Szerelmes, vállalkozást indítós, családos.

Paige Walker előléptetésre vár, a legjobb barátaival dolgozhat együtt, és már álmai városában, New Yorkban él. A pofonok viszont egyre csak érkeznek: előléptetés helyett lapátra teszik, és veszélybe kerül a New York-i élete is. Kénytelen a testvéréhez fordulni, akinek gyerekkori barátjából igazi nagyágyú lett. Jake Romano számára a Walker család igazibb, mint az igazi családja. Kész segíteni most is, amennyire Paige hagyja. Csak éppen a kényszerű közelség régi érzelmeket hoz felszínre: Paige első, nagy szerelme Jake volt. Máig azt hiszi, Jake nem viszonozta még a vonzalmát sem. Pedig Jake számára Paige mindig is rengeteget jelentett, csak nem mert kockáztatni. Egy esetleges szakítás után túl sokat veszthetett volna. Most is nagyon ellenállna a vonzalomnak, de Paige most nem adja fel olyan könnyen, mint kamaszként.

Nem fogom megfejteni, mitől lett ez a sorozat annyira sikeres, hogy már lassan nem elég a két kezemen levő ujj, hogy megszámoljam a folytatásait. Annyira tipikus romantikus regény, hogy attól sikítani tudnék. Egyetlen dolog van benne, ami legalább kicsit megfogott.

New York – a város ragyogó helyszíne a cselekménynek. A hősnő rajong érte, és nem egy olyan bennfentes infó van benne, olyan leírás, ami miatt kitartottam, ha különben nagyon untam is a történetet. Ez a regény nem játszódhat akárhol: pontosabban, a szerelmi szál önmagában működne, de a regény az egyetlen erősségét vesztené el, ha nem lenne ilyen fontos benne a helyszín.

De akkor nézzük is a cselekményt! A romantikus regények egyik legócskább alapja: a fiú a báty legjobb barátja, és tesz egy ígéretet, hogy nem kezd ki a barátja húgával. Naná, hogy a lány mégis beleszeret, ő is a lányba, csak éppen az ígéret közéjük áll. Amíg az ösztönök nem lesznek erősebbek a régi gesztusnál, és kerekedik felül a zsigeri vágy. Annyira tipikus, benne van a zsáner alapkliséje. Ahogy összejönnek, ahogy egy butaság miatt szétmennek, majd a nagy romantikus gesztussal a békülés. Mondanom se kell, hogy előkerül a jegygyűrű is a végére. Nyálas, kiszámítható – aki egy ilyet olvasott, ismeri már mindnek a dinamikáját.

A karakterek is a romantikus regények tipikus hősei. Jake, a milliomos és a helyes, kedves lány, aki nem a pénzéért szereti. Egyikükről se tudnék komolyabb jellemzést adni, annyira üresek. Szépek, helyesek, kedvesek, sikeresek. Ennyi. Noha az alapokban több lehetőség volt: mindkettőnek van egy komoly lelki terhe. Paige komoly szívbetegséggel küzdött kamaszként, Jake családi háttere. De ezt éppen csak bedobja Morgan, véletlenül sem tesz egy kis kitérőt drámai színezetek felé.

Nem tudtam komolyan venni a cselekményt, de sajnos szórakoztatónak sem tudom igazán nevezni. Ahhoz túlzottan lehetett tudni, mire számítsak a cselekményben. Ahhoz túlzottan száraz a szerző stílusa, csak a városképeket szerettem benne.

Szórakoztató és romantikus regény, így mélyebb mondanivalót sem érdemes keresni benne. Itt különben nincs is mit. A szerelem legyőz minden akadályt? Annyira nagyon nem akarom ezt kihozni belőle, de ebben legfeljebb ennyi akad.

Ahogy már említettem, van bőven folytatása. Nem lett kedvem hozzájuk.

Morgan: Álmaimban Manhattanben – Mint romantikus: 40% kissé nehézkes, de jó városképekkel megtűzdelt tipikus románc.

Szubjektíven: 20% tucatnyi ilyen történet létezik, untam is kissé. New York dobta fel kicsit.

