Új rendszert kezdős, kapcsolatos, romlós.

Nagyvár álmos városka, ahova már betették a lábuk a multik, de különben alig történik valami. Amíg meg nem jelenik a Greenpeace munkatársa, a tüntetést szervező Kincső. A polgármester életunt fia, András régebbről ismeri a lányt, és a jelenléte cselekvésre sarkallja a fiatalembert. Mindketten tudják, a jelenlegi rendszer rossz, lehetne-e valami jobbat kitalálni? Így megkezdődik a pláza forradalom. Beköltöznek, meghirdetik a maguk köztársaságát, és a rendőrség képtelen kiverni onnan a bandát. Ám a szép elvek helyét gyorsan átveszik az érdekek: Ákos szeret vezető lenni, és zseniális, de szociálisan alulfejlett ismerőse, Laci, kidolgozza a papíron tökéletes társadalmat. Kommunizmus nyakon öntve Orwell tanaival. A rendőrség akcióban, András bujdosásba, Ákos hatalmon. Mi sül ki mindebből?

Nektek mennyire jön be, ha egy regény a cselekménye félénél, esetleg kicsit később nekiáll zsánert váltani? Ha jól van megírva, nekem nem jelent gondot. Még díjazni is tudom, hogy a szerzőnek sikerült meglepnie és meglépnie. Gaál Második honfoglalása ilyen élmény volt.

Komédiának kezdtem el olvasni, egy percre sem szándékoztam komolyan venni, vagy elgondolkozni rajta. A sok komolytalannak tűnő, humoros elemekkel is átszőtt karakter mérgezett egérként ténykedett, és az egésznek volt egy kicsit baljós, de feelgood hangulata. Ha nagyon akartam volna, esetleg paródiára utaló elemeket vadászhattam volna. De aztán a történet fejlődik, és hamarosan már egy szatíra közepén vagyunk. Mélyebb értelemmel töltődnek az események, a karakterek is mélyülnek, fejlődnek. Szórakozásból agymunkába ment át a történet.

Mert a mélyére nézve nagyon is sok mondanivaló van ebben a könyvben, amit azonosítani tudok az Értetek teszek világával is. Mindkettőben kísérletet tesznek a rendszer megváltására, valamilyen szinten mindkettőben egy forradalom tör ki. Mert sok a baj, valamit tenni kell ellene! Idealizmus, jóindulat, és a tett. Valami elindul. Benne az üzenet, hogy nem tűrni kell, hanem megpróbálni javítani a rendszert. De az emberi természet örök, és jön valami nagyon durva. Az Ákos – Laci szervezte társadalmi rend nagyon behozza a kommunizmus rémképeit, és megidézi Orwell világát is. Az olvasó agya meg pörög, hiszen ezzel a sztorival elgondolkoztat a rendszerekről, a történelmi múltról, politikáról. Kell az agytevékenység!

Ha már Orwellt emlegetem, meg kell jegyeznem, hogy a kötet tele van más kulturális utalásokkal is. Van magasabb, de tömegkultúra is bőven. Némelyik cselekményszinten, mások a nyelvi utalásokban. A kedvencem különben a Macbeth felfedezhető elemei a cselekményben, de jót mosolyogtam a klasszikusokat megidéző fejezetcímeken is.

Igényes nyelvileg is a kötet. Úgy van megírva, mintha az események utáni riportkötet lenne, amiben a résztvevők visszaidézik, szerintük mi történt. És ahogy beszélnek, az egyedi és elkülöníthető. Mintha mindenki valóban a maga elbeszélője lenne, amit a szerkesztő fog majd össze egyetlen kötetté.

Szatíra, van tehát humor is benne, de ez éles humor. Megvág. Szórakoztat, de elmejáték is.

Végül, Gaál karaktereket mélyít. A sablonokból, pl. plázacica hiteles embereket tud formálni.

Határozottan figyelemre méltó kötet, nekem kifejezetten tetszett.

Gaál: Második honfoglalás - Mint szatíra: 85% humoros, nyelvileg is erős, elgondolkoztató üzenettel. Sok utalással, színes.

Szubjektíven: 90% komédiának indult, annak se rossz. De ahogy többé válik, érdekesebb.

