Sorozatgyilkosos, emberrablós, nyomozós, családi titkos.

Sam Porter nyomozó még betegszabadságon van, amikor egy eset miatt sürgősen be kell mennie. Látszólag egyszerű baleset: egy busz elé kilépett férfi ügye. Csak éppen volt a férfinél egy doboz, jellegzetes fekete masnival átkötve. Sam 5 éve dolgozik a Negyedik Majom Gyilkos ügyén, aki az általa elrabolt lányok fülét, szemét, majd nyelvét ilyen dobozban küldi el a családnak. A dobozban ott lapul a fül, és végre megvan a sorozatgyilkos, aki eddig semmilyen nyomot sem hagyott. Pedig meg kell találni a rejtekhelyét: egy 15 éves, milliárdos lány szenved bezárva, és víz nélkül legfeljebb három napig bírja. A 4MGY-nél talált napló – benne egy kisfiú egyre véresebb családi története – és a gyilkosnál talált kevés tárgy alapján megindul a hajsza, ami nem egy nem várt fordulattal szolgál.

Az ilyen thrillerekre szomjazom egy ideje! Ugyan eleinte szkeptikusan szemléltem a borító hátulján a rengeteg dicsérő kritikát, de a történet pillanatok alatt beszippantott engem is, és nem is engedett el az ajándék plusz fejezet végéig. Mi több, már most azon kattog az agyam, hogy az Agave mire adja ki a folytatást, mert nagyon a polcomon akarom tudni!

Nagyon ügyesen van megszerkesztve, ez már az első fejezeteken látszik. A fő nézőpont Sam Porter nyomozóé, de rendszeresen betekinthetünk az elrabolt lány, Emory börtönébe is. Ehhez adódnak hozzá a napló fejezetei, melyekből lassan kirajzolódik a 4MGY útja a sorozatgyilkosság felé. Barker mindegyik történetszálat képes úgy vezetni, hogy az adott rész végén azonnal olvastam volna a következőt, hogy aztán belevesszek a másik szál eseményeibe, mert azok is tele voltak feszültséggel és izgalmas részekkel.

Még az is sikerül neki, hogy szkeptikusak legyünk több szálon. Igazat ír a 4MGY naplója, vagy az is egy nagy manipuláció? És sok mindennel kapcsolatban lehet érezni, hogy ott vár ránk egy csavar, vannak szépen elrejtett nyomok, és összerakhatjuk őket. Van, amit szépen ki is lehet találni előre, de Barker jó érzékkel emellett igazi meglepetéseket is időzít. Így dupla az öröm: mi is nyomozhatunk, a könyv okos és logikus végig, miközben képes valóban meglepő csavarokkal is előállni.

Egyszerre cselekmény- és karakterközpontú a regény, nekem ez a kedvenc párosításom. Mert a cselekmény pörög végig, izgalmas a nyomozás, a naplóból megelevenedő családi mészárszék története, és Emory küzdelme is a túlélésért. Ugyanakkor olyan erőteljes szereplőkkel dolgozik, hogy drukkoltam nekik, többsíkúak, érdekes figurák. Azt külön élveztem, hogy egyszerre kaptam meg a zseni sorozatgyilkos kissé pszichopata, de zseniális alakját – irodalomban nagy kedvenc karakterem – és mellette a szimpatikus detektív, de a mellékszereplők is jellegzetesek, megjegyezhetőek. Kicsit mindenki fejébe beenged, lehet őket érteni. Főleg, amikor a regény minden pontot összeköt és már teljesen előttünk van az indítékláncolat – okos, logikus, jól kitalált az egész.

Mindezen túl Barker stílusa is jó. Van humora, jók a leírásai, pörgőek a párbeszédei.

És még gondolkoztat is korrupcióról, bosszúról, nagyon szórakoztató közegben.

Végül, de nem utolsó sorban, az Agave már jelezte, hogy karácsony előtt még kihozzák a folytatást, olyan kedvező volt a regény hazai fogadtatása. Örömhír, nekem tuti meglesz!

A negyedik majom - Mint thriller: 95% fordulatos, izgalmas, több idősíkon elbeszélve, emlékezetes szereplőkkel.

Szubjektíven: 100% okos könyv, és nem csak izgalmas, de gondolatébresztő is. Tetszett!

Kamaszos, barátnős, hazugságos, játszmás.

