Egyesek képtelenek elengedni magukat. A régi iskolaigazgatóm is egy ünneprontó alak volt. Minek kellett kirúgnia, csak mert felgyújtottam a kocsiját? (Esposito: Őrület)

De igazából nem a halálukat bánom. Mindnyájan megszületünk, és hiába futunk, úgyis meghalunk, minden versenyt a halál fog megnyerni. Az elpazarolt időt bánom. (McDonald: Éjszárny)

Nem adhatunk fel mindent, amiben hiszünk. Főleg azt nem, hogy mit tartunk helyesnek, és mit helytelennek - mondta Maxie. - Pusztán a túlélés nem lehet indok. (Higson: Felnőttek nélkül) 

Kedvemre való lenne, ha néhanapján hihetnék a saját szavaimnak. Hazugság hazugság hátán, melyekből összeáll egy nagy áltatás. A Kárhozat talán igyekszik becsapni az embert, de a fajtánk magától is az önámítás mestere. (McDonald: Éjszárny)

Életed két legfontosabb napja az, amelyiken megszületsz, és az, amelyiken rájössz, miért. (Esposito: Őrület)

A felnőtté válás néha olyan gyorsan történik, hogy mindenkit meglep. (Cowell: Így lopd el egy sárkány kardját)

Az emberiség legnagyobb kudarca, hogy elhiszi, a fajtársai képesek lesznek felnőni az eléjük állított példaképekhez. (McDonald: Éjszárny)

Az őrült, boldog szabadság azonban hamar véget ért, amikor rájött, hogy nem minden felnőtt halt meg. És ha elkapnak, a túlélők sokkal rosszabbul bánnak veled, mint bármelyik szülő, tanár vagy rendőr. Egy szülő legfeljebb megbüntet, egy tanár bent tart a suliban tanítás után, egy rendőr pedig letartóztat, de egyikük sem próbálna megenni téged, mint azok a felnőttek, akik manapság az utcákat róják. (Higson: Felnőttek nélkül)

Megnyugtató ez az illat, mint egy gyermekkori emlék, ami körülölel, bepólyál, és az eljövendő boldogság ígéretével kecsegtet. Mindez persze ámítás. Mert a megnyugtató illat fátyla alatt legyek donganak, csótányok surrannak, éhes macskák kísérik rút tekintetükkel minden mozdulatodat. (Mangan: Tanger titkai)

- Figyelj! Mondd meg az igazat! Valamiképpen a stréberek alcsoportjában kötöttem ki, ahol ti vagytok az alfa stréberek. Igazam van?

Visszafojtottam a nevetésemet, nehogy újra horkantás legyen a vége. Kis félmosollyal feleltem:

- Miből jöttél rá? Hogy megszállottan rajongunk a közép-angolért? (Goo: Hogyan fogj pasit 24 lépésben)

Ma már tudjuk, hogy a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója nem egyetlen ember alkotása. A látogatók milliói számára azonban, akik átverekszik magukat a Vatikán termeinek és folyosóinak labirintusán, hogy beléphessenek a kápolnába, leülhessenek valahol a padsorokban, és tudtukon-akaratukon kívül Jónás prófétát utánozva felfelé bámuljanak, a fölébük boruló látvány ettől még nem kevésbé csodálatos. (King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna)

Vívó versenyes, ármányos, felkelést megakadályozós, kalandos.

Hablaty már reménykedni kezdett, hogy Acsarka elfeledte az ígéretét, és nem szervez sárkánylázadást. Éppen az újabb próbára tart, amikor rá kell jönnie, mekkorát tévedett. Acsarka összeszedte a sárkányokat, és megindítják az emberiség elleni háborút. Mivel a viking törzsek egy ünnepély miatt egy helyen vannak, ahol a boszorkány elhinti nekik, hogy az igazi Király megmenthetné őket, el is döntik, aki a legjobb vívó lesz köztük, azé a cím és követik a parancsait. A banya természetesen csal össze-vissza, hogy saját fia, Alvin kerüljön ki győztesen. A jóslat miatt kell neki 10 ereklye is, amiknek a nagyja már Hablaty tulajdona. Őt zsarolja a többiért is, de Hablaty is tartogat még pár trükköt. Alászáll a mélybe kincset keresni, megmenti az elrablottakat, és még a viadalra is eljut. De…

Jó vagy rossz benyomásokkal kezdjem? Mert most van mindkettő. Szerencsére a jóból több, de azért van kritikám is. Talán kezdjük a negatív megfigyeléseimmel, essünk át a nehezén!

