Nyomozós, börtönből kijuttatós, régmúlt ügyeit felderítős.

Amos Decker megkezdi a munkáját, mint az FBI civil segítője. Éppen utazik, amikor egy rádióhír felkelti a figyelmét. Melvin Mars kivégzését felfüggesztették, mert egy másik halálraítélt bevallotta Melvin szüleinek meggyilkolását, amiért a férfit elítélték. Amos emlékszik rá, mér az egyetemi ligából: ha nincs az ügy, a fiatal Melvin NFL sztár lehetett volna. Meggyőzi a csapatot, hogy Melvin ügyében kezdjenek el vizsgálódni. A helyszínre érkezve több minden is szemet szúr nekik: a gyilkosságot bevalló Montgomery körül valami nem stimmel, valaki lefizette? Melvin szülei nagyon rejtőzködve éltek, még egy fotó sem maradt róluk. Mi elől bujkálhattak? Nagyon úgy néz ki, valaki csapdába csalta a fiuk, míg most a szabadulásáért ténykedik. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és a szálak sokkal mélyebbre nyúlnak, mint amit a kezdetekkor el tudtak képzelni.

A végén még örülni fogok, hogy a General Press átvette a David Baldacci regények megjelentését. Ugyan puha fedeles kiadások jönnek, de rendszeresebben, mint az Európa kiadványai. Ha jól számolom, akkor viszonylag rövid időn belül ez már a 3. regény, amit kiadtak a szerzőtől.

Az Amos Decker sorozat második kötete a Végső fázis, ami a szerző szokása szerint lazán illeszkedik sorozatba, az ügy teljesen önálló, így az is értheti és olvashatja, aki most találkozik először Decker személyével. Aki olvasta az előzőt, neki annyi plusz lesz, hogy az a kevés utalás, ami Decker családjára és a meggyilkolásukra vonatkozik, érthetőbb lesz. De aki azt nem olvasta, annyi az utalás, hogy ők is értsék a történteket.

A középpontba megint Decker áll, aki még mindig különleges egy figura. Sok vonását magán viseli a tipikus Baldacci hősöknek: nagyon erős az erkölcsi mércéje, az igazság kiderítése küldetés a számára. Nagyon jó nyomozó, speciális készségekkel. Egykor sztársportoló volt, és egy baleset különlegessé tette a memóriáját. Jó ember, kissé különc, de ettől csak színesebb a figura.

Érdekesnek találtam, hogy bár csapat szerveződik, a fókuszt nem velük osztja meg a szerző. Van két új csapattag a korábban megismert újságíró és FBI ügynök mellé, de róluk alig tudunk meg valamit. Ellenben Melvin Mars, akinek a szabadulásán, majd a köré épült összeesküvés felgöngyölítésén dolgoznak, előlép mellé főszereplőnek. Szintén egy kemény, erős értékrenddel rendelkező férfi, aki megtestesíti a Baldacci ideált.

A szerzőnek a szerelmi szálak nem mennek, nem is nagyon erőlteti őket, ellenben a férfias barátságok és megható pillanatokban otthon van. Ezt használja most is, és partneri, baráti viszonyt épít a két főszereplője közé, ezzel adva érzelmi hátteret a történetnek.

Ahogy az előző Decker nyomozás, ez is erőteljesen krimis. Bizonyítékok, vallomások, elméletek köré rendeződik a cselekmény, amit a végére az akciós szálak is kiegészítenek. Baldacci szokás szerint okos történetet rakott össze, ami szórakoztató, fordulatos, és jó messze vezet az eredeti konfliktustól.

A stílusa is a szokott, filmszerűen pörgő, olvasmányosan realista.

Már csak arra leszek kíváncsi, a kiadó kezdi a Will Robie történeteket, vagy Decker folytköv?

Baldacci: Végső fázis – Mint krimi: 95% fordulatos, izgalmas, érdekes karakterekkel, végig pörgősen.

Szubjektíven: 90% szeretem az állandó karaktereit, jó az ügy, illik a szerzőhöz.

• Miért akadékoskodtak a jogászok?
• Komolyan kérdi? Hát mert a beteg nem tudott a kórháznak írásbeli hozzájárulást adni a vizsgálathoz.

Maura felnevetett elképedésében.

