Kosztümös, családos, kihasznált, túlélős.

Lilian csodaszép, szőke kislány, aki rajongva szereti a birtokot, a mamáját és a beteg kishúgát. Nővére, Emily azonban állandóan gonoszkodik vele. Amikor Lilian is iskolás lesz, a féltékeny Emily azzal akarja a kislány örömét elrontani, hogy elárulja, Lilian nem a testvére. Az anyja a Mama húga volt, aki özvegyen halt bele a szülésbe, és a nővére vette magához a kisbabát. A Mama sem tagadja. Emily egész gyerekkorukban a nyomába jár, és igyekszik minden örömét elrontani, mondván, Lilian átkozott. Sorozatos tragédiák lassan valóban elgondolkoztatják a lányt, hogy lehet-e valami Emily szavaiban. Akiket szeret, meghalnak. Akiknek gondoskodni kellene róla, bántják és kihasználják. Egy ponton még el is adják – de talán a kényszerű házasságban és egy új életben boldogabb lehet még.

A történet a polgárháború utáni délen játszódik, a szereplők között megtaláljuk az ügyeskedő jenki üzletembert, de a felszabadított rabszolgák is képviseltetik magukat. Még sincs semmi történelmi hangulata a történetnek, legfeljebb az olyan külsőségekben érni tetten, mint a bálok vagy a lányok öltözködése. Helyette egy nagyon női, drámai és bizonyos szempontból romantikus történet bomlik ki.

A főszereplő Lilian, akinek az életét egészen a kisgyermek kortól figyelhetjük, míg önálló, erős üzletasszonnyá nem érik. De az út tele van tragédiákkal és veszteségekkel, hogy némelyiket Victor Hugo is megirigyelhetné. Ezért is romantikus a történet, mert nem a szerelmi szál miatt hívom annak. Van egy szerelmi szál benne, de mellékszálként és mondanom se kell, nem lesz jó vége.

Erre készüljön is, aki ezt a kötetet kézbe veszi! Én néha úgy éreztem, le kell tennem, mert még több tragédiát nem bírok elviselni. A jó szereplők sorozatban halnak meg. Lilian minden téren szenved, ahogy egy nő szenvedhet. Megfosztják a tanulástól, amit szeretett. A saját otthonában szolgasorba kényszerítik, de még meg is erőszakolják. És mindig azok bántják, akiknek inkább szeretniük és védeniük kellene. Nem Emily a legrosszabb, bár annak a lánynak is vannak durva húzásai. Egyszerűen kegyetlen, amin Lilian keresztülmegy.

Próbálom úgy felfogni, hogy karakterépítésre használja mindezt Andrews, de nem megy. Lilian minden téren pozitív hős, akinek igazából egy bűne van. Jóhiszemű és naiv. Aminek pozitív tulajdonságnak kellene lennie, de én is azt vallom, ma – vagy éppen ebben a történetben a XIX. században – ezek nem hasznos és jó tulajdonságok. Áldozattá tesznek. Lilian is tulajdonképpen akkor válik túlélővé, amikor ezeket képes kiirtani magából és megkeményedik. Sokat változik, de ez kellett, hogy életben maradjon és boldoguljon.

Andrews nagyon jó mesélő, és egyszer se éreztem terhesnek, amikor nem az eseményeket pörgette, hanem arról volt szó, Lilian mit érez, és hogyan dolgozza fel a vele történteket. Magával tudott sodorni, a lelki részeknél és a cselekményleírásoknál is. Van mindkettő, karakterközpontú, de jól kidolgozott cselekménnyel bír ez a regény.

Jók a karakterei is, és nem csak Lilian. Emlékezetes szereplők sora van a történetben.

Kezdem azt hinni, Virginia C. Andrews szeret gonosz testvéreket és női keserveket megírni. A Tükörikrek inkább mai történet, de ez a sztori is ugyanazokkal a konfliktusokkal dolgozik.

A legsötétebb óra - Mint romantikus: 80% női témák, az események lelki oldalról is ábrázoltak, tragikus.

Szubjektíven: 65% párszor ledöbbenten. Tipikus lányregényes, de aztán bedurvul.

A héten is olvastam nagyon durva thrillereket, erős csavarokkal, bajba is voltam, melyiket meséljem el alaposabban. Az nyert, aminek biztosan jön a folytatása is. Vagyis:

Fiona Cummins: Eljön.

Brian Howley látszólag rendes, csendes ember. Eljár munkába, egy észrevétlen állásba, és lelkiismeretesen gondozza súlyosan beteg feleségét. Senki nem is sejti, hogy a férfinak van egy másik oldala is. Ő a Csontgyűjtő, egy családi hagyomány folytatója. Családjában több generáció óta gyűjtik a férfiak eltorzult, csontbeteg emberek csontjait. Brian is ebbe nőtt fel, ez motiválta a munkavállalását is. Őrzi a gyűjteményt, és igyekszik azzal beírni magát a családi krónikába, hogy igazi ritkaságokkal bővíti a gyűjteményt. Hagyományosan sírokat rabolt, vett testrészeket, de képes rabolni és ölni is értük.

