Fülszöveg: 

Soha ne húzz ujjat a személyzettel…
Mrs. King nem átlagos házvezetőnő. A szélhámosok és tolvajok világába született asszony szívós munkával küzdötte fel magát, és most London egyik legelőkelőbb háztartását vezeti. A ragyogó kincsekkel teli ház úrnője vagyonát és befolyását hirdeti, ám az árnyak között sötét titkok bújnak meg.
Amikor Mrs. Kinget hirtelen elbocsátják a De Vries házból, kapóra jönnek korábbi élete alvilági kapcsolatai. Az egykori házvezetőnő jól tudja, hogyan álljon bosszút, és ehhez már csak néhány hozzá hasonló asszony segítségére van szüksége. Egy minden kétes ügyben benne lévő zálogháztulajdonosra, akinek szintén akad törlesztenivalója a De Vries famíliával. Egy végre tehetségéhez méltó szerepre vágyó színésznőre. Egy jobb életről álmodozó varrónőre. És elődjére, akinek hozzá hasonlóan jó oka van a bosszúra.
A tervük egyszerű. Az év legfényűzőbb álarcos báljának estéjén minden mozdítható dolgot elemelnek a házból, miközben az illusztris vendégsereg gyanútlanul mulat. Ám Mrs. King a pénz helyett valójában az igazságra szomjazik, márpedig az igazságnak nagy ára van…

Szerintem: 

Szerettem a borítót. Szerettem az alapötletét. Egy jópofa rablás, egy bosszú – ezek bevonzanak. Aztán, most jött a nagy csalódás a regényt olvasva.

Az első, hogy

Fülszöveg: 

Megfogadtam, ​hogy nem játszol többé a szívemmel.

Mit érzett Lidérc, amikor először találkozott Riannával? Miért áldozta fel hollószínű haját? Kicsoda is valójában Roan, és milyen titkos utakon járt a Néma várban? Hogyan csattant el az a három csók, amit kapott?

Izgalmas betekintés a Vágymágusok régmúltjába és a jelen titkos eseményeibe.

A kisregény bemutatja, milyen halálos versenyfutás zajlott a Folyóünnep alatt. Amíg gyönyörű ruhák villantak a bálteremben, és közrendűek ropták a táncot a téli fagyban az utcákon, addig Delon és Roan egy másfajta, sokkal veszélyesebb keringőt űzött. Végül azt is megtudjuk, hogy sikerült-e ellopni a királyné babáját.

A novellákból megismerjük Rianna anyukáját, a félénk szipolyt, aki nem volt hajlandó nevetésével elcsábítani Alean grófot. Láthatjuk a Gyilkos-völgy fenyegető arcát, a kis Roan rettegését a szélszörnytől és a tűzkígyó tombolását a kastély északi szárnyában.

Fény derül a háború korai időszakára, a Végvár mozgalmas életére és arra, mitől vált döbbenetes módon hófehérré Delon haja.

Szerintem: 

Számomra meglepő, mennyire sikeres lett ez a sorozat. De tény, a környezetemben is szembesültem vele, hogy mennyien olvassák és szeretik. Talán ezért lett hosszabb is, mint amit vártam volna? Mert nem trilógia, már kijött a negyedik rész. Ez a kötet pedig egy kiegészítő kötet.

Tulajdonképpen novellákat kapunk, amelyek

Fülszöveg: 

Csinos, ruganyozott csézáján egy „nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány” férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port… Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Szerintem: 

Nem is értem, miért hittem, hogy a Holt lelkek vicces lesz. Gogol annyira A revizort jelenti számomra, hogy itt is vártam valami poént, amin azért vigyoroghatok. Itt inkább a fejem fogtam, hogy mennyire tudunk még lejjebb süllyedni.

