Nyomozós, csapatos, bosszúállós.

Jack Reacher 9.11 után kénytelen volt pár szokásán változtatni, a bankok szigorítottak a szabályokon. Egy készpénzfelvétel alkalmával a férfi anomáliát lát a pénzügyeiben: van plusz 1030 dollárja. A katonai rádióskódokban a 10-30 jelentéssel bír. Reacher rádöbben, hogy egykori osztagának szüksége van rá. Neagley valóban riadót fújt: Calvin Franz, az egykori katonai nyomozóból lett magánnyomozó meghalt. Kidobták egy helikopterből. Neagley mindenkivel igyekszik felvenni a kapcsolatot, és ki akarja deríteni, mi történt a férfival. Reacher csatlakozik hozzá, és megkezdik a nyomozást. Lassan az egykori csapat még élő tagjai is érkeznek, és a kevés nyomból kirajzolódni látszik egy minta: a legújabb hadi technika kerülhet rossz kezekbe, hacsak nem lépnek közbe.

Lee Child sorozatát azért szeretem, mert egyszerre érzem benne, hogy a sikeressé tevő elemeket megtartja, és azt nyújtja hosszú évek óta, ami már szinte védjegy. Ugyanakkor változatos is tud lenni, mindig variál valamit, amitől az egyik regénye más, mint a többi Jack Reacher regény. A baj nem jár egyedül is ezen az úton halad.

Új abban, hogy ötvözi azt a két témát, amelyeket variálni szokott a szerző. Egyes Reacher történetek kifejezetten katonaiak (a múltban, még a katonai nyomozói évek alatt játszódó történetek egyértelműen ilyenek), mások krimi és thriller elemeket ötvöznek a civil életből, illetve a bűnözés világából. A baj nem jár egyedül a kettő határán mozog: civil történetnek indul, ha egykori katonatársak is a fontos szereplők Reacher mellett. De amerre haladnak az események, ahogy a csapat dinamikája működik, az a katonás regényekre emlékeztet.

Ha ezt magamra lefordítom, ettől elég vegyes is az olvasási élményem. Sokkal jobban szeretem, amikor nem a sereget érintő ügyekben nyomoz a főszereplő. Így ebben a részben is azok voltak a kedvenceim, amelyek nem ezt a területet fedték le. Ahogy feltörték a pendrive kódját, ahogy a kaszinók körül szaglásztak. A katonás részek távol állnak tőlem.

Megmaradt az okosan építkező cselekmény. Child logikusan halad az eseményekben, az egyik nyom vezet a másik felé, és a rádöbbenések is úgy vannak beletéve, hogy hitelesek maradjanak, nem csak előpattannak a fordulatok a semmiből. Ugyan volt már Child ravaszabb, fordulatosabb is, most egy klasszikusabb krimi történetet adott elő.

Azért a pörgős, akciókkal teli cselekményt nem cserélte le, nyugalom! Reacher védjegye közé tartozik, hogy kemény az ökle. Most is vannak akciójelenetek és kalandos a sztori.

Ami viszont már komolyan irritál: Reacher és a nők. Amilyen szálat most írt Reacher és Karla közé, a szokásosnál is semmilyenebb. Úgy éreztem, hogy csak azért került bele, hogy a férfi ebben a részben is le tudjon feküdjön valakivel. Tiszta felesleges szál volt, se a cselekményt, se a karaktereket nem viszi előbbre.

A karakterek különben is a regény gyengébb pontjai közé tartoznak. Nem fejlődnek, keveset tudunk róluk. Child nagyon nem ír lelkizős részeket, így sok-sok kötet ellenére sem tudnám azt mondani, hogy Reacher személyisége változna, fejlődne. (Nagyon ritka egy kis kivétel.)

A stílus is maradt a szokásos realista- minimalista szikár, férfias humorral.

Korrekt, de messze nem ez a sorozat legjobbja. Hiába, a katonai sztori nekem nem fekszik.

A baj nem jár egyedül - Mint krimi: 80% logikus, realista stílusban elmesélt feszes történet, a jól ismert szereplővel.

Szubjektíven: 70% sterilebb, mint ahogy szeretem. Nincs nagy csavar, és a szerelmi szál béna.

Harcos, menekülős, nyomozós, természetfelettis.

