Irigykedős, ármányos, helyátvevős, amnéziás.

Volt három kislány, beceneveiken Mi, Do és Lo. Gazdag nagynénjük csak az első lányt szerette, a másik kettőt figyelmen kívül hagyta. A felnőttkort Michelle és Domenica érik meg. Mickey híres modell, aki a gazdag rokontól mindig számíthatott apanázsra, míg Do pénztárosként próbál megélni. Michelle figyelemre, szeretetre szomjazik, ezért is veszi maga mellé a csúnyább rokonát. Nem is sejti, hogy Do titkon mennyire gyűlöli, és egy ismerős bátorítására tervet sző Mickey ellen. Egy lakástüzet követően az egyik lány meghal, a másik súlyos sérülésekkel, de túléli. Azonban a memóriája sérül, még a saját nevére sem emlékszik. Csak érzi, hogy valaki les rá, veszélyben van, miközben próbál arra is rájönni, milyen játszmák zajlottak Michelle és Do között, melyik kettejük közül ő.

Még röviden összefoglalni is lehetetlennek tűnik, annyira ugrál a történet. Ami nem feltétlenül rossz, de itt mintha kicsit túlzásba esett volna a szerző.

Hiszen nem csak az időrendet variálja meg. Össze-vissza ugrálunk az időben, a jelen, a közeli múlt, a távoli gyerekkor, a kettő közti átmenet. Ez még kezelhető lenne, ha néha zavaró is. Amit viszont nem bírtam megemészteni, az elbeszélő személyiségének váltogatása.

Tudom, hogy plusz poénnak kellene lennie, hogy ki lehet a túlélő lány, ahogy maga is egyszer ezt hiszi, máskor azt, attól függően, mit tud meg éppen a múltról. A körötte levő emberek se ugyanazt mondják neki – a közvélekedés szerint ő Mickey, de van, aki mást mond. Néha ő is elhiszi, hogy ő mégiscsak Do. Mégse éreztem ezt jó játéknak, annyira zavaros az egész. Mire azt hinném, hogy már értem, és tudom, melyik lány melyik volt, jön egy újabb csavar és megint minden a feje tetejére áll.

Nekem az se tetszett, hogy nincs rendes zárlata. Persze, valami történni fog a szereplőkkel, élnek majd egy életet, de sok mindenre nem kapunk választ. Ami engem kifejezetten irritált.

Igazság szerint a stílusa se fogott meg. Érzelmes, nőies, túlzottan is. Plusz, pont azok a dolgok hiányoznak a leírásokból, amelyek engem érdekeltek volna. Az elbeszélő, akiről nem tudjuk, hogy Mi vagy Do, a körötte levőkről is elsősorban úgy ír, hogy mit érez velük kapcsolatban. Így pl. tippem sincs, hogy néz ki az udvarlója. Pedig lehetne a külső is egy nyom, akár a lányok személyazonossága felé is. De ez itt nem szempont. Ahogy a két lány anyagiak miatti különbségei is inkább érzelmi szinten van meg – Do irigy a luxusra, amit Mickey megkapott. De pontosan mire irigy? Az már nem derül ki.

Lehet, hogy az igazi bajom az, hogy tényleg minden érzelmi alapon közelített és megítélt. Nekem egy pörgős cselekmény, valami kézzelfogható akció jobban feküdt volna, mint ez a sok kétség, kérdés, irigység.

Vagy egy kis humor… ha nem is depresszív a regény hangneme, de nem is mondanám szórakoztatónak. Ahhoz túl sok benne a negatív érzelem és a szenvedés, több szinten is.

Még csak tanulság, vagy némi mondandó se kihámozható belőle. Aki másnak vermet ás, maga esik bele? Ha valakin bosszút akarsz állni, két sírt áss – egyet magadnak is? Ezeket rá tudom húzni, ha akarom.

Személyiségcserés sztori akad több is, és vannak jobbak, ez túl homályos és megoldatlan.

Csapda Hamupipőkének - Mint thriller: 75% csavaros, folyamatos nézőpontváltásokkal és időugrásokkal bonyolított.

Szubjektíven: 55% túl sok hasonló született e regény óta, és helyenként túl homályos volt.

