Gyűlölet kultúra elől menekülő, átnevelő, gyűlöletet örökítő.

Victoria egy texasi kisváros szeretett lelkészének egyetlen gyermeke. Helyes lány, jó tanuló, akiért az iskola legmenőbb srácai törik magukat – részben a lány apja miatt is. Victoria nem veszi észre, mi van körötte. Az apja nem egy sima lelkész, hanem a Klu Klux Klán helyi vezetője, aki annyira karizmatikus, hogy rengeteg a követője. A lány csak a mázzal szembesül: a jótékonykodással, a lelkesítő beszédekkel, a szabályokkal, melyek szerint mindig is élte az életét. Az anyja annak idején más értékeket igyekezett átadni a lánynak, de túl korán meghalt, mielőtt Victoria igazán megértett volna mindent. Amikor egy szomszéd községben agyonlőnek egy kisfiút, amikor a barátja nehezen viseli, hogy a lány nem ugrik minden szavára, Victoria szeme elkezd rányílni a valóságra. Menekülnie kell, de tudja, hogy nem fogják könnyen elengedni.

Ok, a borítóból már sejthettem volna, hogy mi vár ebben a kötetben. Az a csuklyás alak nem véletlenül van rajta, de valamiért nem kapcsoltam össze a Klánnak. Ahogy elindult a történet, nem is értettem, hogy Victoria anyja miért kezdi el egyre többször megkérdőjelezni a férjét, aki láthatóan a közösség oszlopa.

Nem is kicsit lepett meg, ahogy bejött a Klán vonal. Más sötét titkokat vártam, de ebben is bőven van lehetőség. Mostanság a népszerű témák közt van ez is, hiszen a rasszizmus egyik melegágya a KKK, amit napjainkra sem sikerült kiirtani.

A történet azért lehetett volna érdekes, mert egy olyan fiatal lány szemszögén keresztül látjuk az eseményeket, aki benne van a történések sűrűjében, mégsem tudott semmit, és most jön az eszmélés pillanata. De ahhoz is hosszabb út vezet, mert nem is akarja meglátni, ami a szeme előtt folyik. Elég drasztikus történések kellenek, hogy már ne áltassa tovább magát, elfogadja az igazságot és változtasson.

Izgalmas lehetett volna, ha a szerző meg tudta volna fogni, hogy a fiatalok miért kötnek ki ilyen szervezetekben, és hogy mossák át az agyukat. Csak itt ez nem történt meg. Vannak, akik itt is a hatalomra mennek. Nekik mindegy hol, csak uralkodhassanak. Vannak, akiket az anyagi kényszer köt ide. Van, aki hívő. Pont ez érdekelt volna – mitől lesz valaki ilyen hívő? Erre nem kaptam választ.

Nagyon hiányoztak a drámai súlyok. Tragikus eseményből nincs hiány, a regénybeli KKK bőszen öldököl, még fehéreket is, ha azok valamiért az útjukba kerültek. De nincs ezeknek súlya, nincs bennük fájdalom és dráma. Nem lehet megdöbbenni, nem fájt, pedig szimpatikus karaktert is kapnak el.

Victoria nincs jól megírva. Ki van hangsúlyozva, milyen értelmes és kedves lány. Okos – de hogy lehetne az, ha annyira naiv és vak? Amíg konkrétan nem viszik oda egy tetemhez, nem fogja fel, miben él, pedig nem titkolóztak előtte, ő nem akarta látni, mi folyik körötte. Bosszantott, ahogy folyamatosan ki van emelve a lány, ahhoz képest meg annyira átverhető és vaksi, naiv, hogy az agyamra ment vele.

Maga a kötet stílusa sem jött be. Nagyon mesterkéltnek éreztem, ne él a szöveg. Mű.

Vagyis, a téma izgalmas lehetett volna, de nincs benne igazi fájdalom vagy erő. A hősnő inkább bosszantott, mint szimpátiát váltott ki. Ehhez jönnek hozzá a logikátlan fordulatok és történések. Amin a klán elbukik, ahogy Victoria lelép – egyik sem hihető.

Ez most nagyon nem tetszett, és nem csak azért, mert meglepett a téma.