Petra és Lara kiskoruk óta legjobb barátnők. Együtt táncolnak is, éppen az EB-re készülnek. Petra a nagyszájú, a csajos, míg Lara a csendben barátnőjéhez idomuló. Az év elején hozzájuk került új lány, Letti hamar lett nekik ellenszenves. Nem elég, hogy intézeti múltja miatt a tanárok mindent elnéztek neki, még a lányok szerelmét, Áront is sikerült elhalásznia! Így amikor a szülői tiltás ellenére Petra elviszi magával táborozni az új és drága fejhallgatóját, és azt sikeresen el is hagyja, a tanárnőjüknek felveti, talán lopás történt. Letti táskájából előkerül a fejhallgató – csak Lara és Petra tudja, hogy az valóban Letti fülese, de mindketten hallgatnak. A hazugságnak egyre komolyabb következményei lesznek, amire a lányok megingathatatlannak hitt barátsága is rámehet.

Az Ellenpontok koncepciója nekem kifejezetten szimpatikus. Adott egy komoly konfliktus, alapvetően ifjúsági szempontból megközelítve, de felnőtteknek is érdekes lehet. Volt már mostohatestvérek összeszokása, szerelmespár nehézkes egymásra találása, konfliktusokkal teli anya-lánya kapcsolat. Ezt úgy mesélik el, hogy a két fél szempontja két külön sztori, amelyek a végén egy végben érnek össze.

Mészöly Ágnes nagyon jó kis témát kapott: a legjobb barátnőkét, akik bűntársakká válnak, és erre majdnem mindenük rámegy. Olyan témákat sikerült beletenni, mint az anyagi nehézségek, az egymás iránti hűség, az erkölcs, a szétesett családok. Mindezt úgy, hogy a regény szórakoztató is lett, nem csak tanulságos.

A felépítése a sorozatban megszokott: a könyv egyik fele Lara szemszöge, a másik Petráé, amelyek középen találkoznak, és a zárszó Letti jussa lesz. Itt megjegyzem, mennyire hangulatos volt felvágni a középső lapokat! Tisztára, mintha a múlt században lettem volna, amikor valóban fel kellett vágni a papíríveket egy-egy új könyv esetében! Egyszerre tetszett is, meg nem is, ahogy Mészöly Ágnes két szemszögből mesélte el a történetet. Tetszett, mert nagyon jól kiegészítette egymást a két lány története, még úgy is folyamatosnak éreztem a történet ívét, hogy általában az egyikük zárójelenete volt ismételve a másik kezdőjeként, csak más oldalról. Ami viszont a sorozat koncepciója miatt nekem kicsit kilógott: hogy váltogatva olvastam, hogy folyamatos legyen a történetív. Ha először egyik, utána a másik lány történetén haladtam volna végig, nagy lyukak lettek volna. Vagyis, hiába van 3féle olvasási lehetőség elvileg, gyakorlatilag 1 van, ami jól működik. Ami nem baj, csak így feleslegesnek érzem a megosztott szedést, nyugodtan tehették volna direkt egymás után a lányok fejezeteit.

A cselekmény különben pörög és érdekes is. Vannak csavarok benne, és nagyon hiteles az egész. Talán csak a vége nem, ami nekem túl happy. Nem akarom pontosan lelőni, de Petra nekem egyre ellenszenvesebb lett a történetben, és én nem engedtem volna ilyen könnyen el. Miért nem kell megfizetnie a tetteiért? Valami büntetés?

De a karakterek jók, többsíkú mindenki, még Petra is árnyalt, aki legkevésbé tetszett.

A történet mondandója is példaértékű. Még az is, ahogy a barátokért ki lehet állni, akár kisodródva is magunkból. Elgondolkoztató a regény, és személyiségfejlesztőnek is érzem.

Az egyik kedvenc részem lett a sorozatban, formátum és tartalom is tetszett összességében.

Vágod - Mint ifjúsági: 95% tanulságos, de szórakoztató, mélységében ábrázolt kamaszokkal, stílusos.

Szubjektíven: 85% imádtam, de nekem túl pozitív a vége. Petrának következmények?

A héten is akadt egy olyan ötlet, amit érdemes lesz lelőni. Lássuk, mennyire volt a férfi az ártatlanság börtönében valóban ártatlan!

Vázlatos leszek, mert a történet jelentős része érzésekről, hangulatokról, fenyegetettségről szól, amit nem lehet így elmesélni, olvasni kell hozzá az eredetit!