Nem újdonság, hogy a szépség háborút szül: trójai Heléna óta tudjuk. (Rothschild: Valószínűtlen szerelem)

Ha már meg kell halni, hát attól haljunk, amit szeretünk. És azok mellett, akiket szeretünk. (Réti: Budapest Boulevard)

• Itt van az intézmény vezetője?
• Nálunk tilos házalni.
• Házalni? – Erőltetetten kuncogtam, és esedező mozdulattal széttártam a karomat. – Hölgyem – folytattam –, én az ősemberre sem tudnám rásózni a tüzet. (Eskens: Temetni jöttünk)

Minden, ami felemelkedik, el is bukik – mondja. – Birodalmak, társadalmak, kormányok. Egyik sem tart örökké. Miért? Mert bár ők maguk is a változás termékei, mégis ellenállóak lesznek a változással szemben. Minél tovább marad fenn egy társadalom, annál jobban ragaszkodik a hatalmához, és annál inkább ellenáll a haladásnak. Minél inkább ellenáll a haladásnak – ellenáll a változásnak –, annál több állampolgár fogja azt követelni. Erre válaszul a társadalom szorítása erősödik, kétségbeesetten igyekszik fenntartani a kontrollt. Fél, hogy elveszti az uralmat. (Schwab: Felszabadulás)

• Szerinted hol lehet? – kérdezte Majdnem.
• Eddig azt hittem, hogy te vagy a nagy nyomkereső.
• Odakint a vadonban igen, de most nem vagyunk a vadonban.

Jeg felhúzott szemöldökkel szemlélte az üres kunyhókat.

• Nálad ez már a civilizáció csúcsa, mi? (Abercrombie: Szép kis útonálló, In: Veszélyes amazonok)

Gondoljanak bele, mennyivel előnyösebb lenne minden reggel azzal a kérdéssel munkába indulni: „Kin és hogyan segíthetünk ma?” Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Kinek árthatok, és milyen hasznom lehet belőle?” (Clinton & Patterson: Az elnök eltűnt)

• Baszd meg… ha ezt megírom, téged ezért megölnek. Még itt, Magyarországon is!
• Téged talán nem?
• Én Arany Tollat kapok majd a tényfeltáró cikkért. Aztán ölnek meg. (Réti: Budapest Boulevard)

De a remény az – folytatta a macska – amitől a lehetetlen lehetségessé válik. (Meyer: Szívtelen)

• A nagyi otthon van, ha bármi kéne, neki szólhatsz.
• Tudom, úgy száguldozik a porszívóval, mint a boszorkányok a seprűvel. (Gibney: Az elrabolt lányok)

Focizni lehet labda nélkül. Írni lehet tinta nélkül. Táncolni lehet zene nélkül. Szállni is lehet szárnyak nélkül. Egyet nem lehet. Élni álmok nélkül. (Geszti: A Pál utcai fiúk - A zenés játék dalai)

Akciós, terroristák ellen harcolós, politikai.

Jonathan Duncan katonaként fogságba esett, kínvallatáson esett át. Pár hónapja elvesztette a feleségét rákban, saját vérbetegsége is egyre jobban kínozza. De soha nem kellett olyan kihívásokkal szembenéznie, mint most. Duncan az országáért tűzbe menni is kész elnök, akit a saját szenátusa rendel be kihallgatásra, és a politikai halálos ítéletét készülnek aláírni. És Duncan nem avathatja be őket, hogy az országot minden eddiginél nagyobb támadás fenyegeti. Egy iszlám terrorista egy olyan kibertámadást készít elő, mely a középkorba repíteni vissza az országot. Szerencsére van egy esély, egy zseniális informatikus, aki kész segíteni, de maguk mellé kell őt állítani – ehhez az elnöknek a saját épséget kell kockára tennie. Közben a politikai játszmák és a nagyhatalmak is a figyelmét igénylik.

Talán azzal kezdem, hogy a címnek nekimegyek kicsit. Ha azt nézem, hogy figyelemfelkeltő, stimmel. Ki hagyta volna ki a ziccert, hogy egy olyan regénynek, melynek Bill Clinton a társszerzője, nem nyomja be valahogy a címébe, hogy elnök? PR szempontból piros pont. A cselekmény ismeretében azonban kevesellem. Az elnök eltűnése csak egy akciósor a regényből, ha számosítani akarom, durván 50 oldal a 450-ből. Nem az van a címben, amiről a regény igazán szól. Ezért visszavonom a piros pontot, PR ok, tartalom nem.

