- ENGEDÉLYEZETLEN KENYÉR

Amikor felsőbb körökből megsúgják a lánynak, hogy a kormány vizsgálni fogja a fogyasztást, elkezdi visszaállítani az eredeti beállításokra a gépekre. A gyerekek, kamaszok, akiket már megtanított a csalásra, azonban visszacsinálják, amit ő tett. Egy ideig próbál tisztességes lenni, de mivel velük sem azok, hallgat a barátnője tanácsára, és magasabbra szintre emeli a csalást. Beállítanak egy gépet, ami elfedi a csalásaikat, így továbbra is meg tudják kerülni a hivatalos rendszert.

- MINTASZERŰ KISEBBSÉG

Sas kiáll a férfi mellett, akit indokolatlanul vert meg a rendőrség, csak azért, mert fekete. A tárgyaláson is tanúskodik mellette. Erre mindenki Sas ellen fordul. A barátai eltávolodnak tőle, és Bruce is azt mondja neki, a rasszizmust nem lehet erővel legyűrni. Amikor a börtönben felkeresi a néger férfit, ő is azt mondja, ha felveszi az egészet videóra és feltölti, azzal többet segített volna, mint ezzel. Lois Oroszországban kap állást, Sasnak pedig el kell mennie. Már nem a segítőt látják benne, ha nem egy földönkívülit, aki csak embernek álcázza magát.

- RADIKÁLISOK

A kormány üldözni kezdi a merénylőket, és lenyomozza a honlapon posztolókat. A főhős is börtönbe kerül bűnpártolásért, de közben egy tűzoltóval is nagyon kiszúrnak a biztosítók. A férfi erre bombát épít, és minden eddiginél nagyobb pusztítást visz végbe. Erre már átmegy a törvényhozáson a komolyabb egészségügyi program.

- A VÖRÖS HALÁL ÁLARCÁBAN

Az emberek unatkoznak a bunkerban, kimennek és súlyos harcba keverednek. Van, aki már nem is tér haza. Elrejtőznek, visszavonulnak, de a fertőzést már behozták magukkal. Sorra halnak meg. Mikor visszatér a nő, akit nem engedtek be a családjával (már csak ő él, de talált új társakat) már csak hullákat találnak, akiket elégetnek. A milliárdos haldokolva bujkál előlük, nem is találják meg, kivárja, amíg elmennek. Már egyedül van, és valószínűleg így is fog meghalni.

Baráti társaságos, titkot őrző, gyilkosságos.

Három lány kezdte meg az egyetemet, és lettek szobatársak. Jobban nem is különbözhettek volna egymástól: Kate volt az aranylány. Gazdag család, remek külső, akinek minden az ölébe hullik, és azt kap meg, akit csak akar. Aubrey a szegénységből küzdötte fel magát, és az ösztöndíja a lehetősége, hogy többre vigye, mint az anyja. Félénk, csendes lány, aki a barátnői mellett esélyt kap feltűnni is. Jenny, aki sikerre éhes. Karrierista, akinek a legjobbnak kell lennie. Ám még abban az első évben történik egy végzetes tett. Egy fiú meghal, aki mindannyiuk életében szerepet játszott. Mi történt? 20 évvel később a lányok közül az egyik halott, ugyanolyan rejtélyes körülmények között, mint Lucas halálakor, még az egyetemen. Ahogy a rendőrség a férjet gyanúsítja, az egykori barátnők is megteszik a maguk lépéseit. Hiszen mindenkinek van titka, amit el akar rejteni. Több indíték is lehetséges. Vajon valóban a klisé szerint, a férj tette, vagy ez a történet többről szól?

Ez a regény egy kriminek álcázott női regény. Igen, van benne bűnügy és hozzá kapcsolódó nyomozás, de nagyon nem az benne a lényeg. Hanem a három nő, akiknek az életében két rejtélyes haláleset is kapcsolatot hoz létre.

A történet alapvetően két idősíkon van elmesélve. Az elején a múltbeli részből van több, amikor a lányok megismerkedésétől jutunk el Lucas haláláig. Mindegyik alapos bemutatást kap, és kissé ifjúsági regényesen kiemelten fontosak benne a szerelmi szálak. Főleg Kate és Jenny között van feszültség, hiszen Lucas az egyiknek a középiskolai szerelme, a másiknak a jelenben a szeretője. De, hogy a harmadik lány se maradjon ki a bonyodalmakból, ő meg azzal a sráccal kerül közelebbi kapcsolatba, aki az egyik szobatársának a hivatalos barátja. Nem is tudom, hány oldalú már ez a szerelmi sokszög… 5? Van bőven benne feszültség, elfojtott indulat és titok, melyek elvezetnek a tragédiáig.