A történet egy

Fülszöveg: 

A második világháború végén a varrónőből lett egykori kém, Sira Quiroga babát vár, és végre békés életet él brit diplomata férjével, Marcusszal. A sorsnak azonban más tervei vannak vele, és a nyugalom átmenetinek bizonyul. Férjét Jeruzsálembe helyezik át, ahol a házaspár belekeveredik a politikai fenyegetések és az erőszak világába. Végül az Izrael állam megszületését megelőző feszültségek elérik a forráspontot, és tragédiába csapnak át a King David Hotel szörnyű bombázása során. Sira arra kényszerül, hogy újra feltalálja magát, ezért Angliába utazik, ahol megküzd az anyósa ellenségeskedésével, miközben új küldetést vállal a brit hírszerzésnél, és új identitást vesz fel. Livia Nash lesz, akinek fedőfoglalkozása újságíró a latin-amerikai BBC-nél.

Sira hamarosan Madridba utazik, ahol találkozik a félelmetes Eva Perónnal – és elbűvöli őt. Később egy tangeri küldetésben vesz részt Barbara Hutton amerikai örökösnővel. Útja során árnyakkal találkozik a múltjából, akik mind arra törekszenek, hogy tönkretegyék őt – köztük egykori szeretőjével, Ramiróval, aki évekkel azelőtt elhagyta, amikor még nincstelen fiatal varrónő volt.

Végül Marokkóban telepszik le kisfiával – és a fényes, rejtélyes Tanger városában, ahol minden elkezdődött, az élet az öröm és a beteljesülés ígéretét kínálja Sira számára.

Szerintem: 

Az első kötetet, az Öltések közt az időt és a belőle készült sorozatot is nagyon szerettem. Így nem kis elvárás volt bennem – amit sajnos

Fülszöveg: 

Helen ​Carpenter sohasem tartozott a kalandvágyó emberek közé, ám házassága összeomlása után öccse unszolására csatlakozik egy túlélőtúrához. Itt az esély, hogy végre összeszedje magát, a vadon és a megpróbáltatások új embert faragjanak belőle, ám miután megtudja, hogy idegesítő öccse még idegesítőbb barátja is velük tart, biztos benne, hogy a túra felér majd egy sorscsapással. Így kezdődik Helen kétségbeejtően hétköznapi életének legkülönösebb kalandja: három hét Wyoming hegyei között, ahol többek között könyörtelen szúnyogok seregével, egy váratlanul lecsapó nyári zivatarral, üzekedő jávorszarvasokkal és egy hordányi lelkes diákkal kell megküzdenie.
Az egész egy katasztrófa; ám néha pont katasztrófára van szükség a valóban fontos dolgok megtanulásához. Miközben a hegyek végtelenjében a bosszúságok egyre jelentéktelenebbnek tűnnek, Helen arra is rájön, hogy néha a legidegesítőbbnek tartott emberek kerülnek hozzánk a legközelebb, és olykor teljesen el kell tévednünk ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat.

Szerintem: 

Ok, valahol értem, hogy életszemlélet-regényként kellene olvasnom. Azt kellene levennem belőle, hogy

Fülszöveg: 

1939

Egy gesztenyebarna hajú lány zaklatottan néz ki a vonat ablakából, figyeli az elsuhanó ismeretlen tájakat. Kirsty szülőhazájában, Skóciában a háború szele már elérte az országot. Ő Magyarországra utazik, ahol egy bentlakásos iskolában kezd el dolgozni. Még nem is sejti, hogy miután mindent hátrahagyott, rátalál a legértékesebb ajándékra, amelyet csak kaphat az élettől, egy igaz barátra, Anna személyében, aki az iskola tanulója.

1943

Amikor a nácik megszállják Budapestet, Kirsty és Anna magukra maradnak, és a skót lány nagyon félti zsidó származású barátnőjét.

Meddig kell elmenniük a túlélés érdekében? És amikor egy tragédia megingatja az egymásba vetett hitüket, vajon a barátság vezércsillaga visszavezeti őket egymáshoz?