Clara Foyle helyes kislány, de állandó szekálódásnak van kitéve a kezei miatt. Hiányzik mindkét kezéről 2-2 ujja. Az anyja most egy összejövetelre küldi el, hiába tiltakozik. Nem is bírja a többi kislány között, hazaindul. Az édességboltba belép édességért, és kifelé jövet egy férfi felajánlja, hogy hazaviszi. Édességgel kínálja, kedves vele, Clara vele megy. De a férfi nem haza viszi. Fogságba találja magát.

A Foyle szülők összeomlanak. A vásárolgató, divatos anyuka magába roskad, másik kislányára egyáltalán nem figyel. A rendőrségnek, Etta Fitzroy nyomozónak azonban a férj lesz gyanús. Miles már került a rendőrség figyelmének középpontjába, zaklatási ügyek és prostitúció igénybevételéért. Miles a gyerekrablás idejekor is csalta a nejét, de nem hajlandó elárulni, kivel volt. A botrány így is kipattan, a felesége még jobban magába zuhan. A kislányuk nyit rá egyszer a dadájára és az apjára, ezt a viszonyt próbálta Miles eltitkolni.

Tőlük nem messze él a Frith család. Erdman és Lilith kapcsolata már kihűlt, Erdman úgy érzi, a felesége már csak bántani tudja őt. A fiuk születésekor változott meg az életük: Jakey egy ritka és gyógyíthatatlan betegséggel született, a teste folyamatosan új csontokat növeszt, míg teljesen börtönbe nem zárja, eleven szoborrá nem változtatja a gyereket. Szerencsés esetben sem élhet többet 30 évnél. Minden ütődés, trauma veszélyforrás, mely további csontok növekedését indíthatja be. Lilith otthon maradt a gyerekkel, Erdman egy utálatos állásban ragadt, és minden Jakey túlféltéséről szól.

Egy könnyű vacsora fordul tragédiába: a hús szeletelése közben Erdman csúnyán megvágja magát, és a pohár vízért menő kisfiú elesik, kicsavarodik a karja. A kórházba rohannak, ahol órákig várnak, és ahol egy árny a nyomukba szegődik. Lilith ezért is a férjét okolja, aki már kezd komolyan belefáradni az életükbe.

Olyannyira feldühíti a neje, hogy kivonul az éjszakába. Látja, ahogy egy banda egy kamaszlányt kezd el zaklatni. Közbeavatkozik, a lány elmenekül, de Erdman súlyosan megsérül. Még felfogta, hogy egy különös idegen mászkál körötte, de aztán elájul. Az érkező mentő elől az idegen elszalad, de elejt valamit.

Lilith pokolian mérges a férjére, majd megijed, amikor a rendőrség érkezik és beavatják a történtekbe. Etta kapja az ügyet, aki a helyszínen talál egy nyúlcsontvázat. Megszólal a fejében a vészjelzés: legutóbbi gyerekrablásos ügyébe is egy ilyen került elő. Elkezd nyomozni utána, Erdman leírta a különös idegent, de egyelőre nem kap keretet erre a nyomra.

Erdman kijöhet a kórházból, de nem képes hazamenni a feleségéhez. Egy ismerősnél húzza meg magát, míg Lilith egyre kétségbe esettebb, majd dühösebb. Jakey érzékeli a feszültséget, és attól tart, valaki követi. Az iskolából is megpróbálták kicsalni. Rémálmodik, és alvajárva kárt tesz magában. Kórházba kell vinni, belobbant a betegség, a mellkasába növő új csont akadályozza a légzését is. Erdman a híreket hallva rohan hozzá, a szülők a gyászban egymásba tudnak kapaszkodni.

A csontgyűjtő innen viszi ki a gyereket, és viszi a rejtekhelyére. Erdman maga is nyomozni kezd, míg Lilith az öngyilkosság gondolatával játszik el.

Etta most kezd el igazán kutatni a csontvázak után. Kiderül, az édességboltba is érkezett egy nyúlcsontváz, és a Frith házba is került egy. Ugyanaz a tettes. Csontgyűjtő követi a nyomozást, és hogy a nőre ijesszen, nyúl belsőséget tesz Etta kocsijába.

A nő ettől csak még elszántabb. Fiatalon volt egy kisfia, aki halva született. Azóta minden gyerekkel kapcsolatos ügy a szívügye, ez is az lesz. Főleg most, hogy a férjével a gyerekvállalás kérdése a vitás pont. Etta akar gyereket, David nem. Etta húga most szült, és ez is fáj a nőnek. Egyre többet gondol saját elveszett kisfiára.