• Írásos hozzájárulást akartak egy múmiától?
• Ha az ember ügyvéd, akkor mindent szeret lepapírozni. Akkor is, ha a páciens néhány ezer éve halott. (Gerritsen: A múmia)

Amikor az ember meghal, önmaga angyalparódiája lesz. (Kukafka: Lány hóban)

• Nos – szólalt meg – mit gondoltál Pike Hollow lakóiról?
• Hát, nem erre esne a választásom, ha egy kellemes helyet keresnék, ahol eltölthetem a nyugdíjas éveimet. (Child: Farkashold)

• Mióta élsz Prágában?
• Húsz éve.
• És mivel foglalkozol?
• Fordítóként dolgozom, bár jobban értek németül, mint csehül.
• Milyen csodálatos! És min dolgozol jelenleg… Schilleren? Peter Stamm-mon? Sebald új kiadásán?
• A Bosch erőgépek működési kézikönyvén. (Perry: Melmoth)

Szavaink bizonyos értelemben valódiak. Világokat képesek teremteni, és el is tudják pusztítani őket. Élük van, akár a késnek. (Alderman: Engedetlenség)

A legfőbb tanulság mindebből, felség – mondta a legidősebb törpe –, az északi boszorkányok szándéka mindig ugyanaz, de minden korszakban más tervet eszelnek ki, hogy megvalósítják. (Lewis: Az ezüsttrón)

Minden változás nehéz. Az emberek évekig megmaradnak egy munkahelyen, mert nem mernek lépni. A gyermekkori pajtásaikkal járnak össze, akiket már rég kinőttek, de egyszerűbb őket megcsörgetni, mint új barátokat szerezni. (Bonnier: Svédcsavar)

Mivel már anyja meghalt, egyetlen ember volt az egész világon, akit őszintén gyűlölt: a nővérét. Nem kedvelte sógorát és ötéves unokahúgát sem, és nem voltak barátai. (Jackson: Hill House szelleme)

Túlélős, személycserés, kosztümös, romantikus.

Hetty a Jervis családhoz kerül kislányként, ahol az egyetlen gyermek, az örökösnő Clemency cselédlánya lesz. Már kiskamasz, amikor rádöbben, hogy Clemency a féltestvére: az apjuk közös, csak amíg Clemency törvényes gyermek, ő fattyú. Nincs is sok öröme az életben, könyvmoly és azt tervezi, Clemency angliai esküvője után beáll ápolónőnek. A Lusitania fedélzetén mennek át Angliába, és a családból egyedül Hetty éli túl a hajó pusztulását, akit kimentői összetévesztenek Clemencyvel. A lány átveszi húga személyazonosságát, és kész hozzámenni annak vőlegényéhez, aki neki is tetszett. Lord Hugo pénzért nősül, a két lány nagyon hasonlít is, nem veszi észre a cserét. Hetty igyekszik megszerettetni magát, boldog lenni, de a család szegény barátja, Julia, aki magának akarta a lordot, megnehezíti az életét.

Ha ilyen lenne minden romantikus regény, akkor jobban szeretném a zsánert. Ha rövid akarok lenni, akkor ebben rendben van a cselekményvezetés, a stílus és a karakterisztika is. Azért nem cserélném le rá a kedvenc thriller vagy történelmi regényeim, de szórakoztató olvasmánynak találtam.

Mindezt úgy, hogy az egyik legnagyobb romantikus zsáner az alapja: a szerepcsere – ami a komédiákban is nagyon megy, de itt a romantikáé a főszerep, nem a nevetésé. Szerencsére Eden úgy pörgeti a cselekményt, hogy a klisé alap ellenére is érdekes, fordulatos tud maradni, és a drámai pontok ellenére is szórakoztató.

Értelmes, jól felépített cselekménye van a regénynek. Ha nem is pörgősen, de bőven történnek benne események és fordulatok. Nem a romantikus regények alapszerkezetét használja – vonzalom, szerelem, konfliktus, nagy gesztus, békülés és happy end – ennél sokkal jobb és eredetibb ötletei vannak. Nem a szerelem a fő szál – sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor annyira angolosan komoly és hideg a szerelmi szál, hogy nem is nagyon tudnám szerelmesnek nevezni, nyálasnak meg főleg nem. Vannak érzelmek, de semmi romantikus gesztus vagy szenvedély. Helyette van bőven ármánykodás és belülről megélt érzelmi hullámzás.