Szerintem: 

Már azért különleges lehet nekünk ez a regény, mert magyar mintát és igaz történetet használt alapnak az írónő. Azért olyasmibe ritkán futok bele, hogy angolszász szerző a magyar történelemből merít. Ez egy ilyen könyv.

Már annyi haszna volt elolvasni, hogy alaposabban

Fülszöveg: 

Mat mindent megtesz, hogy megszökjön a seanchan kézre került Ebou Darból. Legalább annyira tart a tengerentúli hódítóktól, mint Altara uralkodójától, a szenvedélyes Tylin királynőtől.

Elayne a Határvidék uralkodóival tárgyal, hátha az ő segítségükkel könnyebben megszerezheti Andor trónját ű de terveit előre nem látott cselszövések borítják fel.

Rand, Min és Nynaeve Far Madding városában próbálják meg tőrbe csalni az áruló asha'manokat. Itt éri be őket Cadsuane és a Randhez hű asha'manek.

Szerintem: 

Ha cselekménnyel nem is voltam elkényeztetve, most nyugodt szívvel írhatom azt, hogy Jordan két sarkos kérdés végére is kitette a pontot. Vagyis, volt olyan érzetem, hogy haladt előre a sorozat.

Mivel ennek örülök, nagyon is, ezzel kezdem. Az egyik, hogy a történet végére Rand és

Fülszöveg: 

Mulandó ​és örök, mint az ifjúság, a barátság, a szerelem.
1986. Adrien, Étienne és Nina a felső tagozaton ismerkednek meg egymással, és rövid időn belül elválaszthatatlan barátokká válnak. Van egy közös álmuk: együtt akarják elhagyni a porfészket, ahol felnőttek, hogy Párizsba költözzenek, és örökre életükre együtt maradjanak.
2017. Egy autó kerül elő a szülővárosuk melletti tóból. Virginie, az újságírónő kapja a feladatot, hogy tudósítson az ügy fejleményeiről. Lassan, lépésről lépésre tárul fel előttünk az a rendkívüli kötelék, amely a három gyermekkori jóbarátot összefűzi. Megtudjuk, hogy mi lett velük, hogy a barátságuk története miként kapcsolódik a hirtelen előkerült autóroncshoz.

Szerintem: 

Egy újabb érzékeny, mélyen emberi dráma Perrin tollából. Lassan már ott tartok, ha kortárs és felzaklató történetet akarok olvasni, aminek tényleg van története, ezen írónőtől keresek valamit. Egyszerre zaklat és emel fel, már harmadszor.

A Trió, ahogy a cím is mutatja,

Múlt héten volt a Könyvfesztivál, és idén saját rekordot döntöttem. 2 nap voltam már fent, de most összehoztam hármat is. (Igaz, a csütörtök elég korlátozott volt, nem egész nap a részemről, de akkor is. Kb. 3 órát ülök érte vonaton oda és még ennyit vissza, ha nincs késés. Ami meg ritka jelenség, mint a fehér holló, de ez más téma.)

A szokott könyves mesélés helyett arra gondoltam, az egyik olvasmány helyett ma inkább élménybeszámolót tartok. Mivel a 10% törvény előtti utolsó Könyvfesztivál volt, attól tartok, utoljára vásárolgathattam ilyen körülmények között és örülve egy-egy akciónak. Jövőre se ajándék táska, se ajándék harmadik könyv, se semmi ilyesmi nem lehet… De ezen nem búsulok előre.