Rájön, mi a kapcsolat a gyerekek között. A csontbetegség. A tavaly eltűnt lánynak egy bordapárral több volt. Jakey ritka betegsége, Clara csonka keze. Ezek, és a hátrahagyott idézetek, nyulak segítségével Etta eljut egy múzeumba, ahol Csontgyűjtő rendszeres vendég. A kapott információk és a nyulak csontjai egy légytenyésztőhöz vezetik, aki már konkrétumokat is tud mondani a döglegyeket vevő férfiról. Így meglesz az állása, a személyazonossága.

Kiderül, a kórházba takarító. Ahogy nyomokért Erdman az anyja holmiját átnézi, rádöbben, hogy miben halt meg a bátyja 3 évesen. Ugyanaz a betegsége volt, mint Erdman fiának. És a kórházból ellopták a testét. Ő is rájön, ki a fia elrablója, és ő követni is tudja.

A raktárba megtalálja a fiát, a bátyja csontjait, melyek mellett már várja a hely Jakey csontjait. Dulakodni kezdenek. Etta még időben érkezik, a dulakodásban tűz keletkezik. Mindenki kimenekül, a gyűjtemény szinte teljesen megsemmisül.

A Frith család megerősödik, és Jakey tud mesélni Clara sorsáról is. A kislány jól volt, Csontgyűjtő nem régen vitte el máshova, de még élt. A Foyle házaspár szétszakad ugyan, de van remény, hogy ki tudnak békülni, és a megmaradt lányukért van is bennük hajlandóság. Csontgyűjtő átszállításkor meg tud szökni, felszívódik.

Brian Howley felszívódik. A neje belehalt a betegségébe, a gyűjteménye elégett. Clara maradt neki, akit életben tart még, és gondolkozik, mit kezdjen vele. És Jakey is ott van, akit csak azért is meg akar szerezni magának. Figyeli őt.

Etta pedig megfogadja, hogy el fog kapni a Csontgyűjtőt, és bíróság elé állítja. A házasságát át kell gondolnia, de már képes közeledni a húga és unokaöccse felé.

A történet innen fog továbbmenni, én már alig várom!

Sorozatgyilkosos, nyomozós, múlt sebeivel birkózós.

Emily Baxter másfél évvel a Rongybaba ügy után még mindig szenved az akkor történtektől. Keményen iszik, munkamániás, és a férfit, akivel 8 hónapja van együtt, hetente lenyomoztat, csak így képes mellette maradni. A háta közepére kívánja, amikor az Államokból az FBI keresi meg, hogy segítsen be egy ügybe. Megöltek egy bankárt, akinek a neve egyezett Wolf nevével. Látványosan, és az elkövető is belehalt. A tettesre Bábu, az áldozat mellkasába a Csali szót vésték be. Beszélni akarnak a Rongybaba gyilkossal. Emily kénytelen velük tartani, de a börtönbe kitör a pokol. Masse késelés áldozata lesz, a mellkasába a Csali szót vésik, a tettes öngyilkos lesz. A Bábu felirat ott a bőrében. Baxter beszáll a nyomozásba, és miközben egyre közelebb kerül nyomozótársa, Rouche titkához, a gyilkos szekta sem pihen.

Tudom, nem a szerző neme számít, de azért kétségtelen, hogy egyes szövegekről érezni, hogy férfi vagy nő alkotta. Női szerzőtől még nem láttam olyat, hogy ennyire mellőzze a keresztneveket. Vissza kellett keresnem a kötetbe, egyáltalán kinek van leírva a keresztneve. Itt olyan szinten vezetéknevekkel dolgozik Cole, hogy amikor pl. Thomas a barátnőjére gondol, nem Emily van az agyában, hanem Baxter. Nekem fura is volt ez eleinte, de aztán ráállt az agyam. Itt vezetéknevek vannak és pont.

A Rongybaba, az első rész, tetszett. Eléggé nyitva maradt a folytatáshoz, és tudható az is, hogy a szerző trilógiának állt neki. Volt is bennem várakozás, de már az elején csalódnom kellett. Az én kedvenc karakterem Wolf volt, és azzal, hogy ő most nincs, maximum a barátai érzik a hiányát és még mindig próbálják feldolgozni a Rongybaba ügybeli szerepét, végig hiányérzetem volt. Mondhatni, nekem ott lett volna igazán érdekes a történet, ahol ő megjelent. Az utolsó oldalon. Igaz, most legalább várom a folytatást.

Új alakként érkezik Rouche ügynök, akinek megvannak a maga tragédiái és titkai. Dinamikus, ahogy Baxter ebből valamit érez, és elkezdi ezt is megfejteni. Sokkal tragikusabb alak, mint Wolf. Komolyabb, érzékenyebb, vallásos. Sajnos, hamar ráéreztem, milyen típusú tragédiától olyan, amilyen. Majdnem az elejétől ezt a csavart vártam, már akkor tudtam, mi lesz, amikor Baxter rákérdezett, hány éves a lánya. Csodálom is, hogy ő nem jött rá, mit rejteget a férfi.