Az alábbi montázson 8 képet találtok. 4-4 utal egy-egy nagy sikerű fantasy regényre. Felismeritek, melyik ez a kettő és ki a szerző? A képeket is szét tudnátok válogatni?

Megoldás: Tovább!

Egyiptomi, ókori, királyi udvaros, szerelmes.

Tetiseri szegény, sokgyerekes családba születik bele egyetlen lányként. Már fiatalon rájött, hogy a többieknél jobban érdeklik a férfiak, és bántotta, hogy az anyja mindig kopaszra nyírta. 14 éves, amikor egy távoli rokon felajánlja, hogy bejuttatja a fáraó, Hatsepszut udvarába. A szülők beleegyeznek, és Tetiseri a férfival tart, aki ki is használja a helyzetet. Nem csak a lány szüzességét orozza el, de hosszú időre meg is sebzi azzal, hogy azt állítja, balszerencsét hozó vörös hajszíne miatt kellett mindig kopaszra nyírni a haját. De az udvarba kerülve a lány gyorsan magára talál: lenyűgözi maga Hatsepszut, aki nőként fáraó lett, és akit isteni lénynek lát. Vidámsága, pajkossága miatt Noferuré hercegnő kedves szolgálója lesz, akivel Hatsepszut is figyelmes. Ám a szerelmi élete itt is bajba sodorja a lányt.

Először is, a borító miatt fent Montcassen nevét írtam ki, de hamar leszögezem, hogy ez egy Cselenyák Imre regény. Ma már nem is használ a szerző írói álnevet, a Könyvmolyképzőnél már a saját nevén jelenik meg. De ez egy korábbi regénye.

Az ókori Egyiptomba vezeti az olvasót, egy érdekes szemszögből mutatva be a fáraó udvartartásának életét. Tetiseri, az elbeszélő nem a történelem alakítója, nincs ott a történelmet formáló pillanatoknál sem. Ő egy szolga, aki a mindennapokból figyeli az uralkodó és családja életét. Ha néha úgy is érzi, hogy fontos a személye, és befolyása van az eseményekre, igazából jelentéktelen személy hatalmi szempontból. Nincs a kezében egy eszköz sem, ami többé tenné a nagyok játékszerénél.

Ennek megfelelően a regény nem is a történelemre, hanem a királyi udvar hangulataira, az ott élők mindennapos világára fókuszál. Vannak benne olyan események, melyek ismerősek lesznek azoknak, akiket ez a korszak érdekelt. Pl. egyszer említik Hatsepszut kereskedelmi karavánjait. Itt annyira mellékes, hogy csak annak tűnik fel, akinek előzetes ismerete van. Nincs kifejtve a Szenenmut szál sem, nem derül ki, az állam életében milyen fontos szerepe volt a férfinak. Sokkal inkább azt látjuk belőle, hogy Hatsepszut szeretője is ő.

Maga Hatsepszut is mellékszereplő. Tetiseri nem sokat lát belőle, az ő látásmódja a hívő szolgáé, aki a korszaknak megfelelően hisz isteni származásában, és rajong a fáraóért. Így olvasóként a lány rajongása mögül kell kiszemezni az igazi karakterét. Átjön az uralkodói ereje is, de az esendő asszony is, akit Tetiseri nem lát meg a rajongása miatt.

Szerintem ez a tragédiája is. Nem ismeri fel, hogy Szenenmut temetkezése nem önös akció, hanem egy szerelmespár titka, akik együtt akarnak lenni a túlvilágon.

De ha már itt tartunk, Tetiseri nem egy példakép alkat. Buta teremtés, egy ösztönlény. Csinos, szereti a férfiakat és ennyi a jelleme. Könnyű, minden téren. Az ókori Egyiptomban több joga volt a nőknek, a szexualitásuk is sokkal jobban megélhették. Ez megy is neki, és konzekvensen a vágyat hiszi szerelemnek. A férfiak jól ki is használják, és felfogni sem tudja, hogy pl. a nagy szerelmének gondolt Ibana is miért bánik vele szajhaként. Még azt sem éli meg tragikusan, amikor a saját bátyja teszi a szeretőjévé.

Ami mégis kedvelteti, a szerző stílusa. Olvasmányos, egyiptomias, tetszettek a szóképei.

Ha nem is Hatsepszut személyéről, de a korszak mindennapjairól ad érdekességeket.