Közben a jelenben is haladnak az események. Az egyik barátnő halott, és mindenkinek lett volna oka, hogy holtan szeretné látni. Ráadásul, tulajdonképpen minden a múltra vezethető vissza. Van, ami közvetlenül, hiszen a halott olyan titkot is őrzött, amit az egyik barátnője nagyon nem akarta, hogy mások is megtudjanak. De közvetve is, hiszen Lucas halála miatt lett Kate olyan, amilyen. Azért hozott a jelenben olyan döntéseket, mellyel bántotta a másik barátnőjét, akinek így szintén lett oka gyűlölni őt.

A nyomozás a háttérben zajlik, ők meg ilyen-olyan játszmákba bonyolódnak, hogy a titkaik biztonságba legyenek. Nem mindegyiket sikerül megőrizni, de azért van, amit igen.

Belülről van megfogva az egész, ez a három lány/nő mikor hogyan érzett, és miért tette, amit. Az emberi mozgatórugók viszik előre a történetet, nem a krimi.

Ami nehezítette az olvasást, hogy nem találtam benne szimpatikus szereplőt. Mindhárom nőnek megvan a maga bűne, a jellemében egy olyan hiba, ami miatt nem tudtam megkedvelni. Még talán Lucas állt hozzám a legközelebb, jellemző módon – aki már a könyv első felében meghal.

Amit viszont nagyon tudtam díjazni benne: a záró fejezetbe a szerző egy plusz poént adagolt. Addig voltak tippjeim, mi és hogyan történt igazából, de az felrakta a koronát az egész cselekményre. Meglepett, és új értelmet adott a címnek. Ami ettől a csavartól lett igazán ütős, de ennél többet nem mondok róla!

Ha a női krimik és thrillerek között kell elhelyezni, egyértelmű, hogy a Lány a vonaton irányvonalába illik. Erősen lelki oldalról megfogott történet, amiben a családon belül a nő kihasznált helyzete is szerepet kap – pl. Aubrey házassága ilyen.

Nekem a keményebb vonal jobban fekszik, de egyszer el lehetett olvasni ezt is.

Campbell: Mindig a férj a tettes… - Mint krimi: 65% erősen nő regény is, három más-más nő kálváriát is áthatóan megelevenítve.

Szubjektíven: 60% egy fokkal több volt benne az érzelem, mint jól esett. De a végét bírtam.

Életet megváltoztató, barátkozó, szemléletet váltó.

Scott középkorú, nagydarab férfi, aki éppen igyekszik túltenni magát a házassága kudarcán. Közben azonban valami különöst vesz észre magán: miközben ugyanolyan jó húsban van, a mérleg egyre kevesebbet mutat. Könnyedebben is mozog, mintha valóban fogyott volna. A fogyás azonban nem áll, és Scott lassan ráébred, hogy egy napon teljesen súlytalanná válik majd. Csak egy nyugdíjas orvos barátját avatja be, aki kórházi vizsgálatokra küldené. Ő azonban még valamit helyre akar hozni, amíg a Földön járhat. A házasságához már kevés az idő, de a szomszédjában lakó meleg párnak még segíthet. A gyep miatt többet veszekedtek, de lehetnének barátok is. Scott nyitni kezd feléjük, és segíteni akar az éttermük megmentésében is. Egy futóverseny lehet az esély, ahol a dolgok jó irányba fordulhatnak.

Mit vár az ember egy Stephen King történettől, ha azt vesz le a polcról? Borzongást, valami ijesztőt a hétköznapi díszletek között megbújva. Pláne, ha a helyszín Castle Rock. Nem csak a sorozat miatt, ami oda összpontosítja King karaktereit, de a regényeiben is visszatérő helyszín, ahol jó sok borzalom megesett már.

Ehhez képest az Emelkedés valami egészen más. Még akkor is, ha vannak olyan elemek benne, amelyekre rá tudok vágni másik King címet. Futóverseny? A hosszú menetelés, mely szó szerint értelmezi a halálig tartó rohanást. Disztópia, ifjúsági, szerettem azt a sztorit, és abban megvan a borzongás. Castle Rock? Hosszú felsorolást lehetne írni. Cujo, A remény rabjai, Újjászületés… Egyre fogyó súly? Sorvadj el!