Csütörtökön kezdtem a programot. Aki követ, tudja, mennyire szerettem Samantha Shannon sárkányos sorozatának első részét. Az írónő itt járt, csütörtökön dedikált is a fesztiválon. Elkértem magam munkából és neki is indultam. Szeles, de különben normális idő volt. Egy gyors körülnézés után – az elrendezés a szokott, kint az udvaron és a B-D épületekben voltak a kiállítók. Még egyes helyszínek is ismerősek voltak, pl. a Líra Csoport ugyanott kapott helyet, mint tavaly. Megérdeklődtem a kiadónál, hova tervezik a Shannon-dedikálását. Megjegyzem, eléggé ment a tanakodás, mert annyira fújt a szél, hogy az emberméretű reklámplakátot vitte volna tokkal-vonóval. De kikerült az udvarra az asztal és nagyon hamar már elég sokan be is sorakoztunk mögé. Shannon előbb odaért, meg is kezdte a dedikálást és aki tudott angolul, még kicsit fecsegni is tudott vele. Mi pl. arról, hogy az előbb megkezdett sorozata nekem első kiadásban van meg, és ezt kevesebbet látott, már mindenki inkább az új, élfestett verziót hozza. Azért nem bírtam megállni, mielőtt szaladtam vissza a vonatra, és már megszerezve a dedikálást, vettem is könyvet. Csak nem megyek új könyv nélkül haza…

A szombat volt a hosszú napom. Korai vonattal mentem, késeivel jöttem. Igaz, be is tábláztam úgy a napom, hogy egyik dedikálásról szaladtam a másikra, és ritkán adódott szabad percem arra, hogy egy-egy kiadó kínálatát felmérjem. De ekkor már szemeztem az akciókkal – hol hány %, ki ad ajándékkönyvet vagy táskát, vagy egyebet. Pl. csokit, mert olyan is akadt. De a legnagyobb őrület a KMK sárkánytojásai miatt volt, hogy micsoda hajsza ment értük… Azzal nem untatok senkit, hogy ki mindenkivel írattam alá a könyvemet. Inkább az idei elvet osztom meg: előrevettem a külföldi szerzőket, akiktől olvasok. Mert pl. bármennyire is szeretem Mészáros Dorka krimi- és ifjúsági köteteit is, ő azért megtalálható máskor is. Már van is tőle dedikált könyvem, nem is egy. De J.D. Barker nem fog feltűnni, ha új könyve jelenik meg nálunk… Ezzel együtt is pozitív élmény volt, hogy idén nem kellett sehol órákat sorban állnom. Mentem mindenhova előre, időben sorba álltam, és a leghosszabb álldogálásom talán Shannon előtt volt, kb. 1 óra, de ebben benne van az is, hogy 50 perccel előbb már ott álltam a sorban és az elsők között dedikáltathattam. Vagyis, aki ilyesmire adja a fejét, kap tőlem két tanácsot: mindenhova inkább előbb érkezzen! A hírességekhez akár 1 óra is kell. Nagy nevekkel fél óra, kisebbekkel 15-20 perc már célravezető. Bőven megtérül, amikor az első 5 között aláírják a könyved. A másik: kell egy menetrend. Pláne, ha valaki olyan megszállott, mint én, és sok-sok aláírást begyűjtene. Most az 1 óra alatt 3, amit bevállaltam és összességében 1 kivétellel mindent meg is szereztem. (Az egyiknél olyan hosszú sor állt már 10 perccel dedikálás előtt, hogy úgy döntöttem, ha Barkerre időben akarok érkezni, akkor erről most lemondok. Szerencsére már van dedikált könyvem a szerzőtől, így annyira nem is fájt a szívem. Azért kicsit igen, de belefért.) A nap rohanása nekem különben is Barkerre volt. Életemben nem jártam még Pest azon a környékén, ahova kiszervezték. Metró, séta, GPS. Megoldom, gondoltam. Aztán a GPS szerint célnál voltam, csak éppen sehol nem volt a kávézó. Mi van? Nem csak én jártam így, mások is a telefonuk és a házszámok között járatták a szemüket, hogy most aztán merre tovább. Én elcsíptem egy biciklisfutárt, gondoltam, neki van helyismerete. Nem jött be. Végül egy borászatban az eladó tudott eligazítani, innen is köszönöm neki! Jutott még ülőhely is, láttam is a színpadot is, pipa. Az egyetlen, ami azért rosszul esett, hogy dedikálás előtt közölték a szervezők, hogy 1 fő max. 2 könyvet írathat alá. Én meg ott álltam a 4MGY-trilógiával és az új könyvével a kezemben. Mondanom se kell, hogy 4MGY, de melyik kettő rész? És itt jön az, amiért ezek a rendezvények annyira közel állnak a szívemhez: volt, aki csak 1 könyvet hozott, és többen is felajánlották, hogy akinek több van, 1-et szívesen aláíratnak nekünk. Közösségi érzés, kedvesség, valami olyan emberség, ami különben annyira hiányzik a mindennapjaimból. Tényleg csak egy kis kedvesség és emberség, de annyira jól tud esni!