Montcassen: A fény leánya - Mint történelmi: 70% a királyi udvart, intrikákat jól megfogja. Életképek, érdekes főhőssel.

Szubjektíven: 65% érdekes a nézőpontja, de Tetiseri annyira az agyamra tudott menni! Buta.

Így, hét végére kettő újdonság bukkant fel a polcokon:

- Danforth: Cameron Post rossz nevelése - díjnyertes film készült belőle, ütős szereposztással. A cselekménye tabukat döntöget. Cameron helyes lány, aki megárvul. Bigott nagynénje fogadja be, akinek feltűnik, hogy unokahúgának inkább a lányok tetszenek, mint a fiúk. Megoldás? Vallásos átnevelőtábor. Állítólag nem könnyű könyv, de megéri elolvasni.

- Dujardin: A lány a táncoló lovon - ezt nem fogom túlragozni. Aki otthon van a lovas sportban, neki ismerős lesz Charlotte Dujardin neve. Aki olimpikon volt, mi több, aranyat nyert díjugratásban. Ez az ő története. Nem csak lóbolondoknak!

Cím: Fekete vízililiomok

Szerző: Michel Bussi – francia sikerszerző, akit nálunk e regényével vesz át a 21. század Kiadó. Korábban az Animus már adott ki tőle thrillert, fel is keltette az érdeklődésem, hogy a vízililiomok előtt olvassak tőle mást is.

Műfaj: krimi

Cselekmény: a helyszín Giverny, a francia városka, melyet Monet tett a vízililiomaival együtt halhatatlanná. Történik itt egy gyilkosság, amit a rendőrakadémiáról frissen kijött Jerome-nak kellene megoldania. És van itt egy nagyon tehetséges festőlányka, akinek van egy csinos tanárnője, akinek van egy férje – aki a fő gyanúsított. Hogy függ mindez össze? Egy helyi, idős asszony mindent tud és lát, de csak lassan fedi fel a titkait.

Várható megjelenés: elvileg 1 hónapon belül

Miért várós?

• Szeretem az impresszionista festményeket, és ez sok impresszionista utalással lesz tele. Giverny rajta van a listámon a helyekről, ahova még el szeretnék jutni.
• Krimi, és művészet is? Jöhet!
• Tetszik a cselekményleírás.
• Jó a borítója.
• Díjnyertes krimi, kritikai kedvenc is. Vajon miért? Ha elolvastam, megmondom.

Nyomozós, sorozatgyilkosos, kommunista rendszeres.

Átlagos munkanapnak indul az is a Rádióban. Amíg a reggel érkezők egy holttestbe nem botlanak. Elég rossz állapotba is van szerencsétlen, és biztos, hogy gyilkosság történt. Elég problémás lett volna a külügyekkel foglalkozó riporternek egy húsklopfolóval öngyilkosságig verni a saját fejét… Mivel ez a Magyar Állam rádiója, azonnal nagy a politikai nyomás is, hogy kerítsék elő a gyilkost. A sajtó nem is jelenthet meg semmit, de balszerencséjükre a Szabad Rádió már tele van a hírrel. Amikor a második holttest is előkerül, egy gyakornok lány szintén klopfolóval találkozott össze, már dr. Szomolányi Valér viszi az esetet. A híres színész unokaöccse, a megnyerő nyomozó pedig felgöngyölíti az ügyet, akkor is, ha egy pártellenség, akkor is, ha egy hobbi nyelvész az elkövető.

Vagyok annyira szerencsés, hogy nem kellett a kommunista rendszerben élnem, a rendszerváltás gyermeke vagyok. Bőven elképedek azon, amit olvasok a szovjet életről és viszonyokról. A Moszkvai történet egyes elemei még kísértenek, és gimnáziumi emlékeim Szolzsenyicin GULAG történeteiből is megmaradtak. És Magyarországon is kommunista rendszer volt. Amire inkább abszurdként emlékezünk, mint brutálisként.

A tanú, a Lajkó, de legutóbb a Sztálin halála is inkább komédiaként mutatta be az eseményeket. Ok, kicsit tragikomédia, de közel sem annyira voltak fájdalmasak az események, mint ahogy szerintem azoknak kellett volna lenniük.

Ugyanezt érzem jelen regény kapcsán is. Ha tényleg belegondolunk, iszonyatos, ami itt folyt. Hírek csak az után mehettek ki, hogy már megvolt a gyilkos, nehogy pánik legyen. Így 1 áldozat helyett lett 3. A felsőbb szervek nem is a bizonyítékok, nyomok alapján keresték az elkövetőt. Sokkal jobban izgatta őket, kinek vannak nyugaton élő rokonai vagy kik voltak az ősei. Mintha gyilkos csak pártellenség lehetne…

Kulcsár nagyon viccesen adja mindezt elő, már szinte örkényi abszurditással. Ahogy a Betlen nevű rádiós azért lesz gyanús, mert volt egy Bethlen nevű fejedelem egykor. És a rádió vezetőjének kell elmagyarázni a lelkes nyomozó elvtársnak, hogy nem rokonok, az erdélyi fejedelem különben is Bethlen volt, náluk meg Betlen van. De az is megérne egy abszurd misét, hogy a gyilkos mit akart elérni a tetteivel.

Igyekszik játszani a szavakkal és a mondatokkal. Az elején még élveztem én is, aztán túl abszurd lett ez is számomra. A helyzet drámai, nyelvében meg vicces a sztori? Inkább ne!

A ponyva jellegéért se voltam oda. Alapvetően a realitások terén mozognak, legalábbis a krimi szintjén. De ami itt szerelmi szál címen megy! Egy óvodás komolyabbat álmodna meg. A nagy nőcsábász, akinek az egyik jellemzője, hogy nőről nőre száll, most első látásra szerelmes lesz, és egyetlen randevú, egyetlen csók után lánykérésig jut. Mégis, melyik bolygón? A kommunista csillagon, pont ott!

Ok, most negatívabb vagyok, mint ahogy olvasás közben éreztem magam. Szórakoztató regény, annak működik is, csak ha utána beleeszi magát az agyadba, hogy milyen volt a kommunizmus, itt hogy mutatják, megkeseredik a regény humora.

Lehetne jobb krimi, lehetne jobb szatíra, de egyszer így is el lehetett olvasni.

Kulcsár: Gyilkosság a Magyar Rádióban - Mint krimi: 70% jó a szerző humora, és ötletes, ahogy a kommunista rendszer megjelenik.

Szubjektíven: 50% a humora egy ideig bejött, de aztán hiányoltam az igazi krimit. Az kevés.

Rákkal küzdős, szerelmes.

Bruno a saját szabályai szerint éli az életét, amibe beletartozik az is, hogy távol tartja magától a családját, a New York-i életét. Nem akarja veszélybe sodorni őket. Senkit nem enged túl közel, amíg nem ismeri meg Callie-t. Ez a nő volt az egyetlen, aki a kamaszkori szerelme elvesztése óta elsőként érdekelni kezdte. Így kitart mellette, bár Callie a rákkal küzd. Bruno az, aki visszaadja a nőnek, minden helyzetben mellette áll támaszként. A szikra kezdetektől megvan közöttük, de az együtt töltött hetek alatt egymásba is szeretnek. Callie nem csak a férfit, a családját is nagyon megszereti. Már csak egy akadály áll előttük: Bruno titokzatos múltja, ami miatt mindenki rosszfiúnak gondolja. Tényleg az lenne?

A kérdés természetesen csak költői. Már hogy lenne az? Egy női, romantikus regényben? Most komolyan, hány olyat tudtok mondani, aminek nem az a vége, hogy a szereplők élnek boldogan, amíg meg nem halnak?

Vannak tipikus nyálregény regényvégek. Kapásból három jut eszembe, de gyakori ezek kombinációja is: lánykérés, esküvő, első gyerek születése. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy Bliss is innen választott magának végkifejletet. Nem is egyet.

Ami már eldönti, hogy ez egy nyálregény. Még akkor is, ha látszólag egy drámai témát ide feldolgoz, a rákkal való küzdelmet. De hogy lehetne igazi a dráma, amikor már az első kezelésen azt mondják a nőnek, hogy korán elkapták, abszolút gyógyítható, ha eljár a kezelésekre teljesen fel fog épülni? Tulajdonképpen az egyetlen feszültségforrás, hogy a kezeléstől hullik a haja és rosszul érzi magát. Mégis, annyira nekikeseredik, mintha ő lenne a Csillagainkban a hiba egyik szereplője. Komolyan, még azok a kamaszok is jobban viselték, ami rájuk várt! Pedig ott az egyiknek levették a lábát, mégis visszajött a csontrák. A másik elvesztette mindkét szemét. Callie meg eljár a kemoterápiára, aztán elfeledheti az egészet – és ezt meg is mondják neki az elején! Kérdem én, akkor mi ebben a dráma?