Itt azonban más a recept. Megint van egy látszólag teljesen normális kisváros, ahol a felszín alatt valami különös történik. Scott fogyni kezd, de csak súlyban, küllemben nem. (Ebben más többek között, mint a Sorvadj el.) Itt fordít egyet King a dolgokon, és a pozitív hangot emeli ki. Ahogy Scott fogy, az előítéleteket és a mindennapi stresszt veti le, lélekben is felszabadul, hogy a címre utaljak vissza, emelkedni kezd, jobb ember lesz.

Annak a példázata lenne mindez, hogy saját magunkat és a világunkat mi magunk kötjük röghöz? Mennyivel boldogabb és jobb élet lehetne, ha le tudnánk ezeket dobni és mi is lebeghetnénk, ha nem is éppen Az receptje szerint. (Azt különben külön díjaztam, hogy az előítéletek itt kétoldalúak. Oda-vissza működnek, ezért olyan nehéz egy ember változása által hatni a teljes rendszerre. Ennél több összetevője van.)

Jó a kisregény üzenete, és olvasni is kellemes volt. Reményteli, hit van benne és annak az üzenete, hogy lehet a jövő jobb, ha képesek leszünk túllépni a saját szűk látókörünkön. Abszolút tudom díjazni, csak éppen nem ez az, amit egy King kötetben olvasni szerettem volna. Ha ugyanehhez hozzátesz valami borzongató elemet is, ha a súly elvesztése mellé társult volna félelem is, nem csak a felszabadulás érzete, akkor nem lenne hiányérzetem. Így viszont van.

A történetnek jó a sodrása, és nagyon könnyen végig is tudtam olvasni. Könnyed, szórakoztató és könnyen feldolgozható.

A karakterek is elég változatosak, és komoly dilemmákat fogalmazott meg bennük King, még egy kisregényen belül is. Jól áll neki, ha nem 6-700 oldalas monstrumokat épít.

A kötetben különben helyet kapott egy kóstoló a következő regényből. Ahhoz túl kevés, hogy bármit is lehessen mondani Az Intézetről. Ha gonosz akarnék lenni, azért kellett, hogy valamivel megnöveljék az oldalszámot. Így is botrányos, hogy milyen betűmérettel és sortávval készült a könyv. Egy normál szedéssel vékony füzetnél nem lett volna több…

De maradva az Emelkedésnél, ha nem is a szerző legjobb kisregénye, egyszer érdekes volt elolvasni. Meg nem bántam, ha nem is ezt vártam.

King: Emelkedés - Mint fantasy: 50% a megszokottól eltérő King-történet, csendesebb és sokkal boldogabb is.

Szubjektíven: 55% értékelem a szándékot, jól pörög a sztori is, de hol a feszültség és félelem?

Szerettek fanartokat nézegetni? Én általában távol tartom magam tőlük, jó nekem a hivatalos borító meg az esetleges filmesítések is. Pedig, vannak kifejezetten jók.

A könyvsorozat, amire most gondoltam, és nektek ki kellene találni, melyik az, úgy volt, hogy filmesítve lesz. A regény azonban olyan nagyívű lett, hogy a filmesítésnek annyi. Most azt hallani, sorozatban gondolkodnak belőle. Nézegettem pár fanartot, és nekem be is ugrott, hogy én simán megnézném valami olyasmi formátumban, mint a Castlevania vagy a The Dragon Prince. Animálva is jól nézhetne ki...

A kérdés pedig marad az: mihez készülhettek a rajzok?

Megoldás: Tovább!

Jövőbeli, választásos, vállalattal szembeszálló, robotos.

QualityLand az álmok földje, ahol az embereknek kényelmes élet jut. Még a vásárláson se kell gondolkozniuk, hiszen a cégek pontosan tudják, mire van szükségük és már házhoz is szállítják egy drónnal. Csak elégedettnek kell lenni, és megfelelő szinten tartani a pontjaikat. Peter azonban nem boldog az életében. A barátnőjével megvan, de nem szereti – amikor a nő szakít vele, azonnal új párt akarnak találni neki, de nem erre vágyik. A munkáját is szabadon értelmezi: a bezúzásra váró robotokat és eszközöket elrejti a pincéjében, ahol sajátos társaság alakul ki belőlük. Amikor egy vibrátort szállít ki neki a drón, betelik a pohár. Vissza akarja küldeni a terméket, de szembesülnie kell vele, hogy ezért valóságos háborút kell vívnia. Hiszen az a cég mottója, hogy tudják, mit akarnak az emberek! Közben zajlanak a választások, és az egyik párt nem mindennapi jelöltet állít. Egy androidot, aki mindig mindent jobban tud és hazudni sem képes. Ő a legkompetensebb, de ennyi elég a győzelemhez?