• Sam barátja megcsalta a nőt, durván dobta, aki bánatában egy halálraítélttel kezd el levelezni.
• Beleszeret, odautazik hozzá, igent mond a lánykérésre. Carrie, a férfi ártatlanságban vakon hívő filmes ezt is dokumentálja, és tovább dolgozik Dennis szabadulásán.
• Már házasok, mire csodával határos módon egy haldokló bevallja Holly meggyilkolását. Dennis szabad emberként távozhat.
• A házaspár New Yorkba megy, ahol Dennis interjúkat ad, egy készülő könyvről tárgyal. Sam már nem találja benne a levelekből ismerős kedves férfit.
• Amit külön sérelmez, hogy Dennis nem fekszik le vele. Attól fél, mivel Dennis már szabad, bárkit megkaphatna, már nem kell neki a csúnyácska Sam.
• Dennis apja kórházba kerül, majd meg is hal, kénytelenek visszamenni a Red River nevű kisvárosba, ahonnan Dennis származik, ahol Sam soha nem járt még.
• Dennis még mindig közellenségnek számít. Ugyan Holly halála nem az ő lelkén szárad, de sok helyi lány eltűnt akkoriban, akik soha nem kerültek elő, amiért ő a bűnbak.
• Sam hinni akar a férje ártatlanságában, de egyre több a gyanús jel. Miért nem hajlandó lefeküdni a saját feleségével? Milyen titokzatos utakra jár el? A helyi rosszlány, Lindsay mit őrizgetett neki jó 20 éven át? Ki az a fogyatékos, aki a nyomukban jár?
• Dennis kutakodáson kapja, és megmutatja neki a rejtett dobozt. Csak gyerekkori fotók vannak benne. És egyik éjjel arra ébred, hogy Dennis felizgult, végre elhálják a nászt is, ha a nőnek kellemetlen pózban is.
• Amikor egy kiscicájuk elpusztul, kiviszi a nőt egy temetőbe. Megígérteti vele, senkinek nem szól a helyről, elássa a macskát.
• Sam idegei azonban képtelenek kisimulni. Ahogy a régi képeket nézegeti, talál egy rejtett rekeszt a dobozban. Tele van fotókkal, halott lányokról a bomlás különböző szakaszaiban. A póz is ismerős. Lemeztelenített altest, hason fekve, felhúzott csípővel. Ahogy Dennis őt is beállította akkor este. Rádöbben, nem másik nő miatt nem feküdt le vele sokáig a férje, nem a csúnya arca taszította. Hanem a bőre melege, az élete. Dennis nekrofil. És az a gyilkos, akinek itt tartják.
• A visszatérő férfinak próbálja eljátszani, hogy minden rendben. De a képeket ellopja és postára adja biztosítékként.
• Dennis a képek hiányát fedezi fel, és jelenetet rendez. Lindsay is érkezik, ketten fogságba tartják a nőt.
• Lindsay teszi teljessé a történetet. Kamaszként pár fiú elkapta, megerőszakolták, de a történet másként terjedt. Lotyónak bélyegezték, a lányok kinevették és szekálták. Csak Dennis és Howard, a kis fogyatékos voltak rendesek. Dennis bosszút ígért. Az első lány véletlenül halt meg, csak megalázni akarták. De ezzel valami elszabadult, Dennis levadászta a lányokat.
• Érkezik Carrie, dulakodnak, Lindsay mindenkivel végezni akarna. Ahogy Howard halálát is ő okozta, aki veszélyeztette a titkuk. Dennis lelövi a nőt.
• Pár hónappal később Dennis újra börtönben van, ezúttal az eltűnt lányok meggyilkolásáért. Az ügyészség alkut ajánlott: ha bevallja, nem halált kérnek, életfogytiglant. A saját ügyvédei szerint harcolhatnának is, nincs semmi konkrét, ami a testekhez kötné Dennist. Ami van, a fotók, azokat Sam őrzi, és senki nem tud róluk. Nem adta fel a férjét, most is mellette áll. De jobban szereti, ha börtönbe van, és nem mellette. A képekkel zsarolhatja. És mivel Dennis teherbe ejtette, a gyerekre is gondolnia kell. Mi lenne, ha kislány, és Dennis szabadul? Bántaná őt is? Határozottan közli a férjével, hogy jobb a vádalku. Ő majd látogatja tovább.

Fel nem tudom fogni, mi a jó ebben Samnek. Ha annyira tart a férfitól, miért nem adta fel? Miért áll mellé, miközben mégsem? Olyan ambivalens, hogy nem is akarom igazán megérteni.