Khadse elvesztette, amiért élt. Az állását, ami neki egyben a szenvedélye is volt. Mihez kezdjen, aki egyetlen dologhoz ért? Az öléshez. Amikor egy titokzatos megbízó felbéreli az egykori miniszter, Shara megölésére, igent mond. A nő volt, aki miatt nincs már állása. A merénylet sikeres, amitől Sigurd is színre lép. Számára Shara volt a harcostárs, akinek a haláláért meg kell fizetni. Khadse nyomába ered, majd követi a nyomokat a megbízó felé, aki több mint ember. Nokov isteni származék, és egy mitikus háborút készül kirobbantani – de ehhez pár embert előbb le kell vadásznia. Shara is így lett áldozat, és a mostohalánya lenne a következő áldozat. Sigurd a lány védelmére siet, ezzel belekeveredve egy a világ sorsát eldöntő, varázslattól sem mentes háborúba.

Robert Jackson Bennett eme sorozata bestseller lett, mi több, az egyes részei ilyen-olyan díjakat is nyertek. Minden rész kicsit más, így a harmadik is eltér az előzőektől. Beköszönnek már ismerős és szeretett karakterek, de a regény stílusa, tartalma önálló.

Ugyanakkor nem bántam volna, ha egy rövid szinopszisban összefoglalásra kerül, mi történt eddig. A teljes sorozat durván 3 év alatt jött ki, és aki nem egybe olvasta az egészet, annak nem ártott volna pár mankó, hogy az emlékeinket segítse előhívni – mert a regényben sincsen sok utalás, ha nem emlékszel, kénytelen leszel visszaolvasni, mert Bennett nem emlékeztet! Ugyanakkor vannak olyan finom átívelések, melyek teljesebbé teszik a sztorit, de hiányos emlékekkel elég nehéz ezeket előhívni és felfedezni.

A Csodák városa talán a sorozat legmozgalmasabb, cselekményben leggazdagabb része. Már az elején egy akcióval, a merénylettel indul, majd Sigrud nyomán járva megállás nélkül zajlanak az események. Ő egy harcos, ennek megfelelően a kalandjai is ilyen jellegűek, és nem az a politikai csatározás, taktikázás folyik, ami Shara terepe volt. Menekülnek, nyomoznak, harcolnak ebben a részben.

De mégiscsak egy Bennett regény, így elkerülhetetlen némi taktika és összeesküvés a háttérben. Jót is tesz neki, feldobja, de nem válik a regény uralkodó ágává. Szinte mellékágon úszik be, hogy az eseményekre a háttérből legyen hatással. Mert Sigrud nem alakítja így az eseményeket, csak a mások ügyeskedései módosítják az ő lépéseit is.

Fantasy, ami a sorozathoz méltóan építi tovább ezt az univerzumot. Színre lépnek a fiatal istenek, az istenek gyermekei – és velük jön egy újabb harc. Érdekes a mágia és az emberek világa közötti kapcsolatrendszer. Olyannyira, hogy nem is bírtam rájönni, a főszereplők mégis melyik oldalon állnak. Mintha egyszerre lennének a varázs és csodák ellen, meg nem is. Vagy az lenne a lényeg, hogy ki hogyan használja az erejét?

A karakterekre odafigyelt a szerző, árnyalgatja a mellékszereplőit is. A legérdekesebbnek Nokov karakterét találtam, aki isteni volta ellenére kifejezetten emberi. Ahogy az életét félti, ahogy a hatalomban keresi a válaszokat. Gyerek, szörny, áldozat és gyilkos ő egyszerre. De Szemprosz alakja is nagyon eltalált, csúcspont a megjelenése. Amit ő hoz színt, némi horrort, kifejezetten jót tett a regény csúcspontjának.

Jó zárlat, a regény is jó, de tényleg hiányzott egy kis emlékeztető a korábbi részekről!

Csodák városa - Mint fantasy: 80% komplex világ, érdekes szereplők, pörgő cselekmény, mitikus kérdések.

Szubjektíven: 55% az akciók, a szereplők tetszettek, de a mitológiáján még töröm a fejem.

Természetfelettis, emberi természetes, halálos, véres.

A nő segítségért kopog be egy családi házba, beengedik. Kicsit magára hagyják, mire ránéznek, már a telefonzsinórral fojtogatja magát. Kiderül, rég próbálja felakasztani magát. Egy este a férfi a parkban megint látja a nőt, ott készül hurkot vetni a nyakára. Odamegy, és valóban megfujtja a nőt. Rádöbben, a gyilkolás a drogja. (Lansdale) Hogan hazafelé tart, és egy boltban játék fogsort kap ajándékba. Később felvesz egy stoppost, aki kirabolná, megölné. A fogsor életre kel, és harapni kezd. (King) Goodrick újságíró, akinek egy zombi koncertről kell cikket írnia. Van valami a zenéjükben, ami megzavarja az emberek fejét. Az övét is: elkezdett zombivá lenni? Azt tervezi, hogy hűtlen feleségével is meghallgattatja a koncertet, és élőholtként maradnak együtt a végtelenségig válás helyett. (Shepard)

Nálunk hiányzik az a magazinos formátum, amelyben a novellák meg tudnak jelenni. Maradnak az antológiák, melyek között kifejezetten jókat is találni. Az amerikai szinttől így messze vagyunk, de legalább pár ígéretes darab eljut hozzánk. (Lassan jön a Legjobb sci-fi és fantasy novellák 2018!) Ha késéssel is.