Pete Polgár: A lelkész lánya - Mint kortárs: 35% a téma fontos, van benne ötlet is, de a kivitel mese is, súlytalan is.

Szubjektíven: 25% nem szimpatizáltam a szereplőkkel, és nagyon hiányzott a tartam.

Az élet egy olyan üzlet, ahol élményeket vásárolunk! (Náray: Zarah)

– Folyton ezt nézi. A Simlis spinéket, a Tökéletes gyilkosságot, Az első 48 órát. Egyszer megkérdeztem tőle, mi a francnak pocsékolja az idejét ezekkel a szarokkal. Akkor rám nézett azzal a pofátlan pillantásával, és azt felelte: „Kutatómunka.”
Amikor látja a három nyomozó arcára kiülő döbbenetet, elneveti magát.
– Nem hülyéskedem… tényleg ezt felelte. Megkérdeztem, hogy engem akar-e szakszerűen kinyírni, mire csak furán elmosolyodott. Mit mondjak maguknak, megállt bennem az ütő. (Hunter: Féktelen harag)

Ahogy az ősz az elmúlást jelképezi, úgy a tél csendessége megtanít a hallgatásra. (Paul: A világ titokzatos meséi)

Ha belegondolsz, a történetek így folynak egymásba, mint az esőcseppek a tóban. Mindegyik külön születik a felhőkből, de amint egyesülnek, nem lehet őket szétválasztani. (Machado: A női test és más összetevők)

Ha az ember egyszer hibázott, hányszor kell beismernie a vétkét, hogy végre tiszta lappal kezdhessen? (Bradbury: A vendég; IN: Marsbéli krónikák)

– Micsoda lekvár karjaid vannak, baszki – morogta Gideon.
– Nekromanta vagyok, Nav!
– Hát ja… remélem, rákapsz a fekvőtámaszokra a következő ezer évben. (Muir: Gideon, a Kilencedik)

Nem is hinnéd, hogy a szeretet mennyivel erősebb indíték a gonoszságra, mint a gyűlölet. (Náray: Zarah)

A világ így működik. Fontosak a külsőségek. (Maros: Bonyolult egy csaj)

Hát nem csodálatos dolog az internet? – (…) – A pszichopaták ma már pofonegyszerűen új lelki társakra lelhetnek. (Hunter: Féktelen harag)

Szexualitást megélő, rejtélyes, világvégés, gyógyuló.

Még fiatal volt, amikor már tudta, ki lesz a férje. A barátság idővel kamaszkori szerelemmé érett, amiből viszony és házasság lett. A nászút után a baba is úton volt. A nő mindent a férfinak adott, egyet kivéve. Volt a nyakában egy szalag, melyet soha meg sem érinthetett, sem ő, sem a fiuk. (Még egy öltés a férj kedvéért) Egy nő körül összeomlik a világ, egy vírus egyre több emberrel végez. Magányában leltárokat készít. Most éppen arról, életében kikkel feküdt le. (Leltár) Az anyjának mindig elég volt nyolc harapás, és jól lakott. Ő és a testvére viszont szerettek enni, ducik voltak. Miután a nővére lefogy egy műtéten követően, az asszony is erre készül, hogy ő is képes legyen nyolc falattal jóllakni. (Nyolc harapás) A megtámadott nő a pornófilmek nézésével kezdi visszavenni az életét. (Meghibásodott részek)

Ahogy próbáltam összeszedni, konkrétan milyen cselekménye van az egyes novelláknak, és gyártani ide pár sort a történetekről, rá kellett jönnöm, hogy komoly bajban vagyok. Ezek nem olyan történetek, amiket elő lehetne vezetni úgy, hogy ahhoz kedvet csináljak. Ahhoz túlzottan mások és formabontóan közelednek akár tabu témák felé is.

Machado témája a NŐ, így nagy betűkkel. Akihez szervesen hozzá tartozik a teste is, és annak változásai. Nagyon erős a kötetben a szexualitás is, de ez úgy van tálalva, hogy annak semmi köze az erotikához. Sokkal inkább jellemzésre és az élet bemutatására használja, mint szenvedélyek leírására vagy korbácsolására. Egy funkció a sok közül, amire a testünket használhatjuk. Már ezzel más ez a kötet. Az erotikus regények, pláne, amiben sok az ágyjelenetek, nem tudnak lekötni. Itt viszont teljesen más a szemlélet és nem is konkrétan maguk az aktusok a lényegek, hanem a velük megélt szexualitás.