A történet sokkal okosabb, összetettebb, mint ami a címből kitűnik. És nem az elnök eltűnése a cselekménye. Hanem az elnök tevékenysége, a különféle katonai, kém- és informatikai akciók, mellyel egy válsághelyzetet kezelnek és elhárítanak egy katasztrófát. Az eltűnés csak az egyik akció a sok közül.

Izgalmas, mennyire összetett játszmát kapunk.  A terrorizmus elleni harc a 24 évadait idézi, a politikai játszmák pedig a House of Cards játszmáit idézték fel bennem. Vagyis, mondhatjuk, hogy mindkét téren nagyon erős a regény. Aki azt szereti, hogy ármánykodnak, terveznek és egymást kijátsszák intellektuálisan, meglesz az öröme. Akinek az kell, hogy rúgják be az ajtót, és ragadjanak fegyvert, legyen hajsza és vér, akció, neki sem lesz oka panaszra. Ami pedig mindkettőt igazán jóváteszi, hogy okos is mellette a cselekmény.

Krimis, ahogy a nyomok az áruló, a terrorista felé összeállnak, és jöhet a megtorlás. Tetszett, hogy ülnek a csavarok is, mert akad benne az is.

Sokféleképpen olvasható, kicsit zsánermix. Több thrilleres vonása is akad – Duncan elnököt fenyegetik politikailag, nem egyszer az élete is veszélybe kerül (nem is mondtam, van a történetben egy profi bérgyilkos is, aki sorra likvidálja a célpontjait, és fogják keresztezni egymás útjait), de akciójelenetek sora is van benne, miközben ott a politika is.

A karakterek emlékezetesek, Duncan meg olyan elnök, akit mindenki szeretne. Van egy olyan sejtésem, hogy ilyen államférfiak, ennyire jó és megingathatatlan emberek a valódi politikai életben nem élnék túl, de jó reménykedni, hogy ilyen emberek is vezethetnének.

Minden szórakoztató faktor mellett dob fel a regény sok olyan helyzetet, kérdést, melyet jó lenne világszinten kezelni. Azt ugyan nem tudom, az egyes embernek ilyen globális kérdésekre milyen válaszadási lehetőségei vannak, de már a gond tudatosítása is egy lépés.

A regény jó volt, kifejezetten szórakoztatónak találtam, érdemes elolvasni!

Az elnök eltűnt - Mint akció: 90% szórakoztató, feszült helyzetekkel, csavaros, elgondolkoztató adalékokkal.

Szubjektíven: 95% bár a hősei túl jók a valósághoz képest, a történet jó, és drukkoltam nekik.

Kalandos, összeesküvős, világot megváltoztató.

Tom történész tanuló Londonban. Szívvel-lélekkel a ragadozó város híve, aki a városlakókkal együtt örül annak, amikor abbahagyják a rejtőzködést, és elindulnak vadászni. Büntetésből, de átnézheti a maradványokat a történészek fejével, példaképével, Valentine-nal. Ő menti meg a férfit, amikor az egyik rabságba esett lány a férfinak támad, majdnem megöli. Majd a lányt kezdi üldözni, aki elárulja, hogy Hester Shaw a neve, és Valentine-t kérdezze, miért ilyen csúnya az arca. Amikor ezt Valentine visszahallja, a lány után löki a szemétledobóba a fiút. Hester talál rá, együtt indulnak London után, és igyekeznek túlélni a világot. Közben Tom megismeri az igazat a példaképéről, és esélyt kap, hogy egy jobb világért harcoljon.

A téli filmes időszak egyik nagy durranása lehet a Ragadozó városok. Az alapja egy regénysorozat, melynek az első része – melyből mellesleg a film is készült – már egy ideje nálunk is kapható. Mivel a film érdekel, időben beszereztem a regényt is. És jó előérzetem lett tőle a filmmel kapcsolatban is.

