Meg kellett öregednem, míg végre hallom, mit kopog, mit kopogott. Nézd – mondta az apám tánca –, én ezt tudom adni neked, ezt a szárnyalást, ezt a futást, játék ez, tudom, de fontos, mert ha valaha megtalálod magadnak azt a jégpályát, amit neked öntött fel a sorsod, majd eszedbe jut, hogy az arabeszkeket, amelyeket te táncolsz el, az én génjeim tanították a fantáziádnak, és ha ugrasz, már nem fogsz félni reális dolgoktól, csak saját igényed ijeszt meg, hogy az arabeszk olyan legyen, amiben nincs hiba. Míg megtáncolod magadnak a mindennapi kenyeret, úgy harapj bele, hogy eszedbe jusson ez az alkony és ez a tánc. Hallod, mit táncolok neked, és fogsz rá emlékezni, megrendelt, kívánt gyermekem, aki meg akartál futni jövendő sorsod elől? Nem fogsz menekülni tudni, legalább te táncolj majd egy életen át. (Szabó)

Ne fogjunk mindent a világtörténelemre, betlehemi herceg. Te tudod, hogy mi, személyünkben és egyedeinkben vagyunk a világtörténelem. (Szabó)

Van az át nem élés átélésében valami rejtelem, ami pluszt ad hozzá. (Szabó)

Családi történetes, ünnepi, világszemléletet megfogalmazó.

A családba tartozott egy idős asszony, aki ott volt minden karácsonykor és a kislánynak bántotta a szemét. Melinda volt a rokon, akit el akart üldözni a közös karácsonyokról. De mivel nem lehetett, az ajándékaival bánt kegyetlenül. Már maga is idősebb, gyászoló asszony, amikor karácsonykor megérti Melindát. (Egy doboz fű Melindának) A patikárius megnősül, egy könyvtárosnőt vesz el. Az új asszony eleinte tart férje házvezetőnőjétől, Nenőtől, de gyorsan kialakul a napi rutin. Nenő vezeti a háztartást, majd a pár kisfiának lesz szerető dadája. Miután meghal, rájönnek, mennyit tett értük az asszony és mennyire nem értékelték, csak a kisfiuk szeretete volt tiszta és ártatlan. (Nenő) Családi program volt a közös éneklés. Amikor egy dallamos angol sláger kerül be a családba, hogy énekelni tudják, az apa gyárt hozzá egy magyar szöveget. Hosszú évekkel később a lánya meghallja az eredetit és maga is meglepődik, mit indít el benne. (A vízibornyú)

Nem először figyelek fel arra, hogy hajlamos a magyar irodalom a komoly íróit elkönyvelni ifjúsági szerzőnek, ha van egy közismert ifjúsági regényük. Még csak törekvés sincs arra, hogy egy nagyobb képet adjanak a szerzőről. Molnár Ferenc, aki nagyon komoly színpadi szerző is volt – nálunk a Pál utcai fiúk megalkotója. Gárdonyi, a rengeteg novellával, történelmi regényekkel, mégis az Egri csillagokkal van azonosítva. Szabó Magda – lélektanban nagyon erős, mély és kortárs regényeket írt, és az Abigél az egyenlőségjel.

A Libri és a Jaffa gyűjteménye ennél szélesebb és mélyebb képet ad az írónőről. Több arcát megmutatja: az életére visszaemlékező asszonyt, a komoly gondolkodót, de a jó történetmondót is.

A szerkesztési elvet már a címből látjuk. Olyan szövegeket gyűjtöttek tőle össze, amelyekben valamiképpen megjelennek az ünnepek. Amit azért furának tartok, hogy verses kötetként is számon van tartva, noha mindössze két vers van benne: a zárás és a nyitány. Ráadásul a zárás már szinte a szabadversekre hasonlít – Szabó Magda nem költő. A lényeg a két vers között van, a próza és az esszék.

