Fülszöveg: 

Betegek tömegei halnak meg mindenütt a városban, az orvosok pedig tehetetlenek…

…annak ellenére is, hogy a város élen jár a modern orvostudományban. Ám a nagy tiszteletben álló dr. James Simpsont nem csupán ez aggasztja – azt suttogják, ő a felelős egy gyanús körülmények között eltávozott beteg haláláért.

Simpson védence, Will Raven és a korábban szobalányként dolgozó Sarah Fisher eltökélten tisztára akarja mosni pártfogójuk nevét. Ám mivel Raven közben saját természete sötét oldalával birkózik, Sarah-t pedig leköti, hogy többet tanuljon az orvostudományról, mint amit a társadalom egy nő számára elfogadhatónak talál, nehezen értik meg, mi okozza a haláleseteket.

Willnek és Sarah-nak egyesíteniük kell erőiket, és be kell venniük magukat Edinburgh legveszélyesebb utcáiba, hogy felmentessék Simpson professzort a vádak alól.

Azonban hamarosan felfedezik, hogy a tömeges halálozás okozójára eddig csupán valószínűtlensége okán nem derült fény.

Szerintem: 

Amennyire szerettem az első kötetet, most

Fülszöveg: 

Egy ​száműzött boszorkány beleszeret Lokiba, és ezzel az istenek haragját vívja ki ebben a megindító, elsöprő erejű történetben, ami újragondolja az északi mitológiát.

Angurboda története ott kezdődik, ahol a legtöbb boszorkányé véget ér: egy égetésnél. Ezt kapja ugyanis büntetésül Ódintól, amiért megtagadja tőle a jövő ismeretét. A tűztől sebzett és erejétől megfosztott Angurboda egy távoli erdő rejtett zugába menekül – itt talál rá egy férfi, aki Lokiként mutatkozik be, és a nő kezdeti bizalmatlansága ellenére hamarosan őszinte és igaz szerelem szövődik közöttük.

Hamarosan három különleges gyermekük születik, különleges sorsokkal. Angurboda a világ végén, Ódin mindent látó szeme elől rejtve neveli őket, ám, ahogy lassan visszanyeri látnoki képességét, úgy ébred rá, hogy boldog élete – és vélhetően mindenki másé – nagy veszélyben van. Hamarosan el kell döntenie, hogy elfogadja saját és családja végzetét, vagy fellázad és megváltoztatja a jövőt.

Szerintem: 

Ez a történet annyira tetszett, hogy

Fülszöveg: 

Nézzünk szembe a tényekkel: Greg Heffley soha nem változik meg. Valaki igazán elmagyarázhatná ezt Greg apjának is.
Frank Heffley úgy dönt, hogy meg kell edzenie a fiát, ezért beíratja sportolni és más „férfias” tevékenységre is.
Persze Greg könnyedén áthúzza apja terveit. De mikor az apja megfenyegeti, hogy katonaiskolába adja, Greg rájön, hogy össze kell kapnia magát…különben szedheti a sátorfáját.

Szerintem. 

Küzdök az ellenérzéseimmel, és lassan

Fülszöveg: 

A „Karácsonyra légy szép!” vérbeli krimi, amely megtévesztően könnyed, szórakoztató stílussal állítja egymással szembe a két ellentétes pólust. A szeretet világraszóló ünnepét és az emberi gonoszság legfelsőbb fokát, az előre megfontolt gyilkosságot. A „Karácsonyra légy szép!” egy olyan történet, ahol a karácsonyi angyalok nem az ünnep békéjének bájos szimbólumai, mert az írónő a gonosz szándék eszközeként osztott számukra szerepet.

Szerintem: 

Karácsonyi novella, amiben van kis

Nem világítok olyan fényesen, mint Boldogság barátnőm, de az én lángomat nehezebb kioltani. ('Remény')

– Meg akarod találni Püsmacot, vagy sem?
– Persze hogy meg akarom találni – felelte Jack. – De borzasztóan viselkedtél!
– Mondja a gyerek, aki le akarta tépni a fejemet.

– A veszteség az élet része – súgta a fülébe a malac, miközben orrával Jack hajába túrt. – De vannak dolgok, akik elvesznek, mégis élhetnek. Erre képes a szeretet.