Ez a könyv… olyan ötletek vannak benne, hogy a hajam égnek állt. Egyszerre sikerült elborzasztania és szórakoztatnia. A borító ugyan nem is kicsit feszélyezett – ez egy olyan könyv, amivel a kezembe pl. nem ülnék fel a vonatra -, de nagyon tudok örülni, hogy ennek ellenére elolvastam. Nagy élmény volt, jópofa és gondolkoztató is.

A festett világ jövőbeli, de szól a ma világáról is. Hiszen minden folyamata, jellemzője, valami olyanból indul ki, aminek a mi korunk rakta le az alapjait. Vegyük csak a drónokat, melyek szállítják az embernek a termékeket, amiket tulajdonképpen látatlanban megvesznek, és csak fizetés után bontják ki a csomagot, mi érkezett! Mi még rendelünk, de már a mai rendszerek is monitorozzák az érdeklődésünk, a rendeléseink és a kattintásainkat. Olyan reklámokat dob elénk, melyek a korábbi fogyasztásunk alapján érdekelhetnek minket. Ennek a továbbfejlesztése a regénybeli forma.

De folytathatnám nagyon sok példával, minden tőlünk indul. A túlzott mértéke pedig erőteljesen rámutat arra, ami már nálunk sem egészséges.

Roppant kreatív a szerző, néha szinte a földről szedtem össze az állam, hogy ez vagy az, honnan juthatott az eszébe. Kisebb és nagyobb volumenű dolgok, cselekményszálak vagy csak a kort bemutató egy-egy jellemző, itt gondosan fel van építve és jó ki van találva. Példákkal talán jobb lenne erről írni, de nem akarom senki felfedezését elrontani. Pl. amikor a jövőbeli jogrendszerről kapunk helyzetjelentést. Kész.

Kling eléri, hogy nevessek olyan dolgokon, amelyekbe ha belegondolok, és levetítem a mai világra, akkor sírni kellene. A hibákat és a gondokat láttatja, de nagyon rafináltan. Egy olyan történetbe ágyazza, ami kalandos és humoros, több szálon bemutatott. Olvastatta magát, hiszen a tartalma is rendben volt, gördülékenyen és változatosan haladtak az események sok humorral, miközben nem is kicsi görbe tükröt tart már a mi korunk elé is.

Könnyen megszerettem a szereplőit, pedig egyik sem egy tipikus hős. A durva, hogy még a robotok között is akadtak nagy kedvenceim. Mert itt bizony olyan mesterséges intelligenciák vannak, mint a drón, aki fél a repüléstől. A jogi robot, aki belecsömörlött az igazságtalanságokba, amiket a tárgyalóteremben látott.

A vége is érdekes. Éppen annyira nyitott, hogy mindenki a maga verzióját képzelhesse bele. Kling még rá is tesz egy lapáttal: az életben levő szereplők véleményét is megtudjuk, mi történt és hogyan tovább. Mi pedig eldönthetjük, kinek a verziója szimpatikus nekünk.

A regény különben azért is érdekes, mert kétféle verzióban létezik. Az e-book és a nyomtatott kiadás nem egyezik meg. Érdekel is, miben más a kettő. Én a könyvet olvastam, de most komolyan fontolgatom, hogy a másik verziót is beszerzem.

Kling: QualityLand - Mint sci-fi: 100% szórakoztató, miközben brutális képet fest napjaink trendjéből kiindulva.

Szubjektíven: 95% hol nevettem, hol kiakadtam, de végig jól szórakoztam. Meglepően jó!

Cím: Királyi élet

Szerző: Katharine McGee - a Libirinél már jelent meg ifjúsági regénye, abban is a gazdagok és szépek világába lestünk be. Van több sorozata is, ha sikeres lesz, még elég sokat olvashatunk tőle.