A sorozat még mindig ugyanazokat az elemeket használja fel. Ez már a sorozat 9. kötete, és Cowell minden egyes kötetet, ezt is, ugyanolyan részegységekből hozza létre, legfeljebb a sorrenden változtat egy keveset. A vikingek bajban, belesétálnak a csapdába, és megint Hablaty az, akinek mindenkit meg kell mentenie. Akit szokás szerint mindenki esélytelennek gondol, aztán persze, a végén nem győznek ámulni rajta. Megint feltűnnek veszélyforrásként új sárkányok, akiket alaposan bemutat a szerző, Hablaty könyvének sárkányos lapjával együtt. Megint ugyanazok a bajtársak állnak ki mellette, vagyis Halvér és Kamikazi Hablaty segítői továbbra is, miközben Takonypóc rosszat akar, és Alvin családostul ármánykodik. Megint az ész diadaláról szól az erő ellenében. A hősei megint ugyanúgy, ugyanolyan nemes elvekért harcolnak. De mindez ugyanaz, mint a korábbi nyolc kötetben.

Hogy ezen túl estünk, nézzük is, miért jó gyerekkönyv még mindig a kötet!

Mert nagyon kalandos és szórakoztató. Ugyan ez az eddigi leghosszabb kötet, de minden fejezetre jut valami izgalom. Legyen az veszélyes sárkány előli menekülés, rejtvény megoldása, sárkányok átállítása, a boszorkány kijátszása vagy a vívóverseny. Nem folyik vér, gyerekszinten vannak benne veszélyek, de eléggé pörög, hogy lekössön nagyobbakat is.

Van humora, és a szerző odafigyel arra, hogy ne csak az eseményeket pörgesse, de szórakoztassa is a kis olvasóit. Mindig akad egy-egy humoros pillanat, okozza bár azt az egyik szereplő balszerencséje, vagy egy sárkány eltalált beszólása.

Most először kicsit eljátszott a szerkezettel is Cowell. A regény elején megbontja a lineáris időrendet, és csak az akció után meséli el annak előzményeit. Utána visszatér az egyenes időrendhez, nehogy bárki is elvesszen az események közepette, de már értékeltem ezt a kis újítást is, érdekesebb volt tőle a kezdés.

Egyszerre tartom előnyének és hátrányának, hogy a mesei szereplők jelleme képtelen a változásra. Alvin mindig ugyanolyan álnok, Hablaty mindig a leendő hős, Kamikazi mindig heves és robbanékony, Halvér mindig szerencsétlen, de jószívű. Szeretném, ha tudnának fejlődni, de már megszerettem őket ilyennek.

Végül, működik az átívelés! Előzményre épül, készíti elő a folytatást – amit fogok is olvasni!

Mint gyerekkönyv: 80% kalandos, humoros, az átívelés feldobja, de azonos elemekből áll.

Szubjektíven: 75% az átívelést nagyon élveztem, de már nem bánnám, ha meglepőbb lenne.

5: Ciccarelli: Az utolsó Namsara – Firgaard legendái két mesebeli, csodás lényről szólnak, akik testvérek is voltak. Az angyali Namsara, a védelemező. Iskari, a húga, a pusztító. Ők már csak mesékben élnek, de a rang még átszáll. Asha hercegnő az iskari, népe legnagyobb sárkányvadásza, aki majd megszakad, hogy az apja elfogadja és szeresse. De titkot őriz, a meséket, melyeket apja betiltott, de anyjuk gyerekeire örökül hagyott. Amikor Asha szembesül bátyja lázadásával apjuk ellen, amikor testvére kérésére megmenti egy barát életét, aki aztán neki is fontossá válik, át kell gondolnia, ki ő igazán és miért harcol.

4: Clayton: The Belles: A szépség ára – Orleans elátkozott – népük féltékeny istenapja szürkévé és rondává átkozta felesége szeretett, gyönyörű gyermekeit. Az istennő csak enyhülést nyújthatott, megváltást nem. Belle lányok születnek Orleansban, akiknek vérében mágia folyik. Akik széppé tehetik az embereket. Camellia is közéjük tartozik, és minden vágya, hogy a királyi család szépésze lehessen. Amikor az álma valóra válik, szembesülnie kell vele, milyen bűnt rejtegetnek a szép arcok mögött. Míg megpróbál túlélni az udvarban, fel kell tennie a kérdést, mennyit szabad tűrni, és mikor kell lázadni.