Elsőre hajlamos lennék azt mondani, hogy az életrajzi írások fogtak meg legjobban. Ahogy megelevenednek a régi, családi karácsonyok és a rokonok. Melinda, aki csak tűrte, hogy a kislány kiutálná és hozta magával az érthetetlen szokásokat és a hallgatást. Micsoda remek kép, ahogy fekete gyertyával azonosítja Szabó Magda – főleg, ahogy a jövő ismeretében már ott tart, hogy ő maga lesz fekete gyertya más ünnepén. Olyan érthetően, szépen és emberien van megírva, ahogy a kislányt zavarja tudat alatt a más fájdalma, nem akarja azt az ünnepén, míg egy más élethelyzetben át kell élnie azt a más, szomorú szerepet is. Az empátia, amikor megérti a füves hagyományt. Szívszaggató. Az édesapa, aki átadta a szavak szeretetét, aki arra tanított, hogy az életen át kell táncolni. Az is olyan gyönyörűen meg van írva, a táncról és az örökségről, hogy miképpen kellene élni…

Másodszorra ott van a Nenő. Akkor is zseniális novella lenne, ha most nem érintene személyesen is. A gyermeki ártatlanság és szeretet megnyilvánulása, Nenő alakja, aki olyan, mint a mesebéli fa: mindig csak ad, míg már semmi nem marad belőle, és csak utólag ismerik fel, milyen nagy is volt valójában. Ahogy a végén a kis Tamás boldogan eszik Nenő halotti mécsesei mellett, míg a felnőttek torkán akad a falat… Ahogy a kisgyerek betakarta a haldoklót, mert ő csak annyit fogott fel, hogy lefeküdt, mert fázott. Amikor az anya szembesül vele, hogy amiért a gyerekét szeretik és őt jó anyának tartják, Nenő tanítása igazából. Ennyire szépen megírni azt, hogy gyakran túl későn ismerjük fel az értékeket és csak akkor tudjuk megbecsülni az életünk részét képező embereket, amikor már elmentek…

Végül, ott vannak az esszék is. Valahol szörnyűnek találom, hogy az egyikben politikáról van szó és mennyire ráillik a ma korára is, pedig nagyon nem mai szöveg. Tényleg, ennyire rossz ez a rendszer, hogy évtizedek alatt is ugyanott tartunk?

De, ha egyéb közös pontokat keresek, amit mindenképpen ki kell emelni, az a lélektani mélység. Olyan élők az alakjai, emberileg annyira átélhetőek. Szabó Magda az a szerző, aki annál többet mond nekem, minél idősebb leszek. Hozzá fel kell nőni, át kell tudni érezni mindazt, amit megírt.

A másik, a nyelvi igényesség. Szabó Magdát élmény olvasni. A szavak szeretete, a ritmika ott van a szövegeiben, ezekben az írásokban is. Nem véletlenül emlegetem azt a bizonyos táncot és az apát, vagy Nenő halott, fekvő kis alakját az ágyán, esetleg a képzeletbeli tevéket, akiknek csak egy kis fű kellene, olyan rég úton vannak már és biztosan éhesek. Nagyon erős képei vannak és gyönyörűen írta meg őket.

Tartalmas ez a kötet – a vallásos témák kevésbé fogtak meg, de különben nem egyszer szíven talált. Nagyon megilletné, hogy sokkal többet lássunk belőle, mint az Abigélt.

Szabó: Daloljanak itt angyalok – Mint szépirodalmi: 90% igényes – a történetekben, az alakjaiban, a mondanivalójában és a szövegében is. Mélysége van.

Szubjektíven: 75% a vallással kapcsolatos írások nagyon nem fogtak meg, de különben szíven ütött, szép a szöveg és nagyon élnek az alakjai.

Barátnős, szerelmet felejteni próbáló, sodródó.