De ezt a véget leszámítva nekem tetszett a könyv, olvasmányos is, és van annyi cselekmény, hogy ne legyen unalmas Sam állandó belső értékelgetése és félelmei.

Akciós, terrorista cselekményes, összeesküvéses, politikai ármányos.

Básti Péter veszprémi rendőrfőnök volt, amikor váratlanul egy budapesti körzet élére nevezik ki. A férfi fuldokol a bürokráciában, úgy érzi, nem végezheti a munkáját, ráadásul a magánélete is problémás: a nejét elhagyta, most a szeretőjével él együtt, aki egyre sürgeti a férfi válását. Ebben a helyzetben, az augusztus 20-i tűzijáték idején terroristák felrobbantják a Szabadság-szobrot. Az egész ország készültségbe, a TVI agresszívan kezdi meg a vadászatot. Básti egy cikkében előre jelezte az eseményeket, és a második akció után (a Feszty-körkép ellen) a TVI székházban találja magát. Mire valóban dolgozhatna, bűnöző öccse jelentkezik, és segítséget kér. Hatalmas bajba keveredett. Básti olyan összeesküvés nyomára bukkan, mely az életébe is kerülhet. Mert ha a magas politika úgy hozza, egy élet nem tétel, hogy a gazdagok még gazdagabbak és hatalmasabbak lehessenek.

Réti László maga is rendőr volt egykor, csak mellette írt is. Eleinte Marcus Meadow néven publikált, hiszen elvárás volt a magyar szerzőktől is, hogy angol álnevük legyen. A világ változott, már lehet sikeres egy regény magyar szerző tollából is. Most más kihívással kell szembesülnünk Réti könyvei kapcsán: ahogy kiadóváltások történtek, a régebbi történetei is újra megjelennek, csak más címen. Most két új kötetet találhattunk tőle a polcokon: Európa, falak mögött és a Budapest Boulevard. De igazából csak az egyik új. Az Európa már kijött a Könyvmolyképzőnél is, nem is olyan régen, csak akkor Falak címmel.

De most a Budapest Boulevard volt az olvasmányom, mely új történet.

De nem véletlen, hogy a Falak mellett adták ki újra. Ugyanúgy aktuális téma és politikai helyzet van benne, csak éppen annyira akció- és szórakoztatóregény, hogy nem úgy olvassuk, mint a jelen helyzet szociológiai tanulmányát. Akinek nincs igénye arra, hogy elgondolkozzon a világon, melybe élünk, simán élvezheti a nyomozást, a hajszát, az egésznek a szórakoztató voltát. Mert izgalmas, fordulatos, és még a magánéleti szálakon is van benne szórakoztató faktor. Tökéletesen működik pörgős, érdekes, olvasmánynak.

Amiben remek karakterek vannak. Réti hősei nem hibátlan Amerika Kapitányok, hanem küszködő emberek, akik a tőlük telhető legjobbat próbálják nyújtani, ha hibáznak is. Vagy olyan ügyeskedők, akiknek a saját céljuk mindennél fontosabb, és iszonyatos tettekre képesek érte. De akad kisstílű bűnöző, erőszakra hajlamos izomember, jófej nagyapa, hisztis ex is. Réti igyekszik a fontosabb mellékszereplői jellemét feldúsítani, de az egyszerűbb, sematikus kisebb szereplői is jellegzetesek, szerintem emlékezetesek.

Kifejezetten szórakoztató a szöveg is. Könnyű befogadni, olvasóbarát. Nincs túlírva, pörgős, egyaránt jók benne az érzelmi és akciós részek.

Egy mondat erejéig kiemelem azt is, hogy amikor csillan valami a szerző humorából, bírtam azt is. Nekem átjön a humora.

És mindezen túl, ha valakinek arra van igénye, megcsaphatja az is, amit a sorok között találunk. Hogy miként uralkodnak az embereken, és befolyásolják őket a hatalmasok. Hogy mennyire megfojt a bürokrácia. Hogy mennyire abszurd, korrupt, rémes világban élünk.

Újabb erős történet a szerzőtől, nagyon megérte elolvasni, nekem nagyon tetszett.

Budapest Boulevard - Mint akció thriller: 95% izgalmas sztori, emlékezetes karakterekkel és kemény világképpel.

Szubjektíven: 90% nagyon ráismerni benne az életünkre, ami egyszerre iszonyat és jó is.

Kamaszos, rémálmos, túlélős, orvosi.