3: Rutkoski: A nyertes trilógia – Valoria harcos császárság, minden polgárt harcosnak nevelnek. Kestrel is ilyen nevelést kapott, félelmetes stratéga lány létére, akit apja férjhez akar adni. A nemes kisasszony lázad ez ellen, és vesz is egy rabszolgát apja bosszantására. Arin, Herran szülötte azonban nem átlagos. A városa, népe felszabadításáért küzd, amihez szolga léte is csak álca. A két fiatal lassan egymásba szeret, bár világok választják el őket egymástól. Amikor a lázadás kitör, ellenségek lesznek – túlélheti ezt a szerelem? Hazugság, fájdalom, megtévesztés, harc, áldozat és szerelem három köteten keresztül.

2: Sanderson: Acélszív – a világ örökre megváltozott, amikor az emberek némelyike megváltozott. Olyan képességeik lettek, mint a repülés, sebezhetetlenség, telekinézis. Idol, ez lett a nevük. De hősök nem születtek köztük, aki Idol, gonosztevő. Zsarnok, aki erőszakkal uralkodik a területén, és más Idolokkal szövetkezik és háborúzik. A Leszámolók az egyetlenek, akik szembeszállnak velük, és képesek is ártani nekik. Emberek, kitartással, trükkökkel, szilárd elhatározással. David közéjük akar tartozni. Acélszív, az apját meggyilkoló Idol a célpontja. Bekerül, és a cél mellett családra, szerelemre is lel.

1: Schwab: A mágia árnyalatai – a trilógia három kötete: Egy sötétebb mágia, Gyülekező árnyak és A fényigéző. Kedvencet választani? Nem lehet. Egyetlen, nagyívű történetet alkotnak, és egységesen erős regény lett mindegyik. Négy London létezik egymással párhuzamosan – minden világban más a mágia ereje. Feketében megmérgezett mindent, halott az a világ. Fehér London, ami mágia híján haldoklik és erővel uralkodnak zsarnokai. Vörös, egy virágzó és gazdag világ, tele varázslattal. Szürke, ahol nagyon kevés varázs bukkan fel. Csak a vérmágusok, a nagyon ritka antarik képesek utazni a világok között. Kell herceg, Vörös London egyik hercege ilyen lény. Küldetésekre jár, üzeneteket hord a világok között. Nem sejti, hogy Fehér London urai az ő világára is pályáznak. Nem sejtheti, hogy fekete London életre kelt mágiája mindent magának akar. Háború és cselvetés van a küszöbön, és neki kell harcolnia a világokért, védve családját és a szeretteit. Nem várt segítsége egy tolvajlány lesz, Lina, aki még maga sem sejti, az ő vére mit rejt. Kalandos, izgalmas, tele varázslattal és emlékezetes szereplőkkel. YA jelző nélkül is, fantasy regényként is élmény, és megáll a lábán.

Sorozatgyilkosos, nyomozós, vallomástételes.

Martin Plunkett hírhedt sorozatgyilkos volt, akit letartóztatása óta nem sikerült szóra bírni, ami sokak szemét böki. A Sötét Sebész beismert négy gyilkosságot, megosztott minden részletet, majd elhallgatott. Pedig a rendőrök biztosak benne, hogy akár 40 áldozata is lehetett. Martin úgy dönt, emlékiratban mond el mindent, amiről eddig makacsul hallgatott. Elmondja, mennyire más volt már gyerekként is. Ha unatkozott, képzeletében elevenített meg dolgokat. Hogyan jött rá, hogy felizgatja a leskelődés, majd vezetett el ez az első gyilkosságához. Ahonnan már nem volt visszaút, ha jött a késztetés, ölni kellett. Hogyan ismerkedett meg a rendőr Ross Andersonnal, aki felismerte benne a sorstársat. Mesél a kettejük viszonyáról is, melybe erotikus szálak is keveredtek – ami végül a lebukáshoz és a börtönhöz vezetett.

James Ellroy jegyez olyan regényeket, amelyek annyira húzzák az ember idegeit, hogy nyugodt alvásra semmiképpen sem számíthatunk utána. Nem véletlenül lett bestseller szerző, témaválasztása és stílusa is hozzájárult a sikeréhez.