Ha már ez a része a kötetnek – rendkívül sok benne a leszbikus kapcsolat, szerintem simán több, mint a hagyományos férfi-nő kapcsolat. Mivel nem szerelmes sztori, és a szex sem erotika szinten van jelen, engem nem érdekelt különösebben, hogy milyen neműek alkotnak párokat, de abban a világban, ahol egy mesekönyvet kamerák előtt darálnak le ennél lazább cselekményért, el tudom képzelni, hogy sokak gyomrát megfekszi.

A test vetületében látjuk, milyen változások vannak az életben. A szüzesség elvesztésén keresztül a terhességen át az erőszakig. Többen fontos a lelki vetület is, de alapvetően a fizikális test van a középpontban. Pl. egy posztapokaliptikus világot is megfogni egyetlen nő szexuális életén keresztül – más, formabontó, merész, izgalmas.

Zsánerek sora keveredik itt, mert hiába a nőiségről mesél mind, kicsit másképpen, más színekkel is teszi ezt meg a szerző. Mitikus és rejtélyes történetek akadnak benne fantasy körítéssel, vagy sci-fi, esetleg thriller színezettekkel. Nem véletlenül jelölik annyi díjra, amiből nem egyet meg is nyert. Túllép a sima szórakoztatás kereten, meg merem kockáztatni, hogy modern szépirodalmat is találni benne. Ha Esterházy hattyúi azok, Machado is simán az.

Tele van ötlettel, és mindig van valami, a formai másságon túl is, ami ad egy csavart a novellának. Vegyük pl. az Esküdt ellenségeket, ami egy sorozat részeinek szinopszisa, de átcsúszik paródiába és mégis, valahogy benne van a sorozat-esszencia. (Arról már nem nyilatkoznék, hogy mennyire adja vissza a tényleges sorozatot, vagy parodizálja azt, mivel pont egy olyan sorozat a téma, amit nem nézek.)

Amiért biztosan emlékezni fogok rá, hogy mennyire más, mint amit olvasni szoktam. Hogy formabontó és mégis szórakoztató is, csak teljesen másképpen.

Machado: A női test és más összetevők - Mint kortárs: 95% másként beszél a világról, a nőkről, miközben zsánereket is jól vegyít.

Szubjektíven: 85% egyedi, és ezzel megfogott. Új szemléletmódja van, amivel gondolkoztat.

Hosszan lehetne vitatkozni, mit kellene az általános iskolásokkal, mint kötelező olvasmány olvastatni. Bár az Egri csillagok és A kőszívű ember fiai is közel állnak hozzám, nem a mai kiskamaszoknak valók. A Légy jó mindhalálig pedig felnőtt regény, hiába egy kisfiú a főszereplő. Annál már csak az lenne rosszabb, ha az Árvácskát adnánk a kezükbe…

5: Rowling: Harry Potter és a Bölcsek Köve – az olvasás kapu drogjának mondják, és adnék is neki egy esélyt. A kisiskolásokkal még megszerettetni kell az olvasást, nem nagy hazafias szólamokat meg szenvedést nyomni a kezükbe. A Kincskereső kisködmönt nem is értik, tele van tragédiákkal. Később ok, de 9 évesen inkább Harry Potter, aki kis árvából lesz egy varázsiskola reménysége és ráébred, mi történt a családjával igazából.

4: Fekete: Tüskevár/Hajnal Badányban – hajlanék rá, hogy Fekete István olvasását megkülönböztessem fiúknál és lányoknál. A Tüskevár jó kamaszregény, de végtelenül fiús. Két fiú nyári kalandjai vadászattal és horgászattal. Sok tájleírással. A Hajnal Badányban már szerelmi szálat is hoz, egy kislány és egy kisfiú felnőtté válása, szerelme, miközben egy malom mindennapjaiba is beleshetünk betyár romantikával.