7 fiatal egy kísérleti klinikán gyűlt össze, mindannyian kóros álmatlanságban szenvednek. Nem ismerik egymást, és ez az utolsó reményük, hogy alhatnak még normálisan. A gépekre kötik őket, de egy vihar végzetes következményekkel jár. A gépek meghibásodnak, és a fiatalok kómába zuhannak. Miközben egy orvostanhallgató kívülről igyekszik segíteni, a 7 kamasz egy álombeli űrben találkozik, nem emlékezve a közelmúltban történtekre, majd egy rémálomba csöppennek. Hamar rájönnek, hogy egymás rémálmait kell túlélniük, és lassan az emlékeik is kezdenek visszatérni. Semmi sem biztos, de érzik, az álmokban sem szabad meghalniuk, és lehetnek egymás előtt is titkaik, ha az álmaik árulkodóak is.

Szeretem a zsánermixeket! Ez a regény is ilyen, amely alapvetően három alapot kever össze: ifjúsági, orvosi és horror is. Az arányokon már jókat lehetne vitatkozni. Nagyon erős az ifjúsági vonala, az orvosi adja a keretet és a horror is végig jelen van, csak éppen nem az elemi szinten, mint egy Stephen King regényben, hanem a fiatalabb olvasók befogadóképességéhez mérten. Erre legjobb példa a bohócos jelenet: King egyik legijesztőbb és ikonikusabb horror figurája is a bohóc, de itt egy kevésbé rémisztő fajtával találkozunk. Hozzátéve, hogy Kinget ismerő szemmel, akinek ez az első találkozása a bohócok eme rettentő fajával, neki meglesz a kellő ijedelem adagja is.

A történet alapvetően cselekményközpontú, aminek hála egy pörgős, szó szerint egyik rémálomból a másikba esős hajszába csöppenünk. Ügyesen vannak adagolva a szünetek, amelyekbe Plum az orvosi részeket is beilleszti. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy az álomból megismert karakterek aztán a valóságból megkapják a magyarázó keretet. Ahogy a rémálmok is változatosak, bár félelmek tekintetében egyelőre a zsánereknél marad. Úgy, mint a halálos bohóc, vagy az élve eltemetés. Egy-egy esetben azért akad speciális is, pl. az afrikai fiúé (Remi), aki egy népirtás túlélője. A csavarok is bele vannak építve, némelyik ütős, más azért kiszámítható.

Amivel áttérünk a karakterek témájára. Nem rajtuk van a hangsúly, sorozat nyitókötet is, így az alapozás történt meg eddig. Zsánerekkel dolgozik Plum, amelyeket a rémálmokkal variál kicsit. Már most látszik, hogy van zseni karakter, a vagány sportoló, menő lány. De aki igazán érdekes, és sajnos nagyon kiszámítható egyben, akad köztük egy pszichopata is, aki a múltjában többek haláláért felelős. Itt még nem kezdte meg a manipulációs játékait, de ebben nagy potenciált látok, és ha Plum elmegy erre a folytatásban, nekem fog tetszeni.

Olvasmányosan van megírva is, pörög a cselekmény és könnyű befogadni. Mélysége a szövegnek, egyszerű szórakoztatás a cél, de ezt teljesíti is. Érthető, világos, a rémálmos jelenetekben kifejező.

Abból adódóan, hogy szórakoztat, talán nem is érdemes tanulságokat keresni benne. A nagyon jókba akad az is, ebbe egyelőre annyi akad, hogy az összetartás kifizetődik, és kétszer meg kell gondolni, mielőtt orvosi kísérletben vállaljuk a fehér egér szerepét.

Tetszett, annak ellenére, hogy ez a rémálmos, egymás álmaiban túlélni próbálós alapötlet nekem nagyon azt a pár éves Jennifer Lopez filmet juttatja eszembe.

Álomcsapda - Mint YA sci-fi: 80% ötlet nem, de kidolgozás eredeti, jó zsánermix, pörgősen megírva.

Szubjektíven: 85% sok szereplővel még barátkozom, de az alapkoncepció nagyon bejött.

9 kép, amiből írj egy sztorit! Játékra fel!

A kockákon az alábbiak láthatóak segítségként: szerzetes – korsó sör – palack alján folyadékkal – táska – dühös arc – korona – rák – amőba – szemüveg – holló – halálfej – tömött zacskó.

Én mesét írtam belőlük, íme: A Béla álma

Nyomozós, emberkereskedelmes, háborús bűnös, családi vészhelyzetes.