E regényében is marad a komfortzónájában. Egy sorozatgyilkos naplóját osztja meg velünk, néha az utána nyomozó rendőr vagy Ross Anderson szemszögéből is mesélve a történetet. Valahogy még sincs olyan hatása, mint korábbi nagy sikereinek.

Ennek egyik oka az én olvasatomban a szerző stílusában keresendő. Szenvtelen ez a regény – egyedül a rendőr, Thomas Dusenberry kevés részében vannak érzelmek. Ahol a cselekmény nem csak megtörténik, hanem át is lehet élni. Különben Martin csak felmondja az élete történetét, annyira érzéketlen módon, mintha csak a telefonkönyvet olvasná fel. Ez nem csak eltávolított a szövegtől, de unalmassá is tette.

Védhetném azzal, hogy cserébe nagyon realisztikus, már szinte újságcikket idéz. De ezt nem tartom erénynek! Ki hogy van vele, én a mesélős regényeket szeretem, még dokumentumregényben is jobban szeretem azt, ahol elragad a szerző a történettel, a stílusával. Egy ilyen kötetben pláne várnám, hogy olvasmányos cselekményt kapjak. De nem kaptam.

A karakterekkel sem voltam elégedett. Hidegek, semmi kapcsolódási pont nincs feléjük. A behozott meleg szállal főleg nem tudtam mit kezdeni. Helyenként úgy éreztem, ez lehetne nagyon jó is, de mégsem az. Mert pont azokat a témákat nem boncolja fel, amelyek izgalmasak lennének. Ahogy Martin rádöbben, mi okozta nála a kezdeti szexuális aberrációkat. Ahogy az anyja gyógyszerrel tömte. Vagy az ellentmondásos érzelmei Ross felé. De ezek is ugyanolyan tárgyszerűen, ridegen vannak megírva és el nem mesélve, mint a gyilkosságok.

Thomas, a rendőr. Ő eljut odáig, hogy SPOILER elvegye a saját életét, miután a két sorozatgyilkost elkapta, és rács mögé juttatta. SPOILER VÉGE. Olvastatta volna magát az is, ha ennek a tettnek megkapjuk a pszichológiáját. De nem, csak ránk lett dobva a tény. Így elvesztette a hatását, nem volt az igazi.

Az adott némi pluszt, ahogy Martin a korszak hírhedt gyilkosaira reagál. Ahogy megveti Ted Bundy és hívei tetteit, még szórakoztatónak is találtam. De ez nagyon kevés az egészből.

Számomra csalódás volt, nem érkezett új sorozatgyilkos, akit emlegethetünk.

Ellroy: Gyilkos az úton - Mint krimi: 45% realisztikus, de érzelmekben zavaros – több nézőpontú, egyéb anyagokkal.

Szubjektíven: 40% a sötétségét még elviselném, de a két gyilkos közti kapocs túl abszurd.

- Szökevények - Jaffa. Krimi, thriller, valami ilyesmi.

- Clay hídja - az új Zusak-kötet az Európa kiadásában.

- Velem nem lehet járni - Tilos az Á ifjúsági.

- A végső lista - akció és összeesküvés a Twister Médiától.

- Poison of Love - ifjúsági a Főnix Könyvműhelytől.

Április

22. Danforth: Cameron Post rossz nevelés - kamaszos fájdalmas 5/2,5

      Slaughter: Azt hittem, ismerlek - krimi 5/4

23. Cowell: Így törd össze egy sárkány szívét - gyerekkönyv 5/5

24. Esposito: Őrület - strandkönyv 5/2,5

25. King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna - ismeretterjesztő 5/5

26. Mangan: Tanger titkai - női thriller 5/2

27. Ferrante: Tékozló szeretet - kortárs 5/4

      Higson: Felnőttek nélkül - horror 5/4,5

28. Goo: Hogyan fogj pasit 24 lépésben - ifjúsági 5/3

      McDonald: Éjszárny - dark fantasy 5/4

Ezzel vége a hétnek.

Harcos, mágikus, sötét, titkos terves.