3: Kertész: Teleki Blanka – bár inkább lányos, van fiúkat is lekötő oldala a szabadságharccal. Egy fiatal nő története, aki egy nemes célra áldozza az idejét és a vagyonát, iskolát nyit. A szerelemben pedig a feje felett a családi átok – tragédiák jutnak boldogság helyett, hiába lesz szerelmes is. Könnyedebb, mint Jókai és érthetőbb a nyelvezete, miközben a történelmi kor és érzületek ebben is benne vannak.

2: Molnár: A Pál utcai fiúk – talán ez az a kötelező, amelyet még elolvasnak a gyerekek. Lehet benne aktualitást találni, közel áll hozzájuk a téma, rövid és nem kell az olvasással szenvedniük. A musicallel még interaktívvá is tehető az oktatása. A történetet pedig mindenki ismeri: a grundért megy a harc két fiúbanda között, és a kis Nemecsek feláldozza magát. Mai fejjel rájöttem, Áts Feriben is sokkal több van, mint gyerekként gondoltam.

1: Szabó: Születésnap – Szabó Magda ifjúsági regényeket is jegyez, és ez jó átmenet lehetne a komolyabb irodalom felé. Vitatkoztam magammal, hogy Abigél vagy Születésnap. Azért döntöttem a második mellett, mert könnyedebb és kevésbé ismert. Egy 14 éves lány története, aki sok tekintetben keresi a helyét a világban. Már szeretné, ha felnőttnek kezelnék, és kamaszosan beleszeret egy fiatalemberbe. Közben segít egy barátnőjének, és akaratlanul is károkat okoz. Mert sok minden nem az, aminek látszik.

Más világot feltáró, rejtélyes, titkos üzelmes.

Piranesi egy Házban él, mely megszámlálhatatlanul sok teremből áll. Térképeket készít róla, segíti a Másik munkáját, aki a Tudást keresi. Vele időnként egyeztetnek, ők ketten élők csak ebben a világban. Vannak szobrok, vannak holttestek, melyeket Piranesi tart rendben. Egy halott, de szépségekkel teli világ ez, ahol Piranesi csendben és nyugodtan él. Ám most valami változik, még egy élő bukkan fel a termekben. A Tizenhatos, akitől másik óva inti Piranesit. Ő azonban érdeklődő, és ennek nyomán olyan tényekre bukkan, melyek megváltoztatnak mindent, amit magáról és erről a helyről tudni vélt. Volt egy élete, egy másik világa, mielőtt Piranesi lett belőle. Volt egy tudós, akinek volt egy különös elmélete. Mire megérti, hogyan kapcsolódnak össze a dolgok, át kell értékelnie, ki a barát és ki az ellenség – választania kell világok között is.

Nem egyszerű közelíteni ehhez a regényhez. Már a Hollókirálynak is nagyon sajátos nyelvezete és világa volt, amihez az olvasónak alkalmazkodnia kellett. Az a sok lábjegyzet, és a mágia, mint tudomány…

A szerző most terjedelemben rövidebb, de ugyancsak nagyívű világot hozott létre. Eleinte nehezen is olvastam, mert nagyon világteremtő a történet. Fejezeteken át azt olvastam, melyik teremben mi van, milyen mozgások és hullámok járnak arra. Van benne szépség, de az egy állandó és természeti (már amennyire egy házat és jelenségeit természetinek nevezhetek) szépség, ami az embertől független és önálló létező.

Nem könnyítette meg, hogy az elbeszélő Piranesi, aki naplókban jegyezi le a látottakat. Mivel a világa ennek a háznak a megismerése, ezek nagyon sokáig leírások. Líra van benne, tényleg szép, de elmondani nem tudom, mennyire sóvárogtam már cselekmény után.

Ebből az alapból indít el egy rejtélyt Clarke. Ki a Tizenhatos? Mit akar? Mi az a Tudás, amit Másik kutat? Ki ez a Piranesi? A mitikusból egy nagyon valós alapú, reális és mai történetbe csöppenünk, tudósokkal és elméletekkel, melyeket valahogyan tesztelni kellene. Jól át is értékelődik, ki a Jó és a Rossz, attól függően, hogy milyen módszerekkel kezd el a célért élni. Mondhatjuk, hogy a cél nem fogja szentesíteni az eszközt. De erről többet nem is írok, mert jó húzása van, ahogy egyre több minden kiderül, és eljutunk addig, hogy Piranesi nevet kap.