4 hónap telt el, hogy a pedofil pap elrabolta Sean-t, és végzett Katie barátjával. Lottie igyekszik összetartani a családot, a gyerekeit, de még ő maga is törött a férje elvesztése miatt, és nem veszi észre, mekkora a baj. A mindig erősnek tűnő Chloe lassan teljesen összeomlik, az önbántalmazásba kezd. Ebbe sétál bele egy külföldi nő a kisfiával. Segítséget kér, majd felszívódik. Lottie beleveti magát az ügybe, és az új gyilkossági ügye is, mintha ide csatlakozna. Egy külföldi, terhes nőt gyilkoltak és csonkítottak meg, majd dobtak ki. A rejtélyes Mimosa eltűnt barátnője lenne? Hova tűnt a nő a fiával? A szálak a balkáni háborúba vezetnek, és szerv- és emberkereskedők nyomára, mely sokkal jobban érinti az asszonyt, mint elképzelhette volna. A férje nevét is ide rángatják, a lánya is az ügybe keveredett, sokkal jobban, mint bárki sejthette volna.

A folytatásoknak megvan a maga szabályzata. Hogy benne kell lennie mindennek, ami sikeressé tette az előző részt. Csak éppen minden fokozottabb legyen: látványosabb akció, nagyobb dráma, filmen azt mondanám, magasabb költségvetés. Gibney jól belehúzott, és szépen kipipált minden tételt.

Annyira, hogy annyira skandináv krimit idéz a regénye, amennyire egy angolszász krimi skandináv lehet. Mert mi is kell a skandináv krimibe:

1: nyomorult, de munkában megszállott és jó nyomozó – Lottie abszolválja, könnyeden. A munkába menekül a magánélete gondjai elől, a gyerekeinek is előbbre veszi az ügyeit, amiket meg is old. A magánélete meg katasztrófa: gyászolja a férjét, miközben valami van közte és a társa között. Az egyik gyereke titokban vagdossa magát, a másik poszttraumás stresszben szenved, a harmadik meg titkolja a terhességét. És Lottie semmit nem vesz észre, folyton csak úgy érzi, majd később foglalkozik a problémákkal.

2: brutális tettek. Az emberrablás és prostitúcióra kényszerítés alapból elég kemény, de itt még bejön egy szervkereskedős vonal is. Hogy a regény szóhasználatát kölcsönözzem, olyan helyre jutunk, ami egy vágóhídra emlékeztet. Csak itt nem marhákat szednek szét… megrázó. Horror és sötét thriller szintre nem megy el a történet, de egy-egy ponton közel áll hozzá.

3: társadalmi mondandó – ez talán kicsit erőltetett, de előszedi a háborús bűnök témáját. És nem olyan régi esetekben, mint a VH.

Amiért mégis más, ennek nincs olyan sötét hangulata. Nincsenek hosszas, depresszióba süllyedő leírásai. Sokkal jobban pörög a cselekmény, több a párbeszéd, lényegesen könnyebb haladni a cselekménnyel.

Javul Gibney elbeszélői technikája is. Sokkal gördülékenyebb ez a történet, mint az előző volt. Olvasmányos, jól szerkesztett.

Már látszódik, hogy fog összeállni a trilógia. A magánéleti szálak, a részek traumái kötik össze a regényeket, mert a krimi teljesen önálló és érthető. Akár megcserélve is lehetne olvasni a magyarul eddig megjelent két részt, nem sérülne a cselekmény.

Összességében korrekt krimi, ami tetszett, minden skandináv beütéssel együtt. Már várom a záró kötetet is, mi lesz a nagy finálé?

Az elrabolt lányok - Mint krimi: 80% okos szerkezet, skandináv krimis családi gondok, gondolatébresztő.

Szubjektíven: 85% Lottie-val még mindig barátkozom, de a sztori jó és sok a dráma is.

Kamaszos, új iskolás, kísértett, világot megmentős és megváltós.

Mac megmentette az Archívumot, Owen elveszett a semmiben, de a lánynak nincs nyugta. Rémálmok kísértik, melyek lassan átszivárognak a mindennapokba is. Ami különben sem egyszerű: új iskolát kell kezdenie, a Hyde Gimnáziumot, amit előre is utál. Egyetlen vigasza Wes, aki minden téren tartja benne a lelket. De vele is akad egy gond: szerelmes a lányba, Mac is belé, de szigorúan csak barátok lehetnek. Mac nem meri kockáztatni, hogy valakit megszeret és elveszti. Így az iskolában sokként éri, hogy míg ő a 11. osztályt kezdi, Wes itt végzős. És van egy normális élete, aminek Mac is a része lehetne. A rémálmok egyre gyötrőbbek, már az Archívum is felfigyelt rá, nyomában az Alakulat. Wes segíteni akar, a jelenléte segít is az álmok ellen, de a visszatérő Owen és őrült tervei ellen Mac maga áll ki.