Mi késztetjük rá az embereket, hogy becsületesen és tisztességesen viselkedjenek. Sajnos a gazdánk, aki üzletember, az anyagi javakat hajhászva sorban elvesztett minket. Gazdag csaló lett belőle. Örül a vagyonának, mégis boldogtalan, mert tudja, hogy több tiszteletet és szeretetet kapott, amíg megvoltunk neki. Mivel az elveszett elveket a legnehezebb megtalálni minden dolog közül, valószínűleg sosem távozhatunk innen.

Nekünk, kopott, olcsó dolgoknak tudnunk kell, hol a helyünk. Senki nem sírt utánunk, amikor elvesztünk. Minket könnyű pótolni. De attól még nem vagyunk értéktelenek, nem ám!

Mesevilágba zuhanó, kedvencet mentő, karácsonyi.

Jack legjobb barátja egy régi plüss malac, akit Püsmacnak hívnak. Vele vészelte át a szülei válását, az új iskolát és az anyja újabb házasságát is. Ám az új apuka mellé egy mostohanővér is jár: Holly korábban jó barát volt, ám ő rosszabbul viseli a szüleik egymásra találását és a dühét a kisfiún vezeti le. Egy alkalommal kidobja az autóból a malacot, és nem lehet visszaszerezni. A lány is látja, milyen fájdalmat okozott és karácsonyra egy ugyanolyan malacot ad Jacknek. Ám ez nem ugyanaz a malac, hiába néz ki ugyanúgy. Jack a régit akarja, ezt megpróbálja szétszabni is. Karácsony éjjelén a karácsonyi malac megelevenedik és felajánlja a segítségét: átmennek együtt az Elveszettek Birodalmába, és visszaszerzik Püsmacot. A kalandok közepette a pótlék lassan Kalaccá válik a fiú számára, és a kaland végén olyan döntést hoz, amelyet az elején elképzelni sem tudott volna.

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a történetet mindenki át tudja érezni, akinek gyerekként volt egy kedves plüss állata. Nekem egy pandám volt ilyen – mai napig az ágyamon ül. Az biztos, kiakadnék, ha eltűnne.

Ez egy karácsonyi mese, és elég híres hagyományt követ. Karácsony éjjelén, amikor a csodák lejönnek a Földre, megelevenedik az álom. A Diótörő, a Karácsonyi ének és most A karácsonyi malac. Ahogy azokban, ezeknek a végére is a hősünk komoly leckét tanul meg és jobb ember/gyerek lesz, mint az elején volt. (Mondjuk, Jacknek nem kell akkorát változni, mint a karácsonyi ének öregének…)

Rowling érdemének leginkább azt érzem, ahogy a sokféle tanulságot egy kalandos történetbe tudta sűríteni és ritkán válik szájbarágóssá. Minden helyszínen van valami, ami átérezhető gyereknek is, felnőttnek is: mint a valóságban Holly dühe, amit Jack szenved el. Nem Jack az, akire igazából haragszik, de rajta tudja levezetni. Vagy a Birodalomban a Kék Nyuszi, aki csak arra vágyik, hogy őt is szeresse valaki és otthonra leljen.

Azért a trónteremben, amikor már fogalmak jönnek, az nehezebb dió. Azt éreztem nagyon szájba rágósnak. Miközben szerettem a megállapításait, azért nem biztos, hogy egy gyereknek az elvek elvesztését el akarnám magyarázni, vagy a reményét.

De, ha már a Birodalom. A vezetésében van valami, amit nem értettem. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy a vezetők és uralkodók a rosszak. Még az elvek se voltak szimpatikusak, pedig elvileg ők a nagybetűs jófiúk. A Szépség vagy a király, Hatalom meg egyenesen rémesek. Mit kellene ebből kihámozni? Hogy ezek rossz tulajdonságok, és jobb, ha elvesztjük őket? De ezzel meg nem értek egyet. Túlzásba ezekkel se kell esni, nem ezeknek kellene az elsődlegesnek lenni, de ma igenis annak a jobb, aki bírja a szépséget és/vagy a hatalmat. De ezek már összetettek annyira, hogy ne egy meseregényből akarjam levezetni őket. Azt minden esetre díjazom, hogy ilyen nehezebb és gyereknek összetettebb téma is felmerül.