Először is, nem annyira fantasy, mint inkább egy kalandos ifjúsági disztópia a történet. Remekül kibont egy világot, amely a mi korunk pusztulása után játszódik, és az emberek elég eredeti módot találtak ki a túlélésre. A címbeli guruló, ragadozó városokat, melyekben nagyon kötött társadalmi rend is uralkodik. Az egésznek a felépítése érdekes, és nagyon látványos írásban is, ahogy ezek a városok élnek, vadásznak, túlélnek.

Kalandos is, a városbeli kis konfliktusoktól kezdve Tom és Hester folyamatos harca a túlélésért Londonon kívül. Megismerhetünk több közösséget, lesznek nagy menekülések, csaták, mindenféle tervek és egy szuperfegyver, mely örökre megváltoztathatja a világot, és nem a jó irányba. A cselekmény bonyolódik azzal is, hogy egyre több múltbeli igazságot ismerünk meg, már ott indul az összeesküvés. Mint egy kirakós, egyre többet tudunk meg a történtekről és értünk meg egyre több mindent.

Ugyan a csavarok egy része kiszámítható, de mint disztópia, kellemesen más, mint az Éhezők viadala nyitotta korszak ifjúsági regényei. Talán azért is, mert időben korábban keletkezett. És most alkalmas lehet arra, hogy új lendületet adjon a zsánernek. Egyrészt, itt nem kell végignézni, ahogy az átlag lány a rendszer megújítója, a lázadó lesz. Hester eleve egy lázadó, egy harcos. Egy erős női karakter, akinek menet közben egy érzékenyebb oldalát is megismerhetjük. Tom sem változik, csak a szeme nyílik rá a valóságra. Egy jó gyerek, erkölcsös, aki kész a jó oldalért harcolni.

A karakterek nem bonyolultak, kamaszregénybe illően árnyaltak, de nem összetettek. Még az is elég egyszerű, ki a jó és a ki a rossz. És kamaszregényhez illően a végére mindenki elnyeri méltó helyét, a pár mártírtól eltekintve. Nekik élet járt volna, de kellettek áldozatok is, hogy legyen tragédia is, ára a megnyert szabadságnak.

Megírva is úgy van, ahogy a hasonló regények. Könnyen olvasható, könnyed, a nagyobb irodalmi igényesség nélkül. Hiszen szórakoztatni akar. Ugyan a legjobbak képesek elvekről többet mondani, így is a jobb disztópia ifjúságiak között van.

Remélem, a film sikeres lesz, folytatásokkal, akkor a regénysorozat is jöhet új kötetekkel.

Ragadozó városok - Mint YA disztópia: 80% kalandos, szimpatikus hősök, eredeti ötletű világ, némi tipikusság.

Szubjektíven: 75% a kalandok jók, az ötlet is eredeti, csak a fordulatai nagyon kiszámíthatók.

5: Sund: Victoria Bergman trilógia - rejtélyes gyilkosságok, egy magánéleti gondokkal küzdő rendőrnő és egy pszichiáter barátsága, és egy sötét családi múlt, amiben gyermekbántalmazás és zaklatás hatványozottan szerepel. Pszichésen is nagyon erős, tele van csavarral, nagyon figyelni kell, hogy a végére összeálljanak a szálak! Egyedi, sötét hangulata van, és olyan borzalmak benne, amit csak a skandinávok képesek megálmodni.

4: Kepler: Joona Linna sorozat - egy fokkal populárisabb, de sötét és tipikusan skandináv sorozat. Némi társadalmi mondanivaló, csavaros bűnügyek, és egy zseniális de sebzett nyomozó. Az egyik része kalandosabb, a másik sokkal erősebb pszichésen, lehet szemezgetni!

3: Millenium-sorozat - az alap, ami a zsánert divatossá tette. Zseniális és emlékezetes szereplők, nagyon sötét ügyek. Gyermekbántalmazás és erőszak, emberkereskedelem, sorozatgyilkosság, náci történetek. Az új szerzős kötetek lazábbak, és modern témákat is behoznak. Azok a populárisak, de az eredeti hármas éjfekete és komor és olyan sötétség jön belőle, hogy úgy érzed, megfertőz.

2: Nesbo: A fiú - talán a Harry Hole sorozatot kellett volna ide tennem, mint a szerző legismertebb munkáit, de sokkal jobban szeretem ezt a kötetet. Brutális, kemény témákat feszeget, sokéig depresszív a hangulata, de akciódús, erős csavarok vannak benne és hamarosan jön filmen is. Nálam ez a favorit.