Ha már ezt felhoztam, ki is akarom emelni, hogy mekkora élmény az is, hogy olyan között vagy, akik szeretik, amit te is olvasol. Amikor élményeket tudtok cserélni, és tényleg van egy közös ízlésvilág, amibe könnyű is belemerülni. Pl. most egy tündéres könyvet olvasok, de nem jut eszembe a címe. Valami tündéralku… A Heteira-könyv? Nem, élfestett rózsákkal, és elkezdi mesélni a sztorit, mire rávágod, hogy Kova, a mögötted álló meg: Alku a tündérkirállyal. És már beszéltek is. Endorfin bonbonok és így a sorban állás már nem is olyan vészes.

Vasárnapra maradt a vásárlás és kisebb számban dedikálások. Kicsit kevesebben is voltunk, de azért így is tömeg volt és pörgött a nap. Már az eső sem esett, szombaton kb. végig, így erre a napra még az az élmény is volt, hogy kiültem a medence mellé egy fotelfélére és kvázi piknikeztem, míg a táskámban igyekeztem minél kisebb helyre összepakolni az új szerzeményeim.

Zárásul, élmény aranyrögöcskék, amelyek biztosan sokáig velem maradnak:

A 21. Század Kiadó szerzői mind nagyon jó benyomást tettek rám, kb. a dedikálások 80%-án voltam ott. A nagy kedvencem Gundel Takács Gábor volt, aki nagyon megnyerő, intelligens, hiteles. Plusz, a hangja. A tévén át is karizmatikus, de élőben... gyönyörűen intonál, választékosan beszél. Nem akar vajon hangoskönyvet is készíteni?

Szűcs Ádám dedikálása nem a szokott, állunk sorban és várjuk a mi 2 percünk menetben zajlott. Kiskörös, 3-4 fős beszélgetések voltak, míg a szerző dedikált, a grafikusa meg rajzokkal szórakoztatott minket. Kb. fél órát voltam ott, az egyik kedvenc élményem a hétvégéről.

N. Nagy Zoltánnak megjegyeztem, hogy azért szerettem ennyire a könyvét, mert egy nagyon okos, kíméletlen gyilkos van benne, ami magyar krimiben ritka. Mire elmesélte, hogy nagy kedvence Hannibal Lecter és egy olyan gyilkost akart ő is, aki intelligens, érthető és a maga módján zseniális. Mint tudjátok, nekem is Lecter doktor a nagy kedvencem, szóval, át tudtam érezni.

 Végül, a legizgalmasabb bejegyzett kedves kis üzenet. Sólyom Annának megjegyeztem, hogy az előző könyvét is olvastam, de végig motoszkált bennem, hogy kutyákkal jobban szeretném. Így az új könyve, kutya főszereplővel, már ennyivel megnyert magának. Kicsit kérdezett, van-e kutyám, meg hasonlókat. Képzeljétek, a könyvet nem csak nekem, hanem Lego kutyámnak is ajánlotta :)

Tudnék még mesélni, de a lényeg, hogy nagyon eseménydús, kellemes élményekkel gazdagodtam a Könyvfesztiválon. Meg persze könyvekkel is, de most nem is azt éreztem a lényegnek.