Műfaj: ifjúsági, guilty pleasure, alternatív történelmi

Cselekmény: miután az angolokat legyőzték a függetlenségi háborúban, a nép felajánlotta Washingtonnak a koronát. Aki el is fogadta azt, és máig a leszármazottai uralkodnak. Egy törvénymódosítás miatt már nők is örökölhetnek, így a korona Beatrix hercegnőre fog szállni, akit máris agyonnyom a súly. Iker testvére bezzeg élvezhetik az életet: Samantha egyik buliból esik a másikba, míg Jefferson szívéért két nagyon más lány száll harcba.

Várható megjelenés: a Maxim őszi terveiben szerepel.

Miért várós?

• Egy bizonyos pontig bírom az alternatív történelmi regényeket, érdekel, ez mennyire lesz alternatív. Konkrétan a rabszolgaság kérdése. Ha az Államok királyság, nem volt Észak és Dél polgárháború. Lehet, hogy ebben a regényben még vannak rabszolgák?
• A cselekmény alapján a Gossip Girl is beugrott, csak nem új guilty pleasure regényre bukkanok?
• A borító ugyan nem tetszik, de nem akarok a küllem alapján ítélni.
• Remélem, nem a szerelem lesz az egyetlen téma benne. Majd kiderül.

Kamaszos, nyári versenyes, gyászoló.

A feketék kiestek a versenyből, és ezzel a Máténak sikerült elérnie, hogy már szinte mindenki látja, milyenek is valóban a csapatában. Számító, másokat kihasználó, középszerű csapat. Hanna ezért is akar már nyerni – Máté nem érheti el, amit akar! Miközben a piros csapat mindent megtesz a lehető legjobb helyezésekért, így gyűjtenek kulcsokat és kincset keresnek, drónoznak, kirakóznak, próbálják bevonni a tanárukat, Hanna folyamatosan kapja az erőt otthonról és Kornéltól is, aki most telefonon drukkol a lányak és a piros csapatnak. Az iskolában is egyre nagyobb az őrület – a senki által nem ismert játék már rengeteg rajongót gyűjtött, és az igazgató netes sztár lett a diákok körében. Ahogy menetelnek a döntő felé, Hanna köt egy meglepő barátságot az arany csapat lánytagjaival, és maga előtt is észrevétlenül végighalad a gyász fázisan, hogy ne csak haza, de az életébe is visszatérjen a versenyt követően.

Mindig édes-bús érzés, amikor egy sorozat véget ér, amit szerettem. Egyrészt, ha jó a vége, az örömteli. Tudod, kivel mi lesz és elengedheted őket. Nem kell attól tartani, hogy félbemarad a sorozat érdeklődés hiányában. (Mondjuk, pont ennél a szerzőnél ez nem opció. Jó sokan szeretjük Laurát és a könyveit.) Ugyanakkor, mégiscsak befejezés. Ennyi volt.

Ám mielőtt belemerülnék a sajnálkozásba, nézzük is, milyen lett a sorozat zárlata! Szokás szerint, a rajongó én átveszi a kormányt, és simán örül, hogy elolvashatta ezt a könyvet.

A cselekmény azt variálja, amit ebben a sorozatban eddig is kaptunk: a verseny feladatainak megoldását a magánéleti betétekkel. Hanna továbbra is szenved az anyja hiányától, de már van fejlődés. Halad előre, és a regény végére már megtalálja az egyensúlyt a régi és az új énje között. Változott, nem lesz megint ugyanaz, de erősebb és emberibb igen. Nem véletlenül az a zárlata, hogy feltölt egy új videót az oldalára. Tovább tud lépni.

Ha már ezt vettem előre, a gyász az, amit olyan szinten feldolgoz a szerző ebben a kötetben, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a célközönségnek ez szerencsés-e. Egyrészt, tudom úgy nézni, hogy nem menekül el a téma elől, és amit a regénybe is beleírt, hogy jobb megbeszélni, szembenézni vele és nem csak közhelyekkel elütni, meg is valósítja. Nekem sokat adott és tudtam belőle építkezni. De én nem vagyok 15-16 éves. Olyan mély fájdalmat tett bele a történetbe és a szövegbe Leiner, hogy helyenként komolyan megrázott engem is, a felnőtt olvasóját, nemhogy a fiatalabbakat.

Tetszett, ahogy megoldotta, hogy a szerelmi szál és Kornél akkor is maradt, ha a feketék már nem részesei a versenynek. Helyes, mosolygós ez a szál, és mondanom se kell, hogy Kornél tökéletesen illeszkedik a Leiner-regények álompasijainak sorába.