Ryhalt Galharrow pontosan tudja, mire született: gyilkolni a szörnyeket, háborúba menni. Valaha más élete volt, de egy tragédia ide vezette: az Éjszárny csatlósait vezető fejvadász lett, aki sokaknál jobban ismeri a Kárhozat gyilkos földjeit. Egy akciót követően holló tetoválása sürgős utasítást ad neki, a férfi a csapattal útra kel. Múltjából egy nőnek kell segítenie – ezzel régi sebek szakadnak fel, és a férfinak magával is számot kell vetnie. De nem sok ideje van erre: a Mély Királyai feléledtek, bosszúra és vérre éheznek, seregeikkel az emberek ellen indulnak. Az egyetlen eszköz, mellyel megvédhetnék magukat, rejtélyes okból nem működik. Ezabeth lehet az egyetlen, aki megoldást találhat. Sokan megölnék érte – és Ryhalt, akinek életben kell tartania.

Néha akad egy-egy könyv, ami feladja a leckét. Még azt sem tudom eldönteni, tetszett vagy sem. Zseniális vagy borzalmas? Kihívást jelentenek, lehet rajtuk gondolkozni és emészteni őket. Ed McDonald Éjszárnya számomra ilyen regény volt.

A cselekmény nem tűnik bonyolultnak. Van egy zsoldos csapat, akik küldetéseket hajtanak végre. Aztán minden elkezd bonyolódni: részleteket kezdünk kapni abból, Ryhalt múltja mennyire összetett. Kezdjük megérteni a Kárhozatot, és a veszedelmet, ami onnan közeledik. Bonyolódunk a mágiába és egy nyomozásba. Valamit hiszünk, és a végén kihúzzák alólunk a talajt, mert kiderül, semmi sem az, aminek látszott. Sokkal több lesz a kötet, mint aminek elindult. Mozgalmas, izgalmas, tele cselekménnyel és harcokkal, mágiával. Ahogy említettem, a csavar is üt.

A karakterekkel ugyanez a helyzet. Elsőre tűnnek valamilyennek, és nem hízelgő a kép, ami az első fejezetek után a fejemben maradt róluk. Erőszakos, barbár, harcosok. Akik túlélnek egy kegyetlen földet, de nem lehet onnan sebek és hatások nélkül eljönni. Aztán, főleg Ryhalt, elkezd rétegeket kapni. Minél többet látunk belőle, a múltjából, annál több réteget tudunk már megkülönböztetni.

Ryhalt kétarcú lény – a jelenben annak a mocskos szájú, erőszakos harcosnak tűnik, aki a maga világában profi, de nem az a hős, akit bárki elé példaképnek állítanék. Ugyanakkor van egy mélyen emberi, sebzett, összetört és nemes része, akit viszont lehet tisztelni, szánni, sőt, akár szeretni is. Ahogy ez a két oldala összeillik, egy karakterben, az igazán izgalma és olvastatta velem a kötetet.

Nyelvezet, szintén: kétarcú. Ryhalt mindkét oldala megjelenik szövegben is, és a durva harcos része és beszéde, az ottani szövegezés rossz értelemben akasztott ki. Elméletben értem, hogy a nyelvi durvaságok, trágárságok és a személyiség jellemző tükrei, de akkor is rosszul esett végigolvasnom. Kevés olyan könyv jut eszembe, ami ennyire megbotránkoztatott volna a nyelvezetével. Ugyanakkor, a másik fele gyönyörű gondolatokkal, megállapításokkal van tele. Elmések, szépen megfogalmazottak, egy egészen más szint. Jól bele is zavarodtam, amikor egy ilyen emelkedett, sokat adó részből belecsöppentem a nyers szavak mocsarába.

Ezt az élményt viszem belőle magammal – ahogy egyik percben zseniális és imádom, egy lappal később meg nem értem, hogy lehet valami ilyen mocskos.

McDonald: Éjszárny - Mint dark fantasy: 90% erőteljes, sötét, eseménydús és még a karakterépítés is jól sikerült.

Szubjektíven: 50% nem tudom eldönteni, zseniális vagy fájdalmas. Néhol imádtam, de…

Kamaszos, szerelmes, trükközős.