Tele van a sztori nagyon jó ötlettel és a fordító is kitett magáért. Már a nevek is megfogtak: Püsmac és Kalac. Egyszerű szóösszerántás, de hatásos, kifejező és működik. De a beszédes, ugyanakkor ötletes nevek is mind ide kerülhetnének. A Birodalom felépítése egyébként is tetszett. Ahogy egyre mélyebb rétegeit ismerjük meg, ahogy tagozódik. Az Agymanókat tartom az egyik legjobb Disney mesének, az csodásan elmagyarázta, hogy működik az agy és a psziché. Itt hasonló alapossággal van kitalálva, hogyan viszonyulunk a tárgyainkhoz. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az is benne van, hogy jobban meg kellene becsülnünk mindent, ami a birtokunkban van. Mindennek van értéke, legyen az egy egyszerű fésű akár.

A szeretet és barátság üzenete meg nagyon illik egy karácsonyi történetbe. Mivel a végét nem akarom elmesélni, maradjunk annyiban, hogy a szeretet sokszínű és mind egyformán értékes. Valamint, a szeretet örök. Ha a tárgya el is vész, velünk marad. Olyan érték, amit nem vehetnek el tőlünk. Meghatóra sikerült a vége.

Illusztrált a kötet és a rajzokat is szerettem benne. Nem estek túlzásba, éppen annyi van, hogy színesítse a kötetet. A történet részekre, a részek fejezetekre oszlanak. Általában a részeket választja el egy-egy rajz – kivételes esetben akad benne plusz rajz. Mondjuk, a Mikulásnak a karácsonyi mesében csak jár külön rajz is, nem igaz?

Nagyon szívmelengető, nagyon aranyos kis történet ez, amiből szerintem remek rajzfilm is lehetne. Még az sem zavar, hogy tényleg fel tudom sorolni, melyik ötlet honnan ismerős. A Diótörő és az Agymanók már volt említve, de a Toy Story is simán emlegethető. Az meg, hogy a nyuszi hogyan kerül a kislányhoz – rémlik Hógolyó, meg a kis kedvencek?

Rowling: A karácsonyi malac – Mint gyerekkönyv: 90% nehezen indul, de aztán tele van ötlettel, tanulsággal és szeretettel.

Szubjektíven: 85% ötletes a fordítás, tetszett az Elveszettek Birodalma – ha listázni is tudom, miről mi jut eszembe.

Fülszöveg: 

Új ​valóságshow indul Amerikában, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy végigkísérje a Megváltó második eljövetelét.

A keresztény hagyományok és a legújabb tudományos eredmények ötvözésével a torinói lepelből kinyert DNS segítségével új Jézust klónoznak, anyának pedig egy ideális, még érintetlen lányt választanak. A J2-nek nevezett műsort hatalmas lelkesedés és óriási felháborodás övezi, amelynek köszönhetően megdönti a televíziózás történelmének minden korábbi nézettségi rekordját.
A Chrisnek keresztelt kisfiú ebben az ellentmondásos környezetben felnőve jó néhány meglepetést tartogat a show nézői és szereplői számára. Ahogy az újdonsült megváltó öntörvényűsége egyre több érdeket sért, úgy egyre több félelmetes ellenséget szerez. Vajon milyen sors vár rá egy ilyen álságos világban?

Szerintem: 

Sean Murphy Jokerét szerettem, így

A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz.

A rénszarvas szándékosan jó sokáig nem pisilt, aztán ha meglátott valahol egy embert, felé szállt, és hajrá! Az emberek persze azt hitték, csak az eső esik.
– Hát ez nem valami szép karácsonyi ajándék, Villám!

A gondot legtöbbször nem is kell okozni. A baj többnyire jön magától.

Ha elég kitartóan megy az ember hegynek felfelé, akkor előbb-utóbb eléri a csúcsot. Ez alól nincs kivétel.