A mellékszereplők jól felépítettek és karakterek. Lóri, akit eddig nem annyira bírtam, most végre rá is rátaláltam. Tele van ez a könyv emberi, szerethető figurákkal, akik ontják magukból a poénokat. Hanna nagyanyja, Lóri, Kocsis igazgató. De Titanilla nagyjelentét is bírtam, amikor felhúzta magát, hogy ő aztán kicsinál mindenkit, aki a győzelem útjába akarna állni…

A versenyfeladatok megint nagyon ötletesek és jópofák. Ennyire kötélmászáson és ki nevet a végén játékon még nem izgultam, az biztos. Azért külön jár a pont, hogy rengeteg minden van ebben a könyvben arról, hogy lehet egészségesen a győzelemre hajtani. Milyen a jó versenyző, versenyszellem.

Az egész kötet tele van pozitív tartalmakkal, és most több üzenetet is kihallottam a sorok közül. A versenyzésen túl pl. a netes népszerűség hajszolásáig.

Plusz poén: lesz még IOV, csak legközelebb más versenyzők állnak a rajthoz. Alig várom!

Leiner: Emlékezz rám - Mint ifjúsági: 95% a gyász talán ifjúsági regényben túl sok, de különben a helyén minden.

Szubjektíven: 100% a szereplőket, a történetet is nagyon szeretem. Ezen tudok nevetni!

Nyomozós, sorozatgyilkosos, magánéletet rendező.

Eve Dallas élete egyszerre bonyolultabb és egyszerűbb, mint valaha. Roarke mellett olyan biztonságot és szerelmet talált, amelyet korábban elképzelhetetlennek tartott. Ám a férfi annál is többet akar, mint amit Eve egyelőre képes nyújtani neki. Teljes bizalmat, összeköltözést, a nő életébe teljes belépést. Az ultimátum elkerülhetetlen: mindent vagy semmit. Miközben Eve küzd a saját érzelmeivel, egy gyilkossági ügyet is meg kell oldania. Egy elismert, sikeres asszonyt gyilkoltak meg. Ki tehette és miért? Miközben az asszony életét és a benne szereplőket vizsgálják, újabb gyilkosság történik. Az újabb áldozat is a szakmájában sikeres nő, akinek átvágták a torkát. Mi köti össze őket azon túl, hogy szépek voltak és sikeresek? A megoldáshoz Roarke segítsége is kell, és Eve számára elkerülhetetlenné válik a döntés.

Ha egy recept sikeres, ne változtass rajta! Legfeljebb egy kicsit bolondítsd meg, hogy azért az ízre ne lehessen ráunni! Valami ilyesmit tett a szerző az Eve Dallas sorozatban. Az összetevők egyeznek, ám kicsit módosít az arányokon, így a második kötet is megállja a helyét.

Az alapízeket a romantika és a krimi szolgáltatja. Korábban a románc uralta a terepet: ugyan volt gyilkossági ügy is, de érdekesebb kérdésnek tűnt, hogy a két főszereplő között mikor és milyen viszony bontakozik ki. Most ezt a helyzetet viszi Robb tovább – Eve és Roarke fix pár, akik között működnek a dolgok. Már csak a teljes ugrás hiányzik, Eve a teljes lényét bele kell hogy adja a kapcsolatba, a férfi nem éri be kevesebbel. Így ezen a téren igazi konfliktus nincsen is. Már az előző kötetből is nyilvánvaló volt, hogy Eve és Roarke kellenek egymásnak. Itt láttuk azt is, hogy működnek is együtt, együtt tudnak élni és boldogok egymással. Vagyis, nem lehet kérdés, hogy Eve kitart-e a férfi mellett és próbálkozik-e még jobban beengedni a világába.

Azért a regény zárlata romantika terén így is elég erős. Nagyon nem szeretem, amikor a szerelmes pár, akár egy ilyen regényben is, ilyen gyorsan halad. De az egész kapcsolatukra igaz, hogy a szokottnál gyorsabban teszik meg a lépéseket.

