélnek. Kicsit zavart is, hogy mennyire keveredik megint szenvedély és szerelem. Igaz, itt legalább nem az a kulcspont, hogy szeretik egymást, hanem, hogy bíznak egymásban. De még ezzel együtt is gyorsnak tartom, hogy megismerkednek, kétszer lefekszenek, pár napot együtt nyomoznak és már ott is vannak az anyakönyvvezető előtt.
A karakterek pár vonással építettek, és nem is fejlődnek. Amalie egy karakán nő, aki feltalálja magát és gyorsan dönt. Szerelemben, de üzletben és minden területen is. Bátor, van kiállása – kedvelhető, de azért valami árnyalás ráfért volna. Matthias alakját igyekezett mélyíteni Quick, de nem tetszett a módszere. Matthias nagyon jól ráérez, mikor hazudnak neki. A férfi tulajdonképpen egy két lábon járó hazugságvizsgáló. Ettől szenved, nem tud bízni az emberekben, mert pontosan tudja, mennyit hazudnak. Ki nem állhattam, ahogy ezen nyavalyog a fél könyvben, máskor meg szinte menő szuperképességnek van eladva, hogy erre képes. Döntsék már el, melyik! Különben meg nem illett a férfihoz, hogy ezen keseregjen. Ettől nem szimpatikusabb lett, csak találtam még valamit, ami irritált.
A krimi leginkább egy hobbi-nyomozásra emlékeztet, a kémes vonal túl is van írva. Szerencsére vannak mellette humoros részek, amelyek jobban szórakoztattak, mint maga a nyomozás. A hotelben a balsorsú eseményekre épülő túrák kifejezetten ötletesek voltak. A horrorfilm színészen is jókat vigyorogtam, aki beveti magát egy kis reklámért.
Összességében könnyen olvastam, elég szórakoztató is, csak nincs benne semmi kiugró. Elolvasom, aztán elfelejtem kategória.
Quick: Halálugrás – Mint krimi: 55% pörgős, de logikátlan. Szereplői hősiesek, a története inkább romantikus.
Szubjektíven: 50% a romantikus vonalát sokaltam, Matthias plusz képessége is irritált.