Az egy elhibázott ötlet volt. Mindenütt csak tánc, móka, kacagás. Mindenki boldog meg barátságos, ugyan már! A fontos dolgok pedig, mint a félelem meg az idegenek gyűlölete nem jutott szerephez.

Csodákat megtapasztaló, állatos, kalandos.

Nikolas 11 éves volt és nem voltak nagy kívánságai. Szerette az édesapját, az állatokat és szegénységük ellenére megelégedett azzal, ami jutott nekik. Ám az apja komolyan fájlalta, hogy nem tud többet nyújtani a fiának. Amikor a király meghirdeti, hogy kisebb vagyont fizet annak, aki eljut a Koboldok hegyére, és bizonyítani tudja a varázslények létezését, az erdőben egy vadásszal találkoznak, aki erre az útra szervez csapatot. Nikolas apja csatlakozik, és meghívja a nővérét, hogy vigyázzon távollétében a fiára. Karola néni mindent megtesz, hogy megkeserítse a gyerek életét: nem engedi a házban aludni, még ételmaradékot se nagyon ad neki és mentálisan kínozza. Nikolas úgy dönt, inkább az apja után ered és keresi ő is a koboldokat. Útja során kíséri az egere, összebarátkozik egy rénszarvassal, akit meggyógyít a sérüléséből és sok kaland után rájön arra is, mi az élete célja.

Matt Haig nevét eddig inkább felnőtteknek szánt történetek miatt ismertem. Nem mondhatnám, hogy túlzottan szerettem volna. Aztán jött a Netflix, meg a szokásom, hogy előbb szeretek elolvasni egy történetet, mint megnézni a belőle készült filmet. Így belevágtam ebbe a sorozatba – mert vannak folytatásai is, pl. a húsvéti nyúllal is.

Már az elején merengtem, hogy írói fogásnak vagyunk tanúi, vagy igaz történetet mesélt el a szerző, hogyan merült fel benne a regény ötlete. Egy történet gyereknek való továbbadása gyakori toposz az irodalomban, és a mesélő így keretet ad a sztorinak. De el tudom képzelni, hogy valóban megkérdezte a kisfia, hogy a Télapó is volt-e gyerek.

Szerencsére a tényleges tartalom, a meseregény van annyira jó, hogy nem ez a legfontosabb kérdés a történet kapcsán. A cselekmény is idézi a klasszikus mesékét: a szegény fiú elindul világgá, állati segítőket talál és a végére minden a helyére kerül. Haig kisebb-nagyobb kalandokat talált ki neki, amelyek sok-sok humorral vannak szórakoztatóvá téve. A magamfajta fekete humort kedvelőknek ott van Glimpi, aki a trollok fejének szétrobbantásával szórakozik és üdítően rosszindulatú és aranyos egyszerre. Az altesti poénokat kedvelők megkapják Villámot, a repülő rénszarvast, aki poénból is, de büntetésből is előszeretettel pisil és kakil le másokat. De van nyelvi humor, szituációs poén is bőven.

A Télapó történetének minden elemét sorra veszi majd, és megismerünk egy kalandot vagy ötletet, amiből az ismert legenda kinőtt. Miért olyan fontos a piros sapka, a bojttal a végén? Honnan jött a jók és rosszak listájának ötlete? Miért nem öregszik a Télapó, és hogyan lehetséges egy éjszaka alatt minden gyerekhez eljutni? Nagyon szépen ki van találva minden és Haig nagyon alapos is volt.

A kalandok és a varázslat világán túl emberileg is egy szép történet. Nikolas nagyon jó gyerek, nem is őt emelném ki. Ő a túl jó, hogy igaz legyen szint, de miért lenne más a gyerek, aki Télapóként ajándékot oszt majd minden karácsonykor? Sok-sok kalandon át taglalja a helyes és a helytelen döntéseket, hogy mire kell az embernek törekedni, és hogy meg lehet változni. Nikolas apja karaktere sokkal színesebb a fiánál, és benne van az apa szeretete, a gyerekkori fájdalmak és szegénység miatti düh – ő letér a helyes útról, és nagy áldozatot hoz majd, hogy a fia jó emberként emlékezhessen majd rá.