A történelmi hátteret okosan használja a szerző. Nem történelmi regény, de a történelmi háttér hiteles. A Lusitania veszte valóban megtörtént, ahogy a háború borzalmait is értelmesen beépíti a cselekménybe, amennyire a regénybe kell. De az angol birtok helyzete, az amerikai újgazdagok világa – mind-mind egy romantikus, fényűző, romantikus játékszín, amit egy élő történettel tölt meg az írónő.

Tetszett, hogy a szereplői sem azok a nyálregény hősök, akiknek az a legfőbb gondjuk, hogy megszerezzék a kiszemelt partner szerelmét. Emberiek, gyarlóságokkal és hibákkal. Hetty szerethető figura, egy olyan nő, aki kezébe veszi a sorsát. Lord Hugo az igazán érdekes, mert ő változik legtöbbet a cselekményben. A regény elején egy jóképű, de belülről elég sekélyes arisztokrata. Hetty vonzódik hozzá, de ahhoz, hogy a házasságukban szerelem legyen, tulajdonképpen fel kell fordulnia a férfi életének és sokat kell változnia. Van egy jóképű, okos, de felületes testvér, egy ellenséges, ármánykodó sértett nő és még sorolhatnám. Kevés vonással is jellegzetes karaktereket hoz létre Eden.

A fülszöveg szerint Eden tucatnyi regényt írt, szívesen olvasnék tőle mást is!

Eden: Az amerikai örökösnő - Mint romantikus: 80% a zsánereket megtölti izgalmas karakterekkel, olvasmányos.

Szubjektíven: 70% van elég cselekménye, nem nyálas, bírtam a hősnőt is. Tetszett.

Gyerekes, kalandos, varázsvilágos, helyesen cselekedős.

Eustace a narniai kalandok után vissza kell, hogy térjen ősszel az iskolába. Nem érzi jól magát ott, kívülálló, és az iskolában az erősek rendszeresen bántják a hozzá hasonlókat. Jill is ilyen lány, aki most a fiúval kénytelen menekülni az iskolai zsarnokok elől. Eustace nosztalgiázik is, hogy bár abban a másik világban lehetne… Jill nem neveti ki, hisz neki, és együtt kérik Aslan segítségét. Át is jutnak Narnia földjére, ahol feladatot kapnak. Caspian fia, Rilian 10 éve eltűnt, nekik kell hazahozniuk. Aslan jeleket mond a lánynak, melyek segítik a küldetést. Bele is vágnak, és segítőjükül egy narniai flanga, Borongány szegődik. Útjuk során eljutnak az Alsó Világba, szembeszállnak egy boszorkánnyal és megtörnek egy átkot is.

Jó régen volt már, hogy Narnia regényeket olvastam. Pedig, része a klasszikus gyerekregény kánonnak, ahogy a nagy fantasy világok között is helye van. Addig jutottam, ameddig a megfilmesítés, vagyis az első 5 kötet. Most előszedtem a maradék kettőt, az elsőt ki is végeztem gyorsan. (Nagyon gyorsan olvashatóak a regények.)

Az ezüsttrón sok tekintetben a klasszikus meséket idézi. Van egy lenyűgöző mesevilága, a szereplőivel könnyen azonosulnak a gyerekek, és kalandos, színes az egész, tele pozitív üzenetekkel. Különben ez a rész is nagyon adja magát filmesítésre. Talán lesz is?

De ne szaladjunk ennyire előre! Ahogy Lewis szokta, most is lazán kapcsolódnak egymáshoz a kötetek. Aki ezzel kezdené a Narnia világ megismerését, gond nélkül belevághat itt is. A cselekmény, a szereplők, mind megismerhetőek innen. Akinek mondjuk, van előismerete, pár utalást jobban megérthet, és onnan kap pár plusz poént, de az is mindent érteni fog, aki nem olvasta az előző két részt, bár leginkább az előzőre vannak benne utalások.

A mesesorozat hatodik kötete ez, és Lewis most is tud bővíteni Narnia világán. Egy új tájra vezeti el a szereplőit, az Alsó Világba. Itt vannak új lények, új ellenség, új városok és tájak. Ahogy Lewis jó barátja, Tolkien, Lewis is nagyon színesen, képszerűen teremtett új világot, ahova elviszi magával az olvasóit.

A gyerekekre váró kalandok gyerekkalandok. Szórakoztatóak, színesek, de elsősorban a fiatalabb olvasóknak vannak szánva. Mivel a cselekmény pörög, én is gyorsan haladtam vele, csak éppen én előre ki tudtam számítani, hol és mik lesznek a csavarok. Én már akkor kitaláltam Rilian herceg személyazonosságát, amikor a gyerekeknek eszébe se jutott. Rutinos, felnőtt olvasó szerintem már ráismer az első megjelenésekor, pedig erre van kihegyezve a regény csavarja. De gyerekkönyv, és szerintem náluk működni is fog.