Eden átlagos lány volt, aki már lemondott a férjhez menésről is. Soha nem a jó férfiba szeretett bele. Aztán jött Aaron, aki jóképű volt és kedves, szorgalmas és nagyon beleszeretett. Aki feleségül vette, elköltöztek egy kertvárosi házba, és családot akartak alapítani. Eden a munkáját is otthagyta, teljes munkaidős feleség és anya lesz a tervek szerint.

Eleinte csak próbálkoztak, de nem akart a terhesség összejönni. Eden egyre irigyebben figyelte a szomszédját, aki könnyeden szült három fiút is, panaszkodott a rosszaságukra, miközben Eden ölni tudott volna ilyen gondokért. Már céltudatosabb lett a baba projekt. Számolták a napokat, mindent kipróbáltak, amit tanácsoltak. Majd orvoshoz kezdtek járni, mindenféle kezeléseket csináltak végig. Eden teljesen a téma megszállottja lett: erre ment el minden pénzük, és a kapcsolatuk is megromlott. Eden már semmivel nem foglalkozott, csak a lehetséges terhességgel.

Amikor végre összejön, pár hétre a mennyet élik meg. A házaspár közel kerül egymáshoz, Eden kezd visszatalálni a régi magához. A kicsi elvesztése azonban mindennél jobban megtöri. Azonnal próbálkozna újra, de Aaron már nem bírja. Ultimátumot ad: nem kell nekik baba, legyenek maguk. Ez Eden szemében egyenértékű a házassága végével.

Aaron elmegy, és nem tudja, Eden mivel tölti az idejét. Egyre irigyebb a szomszédasszonyra, akinek most kislánya született. Egy édes kis szőkeség, akit az a nő nem érdemel meg. Sok időt tölt a városban a balett iskola előtt, ahol egy kis szőke kislány után leskelődik. Mennyivel jobb anyja lenne ő neki…

Jessie az anyja halála után szembesül azzal, hogy ő papíron nem is létezik. Még anyakönyvi kivonata sincs, az apja nevét sem tudja. Ahogy a halott anyja papírjai között turkál, már nem bír leállni. Abszolút nem hasonlít Edenre, lehet, hogy nem is ő volt az anyja, hanem rabolta? A nyomozást nehezíti, hogy az anyja halála óta Jessie nem tud aludni, így egy ponton túl már abban sem biztos, hogy valóban megtörténtek-e vele dolgok, vagy csak képzelte őket.

A végére kiderül az anyja titka. Miután Aaron elment, Eden békülni akart. De a férfit már egy másik nővel látta, boldognak. Nagyon berúgott aznap este és belement egy egyéjszakás kalandba. A férfinak még a nevét sem tudta, és többé nem is látta. De Eden terhes maradt tőle. Örült a babának. Ám Aaron visszajött – neki is hiányzott Eden, kérte, hogy kezdjék újra. A nőn levő kabát miatt nem láthatta, hogy Eden gyereket vár. A nő beleegyezik a békülésbe, és megbeszélik, Aaron mikor költözik haza.

Ám Eden arra már elmenekül. Hogy mondja meg a férfinak, hogy mástól terhes? Pedig neki ez a gyerek kell. Így elszökött, és úgy élt, hogy senki ne akadhasson a nyomára. Így nevelte fel a lányát is. Jessie megtalálja a férfit, beszélgetnek, és kiderül, Aaron szeretett volna Jessie apja lenni. Eden menekülése felesleges volt. Jessie elkezdheti élni az életét, már alvási gondok nélkül.

Mágiás, ősi jóslatos, túlélésért küzdős, hatalmi harcos.

A romlás egyre közeleg, és mindenki igyekszik ellátni a feladatait, kiélni az ambícióit. Muriele a fia nevében uralkodik, miközben igyekszik megmenteni a lányát és megőrizni a hatalmat a számára. Neil lovagot, akiben egyedüliként megbízik, küldi el Anne megmentésére és hazahozatalára. Neil a szívében gyásszal vág bele a küldetésbe, melynek során nem csak a hercegnő életét menti meg, de érdekes új ismertségeket is köt. Anne álcában igyekszik hazafelé, barátnőjével és Cazio védelmében. A forrófejű nemes igyekszik csapni a szelet a lánynak, de lassan mindkettejüknek fel kell nőni, hogy szembenézzenek a végzetükkel. Aspar a Hangakirály legyőzésére indul, míg Robert a trónt akarja megszerezni. Kevesen pedig már érzik, hogy egy gonosz erő milyen működésbe lépett a háttérben.