1: Adler-Olsen: A Q ügyosztály esetei - egy megkeseredett, nyomorult és elviselhetetlen nyomozót el akarnak tüntetni, így neki adják a megoldatlan esetek ügyeit egy bevándorló társsal. Semmit nem várnak és néznek ki belőlük, de ha a megfelelő ügy a kezükbe akad, nem eresztik a megoldás nélkül. Akciódús, erős kriminek is, a szereplői nagyon egyediek, emlékezetesek, és nyomorukkal együtt is szerethetőek. Nem is tudom, melyik ügy volt a legemlékezetesebb. Valahogy mind belém tudta mélyeszteni a fogát.

Vallomásos, nyomozós, karakteres, régi titkos.

Joe Talbert az anyjától keveset kapott: az apja nevét, rendszeres verést, és állandó bűntudatot. Mert Joe küzdött, kitört és elment egyetemre. De az anyja mindig képes visszarántani, a vérét szívni, mert Joe az öccsét nem tudta magával vinni. Most is éppen egy egyetemi projekten kellene dolgoznia, de az anyja bajba keveredett. Joe próbál megoldást találni, miközben készítenie kell egy interjút. A véletlen Carl Iverson útjába sodorja, aki 30 évet ült egy kamaszlány megerőszakolásáért, meggyilkolásáért és a holttest felgyújtásáért. Joe nem éppen őt képzelte el az interjú alanyának, de jobb nem akad. És a történetet hallgatva lassan gyanú ébred benne: nem is Carl volt a gyilkos és az erőszakoló! Még a halála előtt igazságot akar szolgáltatni a férfinak, bármi áron – szerencsére a helyes szomszéd lány hajlandó segíteni.

A Könyvmolyképző Kiadó könyvei közül egyre biztosabb, hogy a Kristály pöttyösek lesznek a kedvenceim. Jó, más is akad náluk nagyon jó, de ebbe a sorozatba kifejezetten erős kötetek kerülnek be. A Temetni jöttünk is nagyon tetszett, észre se vettem, hogy végigértem a 400 oldalán, csak olvastam megállíthatatlanul.

A szerzőnek ez volt a debütálása, és sikeres is lett a regénye. Nem hiába, sok tekintetben tökéletes thriller, ha azért a legjobbaktól még pár árnyalat el is választja.

Ami a leghamarabb feltűnik majd, hogy mennyire jól vezeti és láttatja a cselekményt. Nincs túlzsúfolva eseményekkel, de mégis izgalmas lesz, feszült és kitölti a kereteit. Nem kell több akció, így is tartalmas és nem untatott egy percre sem. A cselekményszálak sokfélék, és jól állnak össze. Bár thriller a műfaj, sok más is észrevehető benne. Van egy erős krimi szála. Van az, amit kamaszos fájdalmasnak hívok, de most a családi dráma is helytálló lenne. Van egy laza szerelmi szála. Minden a helyén van benne, és tényleg ki lehet szemezni belőle azt, ami az olvasónak legjobban tetszik: szerelmet, akciót, nyomozást, vagy éppen brutális drámát – de még egy háborús regényes betéte is van. Tényleg, nagyon sokszínű!

Karakter- és cselekményközpontú történet, talán a karaktereket erősebbnek érzem, mint a cselekményeket. Nagyon fontos, hogy mindazt, ami történik velük, hogyan dolgozzák fel a szereplők. Elsősorban Joe, aki egyben az elbeszélőnk is. Mégis, nemcsak őt, a többieket is úgy ábrázolja a szerző, hogy a tetteik és mögöttük a motivációik érthetőek, embereik és egyszerre lehet drukkolni nekik, és gyakran sajnálni is őket.

Ha gyengeségre szeretnék vadászni, nem lövök sok vadat. Ami a legjobban feltűnt, hogy a rutinos nagyok durvább csavarokat tudnak logikusan, mégis meglepően levezetni. Itt is van természetesen csavar, logikus is, de nem sikerült tökéletesen elterelni a nyomokról a figyelmet, így alapos olvasással ki lehet találni, mi vár ránk a történet végjátékában.

De nem is erre tenném a hangsúlyt, hanem a könyv jóságaira. Az érdekes cselekményre, a jó elbeszélésre, és a szerethető, gyakran tragikus sorsú szereplőire.