De a nyomozóknál sokkal érdekesebb ez a szekta, akik ölnek és öngyilkosok lesznek utána. A Bábu és a Csali feliratok. Ahogy a Rongybaba eset is kreatívan volt borzongató, itt is van olyan gyilkosság, amit elég felfogni. Az a pókhálót idéző, holttestekkel és agymosott gyilkosokat rejtő csapda… itt határozottan az volt az agybaj csúcsa.

De nem horror a kötet, szórakoztató regény. Filmszerű, és a gyilkosságok is thrilleres elemek, nem a felkavarás vagy a borzasztás volt a céljuk. Művéresen hatásosak.

Ennek megfelelően olvasmányos, könnyed és még humora is van. Kellett is bele, mert ezzel ellenpontozza és oldja a sötétséget, mert azért közbe brutális jelenetek is akadnak, ha tényleg nem is jut el a horror szintre. Az a pókhálós csapda… nekem az volt a legborzongatóbb.

Különben lehet olvasni a Rongybaba ismerete nélkül is, de élvezetesebb, ha ismerjük azt is.

Tetszett, ha kevésbé is, mint az első rész. De a harmadikat nagyon várom, abban vajon mit talál ki nekünk Cole?

Hóhér - Mint thriller: 85% filmszerű, fordulatos, kellően borzongató. A szereplői terheltek, érdekesek.

Szubjektíven: 80% nagyon hiányzott Wolf. A kötet ötlete remek, de hol a kedvenc nyomozó?

Tárgyalótermi, merényletes, botrányos.

Cate Fante olyan nő, akit első ránézésre mindenki irigyel. Mutatós szőkeség, akinek 39 évesen a bírói kinevezés is összejön. Ám a látszólag egyszerű ügye sok kedélyt felkavar: egy egykori jogász perel egy producert, aki ellopta az ötletét, amiből százmilliókat fialó sorozat született. Bár mindenki neki ad igazat, a jog a producer mellett áll. Cate nem tehet mást, visszautasítja a keresetet, de mielőtt megteszi, elmondja az egész ügyről a véleményét. Kirobban a botrány, amit fokoz a producer meggyilkolása, majd a gyanúsított jogász, Rich öngyilkossága. A férfi jó barátja Cate után veti magát, akit okol a történtekért. Véletlenül a kezébe akad, amivel zsarolható a nő: Cate titkon férfiakat szed fel bárokban, és egyéjszakás kalandokba merül. Cate körül minden összeomlani látszik, és az életére is törnek. Harcolnia kell, vagy az egész életének vége, ha túl is éli a történteket.

Ezzel zárom a magyarul megjelent Scottoline regények sorát. A legjobban a Minden órában négyszer tetszett, de talán utána ez jön a sorba. Nem thriller ez sem, sajnos, de a strandkönyv besorolásomon belül ez sikerült talán a legjobban.

Egyrészt, ebben nagyon jól keverednek a botrányok a bűnügyekkel, a tárgyalótermi környezet és ügyek is jól illenek hozzá. A középpontba tett ügy érdekes, ráadásul jól rámutat a filmes világ kegyetlenségeire és a jog keménységére. Szebben nem is lehetne megmutatni, hogy a törvényesség és az igazságosság nem mindig jár kézen fogva. Arra is ad egy kis bepillantást, hogy milyen lehet a bírónak, amikor teljesen egyetért a vádlóval, de nem tehet semmit, mert az ő kezét is köti a jog, amit nem rúghat fel.

Majd jönnek a gyilkosságok, amely talán a regény gyengébb pontja. Cate nem nyomozó, és ahogy próbálkozik rendbe tenni az életét és kideríteni a történteket, annak se sok köze van a krimikhez. Csajos marad, nagyon strandkönyvesen, de elég olvasmányosan.

Ami viszont nagyon megvan, és a zsánerbe is illik, Cate nem szokványos magánélete. Egy bírónak feddhetetlennek kellene lennie, de hatalmas stressz alatt állnak. Cate is érzi, és a pasizással vezeti le. Ócska bárok, kétes alakok, és a legmélyebb hallgatás. Nagyon jól tudja, mibe kerülne neki, ha ez kiderül. A szakmai hitelét is veszélybe sodorná, a párkapcsolatáról nem is beszélve. Amikor minden ki is derül, jön a szó szerinti botrány, és nem egy kapcsolata megromlok és tönkremegy miatta.

Még jobb lenne, ha drukkoltam volna a nőnek, mert tényleg olyan mélyre kerül, amennyire csak lökni lehet. Állás, szerelem, barátok – minden veszélyben, és a nyomába járó halálos fenyegetésről még szó sem volt. Ám sajnos nekem nem volt szimpatikus a nő, nekem kétszínűnek tűnt. Így gonosz módon akkor szórakoztam a legjobban, amikor a legreménytelenebb volt a helyzete.

Talán az se tetszett, hogy ennyire rózsaszín happy end lett Cate számára a kötet vége. Egy új, teljesebb szerelem ígérete és a kollégái is egyből visszafogadják. Utáltam is, ahogy Cate olyan könnyeden visszamegy a bíróságra. A helyébe legalább a fejükre olvastam volna a bűneiket, itt meg mintha hátba se támadták volna, mindenki olyan happy!