Vannak szerzők, akik több száz oldalas regényeket is olyan izgalmasra írnak meg, hogy közel 1000 oldal után is az fáj, hogy vége a regénynek. Brandon Sanderson ilyen szerző. Greg Keyes magyarul ugyanannál a kiadónál van, és hasonlóan ismert név a fantasy területén. Ezt a sorozatát sokan szeretik is – alapvetően én is, de nem vagyok annyira oda érte, mint pl. a Ködszerzet történetekért.

Ennek a fő oka, hogy ez is nagy oldalszámú, de nem olyan tartalmas, mint egy Gemmell. Olvastam a Kriptaherceget, és nem egy fejezet után azon gondolkodtam, ez milyen célt szolgál a történet egészére nézve. Egy-egy epizódnak elmegy, pl. Muriele gyötrődése, de a cselekmény nem megy vele előre, a szereplőhöz nem tesz sok mindent hozzá, csak az oldalszám nő, és még mindig nincs meg az érzés, hogy egy epikus történet világába csöppentem.

A Kriptaherceg egy nagy előkészítés, noha ez már a 2. fejezete a sorozatnak. A végére jutunk el odáig, hogy fontos szereplők találkoznak, és többen felismerik, milyen szerepük lesz a jövő alakításában. Sok mindenért kárpótolt is az izgalmasabb, már előre mutató utolsó pár fejezet, de addig nem volt könnyű eljutni.

Alakult, melyik szereplőhöz hogyan állok hozzá. Anne most nem tudott elbűvölni, de egyre több lehetőséget látok Neil és Cazio személyében. Ebben a részben náluk éreztem legjobban, hogy alakul a jellemük. Mindketten a lovagi erények megtestesítői, és érdekes olvasni, mégis mennyire mások. Az egyik az eszmény megfelelője (Neil), a másikban van még csibészség, de már rálép az útra, ami elviszi ahhoz, hogy jobban hasonlítson a királyné lovagjára.

Nem titkolom, hajlamos vagyok a sötétebb karakterek történetét várni. A cím alapján azt reméltem, most többet kapok Robert herceg sötét világából, pláne, hogy egyfajta zombi lett a férfiból. Ehhez képest alig szerepelt – csalódás. A pozitív hősök egész lelki világa itt van a lapokon, nekem jól esett volna, ha a gonosz is több szót kap.

Keyes stílusa kellemes és olvasmányos. Ha jobban pörgetné az eseményeket, jobban szeretném is az egész világát. Megírva jól van, csak az eseményekhez képest nagyon hosszú a kötet. Valamennyire kárpótol, hogy van egy-egy olyan jelenete, ami érzelmileg üt.

Összességében elolvastam, nem volt rossz érzés, de még mindig várok. Várom, hogy igazán beinduljanak az események és jöjjön a drámai, nagy küzdelem.

Keyes: Kriptaherceg – Mint fantasy: 70% átvezető kötet, sok mellékszállal. A világa tág, sok karakterrel és szállal.

Szubjektíven: 65% a végére felpörgött és tetszett, de addig túlírtnak éreztem. Hol a háború?

Jövőbeli, szörnyekkel harcolós, rejtélyes, vámpíros.

Az emberiség elbukott, a vámpírok vették át az uralmat. Évszázadok alatt azonban az ő uralmuk is megtört, az egykori urak pusztulásnak indultak. Megjelentek olyan keverék lények, dhampirok, akik többek vámpírnál, embernél is. Közülük kerülnek ki a legjobb vámpírvadászok, akik közül D a legjobb. A rejtélyes dhampir az, aki igyekszik megmenteni a megharapott farmerlányt, Dorist (1. rész). Aki felderíti egy új vámpírfaj feltűnését egy eldugott faluban, egy őrült kísérlet eredményeképpen (2. rész). Aki a lányrabló Mayerling nyomába ered, de rá kell jönnie, hogy ebben a történetben senki sem az, aminek látszik. Lehet, hogy megismerte a vámpírt, aki nem csak a címében nemes? (3. rész) Ő az, akit segítségül hív egy lebegő város, amikor gyanújuk szerint vámpír férkőzött a soraik közé, de D ráérez egy a falak között megbúvó szörnyű titokra is. (4. rész)

Rettenetes, de remek dolgok is kisülhetnek abból, ha látszólag nagyon össze nem illő dolgokat vegyítünk. Mondjuk, tini nindzsa teknőcök. Reneszánsz mesterekről elnevezve. Ha tényleg belegondolunk, ez akkora… idiótaság. Mégis, én bírom a patkány vezette teknősöket, gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt.