Nagyon pozitív a regény üzenete. Jó és Rossz harca van ebben is, és diadalmaskodik a Jó. Olyan erényeket ünnepel, mint a barátság és a bátorság, az összetartás.

Egyszerre tetszett és utáltam, ahogy Lewis a gyerekszereplőit kezeli. Gyerekek, hibáznak, tényleg hitelesek Narnia mesehős szereplői mellett. De akkor is az agyamra ment, ahogy pont az emberszerűségük miatt annyit bénáztak…

Most is ki lehet venni belőle a keresztény mitológiára az utalásokat, de ebbe inkább nem megyek bele. Én szívesebben olvasom gyerekkönyvnek, mint rejtett üzenetet keresek benne.

Nem bánom, hogy elővettem, korrekt gyerekkaland, de a sorozat végére még erőt gyűjtök.

Lewis: Az ezüsttrón – Mint gyerekkönyv: 95% komplex a világa, kalandos, tanulságos, és tényleg gyereksztori.

Szubjektíven: 85% tetszett, aranyos, de felnőtt fejjel nagyon kiszámíthatóak a fordulatai.

5: Hill: Mrs. Kennedy és én – Hill testőri feladatokat látott el Jackie Kennedy mellett, aki a fél világra, de az ügynökre is hatással volt. Mellette volt, míg first lady volt. Szeretettel emlékezik vissza rá, és mond anekdotákat az együtt töltött időről. A kötet érdekessége, hogy nem a dallasi eseményekre, hanem az asszonyra van kihegyezve. Olvasmányos, klasszikus visszaemlékezés, jó képanyaggal.

4: Larson: Az Ördög a Fehér Városban – 1893, Chicago. Két esemény forgatja fel a város életét, alig pár háznyira egymástól: az egyik a világkiállítás, a másik az egyik első sorozatgyilkos az ország történelmében. A szerző párhuzamosan meséli el a két történetet, melyek igazából csak annyiban kötődnek egymáshoz, hogy ugyanabban az időben, ugyanabban a városban egyszerre épült egy építészeti, látványos csoda, és egy horror motel. Regényszerűen van elbeszélve, de nagyon sok tényanyaggal, tárgyilagosan. Jó a képanyaga is, és profin megmutatja az ember kétarcúságát: az építőt és a pusztítót.

3: Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól – riportkötet Észak-Koreáról. Több ember sorsát leköveti, többféle életutat bemutat. Ami közös bennük, hogy európai aggyal felfoghatatlan, ami ott történik. Az életutakon keresztül a kultúrát, társadalmat és a történelmet is megismerhetjük. Regényszerű, filmszerűen pergő eseményekkel, de sokkal több és szélesebb anyaggal, mint a múlt héten emlegetett hétnevű lányban. Számomra az a legemlékezetesebb kép, amikor a menekülő lány rádöbben, hogy Kínában a kutyák jobb ételt kapnak, mint ő otthon tanárként. Brutális.

2: Hillenbrand: Vágta – ha humorizálni akarnék, azt mondanám, ez a regény az amerikai Kincsem története. De Seabiscuit saját jogon is megérdemli, hogy emlegessem. A gazdasági világválság idején egy országnak adott reményt és erőt. A rossz felépítésű, kicsi, látszólag teljesen esélytelen lovat nem lehetett legyőzni. Hillenbrand regényszerűen felépíti a ló történetét, de közben megismerteti velünk a korszak történelmét, gazdaságát, a szereplő emberek életútját. A sport izgalma és a korszak hangulata is kipipálva. Vannak képek is benne, és sokaknak ismerős lehet a filmből is.