Nyári, női, szórakoztató olvasmánynak tökéletes, ha sok minden nem is tetszett benne.

A törvény szőke őre - Mint strandkönyv: 85% pörgős cselekmény, botrányok, bűnös karakterek. Női olvasmány.

Szubjektíven: 55% a tárgyalás tetszett, a cselekmény se rossz, de nem bírtam Cate-et.

Vannak olyan halhatatlan karakterek, akiket az utókor újjáélesztett, saját korába helyezte, vagy éppen új kalandokat írt nekik. A következőekben ilyen hősöket keresünk! Megadom az eredeti kitalálót, majd az újrázó kortársunk, és egy mondat erejéig a keresett karakterről is mesélek! 5-ből hányat ismertek fel?

1: Mary Shelley - Dean Koontz: az ember teremtette legismertebb szörny napjainkra az emberiség védelmezője egykori teremtőjétől.

2: Petőfi - Csorba: az egykori katonai speciális osztagba került parasztlegény napjainkban a diktatúrával veszi fel a harcot plüss állatokkal egy kísérleti kórházból.

3: Conan Doyle - Cullin: a londoni bűnelkövetők legelmésebb üldözője öregségére az emlékiratain dolgozik, és szomorúan megoldja utolsó ügyét.

4: Fleming - Deaver: a hidegháború után napjainkban is eme ügynök védi az angolokat legjobban.

5: Shakespeare - Nesbo: a skót felföld diktátorrá érett királya egy északi városban is a hatalom véres játékába kezd nem kímélve barátot és ellenséget.

Megoldások a Tovább gomb mögött!

Sorozatgyilkosos, fenyegetett, családi drámás.

Samson gyerekkora óta különös, magának való figura. A gyerekkori otthonában él, testvérével és annak feleségével, aki nagyon megszabadulna már a sógorától. Mikor Samson elveszti az állását, unalmában a környéken élőket kezdi el figyelni, és jegyzeteli az életüket. Carla idős asszony, akit a lakásában fujtottak meg. Anne nyugdíjas gyerekorvos, őt a vidéki házában érte utol a gyilkos. A rendőrség nem talál köztük közös pontot, egészen addig, míg Tom Wardot agyon nem lövik. Akinek a felesége után Samson leselkedett. Aki életében először viszonyba bonyolódott, a lánya edzőjével. A rendőrség Samsont gyanúsítja, a gyászoló Gillian a saját és lánya életét félti. Samson elszökik, és csak egy valaki hisz az ártatlanságában: az egykori rendőr John, aki nem csak egy viszonyt akar Gilliantől. De ki vadászik a nőre és miért?

Charlotte Link német bestseller szerző, akinek most nálunk is egyre több kötete megjelenik, miután új kiadóhoz került. Alapvetően pszichothrillernek szokták besorolni a regényeit, de az új divatokat, trendeket figyelembe véve szerintem sokkal jobban illenek a női, vagy ha úgy tetszik, femi-thrillerek közé. Ez igaz a Figyelő szemekre is.

Ami látszólag egy sorozatgyilkos elfogásáról szól, igazából azonban családon belüli erőszak és következményei, családi konfliktusok vannak a középpontban. Gillian szálán sokkal nagyobb terjedelmet kap, főleg a regény elején, ahogy a nő beleunt az életébe és a férjébe, és viszonyba bonyolódik Johnnal. Már amikor az életét kell féltenie, mert rájönnek, hogy a sorozatgyilkos őt is kiszemelte, akkor is többet drámáznak azon, hogy a lánya haragszik John miatt, mint az életveszélyen.

A gyilkos szálán, az indítékait tekintve pedig a klasszikus femi-thriller indokot találjuk. Családon belüli erőszak, nemi visszaélés. Azt nem lövöm le, hogyan kapcsolja ezt a jelen gyilkosságaihoz az írónő, mert az tényleg érdekes és pszichésen is teljesen rendben van. De azt kiírom, hogy azt remekül megfogja, ahogy egy félelem, egy paranoia terjedni kezd. Ahogy egy rögeszme egyre elhatalmasodik és torzítja a személyiséget.

Link szerkeszteni is rutinosan tud. Rengeteg szálon indítja a regényt, több fejezeten át nem is érteni, hogyan lesz ebből rendszer. Emberek, kisebb-nagyobb gondokkal, akik között nem látni a kapcsolatot. Aztán elkezdenek közeledni az események, látni kezdjük az összefüggéseket, és a sok kis szál pár fő vonalban egyesül és tart a csúcspont felé. Ami kicsit klasszikus, angolszász krimis, vagy éppen Bond főgonoszos, kinek melyik tetszik jobban. Mert itt is lesz egy olyan jelenet, melyben a gonosz nagyelőadást tart, és szépen elmeséli, miért és miket csinált.