Most meg felfedeztem magamnak D világát, amiben minden keveredik, amit csak el tudok képzelni. Eredetileg 27 kötetnél jár, magyarul az első négy férhető hozzá. De már ezekből is látszik, mennyire színes és sok mindent magába ölelő világot alkottak meg vele.

A távoli jövőben játszódik, így ott vannak benne a modern eszközök. Akadnak fejvadászok, akik tankszerű dzsippel és modern fegyverekkel nyomulnak, D ismeretei kiterjednek kémiai elemzésre, DNS-re is. Az egyik részben még azt is szó szerint lehet értelmezni, hogy elmenekülni a csillagok közé. Űrutazó vámpírok, képzeljétek csak el. Épp csak egy Alien vagy Predator nem köszönt be, bár ki tudja, a 23 nem olvasott kötetben mi bukkanhat fel…

Ugyanakkor egy középkort western helyzetekkel és környezettel vegyítő világ is ez. Ahogy D járja a pusztaságot lovon és karddal, abszolút eszembe juttatta a magányos lovasokat a Vadnyugaton, akik rendet tettek egy kisvárosban, majd ellovagoltak a naplementében.

Vegyíti a vámpíros legendákat a vadnyugattal, de olyan történetekkel is, mint a Rómeó és Júlia. Igen, Shakespeare is megkapja a maga D verzióját. Ezeket mind nagyon tudtam szeretni benne.

Viszont, ez az első négy sztori hasonló alapra épül, ami a negyedik kötet végére unalmas. A nők, még a harcosok is szinte csak szexuális kiegészítők. Durva történetek vannak benne, pl. egy lány, akit a 4 bátyja erőszakol felváltva. Mondjuk, amikor úgy vannak rajzolva, mint a felfújható szexbabák, nem is tudom, mit várok… D hajszolja a főellenséget, közben egyre nehezebb ellenfeleken verekszi át magát, szintén közös pont. Egészen videójátékos.

Irritált az is, hogy D története a kelleténél rejtélyesebb. Több nyom, több kirakódarabka jó lett volna, ha egyes dolgok ott is vannak a sorok között.

A grafikáját felemásnak éreztem. Azt már említettem, a női alakok mennyire nem tetszettek. A harcok sem – nem nagyon láttam őket át, különben megvoltam vele.

Olvastam volna belőle többet is, a világát nagyon megszerettem.

Kikuchi: D, a vámpírvadász 1-4. - Mint képregény: 70% ötletes, sok forrásból merítő történet. Harcos, kalandos, jellegzetes.

Szubjektíven: 70% van erősebb, gyengébb sztorija is. A női alakok irritáltak, de a világ bejön.

Regények első mondata következik. Mind karácsonyi. Kitől és miből származnak?

1: A pláza karácsonyi forgatagában szinte egybefüggően hömpölygött a tömeg.

2: A karácsony fenyőillatú, aranyfüstös időnélküliség, amikor is, tetszik, nem tetszik, mindennek... snitt.

3: T.S. Elliott tévedett.

Megoldás: Tovább!

Rendszer igazi oldalát megismerős, életért küzdős, jövőbeli.

2050-re a szociális háló összeomlott: nincs pénz a nyugdíjakra, nincs pénz a betegek és öregek, a hasznot nem termelők segítésére. Egy új világ született, melyben mindenkit az általa költött pénz alapján ítélnek meg. Valaki minél többet tud költeni, annál jobb körülmények között élhet. Az idősek még kapnak egy kis időt a luxus otthonokban, majd békésen eltávoznak. Alice szerette ezt a világot, míg a férjének nyoma nem veszett. A nő kutatni kezd utána, és a rendszer egy olyan oldalával szembesül, melyre nem volt felkészülve. Meglátja, mi történik akkor, ha segítségre szorulsz. Meglátja a vezetők oldalát, amilyen a nővére is lett. Miről kell lemondania az illúzióin túl, hogy megmenthesse a férjét?