Még az is kiemelhető, mennyire pozitív üzeneteket hordoz. Az egymásra figyelésről, második esélyekről, a tragédiákon való felemelkedésről, az élet jó megéléséről mesél. Igen, néhol humorral is, szintén jó pont. Tartalmasnak találtam a szórakoztatás mellett.

Zárt, kerek sztori, folytatás tehát nem várható, de nem is kell. Ez így pont kerek.

Temetni jöttünk - Mint thriller: 85% jó alapötlet, okos kibontás, emlékezetes szereplők, ha néhol sablonos is.

Szubjektíven: 95% bírtam a karaktereit, tetszett a történet, remek első regény! Tetszett.

Ritmikus, ötletes, kottás.

Itt jönne a fülszöveg, de egy ilyen kötetnek milyen tartalmi összefoglalót tudok írni? Rájöttem, nem is érdemes próbálkoznom vele. Az előadás dalai vannak a kötetben, kottával együtt. Így mese helyett a kedvencem pár sorát fogom ide másolni:

Nagy a világ, az égig ér,

De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Itt nevet a nap, sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk.

és a tél, és a nyár,
és a fák, az akác, 
és a kert, és a ház, 
és a házból a srác, 
te meg én,
ugye szép,
soha nem szakadunk, 
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

Álljunk bele ha kell, 
Bármi jöjjön is el 
Legyen szabad a Grund. 
Véssük ide ma fel, 
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.

Nem ebben van a legtöbb nyelvi lelemény, talán nem is ez a legjobb dal benne, de a szívemhez ez áll a legközelebb.

És most bajba vagyok, mert mit lehet elemezni egy kottás könyvön? Még csak viszonyítási alapom sincs, mert mióta vége lett az általános iskolai énekóráknak, nem is láttam kottákat. Hála égnek, középiskolában inkább zenetörténetet tanultam és klasszikusokat hallgattunk, nem az énekléssel kínoztak.

Amit én tudok értékelni a kötetben, azok a dalok szövegei. Nem is annyira dalszövegként, mint inkább versekként olvastam őket. Igaz, a CD is megvan, lassan rongyosra hallgatott formátumba, és a dallamok is a fülembe csengenek. Talán így az igazi, mert kiemelten fontos a ritmus ebben a műfajban.

Ami elsőre megfogott, az a szövegek jópofasága. Tele van ötlettel, humorral, az egész nagyon feelgood és hangulatos. Még az olyan dalok is, mint a Pásztor testvérek kisebbeket zaklatós indulója is, tele van ötlettel, szójátékokkal, és játékosan kellemes, bármit is gondoljunk a testvérek karakteréről vagy tetteikről.

Talán két dal van, ami hangulatilag nagyon más. Bocs, utána számoltam, 12-ből három. A fent is idézett Mi vagyunk a grund, amiben pont az van benne, amit az általánosban az emberbe nevelnek a Pál utcai fiúk kapcsán. A hazaszeretet, az otthon és az összetartás dala. Ez érzelmileg sokkal fennköltebb. Aztán, amikor Geréb vissza akarja könyörögni magát. Abban dráma van, és talán a legnagyobb konfliktus. Az a vérvörösen záró sor… hátborzongató, főleg a zenével – énekkel együtt. Végül, amin szem nem marad szárazon, ha összekötjük a cselekménnyel, Nemecsek halála. Nem is ragozom túl, az egyszerre felemelő és nagyon mélyen fájdalmas.

Ami nálam dobott volna az összképen, ha az előadásból a képek nem egy blokkban vannak a végén, hanem a dalok elé kerülnek be, elosztva.

Az előadás szép emléke, különben, akiknek tetszett, ez remek emlék róla és szuvenír.

A Pál utcai fiúk daloskönyv - Mint daloskönyv: 80% a szövegek adják maguk, a kotta nagyméretű, és a képek is feldobják.

Szubjektíven: 75% verseskötetként értelmeztem, és bírom a szövegeit. Játékos, tartalmas.

- Múlt kölcsönbe - női thriller, Álomgyár

- Ghostman 2. - akcióregény Libri

- Szerelem két felvonásban - női thriller, szerelmes Libri

- Hazugságok - General Press thriller/krimi

- Egy kis szívesség - női thriller, Gabo

Sorozatgyilkosos, emberrablós, nyomozós, családi titkos.