A tempó egyre gyorsul, és úgy lesz egyre inkább thriller is. Családi konfliktusokkal, viszonnyal és anya-lánya kapcsolatokkal indítunk, aztán nőni kezd a fenyegetettség, a gyilkos lecsap, szaporodnak a holttestek. De végig megmarad a karakterközpontú ábrázolás, aminek örülök is, meg nem is. Egyrészt, Link ért hozzá. Másrészt, a fő karakterek egyike, Gillian nekem nagyon nem volt szimpatikus.

Egyszer érdekes volt, korrekt női thriller, akinek az ilyesmi tetszik, begyűjtheti.

Figyelő szemek - Mint thriller: 75% okos szerkesztés, erősen női lelki tartalmakkal, sok szálon, gyorsuló tempó.

Szubjektíven: 70% nekem több volt benne a szerelmi dráma, mint kellett volna, különben OK.

Kamaszos, útkeresős, harcos, hatalmi játszmás.

Verity városában a gonoszság életre kel, szörnyek születnek belőle. Erőszakos tett, halál nélkül? Az árnyékból életre kel a Corsai, egy gyilkológép. Gyilkosság? Az okos, kegyetlen és gonosz Malchai érkezik. Tömeggyilkosság, a Sunai születik meg. A legemberszerűbb, de a legerősebb, aki puszta hangokkal képes lelkeket kitépni. Aki teheti, menekül a városból. Ami 6 éve megosztott. Délen Henry Flynn vezeti az Osztagot, gyilkolja a szörnyeket, szövetségben a Sunai testvérekkel. Észak Callum Harker területe, aki szolgává tett szörnyeket, és pénzt szed a biztonságért. Kate Harker visszaküzdi magát a városba, és a középiskolájában feltűnik egy különös, új fiú. Barátkozás közben egymás titkait kutatják. A lány az apjának bizonyítana. August csak ember szeretne lenni. Míg sötét erők újabb háborút készülnek kirobbantani, ők kénytelenek szembenézni magukkal, és elfogadni a szerepüket.

Lassan a fantasy szerzők között új kedvencet avatok. Victoria Schwab termékeny író, és az a helyzet, hogy ez már a harmadik sorozata, amibe belekezdek. Az Archívumot szerettem, ha az nem is lesz kedvenc. A mágia árnyalatai annál jobban, azt nagyon imádtam. Most pedig megérkeztek hozzám is Verity szörnyei, és rákattantam erre is.

Az élvezetet növeli, hogy nem a szimpla kiadást vettem meg. Book a Sloth Club – kinek mond valamit? Az a lényege, hogy a könyv egy ajándékdobozban érkezik, melyhez a regényhez köthető, rajongói tárgyakat mellékelnek. Én egy ideje már szemeztem velük, de sajna, mivel nem új könyvekhez csinálják őket, eddig kimaradtam, mert kétszer ugyanazt a könyvet nem akarom a polcomon tudni. De a Fumax ezzel készült az éves könyves ünnepre, új kiadású regényhez, így végre nekem is lett egy dobozom! És mit rejt? Egy finom illatú illatgyertyát. Egyedi, Verity táska. Egy bögre, amin meleg hatására látszik a minta – Verity tájképe, és felirat. Egyedi teakeverék. Könyvjelző, képeslap, levél a szerzőtől. Talán nem hagytam ki semmit, de le is fotóztam nektek. Én imádom, főleg a bögrét és a táskát.

De a regényt is imádtam. Nagyon jó világa van, és Schwab nagyon erős atmoszférát is teremt hozzá. Ez a szörnyes, urban fantasy világ és mitológia… nekem nagyon bejött. Kreatív, érdekes, még bőven bővíthető is.

A cselekmény fordulatos, eseménydús. Van benne egy elég erős csavar is, szóval messze nem az a kiszámítható fajta. Ráadásul, képes arra, amit már az Archívum kapcsán is kiemelten. Ifjúsági irodalom is, de tisztán fantasy regényként is megállja a helyét. Így egyaránt élvezetesen vannak benne kamaszos dolgok, és harc a szörnyekkel, összeesküvés, menekülés és küzdelem – akció és lélek is pipa.

A kamaszos résznél piros pontot érdemel, hogy nem is akar szerelmes, nyálas románc lenni. Az előző sorozataiban is óvatosan bánt a szerelmi szállal az írónő, itt teljesen mellőzi is. Kate és August barátok lesznek, nem szerelmespár. Mindketten a saját identitásukkal, a szüleikkel és a világban elfoglalt helyükkel küzdenek. Mindez olvasmányosan, cselekménybe is ágyazottan, nem túlírva meg is jelenik a történetben. Örülök is neki, mert ne már, hogy az ifjúsági regényekben szinte mindig a szerelem a nagy konfliktusok egyike! Itt nem is.

Imádtam a világát, a szereplőit, a prózáját – és a BaSC csomagot is! Mikor jön a folytatás?

Egy kegyetlen dal - Mint urban fantasy: 90% egyedi, érdekes szereplőkkel. Ifjúsági, de felnőtt regénynek is OK.