Milyen lesz a jövő? Van bőven disztópia, ami ad nekünk rémálmokat. Mad Max világa, ahol visszasüllyedünk egy gépesített középkorba, ahol ember embernek lesz farkasa. Más szerint van még esélye a fajnak, és meghódíthatjuk a csillagokat – ez a Star Trek lehetőség. Idővel majd kiderül, addig is olvashatunk víziókról, amelyekről csak remélni lehet, hogy nem jönnek el.

A Farkasország a közeli jövőben játszódik, és számomra az volt benne a legizgalmasabb, hogy a társadalmaink továbbgondolása milyen jövőt eredményez. Mindenki tudja, milyen problémákkal kell korunknak szembenéznie: túlnépesedés, a gazdagok és szegények közti ellentétek növekedése, elidegenedés egymástól és a világtól is, és még folytathatnám.

A kötet fokozatosan fejti ki, milyen Alice és Philip világa. Alice hívő, aki ebben a világban csak a jót látja. Az, ahogy a férje nyomában egyre több árnyékot is észrevesz, egyre élesebb kritikába és reménytelensége csap át a történet. Minden, ami jónak tűnik, valami nagyon nagy mocskot takar. A regény erőssége, ahogy ezek felbukkan, és egyre jobban rombolják Alice illúzióit. A szerző fokozatosan növeli a téteket, hogy a végén Sofia vallomásával mindenre feltegye a koronát is. Minél jobban ismered a rendszert, annál jobban látod, mennyire korrupt és milyen modern rabszolgaságot eredményez.

Disztópia, de azzal releváns, hogy ezek a folyamatok abszolút a mai demokráciákból erednek. Így miközben gondolkozunk a szerzővel, a saját korunkról is el kell, hogy gondolkozzunk.

Lehet olvasni sci-fi betétes szerelmi történetként is, de így gyengébb történetet kapunk. Alice küzdelme ez a történet a szerelméért – most nagyon nem voltam fogékony erre a rózsaszín történetre, aminek kifejezetten valószínűtlen véget sikerült írnia a szerzőnek.

Alice alapból nehezen szerethető karakter volt számomra, annyira vak volt a körötte mindenütt jelen levő manipulációra. Philip azért is volt szimpatikusabb: ő érezte, miben él, fájt is neki, csak tenni nem tudott ellene. Ezért is utáltam annyira a történet végét: azzal, hogy Philip elfogadja, amire Alice és Sofia jutnak, ő azt tagadja meg, ami addig jobb emberré tette a többiek ellenében.

Vagy ez lenne a tanulság? Egymás kínzóinak kell lennünk, vagy nem élünk túl? Ugyan Alice, a nagy naiva zárszava hordoz még reményt, de ehhez túl pesszimista vagyok. A hatalom korrumpál – ő megkapja, nem fog ugyanaz a naiva maradni, aki korábban volt.

Elfogadatóan megírt, helyenként nyálas, de elgondolkoztató történet is. Egyszer olvasható.

Farrand: Farkasország - Mint disztópia: 70% elképzelhető és kegyetlen világ, amibe a történet vége nem is passzol.

Szubjektíven: 65% a világképe megfogott, Alice története nem. Pláne a boldog vég, itt?

Cím: A végső megoldás: a remény

Szerző: Alan Gratz - a Menekülteket már olvashattuk tőle magyarul. Most is hasonló a témaválasztás.

Műfaj: dokumentumregény, dráma, kalandos.

Cselekmény: Janek 11 éves, amikor a nácik bevonulnak Krakkóba. A fiú egyik rémálomból kerül a másikba: Auschwitz, rabszolgamunka, embertelenség. Annyi mindent elveszít, de ő élni akar.

Várható megjelenés: jövőre várható magyarul is.

Miért várós?

• Szeretek olyan könyveket olvasni, melyeknek a helyszínein jártam már magam is. Ebben több ilyen is akad, pl. Wieliczka.
• Most divatosak az ilyen igaz történeten alapuló regények, eléggé kedvelem őket.
• A szerző stílusa eddig tetszett, bízom benne, hogy ebben a zsánerben is jó lesz.
• Jó pozitív üzenetű köteteket olvasni, melyekben a pokol is túlélhető.