A Sötétség 2010-es, de szerencsére a beletett novellák kortalanok. Egy 20 évig működő horror magazin legjobb közölt írásait gyűjtötték benne össze, és kaptunk 25 változatos, sötét horror történetet, köztük a legnagyobbak tollából is. Stephen King és fia, Neil Gaiman, Clive Barker, Dan Simmons, és még sorolhatnám, ki mindenki került bele a kötetbe. Egy nagy fájdalmam volt, Martintól azt a körteember novellát kaptuk meg benne, amit nem is rég olvastam az Álomdalok első kötetében. De a többi új volt, ennek örülök.

Érdemes a kötet előszavait is elolvasni, mert értelmesen és okosan összefoglalja a modern horror történetét. Segít a kötetben levő novellákat is kategorizálni, és ráébreszthet pár dologra. Amit bennem tudatosított, hogy a horror zsánerkeveredéssel egyre több területre belopódzik. Én rájöttem, hogy azok a thriller történetek a kedvenceim, amelyekbe ott a horror zsáner is.

A kötet erőssége, hogy valóban széles skálát ölelnek fel a történetek. Tartalmilag akad benne szellemtörténet, vámpíros mese, látunk többféle zombit, de beköszön sorozatgyilkos is, vagy éppen durva gyermekbántalmazós történet is akad benne.

A legjobbakban van annyi homály, hogy az már szinte balladai. Figyelni kell, és az olvasónak kell összerakni a kegyetlen valóságot, ami aztán húsba vág. (A családon belüli erőszakos, nemi erőszakos sztorik mind ilyenek.) De a hentelős történetekben is akad valami plusz, egy csavar a végére, ami túlemeli a történetet a fröcsögő vér borzalmain. A vámpírosban például elég egyetlen megjegyzés, hogy elgondolkodjunk, ki is az igazi szörnyeteg.

Sok novella irodalmi mélységgel is rendelkezik. Nagyon gondos a szövegezésük, és áthatja egyfajta szimbolika az életről is. Hill történetén még mindig töröm a fejem: az álarcok jelképesek is lehetnek, amelyeket hordanunk kell a hétköznapokban, míg magunk is hisszük a hazugságainkat. A sors kártyákat oszt, a végzet elől nem lehet futni. De az is lehet, hogy csak én akarom ezt belelátni, és sima szervkereskedők jöttek szervekért…

A változatossága miatt lehet az is, hogy minden nem jött be nekem. A sci-fi és horror mix nem az én világom, ahogy az ön-pedofil irodalmár is sok volt nekem. De a kötet jó.

Sötétség - Mint horror: 90% változatos, érdekes, más-más szinten ijesztő és irodalmi darabok.

Szubjektíven: 75% volt benne kifejezetten jó is, elgondolkodtató, de nem tetszett mind.

Arisztokratás, családos, szerelmes, háborús.

Tánya az orosz cár másodszülött lánya volt. Már kislányként megtanulta, hogy a családban a legfontosabb gyerek a trón örököse, a kisöccse, akinek a születése az egész családnak örömhír volt. Ám a kis Alekszej betegsége mindenkire terhet rakott, és a lány testközelből figyelte meg, ahogy a nagyanyja és anyja egymásnak feszültek; ahogy egyre nagyobb befolyást szerzett a titokzatos Grigorij atya a családjára. Közben Tánya felnő, és átesik az első szerelmen az egyik alkalmazottjukkal, majd a háború alatt ápolónőként találkozik egy fiatal katonával, aki a nagy szerelem lesz az életében. Miközben a politikai helyzet egyre fenyegetőbb, és a családnak lassan a túlélésért kell küzdenie, Tánya Mihail oldalán esélyt kap a szökésre és egy új életre, távol a nevétől és örökségétől.

A történelem tele van olyan rébuszokkal, amelyekre talán soha nem kapunk választ. Vagy, ha mégis, jobban szeretjük a rejtélyt, aminek adhatunk egy romantikus befejezést. A Romanov család sorsa is egy olyan téma, ami évtizedekig foglalkoztatta az embereket, és még most is vannak bőven összeesküvés elméleteket. Túlélhette a család kiirtását valamelyik gyerek? A legnépszerűbb elmélet Anasztázia túlélése, de a történelem során bukkant fel ál-Alekszej is, és még sorolhatnám.