Desi úgy érzi jól magát, ha mindent megtervezhet. Pontosan tudja, hogyan és miképp jusson be álmai egyetemére. Kitűnő tanuló, sportoló és ezerféle klubban is benne van. Anyja halála óta erős szövetségben áll imádott apjával. Még helyes is. De a szerelemben nincs szerencséje. Amikor új és dögös osztálytársat kap Luca személyében, zavarában rosszul indít. Simán lecsúszik róla a melegítője, amíg beszélgetnek. Elbujdosás helyett tervet készít Luca meghódítására: az apja koreai sorozatfüggő, és a lány e műsorok alapján gyűjt össze csábítási trükköket és ír listát. Bele is vág a pontok teljesítésébe, és egyre közelebb kerül a fiúhoz. Csak azzal nem számol, hogy nem lehet mindent előre eltervezni. Vagy, hogy igazán szerelmes lesz. Mihez kezdjen?

Nem tudom, feltűnt-e, de egyre több ázsiai-amerikai történet kerül be hozzánk. Ott volt a Lara Jean sorozat, ami nagyon hasonlít tematikájában erre. Abban is egy ázsiai lány szerelmi, középiskolai ügyei voltak a téma. Eleanor és Park, szintén, csak itt a fiú a vegyes rasszú. A szerelem egyenlete, a Kőgazdag ázsiaiak a felnőtteknek. Csak nem születik egy új trend?

Ha igen, ne ez a kötet legyen az etalon! Voltak benne jó dolgok is, de inkább a csalódások közé tenném, mint a kellemes olvasmányok listájára.

Kezdjük azonnal a cselekménnyel! Nekem kell, hogy pörögjenek az események! Itt viszont nem így van. Nem teljesen lassú, apró dolgok történnek, de nem ez a jellemző. Inkább beszélgetnek. Jó sokat. Többet, mint ami nekem jól esett. Oké, értem, hogy szerelembe esnek, meg kell ismerni a másikat, inkább ez, mint az első látásra az igaz szerelem. Csak éppen, közben történhetne is valami.

Pláne, hogy elvileg a lánynak van egy listája a szerelem elnyerésére. Azt hittem, ez majd hoz bele humort. Mégis, milyen elmebeteg módszereket lehetne gagyi sorozatokból összeszedni? De nem humort kapunk, hanem olyan általánosságokat, hogy akár mexikói vagy török sorozatokból is meríthetett volna Desi. Egy pontot megosztok: legyen tragédia a múltadban! Na, köszönöm szépen. Ennyit arról, hogy jókat mosolygok az elmebeteg módszereken. Ez nem is módszer szerintem. Ilyenekkel van tele.

Ifjúsági regényként jó, hogy sok kamasz problémát összeszednek, megbeszélnek és feldolgoznak. A szülőkkel való kapcsolat, a továbbtanulás, az első szerelem, bizalom, ilyesmik. Még értékeltem is volna, ha a cselekmény támogatja a tartalmat.

Bajom volt azzal is, hogy nem kerültek hozzám közel a szereplők. Luca még jobban formált, de Desi az agyamra ment. Igazából tökéletes figura, akinek egyetlen negatív tulajdonsága van: az önbizalomhiány. Elmondani nem tudom, mennyire irritál, amikor a hősnő észre sem veszi saját helyzetét, előnyeit, csak a rosszat látja és sajnálnom kellene. De miért? Mert kicsit béna, szégyenlős, ha fiúkkal próbálkozik? Bocs, de nem. Ezért nem kapsz szánalom szimpátiát.

A regény stílusa viszont tetszett. Goo jól ír, olvasmányos, és neki humora is van. Komolyan sajnálom is, hogy az ifjúsági zsánert inkább a drámához és a lelkizéshez közelítette, nem a komédiákhoz. Mert akár jó is lehetett volna.

Összességében kamaszként simán olvasható, de idősebbeknek annyira nem való.

Goo: Hogyan fogj pasit 24 lépésben - Mint ifjúsági: 60% a stílusa jó, humoros, kamasz problémákat dolgoz fel. Csak tipikus.

Szubjektíven: 30% nem szerettem a hősnőt, jobb sztorikat vártam, néha untam is.

Alvina gyűlöli az életét, minden online felületen hazudik is róla. Magában haikukat fogalmaz, amiért azt írja, hogy egy jó nevű lapnál megbecsült költőként dolgozik. A valóság: egy pocsék lapnál fogalmaz hirdetéseket az utolsó oldalra. Ki nem állhatja a munkáját, aznap is inkább szexvideókat és chatet nyomkod. Csak a főnök rajtakapja, és mivel amúgy is botrányos a nő viselkedése, ki is rúgja. Alvina menekülne haza, amit két lakótárssal oszt meg. Őket is ki nem állhatja. Most elé állnak, és közlik, távoznia kell, elegük van belőle. A lekezelő viselkedéséből, hogy nem fizet lakbért, és mindenkinek hazudozik.