Szubjektíven: 95% az egész világa beszippantott, és a szerelmi szál hiánya se volt zavaró.

Szerző: Alma Katsu - a szerző már bemutatkozott nálunk, egy urban fantasy trilógiával, erős romantikus szálakkal benne. Ugyan az annyira nem talált közönségére, de volt benne plusz a sima szerelmes történetekhez képest.

Cím: Éhség

Történet: egy szekérkaraván, pionírok tartanak nyugatra. Van köztük egy gyönyörű fiatal lány is, Tamsen is, aki boszorkányság gyanújába keveredik. Mi más magyarázná a Donner karaván sorozatos balszerencséjét? Ahogy haladnak, az emberek egyre biztosabbak benne, hogy valaki leselkedik utánuk. Az őrület egyre közelebb ebben a western kalandban...

Megjelenés: még az ősszel kihozza az Agave. Ismerve a kiadót és kicsi kutakodás azt is tudom mondani, hogy eme amerikai borítónál sokkal hatásosabb lesz a magyar borító.

Miért várós?

- Érdekel, hogy sikerült Katsu stílusváltása. A kritika nagyon dicsérte, az Agave is szerette ezt a sztorit, én is kíváncsi lettem.

- Jónak tűnik a sztori is.

- Direkt megálltam, hogy rákeressek, mi történt a szereplőkkel - lehetne kutatni, igaz történet az alap. Így most várom azt is, mi lesz a sztori vége.

- Horror. Olyan rég olvastam egy jó horrort... de talán most fogok!

Tényleg érik, hogy karácsony előtt horror történeteket fogok olvasni...

Sorozatgyilkosos, emberrablós, túlélős.

Victor hosszú évek óta rendőr, de olyat még nem látott, mint a legutóbbi razzia során. Sokan meghaltak, ki kell derítenie, mi és miért történt. A legjobb esélye az egyik túlélő, egy lány, aki másként viselkedik, mint a többiek. Ő ésszerű, alig mutat érzelmi reakciókat. Vajon ő is a bűnösök közé tartozik, vagy az áldozatok egyike? Társával őt kezdik el kihallgatni, és a lány lassan mesélni kezd. A Kertről, és a Kertészről, aki Pillangókat gyűjtött. Ott őt Mayának hívták. Már több mint 2 éve raboskodott a kertben. Pincérnő volt, amikor a Kertész elrabolta. Meztelenül tért magához, egy lány próbálta vigasztalni. A Kertész bejött, és a hátára egy pillangót tetovált. Mikor kész lett, megerőszakolta, majd a többi lány közé zárta, a Kertbe. A lányok csak egymásra számíthattak a borzalmak közepette, mert a 21. születésnap az utolsó, akkor a Kertész balzsamozta őket. De addig sincs nyugtuk, a Kertész és szadista fia, Avery zaklatta őket. Ám egyszer rájuk talált a kisebb fiú, Des és vele a remény a szökésre.

Elég kettős érzelmeim vannak a regény letétele után. Nem engedett el a világából, még mindig jár körötte az agyam. Lekötött, tetszett, de nagyon meg is rázott. Tudom, hogy az emberek borzalmas dolgokra képesek egymással és másokkal is, de ez… minél előrébb tartottam a cselekménybe, annál rettenetesebb lett az összkép. Le se bírtam tenni, de most kísért, amiket olvastam.

A cselekmény nagyon okosan van előadva, vagyis a szerkezete remek. A történet a végével indul, a lányok már biztonságban vannak a kórházban. De el kell mesélni, mi történt, és Maya elbeszéléséből megelevenedik a múlt. Különös varázst ad a történetnek, hogy Maya alapvetően lineárisan meséli el a történteket, a kezdetektől haladva a végig, de vannak átcsapások. Mivel mesél, olykor más jut eszébe. Vagy Victor kérdez valamit, ami más szálat is elindít. Így folyamatosan figyelni kell, hogy időrendbe és minden részlet a helyére kerüljön. Okos könyv, okos utalásokkal – nagyon bírtam, ahogy elejt egy-egy utalást a jövőre, és meg kell fejteni, mit is jelent az utalás igazán.

A történet pedig… brutális. Igazából nagy események nincsenek benne, de ami van, az kitölti a cselekményt, és annyira sokkoló, hogy ezt is soknak és pörgősnek éreztem. A különféle lányok történetei, Maya terve a szökésre, a Kertész és a családja tettei. Mindez megfejelve azzal, hogy korhatáros a fogalmazás. Nincs benne plasztikusan, miket szenvednek el a lányok. A sorok közül kiolvasható a nemi erőszak, vagy Avery billogozása, de nincs leírva maga a tett részletesen. Nagyon tud működni, mert fejben kiegészíted, és még borzalmasabbra színezed.