Viszonyos, különleges terápiás, szerelmes.

Josh és Anna egymás mellett ébrednek, de semmi nem stimmel köröttük. Nem ismerik egymást, nem emlékeznek, hogy kerültek össze. Nem stimmel a dátum sem: 5 évvel van később, mint a legutolsó emlékeik. A helyzetet bonyolítja, hogy a viharos idő miatt az áram is elmegy, és nem tudnak kideríteni semmit, hogy kerültek ide és miért, mi történt velük. Ahogy kényszerből együtt töltik az időt, sorra kezdenek visszatérni az emlékeik. Anna hozzáment a szerelméhez, Patrickhez. Családot terveztek. A férfi egyre sikeresebb menedzser lett, és egy sztárrá váló rockbandát is ő vezetett a siker felé. Josh volt a banda énekese és frontembere. 5 évvel fiatalabb a nőnél, mégis elemi volt a vonzalom közöttük. Vajon mi történt közöttük, és hogy kerültek ide?

Attól tartok ez lesz az a könyv, amit nagyon nem sikerül objektíven néznem. Van pár olyan téma, ami olyan mélyen felháborít, hogy elveszi a tárgyiasságom. Az egyik ilyen a szerelmi háromszögek és megcsalások spirálja.

Szaszkó itt egy viszony mélységeibe vezet el minket. Számomra már ott elveszett minden, hogy képtelen vagyok ezekkel a csaló emberekkel szimpatizálni. Igen, mennek tönkre házasságok és az emberek más mellett kötnek ki, mint akinek először mondták ki a boldogító igent. Nem lenne semmi bajom itt sem, ha Anna tisztességes annyira, hogy leül a férjével és közli vele a tényeket. Ha kér egy szünetet. Ha bármit csinál, hogy rendezze a helyzetet. Itt viszont a lehető legrosszabb megoldást választja: a titkos viszonyt, ami rajta kívül mindenkit csak megsebez. Kell neki a férje is, a szeretője is. A terhességes vonal meg mindennek az alja.

Hogy szeressem meg ezt a karaktert, ha egy önző libának látom, aki döntésképtelen is, szerencsétlen is a szememben? Annyira nem drukkoltam neki boldog végért, hogy az leírhatatlan. Hevesen utáltam, így pedig nem lehet egy könyvet élvezni.

Próbálnám azt mondani, hogy életszerű és emberileg hiteles. Csak egy álomvilágban ülnek le az emberek és kommunikálnak őszintén egymással. De legalább olvasni nem akarok egy olyan szerelmi történetet, ahol a megcsalóknak kellene drukkolnom. Nálam az már mérgezi a kapcsolatot, hogy egy hazugságra és csalásra épül. Nem is érem fel ésszel, hogy a végén még jut nekik egy boldog vég is. Mit tud Anna, hogy mindenki ennyire megveszett érte?

Annyira utáltam Annát, hogy a másik két karakterrel nem is sokat foglalkoztam. Patrick, akit sajnáltam. Mondjuk, ő volt az, aki legalább valami megoldással próbált előállni, amikor rájött, mi folyik körötte. Josh… vele nehezebb helyzetbe vagyok. Nem utáltam annyira, mint Annát. Nem ő volt az, aki felváltva feküdt le a szeretőjével és a házastársával. Ő még hűséges is volt. De attól még rühelltem, amit csinál. Nem értettem, miért megy ebbe bele.

Nem éreztem azt a szenvedélyt, ami miatt ez a két ember ide kellett, hogy jusson.

A történetben díjazhatnám a szerkesztést, ahogy feltárul a múlt és a sci-fi csavart is – mert nem véletlen, hogy Anna és Josh emlékei is eltűntek. De egyszerűen most ez nem ment.

Ha ennyire utáltam, minek olvastam egyáltalán végig? Részben, nem szeretek regényt félbehagyni. Másrészt, Szaszkó jól ír. Szeretem a szövegeit, ha most a történetét nagyon nem.

Összességében, nagyon nem az én világom volt ez a könyv.