Piranesi alakja különben megér pár saját gondolatot. Annyira tiszta és a világunk előtti lénynek tűnik – talán a borító is befolyásolta a képzettársításom, nem is tagadom – hogy sokáig nem is embernek, hanem faunnak képzeltem el, vagy valamilyen mitikus, részben állati lénynek a görög mitológiából, akik sokkal közelebb állnak a természetihez, mint a modern ember. Sajnáltam is, hogy a karakter helyett a világ van kiemelve, mert annyira izgalmas maga ez a figura is, főleg, amikor már sejteni kezdjük, hogy ki is ő igazából. Annyira nyugodt, csendes, és más…

A szövegben megvan ugyanaz a líraiság, ami a Ház leírásában. Néhol Útvesztőnek érződik, amin át kell rágni magunkat, de olyan vizuális ereje van, hogy még én is értékeltem, pedig én mindig nagyon azt keresem, mi történik. Nekem sok is volt néha a leírás, a Ház Csarnokainak sora, bár végig egy magas szinten zajlik a megjelenítés.

Azon még kattog az agyam, hogy tanulságot kell-e keresnem benne, vagy van-e benne. Mivel a világot éreztem a lényegnek benne, annyira nem szorgalmaznám, hogy valamit mondjon is a kötet, valami nagy bölcsességet. Magamnak mondok ellent, mert közben meg kerestem is benne valamit, de még mindig nem tudom, találtam-e.

Mindenképpen érdekes kirándulás volt, és érdeklődve várom, erre is lecsap-e a BBC. A Hollókirályból nagyon ütős, egyedi sorozat lett. Ebből is lehetne.

Clarke: Piranesi - Mint fantasy: 75% különös, rejtélyes és lírai. Világépítős, ami egy más világba vezet el.

Szubjektíven: 65% a cselekményt többre értékelem a világteremtésnél, de szép volt.

• Gabo: The Witcher - illusztrált novella
• Kossuth: Quentin Tarantino - életrajzi
  • 200 rejtvénnyel a Föld körül - játék, kvíz, fejtörő
• Atlantic Press: Szerelmek tavasza - romantikus, történelmi
• Magistra: Hallgass a neved - kosztümös krimi
• Álomgyár: Zárva - romantikus
• Maxim: A csóklista - ifjúsági
  • Királyi élet - YA
• Művelt Nép: Vakond - thriller
• Könyvmolyképző: Hogyan legyél igazi focista - strandkönyv, bulvár
  • A végzős bál - YA
  • Három vakrandi - romantikus
  • A mágia vörös tekercsei - YA fantasy
  • A remény turnébusza - ifjúsági
  • Egy kutya ígérete - állatos, kortárs
• Agave: Szíve helyén sötétség - thriller
• Delta Vision: Főben járó - fantasy
  • Az Örökkévaló Sólyom - fantasy

November

16. Stone: A kitaszítottak - YA fantasy 4

17. Gibson: Mozgástér - sci-fi 3

18. Hunter: Féktelen harag - krimi 4

19. Paul: A világ titokzatos meséi - misztikus 3,5

20. Muir: Gideon, a Kilencedik - fantasy 4,5

21. Maros: Bonyolult egy csaj - ifjúsági 3,5

      Bradbury: Marsbéli krónikák - sci-fi 3,5

22. Náray: Zarah - családregény 3,5

      Jackson: Paranoiás - thriller 3,5

Ezzel a 47. hét is zárul.

Sorozatgyilkosos, bűntudatos, régi titkokat felelevenítő.