Sam Porter nyomozó még betegszabadságon van, amikor egy eset miatt sürgősen be kell mennie. Látszólag egyszerű baleset: egy busz elé kilépett férfi ügye. Csak éppen volt a férfinél egy doboz, jellegzetes fekete masnival átkötve. Sam 5 éve dolgozik a Negyedik Majom Gyilkos ügyén, aki az általa elrabolt lányok fülét, szemét, majd nyelvét ilyen dobozban küldi el a családnak. A dobozban ott lapul a fül, és végre megvan a sorozatgyilkos, aki eddig semmilyen nyomot sem hagyott. Pedig meg kell találni a rejtekhelyét: egy 15 éves, milliárdos lány szenved bezárva, és víz nélkül legfeljebb három napig bírja. A 4MGY-nél talált napló – benne egy kisfiú egyre véresebb családi története – és a gyilkosnál talált kevés tárgy alapján megindul a hajsza, ami nem egy nem várt fordulattal szolgál.

Az ilyen thrillerekre szomjazom egy ideje! Ugyan eleinte szkeptikusan szemléltem a borító hátulján a rengeteg dicsérő kritikát, de a történet pillanatok alatt beszippantott engem is, és nem is engedett el az ajándék plusz fejezet végéig. Mi több, már most azon kattog az agyam, hogy az Agave mire adja ki a folytatást, mert nagyon a polcomon akarom tudni!

Nagyon ügyesen van megszerkesztve, ez már az első fejezeteken látszik. A fő nézőpont Sam Porter nyomozóé, de rendszeresen betekinthetünk az elrabolt lány, Emory börtönébe is. Ehhez adódnak hozzá a napló fejezetei, melyekből lassan kirajzolódik a 4MGY útja a sorozatgyilkosság felé. Barker mindegyik történetszálat képes úgy vezetni, hogy az adott rész végén azonnal olvastam volna a következőt, hogy aztán belevesszek a másik szál eseményeibe, mert azok is tele voltak feszültséggel és izgalmas részekkel.

Még az is sikerül neki, hogy szkeptikusak legyünk több szálon. Igazat ír a 4MGY naplója, vagy az is egy nagy manipuláció? És sok mindennel kapcsolatban lehet érezni, hogy ott vár ránk egy csavar, vannak szépen elrejtett nyomok, és összerakhatjuk őket. Van, amit szépen ki is lehet találni előre, de Barker jó érzékkel emellett igazi meglepetéseket is időzít. Így dupla az öröm: mi is nyomozhatunk, a könyv okos és logikus végig, miközben képes valóban meglepő csavarokkal is előállni.

Egyszerre cselekmény- és karakterközpontú a regény, nekem ez a kedvenc párosításom. Mert a cselekmény pörög végig, izgalmas a nyomozás, a naplóból megelevenedő családi mészárszék története, és Emory küzdelme is a túlélésért. Ugyanakkor olyan erőteljes szereplőkkel dolgozik, hogy drukkoltam nekik, többsíkúak, érdekes figurák. Azt külön élveztem, hogy egyszerre kaptam meg a zseni sorozatgyilkos kissé pszichopata, de zseniális alakját – irodalomban nagy kedvenc karakterem – és mellette a szimpatikus detektív, de a mellékszereplők is jellegzetesek, megjegyezhetőek. Kicsit mindenki fejébe beenged, lehet őket érteni. Főleg, amikor a regény minden pontot összeköt és már teljesen előttünk van az indítékláncolat – okos, logikus, jól kitalált az egész.

Mindezen túl Barker stílusa is jó. Van humora, jók a leírásai, pörgőek a párbeszédei.

És még gondolkoztat is korrupcióról, bosszúról, nagyon szórakoztató közegben.

Végül, de nem utolsó sorban, az Agave már jelezte, hogy karácsony előtt még kihozzák a folytatást, olyan kedvező volt a regény hazai fogadtatása. Örömhír, nekem tuti meglesz!

A negyedik majom - Mint thriller: 95% fordulatos, izgalmas, több idősíkon elbeszélve, emlékezetes szereplőkkel.