Carolly Erickson az egyik olyan lányt állította a középpontba, akivel kevesebbet foglalkozott a történelmi pletykagyár. Tatjána nagyhercegnő történetét írta meg, romantikusan kiszínezve, de igyekezve nagyon hitelesnek tűnni.

Ehhez bevetett olyan irodalmi eszközöket, mint az én-elbeszélő és az öregkori vallomás módszere. Úgy meséli el a történetet, mintha a nagyon öreg, már a halálra készülő asszony osztaná meg az emlékeit és az élete titkát a fiával, az unokáival, akiknek tovább kell vinniük a vérük örökségét. Azon túl, hogy a romantika óta használják ezt a módszert a hitelesítés alátámasztására, az olvasási élményt is lehet így növelni.

Könnyen belehelyezkedhet az olvasó Tánya szemszögébe, életébe, és a fejezeteket kifejezetten gyorsan lehet így pörgetni. Személyesebbé válik azzal, hogy nem egy külső, mindentudó elbeszélő osztja meg a sztorit velünk. Azért megjegyzem, az utólag elbeszélésnek megvan az előnye, hogy Tánya is többet tud most, mint akkor kislányként, majd fiatal nőként, így nagyobb perspektívát adhat ő is a történetének.

Mennyire hiteles történelmileg a regény? Sok kis részlet van benne, olyan hangulat, amit könnyeden el tudok fogadni igaznak is. Természetesen működött az írói fantázia is, de nem is dokumentumregényt akart írni a szerző. Ha nagyon szigorú akarok lenni, ez egy történelmi mese, aminek vannak igazság magvai is.

A karakterek a kornak megfelelőek – különben ebben jó a regény, a kor hangulatát és az arisztokrata életvitelt nagyon meg tudja ragadni – és nem válnak igazán élővé. Még maga Tánya is egyfajta fátyol mögött van, hiába árnyalt a jelleme, van benne papírfiguraság is.

A stílusára is jellemző ez a szenvtelenség. Az érzelmek hevessége, romantika nincs benne.

Azért nem volt egy rossz élmény a regény. Még a szenvtelensége ellenére is kellemesebb ebben a verzióba elmerülni, mint a gödörrel, amibe mindenkit belelőttek és megöltek.

A cárné lánya - Mint történelmi: 65% a tényanyagot kiszínezve, romantikusan meséli el, korrekt stílusban.

Szubjektíven: 50% elmegy, de igazán érzésekre nem hatott. Nekem nagyon szenvtelen volt.

Rég eltemetett és az igénybevétel hiányától elsorvadt lelkiismerete álmosan magához tért szunnyadó álmából. Candy fejbe rúgta, és ismét kivonta a forgalomból. Ahhoz, amire készül, nem lehet ébren. (Hurwitz: A Seholember)

• Ébreszd fel az öcsédet! Az előbb próbáltam, de meg sem mozdul. Nincs szokva a piához. jól gondolom?
• Tizennyolc éves…
• Oh, bocsánat. Innia nem szabad, de gyilkolnia igen.
• Az nem az ő szervezetét károsítja. (May: Ölelj és ölj)

• Nem tudni, a szervezők csak a verseny első napján mondják meg, mert így nem tudnak felkészülni előre, és izgalmasabb. A tavalyi évben például a Balatonon volt megrendezve, így az odaérkező csapatok negyede ki is esett, mert nem tudtak úszni a versenyzők.
• És ez hogy derült ki, belefulladtak? (Leiner: Ég veled)

• Ez nem poénos, Eric. Feltűnt, hogy hol vagyunk? Már nem a helyes kis divatlányka vagyok, mint régen. Sorozatgyilkos vagyok egy elmegyógyintézetben.
• És? – kérdezte könnyedén. – Sorozatgyilkosként ellenkezik az elveiddel, hogy zsaruval kavarj? (May: Egy gyilkos naplója)

Van olyan szépség, amit el sem lehet viselni. (Brite: Kalkutta, Idegek Ura)

Kim arra gondolt, nem kapott-e Woodward hőgutát így július közepén. A huszonhárom fok látszólag csak arra volt elég, hogy a férfi kigombolja a mandzsettáját, de lehet, hogy belül már olvadozott. (Marsons: Halálos játék)

Nos, a szelídeknek kellett volna örökölniük a földet, de helyettük a fiataloké lett… a technikához értőké, akik a saját lelkük helyett a monitort bámulják. (Brown: Eredet)

Az egyes pillanatok múlékonyságában ott lapult a szépségük is. Ez az egy lélegzet, ez az egyetlen pillanat az időben. Ez az egy test, múlandó és elpusztítható, és csodálatosan halandó. Most itt van ez a lélegzet, aztán jön a következő, aztán egyszer eljön az idő, amikor eleget lélegzett, hogy mozdulatlanná váljon. Csak azt választhatta meg, mit kezd a rendelkezésére álló lélegzetekkel. És csak a döntésben rejlett bármiféle értelem. (Hurwitz: A Seholember)

A tűz szép. Ez az egyetlen energia, amelyet látunk. És bizonyos mértékig irányítani is tudjuk. (Desombre: A flamand csempék titka)

Kamaszos, versenyes, szerelmes, barátos, gyászolós.