A rosszaság is különböző szinteken van jelen. Glimpi, aki szétrobbant trollokat, és Nikolas halálát is végignézné, nem gonosz. A maga módján még kedves is. Karola néni ellenben rosszindulatú, megkeseredett és annak ellenére, hogy ő nem öl meg senkit, mégis ő a sokkal sötétebb figura. Az is egy jó felvetés, miért érezhető ennyire másnak a két alak, ha mindketten rosszalkodnak?

Vodol apó kapcsán pedig a média szenzációhajhászása vagy éppen az idegengyűlölet lesz úgy témává emelve, hogy egy kisgyerekkel is lehessen róla érdemben beszélni.

De szerettem azt is, hogy ennek a történetnek része a veszteség és a fájdalom is. Nem akar egy nagyon rózsaszín mese lenni – vesztünk el szereplőket, és nem mindenki kapja meg, amit érdemelne. Karola nagyon könnyen megússza Villám kis ajándékával…

Nagyon állatbarát kötet is, emlékezetesre sikerültek a kiemelt állat szereplők. Mika egér, aki olyan nagyon hisz a sajtban és minden gondolatsort ki tud a tejtermékre vezetni, vagy Villám – simán megszavaznám azt a rénszarvast a kedvenc szereplőmnek.

Mindenen túl pedig olyan szépen benne van a karácsony szellemisége! A jóság, a másik feltétlen szeretete. Önzetlenség. Ahogy minden rárakódott anyagiasságtól függetlenül itt maga a gesztus, ami fontos. Nem tudom, ma ki tudna örülni egy répababának… Én még csak elképzelni se nagyon tudom, hogy nézhet ki. Répából faragott baba…

Utolsónak kiemelném, hogy illusztrált a kötet. Haig dicsérte a grafikust, én ennyire nem vagyok kedves. Hiába, én Disney klasszikusokon nőttem fel és nekem pl. Az oroszlánkirály meg az Aladdin a szép. Ez meg inkább a Nincs több suli vagy az Atlantisz. Egy-egy jól sikerült, kifejező és ötletes, de szépnek nevezni…

Most pedig jöhet a Netflix-film, megnézem, mennyit változtattak a történeten és hogyan néznek ki a koboldok meg a rénszarvasok. Azért reménykedem – a Klausszal már kaptam a Netflixtől olyan karácsonyi mesét, amit imádok.

Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak – Mint gyerekkönyv: 95% kedves és humoros, van tanulsága és kalandos is, illusztrálva, gyerekeknek írva.

Szubjektíven: 90% szerettem a történetet, a szereplőket – főleg az állatokat. Nagyon ki van találva, hogy minden a mítoszhoz illeszkedjen.

Fülszöveg:

Egy ​összetört szív, tíz vakrandi és egy kész bolondokháza! A tizenhét éves Sophie már alig várja, hogy az idei karácsonyt a barátjával, Griffinnel töltse édes kettesben, ám egy buliban fültanúja lesz annak, hogy a fiú szünetet szeretne tartani a kapcsolatukban. A lány szakít vele, majd autóba ül, és meg sem áll Shreveportig, hogy a karácsonyt az olasz-amerikai családja körében töltse, mialatt a szülei az anyai örömök elé néző nővérét látogatják meg. Miután Sophie beszámol a történtekről a nagymamájának, Nonna kitalálja, hogy elküldi őt tíz vakrandira, és ezeket más-más családtag szervezi meg neki. Köztük a drágalátos unokatestvére, Sara, aki egy zártkörű földalatti partiba küldi el Sophie-t egy nagyon helyes sráccal. Vagy éppen az őrült nagynénje, Patrice, aki iskolai betlehemezésben szán főszerepet neki egy síró kisbabával a karjában, ráadásul egy olyan fiú oldalán, aki a válláig ér. Amikor Griffin váratlanul felbukkan, hogy egy újabb esélyt kérjen, Sophie csak jobban összezavarodik. Merthogy talán, de tényleg csak talán gyengéd érzelmeket ébresztett benne valaki… Valaki, aki határozottan nem szabad.
Lehet, hogy ez lesz Sophie legrosszabb karácsonyi szünete? Vagy talán mégsem?

Szerintem: