A Renault úgy nézett ki, hogy egy bosnyák autószerelő műhely is eltanácsolta volna Ferenczyt a javíttatásától, ám a motorja pörgött, a kereke forgott, és még a kettest is bevetette, bár az ablakát néhány napja nem lehetett felhúzni, de legalább így kintről is tisztán hallhatták, amint a CB-be belereccsen egy hang. (Kemény & Kondor: Értetek teszem)

Néha a szerelem teljességgel érthetetlen. De nem baj. Sokkal jobb szeretni és szeretve lenni, mint azzal kínlódni, hogy megfejtsük ezt az érzelmet. (Higginson: Szerelem 5 lépésben)

A whisky fogja a pórázát, nem saját maga. Sőt, az ital lassanként az autó volánját is átvette tőle. Ami azt illeti, nem bizonyult valami jó sofőrnek. (Lauer: Mindenvörös)

Ne legyünk elveszettek, álljunk a sarkunkra! Mert oké, hogy forradalom, meg minden, de ez – azért azt ti is látjátok, hogy – még nagyon kevés. Az elején se vagyunk, még csak egy kósza gondolat, egy csíra ez, amiből majd szárba szökkenhet valami. Igen, csírák vagyunk. Te is. És te is. (Kemény & Kondor: Értetek teszem)

• De most akkor mi van a pénzzel?
• Mondtam anyának, hogy egy régi haversrác vagy, akinek segítségre van szüksége.
• Haversrác? Még életünkben nem beszéltünk…
• Most akkor inkább fizetnél? Hozzam az árlistát?
• Micsoda? – hördültem fel, és kedélyesen ölelésre tártam a karom. – Egy ilyen régi havernak? Keblemre, haver!
• Azért túlzásokba ne essünk. (Bessenyei: Az első csók és egyéb démonok)

Nagyon furák az emberek – állapította meg. – Egész palotákat építenek fel, de nem lakik bennük senki. (Kirschner: Szörnyek és ketrecek)

Minden olyasmi, amely kilóg a világegyetem bazi nagy szabálykönyvéből, csak trükk, semmi egyéb. (Lauer: Mindenvörös)

Világháborús, túlélős, összefogós.

A Stolowitzky család az egyik leggazdagabb volt Varsóban. Palotában éltek, az elithez tartoztak, vasúti gyáraik voltak. Jacob és Lydia nagy szerelemben is éltek, amit egyetlen gyermekük, Michael születése tett teljessé. A kisfiúnak mindent megadtak, és dadát is gondosan választottak. Ám ahogy a náci rezsim hatalma nőtt, a zsidó családnál kevesen akartak már dolgozni. A katolikus Gertruda azonban elvállalta a feladatot, és új családra, otthonra lelt náluk. Így amikor Jacob a családi vagyont igyekezett menteni Párizsban, a nácik által lerohant otthonban és a menekülésben Gertruda lett a kis család védelmezője. A törékeny Lydia halálakor esküt tett, Michael túléli, zsidónak neveli, vigyáz rá. Erre tette fel az életét, és az Exoduson így ő lett az egyetlen utas, aki nem zsidóként indult Izrael felé. De hogy eddig eljuthassanak, egy másik ember is kellett. Egy SS tiszt, aki zsidó nőt vett el, és segített a felesége népének, ahogy tudott.

Nem gondoltam volna, hogy sok újat lehet mondani az Exodus történetéről. Arról a hajóról, a rajta utazókról Leon Uris olyan monumentális, megrázó regényt írt, hogy el sem tudtam képzelni, mit lehetne ahhoz hozzátenni.

De most itt van ez a Ram Oren regény, ami teljesen más oldalról közelít. Bár az Exodus jelenti a reklámja nagyját, ez igazából nem annak a hajónak és utasainak regénye. Itt Gertruda, Michael és Karl Rink története bomlik ki.

Egy megtörtént sztori, aminek Oren nagy alapossággal járt utána. Amit tudott, kinyomozott, interjúzott, utána olvasott. De van annyira rutinos szerző, hogy mindez nem megy a történetiség rovására. Hitelesnek érezni, ott a tény anyag, a megszólaltatott emberek, de mindeközben tökéletesen olvasható regénynek is. Ha valaki nem ismeri az eredet sztorit, nem tudja a dokumentum jellegét, akkor is nagyon élvezheti, és nem fogja zavarni a történelmi hitele és dokumentumai, annyira beleillenek az elbeszélésbe.

Az alap témák között ott a holocaust, ott a sok szenvedés, a sok igazságtalanság. De abban is valami újat mutat a szerző, hogy nem engedi meg egy pillanatra sem, hogy elmerüljünk ebbe a fájdalomba, hogy a tragédiára hangolódjunk rá. Mert ő a túlélés történetét írta meg. Nem a szenvedésen, a veszteségeken van a hangsúly, hanem a szereteten, ami mindenen átsegített. A bátorságon, kitartáson, a túlélésen. Így minden leírt borzalom ellenére pozitív a hangulata is.

De ettől még meg fog ütni nem egy dolog, ami ezekkel az emberekkel történt. A holocaust borzalmait nem kell ecsetelnem, Oren sem teszi. Nem ezzel hat. Ami engem legjobban ledöbbentett, hogy amikor Michael az öröksége nyomába eredt, mennyire nem jutott semmire. Milliókat rejtett el a családja, házaik és birtokaik voltak Lengyelországban, egy műkincsekkel teli palota. Svájci bankszámlákon milliók. És hiába volt ő az egyetlen túlélő, a végrendelet szerinti örökös, egyszerűen nem kapta vissza az örökségét. Hozzá kell tennem, Oren itt is a reményt találja meg. Michael épít magának saját életet, megélhetést.

Ez a könyv tele van emberi nemességgel, bátorsággal, kitartással. Ahogy Gertruda szereti azt a kisfiút, ahogy életben tartja tűzön-vízen át, ahogy Karl a rossz rendszert felismerve segít. Vagyis, igen, lehetett még mit mesélni az Exodusról és utasairól.

Oren: Gertruda esküje - Mint dokumentumregény: 95% regényes, de tényekkel, fotókkal. Értelemre, érzelemre is hat.

Szubjektíven: 95% teljesen mást vártam, de nagyon megfogott. Megható, felemelő, tragikus.

Egy lista már volt a témában: Link.

5: Moran: Nofertiri - az ókori Egyiptom egyik leghíresebb asszonya volt. Mi a mellszoborról ismerjük leginkább, ami mai napig őrzi kivételes szépségét. De Nofertiri királyné is volt, férje hű támasza. Az életén keresztül megismerhetjük az egyiptomi történelem egyik legizgalmasabb időszakát, és a fáraót, akt nagyon ki akartak később törölni az emlékezetből, de fennmaradt az emléke, és a feleségének is hála, tudunk róla. Moran egyszerre ír történelmi regényt, és egy nő portréját. Aki okos volt, hűséges, nem csak szép.

4: Tóibin: Brooklyn - ahogy ifjúsági regényt illene írni történelmi környezetbe. A borító már súg, ebből készült a Saoirse Ronan film, aminek köszönhető, hogy magyarul is megjelent a regény. Eilis fiatal ír lány, akire otthon nem vár semmi. Szegénység van, nulla lehetőség. Nővére segítségével Brooklynba költözik, ahol szép lassan minden a helyére kerül. Lesz egy jó állása, iskolába jár, és az olasz Tony személyében a szerelem is az életébe lép. Ám mikor testvére meghal, hazautazik, és itt is nyílnak lehetőségek. Átveheti a nővére állását, itt is felbukkan egy fiú, aki meg tudná dobogtatni a szívét. Melyik életet válassza? Érzékeny karakterrajzok, és az ír, amerikai hétköznapoknak is érzékletes rajza az 1950-es évekből. Ahogy Eilis a saját lábára áll, életet épít magának, szerintem minden mai lánynak inspiráló lehet.

3: Dumas: Ascanio - Firenze és a reneszánsz. Nagy kedvencem mindkettő, sok művészettel megfűszerezve, és egy igazi, romantikus kalandregénybe ágyazva. Cellini a korszak egyik zsenije. Ötvösművész, akinek kupái legalább olyan híresek, mint szobrai. Egyik nap új szobrán dolgozik, amikor felfigyel a szomszéd lányra, akibe ismeretlenül is beleszeret, és akiről szobrot kezd formázni. Ám kedvenc tanítványa, a fiatal Ascanio is e lányba szeret bele, és a lány az ifjú érzelmeit viszonozza. Cellini félretéve saját szerelmét, a pártfogójuk lesz, ami rájuk is fér. Mert egy féltékeny nemes lady mindent megtenne, hogy tönkretegye őket. Kalandos, vannak benne fordulatok, és nagyon jó karakterrajzok. A reneszánsz zsenijének Leonardót szoktuk nevezni, de itt felvillan egy másik korszakos zseni portréja, aki szintén megérdemli, hogy ismerjük a nevét.

2: Fiorato: Bíbor és csont - egy gyönyörű, fiatal lány akar öngyilkos lenni Londonban. Hányatott sorsú lány, akit a megélhetés az utcára kényszerített. Most terhes, és nem látja, hogyan élhetne tovább. Egy gazdag nemes menti meg, aki befogadja, és a modelljévé teszi, miközben kiműveli. Művész és múzsája Firenzébe költöznek, ahol hamarosan egy sorozatgyilkos kezdi áldozatait szedni. Mikor hősnőnk szerelmes lesz egy beépített rendőrbe, szembe kell néznie azzal, jótevője álarca mögött mi rejlik. Fiorato nagyon jó mesélő. atmoszférát teremt, valósággal bele lehet veszni a regényeibe. Most is elragad a viktoriánus Londonba, Firenzébe. A szereplői mélyek, tele vannak érzelmi és értelmi lehetőségekkel. Ebben a kötetben imádtam, ahogy a művészet és a sorozatgyilkos szál összekapcsolódik. Komolyan bajba is lenné, ha a kedvenc Fiorato regényem meg kellene nevezni. Ez lenne az egyik, ami esélyes lenne a címre.

1: Krantz: Örökölt szerelem - három generációs családregény egy kötetben, amiben megfér egymással a művészet, a világháború, nagy szerelmek, a divatvilág is. A történet elején egy fiatal, zsidó származású lány érkezik Párizsba. Csinos, meg kell élni, modellkedni kezd. Ám Maggie beleszeret a stílusát kereső festőbe, Mistralba. A férfi, miközben szenvedélyes viszonyuk is lesz, egy nagy sorozatot fest a lányról. Egy amerikai örökösnő felfigyel rá, és a férfi a pénzt választja a szerelem helyett. Maggie új életet kell, hogy kezdjen. Évekkel később saját divatházát vezeti New Yorkban, és az egyik legsikeresebb modellje a saját lánya. Teddy egy sorozat kedvéért repül Franciaországba, és találkozik Mistrallal. Mintha a történelem ismételné magát. Évekkel később Fauves, Teddy és Mistral lányas szembesíti az apját háborús bűneivel. A regény pörgős, izgalmas, és jó érzékkel használja a történelmet is. Imádtam, hogy a bohém Párizs megelevenedik. Szerettem a New York-i divatvilág harcait benne. E regénynek még a szerelmi szálai is lekötnek, mert érzelmileg felépítettek, nem nyálasak, de facsargatják az ember szívét. Ha már szívtörés... ahogy Julien Mistral bocsánatot kér a bűneiért a lányától, az egyetlen módon, ahogy képes rá... már attól potyognak a könnyeim, ahogy eszembe jut. Nem  mellesleg egy jó minisorozat is született a regényből.

Szabadító akciós, drog kartelles, jóvátevős.

Sophie visszakapta a fiát, de ettől még nincs rendbe az életük. Albert addig nem hajlandó megbocsátani az anyjának, amíg nem szabadítják ki Lothart is a fogságból. Sophie ehhez halvány reményt fűz, az is csodával ért fel, hogy a saját fiát ki tudta szabadítani a kolumbiai drogkirály karmaiból. Sokkal jobban aggasztja a német drogkirály, és egykori szerelme, Hector akiket börtönbe akar juttatni. Veszélyes játszmába kezd, remélve, mindhárom célját eléri. Közben Hector egy olasz kolostorban rejtőzik, és megmaradt embereivel azt tervezi, hogyan vághat vissza, és szerezheti vissza a fiát. Lothar és Jens igyekeznek túlélni, bármivel is kínozzák őket. Jens is azon dolgozik, hogy a fiaként szeretett kamaszt biztonságba juttassa, bármibe is kerüljön ez neki. A szálak pedig lassan összeérnek.

Van egy indián népmese. Amely szerint mindenki vállán két farkas ül: a jó az egyik, a rossz a másik vállon. És az a farkas fog megnőni, amelyet az ember eteti. Miért mesélem ezt el? Mert ebből a meséből származik a regény címe. Amikor Lothar és Hector végre szembekerülnek egymással, beszélhet apja és fia, a fiú erre utalva kéri számon apjától az életét. Jó cím, a regény végével tökéletesen egybecseng, nekem tetszett. Csak maga a mese nincs benne a sztoriban, így aki még nem ismerte, most már képben lehet!

Mert eddig a Brinkmann trilógia arról szólt, hogy mit tesz az emberekkel, ha elkezdik etetni a rossz farkasukat. Kötetről kötetre Sophie és Hector egyre lejjebb süllyedtek, komoly bűnöket követtek el. A drog bizniszben máshogy életben sem maradhattak volna. De most a megváltást keresi mindenki, ehhez pedig a jó farkasát kell felhizlalni. Erre tesznek kísérletet a maguk módszereivel és áldozataival.

A cselekmény egyszerre pörög kellően, de mellette hagy időt is az eseményeknek kibomlani, és éreztetni a tettek súlyát. Négy fő szálon mennek az események: Sophie, Jens és Lothar, Hector és a korrupt rendőr, Thomas is ügyködik. Ármányok vannak, rajtaütések, átverések és a bírósági eljárásokat is van, aki igyekszik bevetni. A kiemelt szál Sophie története, de könnyen lehet, hogy nem az lesz az olvasó kedvence. Az enyém sem az volt: engem sokkal jobban lekötött Lothar és Jens vonala. De pont azért jó, hogy ennyi van, lehet választani. ÉS a végére minden szépen összeér…

Mert ez a zárókötet és a szálakat Söderberg remekül el is varrja. Mindenki elnyeri a jutalmát és a büntetést is. Annak megfelelően, melyik farkast etette végül.

Jó a karakterábrázolás. Ahogy az eseményeknek hagy időt a szerző hatni, az a szereplőket is formálja. Van, aki képes változni. Van, aki képes áldozatot hozni. De hogy jut odáig? A szerző azt s megmutatja, finoman, határozottan, de nem a cselekményt háttérbe szorítva, csak kiegészítve azt.

A regény hangulatágában a skandináv krimik örököse is, a szerző nevét látva talán nem lep meg senkit. A világképes komor, a karakterei esendőek és sokat szenvednek. De egy lényeges ponton azért eltér tőlük. Itt van remény. A skandináv krimik egy részétől az embernek kedve lenne eret vágni magán, itt viszont lehet hinni abban, hogy meg lehet menekülni.

Az első rész elment, a második annyira nem, de ez a zárlat kifejezetten tetszett.

Söderberg: A jó farkas – Mint krimi: 75% közel van a skandináv krimikhez, hangulatilag erős. Cselekményközpontú.

Szubjektíven: 70% kellően pörgős volt, tetszett, hogy minden szálat zárt. Kicsit érzéketlen.

- Lúzerek éjszakája: Agave, kicsit krimis, kicsit dráma, majd meglátjuk.

- Vezércsel: Metropolis, sci-fi.

- Drága kis szívem - 21. század, erre kíváncsi vagyok, milyen. Zsánerben is. Mire várunk link: itt.

- A tetoválás tolvaj - Művelt Nép thriller, amiből annyi csúszik, hogy erre kis esélyt látok.

Ha valami jóba még belebotlok a héten, vagy csúszó kötet érkezik, jelzem!

Január

28. Hunyady: Hollós vitéz - történelmi: 5/5

29. Morgan: Lázadók - YA kaland: 5/5

30. Lauer: Mindenvörös - posztmodern horror: 5/3

      Bowen: Holttest a könyvesboltban - krimi: 5/3,5

31. Kemény & Kondor: Értetek teszem - krimi: 5/5

Február

1. Higginson: Szerelem 5 lépésben - női: 5/4,5

2. Kirschner: Szörnyek és ketrecek - YA: 5/2

    Márton: A farkasok elnémulnak - guilty pleasure: 5/3

3. Bracken: Sötét örökség - fantasy YA: 5/2

    Bessenyei: Az első csók és egyéb démonok - YA: 5/5

Ezzel vége a januárnak, üdv február!

Kamaszos, szelleműzős, szerelmes.

Patrik 16 éves múlt, és keresi a helyét az iskolában, a társai között is. Nyáron sokat változott, és talán felfigyel végre rá Emma is, a lány, aki rég tetszik neki. De mielőtt randikon és az első csókon törhetné a fejét, fel kell dolgoznia a kutyája elvesztését. Majd azt, hogy mégsem távozott. Patrik látja Titán szellemét, és már attól kezd tartani, hogy bekattant. Eszébe jut, hogy otthon van egy lány, akit a környéken az anyjával együtt boszorkánynak tartanak. Mivel nincs mit veszítenie, és az anyján is egy különös betegség tör ki, felkeresi Lilit. Mire Patrik feleszmél, már nyakig van egy ártalmas kannibál lélek nyomában, aki az anyja szenvedését okozza, és akitől Titán az utolsó védelmi vonal, akinek lassan lejár a földi ideje. De hogy lehet összeegyeztetni a szerelmet és a démonvadászatot?

A YA alapvetően lányos műfaj. Elég csak arra gondolni, hogy a regények 95%-ában egy lány a főszereplő, aki majd beleszeret a minden téren tökéletes pasiba, akivel aztán boldogan él, amíg meg nem hal. Vagy amíg a szerző nem akar még egy bőrt lehúzni a sorozatról, és amíg nem születik ezért egy újabb, gyakran már gyengébb sorozat.

Így pláne meg kell becsülni az olyan történeteket, amelyek mások mernek lenni, és mégiscsak ebbe a zsánerbe tartoznak. Mint Bessenyei Gábor és Az első csók. Ami YA, amiben van természetfeletti szál is, meg kamasz problematika, de valami egészen más szín a palettán.

Már eleve az, hogy nem egy lány a főhős. Első körben az Útvesztő újszerűségét is az hozta, hogy nem egy újabb Katniss, hanem egy Thomas vállát nyomta a világ megmentésének súlya. Itt Patrik van, aki 16 múlt, nagyon kamasz és jól megírtan fiús. Érezni is, hogy egy férfi írta, és nem egy nő képzeli el, mit gondolhat meg érezhet egy fiú. Egyszerűen más a kettő, amit nem is igazán tudok elmagyarázni, el kell olvasni, hogy értsétek. A női szerzők másképpen lelkiznek, mint a férfiak, és a hősnőik is máshogy éreznek, mint Patrik. Az nem igaz, hogy a lányok esetében több az érzelem, mert Patriknak is mély érzései vannak, ugyanúgy gyötrődik az álomlány miatt, mint a lányok az álompasi miatt, csak éppen más az egésznek a hangulata meg a szempontrendszere. Ez nekem most kifejezetten üdítően hatott.

Jópofa, ahogy a természetfeletti megjelenik egy ennyire reális és hiteles történetben. Ötlet van benne, és mindkét oldalán mozgásban tudja tartani a szerző. Az iskolai első szerelem, az izgulás, a különféle osztálytársakkal a viszony, volt annyira érdekes, mint otthon a szellemek nyomába eredni.

Tetszett az is, hogy a vége is mer más lenni. Természetesen nem mesélem el, kivel mi fog történni, de nem az a lányosan rózsaszín és nagyon happy end lesz itt, mint amivel már Dunát lehetne rekeszteni.

Van a kötetnek humora, és ez a párbeszédekben is benne van. Kifejezetten élveztem Patrik és Lili csörtéit. De humoros karakterekből sincs hiány, a banyakör kifejezetten mosolygósra sikerült.

Sikerül a kötetnek kamaszosnak, átérezhetőnek maradnia, miközben jól kezeli a természetfeletti kalandokat is. Határozottan jó szórakozás volt. És zárt kötet, nem sorozatnyitány, de tetszett annyira, ha Patrik visszatér, belenézek, mi történik még vele.

Bessenyei: Az első csók és egyéb démonok - Mint YA: 85% humoros, eredeti a fiú szemszög és a történet is, a vége se szokványos.

Szubjektíven: 90% a természetfeletti és a kamasz szerelmi szál is jópofa, nekem tetszett.

Kamaszos, képességes, világmentős.

Suzume, a barátainak Zu már alig várja, hogy belevethesse magát a képességgel rendelkező fiatalok életének jobbításába. Gyerekként ő is azok között volt, akiket Liam és Ruby mentettek meg. De elköszönt tőlük, jelentkezett, részt vett az állami képzésben, hogy aztán a politikai hatalommal együttműködve kereshesse a jó megoldást. Hisz abban, hogy akkor lesz a gyerekek sorsa jobb, ha a kormánnyal együtt találnak ki valamit. Ám valaki fenyegetni kezdi, és az eskütétele napján rá is támad. Zu, aki az elektromosságot uralja, villámmal sújtja agyon a férfit, amiért tiltólistára kerül. Menekülnie kell, amiben két különös kamaszra számíthat csak. Roman és Priyanka magukkal viszik, és miközben Ruby felé tartanak, a lány előtt egy borzalmas összeesküvés képe bomlik ki. Nem lett jobb a pszi-gyerekek élete, továbbra is kihasználják őket, csak jobban rejtik. Itt az idő, hogy ő is felvegye a kesztyűt!

Ez a sorozat jókor és jó időben született meg. Amikor az Éhezők viadala miatt úgy jelentek meg a YA disztópiák sorban, hogy lehetetlenség volt mindet követni. A Sötét elmék lett akkora siker, hogy az egész trilógia kijöhessen, még magyarul is. Majd filmet is forgattak belőle, igaz, a divathullám után – kit lep meg, hogy nem is lett sikeres? De annyi történt a film miatt, hogy Bracken újra előszedte ezt a világot.

Így jöhetett egy új hős, pár évvel a korábban történtek után, akinek megint fel kell fedeznie a saját erejét, és meg kell mentenie mindenkit. Vagyis, egy újabb, tipikus YA disztópia, ami nem csak a sikeres sztorikat másolja, de az írónő saját sorozatát is leutánozza.

Nézzük csak a világot! Látszólag van fejlődés, a kormány igyekszik helyet és jogokat találni a pszi-gyerekeknek, akiket már nem zárnak internáló táborokba. De azért megtalálják a módját, hogy számon és rendben tartsák őket. Van egy hősnő, aki hinni akar ebben a rendszerben, megint. És bajba kerül, megint. A lázadó elemek mentik ki, megint. Míg velük menekül, nemcsak a saját erejét fedezi fel, de az egyik társába bele is szeret és viszont – ugyancsak, megint. Ha csak a cselekményt magát nézem, akkor ugyanazok az elemek ismétlődnek, mint az anyasorozatban. Nem is tudott lekötni, én konkrétan untam az egészet.

A világát annyival képes csak bővíteni, hogy kitalál egy nem is annyira titkos szervezetet, ami kísérleteket folytat, kihasználja a gyerekeket és gonosz. Vagyis, meg kell dönteni. Ez lesz Zu és Roman feladata.

Az eseményeket ugyan pörgeti, de nekem hiányzott mögüle az érzelmi oldal. Azért nem vagyok oda, amikor a hősnő hosszú oldalakon keresztül nyavalyog, de itt meg ennek az ellentéte valósul meg. Tudjátok, honnan derül ki, hogy Roman és Zu egymásba szerettek? Hogy egyik este együtt kísérleteznek a villámokkal, aztán spontán csókolózni kezdenek. Semmi előzmény, csak úgy. De Zu lelki fejlődése, ahogy felismeri a rendszer hibáit, ahogy harcossá érik, ugyanilyen. Egyik pillanatról a másikra, ívek nélkül. Nem tetszett így!

Az se, ahogy visszaerőszakolja az előző trilógia hőseit. Értem én, valahogy a korábbi olvasókat is be kell csábítani, de ez így nagyon béna. Eltűntek, meg kell őket menteni. Bracken olvashatna Árnyvadászokat, ott sokkal jobb megoldások vannak erre.

Nekem csalódás volt, és csak remélni merem, nem lesz újabb trilógia ebből. Nem kell.

Bracken: Sötét örökség – Mint fantasy YA: 40% új szereplők, de ugyanazok a konfliktusok. Érzelmileg is kevés.

Szubjektíven: 20% szerintem nagyon ismétli magát, a főszereplőt se szerettem meg.

- Morgan: Lázadók

A közösség szépen gyarapodik. Már egy kis faluban élnek, gazdálkodnak. Éppen ünnepségre készülnek, egyfajta szüreti bál lenne. Clarke boldog itt, csak Bellamy aggasztja kicsit. A fiú ugyan megtalálta a helyét a közösségbe, még tanácsosnak is megválasztották, ő mondja a beszédet is az ünnepségen, de még rémálmai vannak és szenved. Amikor megjöttek a fentiek, és agyon akarták lőni, kísérti. Most is azzal jött meg a vadászatból, hogy levél halmokat talált, amiknek nem kellett volna ott lennie. És mintha hangokat is hallott volna. De Clarke lenyugtatja, csak képzeli. A lány már azon mereng, milyen módon lehetne többet segíteni a fiúnak, hogy leküzdje a paranoiát.

Ám a bálon idegenek támadnak rájuk. Ellopják a terményeik, ölnek is, és sokukat elrabolják. Az elvittek között van Octavia is, és Wells, Glass is. Bellamy legszívesebben rohanna utánuk: nem elég, hogy igaza volt, egyszerre elvesztette mindkét testvérét. Clarke-nak bűntudata van. Ha hisz a fiúnak, nem azt hiszi, hogy paranoiás, készülhettek volna és megvédhették volna maguk. Ő is menni akar vele. Luke is visszatarthatatlan, hiszen Glass a mindene. Már rendbe jött annyira a lába, tud velük haladni. Pár önkéntessel a csapat elindul.

Hamar feszültségek is lesznek - Paul az egykori őr nem bírja elviselni, hogy Bellamy parancsol neki, aki fent az űrben hozzá képest egy senki volt. Clarke igyekszik csitítani a fiúkat, de nehezen megy, mert fél attól, mit gondolhat róla Bellamy. Ugyan a fiú kedves vele, és egyszer úgy tűnik, minden rendbe köztük, de aztán megint elmérgesedik a helyzet.

Ami rosszabbodik, amikor megtalálják az emberrablók táborát. Bellamy titokban bement felderíteni, és megtalálta a fegyverraktárt. Neki már kész terve van: elviszik a fegyvereik, a robbanószereikkel aláássák a védőfaluk, majd kimentik az embereiket. Clarke és Paul szerint ez túl kockázatos, ők előbb tárgyalni akarnak. Az ő csoportjuk legyűri a többieket, Bellamy még bilincset is kap, és Clarke árulása különösen fáj neki. Követet választanak, aki bemegy az emberrablókhoz, Bellamy szerint bármennyire is felesleges ezzel próbálkozni.

Közben az emberrablók között a társaik igyekeznek túlélni. Kiderül, ők egy olyan szekta, akik a világ pusztulása óta így élnek. Elveszik másoktól, ami kell, hogy életben maradjanak, míg nem találnak egy olyan helyet, ahol letelepedhetnek. Minden a Földtől függ - ők abban hisznek, hogy nem szabad szennyezni a bolygót, és minimális hatással kell lenni a környezetre. Van, amivel Glass egyet is tud érteni. A vezető, Soren is felfigyel erre, és maga mellé emeli a lányt. Ám amikor Glass megérti, mit várnak tőlük igazán - egy párosodási szertartáson mindenkinek kijelölnek egy helyi párt, akivel gyereket kellene nemzenie és így növelnie a csoport számát - már a szökésen kezd dolgozni. Wells is játssza az engedelmes szolgát, amíg a menekülés útját keresi. Összebeszélnek Glass-szal, hogy éjjel, még a párosodás előtt szöknek. Jöhet velük a többi fogoly közül bárki. Aminek O örül is, hiszen nagyon összebarátkozott itt egy lánnyal.

Közben Clarke és a kintiek rábukkannak a követük fejére egy karón. Paul menekülne haza, mindenkit itt hagyva. Clarke azonban erre képtelen. Luke és a társaik közben kiszabadítják Bellamyt, ők már elhozták a fegyvereket is, és készek Bellamy tervét követni. Paul is szembesül ezzel, rájuk parancsol, hogy hazamennek. Clarke most Bellamy oldalára áll, és Paul lesz az, akinek mennie kell.

A bombák ledöntik a falat, de vele a csoport búvóhely is instabillá válik. Gyorsan mentik az embereket, ami könnyen megy, hiszen a szökés is erre volt időzítve, így tulajdonképpen mindenki kifelé tartott már. A szeretteikre találva indulnak haza, kiegészülve a szektások más foglyaival, és azokkal, akiket nem sikerült agymosni.

Hazaérve Bellamy egy dombra hívja Clarke-ot magával. Itt szeretné felépíteni a közös otthonuk, megkéri a lány kezét. Az eljegyzési gyűrű Clarke családjának régi öröksége: Bellamy már a szülőktől is kért engedélyt, ők már megadták. Clarke boldogan mond igent.