Laurie és Sarah legjobb barátnők. Sarah a csinos, aki a tévénél akar karriert építeni. Laurie, aki inkább a kedves szomszéd lány típus, beérné egy állással egy magazinnál és a szerelemmel. Éppen egy buszon ül, amikor megpillant egy ismeretlen férfit: összenéznek, és Laurie tudja, hogy neki ő az igazi. Közel egy évig keresik Sarah oldalán, mire úgy-ahogy képes elfogadni, hogy többet nem látja a titokzatos idegent. Ünnepek idején Sarah mutatná be neki a párját: Jack karakteres, megbízható, nem Sarah szokásos típusa. De a sokk az, hogy Laurie azonnal felismeri benne a férfit, akit nem bír kiverni a fejéből. Jack viszont láthatóan nem emlékszik rá – hogyan is tenné? Éppen csak összenéztek egy pillanatra, miközben elment a lánnyal a busz. Laurie így igyekszik jó barát lenni, semmit nem mond, és nagyon igyekszik kiverni a fejéből a szerelmét. Sarah és Jack együtt maradnak, Laurie életébe belép Oscar és az élet halad tovább.

Nem értem, hogy lett ez a regény nagy bestseller. Nem látom benne azt, ami kiemelné az átlagból, vagy valamit, ami annyira jó lenne benne. Cuki szerelmi történetként van eladva – cuki, komolyan? Nekem meg inkább tragikusnak hatott.

Már ott kezdődnek a gondjaim, hogy nem tudom elfogadni az alaphelyzetet. Két ember, akik semmit nem tudnak egymásról, se a nevük, se a koruk, se semmit – egyetlen pillanatra összenéznek. Már azt sem hiszem el, hogy Laurie egyáltalán meg tudta jegyezni Jack arcát, nemhogy annyira beleszeressen, hogy más ne is kelljen neki, csak ő. Pedig itt teljes egészen úgy van megírva, hogy az a nagybetűs szerelem. Hát, nekem erről nem a cuki és nem a szerelem jut eszembe. Megvan Kepnes: You/Te sztorija? Hősünk meglát egy lányt és ennyi elég is, ő kell neki. Ez sem szerelmi történet, hanem thriller. Mert ez a hősszerelmes egy megszállott zaklató, akiből gyilkos is lesz. Itt meg ugyanaz a helyzet cuki? Ugyan!

Majd jönnek az évek, egy-egy kiragadott nap és pillanat a baráti kör életéből. Alig történik valami, csak érzelmi szinten lépegetnek ide-oda a szereplők. Nem éreztem se drámának, se romantikusnak, szinte csak egy lista. Az még rátesz egy lapáttal, hogy nem egy hasonló szerkezetű regény van, amelyek a maguk idején nagyot mentek. Ennek még a sztorija is kísértetiesen hasonlít az Egy nap (David Nicholls) történetére kis változtatásokkal – a szerkesztési elv meg egyenesen ugyanaz. Nehéz nem annak a bénább klónját látni benne, amikor már a címeik is ilyenek. Egy nap – Egy decemberi nap. Ugye, nem kell jobban magyaráznom?

De, ha már így belelendültem, irritált maga Laurie is. Miért kellene őt megszeretnem? Már eleve nem tetszett, ahogy a helyzetet kezelte, amikor Sarah bemutatta Jacket. Nem lehetett volna megmondani, hogy ő a buszos srác? Pláne, hogy láthatólag Jack nem is emlékezett rá és nagyon szerelmes volt Sarah-ba. Ha akkor szépen tisztáznak mindent, nem kell szerencsétlenül sodródniuk jó 10 éven át. Ha meg hajlandó vagyok elfogadni, hogy megérezte, hogy neki tényleg Jack a nagy Ő és annyira nagyon szerette, akkor minek minősítsem, hogy Oscar felesége lesz és még gyerekkel is próbálkoznak? Ha nincs ló, jó a szamár is? Sarah sokkal egyenesebb jellem volt – bár azt gyerekesnek érzem, amikor kiderül, hogy Jack a buszos srác és ezen összevesznek. Az annyira óvodás… Én láttam meg előbb, az enyém volt! Miért nem tudtál mondani valamit?