Pazar karakterekkel dolgozik. Avery a tipikus szadista, gonosz sorozatgyilkos, aki mások szenvedését élvezi. A Kertész árnyaltabb figura, az ő beteg agya valahol még rosszabb, mint a fiáé. Desmond, ő az, aki miatt még mindig pörög az agyam. Bűnös? Hős? Bátor? Gyáva? Kár, hogy nem derül ki, mi lesz a sorsa. Érdekelne. A lányok is sokfélék. Maya, akinek a terhelt gyerekkora muníciót ad, hogy ezt is túlélje. Lorraine, aki a túlélése érdekében beleszeretett a Kertészbe, és a szolgálója lett. Bliss, a pimasz. És még sorolhatnám. Bár ez Maya története, pár vonással is élettel tölti meg a többi Pillangót.

Nálam nagyon betalált a kötet, egy újabb erős Kristálypöttyös thriller megy a polcra.

Pillangók kertje - Mint thriller: 95% jól felépített, a cselekmény egyszerre borzalmas és megragadó, okos.

Szubjektíven: 90% nehéz volt letenni, pedig fojtogató könyv. A narratíva nagyon olvastatja.

Összeesküvős, nyomozós, harcos, mágikus képességes.

Wax esküvője egyre közeledik, már értékeli menyasszonya tervező gondolkodását is, noha Lessie még mindig hiányzik neki, és Wayne sem békült ki az arával. Marasi már a rendőrségen dolgozik, gyakran segédkezve a két ikerszerzetnek. Most mindenkire is szükség van, mert egy merénylő nem csak a kormányzóval akar végezni, de a népet is fel akarja lázítani az egész hitrendszerük ellen. Lassan rájönnek, hogy Harmónia egykori segédje, egy kandra a keresett merénylő, és hiába kapnak egyenesen isteni segítséget, mindig le vannak maradva egy lépéssel. Halálos veszélyek közepette a személyes démonaik is üldözik őket: a kandra szívesen idézi meg Wax személyes veszteségeit, újra feltépve a még be sem gyógyult sebet, és egy olyan igazságra célozgatva, mely akkor is összetöri Wax világát, ha sikerül is megmenteniük a Harmónia teremtette békét.

Univerzumépítés – az a rendszer, amelyet napjaink szórakoztató kultúrája egyre magasabbra emel. A legismertebb példa a Marvel univerzum, de már erre törekszik minden stúdió és egyre több író is. Nem véletlen, hogy pl. az Árnyvadászok világa filmes, sorozatos, több novella- és regényciklussal is büszkélkedhet.

Vannak páran, akik már korábban belevágtak az univerzumaikba, mielőtt a Marvel kasszát robbantott a Bosszúállókkal. A fantasy különösen alkalmas műfaj erre az irodalomban, így nem is lepődhetünk meg, hogy itt korábban is születtek univerzumok. Mint a Ködszerzet világ, Brandon Sanderson tollából.

Az alapot egy fantasy trilógia jelentette, a Ködszerzet ciklus, mely olyan terjedelmes, hogy nálunk a 3 regényt 6 vastag kötetben adták ki. Ezt követően Sanderson új ciklusba kezdett, ugyanebben a világban, de pár száz évvel később, amikor az első eseményei legendákká és vallási hittételekké váltak. A lélek árnyai ennek a folytatásnak a kettes kötete.

Lazán kapcsolódik a ciklus előző részéhez, így annak ismerete nélkül is bele lehet vágni. Ami azonban sokkal jobban kell hozzá, az alaptrilógia ismerete. Arra van több utalás, és maga az univerzum is annak ismeretében érthető. Mert itt már rutinosan kell értelmezni olyan, erre a világra jellemző fogalmakat, mint az ikerszerzet, fémre hajlítás, ón égetés. Akinek ezek nincsenek meg, nem tudja értelmezni, mi történik.

Nagyon tetszett, ahogy ábrázolja a világ fejlődését a szerző. Ez egy iparosodó világ, a viktoriánus korra hajaz, csak egyéni képességekkel, amelyek már-már mágiának hatnak. Igen, kiabáljuk együtt: steampunk! Komplex világ, és zseniális, ahogy azt is látjuk, a történelem hogyan alakul át legendává.

A cselekménye pörgős, tele van akció jelenetekkel, és nyomozással. Azért nem klasszikus krimis, az akció- és kalandelemek sokkal erőteljesebbek. De okos könyv is, összeesküvésekkel és titkokkal, melyek a végére le is döbbentik a szereplőket.

Akik kellően összetett figurák. Emberiek, hibákkal, és a gonoszok is okosan azok, saját érték- és érdekrendszerrel, melyeket még meg is lehet érteni. Sok az árnyalat, mindennek több oldala akad. És még elég nyitott kérdés maradt a folytatásra is…

Sanderson stílusa most is a szokott minőség, tetszett is a kötet, ahogy az előzőek is.

A lélek árnyai - Mint fantasy: 80% kalandos és fordulatos a cselekmény, a karakterei erősek, világa komplex.

Szubjektíven: 85% szeretem ezt a világot, és nagyon bejön, ahogy továbbfejlesztette az író.