Szubjektíven: 100% okos könyv, és nem csak izgalmas, de gondolatébresztő is. Tetszett!

Kamaszos, barátnős, hazugságos, játszmás.

Petra és Lara kiskoruk óta legjobb barátnők. Együtt táncolnak is, éppen az EB-re készülnek. Petra a nagyszájú, a csajos, míg Lara a csendben barátnőjéhez idomuló. Az év elején hozzájuk került új lány, Letti hamar lett nekik ellenszenves. Nem elég, hogy intézeti múltja miatt a tanárok mindent elnéztek neki, még a lányok szerelmét, Áront is sikerült elhalásznia! Így amikor a szülői tiltás ellenére Petra elviszi magával táborozni az új és drága fejhallgatóját, és azt sikeresen el is hagyja, a tanárnőjüknek felveti, talán lopás történt. Letti táskájából előkerül a fejhallgató – csak Lara és Petra tudja, hogy az valóban Letti fülese, de mindketten hallgatnak. A hazugságnak egyre komolyabb következményei lesznek, amire a lányok megingathatatlannak hitt barátsága is rámehet.

Az Ellenpontok koncepciója nekem kifejezetten szimpatikus. Adott egy komoly konfliktus, alapvetően ifjúsági szempontból megközelítve, de felnőtteknek is érdekes lehet. Volt már mostohatestvérek összeszokása, szerelmespár nehézkes egymásra találása, konfliktusokkal teli anya-lánya kapcsolat. Ezt úgy mesélik el, hogy a két fél szempontja két külön sztori, amelyek a végén egy végben érnek össze.

Mészöly Ágnes nagyon jó kis témát kapott: a legjobb barátnőkét, akik bűntársakká válnak, és erre majdnem mindenük rámegy. Olyan témákat sikerült beletenni, mint az anyagi nehézségek, az egymás iránti hűség, az erkölcs, a szétesett családok. Mindezt úgy, hogy a regény szórakoztató is lett, nem csak tanulságos.

A felépítése a sorozatban megszokott: a könyv egyik fele Lara szemszöge, a másik Petráé, amelyek középen találkoznak, és a zárszó Letti jussa lesz. Itt megjegyzem, mennyire hangulatos volt felvágni a középső lapokat! Tisztára, mintha a múlt században lettem volna, amikor valóban fel kellett vágni a papíríveket egy-egy új könyv esetében! Egyszerre tetszett is, meg nem is, ahogy Mészöly Ágnes két szemszögből mesélte el a történetet. Tetszett, mert nagyon jól kiegészítette egymást a két lány története, még úgy is folyamatosnak éreztem a történet ívét, hogy általában az egyikük zárójelenete volt ismételve a másik kezdőjeként, csak más oldalról. Ami viszont a sorozat koncepciója miatt nekem kicsit kilógott: hogy váltogatva olvastam, hogy folyamatos legyen a történetív. Ha először egyik, utána a másik lány történetén haladtam volna végig, nagy lyukak lettek volna. Vagyis, hiába van 3féle olvasási lehetőség elvileg, gyakorlatilag 1 van, ami jól működik. Ami nem baj, csak így feleslegesnek érzem a megosztott szedést, nyugodtan tehették volna direkt egymás után a lányok fejezeteit.

A cselekmény különben pörög és érdekes is. Vannak csavarok benne, és nagyon hiteles az egész. Talán csak a vége nem, ami nekem túl happy. Nem akarom pontosan lelőni, de Petra nekem egyre ellenszenvesebb lett a történetben, és én nem engedtem volna ilyen könnyen el. Miért nem kell megfizetnie a tetteiért? Valami büntetés?

De a karakterek jók, többsíkú mindenki, még Petra is árnyalt, aki legkevésbé tetszett.

A történet mondandója is példaértékű. Még az is, ahogy a barátokért ki lehet állni, akár kisodródva is magunkból. Elgondolkoztató a regény, és személyiségfejlesztőnek is érzem.

Az egyik kedvenc részem lett a sorozatban, formátum és tartalom is tetszett összességében.

Vágod - Mint ifjúsági: 95% tanulságos, de szórakoztató, mélységében ábrázolt kamaszokkal, stílusos.

Szubjektíven: 85% imádtam, de nekem túl pozitív a vége. Petrának következmények?