Nem jött be a humora sem, ez olyan kis csajos limonádé, ami nekem egyszerűen nem fekszik. Valahol érzem, hogy mi akar aranyos és mosolygós lenni benne, de én jó eséllyel azokon fel tudtam húzni magam. Ez annyira… naiv és buta sztori.

Nem fogom tovább ragozni. Profin meg van írva, zsánerben ok, de nekem nagyon nem jött be.

Silver: Egy decemberi nap – Mint romantikus: 65% aranyos, a maga módján humoros, de összességében csak egy mese.

Szubjektíven: 50% az alaphelyzet már nem tetszett, és később se szerettem, amit a szereplők tettek az életükkel.

Fülszöveg: 

Ethan, harmincas pszichiáter, gazdag, híres, jóképű. A siker azonban nem adta könnyen magát. Ethan Boston egyik szegénynegyedében nőtt fel, és napról napra elégedetlenebb volt az életével. Huszonharmadik születésnapján döntő lépésre szánta el magát; egy New York-i kiruccanáson kilépett addigi életéből, egy forgalmas utca sarkán örökre eltűnt barátja és menyasszonya szeme elől…

Tizenöt évvel később Ethan szédelegve ébred manhattani luxusjachtján. Egy ismeretlen, vörös hajú nő fekszik mellette. És ezzel kezdetét veszi egy rémálomszerű nap… amelyeknek a végén egy kórházi műtőasztalon találja magát, három pisztolygolyóval a testében. Vajon elkerülhető az elkerülhetetlen? Vagy minden ember életében van egy pont, ahonnan már nincs visszaút?

Szerintem: 

Egy korábbi Musso-történet, és jól is

Fülszöveg: 

Az Alfea Nemzetközi Iskolába a Másvilág minden részéből érkeznek diákok, hogy tanuljanak, erősebbé váljanak és felfedezzék, miként uralhatják a képességeiket. Az iskola kastélyába érkező öt idegen lány egy szobába kerül.

AISHA mindig túlteljesít. A víz feletti uralmát minden diáktársa irigyli.

TERRA esetlen, de jólelkű. A természet feletti hatalma váratlanul érheti ellenfeleit.

MUSA magának való, befordul, hogy az elméjét ne borítsák el a körülötte lévők érzelmei.

STELLA egy hercegnő – igen, valódi hercegnő –, akinek a fény feletti hatalma inspiráló, ugyanakkor félelmetes is.

És ott van még BLOOM: a kívülálló, az emberi világból érkezett lány, akinek a tűz feletti hatalma csaknem elpusztította a családját.

Ők mind csak azt akarják, amit minden más tini… megismerni önmagukat. Barátokat szerezni. Beilleszkedni az új iskolában. Ám amikor egy ősi, rég legyőzött gonosz erő ismét felüti a fejét a kastély falain kívül, az öt lány rákényszerül, hogy próbára tegyék erejüket. És felfedeznek egy olyan titkot, amely alapjaiban renget meg mindent, amit a Másvilágról és önmagukról tudtak.

Szerintem: 

Bár sorozat alapján készült, azért

Fülszöveg: 

Az angol tóvidéken járunk 1899-ben. A tizenkét éves Agatha, a grófi Asquith család leszármazottja egy nap nemcsak az édesapját, hanem minden mást is elveszít: az otthonát, a vagyonát, a személyiségét. El kell hagynia a kastélyt, Gosswater Hallt, hogy egy kis, tóparti házban lakjon egy idegennel, akit apjának mondanak.
Aggie elhatározza, hogy kideríti, ki is ő valójában, ám nem ő az egyetlen, aki ki akarja deríteni az igazságot. Az év utolsó napján, mikor éjfélt üt az óra, egy rejtélyes árnyalak tűnik fel a múltból, és nem tűnik el addig, míg fel nem tárul a múlt sötét rejtélye…

Szerintem: 

Gyerekeknek, kiskamaszoknak jópofa

Fülszöveg: 

A Régi Városban halott fiatal nőkre bukkannak, akik mind hasonlóan hátborzongató véget értek.