Hanna élete másfél éve tragikus fordulatot vett: az édesanyja súlyos beteg lett, majd elhunyt. A lány még mindig nem heverte ki a történteket, és minden energiáját leköti, hogy apját igyekszik egészségesen tartani. Így vissza is utasítja, amikor a nyári Iskolák Országos Versenyére az igazgató őt is szeretné a csapatban látni. De kihallgat egy telefonbeszélgetést apja és nagyanyja között, amiért meggondolja magát. Utazik. A Bükkben két hét vár rá a sportoló Bernadettel és Lórival, a kilencedikes kocka Zsombival egy csapatban. Vár rá bicikliversenytől kezdve logikai feladványokig sok próbatétel: köztük egy helyes, kedves kajakos srác, Kornél és egy látszólag barátságos, de roppant versenyszellemmel bíró Máté.

Ha a kedvenc, magyar ifjúsági íróimat kell sorba állítani, évek óta a listám első helyét bérli Leiner Laura. Az SZJG első kötete óta, ha pontos akarok lenni. (Korábban a Remek is olyan volt, ami olyan, mintha nekem írták volna, csak az még nem ifjúsági.) Most itt az újabb sorozat, az Iskolák Országos Versenye, és biztos vagyok benne, hogy ahogy az SZJG lett az álomiskola sokunknak, most IOV versenyzők lennénk szívesen…

Mert minden benne van ebben is, ami szerintem egy ifjúsági regényben benne kell, hogy legyen. De akkor nézzük sorba! (A listáknak is nagy rajongója vagyok, bocs.)

1: a történet okosan építkezik. Kalandos, fordulatos, és a lelki oldal sincsen elhanyagolva benne. Izgulhatunk a különféle versenyeken, miközben Hannával együtt igyekszünk feldolgozni, hogy valami örökre elveszett és még mindig fáj. Közben egy baráti társaság alakul ki körötte, és olyan kamaszkérdések is témába kerülnek, mint a pályaválasztás vagy az első nagy szerelem. 400 oldal felett van, és nincsenek benne üresmenetek. Ami bekerült, annak helye van a cselekményben, egyszer nem éreztem, hogy csak időhúzás zajlik.

2: a szereplői illeszkednek a klisékbe, könnyű elhelyezni őket egy értékskálán, de mégis összetett jellemek, többdimenziósak. Ugyan már ennyi olvasott Leiner regénnyel a hátam mögött lazán belövöm a típusokat, még mindig érzem bennük az eredetiséget, és sokan nagyon szerethetőek. Hanna tipikus Leiner hősnő: egy példakép alkat. Kedves, okos, de egyben hétköznapi lány, akihez minden lányolvasó megpróbálhat hasonlítani. Kornél a szokásos álompasi, aki mehet Márk és Cortez mellé a sorba. Túl szép, hogy igaz legyen, de annyira jó lenne, ha lenne! Mátéról meg nagyon hamar leesett, hogy ő az új Geri…

3: az írónő stílusa. Leiner Laura egyszerre fiatalos és friss, de igényes is. Szórakoztató, könnyen olvasható az Ég veled is, irodalmi minőségben. Leiner odafigyel arra, hogy mai legyen, olyan formátumokat emel be, amelyek valóban a mai kamaszok kommunikációs terei.

4: a humora. Ugyan Hanna gyásza miatt ebben a részben a drámai szál is erős, de nem hiányoznak a szokásos vicces helyzetek, mellékszereplők és nyelvi poénok, utalások sem. Ahogy a nagyi minden túlélős műsort beemleget, az igazgató lelkes posztolása, sorolhatnám.

5: a pozitív tartalmak sokasága. Ebben a világban a barátság, szeretet, összetartás, a jóság olyan értékek, amik átragyognak mindenen és tényleg érezzük őket. Nagyon, de nagyon szeretném, ha valóban olyan lenne az élet, mint egy Leiner regényben!

A fentiekből biztos látszik, nem ok nélkül nevezem magam rajongónak. Várom az IOV 2-t!

Ég veled - Mint ifjúsági: 100% kalandos, fordulatos, tanulságos és még szórakoztató is.

Szubjektíven: 100% Leiner fan vagyok, kész. Ezt a sorozatát is imádom!

Átverős, bérgyilkosos, szerelmes, testvéres.

Cathrin nem átlagos lány. Nagyon szép, és még annál is okosabb. Jelenleg egy cél mozgatja: kiszabadulni öccsével együtt az apja rabigájából, aki tönkretette a gyerekkoruk és teljes kontrollt gyakorolt felettük. Cath és apja rendszeresen besegítenek az FBI ügyeibe, és most Cath meglátja a tökéletes lehetőséget. Egy besúgó meghalt, de ezt még senki nem tudja. A lány megrendezi, hogy bérgyilkosnak higgyék az öccsével, és felvegye a vérdíjat. Csak éppen a kartell nem enged el: ha dolgozni kezdtél, nincs kiszállás. Cath és George újabb megbízást kapnak, és a biztonság kedvéért Ernesto egy ellenőrt is a nyakukra küld. Cath lázasan keresi a megoldást, amiben nem segít, hogy az őt ellenőrző Billy gyilkos is, és veszélyesen helyes is.

Korábban már emlegettem, hogy a számomra kielégítő strandkönyvek egyik lehetséges szerzője Greta May. Nem egy szimpla romantikus sztori kell nekem sok szappannal, hanem valami krimis vagy akciós elem, és úgy jöhet mellé a szappan is. Ez már a második regénye a szerzőnek, ami tökéletesen kielégítette az elvárásaimat.

1: a történet több zsánerből áll össze. Így minden könnyedsége mellett izgalmas is tud lenni, nem csak azon kell izgulni benne, hogy két szép és minden téren összeillő páros összejön-e. (Igen, én már nagyon unom a romantikus komédiák tipikus vázát: összejövés – tévedésből szakítás – nagy gesztus – happy end.) Ebben a regényben is megvan a szerelmi szál, de már a kezdetektől van benne egy csavar. Billy ugyanis a gyilkos, aki megöli a lányt, ha az hazudott. És mi olvasók tudjuk, hogy hazudott… ugyanakkor átverős sztori is, bűnözőkkel és akcióval.

2: a karakterek nem tipikusak. Ugyan némely zsánernek megfelelnek, de May ötletesen javítja fel a kliséket. Cath például sok tekintetben lehetne a tipikus lányregény hősnő: szép is, okos is, minden tökéletes, látszólag. De a lánynak van egy másik oldala is, egy sötétebb. Egy manipulátor, gyilkos indulatokkal. Ő bizony nem egy makulátlan hősnő. Akinek nem is dukál egy makulátlan szépfiú. Kifejezetten viccesnek találtam, ahogy Billy és Cath vívódnak, hogy az ágyban vagy élesben gyilkolják egymást. Mert Billy sem egy angyal, messze nem.

3: szórakoztató a stílusa. Nekem bejön May humora. Vannak benne jópofa szópárbajok, és beszólások bőven. De maga az egész szituáció is vicces – feketén, de akkor is! A stílusában is érzem a javulást, már nem csapott meg a sorokból az amatőr érzet, ami az előző regényében még nagyon benne volt.

4: okosan összeköti a másik regényével, és meg tud lepni. Ezt a poént nem lövöm le senkinek, de az Egy gyilkos naplója is vissza fog köszönni. Ezzel kifejezetten meg is lepett a szerző, ötletesnek találtam ezt a húzást. (A maffiás fordulat nem lepett meg, pont ezt vártam.)

5: emészthető a vége. Mert egy strandkönyv esetében ez is fontos ám! Ha nem is lehet rózsaszín happy end, annyira a közelében van, amennyire egy ennyire műfaj mix azt megengedi. Pont nem sok, így volt eltalált.

Ha valamit keresnék még benne, ami nincs, az a mélyebb tartalom lenne. Ez csak egy szórakoztató regény, mélységek nélkül. De nem is célja, hogy bármi más legyen. A strandkönyvek amúgy is kikapcsolódásra vannak kitalálva…

Ez a regénye tetszett a szerzőnek jobban, érdeklődve várom, lesz-e folytatása!

Ölelj és ölj - Mint csajos akció: 80% zsánereket kever, szórakoztató a cselekménye és a stílusa is.

Szubjektíven: 70% bírtam a szereplőit, és az abszurd helyzeteket. Strandkönyv nekem.

Nyomozós, nagy kérdéses, titkos szervezetes, gyilkosságos.

Robert Langdon Spanyolországba utazik, egy régi jó barát meghívására. Edmond Kirsch egykor a tanítványa volt a Harvardon, ma már látnoki informatikus és feltaláló, milliárdos sikerember. Az új felfedezését akarja megosztani a világgal, ami saját bevallása szerint mindent megváltoztathat, amit magunkról, a vallásról hiszünk. Langdon izgatottan megy el a bemutatóra, de ott egy borzalmas merénylet szemtanúja lesz: a nagy bejelentés előtt lelövik Edmond-t. A szimbólumkutató a rendezvényre kapott fejpánt, benne az Edmond fejlesztette MI segítségével lépésre szánja el magát. A rendezvényt szervező Ambra biztos benne, hogy az előadás még megvan, még meghallgathatja a világ, ha feltörik Edmond kódját és meglelik a számítógépét. Barcelona, Gaudi művei rejtik a kódokat, és míg ők ketten ezeket fejtik, a merénylő végezni kezd azokkal, akik ismerik Edmond titkát.

Dan Brown. Napjainkban talán ő adja ki a legsikeresebb kalandregényeket. A da Vinci kód olyan mértékben hatott az emberekre, ami kevés könyvnek sikerül. Robert Langdon pedig olyan irodalmi hőssé nőtte ki magát, akinek megszállott rajongók is vannak. Saját példámból kiindulva: útikönyv helyett az Infernóval mentem Firenzébe, és Langdon túráztam.

Most pedig itt az Eredet, ami azt a rejtélyt kutatja, amit a cím megnevez. Honnan jöttünk? És máris bajban vagyok, mert érdemben akkor lennék képes írni a regényről, ha lelövöm a poént, mi is az eredet. Mert azt lenne érdemes kitárgyalni, hogy mi az álláspontunk a regény adta változathoz. De természetesen nem leszek poéngyilkos. Beérem azzal, hogy Brown egyszerre elegáns és gyáva módszert választott.

Összességében szimpatikus választ adott. Langdon értelmezése a minta és a szimbólum kapcsán, de Edmond elmélete is elfogadható. Az valahol érthető, hogy egy ilyen kérdésben Brown nem akar egyértelmű és cáfolhatatlan választ lenyomni a torkunkon, ad választási lehetőséget és olyan perspektívát, amit mindenki elfogadhat. (És azért gyávázom le, mert az Inferno végén megtörténik a paradigmaváltás, brutálisan. A film nem is merte azt bevállalni, ezzel el is véve az egésznek a lényegét.)

Kiemelném azt is, hogy pozitív a regény üzenete. Remény van benne egy jobb jövőre, hitre is.

Ha kicsit irodalmi szemmel nézek a könyvre a mondandó elemzésen túl, akkor írom is, hogy egy pörgős, folyamatosan feszültséget tartó regényről van szó. A filmszerű vágások mestere Brown, most is ezt alkalmazza nagy sikerrel. Talán a rejtélyek és a nyomozás során levő kalandok nem olyan kreatívak, mint amit tőle megszoktunk, de van miért elnézni.

Szórakoztató formában sok mindenre megtanít ez a könyv. Gaudi, Barcelona, de Budapest is kap tőle. Szégyelljem bevallani, hogy e regény miatt fogok menni Pestre turistáskodni, hogy megnézzem a Dohány utcai zsinagógát?

Ugyanakkor nem tudom elhallgatni, hogy érzem benne az önismétlést. Langdon megint egy okos, csinos nővel fejt rejtélyt. A gyilkos kiléte sem eredeti húzás, ez volt a séma már 2 Langdon sztoriban is. Plusz, az elvarratlan szál: ki gyilkoltatta meg a rabbit és az arabot?

Ha már annyit elért Brown, hogy elkezdjük értékelni a regénybe szereplő alkotásokat (pl. a zsinagóga), megérte írnia, ha nem is ér az igazi nagy, jól sikerült Langdon regények nyomába.

Eredet - Mint kalandregény: 80% fordulatos, sok mindent tanít is, izgalmas, pörgős. Némileg ismétel.

Szubjektíven: 80% Brown volt már jobb is, meglepőbb, de korrekt regény. Lekötött.

Családi, nyomozós, történelem megítélős.

Gyra Miklós fiatal ügyvéd az 1870-es években. Éppen egy királysértéssel vádolt férfit igyekszik védeni, amikor egy csomagot kap egy levéllel és egy naplóval. Ebből kell megtudnia, hogy nem az, akinek gondolta magát. Gyra csak a nevelőapja volt, ő az anyja szeretőjének, Wargha Istvánnak a fia. Aki most elküldte a naplóját, és kéri, hogy a fia vegye fel és tisztázza a nevüket. Őt most árulónak tartják, aki eladta a koronát Ferenc Józsefnek. De nem ez a teljes történet. Az igazság sokakat sértene, így a fiatalembernek azzal is szembesülnie kell a családja múltját megismerve, hogy képesek lennének az életét is tönkre tenni, hogy egyes titkok homályban maradjanak. Miklós elindul az igazság nyomában.