1: Blakeslee: Az amerikai farkas – a farkas egykor az Egyesül Államok jellegzetes állata volt. De a mezőgazdasági lobbi elérte, hogy nem maradt az állatokból az eredeti lakóhelyükön. A Yellowstone Nemzeti Park kezdett egy visszatelepítési programba, ami nem várt sikert hozott. Turistakedvenc lett a Null-Hatosnak nevezett egyed, egy nőstény, mely uralkodó falkát tudott alapítani a saját területén. A vadászatok, a kölykök nevelése, a falka kordában tartása – minden készség a mancsában volt. A történet leköveti a program történetét, regényesen a kiemelt farkas életét (nagyon kalandregényes), valamint a programmal kapcsolatos érzéseket és ellenérzéseket is. Odafigyel arra, hogy minden szemszögből objektív legyen. Ugyanúgy meg lehet érteni a kötetből, a farkasokért rajongókat, mint az ellenségeiket. Képek is vannak benne, és nagyon olvasmányos a szövege is. Az ember kedvet kap tőle, hogy maga is elmenjen farkaslesre. (A bécsi állatkertben próbálkoztam ezzel, de nem láttam egy egyedet sem. Kár, hogy a Yellowstone annyira messze van…)

Nyomozós, rejtélyes, sorozatgyilkosos, farkasemberes.

Jeremy Logan a középkorról ír történelmi kötetet, de hosszú ideje nem sikerül befejeznie. Ezért úgy dönt, elmegy egy vidéki alkotótáborba, ahol befejezi a munkát. Ám egykori barátja, egyetemi évfolyamtársa felkeresi, és a segítségét kéri. Jessup vadőrként dolgozik itt, és az erdőből holttestek kerülnek, brutálisan összemarcangolva. Szerinte nem medve, nem farkas, valami más van mögötte. Az emberek már vérfarkasokról suttognak, és él a környéken egy elvonult család, akiket hagyományosan ezzel gyanúsítanak. Logan rejtélykutatóként már sok mindennel foglalkozott, talán segíthetne itt is, hogy ne koncolják fel ártatlanul a családot, és olyan nyomokat is észrevehet, amit más nem. Logan kíváncsi lesz, beleássa magát a témába, és nem csak az erdő titkait, de egy tudós kísérleteit is leleplezi.

A Child & Preston szerzőpáros jegyzi az egyik kedvenc krimi sorozatom, a Pendergast nyomozó eseteit. De a szerzők külön is aktívak, még saját sorozataik is vannak. Lincoln Child egyik ilyen önálló munkája a Jeremy Logan sorozat, melyet, újabb rossz szokásomhoz híven, nem az elején kezdtem el.

A Farkashold már az ötödik kötete a sorozatnak – magyarul a negyedik, ami megjelent. (Bosszant is, hogy még egy sorozatra akadtam, amit nem sorban és teljesen adnak ki. Miért kell részeket kihagyni?) De sokat mond, hogy minden előismeret és az előző kötetek nélkül is tökéletesen értettem és élveztem a cselekményt.

A részek, nyomozások önállóak, a szereplő magánélete, ami a háttérben lineárisan halad előre. De arra is van annyi utalás, hogy lehet érteni mindent, a karaktert is úgy kezeli a szerző, hogy nem vár el tőlünk előismeretek, ismerkedhetünk dr. Logannel innen is.

A krimi része az a típus, vagy inkáb nagyon hasonló, mint amit a Pendergast történetekben is szeretek. Van egy rejtély, valami, ami egy kis természetfeletti is szerepet kap. De nem fantasy lesz, mert a realitást keresi Logan és vele Child is a látszatok mögött. Akit érdekel a likantrópia, a Hold hatása az emberekre, arról is sok mindent megtudhat a kötetből. Ugyanakkor a tudományos része mellett korrekt krimi is, melyben Logan két módszerrel jut közelebb a megoldáshoz: tudóshoz méltóan utána olvas a jelenségeknek, így megalapozza a mi felkészítésünket is az aktuális témába (ami most a Hold és likantrópia). Valamint, beszélget az emberekkel. Mivel nem rendőr, neki sokkal többen megnyílnak, és olyanokat is megtud, amit mások nem. A tudományos ismeretei, az emberektől megtudottak pedig elvezetnek egy elmélethez, amit akciós panelekkel tűzdelve leellenőriz.

Vagyis, a cselekmény pörög, zajlanak az események, miközben vannak olvasmányos tudományos részek is, hogy okosnak érezhessük a könyvet.

Ha valami kicsit hiányérzetes nekem, a főszereplő. Jeremy Logan. Nem is igen tudom megmagyarázni, miért, de nem igazán szimpatikus, pedig tipikusan olyan hős, aki ilyen regénybe kell. Okos, művelt, érzékeny. Talán az zavar, hogy ő is kapott a nyakába egy nagy magánéleti traumát, amitől olyan nyomorult is szegény? De az is lehet, hogy csak nagyon Pendergast van a fejemben, és ő sokkal karakteresebb, mint dr. Logan.