Alvina így kénytelen elfogadni ikre meghívását a nápolyi villába. Mert Beth az, akit mindig legjobban irigyelt. Akinek minden összejön, aki szebb és jobb. Beth egyetemi diplomát szerzett, hozzáment egy dögös, olasz milliomoshoz és most éli az áloméletet egy villában a szexi férjével és pár hónapos kisfiukkal. Alvina szerint a férfi és a gyerek is neki járna. Még régen, amikor egyetemistaként Beth bemutatta a barátját, egy este a férfi őt vitte magával és fektette le. Utána azt mondta, azt hitte, Beth a lány, nem Alvina. Beth megbocsátott, hozzáment, elköltöztek. Alvina meg ott maradt terhesen, majd elvetélve, azzal a tudattal, hogy a férfi és a baba is az ő jussa.

Irigyel mindent Beth életében, aki kedvesen fogadja. Kér egy szívességet: egy napja cseréljenek. Alvina belemegy, bár igazából azon kattog az agya, hogyan szerezze meg a testvére életét. Így amikor Beth későn megjön, dulakodni kezdenek, és Beth beesik a medencébe, Alvina hagyja megfulladni. Majd sokk éri, amikor a férje közli, nem ez volt a terv, neki kellett volna megölnie Alvinát. Alvina szerepben marad, játssza a feleséget, és rájön, ideálja nem csak rossz az ágyban, de maffiózó is, aki miatt veszélyben az élete.

Így a kigyúrt kertészhez menekül, akinek viszonya lehetett a nővérével. Neki adja elő, mennyire veszélyben érzi magát, és inkább vele lenne. A kertész az ágyban is jobb, így amikor a férj rájön, hogy Beth helyett Alvina van vele, akit feljelentene, Alvina megöli és a kertésszel tünteti el a nyomokat.

Alvina játssza a gyászoló özvegyet, de már ekkor felfigyel a maffiózó bérgyilkosra, aki jóképű, veszélyes, és akinek rajta is megakadt a szeme. Ugyan a kertészhez jár át szórakozni, már számolgat. Itt háborúra készülnek a rivális bandával, mert azt hiszik, ők végeztek a férfival az elrabolt festmény miatt. Alvina tudja, hol a kép, így előnyösebb helyzetben van, és bevennék a buliba is.

A kertész viszont veszélyes kezd lenni, mi van, ha rájön, ki ő? Mintha már tudná is. Ráküldi a bérgyilkost, akinek azt mondja, a kertész erőszakos volt vele, lehet, hogy a férjét is ő ölte meg. Nino végez a kertésszel, Alvina a karjaiba is veti magát. Vele a legjobb a szex, el is dönti, neki Nino az igazi. Beth gyerekét lepasszolja a dadának, már nem izgatja a baba, akit korábban annyira akart. Ninóval el akarják adni a lopott festményt. De baj lesz, ahogy a vevőnek leesik, mi folyik itt, azt mondja, a kép hamis. Alvina megöli, Nino meg riadót fúj. A férfi álcája volt csak, hogy pap. A rivális maffia alvezére volt, ezért nekik annyi. Menekülni kell. Alvina hamar a legjobb ruhákat, ékszert elpakolja, és felhasítja, elégeti a képet. Gondolja, nem hagy nyomot. Nem is érti, Nino miért akad ki ennyire. Az meg Alvina idegeit viseli meg, hogy nem a sportkocsival menekülnek.

Mivel Alvina összehoz egy autóbalesetet, teljesül a vágya, a sportkocsival mennek Londonba. Még a Channing Tatum poszteréért is képes visszamenni a villába, amikor Nino szerint minden percben végük lehet. Alvina már előre élvezi, hogy Ninóval bérgyilkosok és szeretők lesznek. Szobát foglal a legjobb hotelben, elmeséli a férfinak az ötletét, szexelnek. Igaz, az kicsit elrontja a kedvét, hogy a tévéből megtudja, az elégetett kép igazi volt, és legalább 30 milliót ért. Elmegy zuhanyozni.