Az egyik legnehezebb regénytípus megalkotása lehet a történelmié. Mert ha valóban jó és hiteles akar lenni a szerző, akkor bele kell ásnia magát tulajdonképpen mindenbe. Milyenek voltak az emberek, mikor mi történt, hogyan beszéltek, milyen szokásaik voltak, milyen volt a közhangulat, utcakép, és még hosszan sorolhatnám. Ugyan tud csúsztatni kicsit, mindent nem lehet tudni, kell a fantázia is, de az igazán lelkiismeretesek minden kis részletbe szeretnek elmerülni és valóban megteremteni egy letűnt kor miliőjét.

Kondor Vilmos azon magyar írók közé tartozik, akikben megvan ez a lelkiismeretesség és nagyon beleássák magukat egy-egy témába. A Budapest sorozatot a hangulata miatt szerettem, és bevallom, a Wertheimer Miklós sorozat negyed annyira sem tetszett nekem. A korona ügynöke annak előzménye, és ez se tudott megfogni, ha értékelni tudom is a bele tett munkát és gondosságot.

Két kor között ugrál a cselekmény: a jelent a kiegyezés utáni ország jelenti benne, amikor már hazatért az a generáció, akik 49-ben menekültek el. A regény nagyon meg tudja ragadni azt a korhangulatot, ahogy az emlékezők még reménykedtek, akik a forradalom eszméjét akarták őrizni, miközben már megjelent és felnőtt egy generáció, akiknek ez már a múlt. Az nagyon tetszett benne, és egy feszültséggel teli párbeszédben hangsúlyt is kap, hogy ez a két réteg mennyire máshogy gondolkodik a történelemről. Más a valóságuk. Ez pedig olyan egyetemes igazság, amely minden korra igaz lehet. Egész máshogy gondolkodik, pl. a százéves vagy éppen a világháborúkról, aki átélte, és aki már utána született.

Wargha naplóiból pedig a szabadságharc leverése utáni évekre ad egy kis rálátást. Ez kapja a kisebb hangsúlyt és helyet, ha ezek azok az események is, melyek a jelen történéseit mozgásban tartják. Fontosabb az, ahogy Miklós ezeket feldolgozza, mint amiket István gondolt. A főszereplő egyértelműen Miklós.

Aki bejár egy fejlődési utat, aki más emberként köszön el, mint ahogy megismertük. Jó ember volt akkor is, de erősebb, amikor elbúcsúzunk tőle. Nekem az üzenete is tetszett, hogy a saját életünk kell élni, felvállalva a hibákat is, megpróbálva jobbnak lenni, mint az elődök.

Érdekes a regény nyelvezete is. A régies írásmód, beszédbeli fordulatok visszaköszönnek benne. Ami hitelesebbé teszi, színesíti a stílust, de az olvashatóságnak nem éppen kedvez. Ez megint az a kategória, amit intellektuálisan értékeltem, de nem szerettem igazán.

Továbbra is inkább a Gordon Zsigmond regények tetszenek, ez inkább csak érdekes volt.

A korona ügynöke - Mint történelmi krimi: 75% nyelvében, kutatási anyagában is hiteles, hangulatos, átgondolt.

Szubjektíven: 40% gyakran untam, és a régies nyelvezet beemelése se nyerte el a tetszésem.

A Könyvmolyképzőnél:

- Kapd be, szerelem (csak előrendelőknek!) (new adult)

- Csattanás (Zuhanás 2. része) (YA)

- Calder útja (A szerelem csillagjegyében 5. része) (new adult)

- A nyertes csókja (a trilógia 3. része, csak előrendelőknek) (YA fantasy)

- Az ifjú kiválasztottak (YA fantasy)

- Idol (csak előrendelőknek) (new adult)

- Soha, de soha 3. (csak előrendelőknek) (YA)

GABO:

a március végére hirdetett regények csúsznak, így kérdőjeles, hogy jönnek-e:

- Hogy folytassam? (ifjúsági, romantikus)

- Szeret, nem szeret (Helen Grace 7.) (krimi)

- Jelentések (dokumentumregény)

- Artemis Fowl 5. (ifjúsági fantasy)

Művelt Nép:

- Eljön (thriller)

Maxim:

- 7. nap 2. része (YA)

Libri:

- Pszichológia mindenkinek 3. (tudományos, enciklopédia)

General Press:

- A Majomisten elveszett városa (kalandregény)

A Mogul Kiadó Visszatérő végzet című thrillere is hetek óta tolódik, vajon most megjelenik?