Szaszkó: Kora február - Mint romantikus: 75% érzelmileg mély történet, amit egy sci-fi csavar dob fel a románcon túl.

Szubjektíven: 20% a szerző stílusa még bejön, de a történet nagyon nem tetszett. Irritált.

Sakkos, átveréses, összebarátkozós, politikai játszmás.

Kempelen Farkas a bécsi udvar feltörekvő feltalálója. Amikor Mária Terézia valami meglepetést kér tőle, eszébe jut a mechanikus gép, amin éppen dolgozik. Egy kocsmában felfigyelt egy zseniálisan sakkozó törpére, akit jó pénzért rávesz, hogy üljön be a gépbe, és játssza el a törököt. Később II. Józsefnek is eszébe jut a masina és Kempelen kénytelen megkerestetni Arnoldot, a törpét. A sakkozó automata akkora sikert arat, hogy a császár turnéztatni akarja Európában. Kempelen és Arnold együttműködése nehezen indul, de az udvari érdekek mindkettejüket kényszerhelyzetbe hozzák. Kihasználják őket, míg el nem érik azt a pontot, ahol ők akarnak diadalt aratni az udvar felett.

Nem gondoltam volna, hogy az év végén még találok egy ekkora kedvencet, mint a Királyi játék. A szerző szülei történetén alapuló kötete, a Hajnali láz is nagy hatást tett rám, és ez a könyv meg tudta ismételni az élményt. Annyira, hogy nem is tudnám eldönteni, melyiket szeretem jobban. Pedig teljesen más a kettő.

A Királyi játék egyszerre volt szórakoztató, elgondolkoztató, történelmi és nagyon aktuális is. Szórakoztató, hiszen két nagyon egyedi, mondhatni színes karaktert tett a szerző a középpontba, és meséli a kalandjaikat. Kempelen, aki zseniális feltaláló, de érzelmi téren nagyon szerencsétlen. A házasságának kínjai, ahogy a szakmában érvényesülni próbál, mind emberi, de érdekes történetek. Arnold excentrikus, nagyszájú, teljesen más karakter és másképpen lángelme. Neki botrányosabb kalandjai vannak, szerelmi viszonyokkal és gyilkossággal. Ahogy ez a két ember arra kényszerül, hogy közös utat járjon, már a különbségeik miatt is parádés. Az, ahogy pedig felismerik majd a másikban a nagyságot, meg már komolyabb és felemelőbb téma.

Elgondolkoztat a történet, többszörösen is. Benne van az empátia és a zsenialitás kérdésköre. Benne van, hogy mire nem képes az ember, hogy a becsületét, tartását megőrizze. Kempelen, Arnold is sok mindent lenyel, de amikor az önképüket is megtörnék, fellázadnak. Egyik sem klasszikus hős, esendőnek megrajzolt alakok, de ahogy a végén kiállnak és véghez viszik a tervüket, az a hősök közé emeli kettejüket.

Elgondolkoztat a játszmákkal és a politikával kapcsolatban is. Ide kapcsolódik a modernsége is. Hiszen, ahogy II. József és Swieten arra használja őket, hogy a közvéleményt befolyásolják, ahogy a bulvárral elfedik a komoly politikai döntéseket és botrányokat, az a mai politikai gyakorlat is! Annyira undorító itt, annyira a máról szól, miközben a 18. században járunk…

De történelmi regénynek is tökéletesen olvasható. Nagyon hiteles a korrajz, és rengeteg fontos szereplő megjelenik a korszakból. Goethe és Katalin cárnő voltak a kedvenceim közülük, de Mozart emlegetése is tetszett. A kor hangulata, a kis részletek és találmányok, a helyén van minden. Különösen jó, hogy Gárdos egy-egy jelenet alatt is képes a mellékszereplőinek jellemet adni. Egy-egy sakkjátszma alatt is markáns képet fest az uralkodó osztály tagjairól – ami különben újfent gondolkoztató téma. Ilyen embereké a hatalom?

Nagyon olvastatta magát a kötet: felemelt és a földre dobott, nagy élmény volt.

Gárdos: Királyi játék - Mint történelmi: 95% hiteles, de a mi korunknak is szól. Emlékezetes karakterek, jól megírt.

Szubjektíven: 100% a történelmi díszletet és a mondandót is imádtam, emberi hősökkel.