Rachel számára 20 éve örökre megváltozott az élet. A haverokkal kiszöktek egyet légpuskával lövöldözni, de az este végére a féltestvére, Luke már nem élt. Eltussolták a történteket, de Rachel volt, aki leadta a végzetes lövést. Most közeledik az érettségi évforduló, és megint előkerül az ügy. A nő ráadásul egyre különösebb üzeneteket kap, amik lassan az őrületbe kergetik. A gyerekei is érzik a feszültséget, akik rosszul viselték a szüleik válását. A 17 éves lánya egy idősebb fiúval kezd el találkozgatni, 15 éves számítógépzseni fia meg árulni kezdi a tehetségét az osztálytársaknak és ismerősöknek. Ha mindez nem lenne elég, a volt férje, Cade is hiányzik neki, de nem meri újra megpróbálni a férfival. Cade egy gyilkossági ügyön dolgozik éppen, Rachel egy volt osztálytársa az áldozat. Majd egy másik holttest is előkerül és egy dolog köti őket össze: Luke 20 évvel korábbi halála. Cade meg akarja védeni a családját, és úgy tűnik, ehhez fel kell tárni, mi is történt 20 éve pontosan.

Kicsit úgy vagyok vele, hogy bármilyen jó dolgot találok ebben a regényben, rögtön tudok mellé tenni valami olyasmit is, ami nem tetszett. Vagyis, nem volt rossz olvasni, de meg sem tudott fogni. Egy gyorsan felejtős, kicsit csajos, thrilleres gyorséttermi olvasmány.

Nézzük a cselekményt! Viszonylag sok minden történik benne, de ezek egy része olyan egyszerű esemény, ami miatt a történet mozgásban van, de nem az igazi. Pl. az, hogy Harper – Cade és Rachel lánya – elkezd kiszökni a barátjához, míg az öccse falaz neki. A cselekmény mozog tőle, Rachel aggódhat, amikor felfedezi, hogy a lánya eltűnt, de igazság szerint nem olyan történés, ami annyira vinné előre a sztorit vagy izgalmassá tenné a könyvet.

Minden mögött ott van az, hogy mi is történt pontosan 20 éve, amikor Luke meghalt. Többször is vannak visszaemlékező, flashback jelentek, de a teljes igazságot csak a végén kapjuk meg, amikor a fő résztvevők gondolnak vissza, hogy mi történt igazából és mit tettek ők. Addig homályos és sejtelmes az egész, és nem tűnik indokoltnak, hogy miért van akkora felhajtás körötte.

Érzelmileg fontos, mert az táplálja Rachel félelmeit, és a viselkedésének ott rejtőznek az indítékai. Lesz csavar, amikor kiderül az igazság. Annak egy része ok, lehetett sejteni, hogy túl egyszerű lenne, ha az történt volna, amit Rachel hisz. Másrészt van benne olyan szál is, ami abszolút nem volt előkészítve, és csak a meglepetés a célja. Kicsit túl sok már annyi csavar a végére – plusz, két szereplőt nagyon negatív színben tűntet fel.

Nem mintha addig nagyon szimpatikusak lettek volna…

Egy másik gond. A szereplők. Ki az, akivel szimpatizálni kellene? Valahol érzem, hogy Rachel és a családja. De mindenkinek olyan ballépései és visszatérő hibái vannak, ami megnehezíti, hogy kedveljem őket. Rachel, akit valóban elkezdenek a különös üzenetek kifordítani magából, és a volt férje, a gyerekeivel szemben is hisztérikus kezd lenni. Miért nem képes valakivel leülni és tényleg megbeszélni a dolgokat? Inkább csendesen megzakkan. Cade is magában szenved, nem is próbálja meg összehozni, amit szeretne. Elég érdekes is attól a viszony közte és Rachel között. Nem tűnt olyan nagynak a köztük levő gond, hogy ne lehetne megbeszélni és közös utat találni, ha mindketten a másikat akarják.

Dylan, aki meg újra és újra ugyanazokat a ballépéseket teszi meg. Pedig elvileg zseni a gyerek, de ezt ennyire nem látná át?

Egyszer el lehetett olvasni, de nem érzek késztetést, hogy újraolvassam.

Jackson: Paranoiás - Mint thriller: 65% pörgős események, a szereplők érzelmi oldalról megfogottak, csavaros.

Szubjektíven: 55% igazán nem fogott meg. Sokat nyavalyognak és eléggé csajos az egész.

Családos, szerelmes, küzdelmes.

