Fülszöveg: 

Nyolc óra. Hat barát. Egy mesterlövész.

Red Kenny és barátai lakókocsival indulnak a tengerpartra a tavaszi a szünetben. Hosszú az út, vidám a hangulat – egészen addig, amíg defektet nem kapnak az éjszaka és a semmi közepén. Térerő nincs, segítség sehol a közelben. A jelentéktelennek tűnő baleset azonban hamarosan rémálommá válik: már épp újra útra kelnének, amikor valaki kilövi mind a négy kereket. Ez minden, csak nem véletlen.
Egy mesterlövész les rájuk a sötétben, és az egyikük titkára vár – egy olyan titokra, amelyért a halál sem túl nagy ár.
Nyolc órát kapnak hajnalig, a kétségbeesett társaság pedig minden erejével próbál menekülni, miközben a lakókocsi szűk falai közt a feszültség végzetes szintre emelkedik. Eltemetett titkok kerülnek napvilágra, és csak egyetlen dolog biztos: nem mindenki fogja megérni a hajnalt.

Szerintem: 

Kicsit nehezemre esik objektívnek lenni. Ha ifjúsági regényben gondolkodom, akkor

Fülszöveg: 

A ​mérnöknek tanuló Lord Cassia épp a vízvezetékek állapotát ellenőrzi a királya megbízásából, amikor ellenséges katonák ütnek rajta, és rangja ellenére bebörtönzik embertelen körülmények közé. Az országot ráadásul hamarosan kegyetlen pestisjárvány sújtja megszámlálhatatlan áldozatot szedve, kétségbeejtő állapotba taszítva a királyságot.

Cassia betölti a tizennyolcat, mire sikerül kiszabadulnia a rabságból, és miután a borzalmas betegséget is túléli, az a leghőbb vágya, hogy hazatérhessen a hegyek közé és elfelejthesse a múlt rémségeit. De az otthona időközben megváltozott. A királyi udvar beköltözött a palmerini várba, és az ellenségeit is magával hozta.

Amikor a királyné legközelebbi barátai egy merénylő célpontjává válnak, Cassia nyomozni kezd a gyilkos után, és közben váratlan barátságot köt Lenával, egy éles eszű, fiatal történésszel. Ketten hamarosan rájönnek arra, hogy a merénylő kiléténél sokkal fontosabb, hogy miért követi el a gyilkosságokat. A nyomok a múltba vezetnek, és egy borzalmas titokra derítenek fényt, mely nemcsak fenyegetést jelent a frissen megkötött békére, de újra háborúba sodorhatja a királyságot.

Szerintem: 

Szeretnék mindig ilyen kellemesen meglepődni egy-egy történet kapcsán! Szerettem a

Fülszöveg: 

A felszolgálás, az önkéntes munka és az egyetemi tanulmányai mellett Maggie Reillynak semmire sincs ideje. Különösen nem egy kapcsolatra. Szerencsére megtalálta a tökéletes megoldást: azt a férfit, akivel évente csupán három-négy alkalommal találkoznak. Amikor azonban ritka találkáik egyikére megérkezik a hotelbe, nem azt a férfit találja ott, akire számított, így merő véletlenségből a leghírhedtebb hollywoodi rosszfiú, Ben Barrett ágyában köt ki.

Ben, aki legutóbbi botránya után szeretne eltűnni a nyilvánosság elől, semmi másra nem vágyik, csak egy kiadós alvásra. Ehelyett szenvedélyes csókcsatába bonyolódik egy gyönyörű és meglehetősen meztelen vörös hajú nővel. A bocsánatkérést elfogadja, ám egy búvóhely most igen jól jönne számára… és ha még izgalmas és bonyodalommentes szex is jár a lakáshoz, hát miért is ne menne bele?

Ben azonban hamarosan ráébred, hogy egy hét a legkevésbé sem elegendő a karakán, szókimondó hálótársával. Ennél ő többet akar. Sokkal többet… Maggie viszont a kapcsolatok esküdt ellensége, Ben pedig nem csak egy egyszerű srác, hanem a világ egyik legismertebb sztárja. A sok csillogás és a félelmek között megbújva lángra kaphat az igaz szerelem?

Szerintem: 

Tulajdonképpen egy nagy baj van ezzel a kötettel – iszonyatosan

Fülszöveg: 

Zsarolt. Erőszakolt. Ölt. Bárkin átgázolt, hogy felérjen a csúcsra. Hitvány, megvetendő ember. A neve Kim Sleizner. Ő a koppenhágai rendőrfőnök.
Dunja Hougaard néhány hónapja eltűnt a világ szeme elől, hogy legfontosabb céljának szentelje magát, és elkapja egykori főnökét, Sleiznert, akinek a bűnlajstroma vele szemben is igen hosszú. A nyomozónő és csapata hónapokon át gyűjtik róla az adatokat, de az áttörés várat magára. Amikor a dán hírszerzés egyik magas rangú emberét egy ismeretlen nővel együtt holtan találják egy autóban, a tenger fenekén, végre úgy tűnik, elérkezett az idő, hogy a csapda bezáruljon. A kérdés csak az, ki esik bele.
Ugyanekkor a szoros túloldalán, Helsingborgban a svéd rendőr, Fabian Risk olyan hírt kap, amely egész hátralevő életét megváltoztatja.