A krimi viszont most több, és kellően érdekes is. Eve halad előre a nyomokon, és rakja össze a történeteket. Vannak nyomok, irányok és elméletek. Ugyan a gyilkos személye, ahogy hozzá eljutnak, nem feltétlenül tetszett. Azt sose díjaztam, amikor a vége felé előkerül egy szereplő, akit addig oldalvonalon tartott a szerző, hogy aztán egy csavarral kiderüljön, hogy ő állt minden mögött. Jobban szeretem, amikor tényleg vannak nyomok, és érzem, hogy neki kellett a dolgok mögött állnia. Itt úgy éreztem, bárki lehetett volna, aki mellékszálon feltűnt, és addig nem volt gyanús. Hamar kap egy beteges indítékot, és máris lehet ő a gyilkos.

De összességében, maga a nyomozás ok volt, és Roarke is intelligensen van belevonva. Nem feltétlenül örülök neki, hogy a férfi a regény krimi vonalában is benne van, de most legalább nem gyanúsított, hanem elejétől Eve segítője. (Ha volt is némi titka, amit Eve szerint előbb is megoszthatott volna vele.)

Végül, a sorozatnak van egy különleges fűszere, amiből valamivel több nem ártana. Ez egy sci-fi is, hiszen a jövő New York városában játszódik. Csak éppen ezt nincs miből észrevenni. Nagyon minimális jelzés van arra, hogy ez a jövő. Ami feltűnt, hogy nem telefonon, hanem linken beszélnek. Különben… annyira keveset tudni arról a világról! Nem csak New York, de összképben sincs semmi, ami miatt a jövő kell, hogy az idő legyen. Van még Államok? Ki az elnök? Mi van Európával? Milyen a technológia? Itt azonban ezekre nincsen válasz. Most sem.

Viszont, még nagyon sok rész van vissza, és olvasni is fogom még ezt a sorozatot. Így majd jelentkezem, hogy alakul az Eve Dallas recept.

Robb: A halál fényében – Mint krimi: 75% több zsáner elemét vegyíti, szórakoztató. A főszereplők kapcsolata működik.

Szubjektíven: 70% a jövő világát még mindig hiányolom, de maga a történet korrekt.

Mindent lehet mellékesen, csak művészetet nem. Vagy teljes lélekkel, vagy sehogy. (Gárdonyi: Ida regénye)

Ha jól van idomítva egy ember, akár a kutya legjobb barátja is lehet. (Corey Ford) (Greaves: Dolgozó kutyák)

Egy még soha nem látott szép új világ hever előtted. Minden. Egyes. Nap. Mihez kezdesz vele? (Pessl: Örök ébredés)

A menekvés csak átmeneti megoldás lehet. Ha örökké elfuttok, sohasem értek célba. (Róbert: Keresd az igazit!)

Civilizációk már felemelkedtek és elbuktak korábban is. Az emberiségnek együtt kell működnie, de a pokol a másik ember. Amikor a legjobb emberek irányítottak, minden rendben ment: meggyőzték az ésszerűen gondolkodókat, hízelegtek a makacsoknak, és hogy őszinték legyünk, kényszerítették a többieket. A nagyobb jóért. Állítsd a veszteseket, a tolvajokat az élre, és ők katasztrófába vezetnek mindenkit. Egyvalamit kristálytisztán látott Martin egész életében: a tolvajok kormányozzák a hajót, és el fogják süllyeszteni. (A vörös halál álarca; IN: Doctorow: Radikálisok)

Coop tudja, amit minden kutyás ember tud: a kutyák szeretetből vannak gyúrva, és a szeretetnél nincs jobb lélekbalzsam. (Greaves: Dolgozó kutyák)

A lift megállt. Egy újabb, még nem hallott hangjelzés hallatszott. A fülkén kívül teljes volt a sötétség.
– Négyes szint – mondta Lachance. – Női fehérneműk, cipőosztály, szörnyek és egyéb vérszomjas fenevadak… (Lebbon: Árnyékhajsza)

A rébuszok, kedves Ficce-ficc, arra valók, hogy a népek elgondolkodjanak rajtuk. Hogy új igazságot találjanak a régi igékben. (Hobb: A király orgyilkosa)

Mindannyian antológiák vagyunk. Több ezer oldal hosszú kötetek tele tündérmesékkel és versekkel, rejtélyekkel és tragédiákkal, elfeledett történetekkel leghátul, amelyeket soha senki sem fog elolvasni. (Pessl: Örök ébredés)

Azt hittem, hogy én más vagyok.
Nem hisszük azt mindannyian? (Morgan: Légszomj)

És ami fő: minden igazi művész hoz magával valami újat, ami előtte nem volt. Vagy ha volt is, hát nem olyan tökéletesen. (Gárdonyi: Ida regénye)