Helyette arról kell oldalszám olvasni, hogy Bruno miért az igazi. Hamar ágyba is esnek – még valami, amitől nekem esik a hitelesség. Annyira kétségbe van esve Callie, arra mégis van energiája, hogy összefeküdjön a férfival? Na, persze. Arról meg ne is beszéljünk, milyen anatómiai alapossággal van ecsetelve, mi és hova kerül, milyen szögbe meg satöbbi.

Azt már nem is részletezem, mi Bruno veszélyes szakmája. Majdnem nevető görcsöt kaptam, amikor a végére elárulja. Tulajdonképpen valami menőt akarnak titokkal problémásnak beállítani. Mint amikor azzal dicsekszel, hogy túl maximalista voltál az iskolában, és milyen butának érezted magad, amikor nem lett csillagos az ötös, csak ötös. Milyen buta is voltál ettől! Milyen rosszul érzed ettől még most is magad!

Az egyetlen, ami érdekes volt, ahogy a gyász folyamaton végig megy a nő a diagnózis megkapása után. Nekem azért is érdekes volt, mert tényleg megvannak a fázisok, amiket a Szerelem 5 lépésben is leírt, csak itt egy teljesen más élethelyzetben kerül sorra a tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás.

De ezt leszámítva ez akkora nyálregény, hogy az már nem is igaz. Ha lesz érkezésem rá, megkeresem az angol borítót is. Az jobban kifejezi, milyen a regény, mint a magyar.

Bliss: Gyógyító szerelem - Mint női: 40% maga a mix érdekes. Egy szerelmi történet rákkal és gyászfolyamattal?

Szubjektíven: 20% hiába a betegség, annyira nyálregény, hogy valósággal bele is fulladtam.

A Renault úgy nézett ki, hogy egy bosnyák autószerelő műhely is eltanácsolta volna Ferenczyt a javíttatásától, ám a motorja pörgött, a kereke forgott, és még a kettest is bevetette, bár az ablakát néhány napja nem lehetett felhúzni, de legalább így kintről is tisztán hallhatták, amint a CB-be belereccsen egy hang. (Kemény & Kondor: Értetek teszem)

Néha a szerelem teljességgel érthetetlen. De nem baj. Sokkal jobb szeretni és szeretve lenni, mint azzal kínlódni, hogy megfejtsük ezt az érzelmet. (Higginson: Szerelem 5 lépésben)

A whisky fogja a pórázát, nem saját maga. Sőt, az ital lassanként az autó volánját is átvette tőle. Ami azt illeti, nem bizonyult valami jó sofőrnek. (Lauer: Mindenvörös)

Ne legyünk elveszettek, álljunk a sarkunkra! Mert oké, hogy forradalom, meg minden, de ez – azért azt ti is látjátok, hogy – még nagyon kevés. Az elején se vagyunk, még csak egy kósza gondolat, egy csíra ez, amiből majd szárba szökkenhet valami. Igen, csírák vagyunk. Te is. És te is. (Kemény & Kondor: Értetek teszem)

• De most akkor mi van a pénzzel?
• Mondtam anyának, hogy egy régi haversrác vagy, akinek segítségre van szüksége.
• Haversrác? Még életünkben nem beszéltünk…
• Most akkor inkább fizetnél? Hozzam az árlistát?
• Micsoda? – hördültem fel, és kedélyesen ölelésre tártam a karom. – Egy ilyen régi havernak? Keblemre, haver!
• Azért túlzásokba ne essünk. (Bessenyei: Az első csók és egyéb démonok)

Nagyon furák az emberek – állapította meg. – Egész palotákat építenek fel, de nem lakik bennük senki. (Kirschner: Szörnyek és ketrecek)

Minden olyasmi, amely kilóg a világegyetem bazi nagy szabálykönyvéből, csak trükk, semmi egyéb. (Lauer: Mindenvörös)

Világháborús, túlélős, összefogós.