Szerintem: 

Nincs okos sorozatgyilkos, nincs látványos és nagy nyomozás. Az eddigi szálak összefogása és a zárás, az jutott ebbe a kötetbe.

És már az elején nagyon

Fülszöveg: 

Két ​ember. Végtelen életek. Egy lehetetlen döntés.

Thora és Santi idegenek egymásnak egy idegen városban, ám egy véletlen találkozás nyomán összefonódik a sorsuk. Azonnal rokon lélekre ismernek a másikban. Kíváncsiságuk egyformán kielégíthetetlen, mindketten többre vágynak annál, mint amit a sors rájuk mért. Azonban alig pár nap után egy tragikus baleset rövidre zárja a történetüket.

Ám ez csupán egyetlen a számos kapcsolódási pontból, amin osztoznak. Csapdába esett bolygókként keringenek egymás körül. Thora és Santi végzete az, hogy újra és újra találkozzanak: tanárként és tehetséges diákként, ápolóként és haldokló betegként, hitetlenként és hívőként. Számos életük során barátok, kollégák, szerelmesek és ellenségek váltak belőlük. Ahogy a homályos emlékek és a különös mintázatok összeállnak, Thora és Santi megdöbbentő felismerésre jut: rá kell jönniük a titokzatos kapcsolatuk mögött rejlő igazságra, mielőtt életeik végső állomásához érnek.

Szerintem: 

Ezzel a regénnyel nem kicsit voltam bajban. Csak éppen máson akadtam fent olvasás közben, mint a regény vége után.

Talán az olvasás közbeni helyzettel kezdem. A történet

Fülszöveg: 

Kat ​Cavanaugh tökéletes világa egy pillanat alatt szilánkokra törik. Lánya szakadt sárga ruhájának emléke, drága arcát árnyékoló szép szőke haja – és a saját szívet tépő zokogása…

Kat átéli minden anya rémálmát, amikor a lányát holtan találják. A rendőrség szerint öngyilkos lett, de Kat nem akar hinni a rendőrségnek – akkor sem, amikor megmutatják neki az ismerős, kecses kézírással írt, elmaszatolt búcsúlevelet, amit Grace hátrahagyott. Kat tudja, hogy élénk, vidám lánya soha nem lett volna öngyilkos.

Ám ahogy kutatni kezd Grace parfümillatú, mosolygós képekkel teli szobájában, olyan titkokra talál, amiket a lánya sosem osztott meg vele. El kell gondolkodnia, valójában mennyit tudott arról a fiatal nőről, akivé a gyermeke válni kezdett.

Kat eltökélt, hogy megtudja, mi történt Grace-szel a halálának éjszakáján, még ha ezért saját zavaros múltjával is szembe kell néznie. És ahogy egyre közelebb jut a borzalmas igazsághoz, fel kell tennie magának a kérdést: lett volna rá módja, hogy megmentse a lányát?

Szerintem: 

Mélységesen sajnálom, hogy Denzil

Fülszöveg: 

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Szerintem: 

Számomra megosztó volt a regény. Egyes elemeit szerettem, más meg annyira tudott bosszantani, hogy elvette a kedvem az olvasástól.

Talán azzal kezdem, amiben

Nem így volt tervbe, nagyon nem is mesélgetném, de sikeresen szó szerint padlóra kerültem, majd kórházba. Már itthon vagyok, annyi ideig tudok is ülni, hogy egy-egy posztot megírjak, így kezdek megint írogatni. Bízom benne, hogy idén már nem lesz több kiesés :)

Fülszöveg: 

Sarah ​Collier, a Nobel-díjas tudós felhagyott a munkával, hogy több időt szentelhessen a családjának. Örül, hogy végre nyugodtan otthon lehet a férjével, Daniellel és a kislányukkal, Maddie-vel. Minden pillanat számít, Sarah-nál ugyanis kezdenek mutatkozni az Alzheimer korai jelei. Ezért is húzódozik, amikor felkérik, hogy legyen egy rangos biotechnológiai konferencia díszvendége. Végül a neurológus férje meggyőzi, hogy a genfi konferencián bemutatott technológiának, a Neurocellnek érdemes hírverést csapni, mert forradalmasíthatja az orvoslást – sőt mi több, Sarah életét is megmentheti. Csakhogy egy ilyen értékes találmány sokak érdeklődését felkeltheti. Nyüzsögnek a befektetők, csakúgy, mint a külföldi kormányok ügynökei, és a súlyosbodó tünetektől szenvedő Sarah már nem tudja, bízhat-e bárkiben – önmagát is beleértve.

Szerintem: 

Ez is egy olyan regény, amit többre tudnék értékelni és jobban tetszett volna, ha

Fülszöveg: 

„Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?”

Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni.
Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.

Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét – fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal –, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és… ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…

Szerintem: 

Iglódi Csaba adott nekünk egy hőst, akiről nagyon szívesen olvastam. Hamar hozzá is téve, hogy a hős kissé