Will Raven, az orvostanhallgató, az Új Városban hamarosan a zseniális és híres dr. Simpson tanonca lesz

Simpson mindenkit fogad a megosztott város leggazdagabbjától a legszegényebbjéig. A háza senkiéhez sem hasonlít,

tömve van az odalátogató tudósokkal és merész kísérletekkel az érzéstelenítés új gyakorlatában. Raven itt ismerkedik meg Sarah Fisherrel, aki felismeri a fiút kísérő veszélyt, és azonnal ellenszenvesnek találja Ravent. A lány ugyanolyan intelligens, mint ő, de nem rendelkezik előjogokkal, amelyekből különösen az orvosi képzés lenne számára fontos.

Miután mindkettejüknek megvan rá az oka, hogy közelebbről is vizsgálni kezdjék a titokzatos haláleseteket, Raven és Sarah beleveti magát Edinburgh alvilágának legsötétebb árnyai közé, ahol, ha életben akarnak maradni, túl kell lépniük különbségeiken.

Szerintem: 

Rég olvastam orvosi krimit, így volt bennem várakozás. Kissé azért letörtem, amikor

Fülszöveg: 

Amikor ​a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy „állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.

Tom csak azt nem köti Jamie orrára, hogy az állatok, amelyekről a csapat gondoskodik, nem a Földön élnek. Legalábbis nem a mi Földünkön. Egy alternatív dimenzióban gigászi, dinoszaurusz-szerű, kaidzsúnak nevezett teremtmények kószálnak emberek nélküli, trópusi világukban. Ők az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái, és most bajban vannak. Ugyanis nemcsak a Kaidzsú Állatvédő Társaság talált utat magának ebbe az alternatív világba, hanem mások is. Óvatlanságukért pedig milliók fizethetnek az életükkel a mi Földünkön.

Szerintem: 

Ha gyorsan el akarom helyezni Scalzi eddig megjelent regényei között, a

Fülszöveg: 

A ​labdarúgó-világbajnokságokat rengeteg különleges történet szövi át a kezdetektől napjainkig. Ezeknek egy része olyan váratlan körülményekhez kapcsolódik, amelyek a pályán és a lelátókon zajlottak, míg a többi a stadionoktól kissé távolabb – rávilágítva az eseményeket jelentősen befolyásoló történelmi összefüggésekre is.
Kiderül, hogy mi lehet a magyarázata a rendező országok évtizedeken át tartó kiemelkedő szereplésének, miért viselt három helyett két csíkos mezt Johan Cruyff, és milyen rituálék előzték meg a Diego Maradona vezetésével menetelő argentin válogatott győzelmét Mexikóban. Több száz, néha vicces, időnként megdöbbentő anekdota szól a tornák kevésbé ismert momentumairól és emberi oldaláról: elszánt játékosokról, akik félelmetes sérüléseik ellenére sem hagyták el a pályát, egy csatár bátorságáról, aki megtagadta a náci mez viselését, vagy arról a futballistáról, aki a szívrohama után is folytatta a játékot.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy nem

Fülszöveg: 

Az Absconditi Főiskolán nincs elektromosság, nincs internet, és a szemet szemért elve él a büntetések terén. A diákok a késdobálás, a méregkeverés és a megtévesztés művészetét sajátíthatják el. S hogy kik ezek a diákok? Elit családok leszármazottai, akik bérgyilkosnak, kémnek vagy éppen mesteri csalónak készülnek.
Az egyikük az akcentusok virtuóza – és teljesen megbízhatatlan. A másik egy kegyetlen harcos, aki November gyenge pontjait akarja kihasználni. És ott van a fiú, zavarba ejtő tekintetével és titkaival. November nem is érti, hogy ő, akiben nincs semmi különleges, hogyan illik bele ebbe a képbe. De amikor az egyik diákot meggyilkolják, ki kell derítenie, hogy ki barát és ki ellenség, mielőtt még a nyakába varrják a gyilkosságot… vagy ő lesz a gyilkos következő áldozata.

Szerintem: 

Hát… ha nem azon kattogna az agyam, hogy