Már az első részben is éreztem nyomokban azt a mesélőt, aki majd az egyik kedvenc sorozatom is jegyzi a fantasy regények között. Ugyan abban több volt még a hiányérzetem, de már ott volt benne a szikra, amiből valami nagyon jó kisülhet.

A második részben még inkább ezt éreztem. Sokkal ütősebb, mint az első kötet. Cselekményben, karakterekben, ötletekben. Még nem az a szint, mint a Fekete – Fehér – Vörös és Szürke London, de már határozottan jó szórakozás volt.

A cselekmény olyan, hogy akár magában is működik, de folytatásnak is remekül megfelel. Én azért a folytatásra szavazok, mert elég nehéz úgy felfogni ezt a világot, ha valaki minden alap nélkül beleugrik az Archívumba, plusz az Owen szál is úgy az igazi, ha ismerjük az előzményeket. De akinek nincs módja az első részre, csak a másodikra, nem tragédia.

Két szinten zajlanak az események, szerettem mindkettőt. Általában nekem a kalandos fantasy vonal jön be jobban az ilyen regényekben, és itt is ez volt az alapbeállításom. Miben mesterkedik Owen? Mennyire lehet bízni az Archívumban? Még azt is bírtam, ahogy Mac és Wes a szökött esetek nyomában jár. Nagyon elmebeteg ötlet ez a folyosós halott vadászat…

A durva az, hogy most mégis a magánéleti szálak kötöttek le jobban. Mac úgy szenvedett és keresi a megoldást, hogy nem éreztem nyavalygósnak. Érző, fájdalmas, kamaszos, de nem fárasztó és felesleges. Plusz, ezen a vonalon van Wesley is.

És most leírom azt, ami ifjúsági zsánerbe is ritka nálam, felnőtt történetekbe még ennél is nagyobb fehér holló lenne. Nekem nagyon bejött a szerelmi szál! Olyan helyes kis jeleneteket kaptak, olyan jól vannak megírva a ki nem mondott érzések és elnyelt szavak, hogy egészen rákattantam. Az abszolút kedvencem különben Mac álmatlansága, és ahogy abban segít neki Wes. Már az Éhezők viadalában is az volt a pont, amiért tudtam, hogy Katniss a végén úgy is Peeta mellett köt ki, hogy mellette tudott aludni, és elmenekülni a rémálmoktól. Ugyanez megvan Wes és Mac között is.

Mac karaktere többsíkú – miközben erős és példakép alkat, vannak gyengéi, fájdalmai, kétségei. Attól olyan jó, hogy magával is küzd. Wes talán álomfiú NO1 az Archívumban, de most nem bánom ezt sem, őt bírtam.

Schwab bővítette a története világát is, többet megtudtunk az Archívumról és működéséről is.

Akár folytatni is lehetne még, én el is olvasnám. Jobban tetszett, mint az első része.

Felszabadulás - Mint ifjúsági: 80% okosan vezetett cselekmény, feszültséggel teli, zsánerbe illő szereplők.

Szubjektíven: 75% jobban tetszett az elsőnél, okosabb a cselekmény és cuki a szerelmi szál.

Szerző: CJ Tudor

Cím: A krétaember

Műfaj: misztikus thrillernek tűnik.

Miről szól? 1986-ban Eddie tinédzser volt. Segített megmenteni egy lány életét, de azon a nyáron különös krétaemberek tűntek fel az aszfalton. Megjósoltak dolgokat, tudtak dolgokat, és a járdán bárki láthatta őket. 2016-ben Eddie tanár egykori középiskolájában, békés élete van. De megint feltűnnek a krétaemberek.

Kiadó: nálunk a Művelt Nép fogja kiadni.

Várható megjelenés: várhatóan 2018 decemberének elején.

Miért várjuk?

• világszinten sikeres regény, már 38 országban elkeltek a kiadási jogok.
• a kritika Stephen Kinghez hasonlítgatja a szerzőt és a művét, nem rossz előjel.
• a fülszöveg alapján érdekesnek tűnik.
• tetszik a PR. Láttátok már a krétaemberes videót? Nekem felfokozta a kíváncsiságom.