A Stolowitzky család az egyik leggazdagabb volt Varsóban. Palotában éltek, az elithez tartoztak, vasúti gyáraik voltak. Jacob és Lydia nagy szerelemben is éltek, amit egyetlen gyermekük, Michael születése tett teljessé. A kisfiúnak mindent megadtak, és dadát is gondosan választottak. Ám ahogy a náci rezsim hatalma nőtt, a zsidó családnál kevesen akartak már dolgozni. A katolikus Gertruda azonban elvállalta a feladatot, és új családra, otthonra lelt náluk. Így amikor Jacob a családi vagyont igyekezett menteni Párizsban, a nácik által lerohant otthonban és a menekülésben Gertruda lett a kis család védelmezője. A törékeny Lydia halálakor esküt tett, Michael túléli, zsidónak neveli, vigyáz rá. Erre tette fel az életét, és az Exoduson így ő lett az egyetlen utas, aki nem zsidóként indult Izrael felé. De hogy eddig eljuthassanak, egy másik ember is kellett. Egy SS tiszt, aki zsidó nőt vett el, és segített a felesége népének, ahogy tudott.

Nem gondoltam volna, hogy sok újat lehet mondani az Exodus történetéről. Arról a hajóról, a rajta utazókról Leon Uris olyan monumentális, megrázó regényt írt, hogy el sem tudtam képzelni, mit lehetne ahhoz hozzátenni.

De most itt van ez a Ram Oren regény, ami teljesen más oldalról közelít. Bár az Exodus jelenti a reklámja nagyját, ez igazából nem annak a hajónak és utasainak regénye. Itt Gertruda, Michael és Karl Rink története bomlik ki.

Egy megtörtént sztori, aminek Oren nagy alapossággal járt utána. Amit tudott, kinyomozott, interjúzott, utána olvasott. De van annyira rutinos szerző, hogy mindez nem megy a történetiség rovására. Hitelesnek érezni, ott a tény anyag, a megszólaltatott emberek, de mindeközben tökéletesen olvasható regénynek is. Ha valaki nem ismeri az eredet sztorit, nem tudja a dokumentum jellegét, akkor is nagyon élvezheti, és nem fogja zavarni a történelmi hitele és dokumentumai, annyira beleillenek az elbeszélésbe.

Az alap témák között ott a holocaust, ott a sok szenvedés, a sok igazságtalanság. De abban is valami újat mutat a szerző, hogy nem engedi meg egy pillanatra sem, hogy elmerüljünk ebbe a fájdalomba, hogy a tragédiára hangolódjunk rá. Mert ő a túlélés történetét írta meg. Nem a szenvedésen, a veszteségeken van a hangsúly, hanem a szereteten, ami mindenen átsegített. A bátorságon, kitartáson, a túlélésen. Így minden leírt borzalom ellenére pozitív a hangulata is.

De ettől még meg fog ütni nem egy dolog, ami ezekkel az emberekkel történt. A holocaust borzalmait nem kell ecsetelnem, Oren sem teszi. Nem ezzel hat. Ami engem legjobban ledöbbentett, hogy amikor Michael az öröksége nyomába eredt, mennyire nem jutott semmire. Milliókat rejtett el a családja, házaik és birtokaik voltak Lengyelországban, egy műkincsekkel teli palota. Svájci bankszámlákon milliók. És hiába volt ő az egyetlen túlélő, a végrendelet szerinti örökös, egyszerűen nem kapta vissza az örökségét. Hozzá kell tennem, Oren itt is a reményt találja meg. Michael épít magának saját életet, megélhetést.

Ez a könyv tele van emberi nemességgel, bátorsággal, kitartással. Ahogy Gertruda szereti azt a kisfiút, ahogy életben tartja tűzön-vízen át, ahogy Karl a rossz rendszert felismerve segít. Vagyis, igen, lehetett még mit mesélni az Exodusról és utasairól.

Oren: Gertruda esküje - Mint dokumentumregény: 95% regényes, de tényekkel, fotókkal. Értelemre, érzelemre is hat.

Szubjektíven: 95% teljesen mást vártam, de nagyon megfogott. Megható, felemelő, tragikus.