De összességében jó kis krimi, jól felépítve – keresnem is kell az előző részeit…

Child: Farkashold – Mint krimi: 75% gyors, érdekes, szórakoztató, de hagy helyet egy kis misztikumnak is.

Szubjektíven: 70% tetszett, ahogy egy rejtély mögött a tudomány húzódik, a hős kevésbé.

Kamaszos, hősös, világot mentős, testvéres.

Luke 11 éves kiskamasz, aki megszállottan rajong a képregény hősökért, és az a legnagyobb álma, hogy egy napon belőle is hős válhat valamilyen remek képességgel. Pár évvel idősebb, a tanulásért és matekért lelkesedő bátyja nem is a kedvence. Hosszú idő óta először szerveznek közös programot, Zackkel a faházukban éjszakáznak, amikor Luke beszalad a WC-re. Mire visszaér, bátyja különös történettel fogadja: itt járt egy űrlény, adott neki 6 természetfeletti képességet, hogy mentse meg mindkettejük világát Nemeszisztől. Luke majd belepusztul, hogy nem ő lett a kiválasztott. De mivel bátyja egyedül nem boldogul, Luke tanítja ki, hogyan viselkedik egy hős, és még a küldetésekben is segít, míg próbálnak rájönni, ki az a Nemeszisz, és mik a Szupersrác kapott képességei.

Mégis, hogy akadt ez a kezembe, amikor nagyon más zsánerben keresem az olvasmányaim? Egyszerű. Rákattantam egy film beszerzésére, ami nálunk nem jelent meg, és ami Solomons regényéből készült. Ha már a film begyűjtése nehézkes, utána néztem a szerzőnek, és magyarul két kötete jelent meg. Zack és Luke két kalandja. Mivel éppen nagyon le voltak értékelve a Libriben, ezeket gyűjtöttem be és álltam neki olvasni.

És megállapítottam, hogy össze kell szednem a filmet is, mert bejön nekem Solomons humora!

A történet egy gyerekregény, de tele van csomó mindennel, ami miatt az idősebbeknek is szórakoztató lehet.

1: a rengeteg popkulturális utalás. Mivel régebbi a regény, nem teljesen a mai kínálatra utalgat, de így is tele van olyan képregényes utalásokkal, amelyeket a DC és Marvel univerzumok kapcsán jól ismerünk és megszerettünk. (Ok, DC fronton nálam nem az univerzum, hanem Nolan a mérvadó, de az itt emlegetett Batman történetekkel is elvoltam.) Ez most nagyon divatos, és a Marvel erre ráőrjítette a világot. Nem fogom tagadni, engem is. Már alig várom a Bosszúállók folytatását, de Marvel kapitányt is… és Luke ugyanilyen megszállott, alapos képregényes háttértudással.

2: pörög a cselekmény. Egy szuperhős, hát még a segédje, mindig elfoglalt és ez a testvérpáros folyamatosan benne van valamilyen helyzetben. Embereket mentenek, nyomoznak Nemeszisz után, és Luke még egy általa nem kedvelt lánnyal is barátkozni kezd, hogy megakadályozza annak a Szupersrác leleplezésére tett kísérleteit.

3: jó a humora. Nagyon sokat vigyorogtam rajta, mert sok mindent kipróbál a szerző. Helyzetkomikum, vicces beszólások, nyelvi humor – lehet válogatni, kinek mi jön be.

De mindezek mellett gyerekkönyv, nekik való szedéssel és olyan szereplőkkel, akikkel könnyű azonosulni. Nekik való nyelvezet, számukra is érthető humor és cselekmény.

A karakterek talán ezért egyszerűbbek is, de a humora ezt is feledteti. A Luke elmesélte történet beránt, sodor magával a narrációja.

Pozitív az üzenete, tetszett az ötlet, hogy nem az a srác a főszereplő, aki a szuper képességeket kapja. Hanem az öccse, aki az eszével és a tudásával maga is hős lesz.

Szórakoztató, humoros, ötletes – soha rosszabb gyerekkönyvet!

Solomons: Szuperhős lett a bátyám! - Mint gyerekkönyv: 90% vicces, jól illik a mai divatfilmek mellé, és eléggé pörgős is.

Szubjektíven: 95% bejött a humora, a sok utalása, még a cselekménye is tetszett. Folytatás?