Ha már olvastam, beszélünk még róla!

Házasságos, sorozatgyilkosos, egymást megismerős.

Samantha egy fájdalmas szakításon van túl, amikor egy újságban felfigyel egy történetre. Egy fiatalemberé, aki 18 évesen került a halálsorra egy kamaszlány meggyilkolásáért. Vonzó fiú volt, jóképű férfi lett belőle, és Sam hinni akar benne. Levelet ír neki, és maga is meglepődik, amikor Dennis válaszol neki. Sam beleszeret a férfiba, elutazik hozzá, és mivel Dennis viszonozza az érzéseit, egybe is kelnek. Mikor egy fegyenc a halála előtt bevallja, hogy ő volt a kis Holly gyilkosa, Dennis szabadul és számíthat egy milliós kártérítési összegre is. Sam reménykedik, hogy igazán boldogok lehetnek egymással, de mintha Dennis már nem ugyanaz az ember lenne. Tartja tőle a távolságot, megváltozott a viselkedése, és amikor hazaviszi a szülővárosába, ahol a gyilkosságok történtek, a nő sejteni kezdi, hogy szörnyű titka van.

Vannak olyan sztorik, amelyekben valaki ártatlanul börtönbe kerül, szabadul és meg kell küzdenie a stigmákkal. Az utóbbi időszakban a Hófehérkének meg kell halnia volt ilyen, ami nagyon tetszett. Amy Lloyd valami hasonlóval játszik el itt is, csak más zsánerben haladva.

Az ártatlanság börtönében női thriller. A fő nézőpont a nőé, aki hinni akar a férfinak, de egyre nehezebben emelkedik felül a kétségein. Igaz, alapból különös alapszituációt talált ki a szerző, ami megadja a regények azt a pluszt, ami kiemeli az átlag női thriller világból.

Mert izgalmas kérdés, hogy mégis milyen az a nő, aki képes beleszeretni egy börtönben – itt ráadásul a halálsoron ülő – senyvedő elítéltbe? Egyáltalán, minek akarna egy ilyen emberrel levelezni? Ahhoz kell eleve valami defektus.

És Sam karaktere van annyira érdekes, hogy érdemes legyen végigkísérni az útját. A sebzett nő, minimális önértékeléssel, aki kapcsolatot keres. Aki úgy érzi, őt mindenki csak eldobhatja, és ronda. Logikus, és jól megírt, ahogy Dennis figyelme bearanyozza az életét. Ilyen szempontból a szerelem és házasság is logikusan következik. Külön érdekesnek találtam, ahogy a szabaduló Dennis milyen érzelmeket vált ki belőle. Ahogy szorong, mert a férje jól néz ki, ő meg nem. Ahogy szenved, mert nincs intimitás a kapcsolatban. Ahogy felbukkan a gyanú – ahogy veszélybe kezdi érezni magát. Egyedül a vége nem logikus nekem. Addig egy pszichésen érthető női alak volt Sam, de a legvégső döntése ezt aláássa. Azt minek kellett?

Tudom, hogy még üssön egy csavart a zárófejezetbe is a szerző. De nekem pszichésen az nem lett logikus. Éppen ellenkezőleg.

A történet különben karakterközpontú, aminek Sam van a középpontjában. Hozzá képest a többiek kevésbé jól ábrázoltak, de akad köztük érdekes figura is. Változó, mennyire vagyok oda érte, amikor párregények születnek, és ugyanazt a történetet olvashatom el egy más figura szemszögéből, de ebben a történetben érdekelne egy Dennis központú sztori is.

Szórakoztató regény, így a mélységét kár keresni. Igaz, ha a végét nem számoljuk, akkor még akár találnék is benne, a báránybőrbe bújt farkastól kezdve a naivitás veszélyfaktorain át az egészséges énkép fontosságáig. De akár még a halálbüntetésről is lehetne beszélni a kapcsán. Csak a vége, az szépen áthúz minden ilyesmit korábban.

Lloyd korrekt mesélő is, jól el tudja mondani a sztorit. Tényleg kár a végéért!

Sok jó ötlet van benne, érdekes is, a vége se szokványos – ha nekem nem is tetszett.

Az ártatlanság börtönében - Mint thriller: 85% eredeti ötlet, feszültséggel teli történetvezetés, és frappáns zárlat.

Szubjektíven: 80% érzelmileg jól összerakott, tetszett a sztori, de Sam végső döntése nem.