Mire visszajön, Nino, a pénzük és a kocsi már messze jár. Alvina meg ott maradt a Beth gyémánt nyakláncában, magában. Bosszút fogad: vagy Nino felesége, vagy a gyilkosa lesz. Indul a férfi után, miután ír egy szerelmes levelet Channing Tatumnak.

Biztos helyre költözős, gyerekes, életért küzdős.

Nem tudják, mi okozta. De az eredményt mindenki ismeri: a felnőttek megbetegedtek, akik túlélték, gyilkos szörnyek lettek, akik gyerekek húsával táplálkoznak. A 14 éven aluliak megpróbálnak életben maradni ebben a gyilkos környezetben, bandákba verődve küzdenek a túlélésért, miközben minden elpusztult köröttük. Maxie és Arran kis csapata egyre fogyatkozik, a gyerekek reménye egyre fogy. De akkor egy titokzatos kölyök érkezik, aki meghívja őket magukhoz, a Buckingham-palotába. Ott biztonságban vannak, van élelmük bőven, és a parkban termelhetnek is maguknak. De az út halálosan veszélyes, és a palotában sem az fogadja őket, amit vártak. Vajon mi a gyilkosabb, a kannibálok vagy a megszállottak téveszmékkel? Az életért mindkettő ellen harcolni kell.

A horror nem éppen az a zsáner, amit gyakran kevernek az ifjúsági regényekkel. Még akkor sem, ha disztópia elemek is vannak a cselekményben. Azért akad egy-egy ilyen regény, és nagyobb siker is. A Darren Shan könyvek, a Plázafoglyok. A véres és halálos jeleneteknél sűrűbben operálnak a szerzők szerelmekkel, és hőssé váló hősnőkkel.

Charlie Higson regénye kint nagy siker lett, a sorozatnak elég sok kötete meg is jelent már. Magyarul az első jött ki – sajnos nem az angol borítóval, de azért a magyar verzió se lett rossz. Érdeklődve várom, ha jönnek a következő részek is, mi lesz a koncepció. Mert angolul van, összefüggenek a képek, ez is tetszett benne többek között.

A történet cselekményközpontú. Gyorsan és élesen zajlanak az események, a szerző egy szünetet sem engedélyez. Ha látszólag lassabb fejezet is következik, abba is kapunk egy olyan csavart, mint a betörő beteg felnőttek, akik megeszik a fejezetben nyugisabb perceket megélő gyereket – mintha csak megfizetne azért, hogy volt egy csendesebb napja.

Meglepett, mennyire horror ez a kötet. Folyik a vér, meghalnak olyanok is, akiket egy lányosabb disztópia sorozat hőssé, szerelmessé, túlélővé tenne. Ez egyszerre pozitív is, meg nem is. Ők általában szimpatikus, szerethető fiatalok, így fáj az elvesztésük. De ezzel meglep a szerző, nem lehet kiszámítani, és nem lehet abban bízni, hogy a kedvenced túléli. Mindenkinek van esélye egy fájdalmas halálra… Mert, ha nem is annyira plasztikusan és láttatva, mint egy Stephen King kötetben, megkapjuk a véres, húst szaggatós részeket is.

Sok szereplőt mozgat, több eseményszálon, így az egyes karakterek még csak vázaltosan kerülnek elénk. De mivel hosszú sorozat, folyamatosan lehet mélyíteni a túlélőket. Ez a koncepció ebben a formában bejött.

Amit hiányoltam, a világkép összetettsége. Ez egy nagyon egyszerű képet ad Londonról, a benne uralkodó állapotokról. Egy véres road movie, amiben a túlélés a cél folyamatosan, és a szereplőknek se idejük, se megfelelő képességük, hogy többet megérthessenek vagy tehessenek valamit. Pedig kérdéseim lennének: hogy indult a vírus? Hogy álltak össze a gyerekcsapatok? Hogy alakult ki a hierarchia? Nagyon sok elbeszélésre váró történet van még ebben a regény univerzumban.

Könnyen olvasható, véresen szórakoztató – azért a kiskamaszoknak nem adnám a kezébe, de nagyobbaktól felfelé bárkinek megfelelő kötet lehet, akinek bejön a zsáner.

Higson: Felnőttek nélkül - Mint horror: 85% YA elemekkel, disztópia is, cselekményközpontú, véres, pörgős könyv.

Szubjektíven: 75% véresebb, mint vártam. Izgalmasabb, de világában egyszerűbb is.