A Winter család szerencsés volt, és boldog. Három lány és egy fiú született, a szüleik mindegyiküket szerették és büszke voltak rájuk. Okosak, szépek, szép jövőre érdemesek. A gabonakereskedelemből jól is éltek, módosnak számítottak, akik műkincsek között, előkelően éltek. Ám német zsidók voltak Hitler felemelkedésének idején. Az első áldozat a fiúk volt, aki egy üzleti megbeszélésről hazafelé sodródott náci katonák közé, akik nem kegyelmeztek a fiatalembernek, akinek a származása volt az egyetlen bűne. A család mégsem menekült el, és ennek súlyos ára lett. A két kisebb lány menekült csak meg, akik álnéven, Olaszországban kezdtek új életet. Szerelemből házasodtak, gyermekük született, de a tragédiák nem kerültek el őket. Tiltott szerelmek, súlyos betegség, bosszú nehezítette az életük. Majd egy napon a múlt még közelebb jött: a család kedvenc képének visszaszerzése lehet a kapocs, ami újra összehozza a szétszakított családot.

Újfent abba a hibába estem, hogy fejben már lejátszottam előre, mit fogok olvasni. Mivel a könyv nem olyan volt, bennem most csalódás van, noha a saját zsánerében belül nem rossz a regény, csak nekem sikerült elrontanom magamnak.

Amit én vártam, az egy háborús regény, amiben azt vártam, azt kapom meg részletesebben, hogy a nácik hogyan végeztek a Winter családdal, és Zarah hogyan lett túlélő. A kezdet még stimmelt is, folyamatosan nőttek a terhek és a családfő már pontosan érezte, hogy nem számítanak a német gyökerei, a hazaszeretete, benne már csak egy mocskos zsidót látnak, akit el lehet tiporni és mindenétől megfoszthatják. Csodáltam is, hogy nem próbálnak menekülni, vagy tenni valamit. Az értékeik elrejtik, és ennyi. Én inkább azt vártam volna, hogy magukat igyekeznek megmenteni. A túlélők is csak egy véletlennek köszönhetik, hogy nem kerültek Dachauba, ami a többieknek a végállomás lett.

A kötet végig érzelmi oldalról közelít, és nem a cselekmény vagy a történelem a lényeg. Onnantól, hogy Edel és Zarah Olaszországban épít új életet, a történelem el is veszti a jelentőségét és bármikor játszódhatna a történet. Személyes küzdelmek és örömök jönnek – ahogy szerelmet találnak, ahogy szenvednek. Elsősorban emberi alakok lesznek, nők – és nem történelmi személyek.

Több generációt átfog a történet, és nekem az is fura volt, hogy nem éreztem Zarah karakterét hősnőnek. Mi több, nem egyszer mások sokkal szimpatikusabbak voltak nekem. Az viszont tetszett, hogy senki sem álomszerű alak, hanem olyan emberek, akik hibáznak és kénytelenek együtt élni a hibáikkal. Jozefa, Zarah lánya szerelemből vét egy nagyot. Zarah büszkeségből tesz olyat, amit aztán közel 3 évtizedig bánhat.

Nem pont olyan, mintha egy szappanoperát követne az ember, de majdnem. Próbáltam elképzelni, milyen lenne tévésorozatként. Azt hiszem, történelmi romantikusként sorolnám be amellett, hogy családregény.

A végére más irányba megyünk el a kép visszaszerzésével, az még akár izgalmas is lehet.

Nagy értéke, hogy szépen van megírva. Nagyon sok tartalmas gondolat rejtőzik a szövegben, amit érdemes megszívlelni. Náray úgy ír, hogy láttatja velünk a karaktereket, helyszíneket, ételeket és ruhákat. Hangulata van, amibe jó volt elmerülni.

Annak ellenére, hogy nem pont ezt vártam, lekötött és érdekel a folytatása is. Vagyis, majd folytatom a Zarah örökségével.

Náray: Zarah - Mint családregény: 75% sokszínű, szórakoztató regény, amiben a tragédiáknak is helye van.

Szubjektíven: 50% mást vártam. Több történelmet, kevesebb szappant. De a szöveg ok.